Népszava, 1970. augusztus (98. évfolyam, 179–203. sz.)
1970-08-01 / 179. szám
Tula hősi . Az árokparti kakukkfű és pitypang mögött szürke, habarcsos, téglafalú épületek emelkednek, mellettük, mint elhagyott, megunt játékok, apró nyári konyhák, bedőlt, behorpadt kerítések. Új utcát kapott Tunyogmatolcs. A szabolcsi falvakon keresztül futó országút forgalmát percenként szakítja meg sorompó, tömött vagonok rohannak, az úton téglával, cementtel, ajtótokokkal megrakott dömperek, teherautók húznak el. A kavicsdombok mellett fürdőnadrágos fiúk lapátolnak, fiatalok integetnek a vagonokból, autókról, adogatják a téglákat az újjászülető utcák újjászülető házaihoz. Tízezer középiskolás és egyetemista dolgozik nyáron Szabolcs megyében. Az igazgatónő mesélte Foghíjas főutca Fehérgyarmaton. A hiátusoknál serény munka folyik. A kimustrált ingek, katonanadrágok lötyögnek a vékony izmokon, csak a sapka kölcsönöz férfias külsőt a könyvektől éppen hogy elszakadt diákoknak. Sután markolják a vastalicskát, bukdácsolva rohannak, ha felhangzik a mester sürgető szava. A néhai vályogház helyén száradó betonnégyszög, rajta léccel leszorított tervrajzok, tetejükre tűzve egy kisebb — a módosítások. — Mindenkinek figyelembe vesszük egyéni kívánságát — mondja Gál András brigádvezető és feljebb tolja a sapkáját. — Heten vagyunk kőművesek a Borsodi Építőipari Vállalattól, és tíz fiunk van a tivadari táborból. — Hová valósiak? — fordulok az ifjú házépítőkhöz. — Mándoki gimnazisták vagyunk — szól Tassi Zoltán. — Az igazgatónő sokszor járt errefelé, állandóan arról mesélt, mi volt itt, milyen pusztulás. Azonnal jelentkeztünk. Piró Berci hátba vágja Szabolcsi Lászlót, aztán markára pillant: — Hát nehezebb, mint a barackszedés. Tavaly nyáron ugyanis gyümölcsöt szedtünk. Most, mielőtt idejöttünk, vasúton dolgoztunk odahaza. Itt egy kicsit fárasztó meg, négy órakor ébresztő. A délelőtt verőfényes, csendes. A feltúrt, szétpakolt udvaron hokedlin szól a táskarádió: „ ... A szabolcsi táborokban a fiatalok eddig hárommillió forint értékű munkát végeztek ...” — Két-három nap alatt tető alá hoznánk egy házat — mondja a brigádvezető. — Eddig tízet építettünk. A többi munka utána három hétig tart. A fiúk lelkesek, a múlt, kori turnussal is meg voltunk elégedve. Nagy Zsigmondék telken az új alapok mögött szérű ásít. Benne égnek fordított asztal, az egykori épület megmentett bútorai árválkodnak. Háziasszony jön előre, kötényébe törli a kezet „Felépült a házacskám~ — Egy kis lyukat kellett itt építenünk — mutat egy nyárikonyhaszerű épületre —, mert fedél sem maradt a fejünk fölött. Szép ház lesz — reménykedik —, nem roskad össze, mint a másik. Az állatokat is megmentettük, de nekik is kell új istállót építeni. Sokba lesz ez nekünk .. . — A fiúk hogy dolgoznak? — Ó, nagyon jól, lelkem. Nagyon aranyosak. Köszönjük. Magdi, a 15 éves lánya, egyetlen szót sem szól. De tekintete a gyorsan épülő ház egyetlen mozzanatat sem mulasztja el. A víz sokszögére repedeztette a fiadét az artéri tüzek mellett. A Tisza túlsó partján fekvő Tivadarba Kisaron keresztül visz az út. Leomlott házak törmelékei körül szomorú, fekete öregasszonyok álldogálnak, kószálnak, mint reményvesztett madarak. Ahol a régi épületből csak a lugas maradt és mögötte friss ház fehérült, megszólítok egyet közülük. — Felépült a házacskám, ezek a drága jó gyerekek mindent rendbe tettek, mindent! — Reszketve ingatja a fejét, keze görcsösen támaszkodik egy szőlőkaróra. — Ledolgozták az idejüket, utána visszajöttek segíteni. A táborig vezető úton a tapadós, ragadós agyag elnehezíti a délutánig úgyis súlyossá vált bakancsokat. A sátrak kihaltan, katonás rendben sorakoznak a töltés oldalában. Sült oldalas illata — és Tom Jones fogadja a belépőket, százméteres körzetben rezegtetve a dobhártyákat. Állítólag a madarak a környékről is elmenekültek. A táborparancsnokság épp egy lezajlott turnus tapasztalatait, a végzett munkát és a nehézségeket mérlegeli. — A hősi korszakon, azt hiszem, túl vagyunk — állapítja meg Vicsorka Mihály táborvezető, aki „civilben” középiskolai tanár. — Úgy nézzen körül, a semmiből született ez a tábor. Mi az egykori strand helyét bitoroljuk, éppen csak a villany volt idevezetve. Kilenc nap alatt készültünk el a táborveréssel. Itt, a négyes számúban 285-en vagyunk. Majdnem feleanynyian, mint az előző turnusban. A tivadari négy táborban egész nyáron összesen hatezer diák fordul meg. Kis döccenőkkel indultunk, s bevallom őszintén, a tábor különböző kulturális és sportprogramjait nem nagyon tudtuk megvalósítani. Zsúfoltság volt és rengeteg munka. — Négykor ébresztő — veszi át a szót az új kultúros. Ottrjánszki Mihály. — Hatra ki kell szállítani a fiúkat a munkahelyre Egyig dolgoznak, de mire a buszok visszahozzák őket, 2—3 óra felé jár. Most csak délelőtt dolgoznak, de az előző turnusban két műszakban jártak ki segíteni a fiúk. — Azért azt hiszem, történik itt valami nagyszerű — folytatja a fiatal pedagógus. — Volt olyan család, ahová egészen „odaszoktak” a fiúk, úgy megszerették őket a háziak. Mikor elköszöntek, hosszan hálálkodtak, az asszonyok sírva búcsúzkodtak. Köszönjük a fáradságot Sok táborban jártam, de nem tudom, voltak-e valahol is ilyen „maratoni” munkaszakaszok az építőtáborok megszabott rendjében. Föláldozták-e ilyen természetességgel a fiatalok a pihenőt, a szabad időt; ilyen felhorzsolt, kínzott tenyereket termeltek-e a paradicsomföldek vagy a hansági árkok? De egy kétméteres legény azt mondta: az ég alatt sufnikban tanyázó emberekért — ez semmiség. Kiskunhalas, Baja, Biharkeresztes. Kunszentmiklós, Kalocsa, Pécs, Komárom és Pest diákjai ebben az esős és forró nyárban nehéz helyen találkoztak. Nehéz, de hasznot hajtó helyen gyakorolnak a leendő ácsok, bádogosok; égetően fontos munkán ismerik meg a mesterség gyors fortélyait a kőművestanulók. Lelkes munkát végeznek a borsodi, békési, pesti, Bács, Szolnok és Tolna megyei építők mellett, akiknek táblája a feltámadó utcákon, épületeken sokfelé olvasható, s akikről ennyi dicséret talán sohasem került a lapokba. Lötyögő katonaruhákba bújtatott táborlakók, a sátorkonyha előtt repetáért sorban állók, virrasztók és napestig romok közt hajladozók, házat építők: köszönjük a fáradságot! Jakab Ágnes A fegyelmi büntetés sem lehet törvénysértő Vizsgálódásunk kisebbfajta szóváltással kezdődött. Holló Aladár, a Borsodi Ércelőkészítőmű Rt. személyzeti osztályának vezetője a bemutatkozás után azt kezdte firtatni, hogy ki hívott bennünket. Időbe telt, míg tisztáztuk, ez mellékes körülmény. A vállalat szakszervezeti bizottsága irodájában lefolyt csaknem négyórás disputa légköre — melyben aktívan részt vett Nagy István szb-titkár is — ezek után normálissá vált. Abban egyeztek a vélemények, hogy Bordás Károly garázsmester 1970. február 12-én, munkaideje lejárta után néhány perccel fegyelmi vétséget követett el: megengedhetetlen hangon beszélt beosztottjával, s drasztikus megjegyzés kíséretében megtagadta a vállalat igazgatójának és rendészeti vezetőjének hívását, hogy jöjjön fel az irodába szondázásra. Az előzményekről azonban már megoszlanak a vélemények. Legtöbben azt állítják, hogy „Bordás Károly garázsmester és Zsilka Lajos gépkocsivezető szóváltása azzal kezdődött, hogy az utóbbi semmibe vette közvetlen vezetőjének intézkedését a szolgálati beosztásra vonatkozóan”. Azt, hogy Bordás Károly a másnap esedékes pesti út menetlevelére nem Zsilka Lajos nevét írta, mivel az „a szóban levő napig már kimerítette a szolgálatra engedélyezett óraszámot”. Zsilka Lajos — aki egyéként az igazgató által használt személygépkocsi vezetője — ezen felháborodott, s rácsapta a garázsmesterre az ajtót. A rendész ezután jelent meg a szondázásra felszólító „paranccsal”, amit Bordás a már említett módon . De mindez mellékes körülmény. Bordás Károly garázsmester a vállalat szakszervezeti tanáA jelek szerint ez nem sikerült. Bordás Károly továbbra is ragaszkodik garázsmesteri beosztásához. Ennek érdekében végrehajtási kérelemmel fordult a bírósághoz. A miskolci járásbíróság június 16-i „meghallgatási” tárgyalásán a többi között előadta: „a munkaszerződés módosítását kényszerhelyzetben írta alá”. A vállalat képviselője valótlannak minősítette az állítást, s hangoztatta: .. a munkaszerződés módosítása két fél egyenrangú, egybehangzó nyilatkozatának felel meg.” Továbbá: Bordás Károly „... a jogerős tmdb-határozatra alapított végrehajtási jogairól tulajdonképpen önként mondott le a munkaszerződés módosításakor”. A járásbíróság végzése: „15 napig szünetelőben tartja az ügyet.” Közben, július 23-án a vállalat keresettel fordult a bírósághoz a „végrehajtás megszüntetése” érdekében. Minderről a másodszori miskolci, sajókeresztúri látogatásunkkor szereztünk tudomást A korábbiakhoz hasonlóan most is megtagadott. S ezzel akaratlanul is alapot szolgáltatott a vádra: cselekedetét ittas állapotban követte el. — A vállalat ügyvezető igazgatója — mint az I. fokú fegyelmi hatóság — február 27-én „határozatlan időre szóló áthelyezés” büntetéssel elmozdította Bordás Károlyt garázsmesteri beosztásából, s mint fizikai dolgozót, áthelyezte a szállítási csoport vezetőjének. Nem súlyos ez a büntetés? Marczis László ügyvezető igazgató, Nagy István szb-titkár és Holló Aladár személyzeti vezető tárgyilagosnak tartja az ítélkezést. — A műben lazult a munkafegyelem. Számos esetben előfordul, hogy a dolgozók ittas állapotban jönnek be — mondják egybehangzóan. — Kötelességünk, hogy rendet teremtsünk ... Szegő István, a vasasszakszervezet Borsod megyei szervezője, Pildner Jenő és Riskó István, a vasasszakszervezet által elrendelt vizsgálat két lebonyolítója csak félig osztja a véleményt. Szerintük Bordás Károly vitathatatlanul fegyelmi vétséget követett el, a büntetés azonban aránytalanul súlyos, csának választott tagja, sőt csak a felsőbb szakszervezeti szerv engedélyével szabad fegyelmi hosszan vitatkoztunk a vállalat illetékes vezetőivel. Elvileg most már belátták, hogy törvénytelenül jártak el Bordás Károllyal, de utána ismét hosszasan magyarázták, indokolták a „bizonyítványt”. — Ha végrehajtanánk a területi munkaügyi döntőbizottság határozatát, élő embernek csinálnánk szobrot, s arra buzdítanánk a többieket, hogy kövessék Bordás Károly példáját — mondta búcsúzóul Marczis László igazgató. Spontán kifakadására csak annyit válaszoltunk: — Ha az illetékesek eltűrik, hogy a Borsodi Ércelőkészítőmű Rt. semmibe vegye a területi munkaügyi döntőbizottság határozatát, akkor ők is hasonlóképpen cselekednének. Márpedig „szobrot” az olyan gazdasági vezetőknek sem állíthatunk, akik fittyet hánynak a törvényes előírásokra. M. K. után elmozdítani gazdasági beosztásából. A vállalat igazgatója nem kapott erre engedélyt — mondja Szegő István. — A formai hiba mit sem változtat a lényegen — vélekedik Holló Aladár, akit Marczis László ügyvezető igazgató a későbbiekben megbízott a „Bordás-ügy” lerendezésével. A területi munkaügyi döntőbizottság nem osztotta ezt az álláspontot. A Munka Törvénykönyve 16. paragrafusa értelmében — mint törvénysértőt — hatályon kívül helyezte az igazgató fegyelmi határozatát . Azóta csaknem három hónap telt el. Miért nem helyezték vissza Bordás Károlyt garázsmesteri beosztásába? — Vezető készsége gyenge. A gépkocsivezetők között nem tudott rendet teremteni. Állandó volt a torzsalkodás. Nem egyforma mércével mért, az egyiknek többet elnézett, mint a másiknak — válaszol a személyzeti osztály vezetője. Mindez már a fegyelmi büntetés indoklásában is szerepelt. A vasasszakszervezet vizsgálata törvénysértőnek minősítette ezt az eljárást is. A fegyelmi lefolytatásakor ugyanis ezeket a „vétkeket” nem sorolták fel, így Bordás Károly nem védekezhetett ellene. — Máskülönben Bordás Károlyt vissza akartuk helyezni garázsmesteri tisztségébe. A volt beoszMindez persze csak leegyszerűsítve hangzott így el. Közben-közben az újságíró is gyakran vitára kényszerült. Megjegyzésünket — hogy „az igazgató gépkocsivezetőjével nem szabad ujjat húzni” — természetesen tiltakozva fogadták. Bár a bolhából elefánttá vált ügy hátteréből ismétlődően előbukkant, a meggondolatlan és törvénysértő fegyelmi büntetést egy kicsit a „mundér becsülete” érdekében védik. — Igazgatónk nem érdemelte ezt Bordás Károlytól. Vezetőt próbáltunk belőle csinálni. Szolgálati lakást, fizetésemelést kapott, nem is keveset — mondja Nagy István szb-titkár. — Mondtam is többször Bordás elvtársnak, „menj fel az igazgatóhoz és kérj elnézést”. Annál is inkább, mert Marczis elvtárs szőkebb körben többször kijelentette: „Ha annyi becsület van Bordásban, tettjai tiltakoztak ellene. Az igazgató elvtárshoz levelet juttattak el, melyben kijelentették, hogy kilépnek, ha Bordás Károly visszamegy — folytatja Holló Aladár. — A levelet az igazgatóság épületében fogalmazta meg valaki — állítja Bordás Károly. — Nem tudom megmutatni. Már kerestem, de nem találom. Emlékezetem szerint a levél jellegzetesen női kézírással, szabatos, precíz fogalmazással íródott — mondja a személyzeti vezető. — De tulajdonképpen visszahelyezési szándékunktól nem is ezért álltunk el. Időközben, május utolsó napjaiban kölcsönösen önkéntes elhatározásból módosítottuk Bordás Károly munkaszerződését. A megállapodás értelmében június egytől „felszedő és lerakó gépkezelő” munkakör ellátására kötöttnk szerződést. — Pillanatnyi kétségbeesésemben írtam alá a szerződést. Előtte nap mint nap hívattak a személyzeti osztályra. Állandóan azt hallottam, jól gondoljam meg a dolgot, nekem családom van — magyarázza a hátteret Bordás Károly. — Igaz, barátilag többször beszéltem Bordás Károllyal — indokol a személyzeti osztály vezetője. — Akkor nem gondoltam rá, hogy segítő szándékú közreműködésemet pszichikai nyomásnak érzi, hogy bejön hozzám, akkor tisztességesen eligazítom, s lezárhattuk volna az ügyet.” — Nem ha presztízsről van szó. Nem nézhető el, ha valaki drasztikusan beint az igazgatónak és a párttitkárnak, aki egyben a rendészeti osztály vezetője is — tiltakozik Marczis László. — Való igaz, ha Bordás feljön hozzám, akkor simábban rendezhettük volna a dolgot. De ez nemcsak reá érvényes. Nagyra becsülöm az olyan embereket, akik elismerik, ha hibáztak... — Az igazgató elvtárs reám bízta, hogy közmegelégedésre rendezzem a dolgot — mondja Holló Aladár, a személyzeti osztály vezetője. — Bordás Károlyt visszahelyezhettem volna a garázsmesteri beosztásába is. A már említett okok miatt nem tettem ezt. Helyette inkább olyan megoldást próbáltam keresni, melyet mindenki elfogad. Előzmények Csak formai hiba ? A mundér becsülete Senki sem érdemel „szobrot" ítélet - három nap múlva Aka ismeri a bűnözés lélektanát, tudja: sok bűnös reménykedik abban, hogy felderített bűncselekménye az eljárás elhúzódása miatt enyhül; mire bíróság elé kerül, környezete is homályosabban, enyhébbnek látja tetteit Kétségkívül van ebben némi logika: ha ma garázda verekedés történik egy kocsmában, s — mondjuk — négy hónap múlva kerül bíróság elé a garázda, a sértettek, a tett szemtanúi idő múltával már másként látják a cselekményt Sokan tán el is feledik, az újságban sem látják nyomát, esetleg arra is gondolnak: megúszta valami kis büntetéssel. A sértetteket — és elsősorban a közvéleményt — megnyugtatja, ugyanakkor az igazságosztás menetében fontos állomást jelent az az eljárás, amit immár három éve sikerrel alkalmaznak a bűnüldöző szervek: az úgynevezett „vádirat nélküli bíróság elé állítás” módszerét. 1968-ban 333, 1969- ben pedig 337 terhelt felett ítélkeztek így a kerületi bíróságok. Önmagában nem sokat mond ez a néhány adat, az eljárás értékéről jobb képet ad egy látogatás a X. kerületi rendőrkapitányságon. Gyorsított eljárás a rendőrségen „Gyorsított eljárás” — — így is nevezik a módszert, lényege ugyanis az, hogy a bűncselekmény gyanúsítottja 3 napon belül felel tetteiért a bíróság előtt. A fiatal rendőr főhadnagy, dr. Zolna György elmagyarázza, miként és hogyan lehetséges ez a hihetetlennek tűnő gyorsaság, bűn és bűnhődés közti idő megrövidítése szinte órákra. A három nap egyfolytában végzett, kemény munkát jelent minden ilyen ügynél. Az kerül gyorsított eljárással bíróság elé, akinek tettével kapcsolatban a bizonyítékok azonnal rendelkezésre állnak: tetten érték vagy tettét beismerte és 5 évnél súlyosabb börtönbüntetés nem fenyegeti. Megtörtént a bűntett. A rendőrség kikérdezi az elkövetőt, kikérdezi a tanúkat. Beszerzik az egyéb bizonyítékokat (véralkohol-vizsgálat eredménye, garázdaságnál a kár kimutatása, kár jegyzőkönyv), megkérik az erkölcsi bizonyítványt. Ha mindez megvan, rendőri jelentés kíséretében máris bíróság elé állítja a bűnöst az ügyész. Mindez 3 nap alatt. Milyen ügyeknél lehet gyorsított eljárást alkalmazni ? — Ittas vezetés, garázdaság, közveszélyes munkakerülés, tiltott visszatérés (Budapestről kitiltott személynél), jogtalan használat — sorolja dr. Tóth Imre őrnagy. A tanúkat a helyszínen vagy a lakásukon hallgatjuk meg, rendkívül gyorsan beszerezzük a szükséges iratokat, s aznap, amikor a terheltet átkísérjük a bíróságra, már összeül a bírói tanács, elhangzik az ítélet is. Népszerű a lakosság körében Néhány kerület — köztük Kőbánya kapitánysága — végez ilyen „gyorsított eljárással” történő intézkedést. — Kerületünkben erre igen nagy szükség van — hangsúlyozzák a kapitányságon —, szomorú rekorddal dicsekedhetünk ugyanis: 10 ezer lakos átlagában számolva, egész Magyarországon itt a legmagasabb a bűnözés. Negyven-ötvenezer bejáró van a kerületben, javarészt ez okozza a szomorú helyezést. (Jellemző adat: a főváros átlagát tekintve tavaly 10 ezer lakosra számítva 163bűncselekmény volt; a X. kerületben — 268!) A gyorsított eljárásra néhány érdekes példa is akad a kapitányságon. Június 26-án T. J. bement az egyik italboltba, részegen bort követelt. Nem szolgálták ki, mire lesöpörte a pultról az üvegeket és söröskorsót vágott a pult mögött álló vitrinbe. Pillanatok alatt több mint kétezer forint kárt okozott. Gyorsított eljárással felderítették a rendőrök a pontos tényállást , és június 29-én 9 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte a bíróság a garázdát. Hasonló gyorsasággal kapta meg büntetését K. M.-né: június 7-én este állították elő közveszélyes munkakerülésért. Június 8-án (!) 10 havi szabadságvesztés büntetést kapott. Július 17-én éjszaka pedig K A.-t állította elő a rendőr; ittasan vezette gépkocsiját, járdára szaladt. Július 20-án már ítéletet is hozott ügyében a bíróság. A lakosság körében nagyon népszerű ez a gyors igazságszolgáltatás — hangsúlyozzák a rendőrségen. — A bűntett szemtanúi aggaszt, közvetlenül tapasztalják ezt a gyorsaságot, hiszen a bíróság is tanúként hallgatja meg őket. Rendkívül hamar és széles körben elterjed a híre egy gyorsított eljárásnak; a tisztességes emberek örülnek annak, hogy a garázda, a gépkocsit elvivő huligán, vagy a közveszélyes munkakerülő szinte órák alatt kapja meg büntetését. Ez az eljárás — megfigyelésünk szerint — még szorosabbra fűzi a rendőrség és a lakosság jó kapcsolatait. Hogy a rendőrség — gyorsított tempóban is — alapos, jó munkát végez, jelzi egy bírósági statisztika: tavaly a gyorsított eljárással bíróság elé küldött terheltek közül mindössze 4 esetben került sor felmentésre, illetve az eljárás megszüntetésére. A bűnözés visszaszorításáért A jó munkát, ennek a fontos jogpolitikai és bűnüldözési módszernek a sikerét jellemzi dr. Patkós Lajosnak, a Fővárosi Bíróság elnökének véleménye is: „Társadalmi érdekből kívánatos, hogy a jövőben gyakrabban kerüljenek három napon belül bíróság elé az egyszeri megítélésű bűncselekmények elkövetői. Ezzel is hozzájárulhatunk Budapest közrendjének és közbiztonságának további erősödéséhez, a bűnüldözés visszaszorításához. Az az ítélet, amelyet a bűncselekményt elkövetően rövid időn belül hoz meg a bíróság, kiválóan szolgálja az általános megelőzést és a bűnözés visszaszorítását.” VML NÉPSZAVA HW*. augusztus 1