Népszava, 1970. október (98. évfolyam, 230–256. sz.)

1970-10-18 / 245. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA __________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA________• 98. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1970. OKTÓBER 18. VASÁRNAP A Dr. Agy és Dr. Szív ■ NEGYEDIK ÖTÉVES TERV kezd bevonulni­­ a köztudatba — immár, az országgyűlési vita 11 után, részleteiben is. Mindenki felfigyel a nagy úr kérdések megoldásának adataira, a négyszáz­­ezer lakásra, a megawattokra, a szénhidrogénbázis fejlesztésére, a vágóállat-tenyésztés távlataira, a textilipar „műszálasítására”. Az 1971—75-ös időszak különböző vonatkozásait széles körben vitatjuk. Tudjuk, megvan hozzá az energiabázis, a nyers­anyagszükséglet nemzetközi kooperáció révén —el­sősorban a KGST-országok szállításai, de valameny­­nyi kereskedelmi partnerünk gépei és nyersanyagai segítségével — biztosítottnak látszik. Mind többet beszélünk róla, és jogos várakozással, hogy a nép­gazdaság egyensúlya és anyagi-műszaki megalapo­zottsága kereken 500 milliárdos beruházási progra­mot tesz lehetővé, öt esztendő áll előttünk és ipari jelzőszámok, kapacitásadatok tekintetében rendkívül megnyugta­tó kép. Amit a közgazdaságtudomány, a műszaki tervezés, a pénzügyi kalkuláció, a baráti és üzleti kapcsolatok megtehetnek, az mind józan, hideg számoszlopokban összegezhető. Vannak is talán, akik úgy képzelik, hogy ezek után a terv a szervezés és a gazdasági mozgató erők automatizmusára bízva, tulajdonképpen „lefutott mérkőzés”, hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyre inkább bekapcsol­juk számításainkba és munkaszervezésünkbe az elektronikus számítógépek nagyon huszadik századi seregét. D­E A TERV nem lenne szocialista terv, szocializ­must építő ország ötéves gazdaságfejlesztési váz­lata, ha csak ezekkel az objektív körülmények­kel és matematikai valószínűségekkel számolna. Terveket készíthetnek kapitalisták is, nem is rossza­kat. De még nekik is számolniuk kell egy körül­ménnyel, ami az ő esetükben szükséges rossz, azzal tudniillik, hogy a terv megvalósítása munkásokon múlik. Nincs az a trösztvezér, konszernfőnök, a leg­mindenhatóbb milliárdos legyen is, akinek ne kelle­ne belekalkulálnia üzleti elképzeléseibe, hogy szá­mára ellenséges vagy legalábbis bizonytalan közeg­gel dolgozik, jobban vagy kevésbé jól élő munká­sokkal, alkalmazottakkal. Ami náluk szükséges rossz, az nálunk a legfon­tosabb bázis. M­ÉRT A SOK MILLIÓ új kilowattóra, a 400 ezer­­ új lakás, az újabb fejlődésnek induló vidéki vár­osi­rosok, a korszerűsödő üzemek betont, vasat, sze­l­­­net, olajat, irányítást és szervezést igényelnek, mint bármely társadalomban. De a negyedik ötéves .. terv képletében mindehhez nem ismeretlen, hanem nagyon is ismerős, reális, nélkülözhetetlen tényező­ként ott van — a dolgozó, alkotó ember akarata, ön­tudata, hazaszeretete. Ez, látszólag, lira. Korunkat szeretjük atomkornak hívni, az auto­matika korának, az elektronika korának. Évtize­dünkben természetes, hogy a televízióban megnéz­zük a néhány ezer év múlva játszódó „Orion űrha­jót’’, melynek asztronautái nekivadult robotokkal verekednek egy távoli bolygón. De azokat a roboto­kat is emberek tervezték, „lázadásuk” emberi be­táplálás következménye — mint ahogy az atomkor, az automatika kora és az elektronika kora ugyan­így nem embertől függetlenül, hanem emberi felfe­dezésektől ihletett és emberi munkával létrehozott körülmények kora. Hogy a tervnek — a maketteken jelentkező új épületek, erőművek, távvezetékek megépítőjeként — az átlagember, a munkás a fő szereplője, azt mégis ki kell mondani. Naponta kell kimondani, mert nem szabad elfeledkeznie róla az iparág miniszterének, a tervező főmérnöknek, a ki­vitelezőnek, a gyárigazgatónak, a művezetőnek, de magának a munkásnak sem. A TERVNEK ezzel a tényezőjével a törvényerőre­­ emelkedett program erősen és reálisan számol. 11 „Az országgyűlés elfogadva és törvényerőve is­emelve a szocializmus építésének negyedik öt­éves tervben foglalt programját, felhívással fordul a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, az értelmiség­hez, szocialista hazánk minden polgárához: erejük, képességük és tudásuk legjavának nyújtásával segít­sék elő kitűzött céljaink valóra váltását”. Erőnk, képességünk és tudásunk legjava. Ezt valóban csak az tudja nyújtani, akinek a terv­ szív­ügye. Akinek a tervet szívügyévé teszik. Aki nap mint nap tapasztalja: a gyár, amelynek kapuja fölé esetleg ő maga illesztette a táblát, hogy „Miénk a gyár”, beavatja gondjaiba, feltárja előtte nehézsé­geit, megbeszéli vele a tennivalókat. Van a gyakran idézett József Attila-versben egy szép sor, a város peremén élőkről szól: „Emeljétek föl szívünket, azé, aki fölemeli.” Ebbe a fölemelésbe a mi viszonyaink között beletartozik az emberi ter­vek közös feladatként kezelése, mert hiszen ki lehet adni valamit utasításként, sőt, lehet a „fogjuk meg emberek, és vigyék” gondolatmenete szerint is cse­lekedni. De az igazán hatékony és okos munkához az emberi szívek és agyak együttes munkája kell. R.­AGY, aki mostanában a képernyőről rendkí­vül vidáman és racionálisan oktat bennünket közgazdasági realitásokra, nagyon fontos pro­fesszor. Nélküle nincs ötéves terv. De Dr. Szív nélkül sincs. Anélkül a — munkásosztályhoz, hazá­hoz, közös célokhoz tartozást sugárzó — érzelmi töl­tés nélkül, amely a tudatból táplálkozik és a jövőt nemcsak vagyonjogilag, de a szocialista hazához tar­tozás biztonságával is a magáénak érzi. Baktai Ferenc Gromiko és Rogers megbeszélése New Yorkban Folytatja munkáját az ENSZ jubileumi közgyűlése Négy órán át tartott, s helyi idő szerint röviddel éjfél előtt fejeződött be Gromiko szovjet és Ro­gers amerikai külügymi­niszter péntek esti mun­kavacsorája a New York-i szovjet ENSZ-misszió épü­letében. Az este folyamán Gromiko és Rogers egy­órás négyszemközti be­szélgetésre vonult vissza. A napirend nélküli, kö­tetlen beszélgetés során, a legtöbb időt a közel-keleti helyzetnek szentelték, de a megbeszélések során foglalkoztak a Berlinben folyó négyhatalmi tárgya­lások és a szovjet—ame­rikai SALT-megbeszélé­­sek novemberben esedé­kes folytatásának téma­körével is. Rogers kül­ügyminiszter értesülések szerint magyarázókat fű­zött Nixon elnök nemré­giben előterjesztett indo­kínai csomagtervéhez, s ennek kapcsán amerikai források szerint szóba ke­rült egy jövendő dél-viet­nami kormány összetéte­lének kérdése is. Hivatalosan egyik fél sem nyilatkozott a meg­beszélések érdemi tartal­máról, de amerikai rész­ről nem hivatalosan „csa­lódásukat” fejezték ki amiatt, hogy — mint su­galmazzák — a szovjet külügyminiszter „határo­zottan visszavert” minden kísérletet, amely az Egye­sült Államok közel-keleti politikája, s a Berlinnel kapcsolatos álláspontja iránti „megértésre” pró­bálta rábírni a Szovjet­uniót. Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén felszólalt Líbia, Kinshasa-Kongó és Nepál küldötte. R. Kikia, Líbia küldöt­te a közel-keleti helyzet­ről beszélt, majd felvetet­te a New Yorkban kiala­kult, az ENSZ munkáját zavaró abnormális légkör kérdését. Emlékeztetett arra, hogy provokátorok több ízben támadást in­téztek különböző országok ENSZ-missziói ellen, le­szaggatták a tagországok zászlait és huligán elemek az ENSZ-székház bejára­ta előtt több ízben pro­vokációs tüntetéseket rendeztek. Ez az egészségtelen, el­lenséges légkör jórészt az­zal magyarázható, hogy New York a nemzetközi pénzügyi körök városa, az imperializmus és a cioniz­mus egyik központja — mondotta. Szükségessé vált, hogy e kérdést tel­jes komolysággal terjesz­­szék New York város ve­zetősége elé, vagy pedig a világszervezet számára más helyet kell keresni. A kanadai kormány elutasítja a szeparatista követeléseket Trudeau a rendkívüli állapot bevezetésének szükségességéről Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök péntek es­te rádió- és televízióbe­szédet mondott. Péntek reggel a miniszterelnök az egész ország területére életbe léptette a katonai szükségállapotról szóló törvényt. Ezzel felfüg­gesztette a polgári jogo­kat és törvényen kívül helyezte a Québeci Fel­­szabadítási Front nevű szélsőséges szeparatista szervezetet, amely fogság­ban tartja James Cross brit diplomatát és Pierre Laporte québeci munka­ügyi minisztert. Trudeau hangoztatta, hogy a québeci szélsősé­gesek nagy mennyiségű dinamitot és más robba­nóanyagot tárolnak, s emiatt is számuknál na­gyobb veszélyt jelentenek Kanada számára. A kor­mány a helyzet ellenőrzé­sét szilárdan kezében tartja és mindent meg­tesz, amit szükségesnek tart a közrend biztosítá­sára. A kormány minden szinten felkészült arra, hogy a lakosság érdeké­ben cselekedjék. A miniszterelnök a ka­tonai szükségállapotról szóló törvény alkalmazá­sát azzal indokolta, hogy a büntető törvénykezés önmagában nem képes le­küzdeni a rendszeressé vált terrorizmust. Trudeau együttérzését fejezte ki az emberrablók áldozatainak családtagjai iránt, majd a következő­ket mondotta: az ember­­rablók követeléseinek tel­jesítése nemcsak a fele­lősség feladása lenne, ha­nem Quebecben a terro­rizmus növekedéséhez ve­zetne. A szeparatisták kö­veteléseinek elutasítása nemcsak fontos elvek vé­delme, hanem egyúttal a kanadaiak személyi biz­tonságát is védelmezi újabb veszélyekkel szem­ben. OLDAL Az SZDSZ Főtanács a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységéért 5 Százezer és négymillió . . . ♦ * . . . 2 Hogyan vélekednek a munkások . . . . 3 Kommunistának lenni............................. . . 3 A ruházati ipar rekonstrukciójáról * . . . 7 Kádár János a csepeli pártértekezleten A Csepel Vas- és Fém­művek kommunistái szom­baton pártértekezletet tar­tottak, amelyen Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára is részt vett. Borbély Sándor, a Cse­pel Vas- és Fémművek pártbizottságának első tit­kára szóbelileg egészítette ki a tröszthöz tartozó üze­mek pártszervezeteinek, kommunistáinak elmúlt négyévi munkájáról szóló írásos előterjesztést A be­számolót a pártértekezlet megtárgyalta, a vitában Kádár János is felszólalt. Végezetül újjáválasztot­ták a Csepel Vas- és Fém­művek pártbizottságát, amelynek első titkára is­mét Borbély Sándor lett |MTI. Gyorsjelentés a háromnegyed évről Javuló kínálat, növekvő fogyasztás Most készült el a gyors­­jelentés 1970 első három­negyedének kiskereske­delmi áruforgalmáról, az árszínvonal alakulásáról. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium tájékoztatása szerint az év első kilenc hónapjában jelentősen ja­vult az árukínálat, 100,1 milliárd forint értékű áru fogyott 11,2 milliárd fo­rinttal — 12,6 százalékkal — több, mint 1969 azonos időszakában. Élelmiszer­­ből 8, ruházati cikkből 11,6, vegyes iparcikkből 20,3 százalékkal vásárolt többet a lakosság. A szövetkezeti kiske­reskedelem ezúttal is lé­nyegesen nagyobb forga­lomnövekedést ért el, mint az állami; a szövetkezeti szektor részesedése a tel­jes forgalomból 33,8 szá­zalékra nőtt. Főként ru­házati cikket adtak el többet a szövetkezetek, ami azzal magyarázható, hogy egy esztendő alatt 47 -ről 76-ra növelték áruházaik számát. A kereskedelem áru­készlete az év eleje óta fokozatosan, a forgalom növekedésével arányosan nőtt. A vállalatok az év első kilenc hónapjában 18,8 milliárd forinttal több árut szereztek, mint a múlt év azonos idősza­kában. Jelentősen nőtt a gépipar és a könnyűipar szállítása, és több fo­gyasztási cikket impor­táltak. A kiskereskedelmi ár­színvonal 1970 első nyolc hónapjában 1,3 százalék­kal volt magasabb, mint 1969 január—augusztus között. Az emelkedés nagyrészt a termelői árak növekedésének következ­ménye. Az élelmiszerek és az élvezeti cikkek ára minimális mértékben csökkent, annak ellenére, hogy júliusban és augusz­tusban az idényáras cik­kek árindexe 16, illetve 18 százalékkal nőtt. A nyári hónapokban a ru­házati cikkek árszínvona­la is mérsékelten emel­kedő tendenciát mutatott, főként azért, mert az idén a szezonvégi kiárusítás során kevesebb cikk árát mérsékelték, mint tavaly. A vegyes iparcikkek ár­indexe júliusban és augusztusban kevéssel a tavalyi alatt maradt. A Belkereskedelmi Mi­­­nisztériumban külön érté­kelték a szeptemberi áru­forgalom néhány jellegze­tességét. Ebben a hónap­ban kiugróan sok, 16,6 százalékkal több áru fo­gyott, mint 1969 szeptem­berében. A személygép­kocsi értékesítés a tava­lyinak közel háromszoro­sa volt. Ruházati cikkek­ből 20,4 százalékkal vet­tünk többet a múlt hó­napban. Szeptemberben is jó volt az élelmiszerellátás, csupán húsból, húskészít­ményből, száraztésztából és olcsó borból, sörből ha­ladta meg a kereslet a kí­nálatot. A vendéglátóipar bevétele 14 százalékkal haladta meg a tavaly szeptemberit, ami jórészt a hálózatfejlesztés követ­kezménye. Főként főtt ételből fogyott több. A ruházati cikkek kí­nálata szeptemberben ja­vult, választékosabb lett. A vállalatok igyekeztek az olcsó és a közepes árú cikkekből is bőségesen beszerezni. Néhány cikk­ből azonban — például ágyneműből, gyermekci­pőből, kismama cipőből, kordbársonyból — nem volt elegendő áru. A vegyes iparcikkek túlnyomó többségéből szintén jobb volt szep­temberben a kínálat, en­nek ellenére több helyről jelezték, hogy kevés az olajkályha, a hagyomá­nyos kályha, a gáztűz­hely, a gázbojler és a füstcső. Nem volt megfe­lelő a tüzelőolaj-ellátás és egyes szoba- és gyermek­bútorok is hiányoztak. Az építőanyagok iránti ke­reslet változatlanul élénk volt, a rendelkezésre álló áru mennyisége nőtt. Emelkedett a tüzelőanyag forgalma is, és a TÜZÉP- vállalatok szeptember vé­gén a tavalyinál nagyobb készletekkel rendelkeztek. A szakemberek becslé­se szerint a kiskereske­delmi áruforgalom az éV végéig elérheti a 137 mil­liárd forintot, ami 12,5 százalékkal lenne több az 1969. évi forgalomnál. (g. zs.) Hódmezővásárhely Új kertváros épül Hódmezővásárhelyen. A Hóvirág utcában már sorakoznak a kétszintes, négylakásos új házak (MTI Fotó : Tóth Béla felvétele) A meteorológusok szerint Hűvös, de jó kirándulóidőre számíthatunk Európa hétvégi időjárá­sában lényeges változás nem történt. A Kárpát­medence felett a hét má­sodik felében derült volt az időjárás. Igaz, hogy a 2000 méter feletti légtö­megekben erős a melege­dés, de ez lassan a talaj­­közelben is érezhető. En­nek tulajdonítható, hogy a szombat reggelre kiala­kult hőmérsékleti viszo­nyok Közép-Európában változatlanok maradtak. Nyugat-Európában a Keleti-ternget északi ré­széig terjed az enyhe le­vegő hatáskörzete és így abban a térségben plusz 5—plusz 9 fokot mértek szombat reggel. Nagyjá­ból ez a helyzet alakul ki Észak- és Kelet-Euró­­pában is, de Közép- Európa térsége változatla­nul hideg marad. A leg­magasabb nappali hőmér­sékletek eltérése az utób­bi évek átlagától a követ­kező: München, Berlin, Varsó térségében 4, Moszkva 6, Budapest 7, Belgrád 10, Szófia és Bu­karest 12 fok. Hazánk fe­lett nagy kiterjedésű le­szálló légmozgás közép­pontja van, ennek kelet felé tartó mozgása olyan lassú, hogy vasárnap sem kerül lényegesen mesz­­szebbre tőlünk. A meteo­rológiai mérések szerint vasárnapra változatlanul jó kirándulóidőre számít­hatunk. A hőmérséklet napi csúcsértéke várha­tóan e napon sem lesz magasabb 5—10 foknál és a hajnali lehűlés ismét eléri a mínusz 1—minusz­0 fokot. (sz.)

Next