Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)
1972-03-01 / 51. szám
2 Munkaszervezés, keresetnövekedés, a termelési feladatok teljesítése az élelmiszeriparban A miniszter és a főtitkár válaszort az szb-titkárok kérdéseire Kétszáz szb-titkárt kért fel a közelmúltban az ÉDOSZ elnöksége, írják le, melyekazok a legfontosabb gondok, problémák, kérdések, amelyek az élelmezésipar ISO 000 szervezett dolgozóját foglalkoztatják. A levelekre — a szervezett dolgozók kérdéseire — tegnap élőszóban adott választ országos értekezlet keretében dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára, és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az ÉDOSZ főtitkára a többi között beszámolt azokról az intézkedéseikről, amelyek az idén megkönnyítik a dolgozók helyzetét. Ilyen például a húsiparban a második műszak megszervezése, a konzerviparban az évi 26 szabad szombat biztosítása. Szólt a munkaerő-vándorlásról, s ezzel kapcsolatban felkérte a szintén jelen levő gazdasági vezetőket a törzsgárda fokozott megbecsülésére. Minden olyan lényegesebb kérdésben, amely a dolgozók többségét érint, döntés vagy állásfoglalás előtt konzultálni kell a munkásokkal — hangoztatta a főtitkár. A múltban ugyanis több helyen és ismételten előfordult, hogy bér- és jövedelempolitikai, munkaügyi kérdésekben a szakszervezeti szervek tudta és beleegyezése nélkül intézkedtek. Ezután dr. Dimény Imre miniszter tartotta meg referátumát. Bevezetőben arról szólt, hogy az élelmiszer-gazdaság 1971-ben minden nehézség ellenére kiegyensúlyozott, nyugodt ellátást biztosított, s ebben jelentős szerepük volt a szakszervezeti aktivistáknak is. A jövedelem alakulásához fűződő kérdésekre a miniszter részletesen válaszolt. Megállapította, hogy az élelmiszeriparban a jövedelem alacsonyabb az ipari átlagnál, az arány azonban az elmúlt években javult; az átlagkereset négy esztendő alatt 21 százalékkal emelkedett. Remélhető, hogy 1972-ben a kereseti színvonal növekedése legalább 4 százalékos lesz, tehát meghaladja a fogyasztói árak tervezett 3 százalékos emelését. Ezután dr. Dimény Imre a termelői árváltozásokról beszélt, majd a közgazdasági szabályozóknak a vállalatokra gyakorolt hatását értékelte. A kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére az ÉDOSZ vezetőivel közösen javaslatokat, intézkedéseket dolgoztak ki. Az eddigieken túlmenően — a mezőgazdasági nyersanyagellátás változásai miatt — célszerűnek látszik egyes ágazatokban a bértömegmérésre áttérni. Az áthidalhatatlan fejlesztési alaphiánnyal küzdő ágazatoknál kívánatos lenne a fejlesztési források kisebb bővítése. A munkakörülmények javítására tett és tervezett intézkedések ismertetése után a miniszter az éjszakai, a vasárnapi és az ünnepnapi munkáról szólt. Elsősorban a nők éjszakai munkáját igyekeznek megszüntetni, s ebben a gazdasági és a szakszervezeti vezetők már sok eredményt értek el. A két referátum után hozzászólások hangzottak el, amelyekre dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára válaszolt. (g. zs.) Hazaérkezett Kubából a SZOT-küldöttség Kedden Nemeslaki Tivadarnak, a SZOT titkárának vezetésével hazaérkezett Kubából a SZOT küldöttsége, amely a Kubai Szakszervezeti Központ baráti meghívásának tett eleget. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Timmer József, a SZOT titkára, és a SZOT több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) A kommunális szolgáltatásokról tárgyalt az ÉVM miniszteri értekezlete Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban kedden miniszteri értekezletet tartottak, amelyen részt vett Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is. . A miniszteri értekezlet megtárgyalta a kommunális ellátás és szolgáltatás szervezeteinek helyzetéről készített jelentést. Szükségesnek tartja a köztisztasági, a zöldterület-ellátási, a kéményseprési, a takarítási, a díjbeszedési és egyéb szolgáltatásoknak gyorsabb ütemű fejlesztését, a meglevő aránytalanságok felszámolását és a kommunális szolgáltató szervek működési mechanizmusának továbbfejlesztését (MTI) A mezőgazdasági gépek árváltozása A hazai gépgyártás — mint ismeretes — jelentős színesfém- és műanyag-importra szorul. Az elmúlt években emelkedett ezeknek az anyagoknak a világpiaci ára, amit eddig nem hárítottak tovább a felhasználókra, hanem a költségvetésből térítettek meg. A felhasználók értékítéletének reálisabb kialakítására és a költségvetési terhek mérsékelése miatt vált szükségessé, hogy most a világpiaci áremelkedéseket a hazai árakban is érvényesítsék. A mezőgazdasági gépárak emelésénél a realitásoknak jobban megfelelő forgalmazási költségeket is figyelembe vették, valamint azt is, hogy 1968 óta nem változtak a mezőgazdasági gépek üzemi beszerzési árai, annak ellenére, hogy az ipar több gép termelői árát felemelte. Emiatt vált szükségessé a mezőgazdasági gépek árainak mintegy 8 százalékos átlagos emelése. Az új árak 1972. március 1-től érvényesek. (MTI) Elhunyt dr. Gyalmos János Dr. Gyalmos János, a budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese február 26-én váratlanul elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a fővárosi tanácsot, ahol hosszú évekig fáradhatatlan tevékenységet fejtett. A felszabadulástól kezdve jelentős munkát végzett, a közoktatás különböző területén. Nevéhez fűződik a főváros közoktatásának ellenforradalom utáni újjászervezése és továbbfejlesztése. 1958-tól haláláig tagja volt a Budapest főváros tanácsának, 1965-ig a végrehajtó bizottság elnökhelyettese, 1965-től elhunytéig a budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, a budapesti Történeti Monográfia szerkesztő bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság budapesti bizottságának elnöke volt. Temetése 1972. március 6-án délután 14 órakor lesz az óbudai temetőben. Felmentés, kinevezés Az igazságügyminiszter március elsejei hatállyal dr. Andó Ferencet, más funkcióba történt áthelyezése miatt, érdemeinek elismerése mellett felmentette a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettesi tisztéből és utódául dr. Görgey Mihályt nevezte ki. (MTI) Dédes Gyula köszöntése és kitüntetése Dédes Gyulát, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosát 90. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága kedden köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözlő levelét és ajándékát Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára adta át. Jelen volt Sándor József, a Központi Bizottság tagja, és Kimmel Emil, a Nyomda-, Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. Az Elnöki Tanács Dédes Gyulát hét évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül 90. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. (MTI) Magyar-román újságíró-együttműködés Bukarestben kedden délután aláírták a Magyar és a Román Újságíró Szövetség 1972. évi együttműködési munkatervét. A dokumentumot Barcs Sándor és Nestor Ignat, a Magyar, illetve a Román Újságíró Szövetség elnöke írta alá. Az aláírásnál jelen volt Ion Margineanu, az Agerpres vezérigazgatója, Alexandra Ionescu, a Scinteia és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztője. (MTI) Növényvédelmi tanácskozás Kedden háromnapos növényvédelmi tudományos tanácskozás kezdődött a kertészeti egyetemen, amelyet dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese nyitott meg. NÉPSZAVA A matkópusztai fafaragó 1970 nyarán a kecskeméti népzenei találkozó egyik rendezvényét a közeli Matkópusztán, egy kis akácosban felállított szabadtéri színpadon tartották. Népzenészek, népi énekesek mutatták be ott műsorukat a tanyán lakó embereknek, valamint a fesztivál más országrészekből érkezett vendégeinek. Egy fatörzsnek támaszkodva figyeltem az előadást, s egyszercsak azt vettem észre, hogy a mellettem álló zömök fiatalember szól hozzám: — Figyeli ezeket az énekeseket?! Az arcukon is meglátszik, hogy ki énekel „szívből és nemcsak „fejből”. Kiül az arcukra, figyelje csak! Aki betyárnótát énekel, hát betyár lesz arra a rövid időre maga is. Aki csikósnótát, az csikós. Meglepődtem. Nem ismertük egymást, addig sohasem találkoztunk. A műsor után megkerestem, s akkor ismerkedtem meg Pólyák Ferenccel, a matkópusztai fafaragóval. A népzenét, a népdalokat nagyon szereti. Amit azonban ő maga is művel, az a fafaragás. Azóta többször találkoztunk, beszélgettünk. — Hét-nyolc éves koromtól faragok, akkor kezdtem járni a birkákkal. Nálunk a családban mindenki csinált valamit. Édesapám verselgetett néha. Ha valakit bánat vagy öröm ért a pusztán, irt egy verset, elment, felmondta. Édesanyám lánykorában nagyon szép mintákat, virágokat rajzolgatott. Én meg ezt a faragást szerettem meg. Itt a pusztán, akinek az udvarán egy jól faragható fadarabot látok, hát elkérem. Olyan ez a faragás, mint a szerelem: aki elkezdi, nem tudja többé abbahagyni. A pusztán élő embereket, a körülötte levő állatokat faragja fába, a borotvatartók oldalára, tükrösök szélére pedig a mezőn látott virágok és a szülői házban, a hímzett térítőkön megfigyelt motívumok kerülnek. Kiállítása volt két évvel ezelőtt Kecskeméten, majd a környező városokban, községekben. A kecskeméti népzenei találkozó után nem sokkal Budapesten, a mezőgazdasági kiállításon találkoztam néhány művével. A pusztáról elcsalni se lehetne. Oda köti a család, az emlékek, s ahogy mondta, csak ott talál neki való témákat a faragáshoz. Egyik levelében ezt írta: „Délelőtt dolgoztam, most este meg odavoltam udvarolni. És, persze, faragtam ma is, egy juhászt a kampós botjával. Tán ha még száz évig élnék is, kevés volna az idő kifaragni azt a sok témát, ami itt van a pusztán. Szeretem ezt a pusztát. És még egy nagy dolog: a kedvesem is mátkás lány.” Munka, szerelem, faragás természetesen váltakoznak nála. Így együtt töltik ki a mindennapokat, adják a teljes életet. Nem nevezi magát népművésznek, bár sokat és szépet farag. Alkotásaival egyre több helyen találkozhatunk. Matkópusztai háza, amelynek a levélben említett „kedves” azóta már asszonya, rendszeres esti gyülekezőhelye a környékbeli énekeseknek, népzenészeknek, rigmusfaragóknak. Egy évvel ezelőtt boldogan újságolta: — A matkói iskolában vezetek egy fafaragó szakkört, minden szombaton jönnek össze a gyerekek. Hogy micsoda őserő szunnyad ezekben a tanyai gyerkőcökben?! Hát már ezekért is érdemes volt megtanulni faragni. Most február nyolcadikétól huszonkettedikéig ismét Kecskeméten volt kiállítása, a konzervgyár ebédlőtermében. Vidám, találó aláírások fogadták a kis faszobrok előtt az érdeklődőket. „Korsós Marcsa", „Fejszéi János”, „Miska bácsi” — ilyenek. „A szomszédok meg az ismerősök nevezték el a legtöbbjét, amikor egymásra ismertek” — mondta. Kinn a pusztai házában, a fatörzsgerendák tartotta mennyezet alatt éppen egy fatáblát faragott, amikor most meglátogattam, már kezdtek kibontakozni rajta két citerás és három énekes figurának a körvonalai. — Tudod, benn voltak velem ezek az emberek a kiállítás megnyitóján. Énekeltek, s játszottak a citerán. Hadd lássák, hogy nemcsak faragni tudunk itt a pusztán! Sokat járok velük erre-arra, s már régen készültem kifaragni őket. Hát most meglesz. A kiállítási meghívóban röviden és egyszerűen így mutatkozott be: „1945-ben egy vert falú parasztházban születtem. A fafaragást jószágőrzés közben szerettem meg, s azt matkói tanyámon azóta is folytatom.” Mint a napokban az újságok hírül adták: március 1-e és 15-e között Bács-Kiskun megye bemutatkozik Budapesten. A Fővárosi Művelődési Házban a Bács-Kiskun megyei fafaragók kiállításán a többi között az ő alkotásaiból is láthatunk néhányat. Mátyás István A rádió mellett CSIRKÉK ELDORÁDÓJA Peter Leonhard Braun dokumentumjátékát Lóránd Lajos fordításának felhasználásával Bozó László rendezte. Dokumentumjátékról van szó, s a dokumentum szót ebben az esetben nagyon is komolyan vehetjük, a nyugatnémet író-riporter egy automatizált csirkefarm valóságát hátborzongatóan valóságos eszközökkel mutatja meg. A csirkék tömeges „gyártásának” tökéletes mechanizmusát, s e módszer kidolgozását ismerteti a hangjáték, amely önmagában is elgondolkodtató módon rögzíti a modern világ egyik fejlődési tendenciáját. Bozó László rendező azonban mélyebbre ásott az eredeti írói anyagban, és kitűnő színészei segítségével a témának mintegy filozófiai-világnézeti vetületét is hangsúlyozta. Éspedig nemcsak azt, hogy a legjobb csirkefajta kiválasztása és kinemesítése hogyan kapcsolódik a fajelmélethez, hiszen egy ilyen értelmezés nem is lehetne mentes bizonyos ellentmondásoktól. Mélyebb és szorongatóbb perspektívát áraszt magából ez a dokumentum, ha úgy fogjuk fel, mint az emberiség jövőjét fenyegető esetleges veszélyek áttételes megsejtetését. Az ilyen típusú játékban nem annyira alakító, mint inkább értelmező feladat jut a színésznek — ezt a feladatot szuggesztív hatással oldotta meg a neves színészekből álló gárda. SZIVÁRVÁNY A vasárnap reggelek derűs, játékos hangulatát ezúttal Boros János műsora, a Szivárvány szolgáltatta: magáról a játékról szólt a több mint egyórás adás. A farsangi játékból kiindulva, a felnőtt ember játékairól állított össze a szerkesztő szinte tudományos, értekező hangú műsort. Neves személyiségek mondták el nemcsak véleményüket a .Játszó emberről'’, hanem elméleteiket is a játékosság szükségességéről. Jó riportok, színesítették a hálás témát. Valljuk meg, hogy a politikai magazin címet vállaló, kedvelt vasárnapi műsornak nem is ártott ez a játékosság. Sőt, még a megelőző reggeli adás, a Farsangoló Fülharmonikusok derűs játékaiból is átcsúszhatott volna né,hány a Szivárványba ... HÚSZAS STÚDIÓ „Csak a Sárika?” A cím egy régebbi Húszas-műsorra utal, nevezetesen arra, amelyet Szilágyi János szerkesztő-műsorvezető a Sárikák butaságának bemutatására és szigorú elítélésére készített. A kriigárok reagálására Szilágyi szükségesnek, látta egy „ellenpontszerű” műsor elkészítését is, amelyik a Jóskák, Jancsik butaságát illusztrálja. A napjainkban dúló egyenjogúsági viták és küzdelmek is azt kívánják, hogy ne csak a nőkről mutassuk ki, milyenek, hanem a férfiakról is. Hogy Szilágyi János egy kicsit elnézőbb volt a fiúkkal, aligha vethetjük szemére. Tény, hogy a „butának” bekonferált fiúk és fiatalemberek nem voltak eléggé buták, sőt, egyik-másiknak nagyon is érdekes volt a véleménye, gondolkodása. Most, hogy a butaságnak láttuk az egyik és a másik arcát, alighanem jó lenne egyszer okos és bölcs fiatalokat is ábrázolni a Húszas stúdió nagyítólencséje alatt... AZ A MIZÉ A LÉPCSŐHÁZBAN Évekkel ezelőtt rádióban és színpadon nagy siker volt az a hangjáték, amelyben egy gyilkosoktól fenyegetett nő hiába próbál telefonon segítséget kapni egy süket és érzéketlen világtól. Alan Plater angol író most hasonló témát dolgozott fel parodisztikus eszközökkel. Lengyel György rendező jó ütemű, szórakoztató előadásban mutatta be a darabot, amelynek főszerepében Márkus László ezúttal is remekelt, mellette talán Psota Irén találta el legjobban a groteszk játékhoz illő hangot. Háry Márta Lapozgatva A harmadik Pozitron Természetesen közli a Pozitron a klubélet híreit is. Tájékoztatja a tagokat a rendezvényekről. Emellett azonban néhány más jellegű írást is tartalmaz. A harmadik számban például dr. Kulin György Az élet kozmikus feltételei címmel írt érdekes cikket. Beszámolót közöl a lap a múlt év végén Budapesten rendezett scifi könyvkiállításról, s annak sajtóvisszhangjáról. Jó néhány könyvrecenzió is helyet kapott a tájékoztatóban, így például Q. G. Lyn , A. F. Bian Aster, Erdei Grünwald Mihály A fegyverek halála című művéről, valamint külföldi, szerzők könyveiről közöl beszámolókat. Foglalkozik a Pozitron a sci-fi magyar klasszikusaival is, valamint beszámol a múlt évi magyarországi tudományos-fantasztikus könyvkiadásról. M. I. □ A „Szép magyar beszéd” Győr-Sopron megyei, illetve győri városi döntőjét kedden rendezték meg Győrött, a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban. A legjobb versenyzők előadásait hangszalagra rögzítették. A szalagokat a zsűri megküldi az országos bíráló bizottságnak, amely eldönti, hogy az ország minden részéből kik vehetnek részt az idei döntőkön, a Kazinczy-díj elnyeréséért Több mint háromszáz tagja van már a TIT Tudományos-Fantasztikus Klubjának. A közelmúltban jelent meg a klub Pozitron című tájékoztató folyóiratának harmadik száma. Mit tartalmaz egy ilyen folyóirat? Valóban csak egyszerű tájékoztató? Az utolsó kínai császár voltam Pu Ji önéletírása A parasztháborúk szaggatta Kínában a tizenhetedik század közepén jutott uralomra a mandzsu Csing-dinasztia. Ennek a császári családnak volt Pu Ji az utolsó uralkodója. Kétévesen emelték trónra és három évig, 1911-ig regnált. Ekkor a Szun Jatszen vezette polgári forradalom megdöntötte a császárságot és kikiáltották a köztársaságot. Ettől az időtől kezdve Pu Ji a különböző, hatalomra törő érdekcsoportok eszközévé vált. 1917-ben a restaurációs ábrándokat kergető, militarista körök trónra segítették, de néhány nap múlva menekülnie kellett. Miután kapcsolatba került a japánokkal, útja egyenesen vezetett a hazaárulás felé. 1932-ben hozták létre a világuralmi ábrándokat kergető japánok Mandzsukuót, és Pu Ji ennek a bábállamnak lett először kormányzója, majd császára. Új urait mindenben kiszolgálta, és így tevékenyen vett részt Északkelet-Kína kirablásában. 1945-ben szovjet fogságba esett. A Szovjetunió Pászt, mint háborús bűnöst, 1950-ben átadta a népi Kínának. A volt gyerekcsászár, akit kilenc évre ítéltek, nem író és nem is vallja magát annak. Emlékirataitól nem kérhetünk számon irodalmi erényeket, mert Pu Ji csupán papírra veti kora történelmének vargabetűit. Pu Ji nem politikus és nem is pszichológus. Mégis érdekesek azok a fejezetek, amelyekben saját átalakulásét elemzi. Meglett emberként döbben rá, hogy meg kell tanulnia öltözködni, zoknit stoppolni, mosakodni, mert ezt senki nem végzi el többé helyette. Egy óvodás járatlanságával botladozik a világban, és életében először akkor kap sikerélményt, amikor hosszas próbálkozások után sikerül egy papírdobozt összeragasztania. Ennek a papírdoboznak — úgy tűnik —, fontos tudatformáló szerep jutott. Pu Jit ugyanis éppen az ezzel a papírdobozzal való babrálás vezeti el ahhoz, hogy megértse, mi a feudalizmus. Pu Ji néhány esztendővel ezelőtt meghalt. Halálhírét a kulturális forradalom sokkal zajosabb eseményeivel együtt közölte a kínai hírügynökség. A könyv második kiadása mindenképpen hasznos volt, még akkor is, ha a szerző nem tartozott a világ jelentős politikusai közé, mert segítséget nyújt egy távoli ország morális és pszichológiai közegének jobb megértéséhez. M. Sieben! Gét* 1971. márekM 1