Népszava, 1968. november (96. évfolyam, 257–281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
Mindent egybevetve, a budapesti művészeti hetek legkimagaslóbb eseménye : új zenedrámát mutattunk be. Hozzátehetjük: nem akármilyent. Szokolay Sándor, a mű szerzője, viharos gyorsasággal kibontakozó eddigi életműve alapján, napjaink magyar zeneművészetének immár egyik meghatározó egyénisége. Az új magyar zenedrámának meg éppen. Az a mi időnkben példa nélkül való művészi tett fűződik a nevéhez, hogy négy éven belül két nagyszabású operaművet fejezett be. A „nagyszabású” jelző természetesen sokféleképpen érthető — én itt a gondolatgazdagság, a zenei anyag szépsége, mélysége és hatásossága értelmében használom. Érthető és örvendetes: a négy év előtt, a Vérnász bemutatásakor még mindenhogyan fiatal (most harminchét éves) magyar zeneszerzőre, akiről már korábbi hangszeres, zenekari és vokális művei alapján is tudott — ekkor rendkívül intenzíven felfigyelt az ország és a világ. Új operája, a Hamlet már a hazai és a nemzetközi érdeklődés légkörében készült, fokozott figyelem előzte meg, ami egyébként a kettős bemutatón is érződött. Érződik magán a művön is, továbbá közönség- és szakmai fogadtatásán. Ebben (mármint az ilyen fokozott figyelemben és óhatatlan következményeiben) nagyon jó öszszetevők keverednek kevésbé jókkal. A magyar opera, a kiváló Szokolay érdeke egyformán azt kívánja, hogy lehiggadjon a „szenzáció” és megmaradjon az érték. A mű nagy értéke elsősorban, és tárgyilagos értékelésének viszonylagos értéke is, a további alkotómunka javára. A bemutató után röviddel máris közhellyé kopott (bel- és külföldön szokatlanul és örvendetesen gyorsan reagált a sajtó a budapesti premierre): a Hamlet operai feldolgozása rendkívüli feladat, aligha véletlen, hogy a műfaj létezésének századai óta lényegében senkinek sem sikerült (eddigi legsikeresebb — de nem biztos, hogy legsikerültebb — változata, Ambroise Thomasé, a Mignon szerzőjéé, most éppen százéves). Nyilván gondokkal és töprengésekkel tele korunkban, s a Hamlet hallatlan modernségében a magyarázat, hogy napjainkban viszont több kísérlet is történik a nagy Shakespearemű zenei megfogalmazására. Szokolay például — mint egyebek közt lapunkban is nyilatkozott, róla — egyszerűen nem szabadulhatott tőle, bűvkörébe került, meg kellett alkotnia a Hamlet-operát A kivételes tehetségen túl, a másik legfontosabb tehát adva volt A hit a műben, a teljes azonosulás vele. Ismét közhely, vagy immár azzá kopott. Szokolay tisztában volt vele, hogy pusztán korábbi hangvétele ennek a túlnyomóan gondolati anyagnak a zenei megfogalmazására önmagában nem elegendő, nem is alkalmas. És mivel a hagyományos és a korszerű zenealkotás minden módszerének eszközei, akarata szerint, rendelkezésére állanak, bőven felhasználta a tárgyilagosabb, a visszafogottabb, a Shakespeare-i, Arany János-i anyag közlésére alkalmasabb alkotói módszereket. (Az opera szövegkönyvét, minden szavában Arany Jánosra építve, Szokolay maga hozta létre, a műfaj lehetőségeihez rövidítve a hatalmas anyagot.) A zenében járatlan, irodalomban némiképp jártas hallgató is nyilván érzi, hogy a Vérnász (Garcia Lorca drámája) és a Hamlet karakterben igencsak messze esnek egymástól — érthető, ha zenei megfelelőjük sem lehet közel Akkor sem, ha alkotójuk egy és ugyanaz. Valamit azonban szeretnék hozzáfűzni a gondolathoz. Túlzásnak és tévesnek érzem a Hamlet olyan fogadtatását, amely Szokolayt most már mintegy „innen származtatja”. Ugyon ne dicsérjük benne azt, amit a Hamlet esetében megtett, mert meg kellett tennie, de ami nem okvetlen útmutatás és szabály egész alkotói működésére. Ez utóbbinak a csapongás éppoly része, mint más alkotónak az elvérzés egy szigorúan kutatott stílus keresésében. Helyes, helyes, a csapongó művészegyéniségnek nem árt időnként odaszólni, hogy szertelensége széthullásba, szerkezettelenségbe torkollhat . Szokolaynál azonban jócskán van bizonyíték rá, hogy ez nem történhet meg. Tudás, ízlés és szerkesztőképesség állja ennek útját. Szertelensége, parttalansága viszont alapvető tulajdonsága, tehetségének része, ezt nem lehet és nem szabad megszüntetni. Azt hiszem, sosem biztattam volna mondjuk Berliozt, hogy ne legyen Berlioz. A Hamlet rendkívüli fegyelmet, csaknem önmegtartóztatást parancsolt Szokolaynak. Jól tette, hogy megértette a parancsot, de jól tette azt is, hogy némely jelenetbe „belekiabált”. Hová jutunk, ha ilyen esetben számon kérjük Shakespeare-t, Arany Jánost, s minden berögződésünket, amely a Hamlettel (és a modern zenével) kapcsolatban megvan — csak Szokolayt nem kérjük számon. Ez az opera akkor jó, ha Szokolay Sándor Hamletje. Úgy érzem, hogy az. És még csak egyet: a Hamlet vulgarizálása, ha valaki „a gondolat” nevében tagadja és kitagadja belőle az érzést. Operaházunk művészei a mű kiváló színrevitelével és lelkes megszólaltatásával azt bizonyítják be, hogy a magyar művekkel szembeni „szeretettelenség” mondva csinált vád. A jó művet a művészek szeretik, s a legnehezebb feladatokat is szívesen vállalják — márpedig itt bőven akad. A szcenikusok közül leginkább Forray Gábor díszletmunkáját érzem teljes rokonságban a zenével. Egész leegyszerűsített, lényegre szorítkozó volta megengedi, hogy a néző-hallgató a gondolatokra és a muzsikára koncentráljon, sőt, egyenesen erre késztet. Az egész játéktér nyilván Mikó András rendezői elképzelésével összhangban jött létre — ő azonban mintha itt-ott meghazudtolná e modern Hamlet-interpretációra vonatkozó saját elképzelését. (Az atya szellemének megoldása, Poloniusfelfogás, helyenként némi idegen teatralitás.) Úgy vélem, Márk Tivadar is közelebb maradhatott volna a jelzésekhez az öltözékek karakterének kidolgozásában, összhangban a generális színpadképpel. Kiváló művészi munkát végez a zenekar és a kórus, mely utóbbit operaházunk nagy karmestertehetsége, Oberfrank Géza tanított be. Mindkét együttes meglepő biztonsággal küzdi le a partitúra szokatlan nehézségeit, a dallamaiban új értelmű, harmóniáiban különös, ritmikájában szokatlan anyagot úgy sugározzák, mintha mindebben nagyobb gyakorlat állna mögöttük. Ebben is elsőrendű az ősbemutató karmesterének, Oberfrank Gézának az érdeme. Az ugyancsak fiatal Pál Tamás is szépen, nagyvonalúan irányította a másik szereposztás előadását. Hamletról lévén szó, megbocsátható a szereplők túlnyomó többségének sommás kezelése. A főbb szereplők közül csak Várhelyi Endre, kisebb mértékben Antalffy Albert Polonius-alakításának félreértése bántó. Ez az ember torz lelkű királyi főkamarás, nem pedig tüsténkedő lakáj. Polcsó Sándor Hamletje sem eléggé gondolati, játékban felületes, ami itt bizony zavaró (lám, a Hamlet esetében képtelenség elsődlegesen énekesi oldalról közelíteni az értékelésben). Nagyon tetszett az elsőnek bemutatkozott szereposztás gárdájának csaknem egészen túl merész dolog volt ellenben ennyire fiatal erőkre bízni a másikat. Lehetetlen külön ki nem emelni Faragó Andrást, aki egyedülálló érdemeket szerez korszerű operaéneklésünk fejlesztésében holott maga is menet közben, némileg kései indíttatással tanult bele. Énekben és játékban kiváló Komlóssy Erzsébet és Házy Erzsébet, de Tóth Sándor, Jablonkay film és Andor Éva, továbbá Bódy József, Radnay György és Ütő Endre kiemelése is indokolt. Szőnyi Ferenc pályájának nevezetes állomásához ért Hamlet énekével és alakításával. Emlékezetes, megrázó, művelt szerepformálás. A fontos új magyar zenedráma, s a halhatatlan eredeti szintjére illő. Rajk András 1 I K ^ I ÜL 'T f Szokolay Sándor A I-1 /\ !\A L t I l zenedrámája JÚJ magyar^lengyel kulturális egyezmény Valahol Thanh Hoa és Nghe An tartomány határán léptük át a 20. szélességi fokot. Attól a pillanattól fogva a Vietnam elleni barbár háborúnak azt a részét ismerhettem meg, amelyet addig csak filmeken láttam, az egymást követő légitámadások állandó veszélyét, a kíméletlen bombázásokat s a föld alatti életet. A 20. szélességi fok alatti két tartományban a párizsi tárgyalások idejére sem szüntették be, egyetlen percre sem az amerikaiak a bombázásokat. Sőt. A rizsföldön töltött első este után már fogalmat alkothattam magamnak arról, milyen lesz a további utunk. Van Trong valami ismeretlen terelő- udkafuli úton vezette a vaksötét éjszakában, égő szemmel a kocsit. Az addig vidám gépkocsivezető, akinek szájáról soha nem fogyott el a dal, szokatlanul komoly volt. Az egyik hídnál egyenruhás férfi állította le a terepjárót. Ránk várt, s már huszonnégy órája állt a hídnál, nehogy eltévedjünk. Az izgatott szóváltásból csak egyetlen szót értettem: bomba. Az egyenruhás férfi mutatta a helyet a többieknek, hogy menynyire esett le tőle, néhány órával előbb. Látni nem sokat lehetett, de az útra frissen visszahordott köveken táncoló gépkocsi pontosan mutatta a bombák hatósugarát. Jóval éjfél után érkeztünk abba a faluba, ahol a szállásunk volt. A fák alatt az orrunkig se láttunk, kézen fogva vezettek egy földhányással körülvett alacsony épülethez. Bádogkannából locsoltunk magunkra egy kis vizet, hogy legalább az arcunkról és a kezünkről lemossuk a port. A szavunk is elfogyott már, olyan fáradtak voltunk. Amikor végre lefeküdtünk, úgy éreztem, soha a jobb ágyam nem volt, mint az a kemény deszkára borított gyékény. Hirtelen arra ébredtem, hogy valaki rángatja a kezem, ' ii~ ~ ii ' ii ! — Ugorj? — mondta oroszul egy hang és már lökött is az ágy alatti üregbe. Duc Thuán volt, együtt kuporogtunk a szűk veremben. De addigra már zengett körül az ég, becsapódó bombák hangja és üvöltő repülőgép-hajtóművek szaggatták fel az éjszakát Az ágy alatti üregnél biztosabb óvóhely bejárata a néhány négyzetméter alapterületű gyenge épülettől talán három lépésre volt. A lélegzetvételnyi csöndben ide tuszkoltak át. Az első támadás körülbelül húsz percig tartott. A háztól néhány száz méterre levő utat bombázták. De aludni már nem lehetett Reggelig még hatszor jöttek vissza a gépek. (Később tudtam meg, hogy ezen az éjszakán halt meg néhány faluval odébb a vietnami katolikus egyház két aggastyán vezetője és itt halt meg első gyerekével hathónapos terhesen egy fiatalasszony is.) Másnap a tartományi vezetők közül elsőnek Le Van Conggal, a szakszervezet egyik tartományi titkárával találkoztam. Hetvenhez közel já rna hábo rú szikár férfi, aki egyszer már nyugalomba vonult, de a háború kezdete óta újra a régi helyén és régi aktivitással dolgozik. Alig ismerkedtünk össze, jött az első légitámadás és mint éjszaka, kis szünetekkel még hab Ebéd után Lé Van Congnak üzenetet hoztak. Végighallgatta az üzenetet, azután magyarázott tovább. Amikor elment, akkor mondta el Dúc Thuán, mi volt az üzenet. Lé Van Cong házát , a délutáni támadások során telibe találta egy bomba. Szerencsére senki sem volt otthon. De amije volt, minden ott pusztult Még néhányszor találkoztunk azután is, de erről egyetlenegyszer sem beszélt. Ugyanebben a körzetben beszéltek meg találkozót számomra egy vinhi gépkocsivezetővel a vietnami elvtársak, aki hősiességéért kimagaslóan sok elismerésben részesült. Egynapos késés itt ma semmit sem jelent. Két napig vártunk rá, hiába. Végül tovább indultunk. Visszafelé jövet várt bennünket a hír, hogy a gépkocsit, amelyen érkeznie kellett volna, kevéssel előttünk találat érte. Nem szeretem az érzelgősséget, de akkor úgy éreztem, mintha legköze rű sebbi ismerőseim, barátaim közül halt volna meg valaki. Egy hegyi faluban találkoztam Liénnel, Banggal és Lível. Liént kerékpáron láttam először. Az erdei ösvényen jött lefelé. Vietnamban a kerékpárokon, hogy könnyebb legyen hajtani, nincs kontra, csak kézifék. A fiú megállt, de amikor le akart szállni, a lába megbicsaklott. A kerékpárral együtt zuhant be a bokrok közé. Felsegítettek. Járása egy kicsit furcsa volt, de nem bizonytalan. Déltájban egyedül voltam a kis erdei házban, amikor a fiú bejött Elkérte a jegyzetblokkomat és felírta rá a nevét: ,,Lién”. Magára mutatott és egy számot írt utána: „22”. Én is felírtam a nevem, s azt, hogy hány éves vagyok. Miután Lián a vietnámin kívül semmilyen nyelven nem beszél, társalgásunk meglehetősen szűkszavú volt. Vannak azonban alkalmak, amikor egymás megértéséhez nem a közös nyelv a legfontosabb. Lián szavak nélkül is elmondta, milyen a háború. — 1 T" —1 Leült a szemközti fekhelyre és felhúzta nadrágja szárát. Akkor láttam, hogy térden alul mindkét lába hiányzik. Egyetlen hang nélkül, drámai erővel játszotta el a történteket, azt az éjszakát, amikor gépkocsiját szétlőtték a levegőből. Azután kiment és egy hasonló korú fiút hozott magával. Kevéssel később még egy negyven körüli férfi jött be a házba. Bang és Li voltak. Most már hárman ültek az ágy szélén. Térd alatt Bangnak is hiányzott az egyik lába, Li lábán pedig egy iszonyúan mély forradás húzódott végig. A ház nyitott oldalfala előtt kitáruló völgy fölött két F—104-es mögött fürge MIG-ek jelentek meg. A közvetlenül előttünk zajló légi csata láttán valamennyiünket magával ragadott az izgalom és lélegzetvisszafojtva figyeltük a harc kimenetelét. Az egyik MÍG eltűnt, majd kevéssel később a két amerikai géppel szemben bukkant fel. Az F— 104-esek felfúrták magukat az égbe, a mögöttük levő MÍG pilótája abban a pillanatban lőtte ki a fedélzeti rakétát. Az ég peremén , fekete füstpamacs szállt fel az egyik amerikai gépről, majd valamennyien eltűntek a látóhatár szélén. Az egész olyan volt számomra, mintha nem is a valóságban láttam volna. De ott ült, szemben Lien, Bang és Li és sorsukban a mindennapi vietnami valóság. Diósdi László (Következik: Ahol megáll a szél) /fi 2 1998. november 1 NÉPSZAVA Varsóban október 31-én aláírták az új magyar— lengyel kulturális és tudományos együttműködési egyezményt a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kormánya között Az új egyezmény folytatása az 1948-ban aláírt és az idén lejárt korábbi egyezménynek. A Külügyminisztérium fogadási palotájában az egyezményt magyar részről Ilku Pál művelődésügyi miniszter, lengyel részről Lucjan Motyka művelődésügyi miniszter írta alá. Kórusok díjak Az amatőr kórusok harmadik országos minősítésének júniusi és októberi hangversenyein részt vett 47 budapesti énekkar vezetőinek csütörtökön a Fővárosi Művelődési Házban rendezett ünnepségén Vásárhelyi Zoltán, Kossuth-díjas kiváló művész, karnagy, a bíráló bizottság elnöke átnyújtotta a díjakat. A legkiválóbb minősítést nyert együttesek: a Vándor-kórus (karnagy: Révész László), az Építők Központi Kórusa (Pallós Béla), a Vasas Művész- listó ünnepsége együttes Központi Kórusa (Vass Lajos), az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének vegyeskara (Maklári József), a KISZ Művészegyüttes központi énekkara (Lantos Rezső), és egyetemi énekkara (Tóth Béla és Nógrádi László), a HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kamarakórusa (Katanics Mária), az ORKISZ Szabadság férfikara (Kiss Dénes) és a Budapesti Férfikar (Bánhegyi Sándor) , az aranykoszorú mellé diplomát is kaptak. (MTI) Utcát ne Bölöni Györgyről ! Bölöni György utca lesz ezután a II. kerület korábbi Kovács utcája, itt állt ugyanis Bölöni György korábbi lakóháza, amelynek falára az 50 évvel ezelőtti forradalom alkalmából emléktáblát állíttatott a főváros. Fodor József Kossuth-díjas költő mondott ünnepi beszédet — a Magyar Írók Szövetsége nevében — az emléktábla csütörtöki leleplezésekor. Ugyancsak emléktáblát helyeztek el és utcát ne veztek el is Hatvany Lajosról vettek el Hatvany Lajos tiszteletére. Az 1961-ben 81 éves korában elhunyt író, kritikus, Kossuth-díjas irodalomtörténész nevét viseli ezután a korábbi Kard utca, amely a Várban a Bécsi kapu térről nyílik. Az 1. kerületi tanács által rendezett ünnepségen helyezték el az utcanévtáblát, és emléktáblával jelölték meg a Hatvany Lajos utca és az Országház utca sarkán álló házat. (MTI) Fogadás a KKI-ben A Budapesten tartózkodó Claude Gallimard-nak, a világhírű francia kiadóvállalat vezetőjének tiszteletére fogadást adott csütörtök este dr. Tímár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója a Kulturális Kapcsolatok Intézetének dísztermében. A neves vendég néhány napot tölt fővárosunkban. Elsősorban a magyar kiadók munkájával, a könyvkészítő műhelyek életével ismerkedik A Szlovén Nemzeti Színház vendégszereplése November 9-től Budapesten vendégszerepel a ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház drámai társulata. Az együttes a jugoszláv—íi magyar kulturális együttműködési terv kapcsán a Vígszínház ljubljanai látogatását viszonozza, s a Vígszínház színpadán mutatkozik be a budapesti közönségnek Aiszkhülosz Oreszteiájával. — A francia művész szakszervezet (CGT) kéttagú delegációja — Bernard Wentzel színházi rendező és André Courby világosító — a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének meghívására, a magyar színházi élet és szakszervezeti tevékenység tanulmányozására Budapestre érkezett. MŰSOROK Operaházi Spartacus (D. bérlet 2. előad. 7). — Erkel Színház: Bohémélet (4. bérl. 3. ea. 7). — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7). — Katona József Színház: Tartuffe (7). — Vígszínház: Spanyolul tudni kell (II. bér. 1. ea. 7). — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). — Madách Színház : A mi kis városunk (7). — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7). — Thália Színház: Isteni színjáték (7). — József Attila Színház: A kaktusz virága (Ganz-MÁVAG 1. ed. 7). — Fővárosi Operettszínház: Havanna ritmusa (kubai műsor, fél 8). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Halhatatlan őrjárat (du. 3). — Állami Bábszínház: Fordított esztendő (de. 10); A gyáva kistigris (du. 3). Zeneakadémia: MÁV Szimfonikusok, vez. dr. Friedrich Lehau, közr. Varsányi László (MÁV bérlet 3( fél 8). — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: Fő a fejünk (fél 9). — Kamara Varieté: Folytassa Hácsék (8, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: 7. 5: tt. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Időj. 8.15: Mit főzzünk? 6.30: H. Időj. 8.40: Rádióreklám. 8.45: Műsor. 7: Reggeli kr. n. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: Időj. Műsorok. 8.17: Áriák. 9: Vojtina ars poétikája. Arany János verse. 9.18: Könnyűzene. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Óvodások műsora. 10.30: Édes anyanyelvünk. 10.35: Beethoven: I. szimfónia. 10.59: Lottóeredmények. 11: Iskolarádió. 11.35: Mozart: Esz-dúr szerenád. 12: H. Lottó. Idős. 12.15: Táncz. koktél. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Bp. kult. programjából. 13.08: A korszerű mezőgazdaságról. 13.21: Anda Géza zongorázik. 13.47: Népi 7. 14.10: Kóruspódium. 14.20: O. Straus műveiből. 14.30: Róka Móka bábszínháza. 15: H. Nemzetközi lapsz. Időj. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Falusi délután. 16.58: Műsor. 17: Hírek. Időj. 17.05: Külpol. figyeld. 17.15: Svéd Sándor énekel. 17.40: Nyitott stúdió. 18: Új Zenei Újság. 18.40: Néps 7. 18.58: Műsor. 19: Esti dr. 19.30: Borotvaélen. Radványi Ervin szerzői estje. 20.29: Zenés játék részi. 20.45: H. Időj. 20.51: Slágerek. 21.26: Anda Géza zongorázik. Schumann: Zongoraverseny. 22: Hírek. Időj. Sport. 22.20: Nagy siker volt — hallgassuk meg újra! 23: Kamarazene. 24: H. Időj. 0.18: Csárdások. PETŐFI RADIO 4.28—8.05: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Sullivan: A mikádó. Kétfelv. operett. Közli. 11.01: Válasza hallgatónak. 11.16: Operett folyt. 12.01: Kölcsey-versek. 12.15: Zenekari muzsika. 12.45: Színházak, mozik nézőterén. 13: Amerikai magyar munkásdalok. 13.11: Dalok, táncok. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Könnyűzene. 14.30: Túl a hatvanon. Bertha Bulcsú elbeszélése. 14.43: Hangszerszólók. 14.58: Kutyabarátok öt perce. 15.03: Katonadalok. 15.18: Aktualitások. 15.40: Két operanyitány. 18: H. Időj. 16.05: Fúvószene. 16.18: Szántó Jenő műsora. 18.28: Fekete Pál énekel. 16.39: Népszerű szimfonikus muzsika. 18.55: Beszéljük meg! 17: Ötórai tea. 18: H. Idős. 18.10: Operetttrészt. 18.40: Láttuk, hallottuk. 19: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 19.20: A Müncheni Filharmonikus Zenekar híve. Közb. 19.52: Mese. 22: Esti kr. II. 20.30: Hangvfolyt. 21.13: Mesterek — mesterművek. 21.33: Muzsikaszó. 22.21: Régi magyar operákból. 23: H. Időj. Sport. URH 18: H. Időj. 18.10: Tánczenei koktél. 18.55: URH zenét kalauz. 15.35: Lortzing operáiból. 20.03: Dzsessz. 20.15: Durkó Zsolt: Epizódok a B— A—C—H témára. 20.33: Závodszky Zoltán énekel. 21.52: A Holland Kamarazenekar híve. 23: H. Idős. Sport. TELEVÍZIÓ 8.05: Élővilág, ált. isk. 5. 8.25: Orosz nyelv, középisk. Hl—IV. 9.05: Orosz nyelv, ált. iok. 5. 11.55: Francia nyelv, középisk. Ill—IV. 13.10: Élővilág ism. 14: Orosz nyelv, ált. 5, ism. 17.28: Pedagógusok fóruma. 17.58: Hírek. 18.05: Kuckó. 18.25: Zenei Figyelő. 19.05: Esti mese. 19.10: Találkozó a 3-as stúdióban. Riportműsor. Közl. 19.35: Finnországi úti jegyzetek. I. 20: Tv-híradó. 20.20: Holtág. Örsi Ferenc tév-játéka. 21.45: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 15: Tv-híradó. 19.35: A film világa. 20.10: Mindenki háza. Olasz film.