Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)
1972-06-01 / 127. szám
Iiosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Habib Burgiba köztársasági elnöknek. Ilku Pál művelődésügyi miniszter hazaérkezett Franciaországból, ahol részt vett a Bordeaux-ban rendezett magyar képzőművészeti kiállítás megnyitásán. Franciaországi tartózkodása során találkozott Chaban Delmas miniszterelnökkel, és tárgyalt Jacques Duhamel francia kulturális miniszterrel. KÖZÉLET Benke Valéria látogatása a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének székházában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán ellátogatott a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének székházába, ahol a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének tagjaival találkozott. Válaszolt a hozzá eljuttatott belpolitikai kérdésekre, s a három szakszervezet vezetőitől tájékoztatást kapott a mozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón — amelyen részt vett Keserű Jánosné könnyűipari miniszter is — egyebek között szó volt a három szakma dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről, a negyedik ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, a rekonstrukció jelenlegi állásáról, s a közeljövő legfontosabb feladatairól is. (MTI) Fehér Lajos és dr. Dimény Imre fogadta a szovjet hús- és tejipari minisztert Szerdán Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese hivatalában fogadta Sz. F. Antonov szovjet hús- és tejipari minisztert. Szívélyes, baráti hangú megbeszélést folytattak a két ország élelmiszeriparát érintő kérdésekről. Jelen volt a megbeszélésen dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Sz. F. Antonovot szerdán fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is. A két minisztérium közötti együttműködés kiszélesítésének lehetőségeiről tárgyaltak. (MTI) Nemes Dezső látogatása Baranyában Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora szerdán Baranyába látogatott. Délelőtt Pécsett, a pártszékházban Novics János, a Baranya megyei pártbizottság első titkára s a pártbizottság titkárai fogadták a vendégeket és tájékoztatták a megye fejlődéséről, életéről. Ezután aktivaülés kezdődött, ahol Nemes Dezső az időszerű külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a megye párt- és állami szerveinek, továbbá kulturális és oktatási intézményeinek vezetőit, aktivistáit. Délután Nemes Dezső a megyei vezetők társaságában felkereste a Pécsi Bőrgyárat. (MTI) Az NDK egyenjogú részvételéért Dr. Csatorday Károly nyilatkozata a stockholmi környezetvédelmi konferenciáról Az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata alapján június 5-én összeül Stockholmban a környezetvédelmi világkonferencia. Dr. Csatorday Károly külügyminiszter-helyettes az MTI-nek adott nyilatkozatában megállapította, hogy hazánk nagy jelentőséget tulajdonít az emberi környezet megóvásával összefüggő kérdéseknek. Hatékony megoldásához általános nemzetközi összefogás szükséges. " Sajnálatos módon, egyes nyugati körök merev magatartásukkal, a nemzetközi realitások és az egyetemesség elvének figyelmen kívül hagyásával mind a mai napig megakadályozták, hogy néhány ország — köztük különösen a Német Demokratikus Köztársaság — a többi állammal egyenlő alapon részt vegyen a konferencia munkájában. Ezért, amennyiben az NDK egyenjogú részvételét nem biztosítják, a magyar kormány delegációja nem vesz részt a június 5-én megnyíló konferencián. " Szeretnénk remélni, hogy a konferencia szervezői végül is jobb belátásra jutnak. (MTI) Két országgyűlési bizottság tanácskozása Az országgyűlés ipari, illetve mezőgazdasági bizottságának szerdai együttes ülésén a mezőgazdasági gépgyártás, alkatrészellátás helyzetét elemezték. Dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott vitaindítót. Megállapította: a negyedik ötéves terv esztendeiben — a már kialakult nagyüzemi keretek között — meg kell valósítani a korszerű és gazdaságos gépesített termelést. 1970-ben a tszek, állami gazdaságok már darabszámban is több traktort vásárolhattak meg, mint ahány gépük elhasználódott, a selejtezés azonban ennek ellenére sem volt arányos a beszerzéssel. A hazai traktorgyártás helyzetét a minisztérium nem tartja megnyugtatónak. Dr. Heiczmann János kohó- és gépipari miniszterhelyettes a KGM feladatairól szólt. (MTI) Vi. V. .. Úton notesszal Száz éve alakult a Vas megyei Régészeti Egylet A múlt század közepén Szombathelynek múzeuma még nem volt, viszont évről évre számos régészeti lelet került elő a városban. Korábban a püspöki palota építésénél — és esetenként másutt is — lelkes amatőr régészek összeszedték a földből előbukkanó emlékeket, s egyre több anyag gyűlt össze egy kőtár és egy római kori régiségtár felállításához. Gondot csak az elhelyezés okozott. Mindössze a püspöki palotában volt egy terem, a „Sala terena”, ahol néhány értékes leletet őriztek. Az előkerült kövek, emléktárgyak nagy részét a líceumi tanárok gyűjtötték össze, majd gondozták a gyűjteményt. Lipp Vilmos érdeme Felmerült a gondolat, hogy mindenekelőtt váljon szervezettebbé a gyűjtés, s valamiféle szervezet alapításával biztosítsák egy majdani múzeum fenntartását. Száz évvel ezelőtt, 1872-ben meg is alakult Szombathelyen a Vas megyei Régészeti Egylet, tanárokból, orvosokból, iparosokból, tehát műkedvelő régészekből alakult társadalmi, azaz nem hivatásos egyletként. Megalapítója Lipp Vilmos nyelvszakos líceumi tanár volt. Az egylet egyik első nagy tette, hogy 1872-ben a „Sala terénát” megnyittatta a nagyközönség előtt. Lipp Vilmos széles látókörű ember volt, tudta azt, hogy eredményeket csak úgy érhetnek el, ha a kutatást, a gyűjtést társadalmi alapokra helyezik. A régészetnek nemcsak tudományos, hanem közművelődési szempontból is jelentőséget tulajdonított. Mikor az 1870-es évek végén a fenékpusztai ásatások Keszthelyre „csábították”, már jól működő egyletet hagyott Szombathelyen, így dolgoztak a századfordulóig. 1900 után az egylet beleolvadt a Kultúregyesületbe. E század első évtizedében az egyesület gyűjtő-szervező tevékenységének eredményeként felépült aztán végre a múzeum, amelyik ma is mint megyei múzeum működik. Régészeti, kultúrtörténeti és közművelődési szempontból a száz éve alakult Vas megyei Régészeti Egyletnek egyaránt nagy jelentősége volt. Ennek tiszteletére rendezik ma, június 1-én Szombathelyen a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat vándorgyűlését. Ennek megnyitójára készült Simon Endréné, amikor néhány nappal ezelőtt szombathelyi lakásán felkerestem. Ő beszélt az egylet történetéről, mivel éppen most dolgozza fel azt. A ház falán, amelyben lakik, tábla hirdeti Pável Ágoston tanárkönyvtáros emlékét. Simon Endréné az ő lánya, lánykori nevén Pável Judit. Röviden a könyvtárról Pável Ágoston 1924-től 1942-ig vezette „Vas vármegye és Szombathely város könyvtárát”. Valahol az említett egylettel párhuzamosan nőtt fel a könyvtár is, s vált a ma már országos hírű szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárrá. Pável Ágoston egyébként éveken át egyszerre szerkesztette a Kultúregyesület és a Vas vármegyei Múzeum évkönyveit. Az elmúlt évtizedek történetében ezenkívül is számos érintkezési pont van a könyvtár és a múzeum között. A korabeli adatok szerint a legforgalmasabb vidéki könyvtár kezdte meg működését 1880-ban Szombathelyen. A „Szombathely rendes tanácsú város tulajdonát képező Közkönyvtár”-ban akkor nem egészen háromezer kötet könyv volt, az évi forgalom azonban meghaladta a 12 ezer kötetet. Ez a könyvtár volt az „őse”, jogelődje a mai Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárnak, amely 1970 decemberében költözött új, korszerű, jól felszerelt épületbe. Rózsa Béla, a könyvtár tudományos munkatársa kalauzolt a könyvtárban. A mai szerzők legújabb kötetein kívül számos régi, ritka értékes könyvet is őriznek ott. Bélaként megemlítek egy térképet, amelyik ősnyomtatványnak számít, mivel 1482-ben nyomatták, Ulm városában. Nagy része a jelek szerint elmondás után készült. Katonák, kereskedők mesélhették a rajzolónak, merre jártak, mitől meddig hány napot lovagoltak vagy szekereztek, így alakulhattak ki az arányok, távolságok. Szombathely aztán fel is „csúszott” a térképen Bécs mellé, a Balaton pedig egyszerűen rajta sincs. (Úgy látszik, azt nem lovagolta vagy szekerezte körül akkor még senki.) A könyvtárban kereken százezer kötetet, de a mikrofilmekkel, folyóiratokkal, s mindennel együtt háromszázezer anyag található. Előterébe bárki az utcáról bejöhet, leülhet, olvashatja az ott elhelyezett újságokat. Az emeleten külön van a felnőttek és a gyerekek „birodalma”, az olvasási övezetekben kívánságra szakember könyvtáros segít az egyes tudományos témák feldolgozásában. Rangos múlt és jelen A könyvtárban különösen jól végzik a helyismereti anyag feltárását, feldolgozzák a városi sajtót, gyűjteményes köteteket készítenek. Az ország nagy könyvtáraival rendszeresen cserélnek kutatás közben előkerült helytörténeti anyagot. A lehallgató készülékekkel felszerelt zenei olvasóteremben egyre gyarapodik a kottatár is. A könyvtár évente 12—15 ezer kötettel gyarapodik. Ebben a városban nemcsak igény volt művelődésre, lakóiban nemcsak a vágy élt, hanem régen és ma egyaránt áldozni is tudtak arra: munkát, tudást, emberi energiát és pénzt egyaránt. Mátyás István rflT**I NÉPSZAVA Ötvennégymillió forint támogatás a kulturális alapból Elkészült a Művelődésügyi Minisztériumban a kulturális alap és járulékrendszer elmúlt évi működéséről összeállított beszámoló jelentés. A minisztériumi jelentés megállapítja, hogy az alap tevékenysége 1971-ben eredményes volt: több és színvonalasabb kulturális alkotás és szolgáltatás létrehozására ösztönzött, mint korábban, és jól segítette az értékes műveknek a közönséghez való eljuttatását. Tavaly a kulturális alapbólnyújtott támogatás összege 54 millió forintot tett ki. Ebből kulturális alkotások létrehozására 16 millió forintot, nívódíjakra, jutalmazásokra több mint 3 millió forintot, értékes művészeti alkotások propagálására és terjesztésére mintegy 27 millió forintot fordítottak. A kulturális alap a többi között igen jelentősen hozzájárult az ifjúság zenei neveléséhez és az ifjúsági színházi előadások számának gyarapításához. Kitüntették a könyvkiadás és könyvterjesztés dolgozóit Az ünnepi könyvhét hagyományos eseménye a könyvkiadás és könyvterjesztés legjobb dolgozóinak kitüntetése. Szerdán a Fészek Klubban dr. Síma Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta a kiadói és terjesztői dolgozók munkáját, majd közülük 53-nak átnyújtotta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. 26-an „Kiváló dolgozó” jelvényt kaptak, 38-an pedig miniszteri dicséretben részesültek. Az ünnepségen Nyikolaj Alekszandrovics Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizottság elnökhelyettese az ukrán—magyar közös kiadásban elért eredmények elismeréseként oklevelet nyújtott át az Európa, a Kossuth, a Magvető és a Móra Kiadó vezetőinek. (MTI) HORIZONT □ Bekapcsolták az országos telexhálózatba a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat budapesti központját és nagyobb vidéki városokban levő boltjait, így a jövőben a vidéki boltban a vevő percek alatt ''megtudhatja, van-e a központi raktárban a keresett, de az üzletben elfogyott könyvből, s mikorra küldik azt el neki Budapestről. ra iin»HÉh Lövés a lángokból „Még egyszer a bátrakról.” Kifejező a jelmondata az új szovjet filmnek. Hisz A. Ivacsko és V. Kondratov rendezők munkája valóban a bátrakról szól. Fiúkról és lányokról, akik a német megszállás iszonytató hónapjaiban bátran és önfeláldozóan harcoltak a fasiszták ellen. A színhely: Ukrajna. Malinyin városkában a Gestapo teljesen felszámolja a párt illegális szervezetét, s néhány héten át csupán csak a gimnazisták tartják ébren az ellenállás „lángját”. Vezetőjük: Nyina. Az okos és értelmes fiatal leány irányításával a kezdeti „gyerekes akciók” egyre komolyabb formát öltenek, s a fiatalok komoly kellemetlenségeket okoznak a német hadvezetésnek. Harcuk eleve reménytelen. Árulók, besúgók, milicisták nyüzsögnek körülöttük. Nyina is az árulás következtében — és végső reménytelenségében — a tűzhalált választja. Szergej Szmirnov író megtörtént tények és események alapján szerkesztette az új szovjet film forgatókönyvét. Az epizódok lényegét tehát a múlt valósága szolgáltatta. Jobbára hiteles, drámai és megrázó a film. Mégis a végeredmény: felemás. Illetve a film (Alekszandr Piscsikov operatőr kitűnő képeivel együtt is) nem mond többet a megszokott partizánfilmeknél. Ülést tartott a SZOT agitációs, propaganda és kulturális bizottsága Szerdán Vinizlay Gyula SZOT-titkár elnökletével ülést tartott a SZOT agitációs, propaganda és kulturális bizottsága. Megvitatta az üzemi dolgozók oktatásának, továbbtanulásának legfontosabb problémáiról, akadályairól szóló jelentést, valamint javaslatot fogadott el a SZOT központi iskola egyéves tanfolyama státusának rendezéséről. A bizottság javasolta, hogy — egyetértésével — mindkét anyagot terjesszék az illetékes szervek elé. Tanácskoztak a fővárosi művelődésiház-vezetők Szerdán a Fővárosi Művelődési Házban a budapesti művelődési otthonok vezetői megvitatták az időszerű népművelési feladatokat. A tanácskozáson Drucker Tibor, a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója vitaindítójában elmondta, hogy a művelődési otthonoknak továbbra is a fő célkitűzése a fővárosi munkások fokozottabb bevonása a kulturális életbe. Simon László, a Szakszervezetek kulturális osztályának vezetője a művelődési otthonok és a szocialista brigádok kapcsolatáról tartott korreferátumot. (MTI) – 1972. június 1 Halott szemek tanúvallomása A cím csábító, sokat ígérő. De a film: rossz. Még akkor is, ha Oka Fuka csehszlovák rendező előzetesen alaposan „áttanulmányozta” a krimiirodalmat. A filmjében ugyanis mindaz megtalálható , ami valaha divatos volt és napjainkban is kelendő a krimigyártásban. Gyilkosságsorozat. A fürdőszobában és az úttesten. Boldogtalanság és féltékenység, öreg feleség és élni vágyó, ifjú férj. No és természetesen a nyugdíjas nyomozó sem hiányozhat a játékból. Ám ez az öreg úr csak szenilis nagybátyja a híres Miss Marple-nak. A környezet fényűző és elegáns. Mint a moziban. Illetve amiként az a nyugati filmgyártásban „dukál”. Szóval és röviden: ezt a filmet csak a rossz alvóknak ajánlom a dorlotin helyett. G. I. A Golden Gafe Quartett A határokat művészet és utánzat, iparszerű szórakoztatás között bizonyos érzékkel, alkattal rendkívül könnyű észlelni, de éppoly nehéz meghatározni. Azt például, miért tartozik feltétlenül a művészet világába az, amit a basszus Orlandos Wilson észrevétlen irányításával további három amerikai énekes, a bariton Clyde Riddick, az első és második tenor Paul Brembly és Calvin Williams nyújtanak a dzsesszéneklés világában, Golden Gate Quartett néven. (Wilson évtizedek előtt alapította az együttest.) A lényeg ugyanaz, ami a népdal örök értékét adja, ami ezt a tiszta kategóriát mindenkor a művészet magasában tartja, pontosabban az egész zenealkotás forrásává teszi. Az őszinteség, a daloló ösztön, a ritmusigény mesterkéletlen kiélése. Ez természetesen csak az alap, amely akkor is jelen van, ha valaki, akinek elfogadható hangja és hallása van, a maga szórakoztatására, a fürdőszobában énekel népdalt. Könnyen meglehet, sőt, valószínű, hogy a dolog eredete, hogy úgy mondjam, ősforrása a kvartett tagjainál is valahol itt található. Hosszú út vezet innen oda, hogy négy énekes, megfelelő hangi és zenei adottságok mellett és mindkettő továbbfejlesztésével, együttesként ilyen tökéletes és magasrendű művészi élmény nyújtására váljék képessé. (A több-kevesebb tehetséggel feltűnő, jobbára tiszavirágéltű táncdalénekesek túlnyomó többségénél a többi között éppen ez hiányzik: a belépés a muzsika világába.) Az Erkel Színházban bemutatkozott Golden Gate Quartett zenei hatását egy világrangú vonós, vagy fúvós kamaraegyüttes hatásához hasonlíthatjuk. Ez ebben a sajátos műfajban rendkívül ritka érdem. Magas művészi fokon kezelt instrumentumokhoz képest emberi hanggal sokkal nehezebb elérni azokat a finom dinamikai és ritmikai ár-, nyalatokat, amelyek az ilyen együttesek muzsikálását elsőrendű művészi hatássá emelik és ötvözik. Itt teszem hozzá: az adott esetben négy néger énekművészről van szó, aki egy Fitzgeraldhoz, egy Armstronghoz hasonlóan a spirituálék, a bluesok, a dzsessz, a zenei világ által a huszadik században felfedezett ősi dallam- és kivételesen izgalmas ritmusvilágban él és működik. Márpedig a néger énekesek tökélyét a zenének ebben az ágában csak ők érhetik el, kivétel eddig nem adódott. Ez az említett csúcsokon éppúgy igaz, mint Marion Anderson, Paul Robeson más, oratoriális és operai alkotásokba átnyúló világában, amely az ő előadásukban mindig tartotta szoros rokonságát a néger zenei eredettel. A kvartett Erkel színházi hangversenyeinek kilencven százalékban ifjú hallgatósága volt, ők részesítették tombolóan lelkes fogadtatásban a néger művészeket. Ez így érthető és örvendetes, hiszen ifjúságunk ilyen esetben egyszerre találkozik elementáris igényének kielégítésével és magasrendű művészettel. Az azonban meglepő és némileg torz dolog, hogy a „komolyzene” kedvelőit ilyen helyen nem látjuk, hiszen ennél sokkal „komolytalanabb” zenével érik be gyakran, amikor a műsoron klasszikusok neve áll, de a fülbe gyatra muzsika kerül, a szívbe tehát semmilyen. Kitűnő művész a zongorakísérő Dany Reves, aki ráadásul egy kis balkezes koncerttel kápráztatott el, kényszerűségből (a jobb keze a koncert előtt megsérült). Magas színvonalú játékkal segítette a szép dzsesszkoncertet a két magyar közreműködő, az Ex Antiquis együttes volt, illetve aktív tagja. Rahói Ernő gitár- és Várnai Tibor dobművész. Rajk András Szombaton avatják Goldmann György emléktábláját Goldmann György, a dachaui koncentrációs táborban mártírhalált halt haladó magyar szobrászművész tiszteletére emléktáblát állítanak. Az emléktáblát — Schaár Erzsébet alkotását — június 3-án, szombat délelőtt 11 órakor avatják fel az Új kerületi Kálmán utca 15. számú ház — a művész utolsó lakhelye — falán.