Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Minden választópolgár érdekében megváltozik a tanácsok szerepe, hatásköre Hamarjában nehéz öszszeszámolni, hány fejezetből, pontból, alpontból áll a napokban megjelent négy, tekintélyes terjedelmű kormányhatározat, amely összességében arra ad irányelveket, milyen legyen a különböző szintű tanácsok gazdálkodási rendszere, hatásköre, irányítása, hatósági funkciója az új mechanizmus körülményei között. Időszerű, rendkívül izgalmas téma... Csakhogy a kívülálló, aki járatlan az államigazgatás berkeiben, s nem érti a beavatottaknak szóló, csak a lényegre utaló szakkifejezéseket, hamarosan kedvét veszi a határozatok száraz hetűtengerében. Nem ismr fi'. fel az újat, azt, ami változik a múlthoz ké ezért végül is létesz, gondolván: »szép, szép, ezek — Milyen irányú változásokat várhatunk? — Nálunk eddig az államigazgatás erősen centralizált jellege miatt kevéssé érvényesült a gyakorlatban az, hogy a tanács elsősorban a lakosságtól függ, munkájában annak tartozik felelősséggel. Ez az alapelv hangsúlyozódik a jövőben, amikor minden szintű tanács esetében a lakosság által választott testületek gyakorolják az irányítást. Magyarán ismondva: urak lesznek a maguk portáján. Elsősorban a szakigazgatási szervek — építési, ipari stb. osztályok eddigi kettős, egyik oldalról szorosan minisztériumi ■— irányítását kellett alapvetően megváltoztatnunk. A határozat szerint a jövőben a miniszterek egyedi ügyekben nem adhatnak többé utasítást a tanácsi osztályoknak, a szakigazgatás közvetlen, felelős irányítása a végrehajtó bizottságok feladata. — Úgy tűnik, ez túlságosan a tanácsok belügye... — Egyáltalán nem, s ezt mindjárt bizonyítom. De előbb még annyit: — Mindebből talán már érződik, milyen új, gyökeresen megváltozott feladatokat, szó szerint értendő döntési jogot kapnak tanácsaink, végre alsóbb szinten is — folytatja fejtegetését Fórján Gyula. — A tanács egyik legfontosabb feladata az, hogy választói érdekei, kívánsága szerint fejlessze a maga területét, őszintén szólva, erre mindmáig csak korlátozottan volt módja, hiszen többnyire kész tényekkel került szembe: a különböző szakigazgatási csatornákon keresztül, tervre-bizonyára fontos intézkedések, segítik a tanácsi dolgozókat, de mi hasznom mindebből nekem, meg a többi választópolgárnak?« — Nagyon sok, hiszen ezt a vetést a lakosság aratja majd le — állítja Fórján Gyula, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának közgazdasági csoportvezetője, akit megkértünk, foglalja össze számunkra a határozatok lényegét. — A tanácsi munka rendezése a választópolgárok minden irányú igényeinek — beleértve a szocialista demokráciát is fokozottabb kielégítését célozza éppúgy, mint a gazdaság.( inyítás reformja, amely , gyorsította, lehetővé ttte egy sereg régóta .Atoldásra váró államhazgatási kérdés napirendre tűzését, hogy a választott testületek jelentősége kifejezésre jut a jövőben az önálló tervezésben, gazdaságpolitikai tevékenységben is. Ehhez immár nemcsak hatáskört, hanem megfelelő anyagi eszközöket is kapnak, saját bevételek, többek között az új kommunális adó, meg az öt évre fix összegben megállapított állami hozzájárulás formájában. Itt is érvényesül a hatáskörök és az irányítás felülről lefelé való eltolásának, az adott terület problémáit leginkább ismerő szervek erősítésének alapgondolata. Amíg például a központi beruházási keret 90 százalékával eddig a megye rendelkezett, az osztotta szét, szigorúan meghatározott célra, a jövőben a községek és a városok közvetlenül és kötetlenül kapják meg ennek a támogatásnak csaknem a felét. Belátásukra bízzák, hogy mind ezt, mind egyéb fejlesztési eszközeiket ott használják fel, ahol a lakosságot képviselő testület szerint legjobban szerít a cipő, bontás és utasítások formájában fentről lefelé jött az elhatározás, mit, hogyan, milyen mértékben lehet fejleszteni. — Miután a szakigazgatásnak ez a fajta szerepe megszűnik, felülről immár nem utasítják, munkája az előkészítésre korlátozódik. Többféle alternatív megoldást is kidolgozhat a fejlesztésre, ezek közül válogathatnak — jelentős anyagi eszközök birtokában — a választott testületek. Hosszabb távra a tanácsülés szabja meg a terület egész fejlesztésének irányát, éves viszonylatban pedig a végrehajtó bizottság hoz operatív döntéseket. Fontos feladatuk lesz a területükön működő intézmények, üzemek tevékenységének és a lakosság érdekeinek összehangolása is. — Erre az eddigi irányítási rendszerben alig volt reális lehetőségük. A koordináció is felül történt, távol a tetthelytől, ennek megfelelően nehézkes és bürokratikus volt — jegyzi meg informátorunk. — Hadd érzékeltessem egy példával, hogyan lépünk előre ezen a téren. Tegyük fel, hogy valamelyik városunkban egy bizonyos nagyüzem olyan új beruházást tervez, amely vízszükségletét megduplázza. Ha ez a tanácsi vízmű egyidejű fejlesztése nélkül történik, a lakosság rovására megy. Ezért a tanácsnak joga, sőt kötelessége közbelépni, mondván: »én csak akkor adok neked vizet, ha gazdasági egyezséget kötünk az én vízművem bővítésére.« — Erre az új körülmények között igen sokféle lehetőség kínálkozik. Akár az, hogy a vállalat maga finanszírozza a vízműberuházást, ennek fejében bizonyos díjkedvezményt élvez, akár közösen vesznek fel bankhitelt, vagy — ha nem sikerül zöldágra vergődni — a tanács felemelt áron adja a vizet, így hárítja át saját fejlesztési költségeit az érdekelt vállalatra. Hasonló eszközei, módszerei lesznek a célszerű összehangolásra egyéb területeken is,ségüket, főleg a fix, illetve a hatósági megkötéssel mozgó árak betartatása céljából. Természetesen a határozatok irányelveit még át kell ültetni a gyakorlatba. Annyi azonban máris bizonyos, hogy az új mechanizmus közeledte elindította az államigazgatásban is a nehézkesség, túlbiztosítás, bürokrácia leküzdésére alkalmas folyamatokat. Támogatásuk, további kibontakoztatásuk nemcsak a tanácsi dolgozók szívügye és feladata, mindnyájunk érdeke. Felelős gazdák: a választott testületek Újfajta mérlegelés — önálló döntési joggal Kormány támadás a bürokrácia ellen — Az egyik kormányhatározat a tanácsok hatósági jogkörének rendezésével foglalkozik. Ezen a téren mit eredményeznek majd az irányelvek? — Magam is választópolgár, adott esetben tanácsi ügyfél lévén, úgy érzem, ez a határozat a legizgalmasabb mindanynyiunknak, hiszen mindennapi dolgainkat, elsősorban a lakosság érdekvédelmét és az engedélyezések kérdését érinti mosolyodik el Fórján Gyula. A cél itt kettős. Egyrészt az, hogy minden ügy intézésére az a tanácsi szakigazgatási szerv kapjon megfelelő hatósági jogkört, amely erre helyileg a legilletékesebb. Ne kelljen tehát például a belkereskedelmi miniszter személyes engedélye ahhoz, hogy Karakószörcsögön egy poharazót nyissanak, vagy — ez is még érvényben ,levő szabály! — ne a megyei tanács elnöke döntse el, mit árusíthat a falusi presszó... — Persze, ennél sokkal komolyabb vonatkozásai is vannak a dolognak. Számos nagyközségünkben — mint Érden, Lajosmizsén, sok járási székhelyen — egyáltalában nincs mód például arra, hogy helyben engedélyezzenek bármilyen építkezést. Utazgatnia kell a lakosságnak a felsőbb szintű tanácshoz. Ezért az irányelvek kimondják, hogy körülbelül 200—250 ilyen községben elsőfokú építési hatóságot kell létesíteni. Egyébként ma még mindenhez, akár egy ajtó áthelyezéséhez, vagy egy falusi fészer felhúzásához is engedély kell. A határozat megállapítja, hogy ez indokolatlan, s az engedélyhez kötött építkezések körét az ésszerűség határain belül jelentősen — szerintem a felére — csökkenteni kell. A rendezés másik alapelve ugyanis az, hogy egyszerűsíteni kell a hatósági jogköröket, eljárásokat — Ideje! — Nem is gondolja, mennyire... Különböző munkacsoportok szakáganként felülvizsgálták az ilyen jellegű utasításokat rendelkezéseket. Bizony nagyon agyonszabályoztunk mindent a múltban, s ez most útjában áll a mechanizmus érvényesülésének. Sok száz jogszabály célszerű módosításában, illetve megszüntetésében máris megállapodtak az érdekeltek, egy sereg, magasabb elhatározást igénylő változtatásban pedig a kormányhatározat értelmében jövő év közepéig kell dűlőre jutni. Érdekeink védelmében kétségtelenül valamenynyiünk érdekeit szolgálják ezek az intézkedések. Kiderül azonban, hogy Fórján Gyula nem erre a közvetett érdekvédelemre célzott az imént. — Az új mechanizmus körülményei között egyesekben feltámadhat a spekuláció, a lakosság kárára történő anyagi gyarapodás vágya — mondja. — Erre számítva irányozza elő a határozat, hogy növelni kell a területi tanácsi szervek jogkörét jóidéut a kisiparosok munkájának ellenőrzésében, beleértve a minőség számonkérését is, és fokozni kell árhatósági tevékeny Miklós Dezső VIDÁM"TÖRTÉNETEK MAGYARUL BESZÉLŐ" OLASZ FILMEN Főszereplők: Nino Manfredi, Alberto Sordi, Ugo Tognazzi Bemutató: augusztus 17 Augusztus 10-től a budapesti VÖRÖSMARTY KERTMOZI műsorán 1967. augusztus 13 NÉPSZAVA Az emberi segítőkészség szép példamutatójaként legutóbb megemlékeztünk arról a menetirányítóról, aki az egyik villamosutast néhány korty vízzel »megszabadította« köhögési rohamától. Most olyan esetről számolunk be, amikor a gyors és határozott segítségnyújtás helyett a meg nem értés miatt került nehéz helyzetbe egy idősebb asszony. S ha ehhez hozzátesszük, hogy ezért egy gyógyszertári dolgozót kell elmarasztalnunk, akkor érthető a szomorúsággal vegyes csodálkozásunk .J. S. János fővárosi olvasónk legutóbb arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az egyik budai gyógyszertár előtt rosszul lett egy idősebb asszony. A segítségére sietett járókelők kérték az ügyeletes gyógyszerészt, hogy hívja ki a mentőket Úgy gondolták, hogy itt talán szükségtelen a bővebb indokolás, mivel betegről van szó, aki rászorult a segélynyújtásra. Ott van kéznél a telefonkészülék, csak fel kell tárcsázni a 04-es számot, s ezt követően rövidesen megérkezik a várva-várt fehér gépkocsi. Legnagyobb megdöbbenésre azonban a gyógyszerész, nem tudni milyen okból, megtagadta a kérés teljesítését. Ekkor valaki azt javasolta a gyógyszerésznek, hogy ha már ő nem hajlandó telefonon a mentőket kihívni, akkor engedje meg nekik, saját költségükön eleget tehessenek embertársi kötelességüknek s a távbeszélőt igénybe vehessék. Az újabb elutasításon talán már nem is lepődtek meg. A véletlennek köszönhető, hogy nagyobb tragédia nem következett be. Mint olvasónk a továbbiakban ismertette velünk a, nem mindennapi történetet, a szerencsés körülmények úgy hozták, hogy éppen arrafelé haladt egy »üres« mentőkocsi. A mentők a beteg asszonyt azonnal kórházba szállították. A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központját kértük meg a panasz kivizsgálására és a szükséges intézkedés meghozatalára. Úgy véltük ugyanis, hogy közügyről van szó, s olyan helytelen és megértőnek egyáltalán nem nevezhető magatartás »gyakorlatáról«, amely megengedhetetlen. A Gyógyszertári Központ mindenben igazolta olvasónk állítását és megjegyzéseit. A főgyógyszerész által aláírt hivatalos tájékoztatás szerint a gyógyszertár dolgozói az adott esetben valóban hibát követtek el, azzal, hogy a felesleges vizsgálódás és tanakodás helyett nem értesítették azonnal a mentőket. A hasonló helytelen eljárás elkerülésére — amely alkalmas a gyógyszertárnak, mint közegészségügyi intézménynek lejáratására —, figyelmeztették a gyógyszertár vezetőjét, hogy a patika valamennyi dolgozóját oktassa ki a helyes eljárásra. A Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze megköszönte olvasónknak, hogy felhívta figyelmüket a történtekre, amelyet ők maguk is megütközéssel és sajnálattal vettek tudomásul. Reméljük, hogy az ügyből a gyógyszertár érdekelt dolgozói levonták a megfelelő tanulságot, s most már tudják, miként kell cselekedniük hasonló helyzetben. Csak az a szépséghiba, hogy erre ki kellett őket oktatni... Samarjai Tibor Heti postánkból így élnek Galliában VII. A győzelem délutánja — Nincs kedved eljönni velem a XV. kerületbe? — kérdezte Moriette Dutaleul, a CGT lapjának, a Vie Ouvriére-nek a munkatársa délután a szerkesztőségben. — Ma volt a bizalmi választás második fordulója a Citroennél, kíváncsi vagyok, hogyan sikerült. Már csak azért is, mert néhány hónapja nagy riportban számoltunk be róla, mennyi disznóságot, törvénytelenséget enged meg magának Bercot úr, hogyan szipolyozza ki a munkásait, semmibe véve a szakszervezetek igazán elemi jogait is... Az autóbusz balra fordul a Szajna-partról, leszóltunk és az egyik szűk, kis mellékutcába térünk be, öreg, szürke ház kanyargós lépcsőjén kapaszkodunk felfelé. A harmadik emeleten, két lakás kisebb-nagyobb szobáiban székel a CGT XV. kerületi szervezete. Daniel Doiselet kerületi titkár és Antoine Piffard, a párizsi Citroenüzemek titkára, régi ismerősként üdvözli Mornettet, bemutatkozás után pedig egymást kiegészítve igyekeznek engem is tájékoztatni az előzményekről. Citroennél sokkal a Citroennél nehezebb a harc, mint sok más nagyüzemben. Vannak például törvények, amelyek biztosítják a dolgozók jogát, hogy megválasszák szakszervezeti képviselőiket. Bercot úr erre is fütyül. Nem merné persze megtenni, ha kormánykörökből nem kapna támogatást hozzá. — A választások előtt nem engedte meg, hogy tájékoztassuk a dolgozókat, nem tehettük ki a plakátjainkat, a röpcédulákat is csak kapun kívül osztogathattuk. Kijelentette, hogy a munkásokat nem érdekli a szakszervezet. A törvény szerint ugyanis, ha a szavazók száma nem éri el a létszám felét a megismételt választás esetén sem, akkor az üzemből nem lehet szakszervezeti képviselet . Ezt szerette volna elérni Bercot úr. Ezért nem engedte meg a szalagokon a törvényes, negyedórás leállást a választások idejére, nem függesztette ki a jelöltek listáját, a szavazások helyét. A közönséges csalástól sem riadt vissza: több szavazásra jogosultat mutatott ki, mint ahányan dolgoznak. A legfeltűnőbb Levalloisban volt, ahol 4915 szavazót írt össze, holott a személyzeti nyilvántartás szerint csak 4730-an dolgoznak. Egyébként is minden módon akadályozta a választási munkát. Nem engedte az aktivistákat átmenni egyik műhelyből a másikba, a szavazókörzeteket teljesen önkényesen határozta meg, nem engedi, hogy a szakszervezet megbízottja ott legyen a szavazatok megszámlálásánál. Nem szól Az első beszámolók közben múlik az idő, fél hat és Doiselet figyelmeztet: a választásokat fél ötkor lezárták, rövidesen megérkeznek az aktivisták. Átmegyünk a »nagyterembe«, egy 4x5 méteres szobába. Az ablak előtt két egymás mellé tolt asztal, szemben velük székek. Jat magára az első. Gilbert Lauriac jön meg az Asniéres-Gennevilliers választási körzetből. Előkerülnek a kartonok, rajtuk az első forduló eredményei és Lauriac fáradt, szinte közömbös hangon kezdi: — Négy iroda tartozik a körzethez. 1118-an szavaztak, ebből 963 a CGT- re, 184 a keresztényekre, a CFDT-re, 55-öt kapott az FOT, a szocialisták, míg a »szabadok« 121-et. Izgatott számolás, őszszehasonlítás kezdődik, amelyből kiderül, hogy Valóban nem sokat rá- 496-tal többen szavaztak, mint az első fordulóban, jóval túl vannak a »quorum«-on, a kritikus ötven százalékon, sőt az igazgatóság által mozgósított szavazatokból 335-öt elvitt a CGT Lauriacot boldogan ölelgetik, gratulálnak neki, a kezét szorongatják, amitől láthatólag felfrissül. Közben egyre-másra érkeznek a bizalmiak, megbízottak, ketten már nem is győzik írni az adatokat, Lauriac is megfeledkezik a fáradtságról, és beül harmadiknak az asztal mögé. A számok mindenütt a hosszú hónapokon át vívott szívós harc sikerét bizonyítják. A hangulat percről percre emelkedik, az arcokról a győzelem öröme sugárzik. A szerszámműhely megbízottja is sorra diktálja az adatokat: 448 szavazatból 346 a CGT... Amikor az utolsóhoz ér, felemeli a hangját: — »Rabok csoportja« 35... — mire felszabadult, harsány nevetéstől zeng az egész helyiség. „Győztünk! Győztünk!” Középkorú férfi robban be az ajtón, még liheg a lépcsőktől, de magasra tartott, ökölbe szorított kézzel, égnek emelt hüvelykujjal kiáltja: — Győztünk! Győztünk! A kis aubervilliers-i műhelyben, ahol mindössze 161 szavazó van, újabb 17 szavazatot szervezett a CGT! Olyan lelkesen osztozatnk örömében, mintha 17 ezret hozott volna. Ritkulnak az érkezők, emelkedik a hangulat, nő a zaj. Csendben, lassan nyílik az ajtó, alig veszik észre a táskáját görnyedten szorongató, lehajtott fejjel belépő férfit. Inkább ösztönösen figyelnek fel, hogy valaki nem örül velük. Egyik a másik után faggatja: — Mi van veled? Mi történt Clichyben? Beszélj már! Még mindig szótlanul, lesütött szemmel papírt vesz elő, komótosan szétnyitja és kezdi diktálni: — Clichyben, mint tudjátok, 2043 szavazó van... — Persze, hogy tudjuk — szakítják félbe, végképp kifogyva a türelemből —, azt mondd meg, hogy nyertünk, vagy vesztettünk!? — Természetesen nyertünk! — néz körül méltatatlankodva. — Újabb 204 szavazatot! A feszültség robbanásszerűen feloldódik, harsog a terem a nevetéstől, ő pedig majdnem ugrál örömében, mint egy gyerek a jól sikerült csíny után. A Citroen-gyári szervezett munkások sok éves harcának ez a néhány hónapos szakasza nagyszerű győzelemmel zárult. A CGT megszerezte a leadott szavazatok 70 százalékát és a gyár 79 bizalmija közül 56-ot a CGT jelöltjeiből választottak meg Citroen dolgozói. Mallát Árpád -------------- va olyasmiről, hogy a nehezebb munkások fele spanyol és portugál, akikkel a gyár tolmácsai közölték: »Ne menjetek szavazni... a saját érdeketekben ...Ne avatkozzatok bele, ez nem rátok tartozik, csak kellemetlenségetek származhat belőle...« — Az első fordulóban ugyan nem értük el a létszám felét, Bercot úr mégis megijedt és kénytelen volt porondra lépni. A leadott szavazatok 80 százalékát ugyanis a CGT kapta! Erre már ő is mozgósított: saját jelölteket állított és egy reklámcégtől bérelt embereket, akik a gyárkapuban óránként 25 frankért terjesztették a »GLSUC« röpcéduláit. (A francia névrövidítés teljes fordítása: »Citroen Művek Szabad Szakszervezeti Csoportja.) A szakszervezeti tagdíjat sem az üzemben. Hanem kint a székházban fizethetik csak be a munkások A munkásfaló Citroen — ahogy a karikaturista látja ARANYHÍD Színes, magyar ismeretterjesztő film Rendező: G. Kolozs Zsuzsa Operatőr: Schuller Imre Bemutató: augusztus 17