Népszava, 1969. április (97. évfolyam, 75–98. szám)
1969-04-01 / 75. szám
MEGJEGYZÉS Tantárgy: a kor művészete Szerénytelen büszkeséggel hadd örüljünk annak, hogy csaknem egy évtizeddel ezelőtt ott voltunk és segíteni igyekeztünk — és igyekszünk azóta is — egy olyan nagy jelentőségű kezdeményezést, amilyen a filmesztétikai oktatás bevezetésének ügye a középiskolákban. Sok százezer méter nyers filmszalag vált azóta korunk művészetének jelentékeny alkotásává, benne magyar művészek munkája. Akad köztük — a magyarok közt is szép számmal —, amely immár „tananyag”. A világ középiskolái közül első ízben Magyarországon került tanrendbe a film, mint tantárgy — nyilván ez is magyarázza, hogy világszerte kivételes az érdeklődés immár nemcsak a magyar film, hanem a magyar középiskolai filmoktatás iránt. Szíves örömest örvendeznénk tovább az elmúlt négy esztendő eredményein (az idén érettségiznek majd az első gyerekek, akik már mind a négy osztályban tanultak filmesztétikát). A kezdet minden nehézsége és ellentmondásossága ellenére mégiscsak őszinte szívvel köszönthető a puszta tény maga: hazánk középiskoláiban immár tízezer gyermek vesz részt ilyen oktatásban. Annál is örvendetesebb ez, mert a természettudományok elképesztő fejlődése érthető módon befolyásolja az oktatás egész szerkezetét, térhódítása óhatatlanul az esztétikai oktatást szűkíti A filmesztétika oktatása így hát csakis az irodalomtanítás keretében volt lehetséges (nagyon elhibázott volna itt a „terhére” szó használata), így is, és mindenképpen, általában az esztétikai oktatás hasznára — legyen szó akár az irodalomról, a képzőművészetről (művészettörténetről), a zenéről, amely utóbbiakkal középiskolás fiatalságunk, sajnos, amúgy is alig találkozik az iskolában. Az elégedettség, az eredmények idő előtti sommázása azonban nem a lelkes, az áldozatkész emberek, nem a „megszállottak” tulajdonsága — ezt az oktatási formát pedig nekik köszönhetjük. És ha lesz továbbfejlődése — mint ahogyan ezer további gond és nehézség ellenére bizonyosan lesz —, azt is mindenekelőtt nekik köszönhetjük majd. Ők értekeztek az elmúlt hétenkét napon át, mutatták be eredményeiket és tárták fel gondjaikat. Ők sem ünneplésre várnak, hanem éppen a gondok feltárására, és ezzel további segítségre (köszönettel a hivatalos fórumoknak, intézményeknek és intézeteknek az eddigi segítségért). Szándékkal nem említünk itt most neveket — sértés nélül csak sokat lehetne, a filmoktatás módszereiben egymással küzdő nézetek dolgában pedig a nevek esetleg csak zavart keltenének. Holott az ügyet kívánjuk előbbre juttatni. És már itt is vagyunk a gondok közepén. Az iskolatelevízió — mérhetetlen előny — belekapcsolódott az oktatásba. Némiképpen más metodikával, mint a „hagyományos” filmoktatásé (amely évszázadok helyett szinte pillanatok alatt kapta ezt a megnevezést). A szakmai részletkérdéseknél nem időzhetünk: mind a tv-s oktatás, mind a most érvényben levő tankönyv bizonyos korrekcióra szorul. Nekünk itt a legfőbb gondokról helyes szólnunk. Mindenekelőtt arról, hogy a szülők hatalmas és a pedagógusok nagy részével kell mielőbb szívből elfogadtatni ezt az új tantárgyat; legyőzni a sokakban sajnálatosan meglevő maradiságot, más esetben a legjobb értelmű szakmaszeretetet, amely végső soron mégis szűk látókörűségbe torkollik. Megérthető a magyartanár, aki amúgy is szűkre szabott lehetőségeit félti immár nemcsak a természettudományoktól, hanem a filmesztétikától is (amelyet ráadásul neki kell tanítania) — de csak jóindulatú bírálattal érthető meg. Ha a tanulás általános célját nem veszíti szem elöl, akkor rá kell döbbennie, hogy a kor új művészetéhez való szisztematikus közel kerülés hatalmasan lendítheti a gyerekek irodalmi, történelmi fogékonyságát, egész emberi fejlődését, érését. Az pedig, hogy a gyermekek moziba járnak, sőt immár a tv-vel hatványozottan, még többet járnak moziba , egyenesen kikerülhetetlenné teszi a dolog megoldását az oktatás keretében. Szinte groteszk, mennyi hivatkozás történik mindenfelé a film, a mozi rossz hatására (a rossz, sekélyes filmeknek, sajnos, van is ilyen hatásuk) — ugyanakkor megközelítően sem élünk eléggé az igényes filmalkotások jó hatásával, amelyet a fogékonnyá tett ifjúságra gyakorolhatnak és gyakorolnak is. A felnövekvő nemzedéknek meg kell tanulnia a ma és a jövő művészetét, a nézés művészetét, a képi, mozgóképi élményben való gyönyörködés művészetét. Teljes emberré válásához úgy hozzátartozik ez, mint az olvasás. A film és a televízió forradalma az esztétikum világában nem hagyhatja érintetlenül az esztétikai oktatás egész rendszerét — ez nyilvánvaló. A korszerű oktatás gondolkodni tanít, önálló véleményalkotásra, elemzőkészségre — fejleszti a a szépérzéket, növeli a képességet a tudásnak és az élményeknek a befogadására. Ez a feladata a filmesztétikai oktatásnak is, rendkívül meggazdagodott vizuális élményrendszerünk nagyon fontos területén. Ma még merésznek tűnik, de mind elkerülhetetlenebb a kétnapos tanácskozáson újra-újra felvetett gondolat: a filmesztétikai oktatás bevezetése hovatovább elkerülhetetlen lesz az egyetemeken is. Ez, számolva a relitásokkal, nem a következő feladat , de okvetlenül az azután következő. (Persze, egy-egy lépés ilyen területeken évekbe kerül, ez is nyilvánvaló.) A zeneoktatásban a mi hazánk tette a legnagyobb lépést a huszadik században — ezt nem mi mondjuk. Tegyük a filmoktatásban is. (Ezt már mi mondjuk.) Az egészséges kezdeményezés: szocialista kulturális politikánk nagyszerű velejárója. Rajk András 1969. április 1 NÉPSZAVA Nincs „kommercializálódás” a magyar színházművészetben A Színházművészeti Szövetség III. közgyűlése A Magyar Színházművészeti Szövetség március 31-én, hétfőn tartotta egésznapos közgyűlését a Fészek Művészklubban. A szövetség III. közgyűlésén megjelent dr. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, valamint művészeti és kulturális életünk sok vezető személyisége. Sulyok Mária és Ráday Imre megnyitó szavai után Kazimir Károly, a szövetség főtitkára tartotta meg az Elnökség beszámolóját,, ismertette a II. és a III. közgyűlés közötti időszakban végzett szövetségi munkát. Hosszabban elemezte a gazdaságirányítás új rendszerének kedvező hatását színházművészetünkre, kitérve az új szakaszban észlelhető visszás jelenségekre is. A művész tagsághoz eljuttatott írásbeli ismertetőn túl, képet adott a szövetség különböző tagozatainak eleven munkájáról és színházművészetünk fokozatosan növekvő nemzetközi kapcsolatairól. A beszáloló kitért a színházi terület legégetőbb gondjainak ismertetésére is. Az Elnökség beszámolóját élénk vita követte. Jeles fővárosi és vidéki művészeink, színházaink művészeti és gazdasági irányítói egyebek között a vidéki színjátszás sajátos nehézségeiről, a színházzal nem rendelkező települések színházi előadásainak problémáiról és a színházkritika kérdéseiről beszéltek, és tettek ugyancsak kritikus észrevételeket. A vitában délelőtt felszólalt dr. Óvári Miklós. Örömmel állapította meg, hogy a közgyűlés egész menetében érződik a legutóbbi közgyűlés óta lényegesen megjavult alkotói légkör, s hogy nem a sokat emlegetett színházi válság, hanem ellenkezően, a kezdeményező- és cselekvőkészség hangulata jellemzi a tanácskozást, további sikeres munkálkodást kíván a megválasztásra kerülő új vezetőségnek és a szövetség tagságának. A vita délután folytatódott. Nagy hangsúlyt kapott a felszólalásokban a szerződés nélküli színművészek problémája és a hivatás védelmének több kérdése (a felmerült javaslatokkal a szövetségnek is, a Színművészek Szakszervezetének is foglalkoznia kell a következőkben). Dr. Orbán László, a Művelődésügyi Minisztérium nevében köszöntötte a tanácskozást. Örömmel állapította meg, hogy a színházművészet évek óta taglalt alapkérdése, a magyar dráma, benne az új magyar dráma ügye sokkal jobban áll ma, mint bármikor a korábbiakban. Ez az örvendetes tény érződik is a közgyűlés lefolyásán, felszólalóinak hangvételén és problémafelvetésén. A miniszterhelyettes rövid elemzést adott az úgynevezett kulturális járulék és alap hatásairól, megállapítva, hogy a gazdaságirányítás új rendszere nem okozott torzulást, úgynevezett „kommercializálódást" színházművészetünkben. Sem az előadások, sem a nézők száma tekintetében nem tapasztalható egészségtelen eltolódás a tartalomban igénytelenebb szórakoztatás irányában. A vita lezárása után a közgyűlés megválasztotta a Magyar Színházművészeti Szövetség új Elnökségét, amelyben számosan foglalnak helyet fővárosi és vidéki színház művészetünk kimagasló egyéniségei közül. Elnökké ismét Sulyok Máriát, főtitkárrá Kazimir Károlyt választották. (1) Vasárnap tartották Miskolcon a Budapesti Műegyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem három-három tagból álló csoportjai között a politikai „Ki mit tud?” vetélkedőt. Heti javaslatunk A szabad idővel „megnyúlt” hétvégéhez újabb két ünnep csatlakozik. Így a pihenés mellett a hasznos időtöltésre, szórakozásra is több lehetőség lesz. Azaz: mindenki kedvére választhat, mivel akarja kellemesebbé tenni az ünnepeket. Hogy könnyebb legyen a választás, mi is ajánlunk néhány műsort, programot A rádió a Nemzeti Színházból élőben közvetíti Dobozy Imre: Eljött a tavasz című drámáját. A dráma hősei a felszabadulást közvetlenül megelőző napot idézik fel. Az író kíméletlen őszinteséggel keres feleletet a választás előtt álló emberek cselekedeteire. (Csütörtök, Kossuth 19.40). Nemcsak drámai pillanatokat hallhatunk a rádióban, a Rádiószínház hétfőn (Kossuth, 15.08) újítja fel Gerhard Hauptmann komédiájának rádióváltozatát. „A bunda” társadalmon kívül álló hőse Wolffné, aki „a győztes élni tudás, az örök népi találékonyság és a játékos furfang jelképévé” vált. A filmrajongók az 1945 utáni magyar filmgyártás egyik legsikerültebb alkotását láthatják újra a televízió képernyőjén. A „Valahol Európában’’ntéltán került a legjobb tíze magyar film közé, s nyerte el korábban a locarnói fesztivál nagydíját — rendkívüli művészi erővel ábrázolja a háború utáni, otthontalanná vált, kallódó gyermekek életét. (Péntek, 17.55) A televízió is közvetít — felvételről — színházi előadást, Molnár Ferenc „A testőr” című vígjátékát a Vígszínház előadásában. A főbb szerepeket Darvas Iván Ruttkai Éva, Páger Antal és Sulyok Mária játsszák. (Szombat, 20.20). Akik sajnálkozással vették tudomásul, hogy „Sébastien”-től, ettől a bájos gyermekszereplőtől búcsút kell venniük, azok számára vigasztalásul új kisjátékfilm-sorozat indul, „Vidoeq” címmel. A sorozat első filmje: „Az örök szökevény”. (Vasárnap, 1935). Az amatőr mozgalmat pártoló közönséget két vidéki városban is rangosnak ígérkező országos fesztivál várja: a színjátszók Székesfehérvárott tartanak, április 5-től 10- ig, pódium-fesztivált, a bányászszínpadok és néptáncegyüttesek országos találkozójára pedig 4-én és 5-én kerül sor a tatabányai Népházban. A Szépművészeti Múzeumban a hosszú idő után megnyílt Régi Képtár — holland, németalföldi, flamand és olasz — termeiben világhírű mesterek alkotásaiban gyönyörködhetnek 4-én, 5-én és 6-án a múzeumbarátok. A Műcsarnok Alekszandr Dejneka szovjet festő-, grafikus- és szobrászművész napokban megnyílt kiállításával várja az érdeklődőket A szovjet művészek első nemzedékének neves képviselője több mint hetven művével mutatkozik be a budapesti közönség előtt. A kiállítás előreláthatólag április 20-ig lesz nyitva. Az ünnepek alatt is mindennap megtekinthető. (km.) Operaház: Lammermoori Lucia (7. béri, 8. ea. 7). — Erkel Színház: Don Carlos (7. béri, 7. ea. 7). — Nemzeti Színház: A vezérkari főnök (7). — Katona József Színház: A kegyelmes asszony portréja (7). — Vígszínház: Angliai Erzsébet (7). — Pesti Színház: Arzén és levendula (7). — Madách Színház: HL Richárd (7). — Madách Kamara Színház: Léni néni (7). — Thália Színház: Akiért a harang szél (7). — József Attila Színház: Thomson kapitány (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban) : Twist Olivér (du. 3). — Állami Bábszínház: A három kövér (du. 3). — Irodalmi Színpad: Szendrő József szerzői estje (7). — Egyetemi Színpad: „Virágnak virága . . .” Régi magyar dallamok korabeli hangszereken (fél 8). — Zeneakadémia : Sebestyén János Csembaló- és orgonaestje (fél 8). — Zeneakadémia Kisterem: Intézeti zongora hangverseny (fél 7). — Kis Színpad : Urak és elvtársak (fél 8). — Kamara Varieté: Amerikából jöttünk (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 6.30: EL Időj. 1.33: 7. 5: Időj. 5.30: Reggeli krónika 5.44: Falurádió. 6. H. Időj 6.30: EL Időj. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Műsor. 7: Regger. n. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsor. 8.30: Kedvelt régi melódiák. 8.50: Gyermekrádió. 9.25: Verdi: Traviata. 4 felv. opera. Közben: 10: II. Idős. 10.05: Opera folyt. Közb. 10.43: A történelem tanúi. Lengyel József. 10.59: Opera folyt. IL53: Fucsik: Firenzei induló. 12: Déli kr. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13.45: Törvénykönyv. 14: Kamaraz. 14.15: Csodaiskola — fantasztikus kiállítás a jövő iskolájának taneszközeiből, tanáraiból és diákjaiból. 15: H. Idős. 15.10: Kóruspódium. 15.20: Könnyű hangszerszólók. 15.30: Rádióiskola. 16: Világgazda hírek. 16.05: Népdalok. 16.38: Szent Péter esernyője. II. 16.58: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Világsajtó-szemle. 17.20: Artúr Rubinstein zongorázik. 17.12: Üzletről üzletre. 18.12: Könynyűz. híradó. 18.42: Mahler: A vándorlegény dalai. 18 58 : Műsor. 19: Esti krónika. 19.25: A Szabó család. 19.55: A mikrofon előtt: Szigeti József. ura. 20.19: Népi zene. 20.36: Európai századok — magyar századok. VHS Háború és fasizmus. 21.11: H. 21.14: Páholyból. 32: H. Idős Sport. 22.20: A Suisse Hornande zenekar híve a genfi Victoria Hallból, vez. Ernest Ansennet. Közli. 23.10: Az elveszett betű. Déry Tibor írása. 23.16: Hgv. folyt. 21. H. Idős. 0.10: Cherbourg esernyők. Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth-adóval 8.05: Három Bach-szonáta. 8.36: Külpol.figyelő. 8.51: Pernye A. dzsessztörténeti előadása. 9.25: Julika. Tábor István elbeszélése gyerekeknek. 9.40: Ifjúsági Rádió műsorai 10: A zene hullámhosszán. Közben: 11: Hírek. 11.40: Rádióreklám. 11.45: A sarkkörön is túl, Rénszarvasországban. Dr. Anghi Csaba előadása. 12: Zenekari muzsika. 13: H. Időj. 13.05: Operarészt. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Tánczenei koktél. 14.45: H. Időj. 14.50: Találkozás a stúdióban. Közben. 15.30, 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsforgalom. Közb. 17.30: Hírek. 18: II. Időj. 18.10: A dunántúli színházak szemléje. 18.25: A debreceni egyetemisták irodalmi színpada. 18.52: Hamiskás hangoló. Ifjú zenebarátok találkozója. 19.30: Pályaválasztás. 19.4,2: 100 este — 100 népdal. 19.52: Mese. 20: Esti kr. u. 20.25: Új könyvek. 20.28: A Cortot—Thibaud—Casals-trió játszik. 21.14: Irodalmi est. 22.24: Verbunkosok. 23: H. Időj. 23.10: Tánczene. 24: H. Időj. URH 18: IL Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18.55: Orosz nyelvtani, felnőtteknek. 49. 19.10: Maros Rudolf: Balettz. 19.30: A magyar rádió dzsesszversenye. A Bajtala-trió játszik. 19.50: Otto Klemperer operafelvételeiből. 20.33: H. Időj. 20.36: Hajók a Dunán. Reményik Zsiigmond elbeszélése. 21.03: Két kantáta. 22.16: Kamarazene. 22.43: Kórusmüvek. 23: H. Időj. SZTEREO KÍSÉRLETI ADÁS 16.30.17.30: Kórusmüvek. — Könnyűzene. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv, áll. , isk. 6. 9.55: Történelem, ált. isn. 5. 13.10: Orosz nyelv ism. 14.55: Történelem ism. 17.58: Hírek. 18.05: Névjegyünk. 18.25: Mama, itt a fiad. Magy. besz. lengyel rövid játékfilm. 18.30: Reklámműsor. 18.55: A város peremén. 19.25: Esti mese. 19.40: Bolondgombák . . . Zenés faviccek a történelmi múltból és jelenből. 20: Tvhíradó. 20.20: Vihar őrnagy. Magy. besz. szovjet tv-film I. rész. 21.25: Alida Valii bemutatja Music Rama c. műsorát. 22.23: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 9.40: Unparttv-játék, ism.). 17.55: A prágai állatkert (ifjúsági műsor). 19 és 21.40: Tvhíradó. 19.35: A Tátra ftv-riport). 20.05: Varieté. Műsorok BIZET OPERÁM SZÍNES SWWei FILMEN CÍMSZEREPLŐ Rendezte és vezényel: HERBERT VON KARAJAN Bemutató: április 3 „Az én figuráim rendszerint sok ember közös tulajdonságainak párlatai...” — vallotta Goda Gábor egyik nyilatkozatában. Az önjellemzés igencsak találó, és ezt bizonyította a pénteken este bemutatott tévéjáték is. A Mennyei pokoljárás — lényegében a szorongó kispolgár szolgalelkűségére komponált intellektuális meditáció. „Mit takar a kalapod”, azaz, mit rejtenek a gondolatok, az érzelmek a látszólagos sima felszín alatt. Leginkotta ezt az alcímet adtam volna a két összefüggő és mégis különálló történetnek. (A játék két novellából készült, A mennybemenetelből és a Protokollból.) Az első rész hőse, Makula főkönyvelő például, miközben a feleségét siratja a koporsó mellett , tulajdonképpen önmagát temeti. Hogy miért? Hős, azért, mert főnökei nincsenek ott a sírnál (illetve későn érkeznek), s ebből arra következtet, hogy rosszul áll a szénája a vállalatnál. A szorongásos lelkiállapot áldozata Kóczián főosztályvezető is, aki viszont, (miközben próbálja megőrizni a látszatot) azért esik kétségbe, mert késve érkezik a meghívó az operaházi díszelőadásra... A két novellát Goda Gábor adaptálta a tévére. Az író „átmentette” mindazt a játékba — ami jó és eleven az írtaiban A típusábrázolás hitelességét, a nyárspolgári lélek rejtelmeit, a kispolgári lét alapvető konfliktusait.. Ami viszont hiányzott a játékból, az a sziporkázás, a „verbális bűvészmutatvány” — ami szintén jellemzi Goda írásait. Kiváltképp a „temetés-jelenetből” hiányzott mindez — amely túl hoszszan, zavaró, bántó naturalizmussal (egy az egyben) részletezte a siratás, a búcsú részleteit. A tévéjátékot Gaál Albert rendezte. A lehetséges, fiatal rendező — főleg a második részben remekelt. Tudatosan, a környezet jellegzetességeinek felmérésével, a tipikus szituációk sokaságával borította ki az általánosabb érvényű konfliktust. Humora, szatirikus látásmódja is jó. A tempóval, a ritmussal azonban nála is baj van. Főleg az első részben, a kritikátlan temetési jelenetben időzött el gyakran s hosszadalmasan jelentéktelen részleteknél. A szereplők közül elsőnek Greguss Zoltánt kell említenem. Könnyed, minden erőszakolságba kerülő játékával, finom, s alig észrevehető „kritikushumorával” — esendő és mégis megvetendő portrét rajzolt Kóczián főosztályvezetőről. Méltó partnere volt: Mezei Mária. Kitűnően vázolta fel a korlátolt feleség figuráját. Rajz János maga volt a megtestesült, szorongó kispolgár. Ugyancsak jó, és kiegyensúlyozott volt Nagy József operatőr kamerája is. Vasárnap este Johann Strauss világhírű operettje, a Cigánybáró szerepelt a képernyőn. A tévé-, változat elsősorban remek, tiszta, erőteljes zenei felvételeivel hatott. (A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát és énekkarát Ferencsik János vezényelte.) Egyébként az előadás — gyengécske, színvonaltalan volt — a díszletről nem is beszélve. Vajon hol szedtek össze ennyi papírmasét? Tetszett viszont. Melis György, Gantner Ilona HORIZONT — Szépszámú közönség és széles körű sajtóvisszhangja van Jugoszláviában a múlt héten Belgrád központjában megnyílt reprezentatív magyar könyvkiállításnak. A jugoszláv főváros valamennyi napilapja beszámolt a magyar könyvbemutatóról. — Április 11—12-én rendezik meg Orosházán a Táncsics nevét viselő középiskolák diákjainak országos vetélkedőjét. A diákok földrajzi, történelmi és korabeli magyar irodalmi témákban mérik össze tudásukat. — Pécsett a Janus Pannonius Múzeumban, bemutatták a közönségnek a magyar származású világhírű festőművész, Victor Vasarely grafikai műveit, amelyeket a közelmúltban adományozott mecsekaljai, szülővárosának. — A zalaegerszegi megyei Művelődési Házban vasárnap megnyílt Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása. — Az olasz filmújságírók díját, az Ezüst Szalagot Franco Zeffirelli rendezőnek ítélték a Rómeó és Júlia olasz filmváltozatának elkészítéséért. Az 1968 legjobb női színésze címet Monica Vitti, a legjobb férfialakításért járó díjat pedig Ugo Tognazzi kapta. Az oberhauseni rövidfilm-fesztiválon Csányi Miklós „Boldogság” című filmje 2500 márkás fődíjat nyert. Lugossy László „Különös dallam” című filmje pedig 1500 márkával jutalmazott harmadik díjat kapott.