Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)

1972-03-01 / 51. szám

2 Munkaszervezés, keresetnövekedés, a termelési feladatok teljesítése az élelmiszeriparban A miniszter és a főtitkár válaszort az szb-titkárok kérdéseire Kétszáz szb-titkárt kért fel a közelmúltban az ÉDOSZ elnöksége, írják le, melyek­­azok a legfon­tosabb gondok, problé­mák, kérdések, amelyek az élelmezésipar ISO 000 szervezett dolgozóját fog­lalkoztatják. A levelekre — a szer­vezett dolgozók kérdései­re — tegnap élőszóban adott választ országos ér­tekezlet keretében dr. Ta­más László, az ÉDOSZ fő­titkára, és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az ÉDOSZ főtitkára a többi között beszámolt azokról az intézkedéseik­­­ről, amelyek az idén meg­könnyítik a dolgozók helyzetét. Ilyen például a húsiparban a második műszak megszervezése, a konzerviparban az évi 26 szabad szombat biztosí­tása. Szólt a munkaerő-ván­dorlásról, s ezzel kapcso­latban felkérte a szintén jelen levő gazdasági ve­zetőket a törzsgárda fo­kozott megbecsülésére. Minden olyan lényege­sebb kérdésben, amely a dolgozók többségét érint­, döntés vagy állásfoglalás előtt konzultálni kell a munkásokkal — hangoz­tatta a főtitkár. A múlt­ban ugyanis több helyen és ismételten előfordult, hogy bér- és jövedelem­politikai, munkaügyi kér­désekben a szakszervezeti szervek tudta és bele­egyezése nélkül intézked­tek. Ezután dr. Dimény Im­re miniszter tartotta meg referátumát. Bevezetőben arról szólt, hogy az élel­miszer-gazdaság 1971-ben minden nehézség ellenére kiegyensúlyozott, nyugodt ellátást biztosított, s eb­ben jelentős szerepük volt a szakszervezeti ak­tivistáknak is. A jövedelem alakulásá­hoz fűződő kérdésekre a miniszter részletesen vá­laszolt. Megállapította, hogy az élelmiszeriparban a jövedelem alacsonyabb az ipari átlagnál, az arány azonban az elmúlt évek­ben javult; az átlagkere­set négy esztendő alatt 21 százalékkal emelkedett. Remélhető, hogy 1972-ben a kereseti színvonal nö­vekedése legalább 4 szá­zalékos lesz, tehát meg­haladja a fogyasztói árak tervezett 3 százalékos emelését. Ezután dr. Dimény Imre a termelői árváltozások­ról beszélt, majd a köz­gazdasági szabályozóknak a vállalatokra gyakorolt hatását értékelte. A ked­vezőtlen hatások kiküszö­bölésére az ÉDOSZ veze­tőivel közösen javaslato­kat, intézkedéseket dol­goztak ki. Az eddigieken túlmenően — a mezőgaz­dasági nyersanyagellátás változásai miatt — célsze­rűnek látszik egyes ága­zatokban a bértömegmé­résre áttérni. Az áthidal­hatatlan fejlesztési alap­­hiánnyal küzdő ágazatok­nál kívánatos lenne a fej­lesztési források kisebb bővítése. A munkakörülmények javítására tett és terve­zett intézkedések ismer­tetése után a miniszter az éjszakai, a vasárnapi és az ünnepnapi munkáról szólt. Elsősorban a nők éjszakai munkáját igye­keznek megszüntetni, s ebben a gazdasági és a szakszervezeti vezetők már sok eredményt értek el. A két referátum után hozzászólások hangzottak el, amelyekre dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtit­kára válaszolt. (g. zs.) Hazaérkezett Kubából a SZOT-kü­ldöttség Kedden Nemeslaki Ti­vadarnak, a SZOT titká­rának vezetésével haza­érkezett Kubából a SZOT küldöttsége, amely a Ku­bai Szakszervezeti Köz­pont baráti meghívásának tett eleget. A küldöttsé­get a Ferihegyi repülőté­r­en T­immer József, a SZOT titkára, és a SZOT több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete is. (MTI) A kommunális szolgáltatásokról tárgyalt az ÉVM miniszteri értekezlete Az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium­ban kedden miniszteri ér­tekezletet tartottak, ame­lyen részt vett Fabók Zol­tán, a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtit­kára is. . A miniszteri értekezlet megtárgyalta a kommuná­lis ellátás és szolgáltatás szervezeteinek helyzetéről készített jelentést. Szüksé­gesnek tartja a köztiszta­sági, a zöldterület-ellátási, a kéményseprési, a taka­rítási, a díjbeszedési és egyéb szolgáltatásoknak gyorsabb ütemű fejleszté­sét, a meglevő arányta­lanságok felszámolását és a kommunális szolgáltató szervek működési mecha­nizmusának továbbfejlesz­tését (MTI) A mezőgazdasági gépek árváltozása A hazai gépgyártás — mint ismeretes — jelen­tős színesfém- és mű­anyag-importra szorul. Az elmúlt években emelke­dett ezeknek az anyagok­nak a világpiaci ára, amit eddig nem hárítottak to­vább a felhasználókra, ha­nem a költségvetésből té­rítettek meg. A felhasz­nálók értékítéletének reá­lisabb kialakítására és a költségvetési terhek mér­sékelése miatt vált szük­ségessé, hogy most a vi­lágpiaci áremelkedéseket a hazai árakban is érvé­nyesítsék. A mezőgazdasági gép­árak emelésénél a realitá­soknak jobban megfelelő forgalmazási költségeket is figyelembe vették, va­lamint azt is, hogy 1968 óta nem változtak a me­zőgazdasági gépek üzemi beszerzési árai, annak el­lenére, hogy az ipar több gép termelői árát felemel­te. Emiatt vált szükségessé a mezőgazdasági gépek árainak mintegy 8 száza­lékos átlagos emelése. Az új árak 1972. már­cius 1-től érvényesek. (MTI) Elhunyt dr. Gyalmos János Dr. Gyalmos János, a budapesti Történeti Mú­zeum­­ főigazgató-helyet­tese február 26-én várat­lanul elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a fő­városi tanácsot, ahol hosszú évekig fáradhatat­lan tevékenységet fejtett­­. A felszabadulástól kezdve jelentős munkát végzett, a közoktatás kü­lönböző területén. Nevé­hez fűződik a főváros közoktatásának ellenfor­radalom utáni újjászerve­zése és továbbfejlesztése. 1958-tól haláláig tagja volt a Budapest főváros tanácsának, 1965-ig a vég­rehajtó bizottság elnökhe­lyettese, 1965-től elhuny­téig a budapesti Történeti Múzeum főigazgató-he­lyettese, a budapesti Tör­téneti Monográfia szer­kesztő bizottságának, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság budapesti bi­zottságának elnöke volt. Temetése 1972. március 6-án délután 14 órakor lesz az óbudai temetőben. Felmentés, kinevezés Az igazságügyminiszter március elsejei hatállyal dr. Andó Ferencet, más funkcióba történt áthelye­zése miatt, érdemeinek elismerése mellett fel­mentette a Központi Gaz­dasági Döntőbizottság el­nökhelyettesi tisztéből és utódául dr. Görgey Mi­hályt nevezte ki. (MTI) Dédes Gyula köszöntése és kitüntetése Dédes Gyulát, a mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosát 90. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága ked­den köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözlő levelét és aján­dékát Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titká­ra adta át. Jelen volt Sán­dor József, a Központi Bizottság tagja, és Kim­mel Emil, a Nyomda-, Papíripar és Sajtó Dolgo­zói Szakszervezetének fő­titkára. Az Elnöki Tanács Dédes Gyulát hét évtizedes mun­kásmozgalmi tevékenysé­ge elismeréséül 90. szüle­tésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. (MTI) Magyar-román újságíró-együttműködés Bukarestben kedden délután aláírták a Magyar és a Román Újságíró Szö­vetség 1972. évi együtt­működési munkatervét. A dokumentumot Barcs Sándor és Nestor Ignat, a Magyar, illetve a Ro­mán Újságíró Szövetség elnöke írta alá. Az alá­írásnál jelen volt Ion Margineanu, az Agerpres vezérigazgatója, Alexand­ra Ionescu, a Scinteia és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztője. (MTI) Növényvédelmi tanácskozás Kedden háromnapos nö­vényvédelmi tudományos tanácskozás kezdődött a kertészeti egyetemen, amelyet dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter első he­lyettese nyitot­t meg. NÉPSZAVA A matkópusztai fafaragó 1970 nyarán a kecske­méti népzenei találkozó egyik rendezvényét a kö­zeli Matkópusztán, egy kis akácosban felállított szabadtéri színpadon tar­tották. Népzenészek, népi énekesek mutatták be ott műsorukat a tanyán lakó embereknek, valamint a fesztivál más országré­szekből érkezett vendé­geinek. Egy fatörzsnek tá­maszkodva figyeltem az előadást, s egyszercsak azt vettem észre, hogy a mellettem álló zömök fia­talember szól hozzám: — Figyeli ezeket az énekeseket?! Az arcukon is meglátszik, hogy ki énekel „szívből és nem­csak „fejből”. Kiül az ar­cukra, figyelje csak! Aki betyárnótát énekel, hát betyár lesz arra a rövid időre maga is. Aki csikós­­nótát, az csikós. Meglepődtem. Nem is­mertük egymást, addig sohasem találkoztunk. A műsor után megke­restem, s akkor ismer­kedtem meg Pólyák Fe­renccel, a matkópusztai fafaragóval. A népzenét, a népdalokat nagyon sze­reti. Amit azonban ő maga is művel, az a fafa­ragás. Azóta többször ta­lálkoztunk, beszélgettünk. — Hét-nyolc éves ko­romtól faragok, akkor kezdtem járni a birkák­kal. Nálunk a családban mindenki csinált valamit. Édesapám verselgetett né­ha. Ha valakit bánat vagy öröm ért a pusztán, irt egy verset, elment, fel­mondta. Édesanyám lány­korában nagyon szép min­tákat, virágokat rajzolga­­tott. Én meg ezt a fara­gást szerettem meg. Itt a pusztán, akinek az udva­rán egy jól faragható fa­darabot látok, hát elké­rem. Olyan ez a faragás, mint a szerelem: aki el­kezdi, nem tudja többé abbahagyni. A pusztán élő embere­ket, a körülötte levő ál­latokat faragja fába, a borotvatartók oldalára, tükrösök szélére pedig a mezőn látott virágok és a szülői házban, a hímzett térítőkön megfigyelt mo­tívumok kerülnek. Kiál­lítása volt két évvel ez­előtt Kecskeméten, majd a környező városokban, községekben. A kecske­méti népzenei találkozó után nem sokkal Buda­pesten, a mezőgazdasági kiállításon találkoztam néhány művével. A pusz­táról elcsalni se lehetne. Oda köti a család, az em­lékek, s ahogy mondta, csak ott talál neki való témákat a faragáshoz. Egyik levelében ezt írta: „Délelőtt dolgoztam, most este meg odavoltam udvarolni. És, persze, fa­ragtam ma is, egy juhászt a kampós botjával. Tán ha még száz évig él­nék is, kevés volna az idő kifaragni azt a sok témát, ami itt van a pusz­tán. Szeretem ezt a pusz­tát. És még egy nagy do­log: a kedvesem is mát­kás lány.” Munka, szerelem, fara­gás természetesen válta­koznak nála. Így együtt töltik ki a mindennapo­kat, adják a teljes életet. Nem nevezi magát nép­művésznek, bár sokat és szépet farag. Alkotásai­val egyre több helyen ta­lálkozhatunk. Matkópusz­tai háza, amelynek a le­vélben említett „kedves” azóta már asszonya, rend­szeres esti gyülekezőhelye a környékbeli énekesek­nek, népzenészeknek, rig­musfaragóknak. Egy évvel ezelőtt boldogan újságol­ta: — A matkói iskolában vezetek egy fafaragó szak­kört­, minden szombaton jönnek össze a gyerekek. Hogy micsoda őserő szunnyad ezekben a ta­nyai gyerkőcökben?! Hát már ezekért is érdemes volt megtanulni faragni. Most február nyolcadi­kétól huszonkettedikéig ismét Kecskeméten volt kiállítása, a konzervgyár ebédlőtermében. Vidám, találó aláírások fogadták a kis faszobrok előtt az érdeklődőket. „Korsós Marcsa", „Fejszéi János”, „Miska bácsi” — ilyenek. „A szomszédok meg az ismerősök nevezték el a legtöbbjét, amikor egy­másra ismertek” — mond­ta. Kinn a pusztai házá­ban, a fatörzsgerendák tartotta mennyezet alatt éppen egy fatáblát fara­gott, amikor most meglá­togattam, már kezdtek kibontakozni rajta két ci­­terás és három énekes fi­gurának a körvonalai. — Tudod, benn voltak velem ezek az emberek a kiállítás megnyitóján. Énekeltek, s játszottak a citerán. Hadd lássák, hogy nemcsak faragni tudunk itt a pusztán! Sokat járok velük erre-arra, s már ré­gen készültem kifaragni őket. Hát most meglesz. A kiállítási meghívóban röviden és egyszerűen így mutatkozott be: „1945-ben egy vert falú paraszt­házban születtem. A fa­faragást jószágőrzés köz­ben szerettem meg, s azt matkói tanyámon azóta is folytatom.” Mint a napokban az új­ságok hírül adták: már­cius 1-e és 15-e között Bács-Kiskun megye be­mutatkozik Budapesten. A Fővárosi Művelődési Házban a Bács-Kiskun megyei fafaragók kiállí­tásán a többi között az ő alkotásaiból is láthatunk néhányat. Mátyás István A rádió mellett CSIRKÉK ELDORÁDÓJA Peter Leonhard Braun dokumentumjátékát Ló­­ránd Lajos fordításának felhasználásával Bozó László rendezte. Doku­mentumjátékról van szó, s a dokumentum szót eb­ben az esetben nagyon is komolyan vehetjük, a nyugatnémet író-riporter egy automatizált csirke­farm valóságát hátbor­zongatóan valóságos esz­közökkel mutatja meg. A csirkék tömeges „gyártásának” tökéletes mechanizmusát, s e mód­szer kidolgozását ismer­teti a hangjáték, amely önmagában is elgondol­kodtató módon rögzíti a modern világ egyik fejlő­dési tendenciáját. Bozó László rendező azonban mélyebbre ásott az eredeti írói anyagban, és kitűnő színészei segít­ségével a témának mint­egy filozófiai-világnézeti vetületét is hangsúlyozta. Éspedig nemcsak azt, hogy a legjobb csirkefajta kiválasztása és kinemesí­tése hogyan kapcsolódik a fajelmélethez, hiszen egy ilyen értelmezés nem is lehetne mentes bizo­nyos ellentmondásoktól. Mélyebb és szorongatóbb perspektívát áraszt ma­gából ez a dokumentum, ha úgy fogjuk fel, mint az emberiség jövőjét fe­nyegető esetleges veszé­lyek áttételes megsejteté­­sét. Az ilyen típusú játék­ban nem annyira alakító, mint inkább értelmező feladat jut a színésznek — ezt a feladatot szug­­gesztív hatással oldotta meg a neves színészekből álló gárda. SZIVÁRVÁNY A vasárnap reggelek derűs, játékos hangulatát ezúttal Boros János mű­sora, a Szivárvány szol­gáltatta: magáról a játék­ról szólt a több mint egy­órás adás. A farsangi játékból ki­indulva, a felnőtt ember játékairól állított össze a szerkesztő szinte tudomá­nyos, értekező hangú mű­sort. Neves személyiségek mondták el nemcsak vé­leményüket a .Játszó em­berről'’, hanem elméletei­ket is a játékosság szük­ségességéről. Jó riportok, színesítették a hálás té­mát. Valljuk meg, hogy a politikai magazin címet vállaló, kedvelt vasárnapi műsornak nem is ártott ez a játékosság. Sőt, még a megelőző reggeli adás, a Farsangoló Fülharmoni­­kusok derűs játékaiból is átcsúszhatott volna né­,­hány a Szivárványba ... HÚSZAS STÚDIÓ „Csak a Sárika?” A cím egy régebbi Húszas-mű­sorra utal, nevezetesen arra, amelyet Szilágyi Já­nos szerkesztő-műsorve­zető a Sárikák butaságá­nak bemutatására és szi­gorú elítélésére készített. A kriigárok reagálására Szilágyi szükségesnek, látta egy „ellenpontsze­rű” műsor elkészítését is, amelyik a Jóskák, Jancsik butaságát illusztrálja. A napjainkban dúló egyen­jogúsági viták és küzdel­mek is azt kívánják, hogy ne csak a nőkről mutas­suk ki, milyenek, hanem a férfiakról is. Hogy Szi­lágyi János egy kicsit el­nézőbb volt a fiúkkal, aligha vethetjük szemére. Tény, hogy a „butának” bekonferált fiúk és­ fiatal­emberek nem voltak elég­gé buták, sőt, egyik-má­siknak nagyon is érdekes volt a véleménye, gon­dolkodása. Most, hogy a butaságnak láttuk az egyik és a másik arcát, alighanem jó lenne egy­szer okos és bölcs fiatalo­kat is ábrázolni a Húszas stúdió nagyítólencséje alatt... AZ A MIZÉ A LÉPCSŐHÁZBAN Évekkel ezelőtt rádió­ban és színpadon nagy siker volt az a hangjáték, amelyben egy gyilkosok­tól fenyegetett nő hiába próbál telefonon segítsé­get kapni egy süket és ér­zéketlen világtól. Alan Plater angol író most ha­­­sonló témát dolgozott fel parodisztikus eszközök­kel. Lengyel György ren­­­­dező jó ütemű, szórakoz­tató előadásban mutatta be a darabot, amelynek főszerepében Márkus László ezúttal is remekelt, mellette talán Psota Irén találta el legjobban a gro­teszk játékhoz illő han­got. Háry Márta Lapozgatva A harmadik Pozitron Természetesen közli a Pozitron a klubélet híreit is. Tájékoztatja a tagokat a rendezvényekről. Emel­lett azonban néhány más jellegű írást is tartalmaz. A harmadik számban például dr. Kulin György Az élet kozmikus feltéte­lei címmel írt érdekes cikket. Beszámolót közöl a lap a múlt év végén Budapesten rendezett sci­­fi könyvkiállításról, s an­nak sajtóvisszhangjáról. Jó néhány könyvrecen­zió is helyet kapott a tá­jékoztatóban, így például Q. G. Lyn , A. F. Bian Aster, Erdei Grünwald Mihály A fegyverek ha­lála című művéről, vala­mint külföldi, szerzők könyveiről közöl beszá­molókat. Foglalkozik a Pozitron a sci-fi magyar klasszikusaival is, vala­mint beszámol a múlt évi magyarországi tudomá­nyos-fantasztikus könyv­kiadásról. M. I. □ A „Szép magyar be­széd” Győr-Sopron me­gyei, illetve győri városi döntőjét kedden rendez­ték meg Győrött, a Ka­zinczy Ferenc Gimná­ziumban. A legjobb ver­senyzők előadásait hang­szalagra rögzítették. A szalagokat a zsűri meg­küldi az országos bíráló bizottságnak, amely el­dönti, hogy az ország min­den részéből kik vehetnek részt az idei döntőkön, a Kazinczy-díj elnyerésé­ért Több mint háromszáz tagja van már a TIT Tu­dományos-Fantasztikus Klubjának. A közelmúlt­ban jelent meg a klub Pozitron című tájékoztató folyóiratának harmadik száma. Mit tartalmaz egy ilyen folyóirat? Valóban csak egyszerű tájékoz­tató? Az utolsó kínai császár voltam Pu Ji önéletírása A parasztháborúk szag­gatta Kínában a tizenhete­dik század közepén jutott uralomra a mandzsu Csing-dinasztia. Ennek a császári családnak volt Pu Ji az utolsó uralkodója. Kétévesen emelték trónra és három évig, 1911-ig regnált. Ekkor a Szun Jat­­szen vezette polgári forra­dalom megdöntötte a csá­szárságot és kikiáltották a köztársaságot. Ettől az időtől kezdve Pu Ji a kü­lönböző, hatalomra törő érdekcsoportok eszközévé vált. 1917-ben a restaurá­­ciós ábrándokat kergető, militarista körök trónra segítették, de néhány nap múlva menekülnie kellett. Miután kapcsolatba került a japánokkal, útja egye­nesen vezetett a hazaáru­­­lás felé. 1932-ben hozták létre a világuralmi ábrán­dokat kergető japánok Mandzsukuót, és Pu Ji en­nek a bábállamnak lett először kormányzója, majd császára. Új urait minden­ben kiszolgálta, és így te­vékenyen vett részt Északkelet-Kína kirablá­sában. 1945-ben szovjet fogságba esett. A Szovjet­unió Pá­szt, mint háborús bűnöst, 1950-ben átadta a népi Kínának. A volt gyerekcsászár, akit kilenc évre ítéltek, nem író és nem is vallja magát annak. Emlékira­taitól nem kérhetünk szá­mon irodalmi erényeket, mert Pu Ji csupán papírra veti kora történelmének vargabetűit. Pu Ji nem politikus és nem is pszi­chológus. Mégis érdekesek azok a fejezetek, amelyek­ben saját átalakulásét elemzi. Meglett emberként döbben rá, hogy meg kell tanulnia öltözködni, zok­nit stoppolni, mosakodni, mert ezt senki nem végzi el többé helyette. Egy óvodás járatlanságával botladozik a világban, és életében először akkor kap sikerélményt, amikor hosszas próbálkozások után sikerül egy papírdobozt összeragasztania. Ennek a papírdoboznak — úgy tű­nik —, fontos tudatformá­ló szerep jutott. Pu Jit ugyanis éppen az ezzel a papírdobozzal való babrá­­lás vezeti el ahhoz, hogy megértse, mi a feudaliz­mus. Pu Ji néhány esztendő­vel ezelőtt meghalt. Halál­hírét a kulturális forrada­lom sokkal zajosabb ese­ményeivel együtt közölte a kínai hírügynökség. A könyv második kiadása mindenképpen hasznos volt, még akkor is, ha a szerző nem tartozott a vi­lág jelentős politikusai kö­zé, mert segítséget nyújt egy távoli ország morális és pszichológiai közegének jobb megértéséhez. M. Sieben! Gét* 1971. márekM 1

Next