Népszava, 1972. március (100. évfolyam, 51–77. sz.)

1972-03-10 / 59. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1972. MÁRCIUS 10. PÉNTEK A nemzetközi kapcsolatokról, árucsere-forgalmi szerződésekről, az üzem- és munkaszervezésről tárgyalt a Minisztertanács A kormány Tájékozta­tási Hivatala közli: a Mi­nisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke tájékoztat­ta a kormányt a magyar párt- és kormányküldött­ség február 24—26 között a Román Szocialista Köz­társaságban tett hivatalos baráti látogatásáról. A két ország vezetőinek találkozója, az őszinte, baráti légkörben folyta­tott tárgyalások, valamint a látogatás során aláírt új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés je­lentős állomás a két szomszédos, szocialista ország közötti kapcsola­tok további fejlődésében. A kormány meggyőző­dését fejezi ki, hogy kül­döttségünk hivatalos, ba­ráti látogatása és a meg­kötött új szerződés jól szolgálja a két nép test­véri barátságát, gyümöl­csöző együttműködését és az egész szocialista közös­ség egységének további erősítését. A kormány a tájékoztatást jóváhagyó­lag tudomásul vette. Fehér Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese beszámolt a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségé­nek február 25 és már­cius 1 között hazánkban tett hivatalos, baráti láto­gatásáról. A küldöttséget Pak­ Szong Csoi, a Koreai Munkapárt Politikai Bi­zottságának tagja, a KNDK Minisztertanácsá­nak második elnökhe­lyettese vezette. A szívé­lyes, elvtársi légkörben a kölcsönös megértés szel­lemében lefolytatott tár­gyalásokon a felek véle­ményt cseréltek a két or­szág kapcsolatairól és a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. A kor­mány egyetértéséről és támogatásáról biztosította a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormá­nyának Korea békés egye­sítésére tett kezdeménye­zéseit. A kormány megelége­déssel állapította meg, hogy a KNDK kormány­­küldöttségének magyar­­országi látogatása hozzá­járul a két ország baráti együttműködése további fejlődéséhez, a szocialista országok és valamennyi antiimperialista erő ösz­­szefogásának erősítéséhez. A tájékoztatót a kormány jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány meghallgat­ta és jóváhagyólag tudo­másul vette a külkereske­delmi miniszter előter­jesztését az ez évi szocia­lista viszonylatú árucsere­forgalmi megállapodások­ról és a jegyzőkönyvek­ben foglaltak végrehajtá­sára teendő intézkedések­ről. A szocialista országok­kal kötött 1972. évi meg­állapodások az árucsere­forgalom mintegy 9—10 százalékos növelését irá­nyozzák elő. A kivitel a behozatalnál gyorsabban nő. Az árucsere-forgalom ilyen alakulása jelentős hozzájárulás az idei nép­­gazdasági célkitűzések megvalósításához. A Mi­nisztertanács felhívta az illetékes minisztereket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a megállapodások maradék­talan végrehajtásához szükséges intézkedéseket tegyék meg. A munkaügyi miniszter előterjesztést tett a válla­lati szervezés fejlesztésé­re. A kormány a beter­jesztett javaslatokat meg­vitatta, s határozatában felhívta a minisztereket, hogy megfelelő irányító munkával segítsék elő a vállalati üzem- és mun­kaszervezés fellendítését és rendszeres fejlesztését. A kormány megvitatta és elfogadta a művelődés­ügyi miniszter előterjesz­tését a Magyar Népköz­társaság Kiváló Művésze és a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze kitüntető címek ez évi adományozásáról. A Minisztertanács meg­hallgatta és elfogadta a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnökének jelentését a népi ellenőr­zés 1971. évi munkájáról, és a tavalyi vizsgálatok során szerzett tapasztala­tokról. A Minisztertanács a Fo­gyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnöké­nek előterjesztése alapján jóváhagyta a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa alapszabályát, egyben tudomásul vette a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusáról szóló tájékoztatót. A kongresz­­szuson elhangzott fonto­sabb javaslatokat a Mi­nisztertanács a kormány tagjai és az érdekelt or­szágos hatáskörű szervek vezetői figyelmébe ajánl­ja azzal, hogy a javasla­tok megvalósításának le­hetőségeit vizsgálják meg. A kormány tudomásul vette, hogy az ENSZ fej­lesztési programja 1972- től kezdve az egyes orszá­gok számára több évre szóló­­­­hs műszaki-tudomá­­nyos együttműködési ter­vek megvalósításához pénzügyi segítséget nyújt. A magyar elképzeléseket az elsők között fogadták el: 1972—1976 között fel­szerelések szállítása, szak­értők küldése és magyar ösztöndíjasok tanulmány­útja révén nyolc nagyobb létesítmény megvalósítá­sához járulnak hozzá. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Olcsó tél utánA JELENTÉS, amelyet Fejérből kelteztek — a mi lapunk is beszámolt róla —, azt tudatta, hogy abban az egy megyében egymillió-hétszázezer forinttal olcsóbb volt a tél a tavalyinál. Min lehet le­mérni a tél drágaságát? A fehérváriak az útjavítás költségeit kalkulálták: az idén nem fagyott fel, nem ment tönkre annyi beton és makadám, ezt a csinos összeget tehát „Télapó” tette be a megyei kasszába. Szorozzuk be az összeget csak 19-cel és ne vegyük fi­gyelembe, hogy több megye lényegesen hosszabb út­vonalakkal rendelkezik a példánkbélinél. Ebben az esetben elkönyvelhetjük a 32 milliós ajándékot. Szívesen számolunk örvendetes adatokkal? Per­sze. Egészen bizonyos, hogy más összegeket is megta­karítottunk. Bár a fővárosnak az volt a véleménye, hogy a nagy havazás elmaradása miatt megtakarítás nincs, mivel az csak az utólag elszámolható kiadások­kal jár, meg merem kockáztatni, hogy mégis maradt pénz — hiszen az utólag elszámolható kiadások fede­zetét is el kellene venni valahonnan. S ahonnan el kellett volna venni, ott most megmaradt. Továbbá már bizonyosnak mondható, hogy nem lesz jeges ár — ami gúnyolódásnak hallatszik, hiszen örülünk, ha vizet látunk a Dunában. De aki emlékszik 1956 tavaszára, tudja, micsoda milliós tételeket hagy a vízügyiek (és az ország) „zsebében” ez az időjárási­­vízrajzi tény is. M­INDEZT egyáltalában nem azért említjük meg, mintha most az „itt van már a Kánaán” megál­lapítás következhetne. Ismerjük az országos gazdálkodás hatalmas számait, a beruházások igé­nyeit, a lakosság várakozását az urbanizáció, a közle­kedés korszerűsítése és ezernyi más „felülről várt” reménység megvalósulása iránt. Mindenhez pénz kell, sőt, sok pénz. Amit az olcsóbb „költségkihatású” (bo­csánat a pénzügyi kifejezésért) tél záróakkordjaként meg kell jegyeznünk, az egyáltalán nem az, hogy most egy kissé nyugodtabban költhetünk, hanem az, hol ,,spórolhatnánk” hozzá Télapó ajándékaihoz minél többet? Ez a kutatás pedig egyáltalában nem igényel tu­dományos felszerelést, például elektronmikroszkópot. Néha csak azt a bizonyos józan logikát, amit korábbi évtizedekben „paraszti logikának” tiszteltek. Erre a szezonra persze már késő, de hadd iktassunk ide egy példát. A magyar középületek jelentős részét ebben a februárban és márciusban úgy fűtötték, mintha egyet­len gondnokságon vagy kazánházban nem láttak vol­na hőmérőt, újságot, nem hallgattak volna rádiót — vagy mintha sosem néztek volna ki az ablakon. Nem volt ritka a 25—28 fokos meleg sem, a legkülönbözőbb irodaházakban és székházakban és centrumokban. (A Népszavánál sem.) Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy adott szénmennyiséget akkor is el kelljen fűteni, ha az emberek nem fáznak; amennyiben ez technikai kérdés, elképzelhetetlennek tartom, hogy a mi évszá­zadunkban megoldhatatlan legyen. Magyar városon­ként csak tíz túlfűtött középületet és mindenütt napi két mázsa szén elpocsékolását számolva, napi másfél vagon szénről van szó, egy hónap alatt 45 vagonról — hozzákalkulálva néhány tízezer lakóházat, persze né­hány tehervonatnyira dagad a tétel. Teljesen bizo­nyos vagyok benne, hogy csak közületi épületeket kell figyelembe venni. Ki pazarol saját szénnel? S EZT A KÉRDÉST nem árt eltenni a jövő télig,­­­­ amikor megint időszerű lehet. Hátha az is olcsó _fl_­­ tél lehet? Sőt, még olcsóbb! Hogy­’ mennyit hozott a konyhára az útfelfagyások elmaradása, csak hevenyészve számítottam ki, hogy mit hozhatna néhány tehervonatnyi szén megtakarí­tása, számítsák ki a komputerek. Bizonyos, hogy mil­liókról van szó. Néha a Télapó is „beszáll”, hogy eny­hítse a gondjainkat. De azért nem árt, ha­­ magunk is segítünk neki. Baktai Ferenc Kormányhatározat a vállalati munka- és üzemszervezés korszerűsítéséről A kormány megvizsgál­ta a vállalati munka- és üzemszervezés időszerű kérdéseit, s e fontos te­vékenység korszerűsíté­sére határozatot hozott. A feladatokat a népgazda­sági tervvel és a gazdaság fejlesztésére irányuló más központi intézkedésekkel összefüggésben határozta meg. A jövőben az éves tervjelentéssel egyidejű­leg megvizsgálja a válla­lati szervezés helyzeté­nek alakulását, és meg­teszi a szükségessé váló további intézkedéseket is. A kormány Gazdasági Bizottsága is rendszeresen napirendre tűzi egy-egy ágazat vállalati szervezé­sének alakulását. A vállalati szervezett­ség fejlesztését a vállala­toknál kell végrehajtani, s hogy mindez összehan­goltan és kellő tervszerű­séggel történjék, szükség van az ágazati miniszté­riumok közvetlen és ha­tékony irányító munká­jára. A vállalati szervező­­munka elé mindenekelőtt azt a feladatot kell állí­tani, hogy az: — a termelési folyamat belső tartalékainak feltá­rásával járuljon hozzá a munkaidőalap és a kor­szerű­ termelőberendezé­sek jobb kihasználásához, ezáltal a létszám- és a be­ruházási igények csökken­téséhez; — segítse elő a folya­matban levő központi és vállalati fejlesztési prog­ramok, rekonstrukciók be­ruházásainak tervszerű megvalósítását; — tegye lehetővé a ter­melés és a forgalom za­vartalanságához szükséges készletek mérséklését, a vállalatokon belüli és a külső kooperációs kapcso­latok megjavítását; — segítse elő az önkölt­ség — különösen a rezsi­­költségek — csökkentését a termelés gazdaságossá­gának fokozását; — mindezek alapján te­gye lehetővé a dolgozó kollektívák körülményei­nek és kereseti feltételei­nek javítását. A kormány döntése sze­rint az ágazati szervezési intézetek tevékenységét olyan irányba kell to­vábbfejleszteni, hogy munkájukkal elsősorban a vállalati szervezés fejlesz­tését szolgálják, váljanak az üzem- és munkaszer­(Folytatás a 2. oldalon) Kié legyen a Bem mozi ? ........................ 2 Hasznos-e a népi ellenőrnek is................. 3 Aknamélyítők korallpirosban................. 3 A közúti közlekedés fejlesztése............... 8 INTFZeT ^«^Gyorsjelentés a vállalatok ■) és szövetkezetek múlt évi gazdálkodásáról A vállalatok és szövet­kezetek elkészítették mér­legbeszámolójukat, ame­lyek 1971. évi gazdálko­dásuk eredményességét, vagyoni helyzetüket tük­rözik. A vállalatok és szö­vetkezetek gazdálkodásá­ról a következőket mon­dották a Pénzügyminisz­térium Bevételi Főigazga­tóságán. A népgazdaság gazdál­kodó egységei a múlt év folyamán 83,6 milliárd forintos eredményt (nye­reség csökkentve a vesz­teség összegével) realizál­tak, ami 8 százalékkal magasabb ugyan az előző évinél, azonban a terv­ben számításba vett ösz­­szeget nem érte el. A nye­reség emelkedésének üteme az elmúlt évekhez viszonyítva lelassult, ugyanis a reform első há­rom évében a növekedés dinamikája 9 százalék fe­lett volt, 1970-ben pedig elérte a 12 százalékot. Az ütem mérséklődésében jelentős tényező a válla­lati költséggazdálkodás kifogásolható színvonala, amelynek következmé­nyeként emelkedett a ter­melés anyagköltség-há­nyada és az általános költségek aránya sem csökkent. A vállalatok között a gazdaságirányítási reform első három évében meg­kezdődött differenciáló­dás 1971-ben tovább foly­tatódott. A veszteségesen gazdálkodó szervek szá­ma az elmúlt évben to­vább emelkedett (44-ről 74-re). Az 1970. évi 440 millió forintról 660 mil­lió forintra növekedett a veszteség összege, ami feltétlenül a vállalatok gazdálkodási hiányossá­gaira, illetve azok bővü­lésére utal. Az 1971. évi nyereség­ből képződött részesedési alap több mint 8 milliárd forint, ami a bérfejleszté­si befizetési kötelezettség levonása után 6 milliárd forint. Ez 12 százalékkal magasabb az előző évi összegnél. Különösen na­gyobb részesedési alap képződött az ipar (22 szá­zalékkal) és a szállítás­hírközlés (46 százalékkal) területén. Az építőipar­ban és a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban vi­szont alacsonyabb az elő­ző évinél. Az 1971. évi nyereség­­ági részesedési alap nép­­gazdasági szinten átlago­san 22—23 napi bér ösz­­szegének felel meg, ennek nagy részét a közeli na­pokban fizetik ki része­sedésként. A 6 milliárd forint ré­szesedési alapból az ipar 3,2 milliárd, a belkeres­kedelem 830 millió, a szál­lítás-hírközlés 725 millió, az építőipar 560 millió, a mező-, erdő- és vízgaz­dálkodás pedig 476 millió forinttal részesül. Az 1971. évi nyereség alapján képződött fejlesz­tési alap a népgazdaság egészében összesen 18,3 milliárd forint, az előző évinél 8 százalékkal, a tervben ■ előirányzottnál pedig 6 százalékkal ala­csonyabb. A kisebb össze­gű fejlesztési alap a ko­rábbi évekhez viszonyít­va a tervben már számí­tásba vett — a beruhá­zási piac feszültségét fel­oldó — szabályozó módo­sításokkal, az előirány­zotthoz képest pedig az alacsonyabb nyereséggel függ össze. A vállalati gazdálkodás pénzügyi biztonságát szol­gálják a tartalékalapba helyezett összegek. A vál­lalatok 1971. évi nyeresé­gükből 3,9 milliárd fo­rinttal emelték tartalék­­alapjukat, ez 30 százalék­kal több mint a megelőző évben. Ezzel együtt 1971. év végére 9,2 milliárd fo­rintra emelkedett a nép­gazdaságban tartalékolt összeg. Az 1971. évi gazdálko­dás eredményessége né­hány vonatkozásban a tervezettől ugyan elma­radt, de az előzetes meg­ítélés szerint összességé­ben nem kedvezőtlen. A vállalati és szövetkezeti gazdálkodás alapos elem­zése a mérlegbeszámoló teljes összesítése alapján még hátra van. (MTI) Újabb amerikai repülőgépanyahajó kapcsolódott az indokínai háborúba A Kitty Hawk 75 bombázója támadja a VDK-t és Laoszt Új típusú lövedéket vetettek be az amerikaiak Az amerikai légierő vadászbombázó rajai szerdán ismét bombázták a VDK területét — jelen­ti az AP amerikai hírügy­­nökség saigoni katonai köröket idézve. Egyúttal azt is bejelen­tették, hogy megérkezett Vietnam partjaihoz a Kit­ty Hawk repülőgép-anya­hajó és a rajta állomáso­zó 75 vadászbombázó máris bekapcsolódott az indokínai légi háborúba: Laosz és a VDK területét támadta. Mivel ezek a gépek csütörtökön kezd­ték meg tevékenységüket, a fenti jelentés közvetve arra utal, hogy a VDK területét csütörtökön is bombázták. A Kitty Hawk megér­kezésével ismét négyre emelkedett a vietnami partok mentén horgonyzó amerikai repülőgép-anya­­hajók száma. Csütörtökön két ameri­kai vadászbombázó lezu­hanását jelentette be a saigoni amerikai parancs­nokság. Az egyik, a ha­ditengerészeti légierő A-4 Skyhawk-ja Da Nangtól 19 kilométerre délnyugat­ra, a másik, az amerikai légierő F-4 Phantom bom­bázója Laosz területén semmisült meg. Valószí­nű, hogy mindkét gépet a térségben működő felsza­badító erők légvédelmi tüzérsége lőtte le. A dél-vietnami Qui Nhonban létesített saigo­ni haditengerészeti tá­maszponton a népi erők békaemberei két őrhajót lékeltek meg. A hajók el­süllyedtek. A Nhan Dan, a Vietna­mi Dolgozók Pártjának központi lapja csütörtöki számának egy cikkében beszámol arról, hogy az amerikaiak az idei hét alatt és azt követően 180, különlegesen nagy hőt fejlesztő, új típusú löve­déket lőttek ki az újab­ban pokol-szigetként hír­hedtté vált Con Dao-szi­get egyik koncentrációs táborára, s azt vizsgálták, hogy milyen hatást gya­korol ez a „tigrisketre­cekbe” zárt foglyokra. A pokol-sziget, amely a nyugati tájképen Pulo Condor névvel szerepel, s amelynek a vietnami ne­ve Con Dao, mintegy 150 kilométerre fekszik a dél­vietnami partoktól. A kis trópusi szigeten a saigoni diktátor-rezsim ellen küz­dő hazafiak tízezreit tart­ják fogva a hitleri halál­­­táborokhoz hasonló kö­rülmények között. A szi­get koncentrációs tábo­rainak építésére és a kín­zóeszközök beszerzésére a washingtoni kormányzat az 1970—1971-es költség­­vetési évben 10 millió dollár segélyt nyújtott a Thieu-rendszernek. Mongol kitüntetés magyar vezetőknek A Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottsága és a Mongol Nép­­köztársaság nagy népi hu­­rátja elnöksége a mongol népi forradalom 50. év­fordulója alkalmából — a magyar és mongol nép, a két párt közötti barátság és testvéri együttműködés elmélyítésében, az inter­nacionalista kapcsolatok erősítésében kifejtett te­vékenységükért a Barát­ság Érdemérem és Jubi­leumi Emlékérem kitün­tetést adományozott Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pál­nak, az MSZMP KB tag­jának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek, Fock Jenőnek, a Po­litikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnöké­nek. Jubileumi Emlék­éremmel, illetve Barátság Érdeméremmel tüntették ki a Politikai Bizottság tagjait, a Központi Bizott­ság titkárait, valamint párt-, állami, tömegszer­vezeti és gazdasági veze­tőket, tudósokat, művé­szeket, munkásokat és ak­tivistákat, összesen 128 személyt. P. Sagdarszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete csü­törtökön baráti találkozó keretében a mongol nagy­­követségen adta át a ki­tüntetéseket. A kitünte­tettek nevében Nemes De­zső, a Politikai Bizottság tagja mondott köszönetet. (MTI)

Next