Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)
1967-08-29 / 203. szám
Avercsenko-est a televízióban Egy-egy író bemutatása, munkásságának ismertetése és jellemzése mindig bonyolult, nehéz feladat. Kiváltképp akkor, ha olyan íróról van szó , akiről vajmi keveset tud a mai közönség. Liszkay Tamás az összeállítás írója és Lehel Judit szerkesztő vállalkozott erre a nehéz, s egyszersmind kellemes feladatra. Nekik és Bozó László értő és kitűnő rendezésinek köszönhető, hogy megismerhettük a szatírairodalom orosz klasszikusának, Avercsenkónak nagyszerű munkásságát, mulattató-ironikus stílusát. »Ninocska, avagy azok az átkozott férfiak« — cím nemcsak jellemző cím volt, hanem egyben meg is határozta a műsor tartalmát A szerkesztés — jó ösztönnel — elsősorban arra törekedett, hogy azonos tematikájú írásokat pontosabban a nő-, férfi viszonyt taglaló írásokat mutassa be a műsorban. Ez így önmagában még unalmasnak tűnhetnék. Ám Avercsenko nem unalmas! Márcsak azért sem, mert minden írásában más-más aspektusból mutatja be ezt az “■öröktől-való" társas viszonyt. Avercsenko jól ismeri a szokásokat, a szavak mögött megbúvó gondolatokat, a titkolt és bevallott vágyakat, a képmutatást. Elsősorban ezeket a gyarló emberi vonásokat pellengérezi ki, úgy, hogy közben szellemes, olykor bíráló körképet fest a századforduló polgárságának jellegzetes életformájáról, szokásairól. Liszkay Tamás, az öszszeállítás írója pontos, tehetséges munkát végzett. Bozó László rendező helyzettel, humorral egyaránt ökonomikusan bánt, ötleteit gondosan megalapozta, s a végletekig ki is használta. Különösen tetszett a Kulcs és a címadó novella Ninocska apró jellegzetességekkel megformált, találóan kidolgozott szatirikus jelenetei. A kitűnő hangulati hatásokkal elkészített öszszeállítás — operatőr Mezei István volt — nagyszerű színészi alakításokra adott alkalmat. Hadd jegyezzük fel Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Váradi Hédi, Almási Éva, valamint Somogyváry Rudolf, Latinovits Zoltán és Sztankay István nevét, akik nagyszerű játékkal, pompás alakításokkal egészítették ki az est sikerét Gantner Ilona A televízió, amely egy és más eseményt egy pillanat alatt sugároz szét a világban , a sportok közül a korcsolyát népszerűsítette a legnagyobb mértékben (a labdarúgásnak erre már nem volt szüksége). Budapest közönsége bizonyára mindenképpen nagy érdeklődéssel fogadott volna egy magas színvonalú amerikai jégrevüt — hát még így, hogy több »személyes« ismerős érkezett a valóban kitűnő társulattal. »Üdülés a jégen« — így valahogy hangzik a társulat neve nyelvünkön. Kellemes, változatos, elképesztően pontosan szervezett műsorok végignézése határozottan üdülés a nézőtérről is. Az egész összeállítás a revünek, a cirkusznak és a sportnak sajátos ötvözete. Elsőbbséget nemigen adhatunk a tényezők közül egyiknek sem — egyéni ízlés dönti el, ki melyik vonatkozást üdvözli melegebben. Az bizonyos, hogy tartalom és már mindenképpen az esztétika világába sorolódó élmény elsősorban a témátlan, szép „Holiday on ice “ Amerikai jégrevü Budapesten korcsolyázásból fakad. E vonatkozásban ezúttal is a Roman testvérpár elragadó, kifejező mozgását, táncnak és sportnak egyformán tökéletes összhatását kell kiemelni. Dijkstra, a verhetetlen világbajnok olyan egyértelműen sportoló, hogy hivatásosként, »►szerepben« bizony elég kényelmetlenül feszeng. Óriási tudású korcsolyaművészek Christine Jarvis, Heather Beibin, Martin Minshall, Ed McCormic, Paul André, Peter Jones és mind a többiek, a kar tagjai is. A két utolsónak említett név a produkció legjobb értelmű cirkusz jellegét képviseli jóízű, szabályos bohóckomikumával. Káprázatos korcsolyázással a mozgáshumort új vonásokkal gazdagítják, olyasmikkel, amik »szárazföldön« nem lehetségesek. Fantasztikusnak tűnő, ugyancsak cirkuszi produkció a két korcsolyázó csimpánz, Denys és William Mueller hihetetlen türelmének eredménye. Majdnem minden tetszett A »sztoris« részek, (Hamupipőke, Marco Polo) néhány ízig-vérig amerikai ötlet, grand guignol-momentum — még ha groteszkkel oldva is — nem. A zenekar munkája és együttmunkálkodása az egésszel példás. Revü dolgában általában sokat tanulhatunk Holiday-ék műsorából. Ted Shuffle kiváló revükoreográfus, nagy fantáziával a mozgalmas látványok elképzelésére és megkomponálására. De a legfontosabb, amit tanulni lehet és kell ebből a műsorból, a nagyszerű tempó (a műsor pergésének elragadó tökéletessége), és amire az támaszkodik, az abszolút fegyelem. Mert ez mindenfajta pódiumon, szárazon, vízen és jégen egyaránt elengedhetetlen. (rajk) Hadnagy József: Nagy őszi Amikor elolvastam az újsághirdetést, hogy pompás sírhelyek engedményes áron eladók, nem sokat töprengtem, villamosra szálltam és kimentem a temetőbe. Az irodaház előtt, ahol az adás-vételi ügyeket intézték, már hosszú embersor várakozott. Arcukon öntudatos mosoly sugárzott. Mindenki tudta, hogy ezt a kedvezményt derék orvosainknak köszönhetjük, mert manapság meggyérült a halandóság. Az embereknek semmi kedvük meghalni. Egyesek száz évig szeretnének élni. Minden reményük meg is van hozzá, hacsak el nem gázolja őket egy vonat vagy egy autó. Feltűnt, hogy nemcsak töpörödött anyókák, meg fehér hajú aggastyánok szeretnék még életükben megváltani a sírhelyüket, hanem a fiatalok is. Nyilván 6 kedvezményes árengedmény csábította őket. "őt, némelyik asszony nem kiárusítás átallotta még a karon ülő gyermekét is magával hozni. Az irodaház ajtaja még zárva volt. Az ablakon keresztül jól láttuk, hogy a tisztviselők vidáman kortyolgatják a kávéjukat. Egy csöppet sem törődtek az ügyfelekkel. Pontosan betartották a hivatalos időt. Hogy hasznosítsam a várakozással eltöltött perceket, kisregényt vettem elő, és olvasni kezdtem. Amikor rám került a sor, egy zömök, kefehajú tisztviselő elém tette a temető térképét. — Hol parancsolja? — kérdezte tapintatosan. — Ha lehet, közel a villamosmegállóhoz — mondtam és a kezébe egy apróra összehajtogatott papírpénzt csúsztattam. — Rendben van — felelte élénken. — Északi vagy déli fekvésű legyen? — Déli — mondtam rövid gondolkozás után. — Szeretem a napfényt, a tiszta levegőt. A térkép fölé hajoltunk. A temető térképe sokban hasonlított a városok térképéhez. Itt is voltak utcák, parkok, sétányok. A belvárost kör alakú tér alkotta. Ott volt a halottasház és a sírások klubja. Előtte karcsú szökőkút csobogott és onnan indultak ki a fák szegélyezte sugárutak. Amelyik sírhelyet már eladták, azt a térképen kis piros kereszttel jelölték. — Itt megfelel — mutatott a ceruzájával egy valóban festői sírhelyre. — Igen — mondtam boldogan. — De ... a feleségem helyét is szeretném megváltani. Rám nézett. Arcát a kiálló pofacsontok mongolossá tették, és a szemhéját időnként félig lezárta, mint az alvó madarak. — Szabadna a kedves felesége adatait? — kérdezte. — Még nőtlen vagyok. — Értem... értem ... — ráncolta össze a homlokát. — Úgy gondolom, semmi akadálya nem lesz, ha majd utólag töltjük ki az iratokat. — És ha közben elválnék? — érdeklődtem. — A tulajdonjog akkor természetesen visszaszállna önre... Hirtelen eszembe jutott, hogy valamilyen helyiséget kellene emelni oda, ahová be lehet húzódni, ha esik az eső, vagy hull a hó. — Építkezni is lehet arra a helyre? — kérdeztem csak úgy mellékesen. — Kriptára gondol? — kérdezte. — Nem, összeráncolta a homlokát és kérdően nézett rám. — Egy hordót szeretnék elhelyezni ott — mondtam. Hosszan eltűnődött, majd odament a főnökéhez, megtanácskozni a dolgot. — Hány literes az a hordó? — kérdezte, amikor visszajött. — Ötezer — mondtam. — És mit tároltak előzőleg benne? — Ha jól tudom, konyakot. — És télen nem fog fázni benne? — Majd szénával jól kibélelem — mondtam. — Rendben van — bólintott. — Csak arra kérjük, hogy feketére mázolja be, mert a gyászolók nem szeretik a vidám színeket. 1967. augusztus 29 NÉPSZATA Richter két szólókoncertje és kiálítás és „hatásfoka“ az Erkel Színházban Tizennegyedik éve már, hogy egy nálunk ismeretlen szovjet zongoraművész, Szvjatoszlav Richter fantasztikus hatású koncertet adott Zeneakadémiánkon. Az első hangverseny előtt finoman beszédes közlemények adták hírül, hol kaphatók még jegyek. A négy nap múlva következő második koncert előtt megszűntek az efféle közlemények egyszer és mindenkorra — és nemcsak budapesti, hanem világviszonylatban. Jómagam annak idején telefonhívásra hagytam ott Diósgyőrt és rohantam fel csak a következő hangverseny estéjére Budapestre, lévén a megbízható értesítés az, hogy ilyen zongorázást még úgysem hallottam. A közlés reális volt, csakugyan nem hallottam ilyet addig. Azóta is csak azért, mert az elmúlt csaknem másfél évtizedben szerencsém volt Richten ismételten hallani Budapesten és más városokban. öt földrészre terjedő teljes érvénnyel derült ki ezalatt a világban, hogy a tizenhárom év előtti ismeretlen budapesti szólista a kor egyik legnagyobb hangszeres előadóművésze, a zongorának olyan zsenije, akit századok után is visszaemlegetnek majd, mint e vonatkozásban is Lisztet vagy Paganinit. Mindenki, akinek újraújra dolga, hogy Richter zongoraművészetét megkísérelje szavakban érzékeltetni, igazán nehéz helyzetbe kerül. A dolog akkor sem vezethetne eredményre, ha a megközelítés a Richter zongorázásához hasonló írásművészettel történnék, hiszen más a muzsika és más a gondolatok, érzések közlése szavakban. Ráadásul ez az igény is irreális természetesen. Mégis, milyen volt mostani budapesti vendégszereplése? Richter mindig világszínvonalon játszik, de éppen mint hallatlanul érzékeny, szélsőséges és szenvedélyes alkat, a legkülönfélébb eredménnyel folytatja idegőrlő küzdelmét a művek igazságának teljes kifejezéséért. Az efféle művész teljesítménye tulajdonképpen rettenetes szenvedés és maximális elragadtatás egy és ugyanabban az időben. Küzdelem a lehetetlennel, hiszen abszolút teljesség nincs — amit a művész tud a legjobban. És mégis örök »ítélete«, egész művészi életútjának nagyszerű átka, hogy megpróbálja elérni, kifejezni. Richter ezúttal ismét egyszer saját, alig látható, örök viharok járta csúcsain járt. Huszonhetediki koncertjén Beethovent és Schubertet játszott. A legnagyobbat, és azt, aki oly szomjasan vágyta megközelíteni a legnagyobbat s ifjan meghalt, sosem tudva meg, hogy amire vágyott, az megvalósult, hogy a világ egyik legnagyobb zeneköltője volt. (A világ sem tudja mindmáig eléggé.) Mit tudhat (a sok róla szóló könyv ellenére) a századokkal későbbi halandó Beethovenről? Mindegy. Az az érzésem — s a zene mindig légióként érzések dolga —, hogy Richter belülről hasonlít Beethovenre. Klasszikus? Romantikus? Mire jók az elszigetelő meghatározások? Richter zongoráján szólalt meg a legnagyobb Bartók-játék, amelyet valaha hallottam. Mit mondjunk már most erről? Klasszikus, romantikus vagy modern? Jobb azt mondani: zongorázás, muzsika a fogalom legmagasabb rendű szintjén. Ez a Beethoven-játék is. Ugyanaz a nagyság, roppant egyszerűség és egység, ugyanakkor széttépettség, szaggatottság — időnként mintha a szív verése állt volna meg valakinek. Egy-egy pillanatra mintha az előadóművésznek magának. Richter néhány nagy beethoveni pillanatban meghal a zongoránál, s a hallgatónak ebbe a megsemmisülésbe is követnie kell. Nála »vérre megy« minden, ahogy mondani szokás — akinek idegileg sok az ilyen zongorázás, jobb, ha nem megy el a koncertjére, vagy ha elment és veszedelmesen gyönyörű, meredek szakadékaiba nem követi a zongorázó zsenit, akkor ugyan minek van ott? Ez a meghatározó, ez a mindig visszatérő karakter Richter játékában Beethovennél, Schubertnál, a ráadásul játszott Schumann-nál, a huszonnyolcadiki koncerten megszólaltatott Haydnnál Chopinnél, Debussynél egyaránt. De Csajkovszkijtól Bartókig mindenkinél, akinek a muzsikáját életre kelti. Lírája is ettől olyan felemelő, érzelmesség nélkül megható, fájdalmas, sőt döbbenetes. Arra képes zongorán, amire általában inkább a hegedű megszállottjainak nyílik módjuk, hogy függetlenedjék eszközének kész hangjaitól, és maga hozzon létre olyan hang és ritmushatásokat, amelyek — így érzi a hallgató — »►nincsenek benne« a zongorában, a művész személyének megszűnésével maguk is mindörökre megszűnnek. Richtert önnön legmagasabb szintjén hallhattuk két estén át, zenei élményeink tehát ismét olyasvalamivel gazdagodtak, ami az emberi élet tartalmával, legszebb és legfőbb értelmével rokon. Rajk András HIDRROMI — Harmadik évadját kezdi szeptemberben az Építők Eszpresszó Színpada a Petőfi Sándor utcában. Az új szezon első hónapjának műsorában találunk pódiumra állított filmnovellát, előadó estet, egyfelvonásos drámát és arab irodalmi estet. ác — Stella Adorján temetése csütörtök délután 3 órakor lesz a Rákoskeresztúri köztemetőben (Kozma utca 6). — Háromnapos országos ifjúsági klubvezetői tábor nyílik szeptember elsején Balatonbogláron. Részvevői a fiatalok klubmozgalmának szakmai problémáit elemzik és minta-klubfoglalkozásokat tartanak.* — ötödik helyre került Arezzóban a szegedi női énekkar. A XV. nemzetközi népi kórusversenyt egy argentin együttes nyerte.* — Bányász kulturális hetek kezdődtek a dorogi szénmedencében. Az egy hónapig tartó eseménysorozat keretében kiállításokat, fesztiválokat, szellemi vetélkedőket rendeznek. A kulturális heteket a bányász művészegyüttesek sárisápi seregszemléje zárja majd.* — Szép sikerrel szerepel Kanadában a Moszkvai Nagy Színház. Montreali előadását, megtekintette a kanadai miniszterelnök is.* — A franciák világhírű táncdalénekese, Johnnny Halliday, a Biarritz felé vezető országúton hétfő reggel kétszáz kilométeres sebességgel egy fának vezette kocsiját, amely felfordult és pozdor- fává zázódott, a benne ülőknek azonban a csodával határos módon jóformán semmi bajuk sem történt. fegyelemre méltó írás jelent meg a Népművelés It legutóbbi számában. “A múzeumi propaganda " néhány kérdése« címmel a Természettudományi Múzeum főigazgatója fejtegeti tanulmányszerű alapossággal — rendkívül adatgazdagon — a múzeumi látogatottság alakulását, és ebből érdekes összefüggéseket vezet le. Megállapításai általában szakmai jellegűek, múzeumi-népművelői körökben nyilván nagy visszhangra találnak, s kezdetét jelenthetik a múzeumi propaganda olyan egészséges revíziójának, amely a közönség és a látnivaló szorosabb kapcsolatát teszi optikája alá. A tanulmány egyik gondolatsora azonban mindenképpen megérdemli a kiemelést, aktualitásánál fogva feltétlenül számot tarthat a szélesebb nyilvánosságra. A szerző ugyanis bebizonyítja: bár évről évre nagyobb tömegeket vonzanak az ország múzeumai — az 1961-es évi négymillióról 1966 végére hatmillió fölé nőtt a látogatók száma —, ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy nagymértékben gyarapítottuk a kiállítások számát. Ami önmagában még nem volna baj, sőt örvendetes: a hiba az, hogy az egyes kiállítások »hatásfoka« — látogatottsága — nagyot csökkent. Sok kiállítást rendezünk, ami ha mérsékeltebben is, ma még elősegíti a látogatók számának abszolút növekedését, egy-egy kiállítás azonban már lényegesen kevesebb érdeklődőt vonz, mint azelőtt. Jogos tehát az aggodalom: a költséges, nagy fáradsággal előkészített kiállítások szellemi haszna korántsem kamatozik úgy, ahogy szeretnénk. Ezen kell átgondolt, szélesebb tömegekhez szóló, jó hírveréssel változtatni mielőbb. Kitűnő alkalmat kínál ehhez a közelgő múzeumi hónap, amely alatt sokrétű közvéleménykutatással tág lehetőség nyílik a közönség igényének alaposabb megismerésére, arra, hogy a jövőben múzeumaink sokkal jobban számot vethessenek a látogatók érdeklődésével, felmérjék, mire kíváncsiak, mit néznének meg szívesebben, miről hogyan nyilatkoznak. Csakis ilyen ismeretek birtokában lehet vonzóbb, hatásosabb, teljesebb a múzeumi munka. (k) műsorok Károlyi-kert: M. AH. Hangversenyzenekar, vez. Ferencsik János (C-sorozat 4., 8 óra, rossz idő esetén 31-én). Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). — Kis Színpad: Két férfi az ágy alatt (7). — Kisstadion: Holiday on Ice amerikai jégrevü vendégszereplése (fél 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: 7. 4.45: Falurádió. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli krónika II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Népi 7. 8.50: Lakberendezés az állatvilágban. I. A rovarok palotái. 9: Gyermekrádió. 9.40: Dvorzsák: G-dúr szonatina. 10: II. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Táncmelódiák. 10.52: Rossini: Olasz nő Algírban. 2 felv. opera. Közben 11.57: Műsor. 12: H. Időj. 13.13: Pesti színházműsor. 13.16: Rákosi Gergely karcolata. Általában hallgatunk. 13.31: Népi 7. 13.49: Rejtély Szaffa szigetén. Kalandos ifj. rádiójáték. 13: H. Időj. 15.15: Barokk muzsika. 16: Szórakoztató zene. 16.19: Gazdasági újságíróké a szó. 16.24: Zongoraművek. 16.57: Műsor. 17: Hírek. Nemzetk. lapsz. Időj. 17.15: Fmsz. együttesek vetélkedője. Csongrád m. 17.45: A mi pénzünkből. A hazai földgázprogramról. 13: Könnyűz. híradó. 18.30: R. Serkin zongorázik. 19: Esti krónika. 19.30: Szabó család. 20: Kedves lemezeim. A mikrofon előtt: Pátzay pál. 21: Miért szép? 21.20: Baritonáriák. 22: H. Idős. Sport. 22.25: Meditációk. 22.35: Dalok, táncok. 23.10: Zkri muzsika. 24: IL Időj. 0.10: Filmzene. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10—12.30: Zenés műsor üdülőknek. 10: H. Időj. 11: Balatoni időjárás. 12: H. Időj. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 12.30: Petress Zsuzsa és Szabó Miklós énekel. 13: Falurádió. 13.20: Lalo: Gordonkaverseny. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 11.08: Népdalok. 14.25: Fiatalokról. 14.30: Balettzene operákból. 14.50: Riportok a mezőgazdasági kiállításról. 15: Táncz. koktél. 15.45: Riportok a mezőg. kiállításról. 15.50: Cseh fúvószene. 16: H. Időj. 16.05: Lehár Éva. Operettrészletek. 16.20: A rádió Móricz Zs. emlékkönyve. 16.35: Két nyitányt vezényel Karajan. 16.55: A sportriporter jelentkezik. 17: Csúcsforgalom. 18: Hírek. Időj. 18.10: Set Svanholm Wagner-operákból énekel. 18.30: Rádió Szabadegyetem. 18.55: Táncdalok. 19.06: A Pro Arte-vonósnégyes játszik. 19.54: Mese. 20: Esti kr. u. 20.30: Népiz. 21.05: Csak bikiniben! Ifjúsági Rádió műs. 22: Nagy zeneszerzők hattyúdalai. 23: H. Idős. URH 18: F. Időj. 18.05: Magnósok, figyelem! 18.50: A régi muzsika kedvelőinek. 19.56: Különös vizek. Előadás. 20.11: Dzsessz. 20.50: Undine. Részi. Lortzing operájából. 21.28: A XX. sz. zenéjétőL 23: Hírek. Időjárás. TELEVÍZIÓ 9.08: Tanévnyitó az Iskolatv-ben. Tájékoztató az új tanév műsorairól. 17.58: Hírek. 18.05: A kék nyakék. Magy. besz. fr. rövid játékf. 18.30: Kajak-kenu EB Duisburgból. 19: Teleimpex. 19.20: Esti mese. 19.40: Mai vendégünk: dr. Viszkei Mihály, a Főv. Tan. VB tervoszt. vez. és Kvassay Tibor, a Főv. Építőip. Beruházó V. főmérnöke. 20: Tv-híradó. 9.20: Shakespeare: Szentivánéji álom. Színmű 7 részben, a Madách Színház előadásában, felvételről. Közl. kb. 21.15: Új könyvek. 22.25: Tv-híradó 2. kiadás. POZSONYI TV 18.25: Kicsinyek műsora. 19: Tv-híradó. 19.30: Ladislav Exonar partizáncsoportja. Dokum.-film. 20: Katonai művészegyüttes híve. 21.15: A néphadsereg magazinja. 21.30: Riportfilm * Fekete-tenger partjairól* Csatározások egy főúri frigy körül Színes, szélesvásznú olasz—francia filmvígjáték Főszereplők: Vittorio Gassman és Viran Lisi Csak 16 éven felüliek látogathatják Bemutató: augusztus 31 Budapesten augusztus 24-től a VÖRÖSMARTY kertmozi műsorán A HERCEGNEK! REfi&EF AUTÓSOK, FIGYELEM! Értesítjük kedves vevőinket, hogy Budapest XI., Irinyi János utcai TÖLTŐÁLLOMÁSUNK megnyílt Nyitva: 6—21 óráig BENZIN SZUPERBENZIN KEVERÉK