Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-18 / 243. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA •________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA__________• 97. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1969. OKTÓBER 18. SZOMBAT Gáspár Sándor: A magyar szervezett dolgozók eredményes munkát kívánnak a kongresszusnak a világ dolgozói javára Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Kedves Barátaink! A magyar szervezett munkások nevében, a magyar szakszervezetek nevében üdvözlöm a VII. szakszervezeti világkongresszus küldötteit, a kongresszuson jelenlevő meghívott vendégeinket, és a kongresszus minden résztvevőjét. A magyar szakszervezetek, a magyar dolgozók nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfőbb szerve, a VII. világkongresszus Budapesten ül össze. Igyekeztünk a kongreszszus eredményes munkájához minden feltételt biztosítani. Az Építőmunkások Szakszervezetének ez a kongresszusi terme sok összejövetelnek volt már tanúja. A ma megnyíló VII. szakszervezeti világkongresszus azonban ezek között is rendkívüli jelentőségű, hiszen a világ szervezett dologóinak képviselői gyűltek itt össze. Őket illeti a hárommillió szervezett magyar dolgozó szívből fakadó, testvéri üdvözlete és forró kívánsága : érezzék mindanynyian jól magukat hazánkban ! Érezzék úgy magukat, mintha otthon lennének, hiszen országunk a dolgozóké. Mi itt Magyarországon a szocializmust építjük. Tudjuk és érezzük, hogy ez nemcsak a mi ügyünk, nemcsak a magyar dolgozóké. Felelősséggel tartozunk érte a világ dolgozóinak is, akik figyelemmel követik dolgozó népünk munkáját, tevékenységét. Ezért kérjük Önöket, nézzenek körül a kongresszusi épületen kívül is, tiszteljék meg érdeklődésükkel a szocializmust építő magyar népet. Kedves Elvtársaink, Barátaink ! A magyar dolgozók internacionalista érzései mélyek és megalapozottak. A szakszervezeti mozgalomnak hazánkban évszázados múltja van, s ebben a proletárszolidaritás felbecsülhetetlen szerepet töltött be. A magyar dolgozók küzdelmes osztályharc folyamán tanulták meg értékelni munkástestvéreik harci szolidaritását. A világ dolgozóinak együvétartozása számunkra szent ügy. Ez ad alapot arra, hogy úgy üdvözöljem Önöket, mint osztálytestvéreink képviselőit a világ minden részéből. Üdvözöljük a testvéri szocialista országok szakszervezeteinek képviselőit, akikkel együtt fáradozunk a szocialista végrendszer erőinek gyarapításáért. Üdvözöljük a tőkés világ szakszervezeteinek küldötteit, akik az osztályharc első soraiban küzdenek. Üdvözlet Ázsia, Afrika és Latin-Amerika szakszervezeti harcosainak, s köztük is külön a hús vietnami testvéreinknek, s mindazoknak, akik közvetlen harcban állnak az imperializmussal. Üdvözlet a kongresszus minden résztvevőjének, aki eljött, hogy részt vegyen munkánkban,hogy előrevigye a világ dolgozóinak közös ügyét. A dolgozók érdekeinek képviselete köt össze mindannyiunkat. S a szervezet, amely a VII. szakszervezeti világkongreszszust összehívta, a Szakszervezeti Világszövetség, közös szervezetünk. Azért hoztuk létre 25 évvel ezelőtt, hogy benne testesüljön meg a dolgozók hatalmas ereje, egységük és elszántságuk a békéért, a jobb életért vívott harcban. Negyedszázados fennállásának eredményei és nehézségei bebizonyították, szükség volt és van ilyen szervezetre. Világszövetségünk hű maradt eredeti célkitűzéseihez, olyan szervezet, amely számára a legfontosabb a világ dolgozóinak érdeke. Mindannyiunk felelősségteljes feladata még alkalmasabbá tenni Szakszervezeti Világszövetségünket arra, hogy a legjobban megfelelhessen korunk követelményeinek, a béke, a társadalmi haladás, a dolgozók ügyéért vívott közös küzdelem nagy feladatainak. Tisztelt Kongresszus! Ezekben a napokban a világ nagy figyelemmel fordul Budapest felé , vagy éppen nagy igyekezettel próbálja elterelni a figyelmet kongresszusunkról. Várakozással tekintenek munkánkra mindenekelőtt a világ szervezett dolgozóinak milliói. Azt várják nagy múltú világszervezetünktől, kongreszszusunktól, hogy döntéseivel újabb segítséget adjon kemény és áldozatokat követelő harcukhoz. Szükség van a világos döntésekre és állásfoglalásra, mert a jövőt építő dolgozó tömegek soha nem álltak olyan intenzív és folyamatos politikai és ideológiai hatás alatt, mint ma. Napjainkban sok jelenség nehezíti az eligazodást. A reakció — mert legtöbbször már nem képes a nyílt leszámolásra — igyekszik elködösíteni a megoldáshoz vezető utakat, megpróbálja a maga szolgálatára csábítani a dolgozók szervezeteit. Amikor kongresszusunk a világ dolgozóit erőinek felismerésére serkenti és az imperializmus elleni egyesítésre hívja fel, ezzel hozzájárul a világimperializmus, a fő ellenség teljes legyőzéséért folyó harchoz. Mozgósít az ellen a hatalom ellen, amelynek még ma is sok országban ki van szolgáltatva a dolgozó ember és amely borzalmas szenvedést és megpróbáltatást (Folytatás a 2. oldalon) 1 0 világrész szervezett dolgozóinak küldöttei a budapesti tanácsteremben Ünnepélyesen megnyílt a VIL szakszervezeti világkongresszus Jóváhagyták a napirendet Elhangzott a beszámoló az 1. napirendi pontról Péntek reggel, néhány perccel kilenc óra után az Építők Szakszervezetének Székházában ünnepi üléssel megkezdte munkáját a VII. szakszervezeti világkongresszus. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom kiemelkedő eseményére több mint száz országból, öt világrészből érkeztek a világ szervezett dolgozóinak küldöttei. Ibrahim Zakaria, a Szakszervezeti Világszövetség titkára tett javaslatot az SZVSZ nevében a VII. szakszervezeti világkongresszus elnökségére. Az egyhangúlag elfogadott indítvány értelmében az elnökségben foglalt helyet a házigazda tisztét betöltő magyar szakszervezetek képviseletében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkári, Alekszandr Seljepin, az SZVSZ alelnöke, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Benoit Frachon, az SZVSZ alelnöke, a francia CGT elnöke, L. A. Dange, az SZVSZ alelnöke, az Összindiai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára, Ignacy Loga-Sowinski, az SZVSZ alelnöke, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Enrique Pastorino, az SZVSZ alelnöke, az Uruguayi Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Herbert Warnke, az SZVSZ alelnöke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (NDK) elnöke, Shafie Ahmed el Sheikh, az SZVSZ alelnöke, a Szudáni Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének főtitkára, Karel Polacek, az SZVSZ alelnöke, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke, Lazaro Pena, az SZVSZ alelnöke, a Kubai CTC vezetője, Benedicto Cerqueira, az SZVSZ alelnöke, a brazil szakszervezetek vezetője, Agostino Novella, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára, Hoang Quoc Viet, a Vietnami Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Tran Hoai Nam, az Állandó Bizottság tagja, a Dél-Vietnam Felszabadításáért Harcoló Szakszervezetek Szövetsége küldöttségének vezetője, Florian Danalache, a Román Szakszervezetek Általános Szövetségének elnöke, Cruz Villegas, a Venezuelai Dolgozók Egységközpontjának elnöke, Andreas Ziartides, az Összciprusi Munkásszövetség főtitkára, Roza Koritarova, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Ghazi Nassif, a Szíriai Dolgozók Szakszervezeti Általános Szövetségének elnöke, Romain Villon Guezo, a Dahomeyi Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára, Jeun Thang Theul, a Koreai Szakszervezetek Általános Szövetségének elnöke, Jean-Baptiste Missamou, a Kongói Szakszervezeti Szövetség főtitkára (Kongó Brazzaville), Aipry József magyar mezőgazdasági munkás. Meghívott vendégként részt vett a megnyitó ünnepségen és a díszelnökségben foglalt helyet Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke — akit a küldöttek lelkes tapsa köszöntött — Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgató-helyettese. A kongresszusi tribünön foglaltak helyet a meghívott, illetve megfigyelői minőségben részt vevő szakszervezeti küldöttségek vezetői is. A magyar himnusz ünnepélyes hangjai után Gáspár Sándor, a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára mondott megnyitó beszédet. MA: 4 oldal KULTÚRA - TÁRSADALOMTUDOMÁNY - IRODALOM - MŰVÉSZET A kongresszus elnöksége A tudotannyos kutatási program sikeres teljesítése után Leszállt a Szojuz 7. A Szojuz 8. űrpilótái folytatják az új autonóm navigációs módszerek kidolgozását Pénteken, magyar idő szerint 10 óra 26 perckor, az előírt kísérleti program teljesítése után a Szojuz 7. űrhajó, fedélzetén Anatolij Filipcsenkóval, Vlagyiszav Volkovval és Viktor Gorbatkóval, földőt ért a Szovjetunió előre megadott térségében, Karagandától 155 kilométerre északnyugatra. A leszállás helyén az űrhajósokat melegen üdvözölték a fogadócsoport képviselői, a szovjet sport szervezetek vezetői, barátok és újságírók! Az űrhajósok közölték az üdvözlésükre érkezettekkel, hogy kitűnően érzik magukat. A leszállás helyén végzett első orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átállását a visszatéréskor a földi viszonyokhoz. A leszállás végrehajtásához a megfelelő időben betájolták az űrhajót és bekapcsolták a fékező hajtóművet. Miután ez a hajtómű teljesítette funkcióját, elválasztottál egymástól az űrhajó szektorait és a leszálló egység, belsejében az űrhajó legénységével, földi pályára tért. Az aerodinamikus fékezés és az irányított leereszkedés után az atmoszférában működésbe lépett az ejtőernyőrendszer. A síma leszállásra szolgáló hajtóműveik zökkenőmentes földet érést biztosítottak. A Szojuz 7. útja ezzel sikeresen befejeződött. A legénység végrehajtotta az előírt széles körű tudományos-műszaki és orvosi-biológiai kutatási programot. A Szojuz 8. jelzésű szovjet űrihajó magyar idő szerint pénteken 13 árát fejezte a 66. fordulót a Föld körül. A koordinációs számítóközpont adatai szerint az űrhajó pályájának adatai a következők: a FOM felületétől számított legnagyobb eltávolodás 256 kilométer, legkisebb eltávolodás 190 kilométer, a pálya síkjának az Egyenlítő síkjává bezárt hajlásszöge 31,7 fok. Keringési idő: 88,85 perc. A 67. forduló kezdetén létesített televíziós kapcsolat során az űrhajósok közölték, hogy folytatják az új autonóm nap figyelem középpontjába került a küldetését teljesítő Szojuz 6. földet érése. A péntek reggeli moszkvai lapok részletes beszámolókat közölnek a leszállásról. Megtudjuk, hogy a leereszkedés körzetében, Karagandától 180 kilométernyire északnyugatra két napig vad sztyeppés hóvihar tombolt, a vidéket köd borította, ami rendkívül megnehezítette a látási viszonyokat. Mint atudósítók megjegyzik, egy kicsit mindenki aggodalmaskodott, hogy mi fog történni. A leszállást biztosító személyzet és a helikopteres kutatócsoport tagjai azonban abszolút nyugodtak voltak: tudták, hogy a Szojuz 6. pofáján a kijelölt helyen fog földet érni, így is vigációs módszerek kidolgozását abból a célból, hogy önállóan állapítsák meg a pályaelemek jellemző adatait. Afrika fölött nagy kiterjedésű ciklont figyeltek meg. Az űrhajósok? forró jókívánságaikat kizv? a Szojuz 7. utasa, a földre történt sikeres visszatérésük alkalmától. Az állandóan érkező fenometrikus információk, valamint Vlagyimir Satujet- és Alekszejj-lisztjei- jelentései "Ajracion kk! hogy a Szojuz ’ 8. berendezései és műszerei kifogástalanul működnek. Az űrhajósok fiziológiai állapotát jellemző adatok a normális keretek között mozognak, történt. A przsevalszkij kolhoz területén, a hó borította szűzföldeken tértek vissza a Szojuz 6. utasai, ,,Anteus 1.” és „Anteus 2” az édes anyaföldre. A kép idilli volt: a kozmoszt megjárt űrhajótól néhány tucat méterre a kolhoz traktorosa dolgozott békésen. Alekszandr Artamonov traktorvezető volt az első, aki bepillantott az űrhajó ablakán. A kozmonauták neki adták először tudtul — kézjelekkel és integetéssel —, hogy miniden rendiben van. De ekkor már leereszkedett a kutatócsoport helikoptere, amely még a levegőiben észrevette a lebegő Szojuz 6-ot. Hamarosan a kolhozfalu apraja-nagyja (Folytatás az 5. oldalon) „Kékes színben úszik bolygónk" .conov űrhajós és Szokolov rajzoló ilyennel látja a jövő űrállomásának öszszeszerelését. A Krasznaja Zvezda pénteki száma közölte a rajzot (MTI — Külföldi Képszolgálat)