Népszava, 1968. július (96. évfolyam, 153–178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

A Szaktanács elnökségének ülé (Folytatás az 1. oldalról) azonos időszakához viszo­nyítva, a vállalatok részé­ről kezdeményezett mun­kaviszony-megszüntetések kisebb mértékű csökke­nést mutatnak. E csökke­nés nagyrészt a vállala­toknál jelentkező munka­erő-hiányra­­ vezethető vissza. A dolgozók részé­ről kezdeményezett mun­kaviszony-megszüntetések 50 százalékkal emelkedtek. A jogszabályellenes mun­kaviszony-megszüntetések 65 százalékos emelkedést mutatnak. Ebben közreha­tott, hogy a felmondási idő tartama meghosszabbo­dott. A tapasztalatok szerint az új munkahelyen elér­hető magasabb kereset a dolgozók egyharmadát in­dította munkahely-változ­tatásra. Ugyanilyen mér­tékben hat a munkahely­változtatásra az állandó lakhelyhez közelebbi m mun­kahelyhez kerülés lehető­sége. A munkaerő-mozgást kiváltó többi tényező kö­zül a legjelentősebb az új munkahely kedvezőbb munkafeltételei. A legtöbb helyen a vál­lalatok nem foglalkoznak megfelelően a kilépő dol­gozókkal. Egyes vállalatok ahelyett, hogy a már ott dolgozók megtartására tö­rekednének, nagyobb gon­dot fordítanak a kilépők helyett újak szerzésére. Az új törvénykönyv a munkaidő-beosztás és a túlmunka szabályozását a kollektív szerződésekre bízta. A tapasztalat szerint általában nem vezetett a túlmunkák emelkedésére az a körülmény, hogy a szabályozás vállalati ha­táskörbe került. Sőt, na­gyon sok területen csök­kenés volt tapasztalható az elmúlt év azonos idő­szakához képest. Az álta­lános, kedvező tapasztala­tok mellett is, egyes válla­latoknál a kollektív szer­ződés nem határozta meg megfelelően a túlmunka­végzés szabályait, más vál­lalatoknál pedig a kollek­tív szerződésekben megál­lapított kereteket túllép­ték, haladta meg a bázisidő­szakot Jelentősen növeke­dett a tojás- és baromfi­felhozatal is, míg a tej és a tejtermékeké három szá­zalékkal csökkent. 1968 első négy hónapjá­ban a burgonya, valamint a zöldség- és gyümölcsfé­lék együttes bolti és piaci árszínvonala az előző év azonos időszakához képest a következők szerint ala­kult: Az idénycikkek együttes bolti és piaci árszínvonala a burgonyánál és a zöld­ségféléknél Budapesten ki­sebb mértékben emelke­dett, mint vidéken, miköz­ben a gyümölcsfélék átla­gos árszínvonala is a fővá­rosban csökkent legin­kább. A gyümölcsfélék nagyarányú árszínvonal­­csökkenése mind Buda­pesten, mind vidéken fő­ként az alacsony almaárak következménye. Budapes­ten az év első négy hó­napjában a zöldségfélék bolti árszínvonala — 1967 azonos időszakához viszo­nyítva — kisebb mérték­ben (12 százalékkal) emel­kedett, mint a szabadpiaci árszínvonal (16 százalék­kal). A burgonya bolti ár­színvonala két százalékkal csökkent, miközben a sza­badpiacon a burgonyaárak 9 százalékkal nőttek. A gyümölcsféléknél viszont a szabadpiaci árak nagyobb mértékben csökkentek, mint a bolti árak. Budapesten az év első öt hónapjában a burgonya, a zöldség és gyümölcs együt­tes fogyasztói árszínvonala 11 százalékkal alatta volt az előző évinek. Ezen be­lül a burgonya árszínvo­nala a tavalyival azonos volt, a zöldségféléké vi­szont 11 százalékkal meg­haladta azt. A szabadpiaci árak vo­nalán öthavi szinten — a bázisidőszakhoz viszonyít­va — burgonyánál és zöld­ségféléknél már csak 7—7 százalékos árszínvonal­emelkedést jeleztek, ami főleg a készletekkel és a májusi felhozatal növeke­désének ármérséklő hatá­sával magyarázható. Gyü­mölcsféléknél az árszínvo­nal-csökkenés öt hónapra vetítve — a bázishoz ké­pest — továbbra is nagy­arányú, de már valamivel kisebb, mint az előző négy hónapban volt, mivel az alma részaránya csökkent A vidéki fogyasztói árak az év első öt hónapjában burgonyánál 15, a zöld­ségféléknél pedig 16 száza­lékkal haladták meg az előző év azonos időszaká­nak árait. A gyümölcsárak viszont főként az ismert almaárak következtében 33 százalékkal alacso­nyabbak voltak, mint ta­valy. A vidéki fogyasztói árak különösen a szabad­földi áruk megjelenésének időszakában tértek el fel­felé a budapesti áraktól. Az elnökség ezután megvitatta és jóváhagyta a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának és az el­nökségnek 1968. évi má­sodik félévi munkatervét. (T­­JL) Az anyagi érdekeltség Az új jogszabályok — a kollektív szerződések for­májában — lehetőséget adtak a vállalatoknak ar­ra, hogy az anyagi érde­keltségi szabályokat a he­lyi sajátosságok figyelem­bevételével alakítsák ki. Az ezzel kapcsolatos főbb tapasztalatok a követke­zők: A vállalatok nem ren­delkeztek megalapozott számításokkal arra nézve, hogy várhatóan mekkora nyereségük képződik és abból mekkora részesedési alappal fognak rendelkez­ni. Ezért a kollektív szer­ződésekben rögzített sza­bályok és a vállalati gaz­dálkodás közötti összhang nem volt biztosítható. A személyi jövedelmek­kel való gazdálkodásban megfigyelhető bizonyos óvatosság, de ugyanakkor arra is van példa, hogy kötelezettségeket vállaltak a kollektív szerződésekben olyan kifizetésekre, ame­lyek fedezetét még nem ismerték- kellően A dolgozók részesedési kategóriák szerinti csopor­tosítását általában helye­sen rögzítették a kollektív szerződésben. Néhány he­lyen azonban olyan mun­kaköröket is a HL kategó­riába soroltak, amelyek­ben a dolgozók számotte­vő közvetlen befolyást gyakorolnak a nyereség alakulására. Ezzel szem­ben olyan esetek is van­nak, amikor indokolatla­nul soroltak magasabb ka­tegóriába egy-egy munka­kört A szociális és kulturális juttatások rendezése. A kollektív szerződésben meghatározott kulturális és szociális alap feletti rendelkezés a vállalati szakszervezeti szerv hatás­körébe került. A cél az volt, hogy az eddigi jutta­tások szintje ne csökken­jen. Ezt a vállalatoknál biztosították. A Szaktanács és a mun­kaügyi miniszter a tapasz­talatokról szóló jelentést a Minisztertanács elé ter­jeszti. Testnevelés és sport Az elnökség ezután meg­tárgyalta a szakszerveze­tek testnevelési és sportte­vékenységének fejlesztésé­re vonatkozó feladatokat. A szakszervezetek sajá­tos funkcióinak érvénye­sítése, érdekvédelmi és ne­velőtevékenységük telje­sebb kibontakoztatása szükségessé teszi, hogy az eddiginél hatékonyabban vegyenek részt a testneve­lési és sportmozgalomban. A szakszervezetek a test­­nevelési és sportmozgalom társadalmi fejlesztésének közös célkitűzéseit magu­kénak vallják, azt erköl­csileg és anyagilag támo­gatják, megvalósításában részt vesznek. A szakszervezeti mozga­lom a testnevelés és sport irányító szervével együtt­, működve, részt vállal a kö­zös feladatok elvégzésé­ben, részt vesz az országos és területi sportrendezvé­nyekben, azokban a test­­nevelési akciókban, ame­lyek széles körben érintik a vállalatok, üzemek, hi­vatalok dolgozóit. A szakszervezetek külö­nösen fontosnak tartják a bérből és fizetésből élő dolgozók sajátos tömeg­sportjának fejlesztését A testnevelés különböző for­mái közül tevékenységük döntően a természetjárás­ra, a munkahelyi szparta­­kiádokra, a vállalaton be­lüli és üzemek közötti ha­gyományos, versenyszerű vetélkedőkre és játékokra irányul. A szakszervezeteit a test­nevelést és sportot a szo­cialista jellem, erkölcs ki­alakítását szolgáló eszköz­nek tekintik, amely olyan jellemvonásokat fejleszt, mint a bátorság, az aka­raterő, az ügyesség, a kö­zösségi érzés, a fegyelme­zettség és hazaszeretet. A szakszervezetek hoz­zájárulnak a sportolók szocialista munkára neve­léséhez, támogatják őket abban, hogy szakmát ta­nuljanak, tovább képezzék magukat és hogy a sport­ban elért eredményeik, teljesítményeik mellett, munkájuk alapján is el­nyerjék a dolgozók meg­becsülését A XXI. kongresszusnak megfelelően, az elnökség most irányelveket ad ki a szakszervezetek és sport­­szervezetek együttműkö­désének továbbfejlesztésé­re.. Ellátás és áralakulás Az elnökség tudomásul vette a tájékoztatót a la­kosság zöldség—gyümölcs ellátásának helyzetéről és azok árszínvonalának ala­kulásáról 1968 első négy­öt hónapjában. A piaci felhozatal és a lakosság zöldség—gyü­mölcs ellátásának alakulá­sa, a termelői (piaci) fel­hozatal az év első négy-öt hónapjában kedvezően alakult. 1968 január-ápri­lis hónapokban forintér­tékben országosan 18 szá­zalékkal haladta meg az előző év azonos időszaká­nak felhozatalát Ezen be­lül a budapesti piaci fel­hozatal 25 százalékkal, a vidéki városoké pedig 19 százalékkal volt több, mint a bázisidőszakban. A köz­ségi piacokra irányuló fel­hozatal viszont egy száza­lékkal csökkent. Az országos piaci felho­zatalon belül az év első négy hónapjában a zöld­ségek 15, a gyümölcsök 48, a burgonya 16 százalékkal 2 1968. j Uns 8 Losonczi Pál hazaérkezett Berlinből Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki az NDK-ban részt vett Wal­ter Ulbricht 75. születés­napja alkalmából rende­zett ünnepségeken, hétfőn hazautazott Berlinből. Búcsúztatására a schö­­nefeldi repülőtéren meg­jelentek: Friedrich Ebert, Gerhard Grüneberg, Al­bert Norden, Günter Mit­tag, Paul Werner, az NSZEP KB Politikai Bi­zottságának tagjai, vala­mint Hermann Axen, Georg Edm­árd és Günther Kleiber, a Politikai Bi­zottság póttagjai, továbbá dr. Heinrich Homann és Hans Rietz, az államta­nács elnökhelyettesei. Je­len volt Tömpe András, hazánk berlini nagyköve­te. Losonczi Pál hétfő dél­ben kíséretével együtt ha­zaérkezett. A Ferihegyi repülőtéren fogadtatására megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nagy Jó­­zsefné könnyűipari mi­niszter, Vályi Péter pénz­ügyminiszter, Puja Fri­gyes, a külügyminiszter első helyettese. Ott volt Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete, va­lamint a nagykövetség több vezető beosztású munkatársa. (MTI) Indiai parlamenti küldöttség érkezett Budapestre A magyar országgyűlés meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett az in­diai parlament küldöttsé­ge. A delegáció vezetője dr. N. Sandzsiva Reddi, az indiai parlament alsóhá­zának elnöke. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke, Kishá­zi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, Vass Istvánné és Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnökei, továbbá a par­lament több tisztségvise­lője és a Külügyminisz­térium több vezető mun­katársa. Ott volt J. C. Kakor, az Indiai Köztár­saság budapesti nagykö­vete. — Jószolgálati látoga­tásra érkeztünk Magyar­­országra — mondta a re­pülőtéren adott nyilatko­zatában a küldöttség ve­zetője. — Baráti ország­nak tekintjük az önök ha­záját, s látogatásunkkal is szélesíteni, szorosabbra fűzni kívánjuk az orszá­gaink közötti baráti szála­kat* Hétfő délután az indiai parlamenti delegáció a Hősök terén megkoszo- NÉPSZAVA s­zúrta a magyar hősök em­­­­lékművét Hétfőn az Országház delegációs termében Kál­lai Gyula, az országgyű­lés elnöke és dr. N. Sand­zsiva Reddi, az indiai par­lament alsóházának el­nöke vezetésével meg­kezdődtek a magyar—in­diai hivatalos tárgyalások a két ország parlament­jének küldöttsége között. Magyar—szovjet vöröskeresztes együttműködés A Vöröskereszt szék­házában Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnöke és dr. G. A. Mityerev pro­fesszor, a Szovjet Vörös­­kereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetségének elnöke egyezményt írt alá a két baráti társaság együttműködéséről. Kitüntetés A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Jankovits Fe­rentené Irsai Vera, a Fő­városi Zeneiskola Szerve­zet központja igazgatója részére nyugállományba vonulása alkalmából a fő­városi zeneoktatás meg­szervezése és fejlesztése terén kifejtett tevékeny­sége elismeréséül a Mun­ka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomv­á­­nyozta. A kitüntetést Lu­­gossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes adta át. (MTI) Több órás, maratoni döntő után, szombat éj­jel befejeződött a negye­dik Ki mit tud? verseny­­sorozata. A népszerű te­levíziós vetélkedő formai és tartalmi megújulásá­ról, a korábbi túltelken­­dező és indokolatlanul le­becsülő vélemények sze­rencsés kiegyenlítődésé­ről, a Ki mit tud? most már valós szellemi és műsorbeli értékrendjéről még a középdöntők előtt beszámoltunk e hasábo­kon. Az azóta lezajlott versenyek és a döntők né­hány további gondolatot vetnek fel. Egy-két ész­revételt, elismerő és bí­ráló megjegyzést, fontol­gatásra szánt javaslatot is. Ha egy tv-műsor or­szágos társasjátékká vá­lik — ez is jelentős rang. De a Ki mit tud? nemcsak játék és kellemes szórakozás. Egy kicsit több annál, mert a maga kedves, megnyerő — milliókat megnyerő — módján hoz­zájárult az ízlésformálás­hoz, a kultúra demokra­tizálódásához. Ezt a kife­­jez­ést kell használnunk, ha itt túl komolyan hang­zik is. Egyszerűen arról van szó, hogy a Ki mit tud? varázsa, személyes versenyélménye nélkül aligha számíthattak volna heteken keresztül olyan tömeges érdeklődésre klasszikus zeneművek, modern versek, nehéz ve­retű irodalmi alkotások, kórusok és más igényes produkciók. Jólesik leírni, hogy a közönség ezúttal nem is elsősorban a könnyű szó­rakoztató versenyszámo­kat segítette szavazatai­val előbbre jutni. Tíz- és tízezer néző fogott tollat az operaáriát éneklő kis­lány, a rézfúvósok, a klasszikusokat játszó har­­mónikás, az Asztra báb­együttes, a Spirituálé kvartett, az Albinoni ka­marazenekar érdekében. És talán másik tízezer, vagy ötvenezer néző arra is gondolt, hogy a muzsi­ka, az irodalom nemcsak akkor szerezhet élményt, örömet, ha rokonszenves ifjú amatőrök előadásá­ban, versenyszámként ke­rül képernyőre. A zsűri munkáját több­ször is méltattuk már; magas színvonalú és rend­kívül széles körű ízlés­form­á­ló, népművelő tevékenység volt. Az idei Ki mit tud? egyik nagy pozitívuma, hogy milliók hallgattak — méghozzá szívesen — mesteri kis elemzéseket, közérthető esztétikai és művészetpe­dagógiai leckéket, okos és eligazító kritikákat. A zsűri is hozzájárult, hogy a levelek, szavazatok ta­núsága szerint megnőtt az érdeklődés az eddig ke­véssé ismert és kedvelt műfajok iránt. A népművészet „betö­rése” a Ki mit tud? pro­dukcióiba új és örven­detes vonás. Székely nép­balladával szerepelt Nagy Zsuzsa, a győztes vers­mondó, népi faragású, stilizált bábokkal, a nagy­­hegyi tolvaj balladájával állt ki a döntőre az Aszt­ra bábegyüttes, sőt, nép­zenei ihletésű beat-dalo­­kat is hallottunk. Szerettük ezt a vetélke­dőt, és szeretnénk a kö­vetkezőben még több, zavartalanabb örömet találni. Ezért szólni kell arról is, ami a program­ban, vagy a verseny lebo­nyolításában rossz, siker­telen volt. A táncdaléne­­kesek gyenge teljesítmé­nye nem lett jobb attól, hogy a televízióban és a rádióújságban is megma­gyarázták az okát. Neve­zetesen azt, hogy a tánc­dalfesztiválok, a Halló... műsorai, a rádió stúdiói „felszippantják” a tehet­séges fiatalokat Az a vé­leményünk, hogy a Ki mit tud? ne „szippantsa fel” a kevésbé tehetsége­seket. Inkább a verseny­zők számát csökkentsék, ne a színvonalat. Kár, hogy a zsűri ké­sőn kapott jogot arra, hogy a gyenge produkció­kat akkor se engedje to­vább, ha az adott kategó­riában és versenyszakasz­ban üres marad is a győz­tes széke. Későn, mert akkor már két jellegtelen táncdalszám közül a ke­vésbé rossz jutott tovább. A versenyzők gondosabb csoportosításával jórészt elkerülhető lett volna, hogy össze nem vethető produkciók között kelljen különbséget tenni. Pél­dául a beat-együttes és a dzsessz-trió, az operaéne­kes és a zenekíséret nél­kül, egy szál magában . Mitt­­ tudott­­ népdalt éneklő kislány esetében. Ez ellen csak a döntőn lázadt fel a zsű­ri, elsőnek nyilvánítva az ,,egyéb” kategória mind­három számát, így győ­zött tíz kategóriában ti­zenkét produkció , és a bíráló bizottság igazság­érzete. ötvenezer fiatal vett­ részt a Ki mit tud? kü­lönböző szintű verse­nyein. Közülük a kame­rák elé már csak keve­sek, a legjobbak kerül­tek, mégis el kell hogy gondolkoztasson néhány röpke nyilatkozat .Vizs­gáznunk is kell az egye­temen — mondta a gö­döllői tánccsoport egyik tagja —, nem tudjuk, ott hogyan szerepelünk majd, de most ez a fontos." A rézfúvós zenei szakközép­iskolások tanára pedig így beszélt: „Közben érettségiztek is a fiúk, úgy, ahogy, azért sike­rült.” Az érettséginek nem „úgy, ahogy” kell sikerülnie, és a szigorlat fontosságát nem előzheti meg semmi. Hát akkor miért vizsgaidőszakban rendezik a Ki mit tud?­­ot?­ Sokáig, szívesen emlé­kezünk majd a nagy tár­sasjáték és verseny ked­ves, ifjú részvevőkre. A kitűnő versmondókra, Schiff Andris átszelle­mült zongorázására, a Bóbita bábegyüttes költői és kacagtató műsoraira, Gálvölgyi János virtuóz paródiáira és az Albinoni kamarazenekarra. Egy ki­csit hiányoznak majd a Ki mit tud? friss színei, hangjai a televízióból, megértjük Major Tamás záró­szavának fáradt-mo­solygós kérdését: „És most mit csinálunk a jö­vő héten?” Vajk Vera Operaház Trisztán és Izol­da (Verdi—Wagner-ciklus A. sor. 10. ea. 8 órakor). — Er­kel Színház: Ma­rcel Mar­ceau pantomimműsora (fél 8). Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Kis Szín­pad: Ilyennek hazudtalak. (7). Ügeti Sátorc­­rkusz: Aeros Nagycirkusz vendégjátéka (fél 4, fél 8). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32. 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli kr. 5.45 : Falurádió. 8: H. Időlj. 8.30: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: Reggeli kr. II. Utána: Körzeti időjá­rás. 7.30: Új könyvek. 7.40: Hird. 8: H. Időj. Műsorok. 8.16: Népi a. 9: MBT Gyer­mekkórusa. 9.15: Operarészt. 10: H. Hazai lapsz. Idej. 10.10: zenés műsor üdülőknek. 12: H. Idej. 12.15: Zkri muzsika. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Versek. 13.20: Nóták. 13.16: A Budapesti Fúvósötös játszik. 14.06: Ez a kutya nem eladó. Rádiójáték gyermekeknek. 15: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 13.K: Pierre Monteux emlé­keiből. 16.15: A Galilei Kör. IV. rész. 16.50: Ernst Busch Elsler-da­lokat énekel. 16.58: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Vi­­lágsajtó-szemle. 17.20: Fmsz­­együttesek vetélkedője. Szol­nok m. 17.50: Operaáriák. 18: Gazd. szemle. 18.29: Könnyű­zenei híradó. 19: Esti kr. Mű- MŰSOROK sor. 19.30: Szabó család. 20: Beethoven: V. szimfónia (Koussewitzky). 20.32: H. Idöj. 20.37: Könnyű dalok. 21.20: „Gondolat". 22: H. Sport. Idöj. 22.20: Népi 7. 22.55: Me­ditáció. 23.05: Operarészt. 24: H. Idej. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ 4.2*—8.05: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: Kórusfesztivál. 10.45: Daljáték részi. 11.06: A negyedik csi­golya. Rádiójáték. 12-10: Slá­­gerek. 12.40: Falurádió. 13: Liszt-zongoraművek. 13.47: Vízállás. 14: H.­rdes. 14.08: Fúvós átiratok. 14-20: Zenés játék részi. 14.32: Orosz ro­­mantik - muzsika. 11.49: Két asszony. Nádasdi Péter írása. 15: Táncz. koktél. 15.45: Ver­sek. 15.50: Zkri muzsika. 16: K. Időj. 16.05: Béres János kamaraegyüttese játszik. 16.20: Ifj. krónika. 16.35: Ré­­giie Crespin énekel. 16.50: A város mosodája. Riport. 17: Csúcsforgalom. 19: H. Idej. 16.10: Történetek dúrban és maliban. 18.30: Új elképzelé­sek a Világegyetemről. 18.53: Hgv. a stúdióban. 19.40: Ope­­rettdalok (Svéd Sándor). 19.51: Mese. 20: Esti kr. H. 20.30: Utcagyerekek. Dokum. műsor. 21.21: A Suisse Ro­ma rule zkr. hgve­téniből, vea: J. Krips. 22.37: Táncda­lok. 23: H. Sport. Időj. URH lg: H. Időj. 18.IS: Magnó­­sok, figyelem! 18.55: A XX. sz. vokális zenéjéből. 20.03: Kassák Lajos: Költészetem. 20.02: Závodszky Zoltán Schubert-estje. 21.36: Pernye A. előadása. 22.10: Puccini művészi pályája.­­ 23: H Sport. Időj. TELEVÍZIÓ Mái!: Napforduló. Gyer­mekműsor Leningrádból. 16.30: IV. nyári úttörőolim­­pia. Kézilabda- és labdanivó­­mérk., záróünnepély. 18: Zeb­ra. 18.15: Hírek. 18.20: Megy. Hird. 18.25: Nem elmélet­i gyakorlat! Beszélg. a gazda­sági reform m­­ány vállalati tapasztalatáról. 18.55: Esti me­se. 18.10: Shakespeare- Ahogy tetszik. Vígjáték a miskolci Nemzeti Színház előadásá­ban, felvételről. Közb. kb. 20.15: Tv-híradó. Kb. 12: Sze­gedi szabadtéri játékok. 1968. Riportfilm. 22.15: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 17.15: Hemingway-emlék­műsor. 18.10: Csehszlovákia —Admira labdarúgó-mérkő­zés közv.­e. 19. Tv-birad A. 20-50: Esztrádműsor. MARCEL MARCEAU — saját szerepében Ahogy beviharzott a szálló halljába, megtelt vele a helység. Mindenki­hez volt egy kedves „bon­­zsúrja” egy mosollyal fű­szerezett kézfogása. Most, az ötven színpadon meg­elevenített karakter közül az ötvenegyedikét, a sa­játját alakította Marcel Marceau, a világhírű pan­­tomimművész Egy éve járt hazánk­ban,­­ az azóta eltelt idő­ről, fellépéseiről beszélge­tünk. — Innen Mexikóba utaztam és Vadimmal fil­meztem. Aztán a Champs Elysées-n léptem fel egy show-ban, majd Angliá­ban, USA-ban, Nyugat- Németországban, az NDK- ban, a Szovjetunióban szerepeltem. Augusztus­ban Hollywoodba utazom, önkéntelenül kívánko­zott a kérdés, hogy nem fárad-e az állandó utazás­ban, mozgásban, de erre csak egy mosoly jelent meg arcán: — Fáradni? Én akkor fáradok el, ha nem csinálok semmit. Higgye el, megszoktam az évi háromszáz fellépést Szükségem van az embe­rekre, a nyüzsgésre, a színpadra. Ezek jelentik számomra az életet. ötvenöt országban járt, ötvenöt nemzet nézőkö­zönségét hódította meg Mindenütt elismeréssel adóztak művészetének, de érdemben említhető köve­tőkre — szavai szerint — csak Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjetunióban talált — Most azt tervezem, hogy a közeljövőben pan­­tomimis­kólát indítok Franciaországban. Után­pótlás van bőven. Esztergomi László

Next