Népszava, 1970. július (98. évfolyam, 152–178. sz.)

1970-07-01 / 152. szám

TIMYOG MATOLCS 1970 NYARÁN MIRE MEGJÖN A TÉL ?Az országút olyan, mintha a filmhíradó számára sutitett­ jelenetet rendeztek­ volna éppen: katonai teherautó rohan, BM-es fiúikkal, BPFU-s teherautók Kaposvárról, Nyáregyházáról, Borsodból; egy két­­pótkocsis óriás teheneket visz, futtában megállapít­hatatlan, hogy új — segítségként érkezett — pót­lás-e, vagy­­a „Jélerősítőből” hazatartó szamosszegi jószág. Lassan döcögő vontató platóján piros traktor, hát ez miért utazik? Nézem a feliratot az oldalán, ,Március 15 tsz, Sárszentágota”, hát ez bizony aján­dék traktor Fejérből, a puszták népe küldi a gátak n­épének,­­ez megint valami a talpraállásból. Ahol i­s ■ Szamos betart Térkép előtt állunk Szá­las■ Lajossal, a fehérgyar­mati járás tanácselnöké­vel. A községnevek — né­hány hétig a rémület és az életmentés népei tapadnak hozzájuk — most az újjá­építés kemény dióivá vál­tat Nem, egyáltalán nem idill kezdődik a­ Számos­­szögben. A helyzet tömör összefoglalása: 150 család még ideiglenes szálláson, középületben. 2700 házat kell lebontani, 900 felújít­ható, és — ez csak a fehérgyarmati járás „ke­mény diója”, azzal a kitű­zött céllal, hogy minden családnak legalább­­ egy lakható helyiségben fedél legyen a feje fölött, mire beáll az ősz. ■— Melyik községben a legnagyobb ágfeladat? — Tunyogmatolcson. Lé­­lekszámra is a legnagyobb Gyarmat után. Kis ott tört be a Szamos a legnagyobb erővé­. Az Útkanyarban: maga­sított töltés. Zsákok. Mint valami elhagyatott hábo­rús fedezék, csata után. Igen, az egyik csata véget ért. A másik éppen folyik. Matolcs. Kölcsey utca. Szőnyegbombázás után láttam ilyennek városvégi utcákat... Vagy hol is? Igen, jelentkezik a másik kép, a frissebb, 1954 nya­ráról, Ásványráróról. 1956 tavaszán Bogviszló szelétől... De ez itt: a ma. Az udvarok«», romok. Minél több volt­ a vályog a házfalban, annál több a rom: kétségbeejtően pi­­szokszínű. sörszí­nvű hal­maz mind. alattuk bútor­törmelék, ruharongy, sör. iszap. «tavasabb udvaro­kon por. A fészerek itt-ott megmaradtak — alattuk, ▼«így éppez az ég alatt, a tűzhely, ha az is megma­radt. Ha nem maradt meg­, r­égi árból hévén veszett ideiglenes tüziterv-féle, tá­bortűzhely, az új élet első jele. Mert vizet, kell for­ralni, levest kel! főzni, élni kell. Sőt, epiráns Hor kor­os é­­bet»« A Kölcsey utcán véges­tesen végig szürke szili­­kát-legiak szögletes tor­nyai. Világosszürkék, sza­bályosak, biztatóak, éles ellentétei az udvarokon még szomorkácó owladek­­**apszur­ke foltjainak. Egymást érik a teher­autók, pedig este van: itt építenek. Ahol pedig aeu megjöhe­tett, ott áll a­­ vikend­­he­z. Különös, vidám kont­raszt a zöld, sárga barna, kempinger emneket idéző házikók színfoltja a szo­morú, sivár udvarokon.­­ Pöttyös ruhás, szőke, pirosra égett a réti fiatal­­asszony áll az egyik „sparherd” mellett, háta mögött víkendház nyitott ajtaja, benne vízszitta, re­pedezett bútor, a Mohács­ról jött kis faépület most lakás. őszig" De az egeszen m­ss beton mer köt: az új ház alapja kész, Kiss Bá­lintok siettek.' Kiss Bálintéknak siet­niük kell. A pöttyösruhás erős, vidám fiatalasszony habét­tár. Nem is sokára. A szomszéd Terku néni kis szépegéssel ügyeli, hogy már megint valami idegen jár az udvaron, jegyzetfüzettel. Nem is hajlandó beszélni, meg is mondja, „én nem szólok egy szót se, se jót, se rosz­­szat”. Kissnét más fából faragta* „Ha ma* tog van, ezt kell állni", mond­ja mindenféle hangsúlyo­­­zás, póz nélkül. Ez az élet rendje. Pincsi, a barna kiskutya,­­­aki­’ egyedül maradt a romok közt és végig kitartott a részben, amíg a család Mátészal­kán volt, figyelmesen sün­dörög a tűzhely körül, akármi fő, ő sem marad ki belőle. Valaki beköszön az ud­varra, érdeklődik, hol járt Kissné, mivel előbb nem találta. — Itthon vagyok, csak varrónál voltam — Azaz varrónőnél. Ahol az asz­­szonyok már varratnak .. A szőke asszony egyéb­ként kislányt vár. Karo­lina lesz, mint a nagy­anyja. Ildikó, az első árvízi gyerek A túloldalon, egy másik víkendház, másik romhal­maz szomszédjaként. Fia­talasszony pihen a reka­­mién, a pici babaágyban szendergő újszülött, Mikes Ildikó, az első tunyogma­­tolcsi ,,árvízi gyerek”. Mi­kes nagypapa, a tsz bri­gádvezetője, a másik uno­kát, a kilenchónapos Zsó­fikat dédelgeti, kint az udvaron pedig egyenletes nyugodt munkával dolgoz­nak a romeltakarítók. — Csak egy szobánk le­gyen őszre! — mondja Mikes bácsi. Vagy­ akár egy konyha Abban ki lehet húzni már az első telet. A tél­ emlegetése úgy hangzik itt, mint valam­ utópia, hiszen izzóan forrt a levegő, harminc fokos párás hópaplan fedi a Szamos mentet, az utcakor púpfelhőt kavar mindez megmozduló autókerek,­és mégis Mikeséknek van igazuk. A tél a romos Köl­csey utcában, gyorsabban jön el, mint másutt. És ennek az utcának és valamennyinek az újjá­építési gondjai ott futnak össze egy csomópontba, a tanácsházán, ahol vidám színű tábla köszönti az udvaron — az árvizes nyár első új házaspárját. A táblát a karhatalmista fiúk szerkesztették, Mó­­rucz Bertalannak és Fedák Irénkének szólt — akik, lévén a fiatal férj ERMÉRT-munkás, a válla­lat adta víkendházban kezdték­­ meg az árvizes­­mózesheteket... De hát ez megint csak idill lenne. A napos oldal. Pedig van árnyékos is. Illetve fényes és árnyékos oldalak mindig együtt je­lentkeznek. Titkár Rém, fához kellene Például most este (hat után, de hát hivatalos idő nincs) a titkár. Pusztai a­­kiné asztalánál. Csak a megszólítások különböz­nek — titkár nénitől az elvtársnőig —, a lényeg nem. Valami kell. És akár­mi kell, azonnal kell, ha­marabb nem lehet. — Egy faház kellene, titkár néni Ezt Kücsönék mondják. Még nem iratkoztak fel faház ügyben, de hát hiába is tették volna, néhány száz kellene, néhány tucat jött a járásba, kevés. — A fészerben alszunk egész éjjel, tessék kép­zelni- titkár néni, a két­éves kisfiúról csapkodtam a szúnyogot hajnalig — mondja egy piros képű nagymama. — Már rajta vannak a névsoron, néni, amint jön, kapják. — Ó, hogy az isten még a gyerekünk gyerekének se adjon soha ilyet, ked­ves ... — Ezt akarjuk elkerülni, asszonyok. A mondat Kücsönéknek és a nagymamának szól. Mert ők abból a matolcsi negyedből valók, amely­ben nem engedélyeznek új építkezést többé. De ez már a második fejezet. Baktai Ferenc (Következik: Költözködés, kérdőjelekkel) Az egyedülálló és a több gyermekes anyáknak Szabad szombat — minden héten s­em álltak meg a felmérésnél — Elhatároztuk: arra törekszünk, hogy nálunk minden munkás havi jö­vedelme legalább 1200 forint legyen — mondja Karattur Gyula munka­ügyi osztályvezető. — Megnéztük, mit tehetünk és mondhatom, a felmé­rés eredménye meglepő volt. Kiderült, hogy ná­lunk csak a nők között találhatók olyanok, akik­nek a jövedelme kevesebb 1200 forintnál. Nem álltak meg a fel­mérésnél: január elseje óta már csak azok az új munkások keresnek en­nél kevesebbet, akik tel­jesítménybérben dolgoz­. A „szocialista munka vállalata” cím nemcsak szépen hangzik, hanem kötelez is — vallja Szijj József, a Magyar Optikai Művek szb-titkára, s köz­ben vaskos dokumentu­mot tesz az asztalra: „Intézkedési terv a MOM dolgozói politikai, szociális, anyagi helyze­tének javítására.” A dokumentumot a nak és még nem tanulták meg kellően a munkafo­­gásokat. Mi a helyzet a MOM- ban az „egyenlő mun­káért egyenlő bért” elvé­nek alkalmazásával? Változtatni kell...! A kérdést a június ele­jén tartott brigádvezetői tanácskozáson a brigád­­­vezetők is feltették. S a válasz: ,,megvizsgáljuk”, nem maradt üres ígéret, vállalat vezérigazgatója, párttitkára, szakszerve­zeti titkára és KISZ-tit­­kára írta alá. A keltezés: 1969 október. Az aprólé­kosan gondos munka pontokba szedve vázolja azokat a tennivalókat, amelyek megoldásra vár­nak. Vajon mi valósult meg ebből a valóban im­ponáló tervből? Megállapították, hogy a segédmunkásoknál és a betanított munkásoknál mintegy 7 százalékos kü­lönbség van az egyenlő munkát végző nők és férfiak keresete között, a szakmunkásoknál pedig még ennél­­is nagyobb: 15 százalék. Megszületett a döntés: változtatni kell! Csakhogy a változtatás bérkihatása nagy, azt még az olyan eredményesen dolgozó vállalat sem képes azon­nal végrehajtani, mint a Magyar Optikai, Művek. Ezért rangsorolják a szakmákat, s azokat, ame­lyek pillanatnyilag fonto­sabbak a vállalatnak, előbbre sorolják a bér­­feszültségek megszünteté­sekor. És mi várható? Óvatos becslések szerint két-három év tervszerű bérpolitikájával elérhető, hogy a kereseti különb­ségek már kizárólag csak a tel­jesítm­ények közötti különbségekből vak. Közös gyógyszerkutatásokról tárgyalt a magyar-szovjet együttműködési bizottság Kedden hazaérkezett a magy­ar delegáció, amely Moszkvában részt vett a Magyar—Szovjet Műszaki Tudományos Együttműkö­dési Bizottság XIII. ülés­szakán. A bizottság munkáját összegezve dr. Jávor Ervin az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a delegá­ció vezetője a következő­ket mondotta az MTI munkatá­rsának. " Az ülésszak prog­ramja a szokásosnál is gazdagabb volt, a követ­kező ülésszakig terjedő feladatokon kívül ezúttal hosszabb távra is megha­tározta a bizottság az együ­ttmű­ködés irányát. Az egyik legfontosabb na­pirend a két ország gyógy­szeriparának együttműkö­désével foglalkozott. A gyógyszeripari szakembe­rek között már évekkel ezelőtt létrejöttek a kap­csolatok,­ az együttműkö­dés új formájaként pedig közü­g gyógyszeripari ál­landó munkacsoport ala­kult, amely máris számos eredményről számolhatott be. Az ülésszakon napi­rendre tűztük az Országos Vízügyi Hivatal és a Szov­jet Meliorációs és Vízgaz­dálkodási Minisztérium együttműködésének foko­zásáról előterjesztett je­lentést is. Különösen az automatizált öntözőre­nd­­szerek és a vízépítésben alkalmazott műanyagok továbbfejlesztésében kívá­nunk további közös ered­ményeket elérni. A bizott­ság felhívta az említett vízgazdálkodási főhatósá­gokat, hogy ahol célszerű, fokozottan alkalmazzák az együttműködés új szerző­déses formáit. Az­ együttműködési bi­zottság szakemberek és dokumentációk további cseréjében is megállapo­dott Magyar és szovjet szakemberek tapasztalat­­csere látogatásokon tanul­mányozzák a többi között a hengerelt hegesztett és varrat nélküli csövek gyártásának legújabb módszereit. (MTI) Közügyek gondnoka Irigylésre méltóan egész­séges, barátságos munka­helynek­ tűnik a Mátrai Ásványbánya Unem isten­mezei egysége Távol a világ zajától, illatos rétek szomszédságában, kedves kis hegyek védőféoszorú­­jában bújik meg az épü­letcsoport. Talán ez a kör­nyezet formálta olyan sze­líd arcúvá, csendes, meg­gondolt beszedővé Ocs­kai Istvánt is... Hivata­losan gondnok, a valóság­ban mindenes, hiszen már korábban, a magasépítők­nél iparkodott­­óbb szak­mát megtanulni a kőml­­ves- és ácsmesterség me­­­­lé. Ezért helyettesítheti , most éppen a szabadságon levő fűtőt is. Előzőleg, a napokban a kutat javí­­­­totta: ha szerelik kell va­­lamit, attól sem riad visa­­sza Mi az a MÉCS? Műszak után haza moto­rozik a szomszédos Péter­­vásárára, ahol társadalmi munkában „gondnokosko­­dik” tovább. Közügy­ek­ben fáradozik, a közösség megbízásából. Amióta megalakult mai formájá­ban a szervezet, immár több mint tíz esztendeje, ő a háromezer lakosú köz­ségben működő népi el­lenőrzési csoport elnöke. A NECS-ek a népi ellen­őrzés sejtjei. Feladatokat bőségesen kapnak, egy­részt a járástól, illetve a megyétől, másrészt a hely­beliektől. Nemegyszer ma­guktól a választópolgárok­tól. — Alig van olyan nap — mondja —, hogy a fe­leségemet a piacon vagy másutt meg ne szólítanák: „Szólj már a férjednek, imtsék meg ezt..Sze­rencsére nem vagyok egyedül Héttagú a cso­port, igyekeztünk úgy ösz­­r­eállítani, hogy minden területnek legyen szakér­tője, hiszen sokoldalú a munkánk. Amikor vala­milyen átfogó megyei vizs­gálat folyik, mint leg­utóbb az öregek helyzeté­nek felmérése, szükség van a mi tapasztalataink­ra is. Ebben a vizsgálat­ban például pedagógus kollegánknak jutott nagy szerep. Ugyancsak mosta­nában foglalkoztunk azzal — az intézmény vezetői­nek felkérésére, mert most már egyre több gazdasági vezető kéri. Igényli segít­ségünket —, hogy miért olyan sok a selejtes mo­tortekercselés a Fémipari Ktsz telepén. Itt a­­fi­atalos képzettségű­ társak kutatták az okot, és meg is találták a helytelen, fe­lületes művezetésben. — A község lakói mi­lyen panaszokkal fordul­nak a népi ellenőrökhöz? , — A legkülönfélébbek­kel Foglalkoztunk mi már, a felek felkérésére, olyan bonyolult telekvitá­­val is, amellyel nem tu­dott mit kezdeni a bíró­ság meg a rendőrség. A haragosok, akik korábban baltával várták a hatósá­gi közegeket, bennünket is bizalmatlanul fogadtak, de többszöri beszélgetés után valahogyan csak megbékítettük őket. A legtöbb panasz azonban nálunk is a kereskedelem­re érkezik: indokolatlan áremelésre, súlycsonkítás­ra hívják fel a figyelmet a bejelentők — Vajon itt, ahol na­ponta összetalálkoznak az ellenőrök azokkal, akik­nek nagyon ,,rosszul jött” egy-egy vizsgálat, nem ta­pasztalnak-e haragot, el­lenségeskedést? Nem „fejeket” akarunk — Őszintén mondom: ilyesmire meg nem volt példa. Talán azért, mert a leleplezettek maguk is tudják, hogy szabályta­lanságot követtek el, és számolhatnak a következ­ményekkel. Másrészt meg­győződhetett már arról mindenki, hogy mi nem­ „fejeket” akarunk, csupán a rendet, a közösség érde­két védjük. S ott, ahol szem feltétlenül szükséges, eltekintünk a felelősségre vonástól. Mint az egyik tsz-ben, ahová úgy jutot­tunk el, hogy gyengének találtuk a tej minőségét. Különben a tej- és ke­nyérellátást rendszeresen, fokozott gonddal ellen­őrizzük Amikor betop­pantunk az istállóba, lát­tuk, hogy minden fejő­kanna alján ott van egy kis víz, így ügyeskedik ki a tagok a maguk többle­tét. Szemmel láthatóan rettenetesen szégyellték magukat, és váltig fogad­­kozta­k: soha többé... Megbíztunk bennük, nem tettünk fel­jegyzőköny­vet. Persze, másik alka­lommal már nem lenne mentség De az azóta ta­pasztaltak azt mutatják, hogy egyszer s minden­korra tanultak a tsz-ben. — Több mint egy évti­zedes munka után ho­gyan látja a népi ellen­őrök tevékenységét? — Úgy, hogy nekünk mindig könnyebb, mint azoknak, akikhez me­gyünk — mosolyog — Mi ugyanis tudjuk, mit aka­runk, ők meg nem. Ötletet igen sokszor a községi tanács ad. Nincs ugyan előírás az effajta együttműködésre, de jel­lemző a pétervásárai NECS tekintélyére, társa­dalmi rangjára, hogy Orcskai Istvánt minden végrehajtó bizottsági ülés­re meghívják. Már csak azért is, hogy tájékoztas­sa a testületet a népi el­lenőrök­ tapasztalatairól, a lakosság véleményéről, bejelentéseiről. Számla nélkül Sűrűn hívják a környék­beli falvakba: Istenmeze­jére, Ivadra, Erdőkövesd­­re, Váraszóra, mivel ő a legrégibb NECS-vezető ezen a tájon, és sokat tud segíteni a fiatalabbaknak, tapasztalatlanabbaknak a munkatervek összeállítá­sában, a vizsgálatok megszervezésében. Min­dig készségesen, első szó­ra megy­. Természetesen ilyenkor is a pihenőide­jéből csip le. — Mennyi időt tölt tár­sadalmi munkával? — Azt nem tudom, ké­rem. Sohasem jutott eszembe számolni. És hosszú beszélgeté­sünk alatt most első íz­ben mintha méltatlanko­­dás csendülne ki a hang­jából, amikor hozzáteszi: — Nem azért csinálom, hogy bármilyen formában benyújtsam a számlát... Miklós l­ MM: Szülési szabadság után Gyakori téma, hogyan várják-fogadják az üze­mek a szülési szabadság­ról visszatérő asszonyokat. Tegyük mindjárt hozzá, a példák s­em mindig szívderítőek. — Százhatvan­­ asszo­nyunk van szülési sza­­­badságon, közülük het­venen állnak az idén munkába — veszi át is­mét a szót Szijj József. — Bölcsődei-óvodai férő­helyeink száma pillanat­­­nyilag 220, s ez kevés lesz. Előttem a május 13-i igazgató­tanács üléséről készült jegyzőkönyv. A feladatok közül, amelye­ket megfogalmaz, az egyik: építési kapacitást kell szerezni az óvoda bővítéséhez, s ha ez nem sikerül, akkor az iroda­ház emeletráépítésén dol­gozó munkásokat kell át­irányítani. (Erre egyén­ként azóta már sor ** került.) Még az idén elkészül­nek a munkával, s ezre­­nagy gondot vesznek le a visszatérő fiatal mamák válláról. S ha tú*l, legyen kövér: elhatározták, hogy az új­ra munkába állók nem azzal a bérrel térnek vissza, amivel elmentek, hanem megkapják az az­­óta történt átlagbéreme­léseket is. Keresetcsökkenés nélkül A vállalat gazdasági és­ tömegszervezeti vezetői­nek legújabb közös kez­deményezése is az anyák érdekét szolgálja. Elhatá­rozták, hogy a két vagy több gyermekes anyáknak, illetve a gyereküket egye­dül nevelő asszonyoknak nem csak minden máso­dik héten adnak szabad szombatot, hanem min­­den héten — mégpedig keresetcsökkenés nélkül Ez háromszáz asszonyt érintve, az össze­alkal­mazott öt százalékát A vállalati kollektíva­­ vál­lalta, hogy az ily módon kieső termelést a vesz­te­­­ségidők csökkentésével, a termelékenység javításá­val pótolja. Ez a munka jelenleg előkészítő szakaszban van Keresik annak a módját, hogyan, milyen úton-mó­don­ vezethetik be ezt a ma még­­ meglehetősen egyedülálló kezdeménye­zést. O. A. KÖZÉLET A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban üdvö­zölte a Japán Kommunis­ta Párt XV. kongresszusát. Losonci­ Pál táviratban üdvözölte Gregoire Kayi­­banda köztársasági elnö­köt, Ruanda függetlenné válásának­­ évfordulója alkalmából. Michel Mi­­combero köztársasági el­nököt, Burundi nemzeti ünnepe alkalmából, Mo­hamed Siad Barre vezér­őrnagyot, a Szomáli De­mokratikus Köztársaság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsa elnökét, országa függetlenné válásának 10. évfordulója alkalmából, valamint Roland Michener főkormányzót Kanada nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Saragot elnök köszöne­tét fejezte ki Losonczi Pálnak, az olasz nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaiért. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője kedden délután az MSZMP KB székházában baráti látogatáson fogadta az Arnold Gren miniszter­elnök-helyettes, külügymi­niszter vezetésével ha­zánkban tartózkodó észt baráti küldöttséget. Este a Külügym­inisztérium és a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság a Vörös Csil­lag Szálló éttermében va­csorát adott a küldöttség, tiszteletére. Mangalzsavin Das, a Mongol Népköztársaság hazánkban tartózkodó me­zőgazdasági minisztere kedden Kecskemétre láto­gatott felkereste a tár­na a Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetet, valamint a konzervgyárat 65 ezer tatalt vettek fel eddig Bár a szakmunkáskép­ző iskolák első évfolya­mára még augusztus 15-ig lehet jelentkezni a Mun­kaügyi Minisztériumban, már megvonták az idei beiratkozás előzetes mér­legét. Eddig összesen 87 ezren jelentkeztek,­­ kö­zülük 65 ezer fiatalt vet­tek fel. A minisztériumtól ka­pott tájékoztatás szerint a jelentkezők száma az elő­ző évhez képest 10, a fel­vetteké pedig 20 száza­lékkal növekedett. Ez a fiataloknál az eddigiekhez képest reálisabb pályavá­lasztást is tükröz. Míg 1967-ben az általános is­kolát végzett fiataloknak csak 40 százaléka fordult elsőként szakmunkáskép­ző iskolához felvételre, az idén már 45,5 százalék. Mind a szülők, mind a pályaválasztó fiatalok kedvezően fogadták azt az új törvényt, amely a szakmunkásképző iskolá­kat a középfokú oktatá­si intézmények rangjari emelte (MTI) NÉPSZAVA 1­S­Z *. július 1

Next