Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-18 / 243. szám
Mit tartalmaz Hogyan érvényesül a kollektív szerződés? — Legutóbb elnökségünk megbízása alapján negyven vasipari vállalatnál ellenőriztük a kollektív szerződések betartását — tájékoztat erről Ohm Károly, a vasasszakszer— Milyen fejezetek ellenőrzését találják a legfontosabbnak? — Általában minden fejezet ellenőrzésére kitérünk. Különös figyelmet fordítunk például a bérezési előírások vizsgálatára, hiszen ez a dolgozókat legközvetlenebbül érinti. A vállalatok többsége az idén már bátrabban élt a bérfejlesztés lehetőségével, mint tavaly. Ennek mértékét általában 2—3 százalék között határozták meg Természetesen vannak vállalatok — mint például a Magyar Kábelművek —, ahol 4 százalékos bérfejlesztést rögzítettek a kollektív szerződésbe. Jó dologként könyvelhető el, hogy az üzemalkotmányok tükrözik azokat a törekvéseket, amelyek az anyagi eszközök ösztönző felhasználását célozzák. Az Egyesült Izzó kollektív szerződése például kimondja a bérfejlesztés mértékét, s azt is, hogy ezenfelül, ha jól alakul a nyereség ennek függvényében miképpen növekedhet a dolgozók jövedelme, vezet bér- és munkaügyi osztályának vezetője. — Osztályunknak egyébként állandó feladata a mintegy 160 vállalati kollektív szerződés vizsgálata. — Merültek-e fel gondok a bérfejezetek meghatározásánál? — Igen. Igaz, elvétve, de előfordult, hogy a bérfejlesztés mértéke csak utólagos észrevételünkre került a kollektív szerződésekbe. Másutt csak a szokásos bérszínvonal-növelést kívánták rögzíteni, annak ellenére, hogy a számítások a vállalati nyereség növekedését mutatták. Egyes gazdasági vezetők arra a helytelen álláspontra helyezkedtek, hogy a jó munka eredménye elsősorban az év végi részesedés mértékének növekedésében jusson majd kifejezésre, holott az évközi ösztönzés a nyereség növelésének is fontos eszköze. Volt olyan is, hogy a bérezéssel, prémiumokkal kapcsolatban időközben az eredetitől eltérő módosításokat eszközöltek, de erről nem tájékoztatták a dolgozókat. Az ilyen esetekre természetesen felhívtuk a szakszervezeti bizottságok figyelmét. Hiszen a kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezések ezt kötelezően előírják. san váltotta ki a dolgozók elégedetlenségét. Az ilyen s hasonló esetek nörekednek a béren kívüli — A munkaviszony szabályozásának egyéb kérdéseiben mi a tapasztalatuk? — Igen jó dolog, hogy a kollektív szerződések többsége egyre inkább erősíti a törzsgárdatagok megbecsülését. Ez a többi között megmutatkozik abban is: az üzemalkotmányban rögzítették, hogy például alkalmazásnál, tanulmányi szerződéseknél stb. előnyben kell részesíteni a törzsgárdatagok családtagjait. Tavaly általánosságban csak a 25 éves törzsgárdatagokra vonatkozva mondották ki, hogy nekik csak rendkívüli esetben lehet felmondani. Ezt a helyes elvet most kiterjesztették. Általában érvényesítik azokra is, akik 10—15 évet ledolgoztak az adott vállalatnál. — Mi a helyzet a béren kívüli juttatások szabályozásában? — A szociális, kulturális és egyéb béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályok megfogalmazásában előrelépés történt. A legtöbb helyen a vállalati nyereség alakulásának megszüntetése ügyében gyakran személyesen kerestük fel a vállalatokat, juttatások fejlesztésére függvényében állapították meg az e célokra felhasználható összegeket. Elsősorban a nagyvállalatoknál tapasztalható a béren kívüli juttatások fejlesztésére való törekvés. Különösképpen a lakásépítkezésekre fordított összegek növekedtek, amelyre például az Ózdi kohászati üzemek kollektív szerződése 15 milliót, a Dunai Vasműé 34 milliót irányoz elő. Az üzemegészségügyi helyzet várható javítására is sok millió forint jut, hasonlóan kulturális célokra is. Ez utóbbira a többi között a Beloiannisz 35, a Telefongyár 120, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói pedig 600 ezer forinttal kapnak többet, mint tavaly. Hasonlóan még sok példával lehetne bizonyítani, hogy sok üzem vezetősége az üzemi törvényekben is kötelezettséget vállalt a tavalyit meghaladó mértékben az üdültetés, az egészségügyi létesítmények stb. fejlesztésére, a munka- és egészségügyi körülmények javítására. Bérfejlesztés és nyereség Személyesen léptünk közbe — Tavaly meglehetősen sok volt a törvénysértő szabályozás. Az idei kollektív szerződéseknél mi a helyzet? — Mindamellett, hogy a két évre szóló kollektív szerződések tartalmi színvonala sokat javult a tavalyihoz viszonyítva, ezekben is találtunk néhány törvénysértő megfogalmazást Ezek nagyrészt félreértésből, a rendelkezések rosszul értelmezéséből fakadtak. Különösképpen a munkaidő, a pihenőidő, a szabadnapok kiadása stb. körüli kérdésekben kellett gyakran közbelépnünk, így például a 44 órás munkaidő bevezetésével a kéthetenkénti szombatok szabadnapnak minősülnek. Az e napon végzett munka csakis túlórával számolható el. Mégis több kollektív szerződés úgy fogalmazódott, hogy a szabad szombaton végzett munka helyett a vállalat más napon biztosíthat pihenőnapot. A törvényes rendelkezések az éjszakai pótlék kérdését világosan előírják. Ennek lényege, hogy a nappali munkával szemben a fárasztóbb éjszakai munka különdíjazásban részesüljön. Ennek az elvnek s a törvényes rendelkezések ellenére mégis egyes helyeken az éjszakai pótlékot beépítették az alapbérbe. Ezzel lényegében egyenlőségi jelet húztak a három piuszok bérezése között, ami joga— Miben lehetne röviden meghatározni a kollektív szerződésekkel kapcsolatban az üzemi szakszervezeti szervek legfontosabb tennivalóit? — Az a határozott véleményünk, hogy a kollektív szerződések rendszere, érvényesítése nem választható el a szakszervezeti munka hatékonyságától. Éppen ezért igen fontos, hogy a szakszervezeti bizottságok rendszeres ellenőrzéssel biztosítsák ennek maradéktalan betartását. E tevékenységüknek a gyakorlati, mindennapi munka szerves részévé kell válni. Ezenkívül feltétlenül szükséges: a vállalatok gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai adjanak számot a munkahelyek dolgozóinak a kollektív szerződésben meghatározott előírások megvalósításáról. Csakis így érhető el, hogy a kollektív szerződések a dolgozók kötelezettségeinek teljesítésében is ösztönző erővé válhassanak. Taray László Adjanak módot a dolgozóknak! Mindenki emlékszik még a súlyos vasúti szerencsétlenségre: 1968. december 22-én Mende és Sülysáp között összeütközött egy személy- és egy tehervonat. A balesetnek sok áldozata volt, sokan életüket vesztették, sokan súlyosan megsérültek, de életben maradtak. Mi lett velük? Egy ember még kórházban ... Egy ember van még kórházban: Mácsai József. A János kórház sebészeti folyosóján lábadozó betegek sétálnak. Az egyik padon vézna, sápadt arcú férfi odaszegezett tartással egykedvűen szemléli a jövésmenést. A nővértől tudom: ő a mendei sérült. Mellé ülök. Leheletnyi meglepődés után kicsit felderül az arca. Mostanában már alaposan megcsappantak a látogatók, csak a felesége utazik fel hozzá Jászladányból minden csütörtökönél vasárnap. — Sokáig veszélyben volt a lábam, hol az egyik, hol a másik — mondja és felhúzza lábszáráról a pizsamát. Nyílt törés mindkét lábán, de már többszörös operáción túl. Két hónapja már biztos, hogy nem kell levágni. — Két hete tudok így kiülni, sőt már mankóval is megyek, persze még ránehezedni nem tudok a lábamra. Hogy meddig maradott még bent? Nem tudom. Nekem talán nem is mondják meg, de biztos, hogy még jó darabig. — Milyen segítséget kapott? — Kétezer forint gyorssegélyt még aznap kihoztak, megtérítették a ruhakárom, még a jegygyűrűmet is visszahozták. A táppénzt teljes fizetésre kiegészíti a biztosító azóta is. A feleségemnek meg a gyerekeimnek minden útját is kifizetik. A rokonság is összefogott: az idei évre tervezett tetőcserét a bátyjai meg a sógornői megcsinálták. Az apósa minden hónapban kiviszi a családi pótlékot a feleségének, ugyanis egy munkahelyen dolgoztak az apóssal. A munkahely a balesetet követő héten 1000 forint segélyt küldött neki a kórházba. A jászladányi óvodába pedig fölvették a kisebbik gyerekét. Mégis akad gond, meg nem oldott probléma. — A feleségem eddig nem dolgozott a két gyerek miatt, de most szeretett volna elhelyezkedni. Elment a tanácshoz, hogy segítsék őt az elhelyezkedésben, de nem tudtak neki segíteni, mert nincs szakképzettsége. Kezelőorvosa, Huber doktor, azt mondja, hogy nehéz fizikai munkát gyógyulása után sem tud végezni Mácsai József, de gépre, a földmunkánál használatos gépekre ülhet majd. Csakhogy a vállalattól is egyre ritkábban jön ki valaki és a kubikos attól fél, mire helyet kérne ismét magának, talán elfelejtik. Inkább az orvosra hallgattak Csőke Józsefnét munkahelyi címén, a Kőbányai Sörgyárban keresem. Nincs benn, otthon van Tápiógyörgyén, szülési szabadságon. Örömmel fogad karjában az öthónapos kislány, Anikó. A háromszobás, szép ház minden szobájában új bútor, minden a helyén, minden ragyog. Most várja haza az éjjeli sütésből a férjét, aki Tápiógyörgyének süti a kenyeret. — Hat órán keresztül feküdtem a kocsi közepén, valahonnan bejött a víz, abban. A lábam szorult be, úgy, hogy először le akarták vágni, de én nem hagytam. Nagyon mondták a faluban, amikor 15 nap múlva kiengedtek a kórházból, hogy ne szüljem meg a gyereket, mert annyi mindent éltem át. De az orvosok azt mondták: nem lesz semmi baja a kicsinek, mert a balesetkor már túl voltam a félidőn. A különösen szép, gondosan ápolt kislány az orvosok véleményét igazolja. Elfut a férj, ő is csak azt hajtogatja, milyen jó, hogy nem hallgattak a jóslásokra... Gondjuk nincs, az aszszony meggyógyult, bár az akkor megbénult lába miatt fürdőkbe kellene járni, de nem tudja, kire hagyni a kicsit Bölcsőde nincs a faluban. Bizonyítvány egy iskoláról Beregszászi András a mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola diákja. Tavaly másodikos volt, az idén harmadikos. Hogy nem vesztett évet, hogy viszonylag gondtalanul szüretel Lakitelken ezeken a napokban az iskolával, sok emberen múlott ... Ő most — a szőlőtáblák végén, az árokpartra ülve — Papp doktort és Farkas doktort említi először, még a Koltóiban és a MÁV Kórházban töltött csaknem háromhónapos időszakból. Aztán Árvai Gyulát, osztályfőnökét, meg az iskola igazgatójának a fiát, Ádám Sanyit és Vincze Karcsit. Ahogy hazakerült a kórházból, elintézték, hogy az iskola épületében levő kollégiumba kerüljön, mert akkor még mankóval járt otthon, a Túrkevei úti házban — ahonnan végleg elvitte a karácsonyi vonat a 35 éves anyát és középső gyerekét, Lacit — augusztus óta új asszony vette vállára a két anya nélkül maradt gyerek és az összeroppanás szélén álló apa gondját. Az szörny fölszámolta pesterzsébeti házát, elhozta magával felnőtt fiát és reggeltől estig dolgozik. A meghalt asszony unokatestvére volt. Mégis szájukra vették őt sokan ... mert, hogy a haláleset után nyolc hónappal hozzáment az özvegy emberhez. Kik beszélnek ? Olyan emberek, akik nem tudják mérlegre tenni, hogy egy másodikos kislány, egy kamasz fiú és a vasutasok nehéz életét élő apa gondjainak átvállalása jobb előbb, mint később! Még akkor is, ha az a kívülállók által elvárt egy éven belül történt... * A vonatszerencsétlenség áldozatainak jelentős öszszeget fizetett a biztosító, gyorssegélyeket kaptak a MÁV-tól, vállalatuktól, szakszervezetüktől. A még munkaképtelenek táppénzét teljes fizetésre egészíti ki a társadalombiztosító. Csak hármat látogattunk meg, de általában anyagi problémákkal nem küszködnek. Mást hiányolnak. Forintba nem kerülő dolgokat. Egy kicsit több körültekintést az elhelyezkedni akaró feleség ügyében ... Rokoni vagy szomszédi összefogást a kisgyerek felügyeletére, hogy a gyógyfürdőbe elutazhasson a fiatal mama ... És több megértést, ha egy asszony segíteni akar az anya nélkül maradt családon. Bégrády Eszter Háromnegyed évvel — Mende után Koltói Anna emléke 25 esztendővel ezelőtt oltották ki a fasiszták Költői Annának, a magyar munkásmozgalom kiváló harcosának életét Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága nevében Szegedi Andor és Rajnai Józsefné, a vasasszakszervezet nevében Bárányos József és Szigetkuti István helyezték el sírján a megemlékezés koszorúit. Aranykoszorús hordógyártók Magyar Állami Pincegazdaság, Budafok. Ez az aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett „Ifjú kádár” szocialista brigád bázisa. A budafoki pincék teljes hossza huszonöt kilométer, a kőbányaié csak ezerötszáz méter. Pest megyében: Inárcs, Hernád, Nyársapát, Cegléd, Tápiószele, Örkény, Etyek, Dömsöd, Nagykáta és Vác ad helyet a főpincéknek, melyekhez még negyven kisebb pince tartozik. A kádárok mégis úgy ismernek minden elágazást, mint házuk táját, összesen 616 ezer hektoliter tárolótér. Nagyobb része betonkád. Az állat nem panaszkodhatunk, rengeteg a megbízásunk. De az utánpótlásnak vége, a fiatalok, manapság nem állnak kádárnak. Talán igazuk van, a föld alatt nagyon nehezen kell dolgozni, és a fizetség se sok — mondja Konrád Gyula brigádvezető. — Én még küzdöttem a szakmáért — emlékezik vissza —, a háború alatt Palugyainál kezdtem, tudja, micsoda név volt az akkoriban?! Hordót tisztítottam, tepertem, méteres tölgypallókat emelgettem, fűrészeltem a kádároknak. Pincepatkány, ez volt az ilyen emberek neve. De azért is kádár lettem. 1949 óta az államnál vagyok. — Éppen tíz évvel ezelőtt alakítottuk meg az „Ifjú kádár” brigádot — folytatja. — Tizenhatan vagyunk, túl a negyvenen, nevet kellene változtatni. Vagy talán még megillet bennünket? Nem hencegésből mondom, de lepipáljuk tíz évvel ezelőtti önmagunkat. Nézze meg az idei vállalásunkat, bőven teljesítettük, augusztusig 104 százaléknál is többet értünk el Demmel Ferenc, a XII-es pince vezetője, a szakszervezeti bizottság tagja: — A mi pincénk a legnagyobb, mi palackozzuk a legtöbb bort, naponta hat-hét félét is, ezer hektolitert. Sajnos, pincénk hőmérséklete melegebb a kelleténél, s ez nemcsak a másítás előtt ritkaságnak számított. A nagyüzemi bortermelés „felfedezte” magának, így növelte meg az ősi pincék befogadóképességét. De a hagyományos, fából készült ászokhordók sem hiányoznak. Kétszázhuszonnégyezer hektoliter űrtartalmú, a bor érlelésében is részt vevő hordót tartanak számon. Kommerszborok: alföldi fehér, kunsági kövidinka, gyöngyös-visontai és burgundi. Ráadásul desszertborok, sok- sok pezsgő. Budapest innen fedezi teljes szükségletét. A kádároknak pedig életük végéig elegendő munkát ad. Konrád Gyula a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán szóvá tette: „Nagyon szeretnénk, nagyon segítené munkánkat, ha már év közben is megismerhetnénk eredményeinket.” Nos, az állami pincegazdaságnál odafigyeltek kérésére. Azóta a vállalat mind a 62 szocialista brigádját folyamatosan tájékoztatják elért eredményeikről, vagy éppen lemaradásukról. Konrád Gyuláéknál nem is maradt el az eredmény. A szakmában egyedülálló mozgalmat indítottak, jelszavuk: „Az én kezem — az én munkám!” Minden hordóért, amit csak kiadnak a kezük közül, garanciát vállalnak. De ezt csak elmondani könnyű ... A kádárok a napvilágtól elszakítva, nedves pincékben dolgoznak. Tizenöt hektóstól 160 hektósig, majd tízezer hordó gondját viselik. Kicserélik a megrepedt dongát, a rozsdaette abroncsot, és újakat is készítenek. Milliós értékekre vigyáznak. Az ászok hordó élettartama hetven év. Konrádék hordói túlélik aádárokat, nyara. A vizes pincéktől jóleső távolban, műhelyük udvarán asztalhoz ülnek Kádár Konrádék. Talán szótlanul ennének, ha nem zaklatnám őket minduntalan kérdezősködésemmel. Se részeg, se elvált . Kihaló szakma ez, már nem fektetnek bele pénzt. Nemrég még öt tanulónk volt, az egyik elment gitárosnak, a másikból titkár lett, a harmadik sofőrnek állt Sokat gondolok erre. Nekem nemcsak az apám, a nagyapám, de még a szépapám is kádár volt. Két lányom van, nem segíthetek. Pedig micsoda szép munka! — mondja Frey Kilián. — Egész nyáron túlóráztunk. Nem volt kötelező. A főmérnök felkeresettbennünket, kevés szóból megértettük, a szüret így kívánta. Tíz vasúti tartálykocsit is megjavítottunk. Nem vagyunk vasasok, de ha a járműjavítóra várunk, százezres kár éri a vállalatot. Keveset vagyunk otthon. Az aszszonyok, a gyerekek megszokták. De idén két jó hét Balatonszéplakon a feleségemnek is jutott. Négyesben voltunk Ébert Ádámékkal — kapcsolódik a beszélgetésbe Konrád Gyula. — Azt mondja meg, miért kell mindannyiunknak károsodni azért, ha valamelyik üzemben baleset történik?! — zsörtölődött Ébert Ádám. — Nálunk évek óta nem ért senkit baj, pedig keményen dolgozunk, de nagyon vigyázunk. Én vagyok itt a szakszervezeti bizalmi, mindenütt felteszem a kérdést, mindhiába ... — Ahol hordó van, ott bor is akad — mutat a pincékre Simon István. — Azt gondolhatná mindenki, hogy a teli pincékben nem könnyű józannak maradni. Nem mondom, a szalonnához bor is kell, iszunk, de csak keveset. A minap lőgyakorlaton voltunk, olyan biztos kézzel céloztunk, hogy 25 méterről is eltaláltunk egy cigarettát. Ha olvasta a brigádvállalásunkat, láthatta, hogy józan családi életet fogadtunk. Köztünk hiába keresne részeget vagy elvált embert, nem találna. Kovács Simon, Zugler Ferenc, Lukács János és a többiek rábólintanak. Hargitai Pál :Az én kezem — az én munkám!" Stern úr is elégedett volt bornak, de a hordóknak sem használ. Ha bármi baj van, csak Konrád Gyusziékat hívom. Most be sem engedek a pincébe. Bennük fenntartás nélkül megbízom. Legutoljára az 51-es ágban dolgoztak, amint készen voltak, vízpróba nélkül feltöltöttem a hordókat. Irány a X-es pince. Kilencvenkét lépcső felfelé. A budafoki Saskő tér alatt 25 méter mélységben, de hat méterrel a Duna szintje felett. Amíg felkaptatunk a betongrádicsokon, kísérőim mesélnek: — Nemrég vendégünk volt, Stern úr érkezett haza Ausztráliából. Itt, Budafokon még sokan emlékeznek rá, borkereskedő volt hajdanán. Már 72 éves az öreg, de nagyon kíváncsi természet. Látni akarta a pincéket, megmutattuk. A hordókat is, hagytuk, hadd tapogassa. Nagyon csodálkozott. Nem is titkolta. Azt mondta: — A budafoki kádároknak nincs párjuk ... A X-es pincében nagy az izgalom, megérkezett az új bor. A folyosók göröngyös földjén gyertyák égnek. Nem dísznek lobognak, a mustgázt jelzik, így védik az embereket. Tóth Vilmos, a pince helyettes vezetője mosolyog, amikor az „Ifjú kádár” brigád szóba kerül. — Murai Laci második éve dolgozik köztünk, de hol van már az ifjúságtól! Bemutatom, ismerje meg, látja, kopasz, noha csupa izom ékelme. Az újborhoz hordókészletünk felét kellett előkészíteni. Ez húszezer hektót jelent. És, sajnos, sok a javítanivaló hordó. Tudja, a hordógyártás technológiájában van a hiba. A gyárak ma szekerce nélkül, villanyfűrésszel elmetszik a fa rostjait, szálait. Az ilyen donga könnyebben megreped. Ha nem volnának a Konrádok, nagy vasban lennénk ... Elmúlt dél. A szabadban tombol a vénasszonyok KÖZÉLET Pénteken magyar—német barátsági estet tartottak Szurdokpüspökiben az NDK megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Dieter Schnitze professzor, az NDK-beli Humboldt egyetem tanára. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke pénteken bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Mohamed Zakaria Ismailt, a Szíriai Arab Köztársaság nagykövetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság háromnapos őszi vándorgyűlése pénteken megkezdődött Miskolcon. Az Indiai Köztársaság külügyminisztériuma sajtófőosztályának és a japán külügyminisztérium sajtófőosztályának meghívására magyar tájékoztatási küldöttség utazott Indiába, illetve Japánba. A küldöttséget dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának főosztályvezető-helyettese vezeti. NÉPSZAVA 1969. október 18