Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

Minden választópolgár érdekében megváltozik a tanácsok szerepe, hatásköre Hamarjában nehéz ösz­­szeszámolni, hány feje­zetből, pontból, alpontból áll a napokban megjelent négy, tekintélyes terje­delmű kormányhatározat, amely összességében arra ad irányelveket, milyen legyen a különböző szin­tű tanácsok gazdálkodási rendszere, hatásköre, irá­nyítása, hatósági funk­ciója az új mechanizmus körülményei között. Idő­szerű, rendkívül izgalmas téma... Csakhogy a kívülálló, aki járatlan az állam­­igazgatás berkeiben, s nem érti a beavatottak­nak szóló, csak a lényeg­re utaló szakkifejezéseket, hamarosan kedvét veszi a határozatok száraz h­e­tűtengerében. Nem ismr­ fi'. fel az újat, azt, ami vál­­­tozik a múlthoz ké ezért végül is létesz­, gon­dolván: »szép, szép, ezek — Milyen irányú válto­zásokat várhatunk? — Nálunk eddig az ál­lamigazgatás erősen cent­ralizált jellege miatt ke­véssé érvényesült a gya­korlatban az, hogy a ta­nács elsősorban a lakos­ságtól függ, munkájában annak tartozik felelős­séggel. Ez az alapelv hangsúlyozódik a jövőben, amikor minden szintű ta­nács esetében a lakosság által választott testületek gyakorolják az irányítást. Magyarán ismondva: urak lesznek a maguk portá­ján. Elsősorban a­ szak­­igazgatási szervek — épí­tési, ipari stb. osztályok eddigi kettős, egyik oldal­ról szorosan minisztériu­mi ■— irányítását kellett alapvetően megváltoztat­nunk. A határozat szerint a jövőben a miniszterek egyedi ügyekben nem ad­hatnak többé utasítást a tanácsi osztályoknak, a szakigazgatás közvetlen, felelős irányítása a végre­hajtó bizottságok feladata. — Úgy tűnik, ez túl­ságosan a tanácsok bel­­ügye... — Egyáltalán nem, s ezt mindjárt bizonyítom. De előbb még annyit: — Mindebből talán már érződik, milyen új, gyö­keresen megváltozott fel­adatokat, szó szerint ér­tendő döntési jogot kap­nak tanácsaink, végre al­sóbb szinten is — folytat­ja fejtegetését Fórján Gyula. — A tanács egyik legfontosabb feladata az, hogy választói érdekei, kí­vánsága szerint fejlessze a maga területét, őszin­tén szólva, erre mind­máig csak korlátozottan volt módja, hiszen több­nyire kész tényekkel ke­rült szembe: a különbö­ző szakigazgatási csator­nákon keresztül, tervre-bizonyára fontos intézke­dések, segítik a tanácsi dolgozókat, de mi hasz­nom mindebből nekem, meg a többi választópol­gárnak?« — Nagyon sok, hiszen ezt a vetést a lakosság aratja majd le — állítja Fórján Gyula, a Minisz­tertanács Tanácsszervek Osztályának közgazdasági csoportvezetője, akit meg­kértünk, foglalja össze számunkra a határozatok lényegét. — A tanácsi munka rendezése a vá­lasztópolgárok minden irányú igényeinek — be­leértve a szocialista de­mokráciát is fokozot­tabb kielégítését célozza éppúgy, mint a gazdaság­­.( inyítás reformja, amely ,­­ gyorsította, lehetővé t­tte egy sereg régóta .Atoldásra váró állam­ha­zgatási kérdés napi­rendre tűzését, hogy a választott testüle­tek jelentősége kifejezés­re jut a jövőben az ön­álló tervezésben, gazda­ságpolitikai tevékenység­ben is. Ehhez immár nem­csak hatáskört, hanem megfelelő anyagi eszközö­ket is kapnak, saját bevé­telek, többek között az új kommunális adó, meg az öt évre fix összegben megállapított állami hoz­zájárulás formájában.­­ Itt is érvényesül a hatáskörök és az irányí­tás felülről lefelé való el­tolásának, az adott terü­let problémáit leginkább ismerő szervek erősítésé­nek alapgondolata. Amíg például a központi beru­házási keret 90 százaléká­val eddig a megye ren­delkezett, az osztotta szét, szigorúan meghatározott célra, a jövőben a köz­ségek és a városok köz­vetlenül­­ és kötetlenül kapják meg ennek a tá­mogatásnak csaknem a felét. Belátásukra bízzák, hogy mind ezt, mind egyéb fejlesztési eszközei­ket ott használják fel, ahol a lakosságot képvise­lő testület szerint leg­jobban szerít a cipő, bontás és utasítások for­májában fentről lefelé jött az elhatározás, mit, hogyan, milyen mérték­ben lehet fejleszteni. — Miután a szakigazga­tásnak ez a fajta szerepe megszűnik, felülről im­már nem utasítják, mun­kája az előkészítésre kor­látozódik. Többféle alter­natív megoldást is kidol­gozhat a fejlesztésre, ezek közül válogathatnak — jelentős anyagi eszközök birtokában — a válasz­tott testületek. Hosszabb távra a tanácsülés szabja meg a terület egész fej­lesztésének irányát, éves viszonylatban pedig a végrehajtó bizottság hoz operatív döntéseket. Fontos feladatuk lesz a területükön működő in­tézmények, üzemek tevé­kenységének és a lakos­ság érdekeinek összehan­golása is. — Erre az eddigi irá­nyítási rendszerben alig volt reális lehetőségük. A koordináció is felül tör­tént, távol a tetthelytől, ennek megfelelően nehéz­kes és bürokratikus volt — jegyzi meg informáto­runk. — Hadd érzékeltes­sem egy példával, hogyan lépünk előre ezen a téren. Tegyük fel, hogy valame­lyik városunkban egy bi­zonyos nagyüzem olyan új beruházást tervez, amely vízszükségletét megduplázza. Ha ez a ta­nácsi vízmű egyidejű fej­lesztése nélkül történik, a lakosság rovására megy. Ezért a tanácsnak joga, sőt kötelessége közbelép­ni, mondván: »én csak ak­kor adok neked vizet, ha gazdasági egyezséget kö­tünk az én vízművem bő­vítésére.« — Erre az új körülmé­nyek között igen sokféle lehetőség kínálkozik. Akár az, hogy a vállalat maga finanszírozza a vízműbe­ruházást, ennek fejében bizonyos díjkedvezményt élvez, akár közösen vesz­nek fel bankhitelt, vagy — ha nem sikerül zöldág­ra vergődni — a tanács felemelt áron adja a vi­zet, így hárítja át saját fejlesztési költségeit az érdekelt vállalatra. Ha­sonló eszközei, módszerei lesznek a célszerű össze­hangolásra egyéb terüle­teken is,­ségüket, főleg a fix, illet­ve a hatósági megkötéssel mozgó árak betartatása céljából. Természetesen a hatá­rozatok irányelveit még át kell ültetni a gyakor­latba. Annyi azonban máris bizonyos, hogy az új mechanizmus közeled­te elindította az állam­­igazgatásban is a nehéz­kesség, túlbiztosítás, bü­rokrácia leküzdésére al­kalmas folyamatokat. Tá­mogatásuk, további ki­bontakoztatásuk nemcsak a tanácsi dolgozók szív­ügye és feladata, mind­nyájunk érdeke. Felelős gazdák: a választott testületek Újfajta mérlegelés — önálló döntési joggal Kormány támadás a bürokrácia ellen — Az egyik kormány­­határozat a tanácsok ha­tósági jogkörének rende­zésével foglalkozik. Ezen a téren mit eredményez­nek majd az irányelvek? — Magam is választó­­polgár, adott esetben ta­nácsi ügyfél lévén, úgy érzem, ez a határozat a legizgalmasabb mindany­­nyiunknak, hiszen min­dennapi dolgainkat, első­sorban a lakosság érdek­­védelmét és az engedélye­zések kérdését érinti mosolyodik el Fórján Gyula.­­ A cél itt ket­tős. Egyrészt az, hogy minden ügy intézésére az a tanácsi szakigazgatási szerv kapjon megfelelő hatósági jogkört, amely erre helyileg a legilleté­kesebb. Ne kelljen tehát például a belkereskedel­mi miniszter személyes engedélye ahhoz, hogy Karakószörcsögön egy po­­harazót nyissanak, vagy — ez is még érvényben ,levő szabály! — ne a me­gyei tanács elnöke dönt­se el, mit árusíthat a fa­lusi presszó... — Persze, ennél sokkal komolyabb vonatkozásai is vannak a dolognak. Számos nagy­községünk­ben — mint Érden, Lajos­­mizsén, sok járási szék­helyen — egyáltalában nincs mód például arra, hogy helyben engedélyez­zenek bármilyen építke­zést. Utazgatnia kell a la­kosságnak a felsőbb szin­tű tanácshoz. Ezért az irányelvek kimondják, hogy körülbelül 200—250 ilyen községben elsőfokú építési hatóságot kell lé­tesíteni. Egyébként ma még mindenhez, akár egy ajtó áthelyezéséhez, vagy egy falusi fészer felhúzá­sához is engedély kell. A határozat megállapítja, hogy ez indokolatlan, s az engedélyhez kötött épít­kezések körét az ésszerű­ség határain belül jelen­tősen — szerintem a fe­lére — csökkenteni kell. A rendezés másik alapel­ve ugyanis az, hogy egy­szerűsíteni kell a hatósá­gi jogköröket, eljáráso­kat — Ideje! — Nem is gondolja, mennyire... Különböző munkacsoportok szak­áganként felülvizsgálták az ilyen jellegű utasításo­kat rendelkezéseket. Bi­zony nagyon agyonszabá­lyoztunk mindent a múlt­ban, s ez most útjában áll a mechanizmus érvé­nyesülésének. Sok száz jogszabály célszerű módo­sításában, illetve meg­szüntetésében máris meg­állapodtak az érdekeltek, egy sereg, magasabb elha­tározást igénylő változta­tásban pedig a kormány­határozat értelmében jö­vő év közepéig kell dűlő­re jutni. Érdekeink védelmében kétségtelenül valameny­­nyiünk érdekeit szolgál­ják ezek az intézkedések. Kiderül azonban, hogy Fórján Gyula nem erre a közvetett érdekvédelemre célzott az imént. — Az új mechanizmus körülményei között egye­sekben feltámadhat a spe­kuláció, a lakosság kárára történő anyagi gyarapo­dás vágya — mondja. — Erre számítva irányozza elő a határozat, hogy nö­velni kell a területi taná­csi szervek jogkörét jói­déut a kisiparosok mun­kájának ellenőrzésében, beleértve a minőség szá­monkérését is, és fokozni kell árhatósági tevékeny­ Miklós Dezső VIDÁM"TÖRTÉNETEK MAGYARUL BESZÉLŐ" OLASZ FILMEN­­ Főszereplők: Nino Manfredi, Alberto Sordi, Ugo Tognazzi Bemutató: augusztus 17 Augusztus 10-től a budapesti VÖRÖSMARTY KERTMOZI műsorán 1967. augusztus 13 NÉPSZAVA Az emberi segítő­­készség szép példa­mutatójaként leg­utóbb megemlékez­tünk arról a menetirányítóról, aki az egyik villamosutast néhány korty víz­zel »megszabadította« köhögési roha­mától. Most olyan esetről számolunk be, amikor a gyors és határozott segít­ségnyújtás helyett a meg nem értés miatt került nehéz helyzetbe egy idő­sebb asszony. S ha ehhez hozzátesszük, hogy ezért egy gyógyszertári dolgozót kell elmarasztalnunk, akkor érthető a szomorúsággal vegyes csodálkozá­sunk .J. S. János fővárosi olvasónk legutóbb arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az egyik budai gyógyszertár előtt rosszul lett egy idősebb asszony. A se­gítségére sietett járókelők kérték az ügyeletes gyógyszerészt, hogy hívja ki a mentőket Úgy gondolták, hogy itt ta­lán szükségtelen a bővebb indokolás, mivel betegről van szó, aki rászorult a segélynyújtásra. Ott van kéznél a tele­fonkészülék, csak fel kell tárcsázni a 04-es számot, s ezt követően rövidesen megérkezik a várva-várt fehér gépko­csi. Legnagyobb megdöbbenésre azon­ban a gyógyszerész, nem tudni milyen okból, megtagadta a kérés teljesítését. Ekkor valaki azt javasolta a gyógy­szerésznek, hogy ha már ő nem haj­landó telefonon a mentőket kihívni, akkor engedje meg nekik, saját költsé­gükön eleget tehessenek embertársi kö­telességüknek s a távbeszélőt igénybe vehessék. Az újabb elutasításon talán már nem is lepődtek meg. A véletlennek köszönhető, hogy na­gyobb tragédia nem következett be. Mint olvasónk a to­vábbiakban ismer­tette velünk a, nem mindennapi törté­netet, a szerencsés körülmények úgy hozták, hogy éppen arrafelé haladt egy »üres« mentőkocsi. A mentők a beteg asszonyt azonnal kórházba szállították. A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központját kértük meg a panasz ki­vizsgálására és a szükséges intézkedés meghozatalára. Úgy véltük ugyanis, hogy közügyről van szó, s olyan hely­telen és megértőnek egyáltalán nem nevezhető magatartás »gyakorlatáról«, amely megengedhetetlen. A Gyógyszertári Központ mindenben igazolta olvasónk állítását és meg­jegyzéseit. A főgyógyszerész által alá­írt hivatalos tájékoztatás szerint a gyógyszertár dolgozói az adott esetben valóban hibát követtek el, azzal, hogy a felesleges vizsgálódás és tanakodás helyett nem értesítették azonnal a mentőket. A hasonló helytelen eljárás elkerülésére — amely alkalmas a gyógy­szertárnak, mint közegészségügyi intéz­ménynek lejáratására —, figyelmeztet­ték a gyógyszertár vezetőjét, hogy a pa­tika valamennyi dolgozóját oktassa ki a helyes eljárásra. A Gyógyszertári Köz­pont főgyógyszerésze megköszönte olva­­­­sónknak, hogy felhívta figyelmüket a történtekre, amelyet ők maguk is meg­ütközéssel és sajnálattal vettek tudo­másul. Reméljük, hogy az ügyből a gyógy­szertár érdekelt dolgozói levonták a megfelelő tanulságot, s most már tud­ják, miként kell cselekedniük hasonló helyzetben. Csak az a szépséghiba, hogy erre ki kellett őket oktatni... Samarjai Tibor Heti postánkból így élnek Galliában VII. A győzelem délutánja — Nincs kedved eljön­ni velem a XV. kerület­be? — kérdezte Moriette Dutaleul, a CGT lapjá­nak, a Vie Ouvriére-nek a munkatársa délután a szerkesztőségben. — Ma volt a bizalmi választás második fordulója a Cit­roennél, kíváncsi vagyok, hogyan sikerült. Már csak azért is, mert néhány hó­napja nagy riportban szá­moltunk be róla, mennyi disznóságot, törvénytelen­séget enged meg magának Bercot úr, hogyan szipo­­lyozza ki a munkásait, semmibe véve a szak­szervezetek igazán elemi jogait is... Az autóbusz balra for­dul a Szajna-partról, le­szóltunk és az egyik szűk, kis mellékutcába térünk be, öreg, szürke ház ka­nyargós lépcsőjén kapasz­kodunk felfelé. A harma­dik emeleten, két lakás kisebb-nagyobb szobáiban székel a CGT XV. kerü­leti szervezete. Daniel Doiselet kerüle­ti titkár és Antoine Pif­­fard, a párizsi Citroen­­üzemek titkára, régi is­merősként üdvözli Mor­­nettet, bemutatkozás után pedig egymást kiegészítve igyekeznek engem is tá­jékoztatni az előzmények­­ről.­ Citroennél sokkal­ ­a Citroennél nehezebb a harc, mint sok más nagyüzemben. Vannak például törvények, ame­lyek biztosítják a dolgo­zók jogát, hogy megvá­lasszák szakszervezeti képviselőiket. Bercot úr erre is fütyül. Nem mer­né persze megtenni, ha kormánykörökből nem kapna támogatást hozzá. — A választások előtt nem engedte meg, hogy tájékoztassuk a dolgozó­kat, nem tehettük ki a plakátjainkat, a röpcédu­lákat is csak kapun kívül osztogathattuk. Kijelen­tette, hogy a munkásokat nem érdekli a szakszerve­zet. A törvény szerint ugyanis, ha a szavazók száma nem éri el a lét­szám felét a megismételt választás esetén sem, ak­kor az üzemből nem le­het szakszervezeti képvi­selet . Ezt szerette volna el­érni Bercot úr. Ezért nem engedte meg a szalago­kon a törvényes, negyed­órás leállást a választá­sok idejére, nem függesz­tette ki a jelöltek listá­ját, a szavazások helyét. A közönséges csalástól sem riadt vissza: több szavazásra jogosultat mu­tatott ki, mint ahányan dolgoznak. A legfeltűnőbb Levalloisban volt, ahol 4915 szavazót írt össze, holott a személyzeti nyil­vántartás szerint csak 4730-an dolgoznak.­­ Egyébként is minden módon akadályozta a vá­lasztási munkát. Nem en­gedte az aktivistákat át­menni egyik műhelyből a másikba, a szavazókör­zeteket teljesen önkénye­sen határozta meg, nem engedi, hogy a szakszer­vezet megbízottja ott le­gyen a szavazatok meg­számlálásánál. Nem szól­ Az első beszámolók közben múlik az idő, fél hat és Doiselet figyel­meztet: a választásokat fél ötkor lezárták, rövi­desen megérkeznek az aktivisták. Átmegyünk a »nagyterembe«, egy 4x5 méteres szobába. Az ab­lak előtt két egymás mel­lé tolt asztal, szemben ve­lük székek. Jat magára az első. Gil­bert Lauriac jön meg az Asniéres-Gennevilliers vá­lasztási körzetből. Előke­rülnek a kartonok, raj­tuk az első forduló ered­ményei és Lauriac fáradt, szinte közömbös hangon kezdi: — Négy iroda tartozik a körzethez. 1118-an sza­vaztak, ebből 963 a CGT- re, 184 a keresztényekre, a CFDT-re, 55-öt kapott az FOT, a szocialisták, míg a »szabadok« 121-et. Izgatott számolás, ősz­­sze­hasonlítás kezdődik, amelyből kiderül, hogy Valóban nem sokat rá- 496-tal többen szavaztak, mint az első fordulóban, jóval túl vannak a »quo­­rum«-on, a kritikus ötven százalékon, sőt az igazga­tóság által mozgósított szavazatokból 335-öt el­vitt a CGT­ Lauriacot boldogan ölelgetik, gratulálnak ne­ki, a kezét szorongatják, amitől láthatólag felfris­sül. Közben egyre-másra érkeznek a bizalmiak, megbízottak, ketten már nem is győzik írni az ada­tokat, Lauriac is meg­feledkezik a fáradtságról, és beül harmadiknak az asztal mögé. A számok mindenütt a hosszú hónapokon át ví­vott szívós harc sikerét bizonyítják. A hangulat percről percre emelkedik, az arcokról a győzelem öröme sugárzik. A szer­számműhely megbízottja is sorra diktálja az ada­tokat: 448 szavazatból 346 a CGT... Amikor az utolsóhoz ér, felemeli a hangját: — »Rabok csoportja« 35... — mire felszaba­dult, harsány nevetéstől zeng az egész helyiség. „Győztünk! Győztünk!” Középkorú férfi rob­ban be az ajtón, még li­heg a lépcsőktől, de ma­gasra tartott, ökölbe szo­rított kézzel, égnek emelt hüvelykujjal kiáltja: — Győztünk! Győztünk! A kis aubervilliers-i műhelyben, ahol mind­össze 161 szavazó van, újabb 17 szavazatot szerve­zett a CGT! Olyan lelke­­sen osztozatnk örömében, mintha 17 ezret hozott volna. Ritkulnak az érkezők, emelkedik a hangulat, nő a zaj. Csendben, lassan nyílik az ajtó, alig veszik észre a táskáját görnyed­­ten szorongató, lehajtott fejjel belépő férfit. In­kább ösztönösen figyelnek fel, hogy valaki nem örül velük. Egyik a másik után faggatja: — Mi van veled? Mi történt Clichyben? Be­szélj már! Még mindig szótlanul, lesütött szemmel papírt vesz elő, komótosan szét­nyitja és kezdi diktálni: — Clichyben, mint tud­játok, 2043 szavazó van... — Persze, hogy tudjuk — szakítják félbe, végképp kifogyva a türelemből —, azt mondd meg, hogy nyertünk, vagy vesztet­­tünk!? — Természetesen nyer­tünk! — néz körül mélt­a­tatlankodva. — Újabb 204 szavazatot! A feszültség robbanás­szerűen feloldódik, har­sog a terem a nevetéstől, ő pedig majdnem ugrál örömében, mint egy gye­rek a jól sikerült csíny után. A Citroen-gyári szerve­zett munkások sok éves harcának ez a néhány hó­napos szakasza nagyszerű győzelemmel zárult. A CGT megszerezte a le­adott szavazatok 70 szá­zalékát és a gyár 79 bi­zalmija közül 56-ot a CGT jelöltjeiből válasz­tottak meg Citroen dol­gozói. Mallát Árpád -------------- va olyasmiről, hogy a nehezebb munkások fele spanyol és portugál, akikkel a gyár tolmácsai közölték: »Ne menjetek szavazni... a saját érdeketekben ...Ne avatkozzatok bele, ez nem rátok tartozik, csak kellemetlenségetek szár­mazhat belőle...« — Az első fordulóban ugyan nem értük el a lét­szám felét, Bercot úr mégis megijedt és kény­telen volt porondra lép­ni. A leadott szavazatok 80 százalékát ugyanis a CGT kapta! Erre már ő is mozgósított: saját jelöl­teket állított és egy rek­lámcégtől bérelt embere­ket, akik a gyárkapuban óránként 25 frankért ter­jesztették a »GLSUC« röpcéduláit. (A francia névrövidítés teljes fordí­tása: »Citroen Művek Szabad Szakszervezeti Csoportja.) A szakszervezeti tagdíjat sem az üzemben. Hanem kint a székházban fizethetik csak be a munkások A munkásfaló Citroen — ahogy a karikaturista látja ARANYHÍD Színes, magyar ismeretterjesztő film Rendező: G. Kolozs Zsuzsa Operatőr: Schuller Imre Bemutató: augusztus 17

Next