Népszava, 1970. október (98. évfolyam, 230–256. sz.)

1970-10-01 / 230. szám

(Folytatás az 1. oldalról) eszközök nagymértékű növekedését hangsúlyo­zom. A termelő szférában is számos olyan fejlesztési feladatot jelöltünk ki. A IV. ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok elérésének elenged­hetetlen követelménye, hogy a műszaki fejlesztés a mindennapos cselekvés gyakorlatává váljék és következetesen érvénye­süljön mind a termelő­­munkában, mind az irá­nyítási módszerek fejlesz­tésében, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Mindez annak az objektív körül­ménynek a figyelembe­vételét jelenti, amely gaz­daságunk hatékonyságá­­­nak szükségszerű fokozá­sából adódik. A jövőben energikusab­­ban kell arra töreked­nünk, hogy a társadalom erőforrásainak felhaszná­lását az eddiginél éssze­­rűbben szervezzük meg a gazdaság minden terüle­tén. Feladatunk olyan kö­rülmények kialakulásá­nak elősegítése, amelyek között a népgazdasági és vállalati szintű intézke­dések nyomán — mindenütt növekszik az alkalmazott munkaerő termelékenysége, — a gazdasági eredmé­nyeket viszonylagosan kis beruházási ráfordítások­kal érik el, — a termelési és for­galmi szférában lekötött forgóeszközök növekedé­se nem haladja meg a közgazdaságilag indokolt mértéket, mert a terme­lési kooperációkat és az értékesítési folyamatokat egyre tökéletesebben szer­vezik meg. Hogyan szolgálja ötéves tervünk a hatékonyság­­javulást? Mindenekelőtt úgy, hogy a fejlesztési politikát és az irányítási módszerek tökéletesítését egyaránt ennek a célnak a szolgálatába állítja. Figyelmet érdemelnek fejlesztéspolitikánknak áfc0Rr'g'’F5bb irányvonalai, amelyek meggyőződésünk szerint elő fogják segíte­ni gazdaságunk teljesítő­képességének növekedé­sét. Ezek: — a termelési szerkezet korszerűsítése, — a gazdaság infra­strukturális bázisának erősítése, a tudományos és műszaki fejlesztési fel­adatok támogatása és — a nemzetközi gazda­sági együttműködés to­vábbi fejlesztése.. A gazdasági fejlődés­amely a korszerűbb, kul­turáltabb fogyasztás ér­dekeit szolgálja. nem nemcsak a gazdasági növekedés a mércéje, ha­nem a haladó strukturá­lis változás is. Ezért alap­vető érdekünk az ilyen változások elősegítése. Ebben a szerkezeti válto­zásban egyrészt a világ­szerte megnyilvánuló mű­szaki-tudományos forra­dalomnak, másrészt szo­cialista társadalmunk sa­játos törvényszerűségei­nek kell kifejezésre jut­nia, figyelembe véve ér­dekeltségünket a nemzeti gazdaságok fokozottabb összekapcsolódásában. Gazdasági fejlődésünk elért színvonalára tekin­tettel, reálisan számol­nunk kell azzal, hoggy az elkövetkező időszakban a strukturális fejlődés újabb, minőségileg bo­nyolultabb kérdéseinek megoldása kerül előtérbe. A fejlődésben egyre na­gyobb szerepet kap egy­részt a növekvő jövede­lemből, s magasabb élet­­színvonalból adódó diffe­renciáltabb fogyasztói igények kielégítése, más­részt az egyes termelési ágakon belül a magasabb műszaki színvonalat kép­viselő gyártmányok és technológiák fokozott tér­nyerése. Ez a két tenden­cia tükröződik a külgaz­dasági kapcsolatok szer­kezetében is. A korszerű struktúra kialakítására irányuló tö­rekvés nem új gazdaság­­politikai cél. A Magyar Szocialista Munkáspárt ezt a feladatot már több mint egy évtizeddel ez­előtt fontos kérdésnek te­kintette, amelynek alap­ján megindult a réginél sokkal korszerűbb szer­kezetű gazdaság kiépítése. A XV. ötéves terv gaz­daságfejlesztési program­jában is előtérben állnak a strukturális haladást szolgáló törekvéseink. A terv ebben a vonatkozás­ban két irányvonalat köv­vet: nagyobb figyelmet szentel a meglevő ter­melőkapacitások fokoza­tos korszerűsítésére, mind a termékek, mind pedig a technológiai folyamatok tekintetében, helyenként azok átrendezésével; ugyanakkor a központi erőforrások jelentős ré­szét meghatározott, struk­turális fejlődés szolgála­tába állítja oly módon, hogy kiemel néhány kü­lönösen aktuális fejlesz­tési célt két. A nemzetközi, min­denekelőtt a Szovjetunió­val való együttműködés és a hazai termelésnöve-­­kedés alapján a jelenlegi­nél mintegy 30 százalék­kal több alumíniumférfi áll majd rendelkezésünk­re. Nagy feldolgozóipari beruházásaink nyomára körülbelül 70 százalékkal növekszik a félgyártmá­nyok termelése. Tovább fejlődik a kedvezőbben ér­­tékesíthető és hasznosít­ható késztermékek gyár­tása is.­­ Befejeződik, sőt az ere­deti elgondolásainknál nagyobb lesz az átalaku­lás a közúti járműgyártás­ban. 1975-re évi autóbusz­termelésünk meghaladja a 10 000 darabot, és így a tervidőszakban a szocia­lista nemzetközi együtt­működés alapján gépipa­runk Európa egyik legna­gyobb autóbusz-exportőr­jévé fejlődik. Gépiparunk egészére nem a nagyarányú meny­­nyiségi fejlődés lesz a jel­lemző. Gépiparunk alap­­kapacitásai ma már tekin­télyes méretűek, az alkal­mazott munkaerőből, az exportból számos, nálunk fejlettebb országnál is na­gyobb arányban részese­dik. A legfontosabb előt­tünk álló feladat, korsze­rűsíteni a gyártmánystruk­­túrát, a technológiát, nö­velni a termelés műszaki színvonalát. Ez a haté­konyság javításának leg­fontosabb feltétele. A korszerű gépipari ter­melés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű program, amelyet a KGST- országok összefogásával a számítástechnikai eszkö­zök termelésének és fel­­használásának területén hajtunk végre. Figyelem­be véve a részt vevő vál­lalatok fejlesztési alap­jait és a költségvetésből előirányzott összeget is, 9 milliárd forintra tehető a program teljes beruházási előirányzata. Lehetővé vá­lik, hogy a jelenlegi 80 számítógéppel szemben 1975-re mintegy 400 elekt­ronikus számítógépet üze­meltessünk. A mi viszo­nyaink között ez már mi­nőségi változást jelent majd a számítástechnika széles körben történő al­kalmazásában a tudomá­nyos kutatás és a gazda­ságirányítás területén. Jelentősége miatt meg­érdemli, hogy megemlít­sem a korszerű építési mó­dok és épületszerkezetek nagyobb mértékű alkal­mazását, valamint az e cél érdekében az ipar több más ágában is végrehaj­tandó fejlesztéseket. Az építőipari teljesítő­­képesség növelésére szol­gáló fejlesztésekre 34 mil­liárd forint áll rendelke­zésre. Ez kétharmaddal nagyobb, mint amennyit hasonló célra a III. ötéves terv időszakában felhasz­­náltan­k. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a könnyűipar­ban a ruházati termé­kek termelőkapacitás-bő­vítésének és korszerűsíté­sének programja, vala­mint a papír-cellulózipar fejlesztése. A termelés hatékonysá­gát javító szerkezeti fej­lesztések a mezőgazdaság­ban is jelentősek. Fő cé­lunk a hústermelés fellen­dítése oly módon, hogy a takarmány-felhasználás hatékonysága is növeked­jék, s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagy­üzemi állattenyésztés to­vábbi fejlesztésének több milliárdos programját in­dítjuk meg a tervidőszak­ban. A tervet megalapozó gazdasági elemzések so­rán kialakult meggyőző­désünk szerint a társa­­­­dalmi munka hatékonysá­gának növelése szükség­­szerűvé teszi, hogy a to­vábbiakban is nagy figyel­met fordítsunk gazdasá­gunk infrastrukturális bá­zisának fejlesztésére. A korszerű termelési szerkezet kialakítására irányuló törekvésünk szo­rosan összefügg nem­zet­­közi gazdasági kapcsola­taink fejlődésével. Nép­gazdaságunk viszonylag kis mérete és hazai nyers­anyagbázisunk korláto­zottsága mellett erőfeszí­­téseinket szükségszerűen koncentrálnunk kell, ami az esetek többségében csak jelentős exportra orientál­va tesz lehetővé hatékony gazdasági fejlesztést. Ezért szorosabban kell bekap­csolódnunk a nemzetközi gazdasági életbe, tovább erősítve együttműködé­sünket a szocialista orszá­gokkal, de bővíteni törek­szünk áruforgalmunkat a nem szocialista országok­kal is. A tervidőszakban a szo­cialista országokkal a gaz­dasági együttműködésünk­ben egyre erőteljesebben jelennek meg újszerű ele­mek. Például új együtt­működési formák a nyers­anyagellátás egyes terüle­tein; az eddiginél hatéko­nyabb és sokrétűbb ter­melési kapcsolatok a gyár­tásszakosításban és a ter­melési kooperációban; a szocialista országokkal ösz­­szehangolt kapacitásbőví­tés; a műszaki-tudomá­nyos együttműködés erő­teljes fejlődése a legkor­szerűbb ágazatokban; a termelővállalatok között­számottevő a fejlődés az egészségügy területén is. Ezt jelzi: a gyógyintézeti ágyak száma 8600-zal nő, a szakorvosi órák száma napi 6900-zal növekszik, és 550 új orvosi körzet léte­sül. A tudományos kuta­tás és a műszaki fejlesztés céljait öt év alatt mint­egy 46 milliárd forint szel­len együttműködésének bővülése. A KGST országaival folytatott tervkonzultá­ciók során nagy jelentő­ségű kormányszintű meg­ál­la­podások születtek, amelyek elősegítik, hogy nyersanyagellátásunk több problémáját hosszabb táv­latokra is megoldjuk. A Szovjetunióval például együttműködünk egyes fontos nyersanyagok ki­termelésében, a Bolgár Népköztársasággal megál­lapodtunk a szódagyári beruházásban való részvé­telről, a Lengyel Népköz­­társasággal kénszállítások­­ra vonatkozó megállapo­dás született. Népgazdaság-fejlesztési tervünk sokrétű,­ hatékony nemzetközi koordinálása lehetővé tette, hogy a már említett­­ struktúra-átala­kító beruházásokat főleg a gépiparban, a vegyipar­ban, a kohászatban és az élelmiszeriparban nem­zetközileg is megalapoz­zuk. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt nem lezárt folyamatról van szó, hanem állandó és most különösen fejlődő fo­lyamatról. A KGST XXIII. és XXIV. ülésszaka nagy jelentőségű határozatokat hozott a KGST-országok közötti gazdasági integrá­ció továbbfejlesztéséről. Pártunk és kormányunk gátja, ami több mint más­­félszerese a III. ötéves terv időszakában felhasz­nált összegnek. Ezáltal a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre for­dított részarány az előző ötéves tervidőszakhoz ké­pest 2,4 százalékról 2,8 százalékra emelkedik, többször kinyilatkoztatta, hogy a gazdasági integrá­ció fokozatos kialakítását objektív szükségszerűség­nek tekinti, és érdekelt, megvalósításában. Ebben a munkában továbbra is aktívan részt kívánunk venni, mivel úgy­­véljük, hogy a szocialista orszá­gok közötti gazdasági együttműködés szorosabb­ra fűzése, formáinak és módszereinek továbbfej­lesztése gazdasági fejlődé­sünk számára újabb erő­forrásokat tár fel,­ elősegí­ti IV. ötéves tervünk ked­vező megvalósítását, és megalapozza az 19­75 utáni évek dinamikusabb fejlő­dését. Ezeket a tényezőket fi­gyelembe véve, azt tervez­zük, hogy az 1971­-75-ös időszakban külkereskedel­mi áruforgalmunk a szo­cialista országokkal mint­egy 50 százalékkal bővül, ezen belül a forgalom fej­lődése a KGST-országok­­kal valamelyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkésországokkal is. A kapcsolatok bővíté­sének előfeltétele itt is a kölcsönös előnyök biztosí­tása. Az áruforgalom bő­vítése mellett fokozottabb­­an törekszünk a vállala­tok közötti termelési koo­perációk létrehozására és a műszaki-tudományos együttműködés fejleszté­sére. Az ötéves terv előirá­nyozza mindazokat a be­ruházási erőforrásokat, amelyek gazdaságpolitikai céljaink eléréséhez szük­ségesek. A tervidőszakban mintegy 480­-500 milliárd forint értékben határoztuk meg népgazdaságunk be­ruházási teljesítőképessé­gét. Ez körülbelül 150 milliárd forinttal, mint­egy 30 százalékkal több, mint amennyit a III. öt­éves tervidőszakban beru­háztunk. Tanácskozik az országgyűlés A műszaki fejlesztés váljék mindennapos gyakorlattá Nemzetközi gazdasági kapcsolataink Energia-, műanyag-, műtrágya-, bauxit-, építőipar A IV. ötéves tervben je­lentős eszközöket irány­zunk elő­ az energiaszer­­kezet további korszerűsí­tésére. Energiafelhaszná­lásunkban a szénhidrogé­nek részesedése 1955-ben 16 százalék volt, 1965-re 27 százalékra növekedett, 1975-re pedig eléri majd az 55—60 százalékot. Ez a program nagymértékben érinti a lakosságot is, hi­szen ez azt jelenti, hogy a tervidőszak végére a háztartások mintegy 65 százalékát tudjuk majd gázzal ellátni. Kényelme­sebbé, kulturáltabbá válik ezáltal a lakások nagy részének hőellátása. A vil­­lamosenergia-termelés és a szénhidrogének kiterme­lése és felhasználása ér­dekében 47 milliárd fo­rint beruházást irányzunk elő, ami egyharmaddal több, mint amennyit a 111. ötéves terv időszaká­ban erre a célra fordítot­tunk. A tervidőszakban az energiahordozók terü­letén már most is nagy je­lentőségű együttműködés bővítése érdekében meg­épül a Barátság-kőolajve­zeték második vonala. Tovább folytatjuk a műanyagipari fejlesztést. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a termelési oldalon korszerű petrolkémiai ipar bontakozik ki hazánkban, a felhasználók területén viszont a költségeket csök­kentő, vagy versenyképe­sebb termelési eljárások műanyag bázisa növek­szik. Erőteljesen fejleszt­jük műtrágyagyártásun­kat, hogy a mezőgazda­ságban tovább tudjuk nö­velni az egységnyi földte­rületre számított termelő­­munka eredményességét A fejlesztés nyomán a hazánkban előállított mű­anyagok mennyisége meg­kétszereződik, összetétele korszerűbbé válik, a mű­trágyatermelésünk ható­anyagban pedig az 1970. évi 507 ezer tonnáról 1975- re 912 ezer tonnára, tehát 50 százalékkal növekszik. Az importot is figyelem­be véve, az egy hektárra jutó felhasználás 1960-ban még 24 kilogramm volt, az 1970-es évben már 110 kilogrammra, az 1975-ös esztendőre pedig 190 ki­logrammra nő. Magyarország számotte­vő bauxitvagyona lehetővé teszi olyan alumíniumipar kiépítését, amely az or­szág belső szükségleteinek kielégítésében és az ex­portban is nagy szerepet játszhat. Ezért arra törek­szünk, hogy maximálisan kihasználjuk lehetőségeim­" Az­ Infrastruktúra egyes területein az előrehaladás ütemével elégedettek le­hetünk. Az energetikai fejlesztésről már beszél­tem. Gyors ütemben foly­tatjuk — távlati terveink irányvonalának megfele­lően — a közlekedés fej­lesztését is. A közlekedés­­politika távlati koncepció­ját az országgyűlés 1968- ban­ jóváhagyta. A közle­kedés fejlesztése ennek megfelelő formákban és ütemben folyik. Aláhúzta az úthálózat fejlesztésének fontossá­gát. A jelenlegi útviszo­nyok az országban még nem kielégítők. Úthálóza­tunk a gyorsan növekvő igényekhez képest elma­radott, és útépítéseink minőségileg is kifogásol­hatók. A IV. ötéves terv­ben útépítésre, korszerűsí­tésre és fenntartásra 36 milliárd forintot irány­tunk elő. A javító- és szervizhálózat, az alkat­részellátás és az üzem­anyagtöltő állomások há­lózatának bővítésére a terv a vállalati pénzesz­közök kiegészítésére 3,3 milliárd forintot irányoz elő. A terv kidolgozása so­rán megfelelő figyelmet fordítottunk a hírközlés helyzetének vizsgálatára. Arra törekedtünk, hogy gazdasági erőforrásaink­kal összhangban, ezen a téren is számottevően fej­lődjünk. Befejezzük a jászágói 500 kW-os rövid­­hullámú rádióadó építését. Új URH-adók létesülnek a rádióműsorok vételi le­hetőségeinek javítására, valamint önálló URH-mű­­sor sugárzására. Megkezd­jük a második, színes vé­telt is biztosító televízió­műsor sugárzását. Jelen­tősen, mintegy 250 ezer ál­lomással bővítjük a tele­fonhálózatot. Az infrastruktúra fej­lesztése terén világszerte az egyik legnagyobb gon­­dot a megfelelő mennyisé­gű és minőségű víz bizto­sítása okozza. Azok az­ or­­szágok, amelyek időben nem készültek fel megol­dására,­ komoly nehézsé­gekkel küzdenek. Korsztá­­njan­ak a IV. Ötéves terv­­béli­ ia fokozott figyelmet fordít erre a területre, és a tervidőszakban 25 mil­liárd forint beruházást biztosít árvízvédelmi be­rendezésekre, regionális vízművekre, víztisztító be­rendezésekre, csatorna- és közműépítésekr­e­ . A termelő jellegű terü­letek mellett nagy érde­künk fűződik ahhoz, hogy a nem termelő területeken is erősödjön gazdaságunk infrastrukturális háttere. A terv ezért komoly fi­gyelmet szentelt az okta­tásnak, a tudományos ku­tatás és műszaki fejlesz­tés támogatásának, az egészségügynek. A tervidőszakban az ál­talános iskolai tantermi hálózat minőségének javí­tása érdekében 2500 osz­tálytermet építünk, és 400 osztályterem építésével bővítjük a középiskolai hálózatot A felsőfokú ok­tatás fejlesztésére mint­egy 2,8 milliárd forint be­ruházást biztosítunk. A közlekedés és hírközlés korszerűsítése Az elosztási rendszer hasson aktívan a termelésre és a termelékenységre A beruházási tevékeny­ségben a tervek alakulá­sát a kivitelezőképesség növekedésével összhang­ban kell "Szabályoznunk, ugyanakkor a­­ kivitelezői kapacitás ■ tervezett bőví­tését maradéktalanul vég­re kell hajtanunk. A beruházások előkészí­tését és a kivitelezés szer­vezettségét magasabb szín­vonalra kell emelnünk. A beruházási erőforrá­sok megoszlásában a ter­vezett arányváltoztatáso­kat következetesen kell érvényesítenünk. Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irá­nyítómunkában is intéz­kedéseket kíván tenni. Az intézkedések alapvonása, hogy a jövőben­­ szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költségvetést ter­ven felül terhelik. Min­dennemű terven felüli költségvetési kiadást csak alapos elemzés után fo­gadhatunk el, alkalmazva a felelősségre vonás és a gazdasági következmé­nyek visszahárításának módszerét is. — Következetesebben szerezzünk érvényt a kor­mányszintű beruházások színvonalas és felelősség­­teljes előkészítésére­ vo­­natkozó előírásainknak; — koncentráljuk erőin­ket, hogy a kivitelezési kapacitások gyorsabban fejlődjenek. A benyújtott törvényja­vaslat és az indokolás a gazdaságfejlesztés felada­tai mellett összefoglalóan tartalmazza az él­etszín­­vonalra vonatkozó elő­irányzatokat és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Az életszínvonal, az élet­körülmények változását természetesen­­ nem lehet csak a­­­ tervszámok alap­ján megítélni, hiszen szá­mos olyan cél elérésére is törekszünk, amelyek, a terv számsoraiból közvet­lenül nem olvashatók ki. A nemzeti jövedelem fogyasztást szolgáló ré­szét 30 százalékkal ter­vezzük növelni. A közvet­len áruellátás fejlődését kifejező kiskereskedelmi forgalom pedig 40 száza­lékkal nő. A nemzeti jövedelem felhasználásakor azon­ban nemcsak a fogyasztá­si alap adta lehetőségek keretein belül kívánjuk a lakosság életkörülményeit­ javítani, hanem a beruhá­zásokban is növeljük az életkörülményeket srtíiló fejlesztések arányát, így a nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát hasz­náljuk fel az életszínvonal, emelése érdekében, mint korábban. Különösen, je­lentős a tervnek az a cél­ja, hogy a lakásellátás ja­vítására és a kapcsolódó kommunális fejlesztésekre szolgáló állami beruházá­sokat kétszeresére növeli a III. ötéves tervidőszak­hoz képest.­ A következő öt évben összesen mint­egy 400 000, ebből állami erőforrásból 180—200 ezer lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka városokban létesül Gazdaságpolitikánk alap­elve, hogy a jövedelem­politikának, az elosztási rendszernek aktívan kell hatnia a termelésre és­­a termelékenységre. Ezért arra törekszünk, hogy a reálbérek növekedése vi­szonylag gyors legyen és (Folytatás a 3. oldalon)

Next