Népszava, 1969. december (97. évfolyam, 280–303. szám)
1969-12-04 / 282. szám
• TCTT Tren Con — December 6-án, este 8 órakor a Fészek Művészklubban lesz Nagy Vidor brácsaművész szólóestje, műsorában Bach, Schubert, Brahms, Hindemith, Bartók, Kőváriművekkel közreműködnek: Erese Margit operaénekesnő és Szabóky Mária zongoraművésznő. etebb Hmmann SIROKKÓ Jancsó Miklós és Hernádi Gyula előző filmjének, a Fényes szeleknek vitazaja még el sem ült égiszen, még alig rendszereztük a hozzászólások, a tanulmányok tanulságait — s máris itt az újabb alkotás, amely bizonyára ismét vihart kavar ellentmondásaival, homályos utalásaival. A Sirokkóban is — akár legtöbb filmjében — a terror, a brutális hatalom, az ölés és az öletés gondolatát járja körül a rendező. Mondhatnám azt is, megint alapvető „rögeszméjének” hódol: felkutatni, felderíteni az epriben kiszolgáltatottság végletes példáit. A film cselekménye (vagy inkább a dokumentális kezdeti utalás) az Usztasa-mozgalomhoz kapcsolódik. Mint ismeretes, ez a szeparatista törekvésekkel induló szélsőséges szervezet iszonyatos szerepet töltött be Jugoszláviában a második világháború idején. Szinte „helytartója” volt a hitleri hatalomnak a megszállás időszakában. A film ugyan nem ezeket az esztendőket idézi — bár bizonyos vonások már előlegezik ezt a „kibontakozást’’—, hanem a jóval előbbi eseményeket. Pontosan azt az időszakot, amikor ez a szélsőséges szervezet megkezdte terrorakcióit Sándor jugoszláv király és uralma ellen. A játék színhelye — egy Usztasa kiképzőtábor Magyarországon, valahol a jugoszláv határ tájékon. (Valóban létezett annak idején Jankapusztám a Horvát Felkelő Forradalmi Szervezetnek kiképzőtábora.) Tulajdonképpen ott kezdődik a cselekmény, amikor Marko Lazar „anarchista hős” megérkezik ebbe a •furcsa vadászkastélyba* A „bezártság” ,5*, „furcsa, időtlenül néma hangulat, s az önnön, szinte mármár paranoiás félelem — szűk kört von a férfi köré. Kevés beszédű emberek tűnnek fel a tábor körül —a férfiak, nők egyaránt —, akik részben Markó félelmét igazolják, részben pedig a beteges fantáziát „realizálják”. Bevallom, itt s ezen a ponton képtelen vagyok továbbmesélni a cselekményt. A dolgok szinte összekuszálódnak. Csak a szándék világos. Nyilvánvalóan Jancsó Miklós ebben a tértől-időtől-történelemtől elszakadt különös világban — a terrorista csoport öntörvényű és kegyetlen „természetrajzát” kívánja felvázolni. Még pontosabban: egy végleges, kész, már szinte kiteljesedett fasiszta ízű mikrovilágot —, amelyet a félelem, az egymáson gyakorolt terror s a szüntelen ölés motivál. Bár vannak meghökkentő pillanatai a filmnek — mégsem meghökkentő, mellbe vágó az egész alkotás. Fogalmazhatnék úgy is — a film nem jut el a „viszolygásig”, a hideg iszonyatig sem. Pedig minden „kellék” felvonul a Sirokkóban. Minden jelenetben legalább nyolcszor eldördül a fegyver, s mindenütt az árulás, a kiszolgáltatottság lehetősége bujkál. Valahogy egyre inkább megfogalmazódik a gondolat, hogy Jancsót ebben a filmben nem a hatalom, a terror politikai, történelmi összefüggései érdeklik (különben, hogy jutna el az anarchista hős sorsszerűen be- komponált „megdicsőítéséig”?!) —, hanem az ölés, az árulás szinte öncélú pszichológiai folyamata. E folyamat feszültségét, eredetiségét viszont — túlságosan is kívülről, idegen hidegséggel fogalmazza meg Jancsó. Aszketizmusa, szűkszavúsága — már-már formális. Az ismétlődő és ismerős kameramozgással szinte széttöri, cserepeire szórja a sovány cselekvést, s így nagyon megnehezíti az összefüggő gondolat, az egymásra ható és kiegészítő jelenetek láncolatának a megértését Pedig — bevallom ezt is — sokra tartottam mindig Jancsó sajátos stílusát. Azt a képességét, hogy a történelmi konkrétság mellett a miniatűr, de szuggesztív portrék sokaságában, a környezet összhatásának a bekomponálásával — mindig lehetőséget talált az általánosításra. A világról alkotott gondolatok elfogadtatására, a tételek, a módszerek bebizonyítására. Most mintha ez a képessége is csorbát szenvedne. Valahogy minden — a jellemrajz, a környezet — szublimálódott, s ugyanakkor a különlegesbe hajlott, az öncélú rombolás gesztusaként. Színészvezetése is vesztett szuggesztivitásából. Olyannyira lefékezi például a Marko Lázárt alakító Jacques Charrier játékát , hogy a színész inkább csak jelzésekre szorítkozik, mintsem a szinte már-már őrületbe torkolló félelem folyamatát ábrázolja. Merev tekintete tétova járkálása, árulást szimatoló nyomozása mögött — csak szürke üresség lappang. A két lány, Maria és Eszter — Marina Vlady és Éva Swann alakításában — jeleneteiben finom és izgalmas költőiség rejlik. (Ezekben a jelenetekben apró mozdulatokkal, találó megfigyelésekkel egészíti ki Jancsó a két lány szorongó kapcsolatát. Vagyis: nüanszokban is érzékeltetni tudja, hogy a két lányt miként löki egymás felé — a félelem, a rémület.) A táj, a helyszín — mint minden Jancsófilmben — most is tökéletes. Torzonborz erdő, pocsolya, hófolt, zúzmara, szürke falak — kietlenség. Kende János pontosan, tökéletesen fotografál. Mindez azonban csak háttere — mintsem szuggesztív része az egész filmnek. Gantner Ilona 'ju.to'i ■ Írótanácskozás A magyar—lengyel irodalmi kapcsolatokról Lengyelország felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére szerdán a Magyar Írók Szövetségében lengyel íródelegáció részvételével szimpoziont rendeztek a két ország irodalmi kapcsolatairól. A tanácskozásra érkezett öttagú küldöttséget Jerzy Putrament, a Lengyel Írószövetség alelnöke vezeti. A lengyel írók küldöttei Budapesten megtárgyalják — és csütörtökön aláírják — a Magyar Írók Szövetségének vezetőivel a két írószervezet közötti, eddig is gyümölcsöző együttműködés 1970-re szóló munkatervét. Darvas József, az Írószövetség elnöke köszöntötte a szimpozionon a vendégeket és a lengyel irodalom magyar műfordítóinak számos képviselőjét, majd Elbert János irodalomtörténész, A lengyel irodalom Magyarországon címmel tartott előadást. Az írói tanácskozáson a lengyel küldöttség részéről Hieronim Mihalsky irodalomtörténész adott tájékoztatást a magyar irodalom lengyelországi befogadásáról és publikálásáról. A szimpozionon felszólalt Jerzy Putrament is. Aranycsig díjat nyert operai balettünk és Kun Zsuzsa Párizsban A Magyar Állami Operaháznak a VII. párizsi nemzetközi balettfesztivált négy Spartacus-előadással megnyitó társulata elnyerte a legjobb együttesnek járó Aranycsillag-díjat Ugyancsak első díjjal jutalmazták Kun Zsuzsát, mint a fesztivál legjobb szólistáját. A díjat immár másodszor nyerte el az operai együttese Az elsőt táncművészeink 1964-ben hozták haza a francia fővárosból. A díjaikat szombaton adják át Párizsban. NÉPSZAVA , 1999. december 4 A komarnói magyar színház Győrött A Győri Kisfaludy Színház és a Komarnói Magyar Területi Színház baráti együttműködése alapján két napig Győr- Sopron megyében vendégszerepelt a szlovákiai magyar színház együttese. Kedden este Győrött, szerdán este pedig a megye legfiatalabb városában, Kapuvárott Jan Solovic „Ez aztán a meglepetés” című vígjátékát adták elő nagy sikerrel. (MTI) Műsorok Operaházi: Manon Lescaut (C. béri. 3. ea. 7). —■ Erkel Színház: Bánk bán (3. béri. 3. ea. 7). — Nemzeti Színház: Athéni Timon (7). — Katona József Színház: Mozaikok (7). — Vígszínház: Tükör (D. béri. 2. ea. 7). — Pesti Színház: Meddig lehet angyal valaki (IV. béri. ea. 7). — Madách Színház: III. Richárd (7). — Madách Kamara Színház : Léna néni (7). — Thália Színház: Isteni színjáték (7). József Attila Színház: A futópályán (6. bért. 2. ea. 7). Fővárosi Operettszínház: West Side Story (Komb. 3. bért. 2. ea. 7). — Bartók Gyermekeszínház (az Operettszínháziban) : A kőszívű ember fiai (dn. 3). — Állami Bábszínház: A gyáva kistigris (de. 10); A kacsalaki rejtély (dn. 3). — Zeneakadémia: Kistétényi Melinda orgonaestje (tél 8). — Irodalmi Színpad: Midi nyáron. Belláés Apolló (fél 8). — Egyetemi Színpad: Madarakból lettünk. Dokumptumműsor cigányokról (7). — Kia Színpad: Titkárnők lázadása (fél 8). — Mifcrok*tkón» Shiriwa: ^«sok továbbmem*! (fél 9) • Kamara V*rieté: Vonító« négyes (8, fél 9). KOSSUTH RAKO 4.30: H. Idői 4.33: Zene* műsor. 5: H. Idői. 3.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió 6: H. Idői. 4.15: Rádióreklám «.Só H. Idői. 7.47: Rádiórekeroi. 7.45: Műsor. 7: Pegse' krónika n. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idei. Műsorok. 8.20: Népi zene. 9: Tudományos körkép. Veszprém megye kutatói között. 9.25: Ravel: Couperin emlékezetes szvit (K. Casadesus). 8.50: J. Strauss: A cigánybáró a kincskeringő. 10: H. Ides. 10.05: A reformáció. Az Ifjúsági Rádió műsora. 10.35: Zenekari muzsika. 12: Dét kr. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiákoktól. 13.40: Ügyfélfogadás . .. az ügyintéző szemszögéből. 14: Magyar szerzők műveiből. 14.20: Brenda Lee és Long John Baldry énekel. 14.43: A Drávaszög magyar népzenéje. II. rész. 15: H. Ides. 15.10: Csak öregeknek. 18: Világgazd. hírek. 18.05: „A munkásoké a jövő .. .*• Beszélgetés Bárányos Józseffel, a vasasszakszervezet titkárával a Vasas Művésegyüttes énekkaráról. 18.28: Film és népművelés. Gaál Istvánnál és Nemeskörty Istvánnál beszélget romkai Judit. 16.58: Műsor ismertetés. 17. H. Ides. 27.05 Időszerű nemzetközi kérdések. 17.15: Népi zene. 17.33: Fiatal,kortírk a bűn mezsgyéjén. Riport. 17.58: Operaslágerek. 18.28: Tánczene. 18.58: Műsorismertetés. 19: Esti kr. 19.25: Lemezek közt válogatva ... 19.58: A Kürdőszínház bemutatója. Hegedűs Géza: Az özvény és a katona R*«*tétek. 21.«: Az MRT szimforrikus zenekarának híve a stúdióból. Ter. Németh Gyula, közr. Antal István. Közrk. kb. 22: H. Sport. Időjárás. Kb. 22.15: Az arab keleti fronton. IV. A palota és a politika. Onody György Jordánián útijegyzete. Kb. 22.25: Hangv. közv. folytatása. Kb. 23.15: Tánczene. 24: Hírek. Időj. 0.10: Richard Strauss-dalok. PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 8.30—8.05: Azonos a Kossuth-adó műsorával. 8.05: Bartók: I. szvit. 8.45: Külpolitikai figyelő. 9: Pompadour. Részletek Fali Leó operettjéből. 9.50: Műszaki, gazdasági könyvespolc. 10: A zene hullámhoszszán. Közl. 11: Hírek. 11.50: Szántó Jenő írása. 12: Bach- és Handel-művek. 12.45 Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. 13: H. Időj. 13.05: Takács Paula és Szalma Ferenc énekei. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Ifjúság! randevú 2-től 6-ig. Közb. 14.30: Hírek. Körzeti időjárás. 15.30: Hírek. 15.33: Csak fiataloknak! Komjáthy György tánczeneműsora. 16.30, 17.30: Hírek. 18: H. idős. 18.10: Kortársaink. Keszthelyi Zoltán. 18.44: Schubert: A bűvér (D. Fischer-Dieskau). 19.10: Népi T. 19.54: Esti mese. 20: Fs*i kr. TL »*.25: Új könyvek. 20.28: H*»vdn: Fsz-dúr szimfónia (vez. J. Krips). 21.20: Operettekből. 21.45: Bábuk — emberek. Riport- 22 x Kalmár László: Senecae sententiae. 22.17: Könyvismertetés. 22.27: Verbunkosok, népdalok. 33: H. Időj. 23.10: Rajesev: A konzílium. Egy ek. opera. 24: K. időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18.55: Orosz nyelvtani, felnőtteknek. 15 b. lecke. 19.10: Vezényel a szerző. 20.10: Dzsessz 20.22: H. 20.25: Operarészletek. 21.25: Kamarazene. 22.50: Mihály— Raics, 1871.* kantáta. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz, ált. isk. 5. 9: Élővilág, ált. isk. 7. 9.55 : Számtan-raértan, ált. isk. 6. 11.05: Magyar nyelvtan, ált. isk. 6. 11.55: Földrajz, ált. ism. 7. 13.10: Földrajz, ált. 5. ism. 14: Élővilág tem. 14.55: Számtan-mértan ism. 15.50: Magy. nyelvtartan. 16.40: Földrajz, ált. 7. ism. 17.18: Irány az egyetem! Előkészítő a felsőfokú felvételi vizsgákra 17.55: Hírek. 18: Nyitott kapuk. Varsó—Budapest kapcsolásos műsor. 18.30: Reklámműsor. 18.35: A reménytelenség vándorai. Vendégmunkások. 18.55: Esti mese 19.10: A nyugtalan nyugdíjas. Dokumentumfilm Zgyerka Jánosról. 20: Tv-híradó. 20.30: Kék fény. 21.20: Díjai és sikerek. Bemutató a Pannónia Rajzfilmstúdió filmjeiből. 22.10: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 17.45: Ifjú szemmel. 19 év 22.05: Tv-híradó. 19.35: Bulgáriai riport. 20.05: Minőségolimpia. 21.45: Autósok, motorosok. Verő fény a sötétben Nem látók énekversenye „Ó, láttam én is már — az élet hajnalát” — Csajkovszkij Pique Dame-jából való a dal, Juhász Gizella énekli szépen, kultúráltan, ő maga nem látta az élet hajnalát, és a többiek sem, akik ezen a valóban csodálatos hangversenyen szerepeltek. Nem látták, mert a sorsuk megfosztotta őket a látás élményétől. A vakok, ahogy ők szíelőbb azonban talán valamicskét a versenyről, amelyet harmadízben rendezett meg a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége. A zsűriben olyan személyiségek ültek, mint Ungár Imre, akit nemkell bemutatni, azután Solt János zenetanár, maga is vak, ennek az iskolának (a versenyt a Vakok Általános Iskolájának dísztermében tartották) diákjából lett professzora. A bíráló bizottságban játó közreműködőkre is okvetlen szükség van, s a feladatot olyan szintű szakértők látják el, mint Kapitánffy István, a Zeneiművészeti Főiskola tanára, Peskó György, a Homeros kórus karmestere és mások. A versenyt történetesen egy fiatal asszonyka nyerte. Zenekritikusként, évekkel ezelőtt, mondhatni véletlen folytán, már találkoztam vele a Csiliben, az ottani énekiskola vizsgáján. Akkor ie is írtam, ma is vállalom: kivételesen finom koloratúr és egyszerűen elképesztő, milyen éneklési kultúrára tett szert, anélkül, hogy az elsajátítás elemi eszközeivel valaha rendelkezhetett volna. Tudni kell ugyanis: énekkotta vakírással gyakorlatilag nem létezik — az instrumentális (hangszeres) zenével más a helyzet. Ha valaki felhívja a 202—375 telefonszámot, a Fővárosi Sütőipari Vállalat 601-es üzemét, meghallja kedves hangját és azon nyomban találkozik a lényéből áradó kellemmel, muzsikával. Aki e sorok ismerete nélkül teszi, sosem jön rá, hogy akivel beszélt, nem lát. Kiss Istvánné Barna Mária „civilben” itt telefonos. Ez amúgy a nem látók jellegzetes foglalatossága, a verseny szereplői közül Bálizs Mária, Gavrán Rozália, Kovács József, a szinte még gyerek, aranyos Csetneki Gabriella is telefonközpontot kezel az Orvostudományi Egyetemen, a Közlekedési Nyomdában, a Postás Szakszervezetben és egyebütt. Akaraterőről beszéltem. Barna Mária, aki vakon született, középiskolai tanulmányait látó gyere Homeros lelkes ükunokái vesebben határozták meg magukat, a nem látók énekversenyéről szeretnék beszámolni — ha tudok, olyan szépen, amilyen szép ez az egész. Nem is a versenyről annyira, inkább az ember szépségéről, nagyságáról és akaraterejéről, amely gyakran ott mutatkozik a maga végtelenségében, ahol a legnagyobb rá a szükség. "kekkel együtt a Rippl Rónai utcában, a Kölcsey Gimnáziumban fejezte be. Teljesítményét még gondolatban követni is fantasztikus: mindenből ötösre végzett, megelőzve társait, akik látták az olvasmányokat, az ábrákat, a számokat, mindazt, amiről Marikának csak tudomása van. A zene minden ember nagy élményévé válhat — a nem látónak talán a legnagyobba. Most már nem is csak a versenyről beszélek, hanem mind a többiekről, a Homeros kórus tagjairól, akik részben ott ültek a nézőtéren, izgultak a többiekért. A Nagy házaspár Óbudáról, Mészáros Károlyné, Andrási Júlia Erzsébetről jár be hetente kétszer, gyakran csúcsforgalomban, énekkari próbára. A látó sosem élheti át, mit jelent ez , csak mélyen fejet hajthat és örülhet az örömnek, amelyet a muzsika adhat ezeknek a nagyszerű embereknek. A verseny második helyezettje Putnóczki Mária. Hetven év körüli — mondhatni, végig énekelte az életét. Hangjának nemességét máig is őrzi — szövegejtése pedig olyan tiszta (mind a fellépőké, és ez könnyen érthető), hogy nyugodtan ők taníthatnák a látó énekeseket. Van itt az iskolában egy fiúcska, Czifra Andrásnak hívják. Hatodik általánosba jár. Rendkívül rossz körülmények között nőtt fel, kis beszédhibával is küzd, és még csak tavaly óta tanul itt, mert korábban látott, így a Ilyen szép hangversenyen talán még sosem voltam — legalábbis ami a muzsika lelkét, tartalmát, értelmét, mélységes értését és szeretetét illeti. A verseny után megkértem Ungár Imre profeszszort, foglalná össze néhány mondatban a verseny lényegét. — Néhány? Vagy nagyon sok mondat kellene ehhez, vagy egy is elég. Minden embernek szüksége van a boldogságra, helyzete még a többiekénél is nehezebb jelenleg, hiszen — amint itt mondják — „analfabétának” számított. (A látók írásolvasásának ismerete sajnos itt semmire nem használható.) Ez a lucska rövid időn belül elsajátította a pontírás érzékelésének és létrehozásának ismeretét, ilyen alapon az orosz ábécét is, és osztályában ma a jók közé sorolódik. A zenében is.A népdalversenyről nem is beszéltem, amelyben az ország minden részéből indultak nem látó énekesek, s arról sem, milyen nagyszerűen sajátította el a korosabb Gavrán Rozália, Juhász Gizella is, a fiatal Csetneki Gabriella is Bartók, Kodály zenéjét. (A kitűnő oktatók mellett kivételes itt a szerepe a rádiónak, amelyhez azt hiszem, a zene hozzásegít — a nem látó embernek is természetesen, és őt a muzsika még inkább segíti, hogy a boldogság közelébe juthasson. * Sötét volt, mire a kora délután kezdődött verseny véget ért. Mondtam is a versenyzőknek, akikkel együtt léptünk ki a kapun. Az ő arcuk ellenben fénylett, ragyogott a sötétben, múnt a nap. Rajk András Barna Marika és a többiek A boldogság közelébe Galamb a kalitkában Műsor a művelődési házaknak A tót atyafiak és A jó palócok megjelenésének jövő évi centenáriumára, Mikszáth Kálmán 100 éves írói jubileumára készülődve a Fővárosi Művelődési Ház támogatásával elkészült a lamb a kalitkában című kisregény színpadi változata. A mikszáthi mű kis színpadokon is előadható, átdolgozását Biró József fiatal dramaturg végezte. A kisregényből kétrészes komédia lett, lényegében önálló színpadi mű, anélkül, hogy a lényegén, mondanivalóján bármit is változtatott volna a dramaturg. A Nápolyban és Veronában 1560 körül játszódó első rész és a Budapestre és Hamburgba, az 1890-es évekbe helyezett második, lényegében két történet, mégis egy, hiszen a nagy író mindkettőben azonos kérdéseket boncolgat. Vajon az emberek változtak-e, vagy csak a mesék? Esetleg az irodalmi divatok? Ennek eldöntése a nézőre vár, aki a félreértéseken, színpadi helyzeteken való nődarab rendezője Bay Gyula, a Madách Színház művésze. A korhű jelmezek ízlésesnek és szépnek mondhatók, s érdemes szólni a szellemesen megoldott díszletekről is. Az oszlopok, amelyek tartják a díszleteket, teleszkópos rendszerűek, egymásba tolható és széthúzható vascsövekből állnak. Ezzel lehetővé vált, hogy háromméterestől hétméteres színpadig a darab bárhol játszható és a díszletek magassága is változtatható. A színészkollektíva a Galamb a kalitkában színpadi változatával szívesen turnézik a fővárosi és vidéki művelődési házakban. Decemberben a MOM művelődési házban tartanak előadást, januárban a Csepeli Munkásotthonban és Óbudán szerepelnek. Bízunk benne, hogy az előadás színvonala az elsővel megegyező lesz a 100. fellépés után is, szett színészek játsszák, a ^ lelkes« a--re v.-vfr-.*. ,£»• Temketelen es vidéki felvetés közben elgondolkodhat barátságon, emberségen. S ezzel a mű mondanivalója maivá válik. Valamennyi szerepet hivatásos, főiskolái véglépései valóban színházat visznek az azt váró, értő és szerető közönségnek. (mátyás) — Rembrandt évforduló címmel tart vetített képekkel szemléltetett előadást Szabó Júlia művészettörténész a Corvina Kiadó Rembrandt-kiadványairól. Az előadás december 4-én, délután 6 órakor hangzik el a Kossuth Klubban. — Az Egyetemi Színpadon ma este rendezték az október 18-án elmaradt „Madarakból lettünk” című dokumentumműsort a cigányokról. Az október 18-ra megváltott jegyek érvényesek. Két testvér legendája. Szélesvásznú magyar film. Író és rendező: Gyöngyössy Imre. Operatőr: Szécsényi Ferenc. Zeneszerző: Sárosi Bálint Főszereplők: Simon pap . . . . . . . . . Frantisek Velecky Uránusz tanító .................. Tóth Benedek 14 éven aluliaknak, nem ajánljuk. Bemutató: december 11.