Népszava, 1970. május (98. évfolyam, 101–126. sz.)
1970-05-28 / 123. szám
Befejeződött az írószövetség közgyűlése Újjáválasztották a vezetőséget Aczél György felszólalása Kedden az irodalmunk helyzetéről elhangzott beszámolók vitájával folytatódott a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A tanácskozáson ott volt dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. A délelőtti ülésen felszólalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Nemzeti egységünk elvi alapon kovácsolódik Elöljáróban elmondta: irodalmunk, irodalmi életünk sokszínűsége azzal párosul, hogy minden korábbinál nagyobb ma a harmónia a párt által képviselt és a magyar irodalom által reprezentált eszmék között. Jó az alkotói légkör, az értelmiségben, az írókban ma nagyobb a bizalom a nép, a politika, a párt vezetése iránt, mint ami olykor a művekből vagy néha a megnyilatkozásokból kitűnik. Nemzeti egységünk elvi alapon, új módon kovácsolódik ki. Elutasítjuk — idehaza és bárhol — a taktikázó, opportunista, a szocializmusról szavaló, ugyanakkor a nacionalizmus felé kacsintgató hamis nemzeti egység gondolatát. Egy embert be lehet sokszor csapni, sok embert be lehet egyszer, de sok embert sokszor becsapni nem lehet. Hosszú távon tehát csakis a nyílt, az őszinte politika lehet kifizetődő. A nemzeti egység — folytatta — elképzelhetetlen internacionalizmus, ezen belül a Szovjetunióval való szoros testvéri barátság nélkül. Ez alól az sem mgír, hogy „kis nép” vagyunk, hiszen olyan világban élünk, amikor a „kis” és „nagy’’ népeknek közös a felelősségük az emberiség holnapjáért. A kis nép is javíthat, de ronthat is a világon. Az írók számára sem közömbös, mi történik körülöttük az országban, a gazdasági mechanizmus reformjának sikerei, az, hogy országunk helyzete javult, külkereskedelmi mérlegünk pozitív lett és hogy más területeken is előrehaladtunk. Eredményeinkkel együtt azonban bizonyos ellentmondások is jelentkeznek: helyenként tapasztalható önzés, egoizmus is, a csoportérdek és a közérdek ütközése. Politika és irodalom közös feladata, hogy a társadalmi élet, fejlődésünk új, pozitív jelenségeit támogatva, egyszersmind felvegye a harcot a maradiság, a kispolgári morál, az önző szűklátókörűség ellen. A kispolgárság ma már nem politikai ellenfél. Sokkal nagyobb ellensége a szocialista erkölcs kibontakozásának és megszilárdulásának a kispolgáriság, az ilyen mentalitás. Az ellene való küzdelemben az irodalom sokat segíthet. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy visszaállítsuk lejártnak vélt fogalmak becsületét, mert ha korábban vissza is éltek olyan fogalmakkal, mint a „pozitív hős”, a „történelmi távlat”, s más, hasonló fogalmakkal, attól irodalmunk még emelt fővel vállalhatja, sőt, vállalnia is kell ezek igazi tartalmát. Aczél György ezután foglalkozott az úgynevezett „urbánus”, „népi”, közéleti vagy intellektuális irodalommal, a nacionalizmus vagy kozmopolitizmus hamis alternatívájával, amelyek zavarják az irodalmi közéletet, rossz irányba terelik a figyelmet. Kijelentette: intellektuális, erkölcsi általánosítás nélkül nincs közéleti irodalom, de minden intellektualizmus csupán vérszegény spekuláció, ha nem kapcsolódik az élethez, az emberek társadalmi törekvéseihez. Helytelen lenne valamiféle sorrendet felállítani a különböző műfajok között: a szatírában, a humorban, a tragédiában, a novellában, a regényben egyaránt jelentkezhetnek értékek, s a hangsúlyt — az eddigieknél jobban — jt minőségre kell helyezni. Forradalom már sok volt a történelemben, de olyan forradalom először van, amelynek meghamisítás nélkül kell önmagát megvalósítania. A munkáshatalmat, a népi hatalmat, a kommunista a szocialista hatalmat olyanná kell tennünk, amilyennek az emberiség megálmodta. A mi forradalmunk után már nincs osztályváltó forradalom! A miénk az első olyan társadalom, amelynek a megvalósulásban nem szabad csalódást okoznia. Mi küzdünk minden ellen és szakítunk mindennel, ami megmerevít, konzervál, de küzdünk az ellen is, hogy mindig mindent megkérdőjelezzünk. Ehhez a harcunkhoz segítségül hívjuk az írókat, azért, hogy a gazdasági előrehaladáson, az életszínvonal növekedésén túl értelmesebb, emberibb lehessen az életünk. Érezzék az emberek: dolgaikban ők az illetékesek, van miért dolgozniuk. Célt, értelmet ad munkájuknak, ha egyetlen téglát is hozzátesznek a kis, a nagyobb és a legnagyobb közösség, az emberiség életének, jövőjének építéséhez — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását a Központi Bizottság titkára. A viták a nézetek közelítéséért folynak A sokrétű, színes, eleven vitából kitűnt, hogy íróink, költőink, műfor-üdítóink vállalják a tudat-" formálók felelősségét, s alkotói programjuk sarkalatos pontja az írói elkötelezettség. Ez, továbbá a szabadság fogalmának viszonya, visszatérő témája volt a vitának. Elkötelezettnek lenni — fogalmazták meg a felszólalók — nem annyit tesz, mint megkötöttnek lenni. Nagy társadalmi céljaink melletti elkötelezettségünk szellemi, erkölcsi tartás számunkra, tántoríthatatlan hűség népünkhöz, nemzetünkhöz. Az irodalmi életben a viták többnyire a nézetek közelítéséért folynak, s nem áll akadály a különböző irányzatok, stílusok, törekvések kibontakozásának útjában. Erre napjaink egészséges, elveiben és gyakorlatában is helyes kultúrpolitikára ad lehetőséget. Több felszólaló adott hangot annak a nézetének: a közgyűlés arra is jó fórum, hogy mindenki kifejthesse nézeteit, elképzeléseit az írószövetség munkájáról Számosan elemezték a mai magyar drámairodalom helyzetét. Elmondották: ma Magyarországon jószerivel nincs olyan író, aki csupán a drámát választotta volna kifejezés eszközéül, s akik művelik, mintha „mellékállásban” tennék. Úgy vélték, erre az a legfőbb magyarázat, hogy színházaink műsorát mintha konvencionális irányzatok alakítanák. Nem csupán Magyarországon, az egész világon teret hódít a társadalmi érdekű, a társadalmi szerepet vállaló dráma, s erről a magyar színházak nehézkesen vesznek tudomást. A „szakállas” színpadi sikerek kétségtelenül kifizetődőek, de tudomásul kell venni, hogy egyre nagyobb az igény a társadalmi kérdésekben állást foglaló művek iránt. Felvetődött, hogy az írószövetség egyik alapvető feladata lenne jobban figyelemmel kísérni a fiatal írók sorsának alakulását. Szinte minden felszólaló valamilyen formában megemlékezett arról a nagyszerű helytállásról, amellyel ezrek és ezrek védik a megáradt folyók mentén a gátakat. Számos segítő szándékú javaslat is elhangzott: kérték a szövetséget, hogy alakítsa ki a legmegfelelőbb segítség módját, legyen az akár anyagi, akár fizikai munka. Hosszan tartó taps fogadta azt a javaslatot: forduljanak kéréssel a fővárosi tanácshoz, hogy a Villányi utat nevezzék el a felszabadulás utáni magyar irodalom kiemelkedő alakjáról , az elhunyt Váci Mihályról. A késő délutánba nyúló vitában felszólalt Féja Géza, Hubay Miklós, Almási Miklós, Galambos Lajos, Fekete Gyula, Varga Domonkos, Győry Dezső, F. Rácz Kálmán, Végh Antal, Mocsár Gábor, Tatay Sándor, Varga Sándor, Lukács Imre, Bárány Tamás, Bernáth Rózsa, Kuczka Péter, Karig Sára, Földes Anna és Simonffy András. A vita után Darvas József mondott rövid zárszót, majd a közgyűlés részvevői megválasztották az írószövetség választmányát,amelynek tagjai: Barabás Tibor, Bárány Tamás, Benjámin László, Bertha Bulcsu, Czine Mihály, Cseres Tibor, Csoóri Sándor, Darvas József, Dobozy Imre, Fábián Zoltán, Fekete Gyula, Földeák János, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet, Garai Gábor, Gyurkó László, Hubay Miklós, Illés Béla, Illés Endre, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Kamondy László, Keresztury Dezső, Király István, LengyelJózsef, Mesterházi Lajos, Mocsár Gábor, Molnár Géza, Móricz Virág, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Pákolitz István, Pándi Pál, Rákos Sándor, Örkény István, Sánta Ferenc, Simon István, Szabó Pál, Szakonyi Károly, Tatay Sándor, Tóth Dezső, Thurzó Gábor, Vas István, Vészi Endre, Weöres Sándor és Urbán Ernő. A választmány — a közgyűlést követően — megtartotta első ülését és megválasztotta a Magyar Írók Szövetségének vezetőit. Ismét Darvas József lett az elnök, a főtitkár pedig Dobozy Imre, s külügyi titkár továbbra is Molnár Géza, az ügyvezető titkár Kiss Tiborné. Az írószövetség titkárságának tagjai: Cseres Tibor, Fábián Zoltán, Garai Gábor, Illés Endre, Simon István és Vas István. (MTI) Műsorok Operaház: Faust (Jeanette Pitourave, Venczell béri, W. ea., 7). — Erkel Színház: Pirgy és Bess (7). — Nemzeti színház: VII. Hadrian (7). — Katona József Színház: Iván, a rettentő (7). — Vígszínház: Angliai Erzsébet (7). — Pesti Színház: Játszik a család (7). — Madách Színház: Sakkmatt (L. béri, 7). — Madách Kamara Színház: Szabálytalan játékok (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdás királynő (7). — József Attila Színház: Harmónia (6. béri., 6. ea., 7). — Thália Színház: Én, te, 6 (7). — Kis Színpad: És mi lesz holnap? (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: A tetőn dolgoznak (fél 9). — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar (Tavaszi bék, B/11. sor., fél 8). — Állami Bábszínház: Népek meséi (de. 10). — Kamara Varieté: Mars a Marsra! (6 és fél 9). Az Országos Rendező Iroda közli, hogy Juliette Gréco június 22-i és 23-i előadás jegyeinek árusítását megkezdte. Felhívja a sorszámtulajdonosok figyelmét, hogy a sorszámok alapján jegyeiket június 6-ig váltsák be. Fenti határidő lejártával a biztosított jegyek szabad árusításra kerülnek. A Vígszínház június havi bérleti előadásai: 1-én A. 5; 2- án B. 5; 3-án C. 5; 4-én D. 5; 5-én E. 5; 6-án P. 5; 7-én fi. 5; 8-án H. 6; 9-én K. 5; 11-én L. 5; 11-én M. 5; 12-én N. 6; 13-án F. 6; 14-én R. 6; 15-én A. 6; 16-án K. 6; 17-én C. 6; 18-án D. 6; 19-én Z. 6; 20-án P. 6; 21-én G. 6; 23-án fi. 6; 24-én L. 6; 25-én M. 6; 26-án E. 6. előadása. A Pesti Színház június havi bérleti előadásai: 1-én I. 4; 2-án H. 4; 4-én IV. 4; 3- én V. 4; 6-án VI. 4; 1)-én IH. 4; 11-én XII. 4; 12-én XH 3. 4; 14-én XV. 4; 13-én IX. 4; 16-án X. 4; 17-én XI. 4; 20-án XIV. 4. előadása. A Fővárosi Operettszinház június havi bérleti műsora: 4- én D. 4. Latabár-sorozat; 5- én P. 4; 7-én du. Komb. 13. 8; 8-án K. 4; 10-én Komb. 2. 8*; 13-án R. 4; 14-én H. 4; 18-án Komb. 3. 8; 30-án Komb. I*. 8; 22-én Komb. 8. 8; 23-án Komb. I. bér. 8; 27-én Komb. 5. 8; 28-án Komb. 14. 8. előadás. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj 4.33: Hajnaltól — reggelig! Közben 5. H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 8.40: Reklám. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika 2. 7.13: Körz. időj. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. 8.05: Színház- és moziműsor. 8.20: Verbunkosok, nóták. 9: Kozmosz. 9.25: Rosanna Carter és Ion Buzea énekel. 10: H. Időj. 10.05: Rádióegyetem. 10.35: Zkri muzsika. 12: Déli krónika. 120: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 14: Zongoramvek. 14.19: Zentai Anna énekel. 14.32: Kóruspódium. 14.39: Parázs a hóban. 15: H. Idős. 15.10: Vittorio Gui vezényel. 16: A világgazda hírei. 16.05: Márkus László és Psota Irén énekel. 16.20: A közoktatás fóruma. 16.40: Amerika népzenéje — VH. 17: H. Idős. 17.05: Aktuális nemzetk. kérd. 17.15: Rádióhangversenyekről. 17.45: Szövek Lajos: Hortobágyi képek. 17.55: Amikről májusban beszéltünk. 18.20: Made in Hungary. 19: Esti krónika. 19.25: Kritikusok fóruma. 19.33: Egy rádiós naplójából. 20.20: Népdalcsokor. 21.03: H. 21.06: A máltai sólyom (rádójáték). 22: H. Sport. Időj. 22.15: A kurdok földjén, Irakban — IH. 22.20: Szabad szél (részf.). 22.45: Tükör-Világok. 23: Tánczene. 23.30: Bach fiainak műveiből. 24: H. Időj. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIO 8.05: Zkri muzsika. 9: Hangszerek parádéja. 9.27: BNV 1970. 10: Zenés műsor üdülőknek. 12: Meyerbééráriák. 12.22: A titkos fiók (rádiój.). 13: H. Időj. 13.05: Szolnoki stúdiónk jelentkezik. 14: Kettőtől — hatig! 18.10: Rádióegyetem. 18.40: Britten: öt virágének. 19: Gounod: Faust (négy felv. opera). 22.50: Táncdalok. 23: H. Idej. 23.15: Hangversenynaptár. 23.30: Népi zene. 34: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18-51: Orosz nyelvtani, felnőtteknek. 19.06: Lajtha László: IX. vonósnégyes. 19.35: A M. AH. HÉV-zenekar hangversenye. 21.30: Erkel operáiból. 21.51: Az 1969. évi osztrák amatőr dzsesszfesztivál műsorából I I. 22.31: Mozart, g-moll zongoranégyes. 23: Hírek. Sport. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz (ált. isk. 5. oszt.) 8: Környezetismeret (ált. isk. 4. oszt.). 11.05: Kémia (ált. isk. 8. oszt.). 11.55: Földrajz (ált. isk. 7. oszt.). 13.10: Földrajz (ált. isk. 5. oszt. ism.). 14: Környezetiem, (ism.). 15 50 : Kémia (ism.). 16.40: Földrajz (ált. isk. 7. oszt., ism.). 17.15: Irány az egyetem! (matematika HL oszt.). 17.38: Műsor. 18. H. 18.05: Tizen Túliak Társasága. 19: Mese. 19.10: A látott hal (dók.film). 19.25: Vendégjáték Bolognában (op.film). 20: Tv-hiradó. 20.20: A rózsák háborúja. 6. 21.15: Josephine Baker énekek 21.30: Integrál. 22.20: Tv-hir? POZSONYI TV 3.50: A csapda (angol film). 16.45: Nemzetközi atlétikai találkozó. 19 és 22.06: Tvhíradó. 20.05: Szórakoztató műsor. 21.05: A zenélő Moszkva (revüfilm). Történelmi magánügyek Új magyar filmvígjáték Új filmvígjátékunk egyik jelenetében kérdés hangzik el a főhősnő, Mária harmadik férjére vonatkozóan: vajon erőteljes férfiú-e? Mária válasza tömör és elementáris hatású: — Á, dehogy, testben és jellemben gyenge. Újságíró. (A film szellemes alapötletének szülője és a forgatókönyv írója: Gyárfás Miklós, a kitűnő író és újságíró.) Mivel én is e szakmából való vagyok, érthető feszengésem, vajon milyen madárnyelven közölhetem, hogy az említett jeles író és a még nem említett jeles rendező, Keleti Márton új, közös filmvígjátéka nem éri el korábbi együttműködésük színvonalát. Sőt, meg sem közelíti. Te szent isten — hiszen már közöltem is. Az ötlet ragyogó. Egy tiszta lelkű, egyszerű aszszony 1947-től napjainkig négyszer megy férjhez. Azért nem kevesebbszer, mert a remélhetően, „hepiendes” utolsót megelőző férjei közül kettő jellegzetes képviselője utóbbi évtizedeink politikai torzságainak, egy pedig áldozata, így válnak Mária magánügyei történelmiekké. (Az utolsó házasság kimeneteléről talán majd egy következő filmvígjáték tudósít — itt csak a boldog kezdettel van dolgunk.) Gyárfás jó író, Keleti jó rendező. Ennek köszönhető, hogy a vígjáték „protoplazmája” (a kötőanyag, amelyben úszik a három epizód — lévén a negyedik éppen maga a kötőanyag) kitűnő, akárcsak a mellékepizódjai. Hogy csak egy példát említsek: a három anyakönyvvezető jellegének és szövegének meghatározása az idők változása szerint. A"Kedves, játékos" és a maga képtelenségében mulatságos ötlet a kétszeri műházasságtörés. Ez utóbbi nem ismerő tréfa, hanem arról is mond valamit a maga vígjáték anyanyelvén, hogy ha a társadalomban erős, vagy éppen uralkodó a képmutatás, akkor az igazság helyett alkalmatosabb és eredményesebb dolog hazugsággal operálni az igazság érdekében. A hiba ott van, hogy maguk az epizódok nagyon törve beszélik az említett vígjátéki anyanyelvet. Túlságosan telítettek direkt és nem vígjátéki hangvételű, helyenként csaknem didaktikus szövegekkel, amire az ember ilyenkor kevéssé kíváncsi. (Máskor is.) Ez, és a filmen ma már nehezen elfogadható statikusság, a képi megoldások érdektelensége, csekély változatossága elnehezíti a vígjátékot, nehezen kivárható szüneteket iktat a jóízű nevetések közé. Hildebrand István képei kevéssé felelősek ezért, sőt, itt-ott sikerült beállításaival fokoznia a mulatságosságot, amely az adott esetben természetesen nélkülözhetetlen. Ugyancsak sokat tettek ennek érdekében a kitűnő színészek, mindenekelőtt Ruttkai Éva, Básti Lajos, Kálmán György, Mensáros László és Somogyvári Rudolf (a sorrend nem értékelés, az alfabetikus egymásután ismerő véletlen — a figurák így jelennek meg a vígjátéki cselekmény menetében). Hogy a Történelmi magánügyek így is hoszszú ideje a legjobb filmvígjátékunk? Ezen viszont érdemes gondolkodni és művészi erőket koncentrálni a fontos műfajra, amelynek egészséges reneszánsza világjelenség. Rajk András Felszabadítás Hatalmas filmeposz. Nemcsak méreteiben— hanem tartalmában és feldolgozásában is. Még inkább: hiteles történelmi tabló a második világháború félelmetes eseményeiről. A több napig tartó kurszki ütközetről (Lángoló ív) s a Kijev körüli harcokról (Áttörés). Bár a film jórésze úgynevezett „játékfilm’’ hisz a laza cselekmény tulajdonképpen néhány nevezetessé vált tiszt és hadvezér történetét kíséri végig — mégis dokumentális hitelt, erőt sugároznak a képek, a csatajelenetek. „Eddig nem hittem, hogy van pokol” — mondja az egyik kiskatona. S a kurszki tankcsata valóban iszonytató, szörnyűséges pokol. Ember ember ellen, tank tank ellen harcol. A sűrű füstben, a halált osztó bombasuhogásban, az iszonyú hangorkánban már azt sem tudni, hol a barát és hol az ellenség. A betolakodó, fasiszta ellenség — amelyre óriási emberáldozat árán mért vereséget a Vörös Hadsereg. A csatajelenetek röpke szünetében felvillannak más fontos események is. A filmkockákon látjuk Sztálint, Zsukovot és a Nagy Honvédő Háború vezérkarának fontos tanácskozásait. S a következő képeken már Hitler „sasfészkét”, Mussolinit mutatja a kamera. És szerepet kapott a filmben a Tito vezette jugoszláv partizánharc néhány epizódja, a varsói ellenállási mozgalom egykét fontos akciója is. Feltűnik Churchill és Roosevelt alakja is , hogy életre keltsék a közelmúlt történelmének sorsdöntő állomásait. „A hét elején bemutatott két film, amely a győzelem 25. évfordulója alkalmából kerül a mozikba, nemcsak a bennük felhasznált anyag miatt figyelemre méltó, hanem a történeti hűség miatt is” — írta a Le Monde kritikusa. Vak, igaz, a szovjet film, amely Jurij Ozerov rendező irányítása alatt készült, minden szépítés, lakkozás nélkül mutatja be a Nagy Honvédő Háború eseményeit. Vagy inkább, a maga teljes borzalmasságában ábrázolja a háborút, s megmutatja azt is, hogy mennyi zavar, nézeteltérés csapong a felszínen egy-egy döntő ütközet előtt. A film tulajdonképpen hiteles történelmi krónika a győzelemhez vezető nehéz, de dicsőséges útról. (gantner) A sztár A sztár, a hajdani filmcsillag 59 éves, és az a tragédiája, hogy nem tud, nem akar szépen megöregedni. Fiatalon sikeres, népszerű színésznő volt, de sokkal inkább a szépsége, szekszepilje avatta sztárrá, mintsem a tehetsége. Sohasem volt igazán jó színésznő, és üres rutinjával, elavult játékstílusával, nevetségessé vált manírjaival most már nem boldogul. Új sikerekre vágyik, és miközben emberi méltóságát feláldozva szerepmorzsákért kilincsel, szüntelenül szerepet játszik, alakít. Megjátssza a sztárt, a tevékeny, keresett, elfoglalt színésznőt, ragyog, mosolyog, hazudik. Azt is roszszul. Csak jó színésznő tud igazán jól eljátszani egy rossz színésznőt. Jirina Stepnicková, a sztár alakítója idősödő korára se vesztette el azt a vonzerőt, amelyet a tehetség ad. Jiri Hanibal, a csehszlovák film rendezője jól választott. Stepnicková, aki hosszú évek után ezzel a szereppel tért viszsza a filmhez, igen jól, együttérző átéléssel és finom iróniával formálta meg a kor- és pályatárs tragikomikus figuráját. Az epizódszereplők is figyelemre méltóak: a sztár barátnői, az eleven „öreglányok”, akiknek erőltetett vidámsága, folytonos lázas tevékenysége , kétségbeesett küzdelem a magány és az öregség ellen. A film helyenként hoszszadalmas tempóját jócskán lelassítva érzékelted az egyedüllét és a csüggedés lassan múló óráit. Egészében érdekes alkotás, kulturált, az emberi gyengeségek, problémák iránt érzékeny rendező munkája. (vajk) BNV-ről a CORVINBA! Női szintetikus pulóver rövid ujjú, csipkekötésű 150 forint Női szintetikus kardigán 180 forint Import varrás nélküli női nylon harisnya 27 forint ORVIN LEGNAGYOBB ÁRUHÁZ ■■■■■■■■■■■III nyr LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK