Népszava, 1971. január (99. évfolyam, 1–26. sz.)

1971-01-01 / 1. szám

r~---------------------------------------------------------------------— Kuba ünnepe A szigetet egy viszonylag keskeny tengerszoros­­ választja el a kontinenstől, a legnagyobb impe­­rto­rialista államtól, amelynek fenyegető árnyéká­ban fekszik a nyugati félteke első szocialista orszá­ga — Kuba. A szigetet Óceánok beláthatatlan messzesége, mérföldek tízezrei választják el a többi szocialista országtól, amelyek mindenkor segítették, hathatós támogatásukról biztosították a testvérországot. Ma ünnepeljük 12. évfordulóját annak a napnak, hogy győzelmet aratott a kubai forradalom és a nép Fidel Castro vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. Idézzük Castro szavait: „Az első években, amikor a termelés hanyatló­ban volt, a szocialista országok élelmiszert­ szállítot­tak Kubának. Amikor az országot veszedelem fenye­gette, fegyvereket küldtek.’’ A kubai nép az önzetlen segítség, a testvéri szo­lidaritás birtokában tovább halad a tizenkét évvel ezelőtt megkezdett úton. Kuba népe joggal lehet büszke az elmúlt esztendők fejlődésére, a gazdasági tervek megvalósítására, amelyek mezőgazdaságilag fejlett, ipari országgá változtatják a szigetországot. Rövid idő alatt évszázados problémákat oldottak meg Kubában: felszámolták a feudalizmust, felemel­ték a népet mérhetetlen nyomorából, leküzdötték az éhséget, a munkanélküliséget és írástudatlanságot — Batista véres diktatúrájának örökét. A győzelmes forradalom évfordulóján testvéri érzésekkel köszöntjük Kuba hős népét és az ország további felvirágoztatásához újabb kiemelkedő sike­reket kívánunk. Magyar álla üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke a kubai forradalom győzel­mének évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a kubai forra­dalmi kormány miniszterelnökét és dr. Osvaldo Dor­­ticos Torr­adót, a Kubai Köztársaság elnökét. A távirat szövege a következő: Kedves Elvtársak! A kubai nép nagy nemzeti ünnepe, a kubai for­radalom győzelmének 12. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a kubai forradalmi kormánynak, valamint a testvéri kubai népnek. A magyar népet őszinte örömmel töltik el a ku­bai népnek a Kubai Kommunista Párt vezetésével a függetlenség védelmében és a szocializmus építésé­ben elért eredményei. E politikai és gazdasági sike­rek tovább erősítik a Kubai Köztársaság nemzetközi tekintélyét, a szocialista országok testvéri összefogá­sát az imperializmus elleni közös harcban. Ez alka­lommal is szolidaritásunkról és támogatásunkról biz­tosítjuk a kubai népet az amerikai imperialisták pro­vokációi elleni állhatatos harcában, hazája szocia­lista felvirágoztatása érdekében kifejtett, önfelál­dozó küzdelmében. Örömünkre szolgál az is, hogy népeink barátsága és sokoldalú együttműködése a marxizmus—leniniz­­mus elvei alapján, a proletár internacionalizmus szellemében eredményesen fejlődik. Meggyőződé­sünk, hogy kapcsolataink gyümölcsöző továbbfejlesz­tése hozzájárul a szocialista közösség erejének növe­léséhez, a béke és a nemzetközi biztonság­ megszilár­­dításához.* Péter János külügyminiszter az évforduló alkal­mából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garcia kubai külügyminisztert. A KISZ, a nőtanács, a Ha­zafias Népfront, az Országos Béketanács és a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság ugyancsak üdvözlő táv­iratot küldött kubai testvérszervezetének. A Szaktanács üdvözlete Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára a következő táviratot küldte a Kubai Dolgozók Központjának, Hector R. Latour első titkárnak: Kedves Elvtársak! A magyar szervezett dolgozók, a SZOT elnök­sége forró testvéri üdvözletét tolmácsolom központ­juk vezetőségének és szervezetük minden tagjá­nak a győztes kubai forradalom kivívásának 12. évfordu­lója alkalmából. Nagy figyelemmel kísérjük népük áldozatos munkáját és harcát. Eredményeik büszke­séggel töltenek el bennünket. Meggyőződésünk, hogy a kubai és a magyar dolgozók a­ szocialista országok testvéri közösségében, összefogva a világ haladó erői­vel, minden nehézséget leküzdenek és megalapozzák népeink jobb jövőjét. E történelmi évfordulón sok sikert kívánunk önöknek a szocialista építőm­unká­ban és győzelmet hazájuk védelmében. ________________________________________ Diaeddin Daud megbeszélése Púja Frigyessel Csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumba lá­togatott Diaeddin Daud, az EAK elnökének szemé­lyes megbízottja, az ASZÚ legfelsőbb végrehajtó bi­zottságának tagja és nem­zetközi kérdésekről meg­beszélést folytatott Púja Frigyessel, a külügymi­niszter első helyettesével. A megbeszélésen részt vett Hollai Imre külügy­miniszter-helyettes és Nagy S. Lajos, a Külügy­minisztérium főosztályve­zetője, valamint Moustafa Ahmed Moukhtar, az EAK budapesti nagyköve­te. NÉPSZAVA Szociálpolitikánk öt éve „•••amit meg lehetett és meg kellett adni" A szociálpolitika — az értelmező szótár szerint — „valamely ország kor­mányzatának célkitűzése, illetve tevékenysége a la­kosság szociális viszo­­nyainak javítására, anya­gi és kulturális körülmé­nyeinek, életszínvonalá­nak emelésére”. A mi szociálpolitikánk — helyes, érdemi értel­mezés szerint — ennél jóval több: a magyar nép létbiztonságának tar­tópillére. Azon intézmé­nyek, intézkedések ösz­­szessége, amelyek bizton­ságot jelentenek szégyen életének minden mozza­natában, bármely várat­lan fordulat, nehéz meg­próbáltatás esetén.. A tömör fogalmazás is érezteti, milyen hallatla­nul tág fogalomról van szó. Hiszen a felsorolás még akkor is nehéz, ha viszonylag körülhatárolt a gyerekekért. jóllehet a gyermek­­gondozási szabadság csak egyetlen szeme az intéz­kedések láncolatának, mégis méltó a kiemelés­re. Hiszen tagadhatatla­nul része volt az élve­­születések örvendetes sza­porodásában (1966: 13,6, 1969: 15 ezrelék). Igénybevételének hat­­ványozódása pedig min­den cikornyás jelzőnél ékesebben szól az intéz­kedés népszerűsége mel­lett. Bevezetése első évé­ben 40 000, második évé­ben csaknem 100 000, 1969-ben 140 000, 1970-ben pedig összesen 166 000 anya vette igénybe, több mint egymilliárd forint értékben. Az ilyen és hasonló in­tézkedések azonban leg­feljebb a költségvetésben öltik számok formáját. Adott időszakban — számszerűségüktől függet­lenül — felmérhetetlen jelentőségűvé válnak a család, az egyén életében. Hogyan lehetne kifejezni az anya megkönnyebbü­lését, hogy nem kell böl­csődét keresnie, nem kell az időjárás viszontagsá­gaitól, a közlekedés meg­próbáltatásaitól, megfá­zástól rettegnie... Bár tulajdonképpen erre is utalnak a számok. Hi­szen a hatszáz forint jó­val alatta marad a havi fizetésnek, mégis inkább ezt választják. Mert sok­kal kedvezőbb, mint a korábbi változat, a fize­tés nélküli szabadság le­hetősége, amely gyakran a feljebbvalók belátásától függött. A többség él vele. Akadnak viszont szép Ugyancsak 1966. február­­ a nyugdíjasok életkö­rülményeit javító intéz­kedéssorozat első jelentős dátuma a tervidőszakban: tíz százalékkal emelték a 750 forintnál alacsonyabb sajátjogú és a 400 forint­nál kevesebb özvegyi nyugdíjat. 1970-ben újabb négy intézkedés szolgálta a nyugdíjasok életkörülmé­nyeinek javítását. A már­ciusi rendelet egyik cél­ja a régi és az új nyug­díjak közötti különbség csökkentése — a régiek javára. Az 1954. október­­ előtt megállapított — 1600 forintot meg nem haladó — nyugdíj húsz, az 1954. és 1958. december 31. közötti tíz százalék­kal emelkedett, az 1959 —1969 közöttit fix összeg­gel egészítették ki. Emel­lett a sajátjogú nyugdíj minimuma, az özvegyi nyugdíj és az árvaellátás minimuma több mint tíz százalékkal emelkedett. A nyugdíjköltséget éri ki­időszak szociálpolitikai eredményeit kívánjuk is­mertetni. Ez a harmadik ötéves terv időszaka, amelyet a jövő néhány vonatkozásá­ban — talán nem önál­tatás — korszakalkotónak minősíthet. Gazdaságpoli­tikai vonatkozásban a gazdasági mechanizmus reformja miatt, szociál­politikai szempontból pe­dig a gyermekgondozási szabadság megteremté­séért. Kádár János sza­vaival: „A IX. kongresz­­szuson elvi döntés szüle­tett a gyermekgondozási segély bevezetéséről... Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti, és úgy látszik, sikerült elgondo­lást, a gyermekgondozá­si segélyt megfelelőkép­pen kiegészíti,” a családokért számmal, akik sokallják a három évet. Anyagi helyzetük, a családalapí­tással járó adósságok sar­kallják őket, hogy mi­előbb ismét pénzt keres­senek. Ezért a gyermek­gondozási segély intéz­ményesítése sem tette fe­leslegessé új bölcsődék, óvodák építését. A har­madik ötéves tervben 34 ezerről 40 ezerre nőtt a bölcsődei helyek száma. Az óvodák befogadóké­pessége a számottevő — több mint tíz százalékos — fejlesztés ellenére is mind szűkebbnek bizonyul. Ennek, a látszólag csak szociális fogdíjnak peda­gógiai és gazdasági vetü­­­letei egyaránt intézke­dést sürgetnek. Nemcsak az államtól, hanem a ter­melés révén nagyon ér­dekelt üzemektől is, ame­lyek a jelenleginél jóval több erőfeszítésre lenné­nek képesek. A családtámogatásban változatlanul az állam vállalja az oroszlánrészt. A mai nappal lezáruló tervidőszak első intézke­dése a családi pótlék emelése volt. 1966. feb­ruár 1-én a családi pót­lék gyermekenként havi 50 forinttal nőtt: két gye­rek után 200-ról 300, há­rom gyerek után 360-ról 510, négy gyerek után 480-ról 680 forintra emel­kedett. (Nem sokkal ké­sőbb módosították, pon­tosabban : kiterjesztették a tsz-tagok családi pót­lék jogosultságát.) Öt év alatt 92 ezerrel nőtt a családi pótlékban része­sülő családok száma, az összeg pedig 1,3 milliárd forinttal, hatásban csaknem egy­milliárd forinttal növelte ez az intézkedés, mégis csak enyhítette, de nem szüntette meg a régi és az újabban nyugdíjazot­tak ellátása közötti diffe­renciát. Sok régi sérelmet or­vosolt a szolgálati idő öt­éves megszakítása hátrá­nyaink enyhítése (azok­nál, akik 1970. június 30 után kérik nyugdíjuk megállapítását). Főképpen az 1945-ben földhöz jut­tatott volt mezőgazdasági munkások, gazdasági cse­lédek és a gyerekük gon­dozása miatt évekre ott­hon maradni kényszerült anyák részére kedvező ez a rendelkezés. Megszűnt a kórházi ápolás korlátozása: a biz­tosítottaknak és család­tagjaiknak, valamint a nyugdíjasoknak és csa­ládtagjaiknak 1970. július 1 óta — a korábbi ki­lencven napos határ he­lyett — egészségi állapo­tuk szabja meg az ápo­lás időtartamát Végül, de nem utolsó­sorban: 1971. január 1-től évi két—két százalékkal emelkedik a nyugdíj. Ez egyfelől a vásárlóerő meg­óvását, másfelől azt cé­lozza, hogy a nyugdíj ne szakadjon el lényegesen az aktív dolgozók béré­nek emelkedésétől. A két százalék összegszerűségé­ben szerény, annál jelen­tősebb a módszer, a moz­gó skála, amely automa­tizmusával évek távlatá­ban mégis számottevő té­nyező. Az idős korosztályt szolgáló szociális intézke­dések öt év alatt 46 szá­zalékkal, 3,5 milliárd fo­rinttal növelték a nyug­­­díjköltséget. (Hozzájárult a nyugdíjaslétszám- és a bérszínvonal-emelkedés is.) A valóban jelentős növekedés ellenére a nyugdíjasok számottevő rétege joggal kevesli sa­ját járandóságát. Sérel­mük enyhítését célozták a felsorolt erőfeszítések és enyhítik majd a követ­kező időszakokban is. A parasztság javuló ellátása A mögöttünk álló terv­időszak immár köztudo­mású vívmánya, hogy a parasztság jövedelme or­szágos átlagban elérte a munkásokét. És szociális ellátottságban is lénye­gesen megközelítették a bérből és fizetésből élő­ket. 1967. január 1-én be­vezették az új tsz-nyug­­díjtörvényt, amely havi 400 forintban szabja meg az alsó határt. 1966-ban kormányrendelet szüle­tett, hogy a termelő­szövetkezeti tagok beteg­­ségi ellátását és szü­lési segélyezését a mun­kaviszonyban álló dolgo­zók betegségi biztosítását megközelítő színvonalra kell fejleszteni és a csa­ládi pótlékokra vonatko­zó feltételeket úgy módo­sítani, hogy a családi pótlék két gyerek után is járjon, a gyerekek kor­határa pedig 10-ről 14 év­re emelkedjék. A rendel­kezés mintegy 100 ezer családot érintett és több mint 255 ezer gyerek után adott jogosultságot csalá­di pótlékra. Az új rendelkezések kiterjesztették a szolgál­tatásokat a fogpótlásra, szakrendelésre (gyógyin­tézetbe) utalás esetében útiköltségtérítésre, gyógy­fürdőkezelésre, és teme­tési segélyre is. Az anya­sági segélyre való jogo­sultság és a segély össze­ge azóta ugyanúgy érvé­nyes a tsz-tagokra is, mint a munkaviszonyban álló nőkre. Jemző, hogy a társada­lombiztosítás kiadása ■ 1966. évi 20 832 millióig 1969-ben 27 173 milliót emelkedett. Az idei k adás várhatóan megközt­íti a 30 milliárdot. A szociálpolitika foga­lomköre ezzel, persz még korántsem merült . Hiszen szó sem esett szociális otthonokról (be­fogadóképességük 15 szá­zalékkal bővült), az üdü­lésről, a családok üdülé­séről, az anya- és gyer­mekvédelemről, az égés­­ségügyi ellátás és a gon­dozás fejlődéséről. Azok­ról a korszakot nyit nagy és kevésbé nagy lé­pésekről, amelyek beszé­desen bizonyítják, hog­y Kádár János kongres­­szusi zárszava szerint -­­ a Központi Bizottsá és a kormány soha eg percig sem várakozot, mindig megadta azt, ami meg lehetett és meg kel­lett adni”.­ ­ l­kacs Mária Milliárdok a nyugdíjasoknak 1911. január 1 KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Rudolf Gnaeginek, a Svájci Államszövetség új elnöké­nek, hivatalba lépése al­kalmából. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte k­i jókívánságait Ahmadou Ahidjo köztár-­­sasági elnöknek, Kamerun nemzeti ünnep­e alkalmá­ból. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Gaafar Moha­med Nimeri vezérőrna­gyot, a forradalmi pa­rancsnoki tanács és a mi­nisztertanács elnökét, a Szudáni Demokratikus Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából. Peter ■János külügyminiszter táviratban köszöntötte Fa­­rouk Abu Eisa külügymi­nisztert. Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkára távirat­ban fejezte ki köszönetét Kádár Jánosnak a LEMP KB vezető szerveinek új­­jáválasztása, valamint el­ső titkárrá történt meg­választása alkalmából kül­dött üdvözletéért és jókí­­vánságaiért. Január elsején életbe lép a módosítót­ szabályozó rendszer Január elsején életbe lép a továbbfejlesztett közgazdasági szabályozó­­rendszer, amelynek alap­elvei ezúttal először a tervidőszak egészére érvé­nyesek, így lehetővé te­szik, hogy a vállalatok előretekintően gazdálkod­janak, hosszabb időre is biztonsággal dolgozhassák ki fejlesztési programju­kat. A módosított szabá­lyozók fokozottan ösztö­nöznek a műszaki fejlesz­tés gyorsítására, a munka hatékonyságának növelé­sére, a termelés szerkeze­tének átalakítására, és egyéb, a népgazdaság szá­mára kívánatos változá­sokra. Az árszabályozás elvei változatlanok, az árrend­szert azonban oly módon fejlesztik tovább, hogy az árak jobban tükrözzék a tényleges társadalmi rá­fordításokat és a piac ér­tékítéletét. A kívánatos ármozgások ellenére, sem a termelői, sem a fogyasz­tói árak szintje nem emel­kedik lényegesen. A pénzügyi szabályozás legföbb célja az ország gazdasági és pénzügyi egyensúlyának erősítése, továbbá az, hogy pénzügyi eszközökkel is a munka hatékonyságának növelé­sére ösztönözzék a válla­latokat. A részesedési és a fejlesztési nyereségrész adóterhei közelebb kerül­nek egymáshoz, ezzel is ösztönözve a vállalatokat az erőteljesebb fejlesztés­re. Az adómentességek megszüntetésével jövedel­mük fokozására, gazda­ságtalan termékeik gyár­tásának abbahagyására, jobban fizető cikkek gyár­tásának bevezetésére sar­kallják az üzemeket Ugyanilyen célból szigo­rúbbakká válnak az álla­mi támogatások feltételei A hitelpolitika ugyan­csak a hatékonyabb gaz­dálkodásra ösztönöz. Az állam a műszaki fejlesz­tést, a termelékenység nö­velését, a termékszerkezet megváltoztatását és a nemzetközi versenyképes­­ség fokozását szolgáló tö­­rekvéseikben támogat­ó­­ hitellel a v­állalatokat. Az exportszabályozásban jelentős rendszerbeli vál­tozások történtek. Az ex­porttámogatást aszerint differenciálják, hogy mely vállalat mekkora ráfordí­tással­ szerzi meg az­ or­szágnak a devizát. Az import szabályozás­ rendszerében nincs válto­zás, csupán a szabályozók mértékei módosulnak. A létszám- és bérgaz­dálkodás szabályozói a munka hatékonyságára, az emberi munkaerővel való fokozott takarékosságra ösztönöznek. A vállalatok­nak anyagilag is érdekük lesz, hogy minél kisebb létszámmal minél na­gyobb jövedelmet érjenek el, s a létszám bővítése helyett a meglevő dolgo­zók bérét emeljék. A vállalatok már isme­rik az új tervidőszakot érintő összes fontos jog­szabályt, s így — most el­ső ízben — hozzákezdhet­nek saját ötéves terveik elkészítéséhez is. A következő hetekben, hónapokban műszaki kon­ferenciákon, termelési ta­nácskozásokon, munka­­értekezleteken egész vál­lalati kollektívák foglal­koznak majd a tervek ki­dolgozásával. (MTI) KEDVES ÜGYFELEINKNEK 42 ÚJ ÍVBEN MÉG TÖBB KORSZERŰ TÖLTŐÁLLOMÁSSAL ÁLLUNK RENDELKEZÉSÉRE EREDMÉNYES, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT ÉS JÓ UTAT KÍVÁNUNK

Next