Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)
1972-02-03 / 28. szám
SZERKESZTIK, ÍRJÁK: OLVASÓINK Leltár — példákkal Visszhang Tavalyi mérlegünket azzal zártuk: mintegy ötszáz panaszos ügyből négyszázhúsz esetben közbenjárásunkra megnyugtató intézkedés történt. De mi történt a további nyolcvannal? — kérdezhetik olvasóink. Jogosan. Erről számot adni még tartozunk. De számadásunk egyben számonkérés is. Számonkérés azoktól, akiket felkértünk a panaszok kivizsgálására, de a válasszal a mai napig is adósak. Nem válaszoltak annak ellenére, hogy az 1013/1959. számú kormányhatározat értelmében a panaszügyek intézésére előírt törvényes határidő harminc nap. Tudjuk, a részletes, körültekintő kivizsgálásra sokszor harminc nap is rövid idő. Ilyen esetekben nem kívánhatjuk, és nem is kívánjuk a gyors intézkedést. Az viszont érthetetlen előttünk, hogy például egy tv-készülék javítása — mint Erdélyi Sándornéé vagy Kajtor Ferencé — miért telik hosszú hónapokba, vagy egy egész évbe. Mert a Gelkának közel egyéves adóssága is van. •Kíváncsiak lennénk arra is: rendezte-e a Horgász Szövetség Petrics József horgász tagdíjjal kapcsolatos panaszát? Nem mehetünk el szó nélkül Gelencsér István dunaújvárosi olvasónk esete mellett sem. Augusztus elején írt panaszlevelet a baracsi tanácsnak. S mivel választ nem kapott, szerkesztőségünk segítségét kérte. Úgy tűnik, hiába. Kétszeri megkeresésünk ellenére sem tudjuk, milyen lépéseket tettek Gelencsér István ügyében. Leltárunkból csupán néhány példát ragadtunk ki. Úgy véljük, olvasóink gondjai nagyobb figyelmet érdemelnek. —Halló, Népszava szerkesztősége? — Igen, tessék. — Rossz az emésztésem, nincs étvágyam... — Kérem, ez nem orvosi rendelő, forduljon orvoshoz panaszával. — Megtettem már, régebben. Fel is írta a Dipankrin nevű gyógyszert. Ez jó volt, rendben tartotta az emésztésemet. — Írasson fel ismét ebből a gyógyszerből ... — Nem kell felíratni, mert recept nélkül is árusították a gyógyszertárak. Most azonban nem kapható. Járom a várost, de a legfőbb gyógyszertárban csak magyarázattal szolgálnak: „Volt néhány dobozzal, percek alatt elfogyott.” „Sajnos, hiánycikk.” Tessék mondani, hogy lehet az, hogy ilyen keresett gyógyszer egyszerre csak eltűnik? Jó, hogy nem életmentő, de annak, aki már megszokta, nagyon hiányzik. * — Halló, szerkesztőség? Sok betegtársam nevében teszek panaszt... — Tudjuk, nincs Dipankrin... — Igen, de a Lukullín is eltűnt, ami szintén hasonló hatású. A szomszédtól hallottam, hogy DERŰS A MACKÓNK, ha R. L. olvasónk levelét olvassa: „Feleségemmel együtt szakszervezeti beutalót kaptunk a SZOT rózsadombi üdülőjébe. Mindketten nyugdíjasok vagyunk. Távolról már sokszor csodáltam az üdülő impozáns épületét. Hasonló véleményem alakult ki az ott eltöltött két hét alatt annak belső beosztásáról és berendezéséről is. Mindent felülmúlt az a páratlan szeretet, mellyel az üdülő fiatal dolgozói körülvettek bennüket. Mi, idős emberek már régen leszoktunk arról, hogy a fiataloktól szeretetet, előzékenységet kapjunk, és hajlamosak vagyunk arra, hogy általánosítsunk. Pihenésünk alatt azonban meggyőződtem arról, hogy a fiatalok kérdésében nem szabad általánosítani. Ezért kérem, tolmácsolják köszönetemet az üdülő dolgozóinak, mert a »Duna feletttöltött két hetet — azt hiszem — életem legszebb emlékei közé sorolhatom.” MÉRGES A MACKÓ és minden oka megvan rá, mert valóban bosszantó esetről szerzett tudomást. Ami példa arra, hogyan lehet , jóból rosszat csinálni. Mert jó dolog az, hogy házhoz szállítják a fűtőolajat, elviszik az üres kannákat, s megtöltve viszik vissza az olajkályhák tulajdonosainak. De milyen kannákat? Kozák Lászlóné, Vili., Bezerédi utca 8. szám alatti olvasónk például két vadonatúj kannája helyett kapott kettőt, olyat, melyből szivárgott az olaj. Felhívta a 142—046 számot, ahol a Volán-Mekalor kirendeltsége jelentkezett. Azt válaszolták, hogy ők csak szállítók, nem ők töltik a kannákat. S hogy nem tudják kicserélni, csak másnap, addig pedig: „állítsa fejre” a kannákat. A válasz inkább olvasónkat „állította fejre.” Aki tanács helyett arra kéri az illetékeseket, hogy a töltésnél gondosabban vizsgálják át a kannákat, s lyukasan ne szállítsanak olajat a Rákóczi téri gyógyszertárban volt a minap vagy húsz dobozzal, úgy vitték 21,40-ért, vény nélkül. Attól féltek, mire vényért mennek, gyógyszer már nem lesz... — Halló, szerkesztőség? Tudják-e, hogy önökkel szemben a nagy forgalmú gyógyszertárban hiánycikk a... — Dipankrin, Lukullin!... — Én már azokkal nem is próbálkozom. Egyszerűen csak Neokarbolaxot szerettem volna, de az is hiánycikk. Azt mondták, nem is tudják, miikor lesz. Felhívtam a Gyógyszertári Központot is, ott sem mondtak mást, mint hogy egyelőre nincs .. Csak éppen munkaidőben... írtak már arról néhányan eddig is, nálunk sokfelé a nyolcórás munkaidőt nem mindig tölti ki nyolcórányi munka. Érdemes odafigyelni azokra az olvasókra, akik a szerkesztőséghez írt levélben a körülményeket és okokat boncolgatják: „Sokan nem azért lógnak, mert nem szeretnek dolgozni, hanem mert nálunk a dolgozó ember minden ügyét-baját tulajdonképpen csak munkaidőben intézheti" –— írta a többi közt Molnár János Csepelről. És már van jó példa is arra, hogy ügyes-bajos dolgaikat az emberek munkaidő után intézhessék. Többen megelégedéssel és elismeréssel szólnak a félfogadási időt megnyújtó tanácsi kezdeményezésről. Szeretnék, ha más intézmények és szolgáltatók is követnék ezt a példát. Más elképzelése van Nagy Tibor érdi olvasónknak: „Az osztott munkaidőt tartanám célszerűnek a munkaidő jobb kihasználására. Tudomásom szerint több országban van ez így. Hosszabb az ebédidő, mint nálunk, 2—3 óra. Ez alatt elintézhető lenne a bevásárlás, a fodrász és a ruhatisztítás. Megfigyelésem szerinnt nálunk és a környező irodaházakban a gyakorlatban már részben meg is valósult ez, vagyis aki ameddig csak tudja nyújtani az ebédidőt, addig nyújtja .* Csak éppen munkaidőben. NÉPSZAVA „Packázás kisemberekkel” címmel Reményi István IX., Mester utca 57. szám alatti olvasójuk levelét közölték, amelyben a Napfény utcai kirendeltségünk eljárását kifogásolta. Ellenőrzésünk alkalmával megállapítottuk, hogy a pótszámla kiállítása jogos volt, mert a jelzett időre tévedésből az áramfogyasztás egytizedét számláztuk. Kirendeltségünk hibája azonban nem mentesíti a fogyasztót attól, hogy a valóban felhasznált árammenynyiség ellenértékét megtérítse. Minthogy kirendeltségünk az összeg megfizetésére csak 4 havi részletfizetést engedélyezett, utasítottuk, hogy ezt 12 hónapra hosszabbítsa meg. Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Október 31-i számunkban, a Két Mackó című rovatban felhívták figyelmünket a vállalatunk IV. számú telepén levő „áldatlan állapotokra”.A vállalat présműhelye, amely a panaszos szomszédságában van, nem üzemel éjjel-nappal, mert a munkaidő 7-től 21 óráig tart. Szíves tudomásukra hozzuk, hogy a család részére tett ígéretet a vállalat betartotta, s az ígért hangszigetelő fal november 8-án elkészült. Hamburger Ferenc igazgató, Walter György szb-titkár Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat Molnár Ferenc (X., Bihari út 17.) panaszos levelére hivatkozással közöljük, hogy az 52-es bolt vezetője nem tartotta egyértelműen jogosnak minőségi panaszát, ezért felajánlotta a KERMI-vizsgálatot. Ezután a panaszos központunkat kereste fel, ahol egyetértettek a boltvezető véleményével. A vásárló ezután adta át a reklamált cipőt, hogy vizsgáltassuk meg a KERMI- vel. A boltvezető az átvételkor közölte, hogy körülbelül nyolc nap után érdeklődhet. A KERMI szakvéleménye a vásárló kifogását jogosnak minősítette. Megjegyezni kívánjuk, hogy Molnár Ferenc panaszát a vonatkozó BKM rendelet szerint intéztük. Szabálytalanság az 52-es bolt részéről nem történt. Fővárosi Cipőbolt Vállalat « ...ÉS MÉG EZT OLVASTUK KATONA B. ANDRÁS. Budapest: Régi dohányos vagyok, naponta egy csomag Kossuthcigarettát szívok el. Sajnos, az utóbbi időben sokat bosszankodom a Pécsi Dohánygyár áruján, mert egy-egy csomagból rendszeresen több, félig KOLTAI ZOLTÁN PÉTER. Budapest: A fővárosi utcai villanyórák gyakran pontatlanok, vagyéppenséggel nem működnek, így például a Kulich Gyula téri villanyóra is vagy késik, vagy egyáltalán nem mutatja az időt. Véleményem: a technika mai fejlettsége mellett egy kétmilliós világvárosban nem okozhat megoldhatatlan problémát az órák karbantartása. TÖRÖK LÁSZLÓNÉ, Nyíregyháza: Miért nem ragad a boríték záró része? Ezt kérdeztem több üzletben, de kérdésemre választ nem kaptam. Kérem, hívják fel erre a gyártók figyelmét töltött cigaretta bukkan elő. Így jártam legutóbb is, a 4033 számú, illetve az 1 L 19 jelzésű cigarettacsomagjával. Talán csak nem így akarnak leszoktatni a dohánygyáriak erről a károsnak minősített szenvedélyünkről ? SZENYKEI JÓZSEF, BUDAPEST: A Fővárosi Javító-Szerelő Vállalatnál gáz-vízmelegítőt és hősugárzó-berendezést rendeltem. Az előre kért összeget kifizettem. Az első boszszúságom: a meósok nem jöttek ki a jelzett napon.. A második: amikor megjelentek, , megállapították, hogy a felszerelt készülékek hibásak, s „nem üzemeltethetők”. Javasolták, forduljak a garanciális javítóhoz. Így tettem. A Hajós utcai központ vezetője azonban tudtomra adta, hogy a garancia csak a meó-átadás utánra szól. A hibás készülékeket a Telepes utcai részlegnek ki kell cserélnie. Csere helyett viszont újabb tanácsot kaptam, hívjam fel újra a garanciális javítókat, s mondtam, hogy a meó már átvette, akkor majd megjavítják, a berendezéseket. Egyenesebb utat nem lehetne találni?... — A dohány ártalmas a szervezetre! — Doktor úr, én csak a papírt szívom... — Elnézést, főnök, a kolléga nem csúfolódik, csak százötven borítékot kellett neki leragasztania! (Erdei Sándor rajzai) KÉT MB-TITKÁR A lakásprogramról, a házgyárakról és a szakszervezeti munkáról A negyedik ötéves terv lakásprogramjában kiemelkedő szerepet kapnak a házgyárak. A napokban két házgyár szakszervezeti munkájáról kaptunk rövid, vázlatos beszámolót. ősz Gyula, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat 1. számú Házgyárának műhelybizottsági titkára. Nem sokan tudják, hogy az ország első házgyára itt, Óbudán létesült, 1965-ben és a mi paneljeinkből épült fel az óbudai és a kelenföldi lap/ fc-é s számos kommunális épület: iskola, óvoda. Bizony, nem volt könnyű dolgunk az első években. A vidéki tanyavilágból toborzott dolgozóknak szokatlan volt az iparban megkövetelt fegyelem, idegenkedtek a szakszervezettől is. A 43-as Építőipari Vállalattól és a szerelőipartól áthelyezett néhány régi szervezett dolgozó és szakmunkás türelmes nevelő munkájának köszönhető, hogy ma már nyoma sincs a régi tartózkodásnak. A hajdani új, fegyelmezetlenkedő dolgozók felnőttek a gyár feladataihoz. Létszámunknak ma már 95 százaléka szakszervezeti tag, 90 százalék pedig szocialista brigádtag. Ez pedig nemcsak gyárunknak jó, hanem az egész országnak. Hiszen azt várják tőlünk, hogy minél több, szebb és korszerűbb lakást, kommunális épületet adjunk a lakosságnak. öt-hat évvel ezelőtt még alig tudtunk „eladni” a fizikai dolgozók között egy-egy szakszervezeti üdülőjegyet. Ma már viszont kevésnek bizonyul, amit kapunk. Megnőttek az igények: a távoli tanyákról, falvakból toborzott emberekből öntudatosan, fegyelmezetten dolgozó szervezett munkások lettek. Ezt bizonyítják termelési eredményeink is: a házgyárak között folyó munkaversenyben többször is elsők lettünk. Gaál Vilmos, a 43. számú Állami Építőipari Vállalat 2. számú Házgyára műhelybizottságának titkára: Műhelybizottságunk munkatervét a Vállalati Szakszervezeti Bizottság feladatterve alapján készítettük el, a helyi sajátosságok figyelembe vételével. Ebben az évben elsősorban a termelést elősegítő tevékenységünket tekintjük fő feladatunknak. Gyárunk munkaversenymozgalmának gazdája a helyi műhelybizottság. Eddig összesen húsz brigádot, 271 dolgozót „jegyzünk”, akik a szocialista brigád cím elnyeréséért versenyeznek. Igaz, még több munkabrigád dolgozik, akik szívesen pályáznak erre a megtisztelő címre a 2. számú Házgyárban. Mégis úgy gondoljuk, hogy — a versengési kedv megtartása mellett — a szocialista brigádmozgalom belső tartalmán kell előbb változtatnunk, javítanunk. Az emberek szeretik a nyilvános dicséretet, elismerést. Ezért az is a műhelybizottság gondja, hogy házi újságunkban, a Hírnökben helyet kapjanak a kiemelkedő eredményt elért brigádok módszereiről szóló írások. Ugyancsak a jó termelési eredmények érdekében igyekszünk még jobb emberi kapcsolatot teremteni a bi,zalmiak és a gazdasági vezetők között. E munkánkat akkor tekinthetjük majd eredményesnek, ha a helyi gazdasági vezetők egyenesen igénylik — és szükség esetén tekintélyükkel támogatják — a bizalmiak munkáját, politikai-agitációs tevékenységét. A versenymozgalom szervezése mellett fontos munkánknak tekintjük a dolgozók érdekvédelmét. Főként a termelőmunka közben előforduló balesetek megelőzésén, elhárításán fáradozunk a gyár gazdasági vezetőivel együtt. 1972. február * 3 panasz intézkedés Müller Lászlóné (Budapest, XIX., Árpád u. 156.) olvasónk szóvá tette, hogy a karácsonyi halvásár alkalmával a kispesti és a lőrinci árudákban petróleumszagú ésízű halakat árusítottak. Levelét a Halértékesítő Vállalathoz továbbították. Tájékoztatásul közölték, hogy vállalatuk forgalomba hozott minden halszállítmányt megvizsgáltat. Ezt az érzékszervi és laboratóriumi vizsgálatot a Központi Hús- és Tejvizsgáló Állomás kirendeltsége végzi. Az ízpróbánál azonban, a fejlett labortechnika ellenére — szúrópróbaszerűen — el kell pusztítani néhány halat. Ezért előfordulhat, hogy a szállítmányból egy-egy hal fenol-, vagy petróleumízű. A történtekért olvasónk elnézését kérik és kárpótlásul négy kilogramm halat rendelkezésére bocsátottak. Rőczey Mihályné (Budapest, VIII., Stróbl Alajos utca 7. G épület) még múlt év márciusában bejelentette a házkezelőségnek, hogy lakásuk ablakszárnyai rosszul záródnak. Panaszát nem orvosolták, annak ellenére, hogy azt többször is megismételte. Kérésünkre a VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat intézkedett az ügyben. Arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a leszerelt nyílászárók javítását, illetve felszerelését házkezdőségük decemberbenelvégezte. Özv. Grünstein Sándorné (Budapest, XX., Zamárdi úti olvasónk arról írt, hogy lakásának cserépkályhájába bevezették a HÉRA-fejes, gázfűtést, amit 1970. december 4-én be is kapcsoltak. 1971 júniusában a Díjbeszedő Vállalat dolgozója megállapította, hogy a gázóra elromlott. A hibát több alkalommal jelentette, de panaszai nem orvosolták, így hosszú hónapokon keresztül — nyáron is — 120 köbméter átalányt kellett kéthavonta fizetnie. Levelét a Fővárosi Gázművekhez továbbítottuk. Arróltájékoztattak, hogy olvasónk lakásában a gázmérőcsere időközben megtörtént. Válaszukkal egyidőben felkérték a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat illetékeseit, hogy a fogyasztási átalányt vizsgálják felül és intézkedjenek a többletfizetés visszatérítéséről is. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Galambos Gyuláné (Balatonfüred): Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet a Magyar Közlöny 1971. évi 77. számában jelent meg. Benedek Béla (Budapest): Kodály Zoltán közoktatási tevékenységével kapcsolatban kiírt pályázat beküldési határideje: 1972. október 1. A pályamunkát a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályára (Budapest, V., Szalay utca 10—14.) k kell beküldeni. Veress Zoltán(Budapest): A közegészségügyi-járványügyi szakképzettség két év alatt sajátítható el, az egészségügyi szakiskolában. A „Fodor József” Egészségügyi Szakiskola címe: Budapest, III., San Marco utca 48—50. A képzés évente, szeptemberben kezdődik. Lakatos Gyula (Budapest): A Metró Központi Irodaházának címe: Budapest, XIV., Hungária körút 46. A motorkocsi-segédvezetői állásra a fenti címen kell jelentkezni. Kutas Dezsőné (Budapest): Főzés céljára szolgáló petróleum, vagy tüzeléshez szükséges olaj, csak pincében, robbanásmentes edényben tárolható. A tárolt petróleum és olaj együttes mennyisége lakásonként a negyven litert nem haladhatja meg. Adamik Antal (Szarvas): Magánszemélyek tehergépkocsit nem vásárolhatnak; a hatóságok ezeket le nem vizsgáztatják s részükre rendszámot nem adnak ki. A fentiek szerint tehát magánszemélyek a közúti forgalomban haszonjárművel nem vehetnek részt