Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-01 / 1. szám

Tizennégy évesek A rendelet értelmében az ország területén állandó jelleggel tartózkodó minden 14. életévét betöltött ma­gyar állampolgár személyi igazolványt kap.” (Újság­hír, 1966. november végén) Keresem az állampol­gárokat, akik 1970-ben személyi igazolványt kap­nak, 14 éves fejjel, ők az elsők, akiknek személyi igazolványában ez áll Az iskolában, ahol a téli szünet napközis ebéd­jét a tarka viaszosvászon terítő fölé hajolva kana­lazzák, sok a kisebb mó­kus, 6—8 évesek, ám a zsivajból az életkort is nehéz volna kiszűrni. Az a barna fiú viszont, aki komolyan és csendben fi­gyelmezteti a húg­ocskát, Nellit, hogy egyen, mert kihűl a levese, egy a kö­zeljövő igazolvánnyal is ellátott állampolgárai kö­zül. Gábornak hívják, Mi­hályi­ Gábornak és a Köz­társaság téri — Kállai Éváról elnevezett — álta­lános iskola VIII/A. osz­tályosa. Hétgyermekes családból, özvegy mama szárnya alatt. Gabi, mint interjúalany, az igazol­vány jelentőségéről min­denekelőtt egy negatív as­pektust tár elém: — Mostantól, ha a sar­kon ott focizunk, ahol nem lehet, és jön a rend­őr, le tud igazolni. Állampolgári gondok. De azért Gábor nem csa-Már a folyosón össze­akarlak Karcsival. Rácz Karcsi 1957-beli, viszont azonnal rákapcsol a riport témájára és göndör, kerek fejében megszületik az ötlet, elvégre aki segít ala­nyokat keresni, az majd­nem társszerző. „Szerzek én a bácsinak egy csomó 14 évest". Valóban min­denkit ismer, házfelügye­lőket, anyukákat, nagy­mamákat — így hát a kö­vetkező találkozásokat már neki köszönhetem, így kerülök Lovay Jan­csihoz is, a Bezerédy utcai VIII/A. növendékéhez, akinél már ott táborozik két pajtása. Közülük Si­ket Feri a Köztársaság tér 6.-ból szintén korosztály­társ. Na, fiúk a térről, be­széljetek a térről. Maga­tokról. Beszélnek. Min­denféle kertelés nélkül. Jancsi arról, hogy hármas az átlaga, amit jó lenne 3,8-ra felhozni, s mivel ez az eredmény aligha nyújt majd: „születési éve 1956" A tér, ahol találko­zom velük, teljesen más összefüggésben szintén emlékeket őriz erről a dá­tumról, de ez az abban az évben születetteknek csak történelmi lecke. Milyenek? Gyerekek. Milyenek le­hetnének? Ja foci — sőt, a jövőre vonatkozóan tűnődő és komoly kisfiú. Mivel az átlaga csak 4,2 s mivel ebben nem szerepel jó matematika és fizika jegy, nincs rá reménye, hogy az áhított építészmérnöki pá­lyán elinduljon. Semmi bajom oktatási rendszer­­ünkkel, de kissé fájdal­masan érint, hogy valaki ne lehessen mérnök 25 éves korában, mert mondjuk 13 éves ko­rában nem értett meg valamit egy matemati­kaórán. Mindegy, Gá­bor azért szereti a tech­nikát, imádja a villany­­vonatát, kedvenc írója Hemingway, kedvenc ze­neszerzője Mozart, ked­venc együttese az Illés, s ha a mérnökség nem sike­rül, talán külkeres lesz. Ez ügyben külön angolt tanul. A mamájáról csendesen és szeretettel beszél. Azt hiszem, abban az igazol­ványban a legfontosabb adat tulajdonképpen az, hogy „anyja neve:.. .** egyetemi távlatokat, mind a ketten (Feri eredménye még gyengébb) autósze­relők szeretnének lenni. Vagy víz-gáz szerelők. Az is menő szakma. Pénz van, meló van. Ezek már a jövendő kenyérgondjai: pillanatnyilag cseppet sem érdekesek, Feri apu szárnyai alatt él, aki ugyan kemény kezű, de tud jó haver is lenni, Jan­csi pedig a nagymamáé alatt, aki színházi takarí­tónő, a lányainak már mind szerzett egziszten­ciát, s az unoka egyetlen reménye is ő. Nagyon sze­reti a nagymamát Jancsi, a nagymamát, aki annyi mindenről mesél, arról is, milyen nagy dolog volt nagyapa korában, ha egy lánynak meglátták a bo­káját. A fiúk a térről egy későbbi fejlettségi és ru­házati fokon élénken de­rülnek: ha ez a kifejezés fedi azt a decibel meny­­nyiséget, amivel körülka­cagják a megállapítást Mert a lányok — tudja a bácsi, hogy van — most azért mások, és az ember nem is lehet, hogy ne jár­jon egy kicsit valakivel. Különben leég az ember a srácok előtt. (Nem, az ilyen leégést férfiember nem tudja el­viselni. Képzeljék el, mi lesz itt még a személyi igazolvánnyal...) A fiúk moziba készül­nek különben, a Rákóczi útra. ..A bűntény majd­nem sikerült, a program, mert tél van, a tél nagyon hideg — a langyos nap­palok és esték évszakai­ban viszont a tél az igazi otthon. Itt is érik ám az embert keserű pillanatok. Ajándék nagymamának Például a nagyobb srá­cok elveszik a labdát. A pingpong ütőt. És, ha a kicsi nem adja, eltörik. Felvillan az emlék, már tudniillik a Pásztor fiúk emléke — az einstand a Múzeum-kertben. Rákér­dezek: — Hát most is van ein­stand? — Van ám! — mondják komolyan. — Nincs mit csinálni. És mégis, a fiúk ők a térről. Ezt egy provokatív kérdés csalja ki Jancsiból. A kis konyhában, ahol nagymama a karácsonyi halat is főzi minden év­ben, ebben a csöpp, öreg, józsefvárosi lakásban, be­dobom a kérdést: — Ha valahol Budán kapnátok szén, nagy la­kást, mit szólnál? Jancsi rám néz és szó­­ról-szóra ezt mondja: — Itt hagyni a drága teret? A Gyermekkor terét? A kezdődő kamaszkor első élményeinek terét? Ahol felnő. Ahol először sze­rez örömet. He­lyen nagy­mama is kanott tőle kará­csonyi ajándékot: két konyharuhát, meg haris­nyát. Samioe, a személyi iga­zolványban nincs ilyen rovat: „nagyanyja ne­ve. ...” Az idén megkapták az igazolványt. Nagyon gye­rekek még. Az, hogy ilyen okmány van a zsebükben, az úttörő-igazolvány után az első, nyilvántartási szempontból bizonyára sok előnnyel jár, megvan a maga haszna, realitása. Kapcsoljunk hozzá még peret: törőd­jünk még többet ezekkel az állam­polgárokkal. Baktai Ferenc Matek, villanyvonat, Hemingway Fiúk a térről Ünnepi munkásőr gyűlések Január első napjaiban országszerte megkezdőd­nek a munkásőr egység­­gyűlések. Az ünnepi ösz­­sze­jöveteleken összegezik majd az elmúlt kiképzési esztendő főbb tapasztala­tait, meghallgatják a to­vábbi feladatokról szóló útmutatásokat. Értékelik a munkásőr egységek szervezettségét, fegyelmét, harckészültségét, a szemé­lyi állomány politikai ak­tivitását, erkölcsi és esz­mei egységét. Az ünnepi egységgyű­léseken osztják ki a mun­kásőrségben kibontakozott szocialista versenymozga­lom legjobbjai között a díjakat, átadják a vándor­­serlegeket, a vándorzász­lókat, a kiváló parancs­nok és kiváló munkásőr jelvényeket. Az újoncok az ünnepi egységgyűlése­ken teszik le az esküt és veszik át a fegyvert az öt-, vagy tízéves szolgá­lat után leszerelőktől, il­letve azoktól, akik tarta­lékállományba kerülnek. (MTI) Szilveszteri ajándék A Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat az 1969- re szerződésben vállalt 917 lakás helyett 67-tel többet épített, és ezt adta szilveszteri ajándékul 67 családnak. A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA , 1970. csasár 1 Megszűnt a vízumkényszer a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között A Magyar Népköztársa­ság és a Finn Köztársa­ság között a vízumkény­szer megszűnése tárgyá­ban Budapesten 1969. ok­tóber 1-én aláírt egyez­mény csütörtökön lép ha­tályba. Az egyezménynek megfelelően 1970. január 1-től érvényes úti okmány birtokában vízum nélkül utazhatnak a magyar ál­lampolgárok a Finn Köz­társaságba, illetve a finn állampolgárok a Magyar Népköztársaság területé­re. (MTI) Az élelmiszer-ellátásról, az olcsó cikkek biztosításáról nyilatkozik dr. Lénárt Lajos, a MÉM főosztályvezetője Az új esztendő élelmi­szerellátása az 1969-es év termelési eredményeitől, az élelmiszeripar feldol­gozó tevékenységétől függ. Felkerestük dr. Lénárt Lajost, a MÉM termék­forgalmazási főosztályá­nak vezetőjét és az 1970- es esztendő ellátásáról érdeklődtünk. — Az 1965-ös év néhány cikk kivételével, igen ered­ményes volt az élelmiszer­­gazdaságban. Az új eszten­dő ellátását egyenletessé, biztonságossá teszi-e ez a körülmény? — Általában biztonsá­gossá. A mezőgazdaság 1969-es bruttó termelési értéke közel 6 százalékkal lesz nagyobb az elmúlt évinél — mondotta beve­zetőben Lénárt Lajos. — Ez a növekedés elsősor­ban a növénytermelésben jelentkezik. Az állatte­nyésztés bruttó termelési értéke a múlt évivel azo­nos. A termelés növeke­désének üteme a mező­­gazdasági nagyüzemekben megközelíti a 9 százalékot, az egyéb gazdaságokban viszont mindössze 3 szá­zalékra tehető. A búza- és a kukoricatermésünk nemzetközi viszonylatban is elismerésre méltó. A takarmánytermés — a fe­hérje takarmányok kivé­telével — fedezi az állat­­állomány szükségletét. A cukorrépa hozama is igen kedvezően alakult, orszá­gos átlagban meghaladja a 200 mázsát holdanként. Ennek következtében a cukortermelés mintegy 2 százalékkal növekszik az előző évekhez képest.­­ Bár a burgonya ve­tésterülete 1969-ben 17 ezer holddal csökkent, a 67 mázsára becsült ter­mésátlagot figyelembe vé­ve, az ellátás biztosított. Ettől függetlenül a jövő évre komoly termeléspo­litikai intézkedéseket kell tenni a vetésterület csök­kenésének megakadályo­zására, mert az a termés­átlag, amelyet az idén si­került biztosítani, ma még nem mondható állandó­nak.­­ A zöldségfélék ez évben jól fizettek, gyü­mölcsfélékből is jó a ter­més. Az almaellátás biz­tosított és az árak kialakí­tásánál a fogyasztók igé­nyeit vettük figyelembe. Kajszibarackból azonban a rekordtermés mellett rossz volt az ellátás, mert olyan apró szemű termett, hogy sok esetben a lesze­dése sem lett volna gaz­daságos. A bortermés, az érési szakasz kedvezőtlen időjárása ellenére, 5,4 millió hektoliterre tehető, ez a mennyiség 600 ezer hektoliterrel nagyobb az előző esztendeinél. — Ezek szerint a növény­­termelés teljes egészében biztosítja a hazai szükség­leteket? — A hagyma kivételé­vel, igen. A hagyma érése idején az eső következté­ben szártőrothadás állt be s ez igen nagy mennyi­séget vitt el a termésből. Az ellátást behozatallal pótolva biztosítjuk és a kereskedelembe juttatunk nagy mennyiségű szárí­tott hagymát is. Az idei hagymatermés egy része ugyanis másképp nem tárolható. — Hányféle mezőgazdasá­gi terméket vásárolnak fel és milyen ezeknek az ará­nya? — A fontosabb mező­­gazdasági termékek sorá­ba 54 cikket sorolunk. Az állami és szövetkezeti fel­vásárlás százalékban ki­fejezve, közel 10 száza­lékkal haladja meg az 1968-as eredményeket. A volumennövekedés azon­ban cikkcsoportonként el­térő arányokat takar. Az állatok és állati termékek felvásárlása összességé­ben lényegében az előző évi szinten alakul, a nö­vényi termékek felvásár­lása viszont 21 százalékos növekedést mutat.­­ Tavaly a sertéshúsel­látással többször volt prob­léma. Lapunkban mi is ír­tunk a húsellátás problé­máiról és a megoldás mód­járól. Kérdésünk: milyen sertéshúsellátás várható 1970-ben.­­ Az állatszámlál­ások év közi adatai szerint az állomány kisebb mértékű fejlődése megindult. Biz­tató például, hogy a koca­­állomány összességében már növekedett, kedve­zőtlen azonban, hogy a tsz-ek közös gazdaságai­ban mintegy 7000 darab­bal tovább csökkent, pe­dig elsősorban innen vár­juk a magasabb áruter­melést. Nagyon fontos szerepet tulajdonítunk a háztáji gazdaságoknak, mert az állami hizlal­dáink részére elsősorban innen biztosítjuk a hízó­alapot. De mivel 1969- ben közel 250 ezer darab­bal kevesebb sertést tud­tunk a hizlaldák számá­ra felvásárolni, kénytele­nek voltunk import útján is biztosítani a hizlaldák alapanyagellátását A csökkenést — úgy látjuk — sikerül megállítani. A kormány számos intézke­dést is tett, így például rendezte a felvásárlási árakat, kiterjesztette a nagyüzemi felárat a ház­táji gazdaságokra, és uta­sítást kaptak az illetéke­sek a szükséges hús be­hozatalára. Ezek az intéz­kedések azt mutatják, hogy az 1969-es ellátás színvonalát mindenkép­pen tartani tudjuk és re­méljük, hogy év végére javulást is elérünk.­­ Egyéb húsféleségekből milyen ellátásra számítha­tunk? — Vágómarhát bőven vásárolhattunk fel egész esztendőben. Sőt, az üze­mek többet kínáltak fel, mint amennyit a vállala­tok fel tudtak vásárolni. Marhahúsból éppúgy, mint baromfiból, halból 1970-ben is bőséges kíná­lattal számolunk. Ez a kiegyensúlyozott kínálat magával hozza a húské­szítmények mennyiségé­nek és összetételének ja­vítását is. Külön felhívtuk a vállalatok figyelmét a kisebb keresetűek számára nélkülözhetetlen, olcsó húskészítmények biztosí­tására. Az elmúlt eszten­dőben ugyanis, szerin­tünk súlyos hiba volt, hogy az üzletekben az ol­csó kolbászfélékből, majd szeptembertől néhány hó­napon át a szalonnából is hiány volt — A tojás­el­látás­ban mit várhatunk 1970-re? — Tojástermelésben és felvásárlásban egyaránt jelentős csökkenést ta­pasztaltunk tavaly. A to­jástermelés — részben a jövedelmezőség, részben az értékesítés nehézségei miatt — a háztáji és egyéb gazdaságoknál visz­­szaesett. Nehézségek a belföldi ellátásban még­sem mutatkoztak, mert az exportunk csökkent és azt a mennyiséget is a hazai piacra szállítottuk. Az egyenletes ellátás ér­dekében azonban minden körülmények között in­tézkedésekre van szük­ség. — A tej- és m száraz* ti Szja-el­látás problémákkal járt az elmúlt évben. Mi lesz 1970-ben? — A tej- és tejtermék­­ellátással korábban na­gyon sok probléma volt — hangzott a válasz. — Ebben 1969-ben igen nagy javulás mutatkozott. Az ipar számos intézke­dést tett: gyakrabban szállított, rendszeresítette a visszaáruzást és új ter­mékekkel bővítette az el­látást. Vidéken 80 hely­ségben visszaállította a pasztörizált tej értékesí­tését és további megálla­podásokat kötött a tsz-ek­kel a helyi ellátás bizto­sítására. A sajt árának időleges leszállítása azt bizonyítja, hogy megfele­lő áron nagy lehetőségek kínálkoznak a hazai sajt­értékesítésben. Vélemé­­nyem szerint a tej- és tejtermék-ellátásban mu­tatkozó zavarok a ter­melőkapacitás, a munka­erő- és szállítóeszköz­­hiány miatt keletkeztek.­­ Száraztésztá­ból a ha­zai termelés az igényeket nem tudja kielégíteni. Az álami iparnál kicsiny a kapacitás és nincs elég munkaerő. A tanácsi ipar­nál pedig olyan nagyará­nyú karbantartási mun­kák voltak, amelyek visz­­szavetették a termelést. Az élelmiszeripar ezért a belföldi árualapból ezer tonnával kevesebbet adott, mint 1968-ban. A belke­reskedelem 5500 tonna éves importtal egészíti ki a hazai termelést és a termelőszövetkezetek is megkezdték már a szá­raztészta gyártását. Ez rendkívül jó kezdeménye­zés, mert a régi szokáso­kat felhasználják és fog­lalkoztatják a helybeli nőket, de mivel mindent kézzel készítenek, a fo­gyasztói ár magas. Ezért minden szektorban a ter­melés korszerűsítésére van szükség. — Szeretnék még egy kérdést megemlíteni — mondotta Lénárt Lajos. — Az édesipari termékek közül egész évben hiány mutatkozott az olcsó kekszféleségekből és ka­kaóporból. A múlt évi ár­­leszállítás hatására a ke­reslet annyira megnöve­kedett, hogy az ipar ki­elégíteni nem tudta az igényeket. Lisztes áruból — annak ellenére, hogy az egész évi értékesítés 2300 tonnával volt maga­sabb, mint tavaly — ke­vés volt, amit szállítot­tak, pedig ez a termék­­csoport elsősorban a nagy tömegeket érdekli. Jövő­re ezért kekszből 3000 tonnával, kakaóporból pe­dig 550 tonnával szállít többet az ipar. Mindezek azonban felvetik az ipar termelő kapacitásának erőteljes növelését, és kor­szerűsítését.­­ Főosztályunk figye­lemmel kíséri az ipar­ágak termelési és értéke­sítési tevékenységének alakulását, s különösen a fogyasztók nagy tömegeit érintő, olcsó élelmezési cikkek biztosítását köve­teljük meg a hozzánk tar­tozó vállalatoktól, üze­mektől­­— fejezte be nyi­latkozatát dr. Lénárt La­jos főosztályvezető, U V. Tovább csökkennek a termékforgalom kötöttségei Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke az Or­szágos Tervhivatal elnö­kével egyetértésben ren­delkezést adott ki a ter­mékforgalmazás 1970. évi rendjéről. Mint az Országos Anyag- és Árhivatalban elmondották, a termékfor­galom kötöttségeinek je­lentős részét az új gazda­sági mechanizmus beve­zetése óta már feloldot­ták. Az elmúlt két év ta­pasztalatai kedvezőek, ezért a hatósági előíráso­kat 1970-ben tovább csök­kentik. A központi gaz­dálkodás alá vont cikkek száma már 1969-ben ket­tőre szűkült, most a ke­nyérgabona forgalmát is felszabadítják, s 1970-ben már csupán a hús vállala­tok közötti elosztását ír­ják elő központilag. A felvásárló szerv belátása szerint értékesítheti a ga­bonát, azt viszont előír­ják számára, hogy a fel­kínált kenyérgabonát kö­teles átvenni. Jövőre lényegesen ke­vesebb cikkre írják elő, hogy miből mennyit hasz­nálhatnak fel a népgazda­ságban termelési célokra, e kontingentált termékek száma az 1969. évi 13-ról 4-re csökken. A belkereskedelem szá­mára 10 cikknek a kon­tingensét írták elő, ez ket­tővel több mint az 1969. évi, ez azonban a lakos­ság számára kedvező, mert a kontingentált ter­mékek nagy részénél ép­pen a felhasználás alsó határát szabják meg. Elő­írják, hogy cementből, az­beszt cement lefolyó cső­ből, falazó anyagokból (tégla, panel), tetőfedő anyagokból (cserépből, palából), falburkoló csem­péből — vagyis a jelenleg nehezen beszerezhető épí­tőanyagokból — minimá­lisan milyen mennyiséget köteles forgalomba hozni a kereskedelem. Azt is előírják, hogy személy­­gépkocsiból a kereskede­lem maximálisan meny­nyit adhat át a közüle­­teknek, ami ugyancsak a lakosság érdekeit szolgál­ja. A koksz és a fenyő fű­részáru kontingentálása viszont a termelővállala­tok számára kedvező. 1970-ben a beszerzési és értékesítési monopolhely­zetek is tovább gyengül­nek. Az 1969. évi húsz he­lyett 1970-ben már csak 11 termék kizárólagos be­szerzési, illetve értékesí­tési jogát engedélyezik. (MTIjV. A dunaújvárosi tanács új bölcsődéket adott át rendeltetésének a Kun Béla utcában és a kertvárosban. A pavilonos rendszerű bölcsődében korcsoportok szerint helyezték el a kisgyermekeket. Képünk­ a Kun Béla utcai bölcsődében (MTI Fotó : Szilágyi Pál felvétele)

Next