Népszava, 1971. február (99. évfolyam, 27–50. sz.)
1971-02-25 / 47. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1971. FEBRUÁR 25. CSÜTÖRTÖK Közös közlemény a magyar—csehszlovák tárgyalásokról Dr. Lubomir Strougal sajtóértekezlete — Elutazott a csehszlovák kormányfő Szerda délután az Országházban, a Minisztertanács tanácstermében befejeződtek a magyar— csehszlovák tárgyalások. Az eszmecserén magyar részről részt vett Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal miniszterelnök, Karel Kurka, a külügyminiszter első helyettese, Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az országos tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vile, a miniszterelnökség külügyi főosztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. A tárgyalások befejeztével az alábbi közös közleményt adták ki. Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására 1971. február 22—24 között dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Magyarországi tartózkodása során dr. Lubomir Strougal kormányelnököt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A látogatás alatt a két kormányelnök megbeszéléseket folytatott, amelyeken magyar részről Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, csehszlovák részről Karel Kurka, a külügyminiszter első helyettese, Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az országos tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának és protokollosztályának vezetője, és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa vett részt. A tárgyalásokon a kormányelnökök tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében értékelték a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és vázolták azok további elmélyítésének lehetőségeit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két szocialista ország széles körű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együttműködés bővítésére és hatékonyabbá tételére számos területen. Magasra értékelték a népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény előkészítése, valamint a magyar— csehszlovák gazdasági együttműködési vegyes bizottság tevékenysége terén elért pozitív eredményeket. A felek egybehangzóan kifejezték, hogy érdekeltek az ipari és a mezőgazdasági kooperáció, a szakosítás, valamint a műszaki-tudományos együttműködés további fejlesztésében. Hangsúlyozták a turistaforgalom bővítésének jelentőségét a két ország népének kölcsönös megismerésében és barátságának elmélyítésében. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya különleges fontosságot tulajdonít a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való barátság elmélyítésének és az együttműködés szakadatlan fejlesztésének. Készek aktívan közreműködni a Varsói Szerződés további erősítése, a szocialista gazdasági integráció megvalósítása, a KGST munkájának fejlesztése, a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok hatékonyságának állandó növelése érdekében. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycserében a kormányelnökök nagy figyelmet szenteltek az európai béke és biztonság kérdéseinek. Egyetértően megállapították, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országainak, a béke híveinek állhatatos törekvései eredményeként az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolata szilárdan teret nyert kontinensünk népeinek tudatában, és egyes nyugati hatalmak kormányainak obstrukciós tevékenysége ellenére mind nagyobb támogatásra talál. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek legutóbbi bukaresti találkozója szellemében kész szélesíteni a kontaktusokat a többi európai ország kormányaival, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a kedvező európai politikai atmoszféra kialakításához, valamint a biztonsági értekezlet gyakorlati előkészítéséhez. A kormányelnökök méltatták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt egyezményeket, mint olyan jelentős lépéseket, amelyek hozzájárulnak az európai feszültség enyhítéséhez, az európai országok békés együttműködésének fejlődéséhez. Sajnálatosnak tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban és azon kívül is vannak olyan erők, amelyek — az európai országok érdekeivel ellentétben — a szerződések ratifikálása ellen lépnek fel. Ezek a törekvések csakis a nemzetközi feszültség fokozásához és az európai országok együttműködésének megzavarásához vezethetnek. A kormányelnökök újra megerősítették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság azonos nézeteket vall a müncheni egyezmény érvénytelenítésének kérdésében. Reményüknek adtak kifejezést, hogy a Német Szövetségi Köztársaság is realista álláspontot fog elfoglalni és elismeri a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét. A kormányelnökök elítélték a Német Demokratikus Köztársaság ellen továbbra is folytatódó diszkriminációt az országok közötti kapcsolatok és (Folytatás a 2. oldalon) Az időhúzás határa a közel-keleti helyzet alakulása ismét nyugtala-nítja a nemzetközi közvéleményt. A tűzszünet ii újabb meghosszabbításában rejlő lehetőségeket az első, optimista nyilatkozatok után nem sikerült kiaknázni. Március 7-e közeledtével — ekkor jár le a fegyvernyugvás időszaka — egyre fogy a remény, hogy a Jarring-misszió megoldást hoz. Holott, amikor Egyiptom — U Thant felhívása nyomán — hozzájárult a tűzszünet meghosszabbításához, s Anvar Szadat, az EAK elnöke újabb békejavaslatokat tett, majd Jarring is fokozta erőfeszítéseit, a világközvélemény azt remélte, hogy nem lesz hiábavaló a prolongált türelmi idő. Az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja kétkét kérdést intézett az EAK, illetve Izrael kormányához. Jarring kérdései nyilvánvalóan és közérthetően a legfontosabb problémákra kerestek választ. Az EAK nem is késlekedett a felelettel. Mindenki számára félreérthetetlenül pozitív volt az a nyilatkozat, amelyet Kairóból eljuttattak az ENSZ-diplomatához. Sőt, Egyiptom javaslatokkal is élt, tovább lépett tehát, már a válaszban is. Az izraeli kormány azonban mintha következetesen mást értene, mint amit kérdeznek tőle. Nem azokra a kérdésekre válaszolt, amelyekre a világ feleletet vár. Kitűnt ez már korábban is, most azonban az eddigieknél is feltűnőbb az izraeli magatartás. Ez pedig azt jelenti, hogy Tel Aviv egyre inkább elszigetelődik, mert támogatói sem tudják védeni a védhetetlent, magyarázni a megmagyarázhatatlant. A Jarring-féle javaslatok ugyanis — kétségtelenül részrehajlás nélkül — minden érdekelt fél számára megnyugtató garanciákat tartalmaznak. Figyelembe veszik a térség valamennyi államának érdekeit, Izraelét is, így azután az eddigieknél is feltűnőbb Golda Meir kormányának döntése. Vajon Izrael népének érdekében áll a konfliktus elhúzása, az elodázó manőverek kiszélesítése, az a kalandorpolitika, amely a fegyveres harc folytatására spekulál? Aligha. Mégis, Tel-Avivban ismét a héják kerekedtek felül, s ez jogos aggodalmat kelt. A Meir-kormány vasárnapi üléséről kiadott közlemény tanúsága szerint Izrael változatlanul nem vesz tudomást a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatáról, annak ellenére sem, hogy azt ma már mindenki, mind a négy nagyhatalom is, a rendezés alapjának tekinti. Egyiptom a két legfontosabb kérdésben — a határok garanciája és a menekültek kérdésében — olyan megoldás kialakításán fáradozik, amely mindkét fél számára megnyugtató és elfogadható. Izrael pedig — mint az a kormány válaszából, közleményéből is kitűnik — a vég nélküli halogatás taktikáját követi. Az ellentétekre irányítja a figyelmet, s az ellentétek feloldhatatlanságát igyekszik bizonyítani. Nyíltan kijelenti, hogy nem hajlandó visszavonulni 1967-es határai mögé. A világ ismét megbizonyosodhatott afelől, hogy Tel Aviv a békés rendezés kerékkötője, s ráadásul taktikája ma már annyira egyértelműen az időhúzást, a céltalan elodázást szolgálja, hogy ezzel egyre kilátástalanabbá teszi a megújuló békejavaslatok sorsát. Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere joggal jelentette ki, hogy az izraeli közlemény „kihívás az ENSZ alapokmányával, a világ közvéleményével és a négy nagyhatalommal szemben". ,, Az újabb izraeli kihívás mögött ismét ott a washingtoni bátorítás. Jelenleg ugyan az Egyesült Államok már támogatni látszik a Jarring-miszsziót, a kulisszák mögött azonban olyan féktelenül biztosította támogatásáról Tel Aviv héjáit, hogy azok ma is maguk mögött tudhatják Washington anyagi és politikai fedezetét. Ebben a vonatkozásban tehát aligha véletlen, hogy Riad arra kérte a nagyhatalmak követeit: „Érvényesítsék felelősségüket a Jarring-féle javaslatok izraeli részről történt elutasítása után.” Mert az időhúzásnak határt szab március 7-e. Thurzó Tibor:____________________ , ______________________. OLDAL A mezőgazdaság küzdelmes éve........... 3 Tudósítás a forrongó Itáliából................. 4 Szót kér az Ifjúság.................................. 7 Heti rádió és televízió műsor................... 9 Az ország leghosszabb vasúti alagútjáról 12 Koppenhágában magyar-dán kulturális egyezményt írtak alá ország külügyminisztereinek tárgyalásai Megkezdődtek a két Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szerda délelőtt Koppenhágában aláírták a Magyar Népköztársaság kormánya és a Dán Királyság kormánya közötti első államközi kulturális egyezményt. Magyar részről a megállapodást Péter János külügyminiszter, dán részről pedig Poul Hartling külügyminiszter írta alá. A 19 cikkelyből álló megállapodás aláírása — mint a magyar külügyminiszter kíséretében levő személyiségek elmondották — a jelenlegi hivatalos látogatás egyik fontos eredménye. A skandináv országok közül hazánknak eddig csupán Finnországgal volt hasonló jellegű megállapodása, s az a készség, amellyel a dán fél ennek az egyezménynek a létrejöttében közreműködött, meggyőző bizonyítéka a kétoldali kapcsolatokban feltáruló további lehetőségeknek is. A szerződés értelmében a felek elősegítik a közvetlen együttműködést a kultúra, az oktatás és a tudományok területén. A szerdán aláírt megállapodás végrehajtására vegyes bizottságot alakítanak, amely meghatározott időközönként — legközelebb előreláthatólag ez év májusában — öszszeül, hogy részletes munkatervet dolgozzon ki. A kulturális megállapodó aláírása után Péter János külügyminiszter megkezdte hivatalos tárgyalásait Poul Hartlinggal. A másfél órás eszmecsere elején Poul Hartling üdvözölte Péter Jánost és kíséretének tagjait. Péter János elmondotta, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy most megbeszéléseket folytathat a dál vezető politikusokkal. Tolmácsolta a magyar kormány Baunsgaard miniszterelnöknek és Hartling külügyminiszternek szóló meghívását. Az eszmecsere folyamán a két miniszter egyetértett abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését semmiféle zavaró tényező nem akadályozza, s tovább kell fejleszteni az országaink közötti kulturális, gazdasági és ipari, valamint a két nép és kormányai közötti személyes kapcsolatokat egyaránt. Péter János felhívta a figyelmet arra, hogy az ipari kooperáció formájában létrejövő együttműködés a kereskedelmi kapcsolatoknál is erősebb és tartósabb összekötő kapcsot jelenthet a két ország gazdasága között. Magyarország, amely megkülönböztetés nélkül folytat gazdasági együttműködést minden országgal, különösen érdekelt a skandináv országokkal való ipari kooperációs tárgyalások folytatásában. A külpolitikai kérdések közül az eszmecsere során a legnagyobb figyelmet az európai kontinens problémáira fordították. Ezen belül első helyen szerepelt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének kérdéscsoportja. Péter János kijelentette: fel kell használni minden lehetséges alkalmat az európai biztonsági konferencia kétoldalú és több oldalú eszmecserék útján történő előkészítésére. Poul Hartling a maga részéről hangoztatta, hogy Dánia támogatja a biztonsági és együttműködési (Folytatás az 5. oldalon) . Losonczi Pál látogatása egy harckocsizó alakulatnál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter társaságában szerdán ellátogatott néphadseregünk egyik harckocsizó alakulatához. A vendégeket érkezéskor a tapolcai helyőrségi klub épülete előtt ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták. Ott volt a fogadtatásnál Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, dr. Bodogán János, a megyei tanács vb-elnöke, továbbá a városi és a járási párt, valamint állami szervek vezetői, és a néphadsereg tábornoki karának több tagja. Az ünnepélyes fogadtatást követően Kálazi József vezérőrnagy adott tájékoztatást az alakulat életéről, munkájáról, feladatairól. Az Elnöki Tanács elnöke és a társaságában levő személyiségek ezután megtekintették a harckocsizók egyik kiképzési bázisát. A látogatásnak érdekes eseménye volt, amikor bemutatták a katonafiatalok előkészítését a harckocsival történő víz alatti átkelésre. A vendégek megtekintették az elhelyezési körleteket, majd Losonczi Pál a látogatás tapasztalatairól nyilatkozott az újsága íróknak. — Megállapíthattuk a látogatás alkalmával, hogy az itteni alakulat legénysége — a parancsnokok irányításával — kiválóan sajátította el azokat a műszaki-technikai ismereteket, amelyeket a sorkatonai szolgálat ideje alatt meg kell szerezniük ahhoz, hogy feladataikat megfelelően elláthassák A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy katonáink becsülettel teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Meggyőződtünk arról is, hogy a katonai nevelés terén is nagyszerű eredményt értek el az itteni parancsnokok — mondotta. Kora délután az Elnöki Tanács elnöke a helyőrségi klub színháztermében rendezett katonagyűlésen találkozott az alakulat parancsnokaival, tisztjeivel, harcosaival, s időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről folytatót velük eszmecserét. (MTI) Több mint hétmillió választójogosult a városokban és a falvakban Országszerte megkezdődött a választások előkészítéseként az összeírólapok kiosztása, s március 5-ig — hozzávetőleges számítások szerint — hazánk több mint hétmillió nagykorú lakosának adatait kell összegyűjteni. A közel harmincezer összeíróbiztos — elsősorban pedagógus, nyugdíjas és tanácsi dolgozó — a falvakban és a tanyavilágban, általában ott, ahol nagyobbak a távolságok és nehéz a közlekedés, arra kéri az érdekelteket, hogy nyomban töltsék ki a névjegyzék összeállításához szükséges nyomtatványt. Alapvető követelmény, hogy mindenkiről állandó lakóhelyén töltsenek ki összeírólapot. Ezért biztosított a lehetőség, hogy azok helyett, akik kórházi ápolás, üdülés, munkájuk, vagy egyéb ok miatt máshol tartózkodnak az összeírás időpontjában, hozzátartozójuk, szomszédjuk, vagy maga az összeíróbiztos állítsa ki a nyomtatványt, amely hat kérdést tartalmaz. Az idegen ajkúak anyanyelvükön válaszolhatnak a kérdésekre. A választásra jogosult állampolgárok összeírása március 5-én zárul. Az összeíróbiztosok a kitöltött nyomtatványokat március 6-án adják át a helyi tanács végrehajtó bizottságának, a testület ezeknek az adatoknak az alapján állítja majd öszsze a választók névjegyzékét. A választásra jogosultak hivatalos listáját március 22—30 között teszik közszemlére a helyi tanács helyiségében. Ezzel egy időben a névjegyzékbe fölvettek mindegyike írásban is értesítést kap szavazójogosultságáról. A főváros kerületeiben megalakultak a választási csoportok. Feladatuk a választással kapcsolatos összes technikai — túlnyomóan adminisztrációs — feladat elvégzése, az összeírólapok szétosztása, az összeíró biztosok munkájának megszervezése, a begyűjtött adatlapok átvétele, rendezése, a választók névjegyzékének összeállítása, legépeltetése, értesítőlapok kitöltése, szétküldése. Később segítséget nyújtanak majd a Hazafias Népfront bizottságainak a jelölőgyűlése) megszervezésében, s egiszen a szavazás napjáig az illetékes szervek rendelkezésére állanak, hogy a szavazással kapcsolatos feladataikat rendben, határidőre elvégezhessék. A budapesti választók összeírását március 6-ig fejezik be. Előfordulhat, hogy valaki az összeírás napjaiban családjával együtt vidéken tartózkodik, s emiatt kimarad a listából. A fővárosi választási csoport ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet: ajánlatos, hogy ilyen esetben az érdekelt választók — a fővárosba való visszatérésük után — jelentkezzenek a kerületi tanács választási csoportjánál, ahol pótlólag kitölthetik az összeírólapot, illetve gondoskodnak a névjegyzékbe való felvételükről. (MTI)