Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)

1972-01-04 / 2. szám

KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a Burmai Unió nemzeti napja alkalmából táviratban fejezte ki jó­kívánságait Ne Win tábor­noknak, a forradalmi ta­nács és minisztertanács elnökének. Péter János Hia Han külügyminiszter­nek küldött üdvözlő táv­iratot. l­osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait William­ Richard Tolbert­­nek a Libériai Köztársa­ság elnökévé történt be­iktatása alkalmából. Az MSZMP Központi Bizottságának képvisele­tében a Libanoni Kom­munista Párt III. kong­resszusára Bejrútba uta­zott Gyenes András, a KB külügyi osztályának veze­tője. Giancarlo Pajetta látogatása hazánkban Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának meghívásá­ra december 27-től január 3-ig baráti látogatást tett hazánkban. Budapesti tartózkodása során Gian­­carlo Parettát fogadta Ká­dár János, a KB első tit­kára és megbeszélést foly­tattak a két testvérpártot érintő kérdésekről, a kül­politika és a nemzetközi munkásmozgalom idő­szerű témáiról. A szívé­lyes, elvtársi légkörű esz­mecserén jelen volt Ko­mócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB tit­kára. Giancarlo Paretta hétfőn elutazott hazánk­ból. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren meg­jelent Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára. (MTI) Kitüntetések A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Cholnoky Ti­bornak, Hazai Istvánnak és Prados Kornélnak, a Budapesti Műszaki's­ Egye­tem egyetemi­ tanárainak, valamint­ Kardos Lajos­nak, az Eötvös­­ Lorénd tudományegyetem egyete­mi tanárának, nyugállo­mányba vonulásuk alkal­mából, eredményes mun­kásságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. Ugyancsak a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta 80 szü­letésnapja alkalmából Né­meth Endre,­­ a Budapesti Műszaki Egyetem nyugal­mazott egyetemi tanára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatú kitüntetés­ben részesült — nyugállo­mányba vonulása ''alkal­méból — Zdlátnay Pál, a Bánki Dénét Gépipari Műszaki Főiskola gazda­sági igazgatója. A kitüntetéseket dr. Po­­linszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes adta át. (MTI) Elhunyt Stier József Stier József, a magyar "plaszkás mozgalom és a párt kiváló harcosa, a­­­Magyar Szocialista Mun­káspárt Baranya megyei bizottságának, a me­gyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja, a Mecseki Szénbányák pártbizottsá­gának első titkára, a Bá­nyaipari Dolgozók Szak­­szervezete központi veze­tőségének tagja 1971. de­cember 31-én szívroham következtében váratlanul elhunyt. Stier József te­metése 1972. január 6-án, csütörtökön 14.30 órakor lesz Pécsett, a központi temetőben. A barátok, harcostársak, munkatár­sak és tisztelők 13.30 órá­tól róhatják le kegyeletü­ket" az­ elhunyt ravatalá­nál. (MTI) MŰSOROK Operaházi Don Pasquale (Kerner b. 5. ca., 7). — Em­id Színház: A rosszul őrzött lány (II.i. ca., fér­fi). — Nem­zeti Színház: Csák végnapjai (1). — Katona. József Szín­ház: Gyilkosok a ködben (7). —­­Madách Színház: Ár­mány és szerelem (7). — Ma­dách Kamara Színház: A mi­zantróp (1/2. b., 7). — Víg­színház: Donna Rosita (k. b. 3. ca., 7). — Pesti Színház: Vendégség (K. b. 7. ca., 7). — Fev. Operettszínház: West Side Story (7). — József At­tila Színház: Svejk (7). — Vidám Színpad: Pénz beszél (fél 8). — Thália Színház: Rámáján­a (7). — Kamara Varieté: Rákérdezhetek? (11 és fél 9). — Zeneakadémia: Frankl Péter zongoraestje (Zongorát). I. s. 4. en., fél 8). A Magyar­­Állami Népi Együttes hivatásos kórusá­nak tenorszólam­ába felvételt hirdet. Korhatár: 20—30 évig. Meghallgatás 1972. január 7-én du. 16—18 óráig az együttes székházában, Bpest, 1., Corvin tér 8. alatt. KOSSUTH RÁDIÓ 8.28: Orlando lovag. Részi. 9.00: Ilarsap a kürtszó! 9-35: Népi zene, nóták. 10.00: H. Tdős. 10.05: Utak. N. Hajtor hangjátéka. 10.25: Zenekari muzsika. 11.24: Életutam .. . Czene Józseffel beszélget Fe­kete Gyula. 12.00: Déli kró­nika. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Melódiákoktól. 13.45: A közélet fórumain. Város és falu. Kerekasztal-beszélg. Za­laegerszegen. 14.05: Fúvósze­ne. 14.14: Gyermekrádió. 15.00: H. Ides. 15.10: Népda­lok. 15.25: Rádióiskola. 16.00: A világgal.d. hírei. h­1.05: fian dpi, c-mo, concerto grosso. K­i.29: Nőkről nőknek. 17.00: H. Ides. 17.05: Liszt­zongoraművek. 17.30: Ál­dozat... Összeáll. 19.00: Könnyűzenei híradó. I9.30: A Szabó család. 19.60: Esti krónika. 19.25: Kom­lóssy Er­zsébet énekel 19.40: Népdal­­csokor. 20-28: Kozmosz. 20.53? H. 20.56: A Rádió lemezalbu­ma. Közben 22.00: H. Idős. Sporth. 22.20: Világesemények — közelről. 23.09: Tánczene éjfélig. 21.00: H. Idős. 0.19: Fuvolamuzsika­PETŐFI RÁDIÓ S.05: A cigánybáró. Részi. 5­.00: H. 9.03: Kamarazene. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.45: Milyen hosszú a fajok élete? 12.00: Népi zene. 12.30: Pierrette Alaine és Leopold Simoneau énekel. 13.00: H. Idős. 13.03: A zenekari mu­zsika. 14.00: Randevú kettőtől hatig! 18.10: Új magyar zene a Rádióban. 19.10: Könnyűze­ne Horváth Jenő szerzemé­nyeiből. 19.39: Új év, új mun­kahely. Rip. 19.51: Mese. 20.00: Esti krónika 2. 20.28: Áttörés. A. Rogyinova szín­művének rádióváltozata. 2 .42: Packard: Feltörekvés, reklám. Könyvism. 21.52: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 22.12: A színház­­történész mondja. 22.27: Nó­ták. 23.00: H. Tdős. 23.15: Ri­chard Strauss operáiból. 24.00: H. Idej. URH 18.00: H. Idej. 18.10: Orosz nyelvvizsga-előkészítő. 18.25: Mozart-művek. 19.45: A bib­­liás ember. Új operaleme­­zeinkből. 20.37: H. 20.40: A dzsessz kedvelőinek. 21.00: Bacher Mihály Beethoven­­szonátákat zongorázik. 21.28: Francois*. Hardy és Andy Williams énekel. 22.10: Ma­gyar Parnasszus. Komját Aladár. 23.00: H. Ides. # TELEVÍZIÓ 10.00: Műsor. 10.01: Szün­idei matiné. 17.23: Műsor. 17.25: Hírek. 17.30: Nyári em­lékek. Wroclaw—Krakkó. 17.45: Bartók-bemutatók nyo­mában 17.55: A nem gazda­ságos termelésről. 18.25: Az újra felfedezett XVII. század. 1. Philippe de Champaigne és a janzenizmus. 18.45: Me­se. 19.00: Ez történt 1971-ben. Filmösszeállítás az elmúlt, év legfontosabb világpolitikai eseményeiről. 19.30: Tv-hír­hez. 20.00: R­astig­an : Az alvó herceg. Mese felnőtteknek, három felvonásban. 22.30: Tv­­híradó 2. POZSONYI TV 19.00: Tv-híradó. 13.30: Pub­licisztika. 13.00: Párbaj az em­lékezettel. Vetélkedősorozat. 20.35: Esti dallamok. Szovjet zenés tv-film. 21.15: A keres­kedő. Mikrokomédi. 21.35: Tv-híradó. N­É­P­S­ZAVA BUÉK —1972! A rádió kabarészínházának szilveszteri bemutatója Hadd kezdjem egy mű­helytitokkal: a rádiókriti­­kusok évről évre előzete­sen meghallgatják a szil­veszteri műsort. Komoran üldögélnek az e célra ki­jelölt stúdióban, kellő ko­molysággal ügyelve arra, hogy túl sok nevetéssel el ne kötelezzék magukat a jelenlévő rádiós illetéke­sek előtt. Évek óta most először fordult elő­­ velem, hogy az előtréningen nem tudtam részt venni, és így minden edzés nélkül ki­tettem magam a záporozó poénok hatásának. Vagyis ugyanolyan körülmények között hallgattam a szil­veszteri kabarét, mint azok a szerencsés hallga­tók, akiknek nem kell no­teszt tartaniuk a kezük­ben, nem kell lajstromba venniük a poénokat, egy­szerűen csak nevethetnek, ha jókedvük van — akár a műsortól, akár a szil­veszteri italoktól. E mód­szer nagy előnye, hogy így sokkal jobbnak tűnik a műsor... A konyakot a délutáni Hívjon a megyü­nk­nél bontottam ki, s majdnem kihívtam a rádió különle­ges szerelőbrigádját, mert a vízcsap nálunk is csö­pög. De a telefon is rossz volt, s így mindjárt arra kellett,. gondolnom, hogy a rádió szilveszteri közön­ségszolgálatának „gondvi­selésszerű" áldásaiból csakis a telefontulajdono­sok­ részesedhetnek, így hát lemondtam a vidám panasznap eseményeinek követéséről, a fél tízkor kezdődő szuper kabaréra gyűjtve szigorúságomat. Akkor még megvolt a go­­lyóstollam és a noteszem is. Komlós János Nyiród konferanszánál azonban egy nagyobb csapat ven­dég kedvéért nekem is nyitnom kellett a palac­kokat, a lelkes vendégek felváltva dicsérték Kom­lós pezsgő szellemességét és pezsgő boraink jó ízét. A vendégek természetesen elkezdték mesélni a leg­újabb pesti vicceket , mire a kabaréban is meg­indult Mikes György vicc­fesztiválja. Remekül szó­rakoztunk Mikes táncdal­­fesztivál-paródiáján, és a vendégségbe hozott leg­újabb vicceken. Kiss György Mihály Kis emberek nagy mondásai című műsoránál már ki­bogozhatatlanul kevered­tek az éteren át sugárzott bemondások, és az asztal körül repdeső aranyköpé­sek. Érdekes, hogy Kom­lós János és Abody Béla tréfás interjújánál csend lett, mindenkit érdekelt a két rivális színigazgató szópárbaja, úgy látszik, az emberek szeretnék megta­nulni, hogyan lehet ele­gánsan csepülni egymást. Ugyanilyen okból fi­gyelhették odaadóan Szi­lágyi György versét is, amely humoristáink válo­gatott csapatát karikíroz­­ta, némelyik kartársat el­nézőbben, némelyiket rosszmájúbban, aszerint nyilván­­ — mondogatták vendégeink — hogy kitől méhnyire tart a szerző. Ami azt­ bizonyítja, hogy egy vendég is lehet rossz­májú, nemcsak egy hiva­tásos humorista. Óbudai vendégünk nem lévén, teljes tárgyilagossággal él­vezhettük Sinkovits Imre játékát Peterdi Pál han­gulatos montázsában, mint ahogy Baktai Ferenc kedves jelenete sem vál­tott ki vitákat, sem kra­­hácsiak, sem krahácsot el­nyomók nem voltak társa­ságunkban. Novobáczky Sándor pos­tai jelenetére tizenöt túlli­citáló akadt, jelezve, hogy a kitűnő humorista ezút­tal is érzékeny pontokat érintett. A hallgatói fe­gyelmet csak akkor lehe­tett helyreállítani, amikor Ősz Ferenc Gebin rádió, Budapest! című rádió­paródiájára került sor. Mire Lujza és Jenő ha­gyományos szócsatája el­kezdődött, a társaság több tagja Lujza felfogóképes­ségének szintje, és az asz­tal alá zuhant, de mi töb­biek még ezt is elviseltük. Ekkor elhatároztam, hogy gebinbe adom ki a szil­veszteri műsor kritikáját vendégeimnek, akik egy­öntetűen meg is állapítot­ták, hogy az idei műsor részben halványabb volt a tavalyinál, részben maga­san túlszárnyalta, részben pedig pontosan, de ponto­san ugyanolyan volt, mint az eddigiek. Vagyis: Mar­ton Frigyes és Szilágyi György szellemesen lele­ményes szerkesztésében, s szellemes­­ rendezésében 1971-ben is megkaptuk a megérdemelt rádiószil­­veszterünket. Háry Márta Könyvet mindenki kezébe 1972 nemzetközi könyvév­ ­ ..100 falu 100 könyv­it­­ár” mozgalom a várt­nál is jobb eredményt hozott. Magyarországom korábban soha nem je­lent­­ meg és fogyott el olyan nagy példányszám­­ban verseskötet, mint nap­jainkban. 1971-ben még az előző évinél is több köny­vet adtak el hazánkban. Gyakran jelennek meg hírek kultúrpolitikánk újabb és újabb,, eredmé­nyeiről. Gyakran jelennek meg hírek arról is, hogy nap­jainkban a világon az analfabéták száma kezdi megközelíteni az egymil­­liárdot. A nagyfokú tudo­mányos és műszaki fejlő­dés korában 700 millió felnőtt nem tud írni és olvasni. Noha 1950-től ke­reken 600 millióval nőtt­­ az írni-olvasni tudó fel­nőttek száma. És mégsem csökkent az analfabétiz­mus, mert az emberiség száma gyorsabban növek­szik, mint azoké, akik megismerik a betűket, az olvasás örömét. Az anal­fabétizmus még a leg­derűlátóbb becslések sze­rint sem szűnik meg tel­jesen ebben az évszázad­ban. E nagyon súlyosnak mondható gond mellett természetesen szép ered­mények is születtek. Irán­ban például 1968-ban egy éven belül félmillió fel­nőttet tanítottak meg írni és olvasni. Kuba 1961-től kezdve hat év alatt fel­számolta az országban a tömeges írástudatlansá­got, s elérte az európai színvonalat. Sok ország­ban — hazánkhoz hason­lóan — évről évre növek­szik a kiadott könyvek mennyisége. Nem vita tárgya többé, mert beiga­zolódott, hogy a televízió, a rádió és a film korában a könyv és az újság sem­mit sem vesztett jelentő­ségéből. Informáló, isme­retterjesztő és nevelő sze­repük nemhogy csökken­ne,­ de állandóan növek­szik. Éppen az utóbbi miatt nagyon fontos, hogy lehe­tőleg minél több ember — s egyszer majd minden ember — tudjon olvasni. Számos ország fáradozik az irástudatlanság felszá­molásán évek óta, s az UNESCO is legfőbb fel­adatai között tartja szá­mon, amióta megalakult. A másik fontos­ feladat a könyvek terjesztése. Az országokon belüli, vala­mint a fejlett és a fejlődő országok közötti könyv­forgalmat is gyorsítani kell. A rohamos fejlődést csak a könyvek segítségé­vel tudja követni a XX. század embere. Ugyanak­kor az emberiség irodal­mi örökségének megőrzé­sét, újabb és újabb nem­zedékekkel való megis­mertetését is a könyvek biztosítják. M­indezt — és számos más tényezőt is — figyelembe véve, az UNESCO 1972-t nemzet­közi könyvévvé nyilvání­totta. A könyv és olvasás évének központi jelszava. ..Könyvet mindenki ke­zébe!” Ebben az évben könyvvásárokat rendez­nek Frankfurtban, Jeru­zsálemben, Nizzában, Var­sóban. Foglalkoznak — nemzetközi szinten — a fordítói tevékenység tá­mogatásával, a könyvtá­rak fejlesztésével, vala­mint a könyveknek az ok­tatásban, a­ más-más nem­zetiségű emberek egy­más közötti megértésében­­ és a béke védelmében betöl­tött szerepével. Indiában világvásárt, Japánban az ázsiai könyvkiadás prob­lémáival foglalkozó sze­mináriumot rendeznek. A nemzetközi könyvév igazi sikerét az biztosít­hatja, ha az egyes orszá­gok határaikon belül kü­­­lön-külön is meghirdetik a könyv és olvasás évét. Ennek máris több jelét láthatjuk. A Szovjetunió­ban például az olvasók nemcsak az írókkal, ha­nem a könyvkiadók kép­viselőivel és a könyv­eladókkal is találkozókat rendeznek. Több ország­ban emlékbélyegeket ad­nak ki, illetve külön emb­lémával látják el az 1972- ben megjelenő könyveket, jelezve, hogy azok a nem­zetközi könyvévben hagy­ták el a nyomdát. Magyarország az Olvasó népért! mozgalom sikerei­nek további fokozásával, s az MSZBT által indított Kell a jó könyv! olvasó­pályázat sikeres lebonyo­lításával már nagymér­tékben hozzájárulhat a könyv és olvasás évének eredményességéhez. 1972- ben a Könyvtárosok Egye­sületeinek Nemzetközi Szövetsége Budapesten tartja 38. , közgyűlését, amelynek egyik témája: ..Az olvasás a változó vi­lágban”. Véletlen — de annál in­kább tettekre kötelező —, hogy a nemzetközi könyv­év egybeesik a magyaror­szági könyvnyomtatás megindulásának 500. év­fordulójával. Hess And­rásnak, Mátyás király nyomdászának budai le­telepedésével. ’ Ismerve íróink, könyvtárosaink, könyvkiadóink, pedagógu­saink és más kultúrmun­­kásaink eddigi lelkesede­dését, és az elmúlt évek eredményeit a könyvter­­jesztésben, valamint az olvasás megszerettetésé­ben, bízunk abban, hogy ezeken a területeken a nemzetközi könyvévben is sikerül majd előbbre lép­nünk. V­­­an mit tenni, hiszen köztudott, hogy ha­zánkban sem vált még mindenkinek természetes szükségletévé a rendsze­res olvasás. És az sem ti­tok, hogy ma mintegy öt­venezer írni-olvasni nem tudó, 15 évesnél idősebb ember él Magyarországon. Nem is tudom, mit írjak, hogy már csak ötvenezer, vagy még ötvenezer? Mert nagy eredmény, hogy már csak ilyen kevesen van­nak, de ezután is sokat kell tennünk azért, hogy még ennyien se legyenek. És a cél nemcsak az, hogy megtanuljanak olvasni, s azt is el kell érni, hogy — azokkal együtt, akik már tudnak — rendszeresen és haszonnal forgassák, a könyveket! Mátyás István DOBOZY IMRE kis­regényéből készült „A ti­zedes meg a többiek” cí­mű film nyomán a fősze­replő — Molnár tizedes — legendás alakká vált. Az elpusztíthatatlan élet­kedvű, leleményes figura január 7-én a veszprémi Petőfi Színház és­ bemutau HOIRIZ­ONT táján színpadi életét is megkezdi. A darab rende­zője Pétervári István, díszleteit­ Bartha László, jelmezeit Hruby Márta tervezte.­­ AZ ÍRÓSZÖVETSÉG január 6-án, 11 órakor a Mező Imre úti tem­e­tőben megemlékezik Veres Pé­ter születésének­­75. év­fordulójáról. Beszédet mond Darvas József, az Írószövetség elnöke, majd társadalmi és kulturális szervek képviselői helye­zik el koszorúikat az író sírján. 1972. január 4 A III. tv-csatornán „Ember, ki e csőbe be­lépsz szilveszteri igény­­nyel. .. hagyj fel minden reménnyel” — monda Ta­kács Mari, midőn csinos védősisakkal a fején, le­szállt a tv alkalmi, har­madik csatornájának in­­fernális mélységeibe. Jó, hogy mondta, mert akkor már húsz perce folyt a szilveszteri műsor, és ép­pen kezdtünk felhagyni a reménnyel, hogy igazán elkezdődik. A bevezető közvéle­mény-kutatás kissé hosz­­szúra sikeredett. Külön­ben is, ezt inkább a vé­gére kellett volna hagyni, mondjuk újév napjára, amikor a nézők vélemé­nye a szilveszteri tv-mu­­latságról már kéretlen, önként és igen változatos formákban nyilvánul meg. Maszek közvélemény­kutatásom során több né­ző kijelentette, hogy ilyen szilveszteri kabaré még nem volt­­ az idén. Má­ Sok nehezményezték, hogy védősisakot csak Takács Mari kapott, holott a tele­vízió legújabb kísérleti műsora sok millió embert érintett. A nézők csupán szilveszteri védőitalokat fogyaszthattak. E védőita­lok „befolyása’’ azonban kétségtelenül hatással volt arra, hogy valaki szá­­monkérő figyelemmel, vagy játékra, nevetésre kész, rózsás hangulatban nézte-e az óévbúcsúztató műsort. Voltak ennek a műsor­nak remekül szórakoztató percei és üresjáratai,a szi­­plorkázva robbanó poénjei és hatástalanul elpukkanó humorpetárdái is. Nehéz dolog a könnyű műfaj. Az ígéretesnek látszó alap­ötlet­­ az, hogy a szil­veszteri 111. csatornát az ironikus-önironikus mű­sor paródiáknak szentelik — némiképpen óhatatla­nul korátozta a lehetősé­geket, szűkítette a témák, műfajok, megjelenési for­mák skáláját. „ Ezek ,,belül, a magvas közéleti humort hordozó és igazi televíziós eszkö­zökkel megvalósított mű­sorszámok voltak a leg­jobbak. Jól sikerült a Fó­rum szilveszteri külön­kiadása: a miniszterek, állami vezetők és a hu­moristák szellemes, ötle­tes szópárbaja. A humor más válfajá­ban telitalálat volt Hofi Géza Rózsa Sándor-paró­­diája. A hetedik bőrt nyúzta le a szerencsétlen sorozatról, és mégis tu­dott újat, kacagtatót pro­dukálni. Hofi vásott kö­lyök humorát, „dupla fe­nekű” ötleteit, eredeti egyéniségét és sokoldalú­ságát a forgatókönyvíró­rendező Horváth Ádám a televíziós technika és a képi humor minden esz­közével támogatta A so­rozat eredeti és újra fel­vett részletei, a színész­­paródiák és a csipkelődő kommentárok ellenállha­tatlanul mulatságosak voltak. Utánozhatatlan televí­ziós ötlet a Forsyte Saga budapesti pótfejezetét pro­dukáló szinkronjáték, csak talán egy kicsivel hosz­­szabbra sikerült a kelle­ténél. Némi rövidítéssel csattanósabbá, pergőbbé vált volna Brachfeld Siegfried különben szel­lemes konferansza és a Milyenek a magyarok? című szatirikus jelenet is. Kellemes meglepetést szerzett az Illés-együttes mókás stílusparóflliája, jó volt Haum­ann Péter és Szuhay Balázs A Hét ri­portereinek képében, il­letve az éjszakai filmelő­­adás bevezetőjében. Kevésbé tetszett a szil­veszteri Ki mit tud? — egyrészt mert nem műsor­­paródia volt, mint a többi, hanem valamiféle ráadás műsor, másrészt az ebben szerepelt kitűnő színészek többet, jobbat tudnak, mint amit nyújtottak. Al­­fonzó is sokkal jobb vott a két nappal korábbi Tar­­dós-showban, mintt, az Uh­­terfórum 71 című paró­­diában. A műsorzáró tánc­­dalösszeállításra az éjfél előtti percek pohártöltö­­gető, újévi harangszót leső hangulatában bizonyára kevesebben figyeltek, pe­dig kellemes, ízléses, moz­galmasan rendezett volt. Több mint kétszáz név szerepel a 190 perces szil­veszteri műsor szerzőinek, szerkesztőinek, szereplői­nek listáján. Bizonyos, hogy mindnyájan a leg­jobbat akarták nyújtani annak a körülbelül 4 mil­lió nézőinek, akik Gugye­­rák klasszikus mondását idézve: „szilveszter écca­­káján a tv-skatula előtt dermedtek”. S bár ez most sem sikerült teljes mértékben, a „dermedést” elég sok humor és szelle­mes ötlet oldotta. Csak a tv III. csatornája „fagyott be”, legalábbis jövő szil­veszterig biztosan nem ad kísérleti műsort. Televí­ziónk addig is az első két csatornán folytatja kísér­leteit.­ ­ Vajk Vera Meghalt Chevalier Az új év első napján egy párizsi kórházban hosszas szenvedés után 83 éves korában elhunyt Maurice Chevalier, a vi­lághírű filmszínész és san­zonénekes. „A francia charme nagykövete” 1888-ban szü­letett Párizs Menilmon­­tant nevű városnegyedé­ben, egy szobafestő kilen­cedik gyermekeként. Már 12 éves korában fellépett a „Les trois Lions” nevű kabaréban, ahol a tulaj­donos a „kis Chevalier, a miniatűr komédiás” néven reklámozta felfedezettjét. 1909-ben a Folies-Berge­­reben mutatkozott be, de karrierjét az első világhá­ború félbeszakította. Az igazi siker 1927-ben kö­vetkezett be, amikor Hol­lywood jóvoltából nemzet­közi sztárrá nőtte ki ma­gát. A 20-as évek végén és a 30-as évek elején Ame­rika végleg kegyeibe fo­gadta: ekkor készült el hí­res filmje, a ,.Love para­de” amelyben Jeanette McDonald volt a partnere. A II. világháború után is sok-sok filmet készített, de legkomolyabb­­ sikereit önálló show-műsoraiban aratta. Dalait világszerte énekelték. Chevalier 80 éves korá­ban, 1968-ban vonult visz­sza, utolsó fellépése a pá­rizsi Lidó-ban adott önál­ló műsora volt. A világ azonban nem­csak a ,,szívkirályként” sanzonénekesként és ko­mikusként ismerte meg, hallatta a szavát az embe­riség védelmében is. Egyi­ke volt az 1951-es stock­holmi békefelhívás alá­íróinak. 1968 és 1971­ között Maurice Chevalier nem sokat hallatott magáról. Egy ízben elmondta, „meglehetősen szomorú” azóta, hogy nélkülöznie kell a színpadot. „Kezdet­ben nem is tudtam elkép­zelni, lehet-e élni anélkül, hogy minden este a mű­soromra készüljek” — tet­te hozzá az első, színpad nélküli hónapokról szólva. Filmjeit Magyarorszá­gon is játszották, utoljára a Kánkánban láthatta őt a közönség.

Next