Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-02 / 27. szám
Magyar írók a moszkvai tanácskozásról Vasárnap hazaérkezett Moszkvából a Magyar Írók Szövetségének öttagú delegációja, amely részt vett a szocialista országok írószövetségi vezetőinek tanácskozásán. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség tagjai, Darvas József, az írószövetség elnöke, Molnár Géza külügyi titkár, Simon István, a Kortárs főszerkesztője, Fábián Zoltán és Cseres Tibor író, interjút adtak az MTI tudósítójának. Évenként ismétlődik — mindig más-más fővárosban — a szocialista országok írószövetségeinek magas szintű találkozója, konzultatív tanácskozása. Sorrendben most a nyolcadik konferenciára került sor. Tizenegy ország írótestületének vezetői találkoztak. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK- beli, a román és a szovjet vezetőkkel együtt hivatalosan első ízben vettek részt a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Kuba írószövetségének vezetői, a Jugoszláviai Írók Szövetsége pedig megfigyelőkkel képviseltette magát a találkozón, amelynek színhelye a moszkvai írók Herzen utcai székháza volt. A négynapos konzultáció során a Magyar Írók Szövetségének a legutóbbi nemzetközi találkozó óta végzett munkájáról Darvas József számolt be. önálló téma volt a vietnami nép harcának támogatását szolgáló közös cselekvési program kialakítása. Mivel a konzultatív testület nem szokott kötelező erejű határozatokat hozni, e vonatkozásban arról volt szó, hogy az egyes írószövetségek maguk fogják odahaza kidolgozni a szolidaritást erősítő programjukat. Teljes egyetértés volt abban, hogy — a Szovjet írószövetség kezdeményezésére — minden országban vietnami napot rendeznek az írók. Segítenek tudatosítani a vietnami nép hősi küzdelmét, a különböző rendezvények — irodalmi estek, kiadványok — bevételét pedig felajánlják anyagi segítségül. A vietnami néppel vállalt szolidaritás magyarországi akcióit Fábián Zoltán ismertette. Elmondta, hogy több könyv készült nálunk Vietnamról, s antológiát is adtunk ki. Visszatérő témakéntismét napirenden szerepelt a műfordítások helyzete, a szocialista irodalmak friss termésének kölcsönös publikálása, propagandája. Ebben a tárgykörben magyar részről Molnár Géza tartott vitaindító előadást, taglalva a fiatal műfordítók, az utánpótlás nevelésének és az idősebb generáció nyelvi továbbképzésének, tapasztalatcseréinek bilaterális lehetőségeit. A folyóiratok közötti együttműködést — amelynek témáját magyar részről Simon István elemezte — a résztvevők rendkívül nagyra értékelték, azzal, hogy ezek az időszaki kiadványok sokkal gyorsabban adhatnak hírt egymás irodalmáról. Az európai biztonság megteremtésének olyanynyira fontos témája kapcsán Georgi Dzsagarovnak, a Bolgár írószövetség elnökének kezdeményezésére foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a politikai erőfeszítésekhez hasonlóan elő kellene készíteni az európai haladó írók konferenciáját. A plénum elfogadta az indítványt. Az írók nemzetközi együttműködése kapcsán határozott fejlődést állapítottak meg, különösen — amint Darvas József is kifejtette — a szocialista országok vonatkozásában. A szocialista íróknak minden olyan nemzetközi irodalmi fórumon ott kell lenniük, ahol alkalom nyílik a párbeszédre, az eszmék cseréjére. Az Európai Íróközösség (COMES) tevékenységéről elmarasztalólag vélekedett a moszkvai tanácskozás. Ugyanakkor felvetődött a gondolata egy új európai írószervezet — a COMES- nél életképesebb és hatékonyabb testület — létrehozásának. A tanácskozás idején aláírták Moszkvában a magyar és a szovjet írószövetség 1971. évi együttműködési munkatervét. Tárgyaltak a magyar írók az NDK írószövetségének vezetőivel vegyes bizottság megalakításáról. A román küldöttséggel abban állapodott meg a magyardelegáció, hogy tavasszal irodalmi szimpoziont rendez a két szövetség: Debrecen—Nagyvárad színhellyel, „az írói alkotói munka és az írói egyéniség” témában. Arról is tájékozódhattak a szovjet fővárosban a Magyar Írók Szövetségének küldöttei, hogy előrehaladtak az előkészületek a szovjet színházaknál a magyar drámák fesztiváljára. Április közepén lesz az eseménysorozat. Több mint 60 színházban mutatnak be magyar darabokat. (MTI) Nemzetközi közművelődési értekezletek A TIT 1971. évi tervéről nyilatkozott dr. Vonsik Gyula főtitkár, az MTI munkatársának. 100 ezer előadásunknak összesen csaknem 5 millió hallgatója volt az elmúlt naptári évben, és örvendetesen alakult az ipari munkásság körében végzett ismeretterjesztő tevékenységünk, hozzávetőleg egymillió munkás hallgatta meg előadásaink egyikétmásikát. Az idei programban három jelentős nemzetközi esemény szerepel: áprilisban Budapesten az élő idegen nyelvek oktatóinak nemzetközi konferenciája, amelyen mintegy 300 hazai és külföldi nyelvoktató pedagógus és nyelvész vesz részt. Ugyancsak tavasszal rendezik meg — az UNESCO felkérésére — a művelődéssel és a szabad idővel foglalkozó nemzetközi tanácskozást. Ősszel a szocialista országok testvérintézményeinek képviselőivel a kulturális integráció kérdéseit vitatják meg egy konferencia keretében. Újabb nyertesek jelentkeztek a Centrum Áruházak utalványaival Hétfőn a Luxus Áruházban ketten jelentkeztek a Népszava vásárlási utalványaival. Kriston Anna, aki a Heves megyei Kál községben lakik, szüleitől, a Népszava régi előfizetőitől kapta ajándékba az utalványt. Kabátot vásárolt a nyereményből. Czifra István, budapesti vendéglátóipari dolgozó, aki 1957 óta előfizetője a Népszavának, az 1000 forintért ruhaneműt vásárolt. Szélesedik a magyar—kubai akadémiai együttműködés A napokban írták alá Kubában a Magyar Tudományos Akadémia és a Kubai Tudományos Akadémia közötti tudományos együttműködés újabb kétéves munkatervét. A küldöttség hazaérkezése után Tétényi Pál, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese, a küldöttség vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. A most aláírt munkaterv az eddigieknél jóval szélesebb körű együttműködést irányoz elő. Eddig együttműködésünk főleg az élelmiszer-kémiára terjedt ki, a kubai akadémia élelmiszer-kémiai kutató intézetét patronáltuk, elsősorban szakemberek kiküldésével. Együttműködésünk most a geológiai és a számítástechnikai kutatásokkal bővül. A Magyar Tudományos Akadémia segítséget nyújt Kuba geológiai térképének elkészítéséhez. Kodály Zoltán emléknapok Debrecenben Vasárnap a Déri Múzeumban • megrendezett kiállítás megnyitásával megkezdődtek Debrecenben a február 8-ig tartó Kodály Zoltán-emléknapok. Az emléknapokra a debreceni városi tanács Kodály-portrépályázatot hirdetett. A képzőművészek szövetsége kelet-magyarországi szervezetének tagjai közül 21 művész 24 pályaművét mutatták be a kiállításon. A zsűri döntése alapján 4000—4000 forintos díjjal jutalmazták: Biró Lajos, Józsa János, Topor András portréját, Révész Napsugár grafikáját és Váró Márton Kodály-plakettjét. (MTI) A Legfelsőbb Bíróság teljes ülése A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága hétfőn teljes ülést tartott, amely megvitatta a polgári kollégium kétévi működéséről készített beszámolót. Megjelent dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter és dr. Szállási Géza legfőbb ügyész is. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnökének megnyitója után megvitatták a polgári kollégium beszámolóját, amely részletesen elemezte a különböző jogágak területén végzett ítélkezést és elvi irányító munkát, annak eredményeit és társadalmi hatását. Felszólalt dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter is. Kiemelte a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta eltelt időszakban betöltött jelentőségét. Az új jogszabályok alkalmazása komoly feladatok elé állította a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumát. Rámutatott, hogy a polgári jogalkalmazás jelentősége az utóbbi időben mind jobban előtérbe került. Megelégedéssel állapította meg, hogy a polgári kollégium hatékonyan közreműködött a mechanizmus jogalkalmazás felszámolásában és a szocialista jogtudat fejlesztésében. (MTI) NÉPSZAVA A televízió előtt írt I V. FRANK. Friedrich Dürrenmatt V. Frank című maró szatíráját néhány éve a budapesti Petőfi Színház is bemutatta. A darab korábban végigjárta, bukdácsolta a világ sok színpadát, és szándékát, stílusát, ábrázolásmódját illetően nagy vitát keltett. A televízió most az NSZK-ban készült filmváltozatot mutatta be, s ennél legalább az nem lehet vitás, hogy a darab a szerző elképzeléseinek megfelelően került a képernyőre. A film forgatókönyvírója és rendezője ugyanis maga Dürrenmatt. Az V. Frank különös mű, Shakespeare-től és Brechttől kölcsönzött dramaturgiájával, egyéni módon meghökkentő, vonzó és taszító stílusával, a végletekig, az abszurdumig egyszerűsítő ábrázolásmódjával. Humora keserű és groteszk, társadalombírálata a szerző csömörét, borúlátó filozófiáját is tükrözi. Dürrenmatt színpadban gondolkozott akkor is, amikor darabját filmre vitte. A „pihenőként” beiktatott képsor, amely létező bankházakat mutatott be klasszikus zenekísérettel — jószerivel az egyetlen, amely kilépett a színpad, a stúdió zártságából. Másfajta, filmszerűbb megjelenítést viszont aligha bírt volna el a songokkal kísért „magánbank-opera” sajátos stílusa, légköre. Ennyit a filmről. Ami bemutatását illeti, inkább a televízió szerdai színházi napján, vagy éjszakai előadásban kellett volna műsorra tűzni. Dürrenmatt nem milliók hét végi programja. Különben pedig bármilyen más, 18 éven felülieknek szánt filmet se tanácsos „csúcsidőpontban”, szombat este nyolc ó-....t kezdeni. DZSENI. Egy furcsa, szerencsétlen kölyöklány, Dzseni börtönverseit, vallomásait, kusza kis életének gondjait, keserveit hallottuk a Szülők, nevelők egymásközt sorozat dokumentumfilmjében. Hallottuk — önkéntelen ez a szótévesztés, hiszen láttuk is Dzseni történetét. Az illusztrálás, az események felidézése a Dzsenit helyettesítő színésznővel azonban kevésbé erőteljes, hiteles és megrázó volt, mint a lány magnóra vett hangja, saját kezű levelei, versei, ügyének aktái. Ennyi elég is lett volna Torday Aliz gazdag és érdekes dokumentumanyagával, személyes benyomásaival kiegészítve. A film nemcsak egy csupa ellentmondásból összegyúrt, érzelmileg megnyomorított, tévelygő kis teremtés portréja. Hasznosnak ígérkező televíziós párbeszéd vitaindítójaként került képernyőre. Dzseni sorsának, cselekedeteinek jellemző motívumai súlyos társadalmi kérdésre utalnak, a gyermek- és ifjúságvédelem problémáira. Érdeklődéssel várjuk az erről szóló vitasorozatot, amelyben a szakértők mellett a közönség részvételére is számítanak. ELSZABADULT A POKOL-BÁR. A főúr a Pokolban is főúr címmel zenés bohózatot mutatott be vasárnap este a televízió. Nem kellett volna! Ha egy százéves bohózat poros, idejétmúlt, annak mentsége a kora. De egy „mai témájú, vidám zenés játékot” — így jellemzi a műsorújság —, nem lehet elavult színpadi sablonokból, százszor ki- és befordított fordulatokból és használt poénekből felépíteni. A történet sem a miniszoknyáktól, sem a jó ritmusú zenétől nem lett mai, még attól sem, hogy az Állami Népi Együttes tagjai valami légeralsófélében ropták a modern koreográfiájú táncot a Pokol-bár parkettjén. A színészek jobb ügyhöz méltó buzgalma nem sokat segített. Csak a Fülöpke szerepét játszó kisbabát sajnáltam — ő nem tudhatta, mire vállalkozik. Egész idő alatt el se mosolyodon, és olykor szinte vigasztalhatatlannak látszott. E fiúból kritikus lesz, akárki meglássa. Vajk Vera Két színházi Az elmúlt héten két eredeti magyar bemutatóra került sor. Játékos véletlen, hogy a vidéki színházi életbe betört, s eddig kizárólag ott sikert arató szerző, Raffai Sarolta darabját Pesten, míg egy Raffai Sarolta első emlékezetes színházi sikere az 1965-ös országos drámapályázathoz fűződik, amelyen egy kisregényéből írott színdarabjával, az Egy szál magammal szinte berobbant a magyar színházi életbe. Első színművét ugyanaz a Kecskeméti Katona József Színház mutatta be, amely a tavalyi évadban az írónő második darabját, a Diplomásokat is színre vitte. Azért térek ki az előzményekre, mert most a budapesti Katona József Színházban bemutatott, Utolsó tét című színművének elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges az írónő eddigi pályájának felvillantása — mintegy a fejlődési vonal érzékeltetésére. Sajnos, e bemutató után azt kellett megállapítanunk, hogy Raffai Sarolta mindmáig legsikeresebb műve első darabja, s a most látott harmadik színmű bizony a rangsorban is csak a harmadik. Míg első két darabjában Raffai Sarolta témáját, színpadi szituációit, emberi konfliktusait abból a világból merítette, amelyiket talán legjobban ismer; a falusi értelmiség befulladt világából, addig mostani színdarabjának témája egy deklasszálódott úri család vegetálása egy budai villában. A kritikus, aki szemmel kísérhette az írónő színpadi sikereit, kissé riadtan szemléli, hogy a problémalátás hogyan szorult mindinkább a perifériák felé, míg végül eljutott mostani darabjának alapproblémájához. Első két művének színpadi sikerét a technikai fogyatékosságok ellenére éppen a lüktetően életszerű, sűrű légkörű színpadi szituációk, a figurák erőteljes drámai konfliktusai hozták az írónőnek. pesti szerző, Gyárfás Miklós darabját vidéken mutatták be. Ez utóbbi mű születését is a Miskolci Nemzeti Színház inspirálta, amely meghívásos pályázatot hirdetett új magyar vígjátékokra. Itt elsősorban az Egyszál magam című művére gondolok. Ez a szituációteremtés és drámai konfliktus új darabjában most nemegyszer élettelenül iskolásnak hat, annak ellenére, hogy Raffai Sarolta már jóval előbbre lépett a drámaírás iskolájában. Számomra vajmi kevés morális tanulsággal szolgált e drámában szereplő család alapkonfliktusa: legyen-e kötöde vagy ne legyen. Lehet, hogy kissé túlkarikírozom a dráma alapproblematikáját, de ezzel csupán azt szeretném jelezni, hogy Raffai Sarolta három darabja közül e darabjának gondolati tartalma, drámai feszítőereje a legkevésbé közérdekű. A Katona József színházi előadás, amelyet Babarczy László rendezett, nem sokat tudott javítani a dráma alapvető fogyatékosságain. Azzal együtt, hogy ebben az előadásban néhány jó színészi alakításson, találkozhattunk- A rendező azonban, úgy tűnik, még önmagával sem tisztázta eléggé (e tisztázást maga a dráma sem tette lehetővé), hogy voltaképpen mi is a játék célja és rendeltetése. Maga a színdarab térbe helyezése, a színpadkép (Bakó József munkája) is meglehetősen zavaros volt, a játék konkrét színhelyét, a budai úri villát és a szereplők életsorsát egyaránt ki akarta fejezni. A legjobb színészi alakítást Mészáros Ági nyújtotta. Az ő parasztlányából lett úriasszonyában kiérezhettük az Úri muri hajdani Rozikájának felhangjait is. Kálmán György idősebb alakjában is Kálmán György tudott maradni, s ez erénye és egyben fogyatékossága is alakításának. Az ifjúságot képviselő Fülöp Zsigmond és Ronyecz Mária azt nyújtotta, amit szerepük lehetővé tett. Fülöp Zsigmond többet, Ronyecz Mária, nagyon vázlatos figurájában, kevesebbet. Raffai Sarolta: UTOLSÓ TÉT Gyárfás Miklós: DINASZTIA Gyárfás Miklós új vígjátékában mai életünk szatírába kívánkozó egyik jelenségét választotta témául. Ez a jelenség, az új dinasztiák kialakulása, a szocialista karrierizmus egyik sajátos változata. Sajnos, a Miskolci Nemzeti Színházban nem szatírát, hanem csipkelődő humorú, de hagyományos vígjátékot láttunk. Pedig a dráma dramaturgiai alapkoncepciója közeli rokonságban van a szatírákkal, hiszen ez is a „túlzás dramaturgiájára" épült. S nem nélkülözött „abszurd” elemeket sem, ám ezek a megoldások néha éppen a hagyományos vígjátéki szerkesztésmóddal kerültek áthidalhatatlan ellentétbe. E stílustöréseket híven tükrözte és adta vissza az előadás is, amelyet Jurka László rendezett. Ezen a színházi estén azonban úgyszintén néhány jó színészi alakítást láthattunk. Igaz, a vígjáték szerepet nem jelentettek túl nehéz feladatot a színészeknek Máté Évát ezúttal is kedvesen komédiázó, kitűnő jellemformáló készséggel rendelkező színésznőként láthattuk viszont. Csiszár András sikerrel birkózott meg azzal a feladattal hogy hőse „abszurd” látomásai ellenére is elhihető mai figura legyen. Sallós Gábort leginkább jellemformáló készsége és karikírozó kedve dicséri, és szeleburdian kedvesek voltak a fiatalok, Péva Ibolya és Harkányi János is, valamint jól illett az együttesbe Kulcsár Imre és Csanády fia epizódfigurája. Egy kedves és nem szellemtelen Gyárfás-darabot láthattunk ezen az estén, amely azonban ennél jóval több is lehetett volna. Rideg Gábor 1971. február 1 MŰSOROK: Operaház: A Rajna kincse (L. b. 5. ea., 7). — Erkel Színház: Bohémélet (Oláh b. 6. ea., 7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: A luzitán szörny (7). — Madách Kamara Színház: Mesterdetektív (7). — Vígszínház: Szerelem (7). — Pesti Színház: Hol van a testvéred, Ábel? (7). — Főv. Operettszínház: Pompadour (7). — József Attila Színház: Várj, amíg sötét lesz (7). — Thália Színház: A Thibault család (7). — Vidám Színpad: Egy fiúnak négy mamája (fél 81. —* Bartók Gyermekszínház: Rabembw fiai (du. 3). — Zeneakadémia: Falvai Sándor zongoraestje (Zongorabérlet 8., fél 8). — Főv. Nagycirkusz: Gálaműsor (fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Balettzene. 0: Harsan a kürtszó! 9.35: Toldy Mária, Máté Péter és a Vörös Gitáregyüttes műsorából. 10: Hírek. Időj. 10.05: Megdézsmál örömök (Kamondy László novelláiról). 10.24: Indulók. 10.35: Téli utazás (rádiój.). 12: Déli krónika 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiákoktól. 13.44: Törvénykönyv. 13.59: Kóruspódium. 14.05: Macskaz. (zenés komédia). 15: H. Idős. 15.10: Szabolcsi—Grabócz feldolgozásai: Régi magyar dalok. 15.23: Rádióiskola. 16: A világgazda hírei. 16.05: Szvjatoszlav Richter zongorázik. 17: H. Idős. 17.05: Tallózás a világsajtóban. 17.20: Bartók - művek. 17.30: A szerkezet, az könnyű... (vita). 38: Könynyűrzenei híradó. 18.30: A Szabó család. 19: Esti krónika. 19.26: A Rádió lemezalbuma. 20.35: II. 20.58: Kozmosz. 21.23: Páholyból. 22: Hírek. Idős. sport. 22.20: Népdalok. 22.50: Ami úti jegyzeteimből kimaradt. 23.10: A pikk dáma (részf.). 24: II. Időj. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Népi zene. 9: Szigeti József hegedül. 9.18: A harmadik futó (rádiój.). 10: A zene hullámhosszán. 11.45: A megkövesült ősmadár vallomása. 12: Zenekari muzsika. 13: H. Időj. 13.03: Az árnyék nélküli asszony (részf.). 14: Randevú kettőtől — hatig! 18: H. Időj. 18.10: Fiatalok hullámhosszán. 19.30: Mese. 0.33: A Rádió dzsesszhete (közv. a szegedi Bartók Béla Művelődési Központból). Közben 20.25: Esti krónika 2. 21.30: Csárdások. 21.45: Szakdolgozat a fóti gyermekvárosról (bp., ism.). 22: Hangverseny a stúdióban. 22.45: A Körmendi-együttes játszik. 23: H. Időj. 23.15: Verbunkosok, népdalok.. 24: H. Időj. URH 13: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 18.55: Orosz nyelvvizsga előkészítő. 17. 19.10: Magyar zeneszerzők. 19.35: Falvai Sándor zongoraestje. Közben 20.20: Láttuk, hallottuk (ism.). 21.30: Smetana operáiból. 22.03: Ma kiadás — holnap bevétel. 22.13: Josef Krips két Haydn-szimfóniát vezényel. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9: ITV. Környezetismeret (ált. isk. 4. o.). 9.55: Fizika (á. i. 6. o.). 11.55: Számtanmértan (á. i. 7. o.). 14: Környezetismeret (ism.). 14.55: Fizika (ism.). 16.40: Számtanmértan (ism.). 17.18: Műsor. 17.20: Hírek. 17.25: Csak gyerekeknek! 17.55: Nyílt tárgyalás (vita). 18.45: Parabola. 19.05: Reklám. 19.15: Mese. 19.30: Tv-híradó. 20: Thalia XB-1. (mb. csehszlovák f.). 21.25: Monteverdi: Orfeo (operafilm). 22.40: Tv-híradó 2. kiadás. POZSONYI TV 9: Az élcsapat formálódása (ism.). 9.25: Maréknyi tűz (ismétlés). 11.05: Utazó kamera (Az Egyenlítő égboltja alatt). 11.25: Népballadák (ism.). 19: Tv-híradó. 19.30: Tv-dokumentum egy iskoláról. 20: Párbaj az emlékezettel. 20.40: A szilveszteri dalműsor ismétlése. 21.10: Emberek és történelem. 21.45: Tv-híradó. ÁPRILIS 4 GÉPGYÁR FELVESZ budapesti és vidéki szerelési munkahelyekre, erőművek szerelésére lakatos, csőszerelő, hegesztő, ács, állványozó szakmunkásokat betanított munkásokat segédmunkásokat angol gyártmányú autódaru-vezetőt és darukezelőt JELENTKEZÉS levélben vagy személyesen Budapest, XI., Budafoki út 70 SZERELÉSI GYÁREGYSÉG III. emelet 301