Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)

1971-02-25 / 47. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1971. FEBRUÁR 25. CSÜTÖRTÖK Közös közlemény a magyar—csehszlovák tárgyalásokról Dr. Lubomir Strougal sajtóértekezlete — Elutazott a csehszlovák kormányfő Szerda délután az Országházban, a Miniszter­tanács tanácstermében befejeződtek a magyar— csehszlovák tárgyalások. Az eszmecserén magyar részről részt vett Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Puja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettese és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal miniszterelnök, Karel Kurka, a külügyminiszter első helyettese, Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az országos tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vile, a miniszterelnökség külügyi főosztályának ve­zetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. A tárgyalások befejeztével az alábbi közös köz­leményt adták ki. Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökének meghívására 1971. február 22—24 között dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Magyarországi tartózko­dása során dr. Lubomir Strougal kormányelnököt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának első titkára, és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A látogatás alatt a két kormányelnök megbeszé­léseket folytatott, ame­lyeken magyar részről Paja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese, Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájé­koztatási Hivatalának el­nöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese és Perczel László, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője, csehszlovák részről Karel Kurka, a külügyminiszter első helyettese, Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Ka­rol Ujházy, az országos tervhivatal elnökhelyette­se, Vratislav Vlk, a mi­niszterelnökség külügyi főosztályának és protokoll­­osztályának vezetője, és dr. Jan Kolar, a minisz­terelnöki kabinet munka­társa vett részt. A tárgyalásokon a kor­mányelnökök tájékoztat­ták egymást országaik belső helyzetéről. A Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én aláírt barát­sági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében ér­tékelték a két ország kap­csolatainak jelenlegi hely­zetét és vázolták azok to­vábbi elmélyítésének le­hetőségeit. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a két szocialista ország széles körű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együtt­működés bővítésére és ha­tékonyabbá tételére szá­mos területen. Magasra értékelték a népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszú lejáratú kereske­delmi egyezmény előkészí­tése, valamint a magyar— csehszlovák gazdasági együttműködési vegyes bizottság tevékenysége te­rén elért pozitív eredmé­nyeket. A felek egybehangzóan kifejezték, hogy érdekel­tek az ipari és a mezőgaz­dasági kooperáció, a sza­kosítás, valamint a mű­szaki-tudományos együtt­működés további fejlesz­tésében. Hangsúlyozták a turistaforgalom bővítésé­nek jelentőségét a két or­szág népének kölcsönös megismerésében és barát­ságának elmélyítésében. A Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kor­mánya különleges fontos­ságot tulajdonít a Szov­jetunióval és a többi test­véri szocialista országgal való barátság elmélyítésé­nek és az együttműködés szakadatlan fejlesztésé­nek. Készek aktívan köz­reműködni a Varsói Szer­ződés további erősítése, a szocialista gazdasági in­tegráció megvalósítása, a KGST munkájának fej­lesztése, a szocialista or­szágok közötti gazdasági kapcsolatok hatékonysá­gának állandó növelése érdekében. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycseré­ben a kormányelnökök nagy figyelmet szenteltek az európai béke és bizton­ság kérdéseinek. Egyetér­tően megállapították, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai­nak, a béke híveinek áll­hatatos törekvései ered­ményeként az európai biz­tonsági értekezlet összehí­vásának gondolata szilár­dan teret nyert kontinen­sünk népeinek tudatában, és egyes nyugati hatal­mak kormányainak obst­­rukciós tevékenysége el­lenére mind nagyobb tá­mogatásra talál. A Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek leg­utóbbi bukaresti találko­zója szellemében kész szé­lesíteni a kontaktusokat a többi európai ország kor­mányaival, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a ked­vező európai politikai at­moszféra kialakításához, valamint a biztonsági ér­tekezlet gyakorlati előké­szítéséhez. A kormányelnökök mél­tatták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársa­ság által aláírt egyezmé­nyeket, mint olyan jelen­tős lépéseket, amelyek hozzájárulnak az európai feszültség enyhítéséhez, az európai országok békés együttműködésének fejlő­déséhez. Sajnálatosnak tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­ban és azon kívül is van­nak olyan erők, amelyek — az európai országok ér­dekeivel ellentétben — a szerződések ratifikálása ellen lépnek fel. Ezek a törekvések csakis a nem­zetközi feszültség fokozá­sához és az európai or­szágok együttműködésé­nek megzavarásához ve­zethetnek. A kormányelnökök újra megerősítették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság azonos nézeteket vall a müncheni egyezmény érvénytelení­tésének kérdésében. Re­ményüknek adtak kifeje­zést, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság is realista álláspontot fog elfoglalni és elismeri a müncheni egyezmény kez­dettől fogva való érvény­telenségét. A kormányelnökök el­ítélték a Német Demokra­tikus Köztársaság ellen továbbra is folytatódó diszkriminációt az orszá­gok közötti kapcsolatok és (Folytatás a 2. oldalon) Az időhúzás határa a közel-keleti helyzet alakulása ismét nyugtala-­­­nítja a nemzetközi közvéleményt. A tűzszünet ii újabb meghosszabbításában rejlő lehetőségeket az első, optimista nyilatkozatok után nem sike­rült kiaknázni. Március 7-e közeledtével — ekkor jár le a fegyvernyugvás időszaka — egyre fogy a re­mény, hogy a Jarring-misszió megoldást hoz. Holott, amikor Egyiptom — U Thant felhívása nyomán — hozzájárult a tűzszünet meghosszabbítá­sához, s Anvar Szadat, az EAK elnöke újabb béke­javaslatokat tett, majd Jarring is fokozta erőfeszíté­seit, a világközvélemény azt remélte, hogy nem lesz hiábavaló a prolongált türelmi idő. Az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja két­­két kérdést intézett az EAK, illetve Izrael kormá­nyához. Jarring kérdései nyilvánvalóan és közérthe­tően a legfontosabb problémákra kerestek választ. Az EAK nem is késlekedett a felelettel. Mindenki számára félreérthetetlenül pozitív volt az a nyilat­kozat, amelyet Kairóból eljuttattak az ENSZ-diplo­­matához. Sőt, Egyiptom javaslatokkal is élt, tovább lépett tehát, már a válaszban is. Az izraeli kormány azonban mintha követke­zetesen mást értene, mint amit kérdeznek tőle. Nem azokra a kérdésekre válaszolt, amelyekre a világ feleletet vár. Kitűnt ez már korábban is, most azon­ban az eddigieknél is feltűnőbb az izraeli magatartás. Ez pedig azt jelenti, hogy Tel Aviv egyre inkább el­szigetelődik, mert támogatói sem tudják védeni a védhetetlent, magyarázni a megmagyarázhatatlant. A Jarring-féle javaslatok ugyanis — kétségtele­nül részrehajlás nélkül — minden érdekelt fél szá­mára megnyugtató garanciákat tartalmaznak. Fi­gyelembe veszik a térség valamennyi államának ér­dekeit, Izraelét is, így azután az eddigieknél is fel­tűnőbb Golda Meir kormányának döntése. V­ajon Izrael népének érdekében áll a konfliktus elhúzása, az elodázó manőverek kiszélesítése, az a kalandorpolitika, amely a fegyveres harc foly­tatására spekulál? Aligha. Mégis, Tel-Avivban ismét a héják kerekedtek felül, s ez jogos aggo­dalmat kelt. A Meir-kormány vasárnapi üléséről kiadott köz­lemény tanúsága szerint Izrael változatlanul nem vesz tudomást a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatáról, annak ellenére sem, hogy azt ma már mindenki, mind a négy nagyhatalom is, a rendezés alapjának tekinti. Egyiptom a két legfontosabb kérdésben — a ha­tárok garanciája és a menekültek kérdésében — olyan megoldás kialakításán fáradozik, amely mind­két fél számára megnyugtató és elfogadható. Izrael pedig — mint az a kormány válaszából, közlemé­nyéből is kitűnik — a vég nélküli halogatás takti­káját követi. Az ellentétekre irányítja a figyelmet, s az ellentétek feloldhatatlanságát igyekszik bizonyí­tani. Nyíltan kijelenti, hogy nem hajlandó visszavo­nulni 1967-es határai mögé. A világ ismét megbizonyosodhatott afelől, hogy Tel Aviv a békés rendezés kerékkötője, s ráadásul taktikája ma már annyira egyértelműen az időhú­zást, a céltalan elodázást szolgálja, hogy ezzel egyre kilátástalanabbá teszi a megújuló béke­javaslatok sorsát. Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere joggal jelentette ki, hogy az izraeli közlemény „kihívás az ENSZ alapokmányával, a világ közvéleményével és a négy nagyhatalommal szemben". ,, A­z újabb izraeli kihívás mögött ismét ott a wa­shingtoni bátorítás. Jelenleg ugyan az Egyesült Államok már támogatni látszik a Jarring-misz­­sziót, a kulisszák mögött azonban olyan féktele­nül biztosította támogatásáról Tel Aviv héjáit, hogy azok ma is maguk mögött tudhatják Washington anyagi és politikai fedezetét. Ebben a vonatkozás­ban tehát aligha véletlen, hogy Riad arra kérte a nagyhatalmak követeit: „Érvényesítsék felelősségü­ket a Jarring-féle javaslatok izraeli részről történt elutasítása után.” Mert az időhúzásnak határt szab március 7-e. Thurzó Tibor:____________________ , ______________________. OLDAL A mezőgazdaság küzdelmes éve........... 3 Tudósítás a forrongó Itáliából................. 4 Szót kér az Ifjúság.................................. 7 Heti rádió és televízió műsor................... 9 Az ország leghosszabb vasúti alagútjáról 12 Koppenhágában magyar-dán kulturális egyezményt írtak alá ország külügyminisztereinek tárgyalásai Megkezdődtek a két Bokor Pál, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Szerda délelőtt Koppen­hágában aláírták a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya és a Dán Király­ság kormánya közötti első államközi kulturális egyezményt. Magyar részről a meg­állapodást Péter János külügyminiszter, dán rész­ről pedig Poul Hartling külügyminiszter írta alá. A 19 cikkelyből álló megállapodás aláírása — mint a magyar külügymi­niszter kíséretében levő személyiségek elmondot­ták — a jelenlegi hivata­los látogatás egyik fon­tos eredménye. A skandi­náv országok közül ha­zánknak eddig csupán Finnországgal volt hason­ló jellegű megállapodása, s az a készség, amellyel a dán fél ennek az egyez­ménynek a létrejöttében közreműködött, meggyőző bizonyítéka a kétoldali kapcsolatokban feltáruló további lehetőségeknek is. A szerződés értelmében a felek elősegítik a köz­vetlen együttműködést a kultúra, az oktatás és a tudományok területén. A szerdán aláírt megál­lapodás végrehajtására vegyes bizottságot alakí­tanak, amely meghatáro­zott időközönként — leg­közelebb előreláthatólag ez év májusában — ösz­­szeül, hogy részletes mun­katervet dolgozzon ki. A kulturális megállapo­dó aláírása után Péter Já­nos külügyminiszter meg­kezdte hivatalos tárgya­lásait Poul Hartlinggal. A másfél órás eszme­csere elején Poul Hart­­ling üdvözölte Péter Já­nost és kíséretének tag­jait. Péter János elmondotta, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy most meg­beszéléseket folytathat a dál vezető politikusokkal. Tolmácsolta a magyar kormány Baunsgaard mi­niszterelnöknek és Hart­­ling külügyminiszternek szóló meghívását. Az eszmecsere folyamán a két miniszter egyetértett abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését semmiféle zavaró tényező nem akadályozza, s to­vább kell fejleszteni az országaink közötti kultu­rális, gazdasági és ipari, valamint a két nép és kormányai közötti szemé­lyes kapcsolatokat egy­aránt. Péter János felhív­ta a figyelmet arra, hogy az ipari kooperáció for­májában létrejövő együtt­működés a kereskedelmi kapcsolatoknál is erősebb és tartósabb összekötő kapcsot jelenthet a két or­szág gazdasága között. Magyarország, amely megkülönböztetés nélkül folytat gazdasági együtt­működést minden ország­gal, különösen érdekelt a skandináv országokkal való ipari kooperációs tár­gyalások folytatásában. A külpolitikai kérdések közül az eszmecsere során a legnagyobb figyelmet az európai kontinens problé­máira fordították. Ezen­ belül első helyen szerepelt az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia előkészítésének kér­déscsoportja. Péter János kijelentette: fel kell hasz­nálni minden lehetséges alkalmat az európai biz­tonsági konferencia kétol­dalú és több oldalú esz­mecserék útján történő előkészítésére. Poul Hartling a maga részéről hangoztatta, hogy Dánia támogatja a biz­tonsági és együttműködési (Folytatás az 5. oldalon) . Losonczi Pál látogatása egy harckocsizó alakulatnál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter társa­ságában szerdán ellátoga­tott néphadseregünk egyik harckocsizó alakulatához. A vendégeket érkezéskor a tapolcai helyőrségi klub épülete előtt ünnepélye­sen, katonai tiszteletadás­sal fogadták. Ott volt a fogadtatásnál Pap János, a Veszprém megyei párt­­bizottság első titkára, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, dr. Bodogán János, a megyei tanács vb-elnöke, továb­bá a városi és a járási párt­, valamint állami szervek vezetői, és a nép­hadsereg tábornoki kará­nak több tagja. Az ünnepélyes fogadta­tást követően Kálazi Jó­zsef vezérőrnagy adott tá­jékoztatást az alakulat életéről, munkájáról, fel­adatairól. Az Elnöki Ta­nács elnöke és a társasá­gában levő személyiségek ezután megtekintették a harckocsizók egyik kikép­zési bázisát. A látogatás­nak érdekes eseménye volt, amikor bemutatták a katonafiatalok előkészíté­sét a harckocsival történő víz alatti átkelésre. A vendégek megtekint­­ették az elhelyezési kör­leteket, majd Losonczi Pál a látogatás tapasztalatai­ról nyilatkozott az újsága íróknak. — Megállapíthattuk a látogatás alkalmával, hogy az itteni alakulat legény­sége — a parancsnokok irányításával — kiválóan sajátította el azokat a mű­szaki-technikai ismerete­ket, amelyeket a sorkato­nai szolgálat ideje alatt meg kell szerezniük ah­hoz, hogy feladataikat megfelelően elláthassák A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy katonáink becsülettel teljesítik a rá­juk bízott feladatokat. Meggyőződtünk arról is, hogy a katonai nevelés te­rén is nagyszerű ered­ményt értek el az itteni parancsnokok — mondot­ta. Kora délután az Elnöki Tanács elnöke a helyőr­ségi klub színháztermében rendezett katonagyűlésen találkozott az alakulat pa­rancsnokaival, tisztjeivel, harcosaival, s időszerű bel- és külpolitikai kérdé­sekről folytatót velük esz­mecserét. (MTI) Több mint hétmillió választójogosult a városokban és a falvakban Országszerte megkez­dődött a választások elő­készítéseként az összeíró­lapok kiosztása, s már­cius 5-ig — hozzávetőle­ges számítások szerint — hazánk több mint hét­millió nagykorú lakosá­nak adatait kell össze­gyűjteni. A közel har­mincezer összeíróbiztos — elsősorban pedagógus, nyugdíjas és tanácsi dol­gozó — a falvakban és a tanyavilágban, általában ott, ahol nagyobbak a tá­volságok és nehéz a köz­lekedés, arra kéri az ér­dekelteket, hogy nyomban töltsék ki a névjegyzék összeállításához szüksé­ges nyomtatványt. Alapvető követelmény, hogy mindenkiről állandó lakóhelyén töltsenek ki összeírólapot. Ezért biz­tosított a lehetőség, hogy azok helyett, akik kór­házi ápolás, üdülés, mun­kájuk, vagy egyéb ok miatt máshol tartózkod­nak az összeírás időpont­jában, hozzátartozójuk, szomszédjuk, vagy maga az összeíróbiztos állítsa ki a nyomtatványt, amely hat kérdést tartalmaz. Az idegen ajkúak anyanyel­vükön válaszolhatnak a kérdésekre. A választásra jogosult állampolgárok összeírása március 5-én zárul. Az összeíróbiztosok a kitöl­tött nyomtatványokat március 6-án adják át a helyi tanács végrehajtó bizottságának, a testület ezeknek az adatoknak az alapján állítja majd ösz­­sze a választók névjegy­zékét. A választásra jo­gosultak hivatalos listá­ját március 22—30 között teszik közszemlére a he­lyi tanács helyiségében. Ezzel egy időben a név­jegyzékbe fölvettek mind­egyike írásban is értesí­tést kap szavazójogosult­ságáról. A főváros kerületeiben megalakultak a választási csoportok. Feladatuk a választással kapcsolatos összes technikai — túl­nyomóan adminisztrációs — feladat elvégzése, az összeírólapok szétosztása, az összeíró biztosok mun­kájának megszervezése, a begyűjtött adatlapok át­vétele, rendezése, a vá­lasztók névjegyzékének összeállítása, legépelteté­­se, értesítőlapok kitöltése, szétküldése. Később segít­séget nyújtanak majd a Hazafias Népfront bizott­ságainak a jelölőgyűlése)­ megszervezésében, s egi­szen a szavazás napjáig az illetékes szervek rendel­kezésére állanak, hogy a szavazással kapcsolatos feladataikat rendben, ha­táridőre elvégezhessék. A budapesti választók összeírását március 6-ig fejezik be. Előfordulhat, hogy valaki az összeírás napjaiban családjával együtt vidéken tartózko­­dik, s emiatt kimarad a listából. A fővárosi vá­lasztási csoport ezzel kap­csolatban felhívta a fi­gyelmet: ajánlatos, hogy ilyen esetben az érdekelt választók — a fővárosba való visszatérésük után — jelentkezzenek a kerületi tanács választási csoport­jánál, ahol pótlólag ki­­tölthetik az összeírólapot, illetve gondoskodnak a névjegyzékbe való felvé­telükről. (MTI)

Next