Népszava, 1969. május (97. évfolyam, 99–124. szám)

1969-05-18 / 113. szám

Podgornij Hamhüngban Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke és kí­sérete a KNDK-ban tett vidéki körútja során szombaton különvonattal Hamhongba, az ország egyik déli tartományi köz­pontjába érkezett. A vá­ros főterén nagygyűlést rendeztek, amelyen nyolc­vanezer ember előtt Pod­­gornij mondott beszédet. Malaysia Továbbra is feszült a helyzet Malaysiában, ahol a kínai és a maláj nemze­tiség négy napja kirob­bant villongásai a hiva­talos jelentések szerint is 98 halálos áldozatot köve­teltek, továbbra is nagy a feszültség. A főváros­ban, Kuala Lumpurban a kormány szombat reggel három órára feloldotta a kijárási tilalmat, hogy az embereknek alkalmuk le­gyen élelmiszert vásárol­ni. Az előző éjszaka vi­szonylag nyugodtan telt el, amit nem annyira a túlfűtött kedélyek lecsil­lapodásának, mint az özönvízszerű monszun­­esőzésnek tulajdonítanak. Ennek ellenére a szom­bat, hajnali órákban szór­ványosan puskalövéseket lehetett hallani Kuala Lumpur központjából. A rendőrség közölte, hogy a fővárostól min­tegy 16 ki­lométerre levő egyik fa­luban a karhatalom tü­zet nyitott egy 100 főnyi csoportra. Ugyancsak tü­zet nyitott a rendőrség Kuala Lumpur egyik kül­városában, ahol hajnali 4 óra tájban összecsapás volt malájok és kínaiak között. Százharminc cseh újságíró felhívása A Rude Právo közli 130 cseh újságírónak a sajtó­ban, rádióban és televí­zióban dolgozó kollégáik­hoz intézett felhívását, amelyet többek között 15 napilap és időszaki folyó­irat főszerkesztője írt alá. A felhívás hangsúlyoz­za: a központi bizottság és elnökségének jogos kritikájából az érintett újságíró vezetők és ki­adók, de a szerkesztőség­ben dolgozó kommunis­ták sem vonták le a meg­felelő pozitív következte­tést, ellenkezőleg, a párt vezető szerveinek kritiká­ját a valóságban min­denkor elutasították, el­ferdítették és tagadták. Elhangzottak ugyan sza­vak a párt vezető szere­pének formális elismeré­sével kapcsolatban, a va­lóságban azonban sziszte­matikusan elvetették és­­támadták, valamint meg­sértették azt. A felhívás­­aláírói megállapítják, hogy mindaz fő oka volt a január utáni politika durva eltorzításának és mindezért a sajtó vezetői a felelősek. A sajtó — állapítja meg a nyilatkozat — any­­nyit engedett meg magá­nak, amennyit számára megengedtek. .A demok­ráciáért és a megújhodá­sért folytatott harcot nem a párt és a központi bi­zottság határozataival összhangban folytatták. Ezért a felelősséget nem az újságírók viselik, ugyanakkor azonban szá­mos újságíró mindent el­követett, hogy a helyzetet komplikálja. Csak azok részéről lát­tak veszélyt, akik nyug­talansággal szemlélték a szocialistaellenes erők egyre növekvő aktivitá­sát, és akiket azután, mint konzervatívokat bé­lyegeztek meg. A legrosz­­szabb azonban az volt, hogy a sajtó támadásait egyre inkább a szövetsé­gesek, főleg a Szovjet­unió ellen irányította. A felhívás utal a köz­ponti bizottság novemberi határozatával kapcsolat­ban arra, hogy azzal szemben a prágai újság­írók szervezete már az első pillanatban nyílt el­lenakciót kezdett. Fellé­pése ultimátumot jelen­tett. ..Elég volt a kétszínű politikából''­­-t állapítja meg a felhívás. Megállapítják, nem ke­vés a sajtó területén azon újságírók száma, akik a történelmi vizsgán be­csülettel helytálltak Ezért nem tartják helyesnek, hogy­ az adminisztratív intézkedések a sajtó min­den dolgozóját érintsék. A felhívást aláíró 130 újságíró kijelenti, hogy törekedni fog a Szovjet­unióval, a szocialista or­szágokkal fennálló baráti kapcsolatokban bekövet­kezett torzulások helyre­hozására és az állandó elvtársi együtt­működésre a pártak között. Felhív­nak minden kommunista és párton kívüli újság­írót, hogy csatlakozzanak nyilatkozatukhoz és alá­írásukat küldjék meg a Rude Právo szerkesztő­ségébe ti . Robert Galley fran­cia tudományos kutatás­ügyi miniszter szomba­ton egyhetes látogatásra Moszkvába utazott.­­ A szovjet távol-ke­leti Limanban szombaton átnyújtották a kitünteté­seket azoknak a szovjet katonáknak, akik a kínai provokátorok tozhódását visszaverve, megvédték a Damanszkij-szigetet. © Kilépett a Munkás­pártból Bryan Wallington ismert londoni munkás­párti személyiség, és be­lépett az Angol Kommu­nista Pártba. © Josef Beran prágai érsek, aki 1965 óta a Va­tikánban élt, szombaton 80 éves korában elhunyt. © Peruban 15 000 dol­lár váltságdíj ellenében szabadon bocsátottak egy amerikai halászhajót, me­lyet pénteken tartóztattak fel az ország felségvizein.­­ Mieczyslaw We­­chorskit, a Varsói Magyar Intézet igazagatóját a ma­gyar-lengyel fegyverba­rátság erősítésében kifej­tett tevékenységéért a len­gyel nemzetvédelmi mi­niszter a „Hazának tett szolgálatokért"’ éremmel tüntette ki. A DNFF rakétatámadásai Saigon, Da Nang és An Hoa körzetében t Az amerikaiak ismét a VDK déli területeit bombázták A DNFF fegyveres erői szombatra virradó éjjel rakétatűz alá vették a Da Nang-i és az An Hoa-i légitámaszpontot. A két támaszpont területére ösz­­szesen tíz rakéta csapó­dott A robbanások — je­lentések szerint —, súlyos anyagi károkat okoztak. Szombat hajnalban ra­kéta robbant Saigon egyik külvárosában is. Az AFP szerint szombatra virradó éjjel ezenkívül hat más amerikai vagy dél-vietna­mi katonai létesítmény vált a DNFF támadásá­nak célpontjává. Thieu dél-vietnami el­nök szombaton kijelentet­te: ,,úgy­ érzi, szükséges lenne Nixon amerikai el­nökkel tanácskozást foly­tatni egy közös politika kialakításáról”. Hozzáfűzt­­e, azt szeretné, hogy a találkozóra minél előbb sor kerüljön. A VNA hírügynökség jelentése szerint május 14-én amerikai katonai repülőgépek lakott terü­leteket bombáztak a VDK déli részén levő Quang Binh tartományban. A VNA megjegyzi, hogy amióta bejelentették az Észak-Vietnam elleni bombatámadások meg­szüntetését, az amerikai légierő több mint ezer al­kalommal küldött felderí­­tőgépet Quang Binh tar­tomány fölé, B-52-es ne­hézbombázók pedig ki­lencvennégyszer támadták ezt a környéket. Ülésezik a stockholmi konferencia Amint már, jelentettük, Stockholmban megnyílt a vietnami konferencia, amelynek feladata, hogy a DNFF tízpontos béke­javaslata után előállott helyzetet elemezze és ki­jelölje a békeszervezetek előtt álló feladatokat A párizsi béketárgya­lásokról, a dél-vietnami helyzetről előadást tartott Binh asszony, a DNFF párizsi küldöttségének ve­zetője, majd az amerikai békeszervezetek vezetője szólt hozzá. A békeszervezetek­ teendőiről és a Vietnam­nak nyújtandó segítség és újjáépítés kérdéseiről külön bizottságok tár­gyalnak. Az újjáépítési bizottság egyik társelnö­kévé dr. Réczei László professzort, az Országos Béketanács alelnökét kér­ték fel; a magyar béke­tanács küldöttsége mel­lett, amelyet Bugár Já­nosáé, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsá­nak főtitkárhelyettese ve­zet, két nemzetközi szer­vezet, az SZDSZ és a prá­gai Keresztény Békekon­ferencia nemzetközi moz­galma részéről vannak még jelen magyarok A Vénusz 6. is sima leszállást hajtott végre (Folytatás az 7. oldalról) jó légkörében való sima leereszkedésre vonatkozó­lag kitűzött program tel­jesítését. A Vénusz 5. és a Vé­nusz 6. űrállomás létre­hozása és űrutazása éke­sen kidomborítja a szov­jet kozmikus tudomány és technika magas fokú tökéletességét, a szovjet tudósok, tervezők, mérnö­kök, technikusok és mun­kások tehetségét, hozzáér­tését. Bernard Lovell, az an­gol Jodrell Bank csillag­vizsgáló intézet igazgató­ja nyilatkozott a szovjet kiséb­etekről. Kijelentet­t szombaton célba ért Vénusz 8-at földi vezérlő­­állomásról, a nagy távol­ságú kozmikus kapcsola­tok központjából irányí­tották, amely szorosan együttműködött a koordi­nációs számítóközponttal. A kozmikus kapcsola­tok központja az adott időben rádióparancsot su­gárzott a világűr belátha­tatlan térségei felé. A rá­dióparancs az űrállomás fedélzetén bekapcsolta­­ az időprogramozó berende­zést. Az elektromágneses te, hogy az automata űr­állomások felbecsülhetet­len értékű információkat szolgáltattak. Az űrállo­mások felküldése az egyetlen módszer a Vé­nusz titkainak megfejté­sére, mivel ezt a bolygót sűrű felhőzet borítja. Az újonnan megszerzett tudományos információk elősegítik olyan talányok megfejtését, mint a Vé­nusz légkörének hőmér­séklete és a Vénusz at­moszférájában található vízpára mennyisége. Lovell közölte, hogy a J­odrell Bank észleletei szerint a Vénusz 6. űrál­lomás jelzései „erősek és stabilak” voltak, hullámoknak körülbelül 70 millió kilométert kel­lett megtenniük az űrál­lomásig. Nyolc perc kel­lett a rádióhullámoknak ahhoz, hogy a jelzést el­juttassál­ az űrállomáshoz és visszahozzák a választ a Földre. A kozmikus készülék másodpercenként 11 kilo­méteres sebességgel ha­tolt be a Vénusz légköré­be. A hatalmas súrlódás okozta hőben az űrállo­más elégett, míg a gömb alakú készülék behatolva a légkör felső rétegébe, folytatta mozgását. Sza­badeséssel haladt a bal­lisztikus pályán. Mozgásá­ra mindössze kétféle erő hatott: a Vénusz vonzása és a légköri ellenállás. Ezután megkezdődött az aerodinamikai fékezés. A hőmérséklet ennek kö­vetkeztében sok ezer fo­kot ért el. A leereszkedő készüléket különleges hő­­álló borítás védte. Az űrállomásról levált gömböt a légkör erősen lefékezte. Amikor a ten­gelyirányú túlterhelés el­érte a megadott nagysá­got, egy adó parancsára működésbe lépett a le­ereszkedő készülék idő­programozó berendezése. A programozó beren­dezés parancsára kinyílt egy hőálló szövetből ké­szült kis ejtőernyő. Ami­kor a süllyedés sebessége másodpercenként körül­belül 210 méterre csök­kent, a fékező ejtőernyő levált és az automata rendszer működésbe hoz­ta a fő ejtőernyőt. Ezt követően kinyíltak a ma­gasságmérő antennák, működésbe lépett a rádió­­antenna. A készülék las­san lebegett a Vénusz légkörében. (TASZSZ) Leereszkedés ejtőernyővel BRAZZA­VILLE-I UTAZÁS (3) ÚTKERESÉS Brazzaville-ben köz­vetve vagy közvetlenül minden és mindenki a forradalomról, a szocia­lizmusról beszél. A kö­vetkező tíz napban mind­untalan minden órában, a legkülönbözőbb helyze­tekben ezzel találkoz­tunk. Ezt olvastuk a szak­­szervezeti kongresszus al­kalmából a város terein, utcáin kifüggesztett ha­talmas transzparenseken. Erről beszélgettek ve­lünk a kongresszus előtt szakszervezeti és ifjúsági vezetők, a Nemzeti For­radalmi Tanács és a kor­mány tagjai. A forrada­lom feladatairól és a szocializm­us perspektí­váiról szólt a kongresz­­szuson az előkészítő bi­zottság beszámolója és az államelnök beszéde. Erről folyt a szó, amikor Ngouabi elnök, majd ké­sőbb Mondzo Nicolas külügyminiszter szemé­lyes kihallgatáson foga­dott bennünket. Ennek jegyében ismertették ve­lünk programjukat és terveiket az újonnan megválasztott szakszerve­zeti vezetőség tagjai. És erről beszéltek a tömegek május elsején, amikor a tűző nap tik­kasztó melegénél is for­róbb volt a lángragyúj­­tott érzelmek áradása. Csodálatos volt az a dísz­szemle és felvonulás! Csak a mi 1945-ös első szabad budapesti május elsejénkkel tudtuk össze­mérni. A fiatal államférfiak, a baloldali ifjúsági mozga­lomból kinőtt politiku­sok és szakszervezeti ve­zetők mély meggyőző­déssel beszéltek. A szán­dék láthatólag komoly. De Brazzaville-Kongó gyengén fejlett agráror­szág, ahol még a jövő nagy feladata az is, hogy meghonosítsák a mező­­gazdasági és ipari kul­túrnövényeket, kialakít­sák a legalábbis önellátó állattenyésztést, baromfi­nevelést, megkezdjék a nyersanyagok nagyüzemi kiaknázását, s a lakosság nagyobb hányadát fog­lalkoztató nagyiparrá fej­lesszék a köztulajdonba vett, de általában kis­üzemi ipart Nem is szól­va a törzsi struktúra mo­dern társadalommá for­málásának gigászi fel­adatáról! — Mindez arra a fel­ismerésre vezetett ben­nünket — fejtette ki ne­künk Pierre-André Pambou, a Nemzeti For­radalmi Tanács tagja —, hogy az európai szocia­lizmus, általában az ed­dig ismert szocialista for­radalmak tapasztalatai csak erősen módosított formában alkalmazha­tók Afrikában. Mi nem a gazdasági alap megte­remtését tekintjük elsőd­legesnek, hanem a la­kosság politikai-kulturá­­lis-higiéniai nevelését. Nem várhatunk, amíg el­készül a nagy mű, s be­fejeződik az európai ér­telemben vett modern mezőgazdaság és nagy­ipar kialakulása. A po­litikai munkával ennek még a kezdetéig sem járhatunk. Tudjuk, hogy gazdasági téren szakíta­nunk kell az elmaradott­sággal, erős, független gazdasági rendszert kell kiépítenünk. De mi ezt a munkát politikai oldalról indítjuk el. A törzsi ön­tudat felcserélése össz­társadalmi öntudattal, az önző, egyéni érdek fel­cserélése az össztársa­dalmi érdekkel — ez szá­munkra napi feladat, a proletárforradalom leg­közelebbi célja. Ezért próbáljuk a szakszerve­zetekkel is megértetni, hogy ma nem kicsinyes bérharcokat kell vívniuk, hanem be kell kapcso­lódniuk az állami szinten folyó forradalmi küzde­lembe ... Vajon mennyire rokon ez a forradalom a kínai „kulturális forradalom­mal”? — Egyáltalán nem az — tiltakozott hevesen Pierre-André Pambou. — Mi nem­ vesszük át, nem vehetjük át sem a nagy európai, sem a nagy ke­leti tapasztalatokat. Tisz­telettel tekintünk min­den szocialista országra — közöttük Magyaror­szágra is —, testvéri ba­rátságuk nagyon fontos és drága nekünk. Szá­mítunk, s tudjuk jól, hogy számíthatunk segít­ségükre. És ők megér­tik, hogy nekünk a ma­­­gunk útját kell járnunk. Az afrikai szocializmus útját... Keresik a saját útjukat. Köves Judit Május elseje) Tudományos hírmagyarázónk írja Feltárulnak a Vénusz titkaiA szovjet űrkutatás újabb kiváló eredménye a ja­nuárban indított Vénusz-rakéták, a Vénusz 5. és Vénusz 6. kísérletének sikeres befejezése. Mint olvasóink a TASZSZ jelentéséből értesültek, a Vé­nusz 5. műszeregysége május 16-án, a Vénusz 6-é pedig május 17-én épségben leszállt a bolygó, az esthajnalcsillag felszínére. Tizennégy-tizenöt hónaponként nyílik kedvező alkalom a Vénusz-rakéták indítására. A földközel­ben tőlünk „csupán” 41 millió kilométerre levő Vé­nusz a Földtől 257 millió kilométerre is eltávolodik. Nyilvánvaló, hogy az űrkutató eszköz indítására olyan időpontot választanak, hogy a bolygót a leg­kedvezőbb pályán érje el. Így sem mehetnek az űr­rakéták „torony iránt”, s most is mintegy 350 millió kilométeres száguldás után értek a Vénusz köze­lébe. Az utóbbi évek mindegyik kedvező indítási le­hetőségét, szakkifejezéssel élve, valamennyi indítási ablakot felhasználtak Vénusz-rakéták startoltatásá­­ra. Különösen gazdag volt az 1967. évi program, amelynek keretében a Vénusz 4. szovjet és a Mari­ner 5. amerikai űrrakéták hajtották végre eredmé­nyesen programjukat, sőt már akkor is a szovjet Vénusz-rakéta műszeregységét sikeresen leszállítot­ták a bolygóra. A mostani kísérlet programjának részleteit, a kísérlet tudományos eredményeit ma még nem is­merjük, hiszen ezeket csak a kiértékelés befejeztével hozzák nyilvánosságra. Nagyon valószínű, hogy a két Vénusz-rakéta megismételte az 1967 októberi szovjet méréseket és egyéb vizsgálatokat. A tudomá­nyos kutatás egyik alapelve — akár fizikai, akár ké­miai, akár biológiai vagy más kísérletről van szó —, hogy „egy mérés nem mérés", vagyis a kísérleti eredményeket a mérések egész sorozatával kell el­lenőrizni. Az 1967-es kísérletek megismétlése és el­lenőrzése már csak azért is szükséges volt, mert ak­kor a szovjet és az amerikai vizsgálatok egyes ada­tai ellentmondtak egymásnak. A mostani Vénusz-rakéták indítása idején Mar­­tinov professzor, a szovjet csillagászati-geodéziai társulat elnöke, a moszkvai rádióban úgy nyilatko­zott, hogy a kísérletekben szó van a Vénuszon ural­kodó életfeltételek tisztázásáról is. Az 1967-es szov­jet kísérlet eredménye szerint a bolygó felszínén 280 fokos, elviselhetetlen forróság uralkodik, s a vénuszi légkör nyomása mintegy 15 atmoszféra. Ezért a fel­színen nemigen létezhetnek élőlények, de elképzel­hetők valamiféle kezdetleges szervezetek a légkör felsőbb rétegeiben. Mindenképpen rendkívüli tudo­mányos eredménynek tekinthetnénk, ha sikerülne az élet valamilyen formáját a Vénuszon kimutatni. A Vénusz-rakéták sikeres útja műszaki szem­pontból a szovjet űrtechnika, mindenekelőtt az irá­nyítástechnika ragyogó fegyverténye. Az eredmény azt is bizonyítja, hogy a szovjet szakemberek a rendkívül összetett és igen szerteágazó feladat meg­oldását követelő kísérletet ismételten sikeresen vég­re tudják hajtani. A Vénusz bolygó felszínét borító sűrű felhőzet az esthajnalcsillag titkait megőrizte az évezredek óta fürkésző ember elöl. A szovjet űrrakéták műszerei, áthatolva a bolygó légkörén, feltárják a titkokat, s új felfedezésekkel gazdagítják tudományos ismere­teinket Nagy István György Franciaország Megkezdődött a választási hadjárat 1-re kitűzött köztársaság elnökválasztás hivatala propagandakampánya, a tv-ben a kampányt - sorshúzás útján — Geor­ges Pompidou, a rádióban Jacques Duclos nyitotta meg. A volt miniszterel­nök először tiszteletét , hűségét nyilvánította­­ Gaulle tábornoknak, majd hosszasan méltatta sajá érdemeit az elmúlt esz­tendő nehézségeinek, kü­lönösen a múlt év máju­s júniusi eseményeknek, megoldásában. Igyekezet éreztetni, hogy a május mozgalmak visszatérésén lehet az ősszel számítani és akkor az országnak is­m­ét őr­e­ lesz szüksége. Jacques Duclos a rádió­ban, akárcsak délután sajtóértekezletén emlé­keztetett azokra az okok­ra, amelyek baloldali kö­zös jelölt híján a Francia KP-t arra késztették hogy saját jelöltjével in­duljon az elnökválasztás küzdelemben. Jacques Isorii, a hí­hedt szélsőjobbolda ügyvéd, Pétain marsa egykori védője, aki nem­rég átvette Francois Ma­­cantoni védelmének ifi nyitását, pénteken új­ beadványban követelte vizsgálóbírótól George Pompidou és felesége ki­hallgatását a Stefan Mar­kovic meggyilkolás ügyében. Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Péntek este a francia televízióban, a rádióban megkezdődött a június NÉPSZAVA 1969. május 18

Next