Népszava, 1970. december (98. évfolyam, 281–305. sz.)
1970-12-25 / 302. szám
4 Karácsonykor, szolgálatban: Az acélolvasztár, a hőközpontos és a hírszerkesztő... Egyszer van egy évben karácsony, s ilyenkor tízmillióan három napig fütyülünk hajnali zsarnokunkra, a vekkerre. Vilgra meghallgatjuk gyerekeinket, házastársunkat. Végre beszélgetünk. Még az üres villamosmegállót is elkerüljük, sétálunk. De amíg mi kedvünkre ünneplünk, tízezrek dolgoznak. Egy perc: 93 forint A Lenin Kohászati Művek 19 ezer dolgozója közül kétezren a gyárban töltik a karácsonyt. Egy közülük Hárskúti István, olvasztár. — Ez az év is „jól’’ végződik... — Semmi ez nekünk, martinászoknak. Huszonkilenc éve vagyok a szakmában, tudom, mi a regula. Az acélolvasztást nem lehet félbehagyni. Tudja, mennyit ér nálunk egyetlen perc? Kilencvenhárom forintjába kerül az államnak. De azért ne sajnáljon bennünket senki, a kemence mellett jócskán pusztítunk a múlt héten még visongó malacból. Nem tagadom, közben kutyául szomjazunk, de műszak után ezen is segítünk. — Egyetlen ünnepnapja sem lesz? — Mind a három napot végigdolgozom, akárcsak brigádtársaim: Varga János, Rémiás József és Kovács István, de csak éjszakára jövünk be. A nappal a miénk lesz. Az én egész szabad időm a kisunokámé, Margitkámé . Nélkülük nincs meleg szoba A kelenföldi és a lágymányosi lakótelepen, a Móricz Zsigmond körtér, a Villányi út, a Bocskai út és a Vᣠ19 ezer lakásában meleget várnak az emberek. Nem érheti őket csalódás, a Kelenföldi Hőerőmű óriás kazánjai fűtenek. Minden nélkülözhetetlen ember éjjel-nappal a helyén van. — Mi az a fontos munka, amelyet az ünnep alatt sem szakíthat meg? — kérdezem Kiss Jánosnétól, a vegyi üzem vízműkezelőnőjétől. — Az erőmű vegyi üzemében éppen tizedik éve dolgozom, ráadásul három műszakban. Mégis szeretem. A Dunából kiszivattyúzott vizet, mielőtt a kazánba jutna, a mi üzemünk desztillálja. Munkánk nélkül nincs fűtés, nincs meleg szoba. — Az ünnepek alatt kit hagy magára? — A lányomat és a fiamat. De azért nem lesz hiányuk semmiből: töltött káposztát, sült kolbászt és hurkát, sok süteményt készítettem. Kissné ügyeletes társai: Nagy Józsefné, Soós Mária és Benedek Jánosné, szótlanul hallgatják beszélgetésünket. Gondolatban bizonyára odahaza, övéik között járnak. De a szemük egy pillanatra sem téveszti el a vezérlőasztalt. Karácsony a telexgép mellett — Milyen karácsonyra számíthat a világ? — kérdeztük Vályi Zsuzsa újságírótól, a Magyar Rádió hírszerkesztősége ügyeletes külpolitikai szerkesztőjétől. — Hat éve dolgozom a Rádió hírszerkesztőségében, időközben eltöltöttem néhány karácsonyt a telexgép mellett. Jóslás nélkül, de tapasztalataim alapján annyit mondhatok, hogy karácsonykor a politikusok és a tábornokok is ünnepelnek ... Csökkentett létszámmal ugyan, de a technika minden rendelkezésünkre álló eszközével: a Magyar Távirati Iroda, a Rádió külföldi tudósítói útján és rádiófigyelő szolgálatunk révén éjjel-nappal tartjuk a kapcsolatot a belfölddel és a külfölddel. Hallgatóink mindenről tudni fognak ... A martinász, a lakások ezreinek meleget adó hőközpont dolgozója a helyén van. A rádiós, aki szolgálatának minden percében hírt vár és továbbít, békés karácsonyt kíván mindenkinek. Hargitai Pál Hárskúti István Ilks3118* Kiss Jánosné Vályi Zsuzsa Mai balladába kívánkozna egy óbudai fiatal munkásházaspár család- alapítási története. Különös drámai és lírai elemeit idiU°k és konfliktusok, remény és kétségbeesés hullámzó sodrása érlelte. Szerelmük még 1959- ben kezdődött, a Hármashatár-hegy alatt romantikus, girbegörbe utcák egyik tánctermében, és alkonyi sétákon. Munkásszüleik ellenezték korai házasságukat, emiatt Amikor Deiner Richárd, a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár műszerésze 1963 augusztusában feleségül vette Petrovics Auguszta gépírónőt —egy ismerősük balatoni víkendházában töltötték mézesheteiket. Utána mindketten visszakeseredtek a saját szüleik otthonába. Lakásuk ugyanis nem volt, s így rákényszerültek egy furcsa, feszültségekkel teli „távházasságra”. Richárd a Szőlőkert utcában lakott, szüleivel és húgával. Szoba-konyhás, szerény otthonukba nem hozhatta el feleségét, aki a közeli Föld utca hasonló hajlékában élt özvegy édesanyjával, bátyjával és húgával. Ide sem költözhetett az ifjú férj, már csak azért sem, mert pár hónap múlva a lány húga is férjhez ment — hasonló távházas” módon. Két évig éltek így. Csak akkor maradhattak ketnéha Rómeó és Júlia, vagy más híres szerelmesek imitálásával vigasztalódtak és mókáztak. Mindezt már szelíd derűvel mesélik, modernül berendezett kétszobás, összkomfortos lakásuk foteljében, tesben valamelyikük otthonában, ha a család többi tagja sétálni vagy moziba ment , amire gyakran maguk is jegyekkel ösztönözték őket. Az esküvőjük utáni lakásigényléstől még semmit sem várhattak. Minden garassal fukarkodni kezdtek hát, hogy mielőbb más fedél alá jussanak. Ekkortájt egy elözvegyült ismerősük ajánlotta nekik, hogy költözzenek szoba-konyhás otthonába , az eltartásáért. A nénivel nyomban szerződést kötöttek, majd renováltalak igen elhanyagolt lakását. Jól meg is voltak egymással. Auguszta rendesen ellátta a nénit, aki úgy bánt velük, mint a gyermekeivel. Richárdék már révben érezték magukat és Auguszta — hamarosan anyai örömök elé nézett. De amikor a néni ezt megtudta — szinte pokollá tette az életüket... lakó két testvérasszony, a gyermekeik körüli dolguk során — bizony sűrű konfliktusokba is keveredtek. A pelenkás párája kis lakásban akaratlan indulatok fortyogtak. ÉS amikor a „távférjek” hol életük védelmében, hol békítően közéjük avatkoztak — keserűségük néha már lávaként sistergett... Szerencsére, Richárd akkor férjhez ment húga anyósáékhoz költözhetett. Így 1967 szeptemberében Auguszta az immár nyolchónapos Andreával áthurcolkodott férjéhez! Csakhogy hamar kiderült: csöbörből vödörbe jutottak. Tavaly télen visszaköltözött anyjához, s tárházas, gyermekes húgához. Itt viszont a régi, akaratlan pörlekedések újultak ki... Ez év elején Auguszta összeesett az utcán. Idegösszeomlással kórházba került. Richárd, mint hétéves igénylése óta sokszor, ismét a lakásosztályra ment, majd — bár pártonkívüli —, üzemük pártvezetőségéhez fordult, ecsetelni súlyos problémáit. Mint kiváló dolgozó és brigádvezető, támogatást is kapott. .. sággal azt mondta, hogy eddigi távházasságuk után — most szinte a hetedik „mennyországban” érzik magukat. .. Beszélgetésünk közben a bájos, szőke Andrea — aki most december 30-án lesz négyéves — derűs különszobájából gyakran átszaladt egy kis kotyogásra. Az ablakhoz hívott, hogy megmutassa: neki lent is van egy „gyerek szobája”. Valóban, alattuk terül el a jól felszerelt nagy játszópark, ahol a beépített beton pingpongasztalokon még a csendes decemberi estén is ütögették a labdát, Andrea szüleinek azonban ennél sokkal fontosabb, hogy közel van az óvoda ... Váratlanul látogatóba érkezett Richárd vidéken szolgáló katonatiszt rokona. Hivatalos dolga után felruccant hozzájuk, hogy lássa, miként élnek új otthonukban. Az egyik nagymama kalauzolta ide, mert a rokon új címüket még nem is tudta. „Itt már igen jól néztek ki...” — mondta, utalva a családra és a lakásra egyaránt. Auguszta pedig, miközben bárszekrényükből újabb békét és harapnivalót tett az asztalra, megjegyezte: amióta itt laknak, korábban lefogyott 14 kilójából — nyolcat már viszszaszedett. . . távházasságból — a hetedik „mennyországba ketten, kétfelé. Az idegösszeomlásig Delnerék arra kényszerzenek, Auguszta 1966 vérüitek, hogy külön-külön gén megszülte kislányát, ismét szüleikhez költözi Andreát. És az együtt Lent is van egy gyerekszoba Idén július elején az óbudai új lakótelep legfrissebb tízemeletes házában szövetkezeti lakást kaptak. Leírhatatlan összcsaládi örömmé vált ez az esemény. Megtakarított hatvanezer forintjukból húszezret, nyomban befizettek. Beköltözésük könnyű volt,, mert még csak teli bőröndökkel, gyerekággyal és tv-vel rendelkeztek. Azóta vettek egy 14 darabos, szép, nyers színű bútorgarnitúrát, nemrég pedig a még meglevő pénzükből már szőnyeg, függöny, hűtőszekrény s hangulatos lámpák is kerültek e meleg fészekbe. Amikor esti látogatásomkor megmutatták ízlésesen berendezett, VII. emeleti otthonukat. Auguszta tréfás komoly NÉPSZAVA .*&&& Az ország „déli sarkán“. ÚJ ÉLET KEZDŐDIK * KÖRNYÉK LÉLEGZŐZIK, észreveszem, valami érthető dolgot hoz tudomásomra: feldúlták a nyugalmát. Siklós—Nagyharsány— Beremend között teherautók söpörnek el, előzésnél a két kerék a padka szélén egyensúlyoz, a gumik nyöszörögnek. Mozdonygőz sippanása, az új sínek fölött a vasutas terpeszállásban lökdös egy szerkezetet. Vasút? .. . Kukorica termett itt, a 2,7 milliárdért épülő BCM helyén. A cementsilók hirtelen tűnnek fel, aztán elfogják a látószöget már. Egy sofőr ordít, fél keze a kormányon, másikkal integet, lába a lépcsőn. Ácsok zsaluznak, a daru morgó hangja, amint kezelője az egyesbe teszi ... a réten gépek, gépek, egyik kicsomagolatlan, körülötte szerelők, biztosan arra a társukra várnak, aki majd pajszerrel lepattintja róla az acélhevedert. Bakugrás tócsákon, a központi épületben vajszínű konyha, az étteremben főzőüstök, még spárgával átkötve, üvegajtók, a lépcsők mellett a zöld színű mozaikon bakancs verte piszok, a portán még „oda sem figyelnek”. ...mindez együtt Európa egyik legkorszerűbb és legnagyobb cementgyára, az épülő BCM. Szikszai Tibor igazgatót november 1-én nevezték ki. Egyelőre 26 embere van. Baczó István forgalmi szolgálattevő, Oláh Ferenc előmunkás, Balogh József műszaki ellenőr, egy beruházási előadó, gondnok, két vasutas, takarítónők, adminisztrátorok — szóval az előhad —, akiket vagy 900-an, 1000- en követnek. Mikor? ... Egy jelentésfélében olvasom: „A külső szemlélő számára úgy tűnik, készen van a gyár, állnak az épületek. Ez csak látszat. A szerelések most kezdődnek, a malomcsarnok, a hőkicserélő, a homogenizáló siló, az üzemen kívüli lakások kivitelezése... A felajánlás: a cementmű 1972. április 4-én termel. Zárójelben jegyzem meg, az eredeti határidő 1972 június volt...”. A gyárat 1259 ember építi, szereli. 1972-től évente 1 millió 70 ezer tonna cementet ad, az ország cementtermelésének 25 százalékát. A cement elszállítására 8 km új vár"'"'. • kilométer új utat építettek. ELVISZNEK EGY TE- KREMBE, ahová bekötik majd a hegyek felől érkező áramot, itt színes, meleg gépek mellett áll a kezelő (férfi vagy nő?) órákról, vízszintes és függőleges műszerekről olvas majd le és továbbit adatokat, másik az izzó kémencék torka előtt bámul a „kukksintóba”, biztosan lesz egy vagy több éjjeliőr, s ákád, aki számoszlopokat ad össze. Az érzékeny, bonyolult dolgokra bonyolultan reagáló emberii lények az efféle új környezet hatására kettőzött érdeklődéssel várják: vajon az új hely légköre jó lesz-e, életük, sorsuk szerencsésen alakul-e? Vajon az igazgató rendesen beszél, és a művezető barátságosan köszön vissza reggel? Minden kezdethez valaminek a befejezése is kell, néha egy óra alatt elhajítjuk elmúlt éveinket, régi helyünket, ahol értelmünk világa másokkal közös élményekben osztozkodott — egy jobbért, egy másik munkahelyért, ahol feszülten várjuk, milyen a „helyzet”. Mit tudunk és mit tehetünk az emberek belső világának nyugalmáért egy új gyáróriásban? A „légkör” első és legfontosabb feltétele: a lakás, a konyha, az élelmiszerellátás, a tanulás, a kulturálódás anyagi lehetősége. És mindezen túl, a fizetés. SZIKSZAI TIBORNAK, persze, még furcsa az új hely. — A megyei pártbizottság osztályvezetője voltam, és én foglalkoztam ezzel az építkezéssel is. Ismerem a terveket, a számokat, de az embereket... nem! A régi, kicsi cementgyárból jönnek majd ide vagy 250-en. A váci DCM-ben már tanfolyamot indítottunk, és sorban küldjük oda a jelentkezőket. Még Nyíregyházáról is érkeznek. Természetesen a környező falvakból várjuk a legtöbb embert. Mit kapnak? Elsősorban kitűnő, teljesen gépesített, munkahelyet. Fizetést? Még nem tudom mennyit, tervezet nincs. Az iparszokásos bérezését biztosítjuk. Azelőtt, ha gyárat telepítettek, a lakásokat utoljára alapozták. Itt már sok elkészült. Kerecz Lajos beruházási előadó: — Költözködő ember vagyok, Dorogtól Vácig bejártam a cementipart. Beremenden 140 lakás épül, a 12 kilométerre levő járási székhelyen Siklóson 210. Jövőre átadják mindet, de máris laknak vagy százban. A lakások panelből készülnek, két-három szobásak, fürdőszobával, központi fűtéssel. Az autóbuszközlekedést megszervezzük. Kell is a három műszakhoz. A Vonat is rendelkezésünkre áll. Kerecz Lajosné gondnok: — Három gyerekünk van. A fiam kollégiumba jár Pécsre, a kicsik ide, általánosba. Továbbtanulásra nincs lehetőség, de ez vidéken máshol is előfordul. Egyelőre tapossuk az új lakótelep sarát, de örülünk is a lakásnak. Lehet-e jól vásárolni? A húsellátás talán jobb, mint Pesten, kenyér, zöldség is van, csak a választék sovány. A Beremend falunak 4000 lakója nagyon megszaporodott. A tsz-ek nyithatnának boltokat. Piac nincs. Kellenes BCM-BEN AZ ÉPÍTŐK IS másképpen kezdtek, nem barakkban, hanem jó lakásban laknak. Kétezer személyes konyhájukon 3—4 féle ételből választhatnak. A gyári dolgozóknak épül már a konyha. Balogh József műszakiellenőr októberben érkezett. Feleségével, két gyerekével a siklósi lakótelep egyik lakásába költözött. ..Úgy hallottam, műszaki klub is lesz, és szerencsére közel a lakáshoz. Hazamegy az embe Kicsit lazít, aztán összejön a barátaival. Kíváncsi vagyok, kik lesznek. Manapság a munkások is érdeklődnek már a műszaki kérdések iránt. Beremenden a gyár mellett hatalmas kultúrház épül, színházteremmel, könyvtárral. Presszó is lesz. Földszintjén áruház, szolgáltató helyiségek. Hát... várjuk a többieket .. EGYELŐRE MÉG TEHETETLENÜL várakozva, „üresen” áll az óriási gyár, elmennek majd az építők, s eljön a nap, amikor utoljára húzza fel olajos overállját a szerelő. Jönnek a gyáriak. Amit pénzzel, erővel lehet, megtették a beruházók, de az itt élő és dolgozó emberek „lelkiállapota” még kérdéses; az alkotó, teremtő hangulatot saját maguknak kell kialakítaniuk. Az ember manapság nem képes magába zárni tapasztalatainak végtelen bőségét, szükségesnek érzi gondolatait másokkal is közölni, felfelé és lefelé egyaránt. A mindennapok gyakorlatában: ez az üzemi demokrácia, amely ide is bebocsátást kér és vár. Kialakulnak új barátságok, bensőséges kapcsolatok, de majd viták is lesznek. A 900 emberen, vezetőiken múlik, milyen lesz a légkör, a hangulat, s nem vitás, befolyásolja majd az évi egymillió tonna cement termelését. Szűt Dénes A tanácsi,,jézuska ” terefere aztán arra fordult, hogy Augusztáék itt ünnepük első önálló családi karácsonyukat. Mennyezetig érő fenyőt állítottak, alatta a ,,kis pocoknak” szánt ajándékok dominálnak. Mert amit szüleik a karácsonyra egymásnak kívántak — azt tréfás szavakkal szólva: „ a tanácsi ..Jézuskától” már júliusban megkapták ... Életük további útját most már megalapozott távlatokban szövögetik; élvezni az otthont, s végleg kiheverni az elmúlt évek feszültségeit; az eddigi fukarkodást ésszerű takarékoskodással folytatni. Auguszta nyelvtanulásra készül; Richárd pedig talárt esti vagy levelező technikumra. És családfájuk később esetleg újabb hajtást is terem... Az óbudai családalapítók mai balladájából így sarjadnak majd a mi életek holnapi románcai! Szenes Imre 1970. december 1. » TÉLI CSEND AZ ERDŐBEN