Népszava, 1969. december (97. évfolyam, 280–303. szám)

1969-12-25 / 300. szám

Ez az év is úgy kezdődött, mint a többi. Illetve... az asztaliteniszezők a bécsi rövidzárlat után ismét aranyérmekkel tértek haza. Bombayben a Sidó, Kóczián, Gyetvai és Szepesi összetételű férfi csapat visszahódította a világbajnoki címet, s újabb aranyérmet nyert Sidó Ferenc, ezúttal a román Rozeanu oldalán. Farkas Gizi ugyanis Kócziánt választotta ebben az évben, s hogy tévedett, az az elődöntőben jutott tudomására. De hogy nem nagyot tévedett, azt bizonyítja Kóczián kitűnő szereplése a férfi egyesben. Csak a döntőben tudtak legyőzni ... Ott vérzett el Farkas Gizi is — ismét Rozeanuval szemben. Sokszoros világbajnoknőnk belefáradt a sok játékba, s évközben rendszerint többet pihent, mint edzett. Így is minden számban világbajnoki érmet szerzett, s végül 2—2 arany, ezüst és bronz éremmel tértek haza asztaliteniszezőink Indiából. Az érdeklődés középpontjában ekkor már az olimpia állt. Oslóban, a téli olimpiai játékokon a Nagy testvérpár bronzérmet nyert, de ez még mind csak a kezdet. Labdarúgóink nagy étvággyal láttak a „külföldi falatokhoz"s a bolgárok elleni újabb 1:1 kivételével, négy gólon alul nem adták. Öt-öt gólt rúgtak az NDK-nak, Jengyelországinak és Csehszlovákiának, hatot a finneknek, négyet a svájciaknak, s mindöszsze öt gólt kaptak. De mindez eltörpül a nyári olimpiai játékok magyar sikereinek fényében. Nem is húzom az időt hasonló „apróságokkal”, s egy ugrással Helsinkibe repítem önöket... Július 15. Zuhog az eső... Pedig a finn szervező bizottság tudományos alapossággal állapította meg a nyári olimpiai játékokra legkedvezőbb időpontot. A stadion idénis zsúfolt. Az eddigi legnagyobb szabású olimpiának lehet szemtanúja a világ. A felvonulók között ott halad a 200 főnyi magyar olimpikon gárda, élen Németh Imrével, a londoni kalapácsvető bajnokkal, aki magasra emeli a nemzetiszínű zászlót, amikor a finn közönség érezhető megkülönböztetéssel üdvözli a magyar testvéreket. Zúg a taps, s ez az ünneplés a záróünnepélyen, ha lehet, meg lángolóbb. A finnek büszkék a rokonságra ... Négy napig „sovány koszton” éltünk, pedig ezúttal is saját szakácsunk volt, de hát csodát ő sem tudott tenni. Három bronzérem hevert még csak a terítéken, s mindenki azt figyelte, mikor lesz mellette már egy arany, vagy legalábbis egy ezüst. Az ötödik napon Londonban ilyenkor már jobban álltunk, de ami késett, az nem múlott. Ezen a napon mindenki Messuhalliba készült, a női tornaversenyre. Koronás Margit és Keleti Ágnes nem kisebb téttel játszott, mint az első aranyéremmel. Délután 6 óra felé járt, amikor Koronás Margit a korláthoz lépett, s pontosan másfél perc múlva már olimpiai bajnokként tűnt el az ölelő karok mélyén. Szabadon választott gyakorlatára 9,7 pontot kapott, pedig a győzelemhez 9,6 is elég lett volna. Megjött az étvágy: most Keleti Ágnes következik! És ő következett is, méghozzá olyan talajgyakorlattal, hogy ketten is 10-et adtak. Bajnoknőnk győzelme elsöprő volt, s a svéd pontozó szégyellhette magát, hogy ő egyedül 9.6-ot adott erre a fejtestményre. Megtört a jég a Messuhalli csarnokban, s a hatodik napon, újabb aranyérem született a stadionban. Németh Imre készülődött a bajnoki cím megvédésére, de első dobására mindössze 54,92 méterre szállt a kalapács. Hetediknek dobott a fiatal tapolcai gyerek, Csermák József, aki az edzéseken, a bemelegítésnél bámulatos nyugalommal ostromolta a 60 métert. Első dobása után felcsattant a taps: 58,45 méter. S az első helyet át sem engedte, még mesterének sem. Másodszorra 57,28-at dobott, s harmadikra — elsőként a világon — túlszárnyalta a bűvös 60 m-es határt. 60,34 méter! Világcsúcs! Nem lehetett legyőzni őt, s Németh Imre, aki később javított, 57,74 méteres dobásával csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Másnap az öttusázók folytatták a sikersorozatot Az egyéni összetettben az úszás után a svéd Hall átvette az elsőséget Benedektől, de csapatban tartottuk előnyünket. A terepfutás tehát ismét döntővé vált. S ahogy ezt azóta már jól tudjuk, öttusázóink ebben a fizikai számban képesek felülmúlni önmagukat is. A magyar csapat minden tagja jobban futott a svédeknél, s a sportág megnyerte első olimpiai bajnokságát. Az egyéni versenyben pedig Hall két oldalán Benedek és Szondii állt. S ha most arra gondolok, hogy az OTSB ki sem akarta küldeni őket az olimpiára, akkor azt kell mondanom, hogy ... ne mondjunk semmit. Örüljünk tovább! Messuhalli. Micsoda zengzetes szó. És micsoda ragyogó hely. A tornásznők két aranyérme után a birkózóinknak is adott két olimpiai bajnokságot. A nézőtér, mint mindig, zsúfolt, s minden szabad magyar sportoló ott szorong. Hódoson a sor, aki akár nyer, akár veszit , már olimpiai bajnok. Illetve, ha kétvállasi vereséget szenved a szovjet Terjantól, akkor... de ő nem kockáztatott semmit. Okos taktikával vállalta a pontozásos vereséget, s a finnek nem értették, miért olyan boldog megint a magyar tábor. Ez volt az ötödik, s nem sokkal később Szilvási Miki törlesztette londoni adósságát. Megint a négy év előtti legyőzőjével, a svéd Anderssonnal került szembe, de most fordult a kocka: pontozással győz Szilvási, Magyarország! Ezen az estén Elek Ilona is veretlenül haladt harmadik olimpiai győzelme felé. A döntőben ellenállhatatlanul vívott, s nagy ellenfele, az olasz Camber pedig a második vereségét szenvedte el. A mieink már hétig számoltak, amikor Csibi váratlan vereséget szenvedett. S mindjárt utána kikapott Cambertől is. Holtverseny! 2:0, 2:2, 2:3, 3:3 — egyenes találat ül az olasz testén, de a zsűri néma. Tovább! És még fel sem ocsúdhat Elek Ilona, már Camber az olimpiai bajnok. Hihetetlen balszerencse. Kétszer is, csak egyetlen találaton múlott, hogy a legfényesebb győzelmek között is kimagasló sikert arassunk. Berlin után 16 évvel még mindig olimpiai bajnok lehetett volna Elek Csibi, ha a zsűri megengedi. Nem baj, így Takács Károlyé lett a hetedik arany. Öt körrel jobbat lőtt, mint előző nap, az első sorozatban, s azután elegáns mozdulattal előhúzta az előre elkészített győzelmi nyilatkozatot, amiben még az is állt, hogy Kun Szilárd pedig ezüstérmet nyer. Pár pillanattal később pedig, szétlövés után. Kun Szilárd megszerezte az ezüstérmet. „Hálából”, mondotta ő, s ekkor már mindenki útban volt az úszóstadion felé. ígéri, úszóinktól azt vártuk, hogy kitegyenek magukért. Ez nyílt titok volt, s egy kicsit természetesnek is tekintettük, hogy az előző évek ragyogó sikerei az olimpián nyerjenek teljes elismerést. A 100 m-es női gyorsúszás főesélyese Temes Judit volt, de a győztes Szőke Kati lett. A 17 éves kislány 80 méternél utolérte klubtársát, s úgy ütött a célba, hogy senki nem tudta, ki nyert. Ő maga is csak akkor hitte el, amikor a fotóriporterek hada a nyakába zuhant De igaz volt! Akárcsak a további három aranyérem, amit úszónőink szereztek. Székely Éva 200 mellen, Gyenge Vali 400 gyorson, s a 4X100 m-es gyorsváltó, Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató összetételben. Ez már összesen tizenegy, de a sorrend nem így alakult ... Az első és az utolsó úszógyőzelem között kardcsapatunk ismét legyőzte a döntőben az olaszokat, s az egyéni bajnoki címet Gerevich személyesen volt kénytelen átadni Kovács Palinak. Sőt, a győzelmi emelvény harmadik helyét is magyar kardozó, Berczelly Tibor foglalta el. Negyven év után ismét százszázalékos kardsiker! Tizenhárom. Mi is hiányzik még?... Hja, igen. Az utolsó előtti napon — gyakorlatilag az utolsó, mert másnapra már csak a műlovaglás és a záróünnepély maradt — négy magyar győzelem született. Ebből Gyenge Vali fölényes győzelmét már „elszámoltam”, marad tehát a futballcsapat, a vízilabda-válogatott és Papp László. Így jön ki a 16 magyar olimpiai bajnokság, amely a mindenkori legnagyszerűbb teljesítménye a magyar sportnak, hiszen további 10 ezüst- és 16 bronzérmet is nyertünk. Az utolsó előtti napon tehát még sok öröm várt az itthoniakra. Gyenge Vali kezdte a sort, s azután a vízilabdázók szálltak vízbe. A négyes döntőbe magukkal hozták a 2:2-es döntetlent a jugoszlávokkal, s így végül is gólarányon dőlt el a bajnoki cím sorsa. Miután az olaszokat nagy fölénnyel legyőztük, a veszélyesnek tűnő amerikai csapattal vívtuk a sorsdöntő találkozót. A mieink Jeney — Vízvári, Gyarmati — Markovits — Bolváry, Szívós, Kárpáti összetételben játszottak, s az volt a legfontosabb, hogy gólt ne kapjanak. Nem is kaptak — négyet viszont lőttek, s visszaszerezték ők is a hegemóniát. Az ünnepélyes eredményhirdetés után pedig rohantak a szomszédos futballstadionba, ahol akkor már a II. félidőt játszotta Magyarország és Jugoszlávia Labdarúgó-válogatottunk a legerősebb nemzeti tizenegynek felelt meg, akárcsak a jugoszlávoké. Beara, Csajkovszkij, Boskov, Mitic, Vukas, Bebek. Zebec és a többiek óriási csatát vívtak a Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Hidegkúti, Kocsis, Palotás, Puskás. Czibor felállítású magyar csapattal Puskás Öcsi az I. félidőben 11-est hibázott, s ekkor mindenki azt hitte, megfordul a kocka. De nem, az nem fordult bizony. Csapatunk fokozatosan felőrölte az ellenfelet, s a 71. percben Puskás elcsípte Beata kiejtett labdáját, elhúzott mellette, s a hálóba vágta az első magyar gólt két perccel a befejezés előtt pedig Czibor 16 m-es, jól eltalált lövése kötött ki Beara kapujában. 2:0! Magyarország nyerte a labdarúgó olimpiai bajnokságot. A 11 fiú arca most is előttem van, hiszen képek ezrei örökítik meg, amint boldogan megköszönik a finn közönség tapsát. Ez már „aranycsapat’ volt, de egy utolsó simítást — Budai II. jobbszélre, Hidegkúti Palotás helyére — még tartogatott Sebes Gusztáv. És természetesen Papp László is tartogatott még valamit. Az első ellenfelét, a néger Webbet KO-val győzte le, s kiütötte a másodikat is, a kanadai Chaset. Két pontozásos győzelem következett, a bolgár Szpaszov és az argentin Herrera ellen, majd a döntő találkozó a dél-afrikai van Schalkwykkal , megint a Messuhalliban. Az eredmény nem is lehetett kétséges. A dél-afrikai a csodával határos módon állta végig az ütéseket, s csak az öltözőben nyúlt el végül is tehetetlenül. Tizenhat aranyérmet nyertünk Helsinkiben, s a nemzetek pontversenyében a harmadik helyet szereztük meg. Az egész világ azonban bennünket helyezett az első helyre, s szerénytelenség nélkül, büszkén mondhatjuk — ezen az olimpián a magyar sport messze túlszárnyalta önmagát, s olyan sikert ért el, amilyent talán soha többé megismételni nem lehet. Vándor Kálmán HUSZONÖT ÉV SPORTTÖRTÉNETE VIII. -16 olimpiai bajnokság: Köröndi Margit, Keleti Ágnes, Csermák József, az öttusacsapat, Hódos Imre, Szilvási Miklós, Takács Károly, Szőke Kató, Székely Éva, a kardcsapat, a 4x100 as női gyorsváltó, Kovács Fái, Gyenge Vali, a vízilabdacsapat, a futballcsapat és Papp László! Az olimpiai bajnokságot jelentő világrekord: Csermák József 60,34' m! Az „aranyvonat” A győztes 4X100-as női váltó (balról): Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva és Szőke Kató NÉPSZAVA 12 1960. december 23 Sportolók karácsonyfája Az ajándékozás napján a sportolókról sem feledkezhetünk el. Pedig ők, év közben, elég gyakran megfeledkeztek erről a kedves, nemes szokásról. Mi azonban most is gondolunk rájuk, s ha egy csipetnyi elégedetlenség is van a csomagokban — erről csak ők tehetnek. O Artex gyártmányú „kerek bőr”, amely csak magyar szóra száll a hájóba. O Atomtöltetű stoplis cipők — labdarúgóknak. O Távirányítású diszkosz 60 m-en aluli dobóknak. O Papp Laci használt bokszkesztyűi — emlékeztetőül. O Tornagyűrűk a magasabb színvonal érdekében. O Sugár meghajtású gyorskorcsolyák a kitűnő pályához. O Hazai havon is jól sikló sílécek. O Mágnesütők, melyek nemcsak vonzzák, hanem taszítják is a pingponglabdát. O Fémkeretes Utak az állóképesség növelésére. O Műanyag súlyzók, hogy újra világcsúcsoknak tapsolhassunk. S ha ezek sem segítenek, akkor meg lehet próbálni még a sportszerű életmóddal párosult komoly edzéseket is... Németh Angéla, Balczó András és az ifjúsági öttusacsapat A Magyar Újságírók Szövetségének sportújságíró szakosztálya — a hagyományoknak megfelelően — az idén is megszavaztatta tagjait: ki volt 1969- ban a legjobb férfi és női sportoló, és együttes. A szavazás eredménye híven tükrözi a közvélemény ítéletét is. Nők: 1. Ránkyné Németh Angéla, 2. Gyarmati Andrea, 3. Vidosné Paulányi Magda. Férfiak: 1. Balczó András, 2. Wichiman Tamás, 3. Baranyi Szabolcs. Csapatban: 1. Ifjúsági öttusa-válogatott, 2. Felnőtt öttusa-válogatott, 3. Újpesti Dózsa labdarúgócsapata.