Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)

1972-06-01 / 127. szám

1972. Június 1 Fidel Castro Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) a győzelemért. Nagyon mély érzéseket táplálunk azok iránt a hős munká­sok és munkásnők iránt, akik életüket áldozták az ügyért. Emlékezünk az el­nyomatásokra, és a győ­zelmekre is. Magyarorszá­gon véglegesen győzött a szocializmus. Nagy és ne­héz próbákat álltak ki. Népünk megérti és érté­keli a sikereket, amelye­ket népük elért, a mi né­pünknek is nagyon nehéz körülmények között kel­lett harcolnia, hogy a szo­cializmus ügyét győzelem­re vigye. Fidel Castro végül ki­fejezte, hogy a továbbiak­ban is a kubai és a ma­gyar nép barátságának el­mélyítésén kívánnak mun­kálkodni, hogy harcolnak a szocializmus győzelmé­ért, a nemzetközi mun­kásmozgalom egységéért, az imperializmus ellen. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, és a magyar, valamint a ku­bai delegáció tagjai. gadáson a budapesti dip­lomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A szívélyes, baráti fo­gadáson Fock Jenő pohár­köszöntőt mondott. Fogadás az Országházban A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa szer­dán este fogadást adott dr. Fidel Castro Ruz tisztele­tére az Országházban. Részt vettek a fogadáson a kubai kormányelnök kí­séretének tagjai is. Magyar részről a foga­dáson részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke Valé­ria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Németh Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tag­jai, Óvári Miklós és Pul­­lai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára, továbbá a Központi Bizottság, az El­nöki Tanács, a kormány számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető sze­mélyisége, jelen volt a fő­ ifjúsági vezetők találkozója Jaime Crombet Her­­nández­ Baguero, a Kubai Ifjúkommunisták Szövet­sége Országos Tanácsának első titkára szerda dél­után találkozott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség titkárságának tag­jaival. Jaime Crombet és dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára köl­csönösen tájékoztatást adott a két ifjúsági szö­vetség közelmúltban meg­tartott kongresszusáról, majd megtárgyalták az együttműködés tapaszta­latait és továbbfejleszté­sének lehetőségeit, véle­ményt cseréltek a nem­zetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről, a X. világifjúsági találkozóra való elkészületekről. (MTI) Kollektív újítás, alapszabállyal Segítőtárs nélkül nem ment Kremzner Sándor fő­mérnök, aki egy évvel ez­előtt kezdeményezte a brigád megalakulását, így emlékezik: — Öt-hat esztendeje még nagyon sok újítás volt nálunk, az utóbbi években pedig szinte sem­mi. Érthetetlennek, rejté­lyesnek tűnt ez számom­ra, hiszen minden pati­nás nevű, régi újító itt dolgozott még az üzem­ben. Nem szikkadhatott ki egyszerre a fejük.­­ Az alakuló ülésen kiderült, hogy indokolt volt a gyanú. Mind a ti­zenhatunknak volt ugyan­is valamilyen ötlete, el­képzelése, de egyikünk sem tudta segítőtárs nél­kül megvalósítani. Az egyik bányamérnök pél­dául csak akkor tudta volna kidolgozni az újí­tását, ha egy elektromér­nök és egy tapasztalt vil­lanyszerelő is segít neki, a másik villanyszerelő pe­dig csak akkor, ha egy gépészmérnök lerajzolja az elképzeléseit. A töb­bi nyakkendős utcai öl­tözékben, ki olajos mun­karuhában ül az asztal­nál. Az ország egyik leg­érdekesebb szocialista bri­gádja tanácskozik éppen a Várpalotai Szénbányák kihez, azt hiszem, már nem kell képzelőerő­­ . Stelcz István veszi át a szót. — Tizennyolc újítást adtunk be az egy év alatt. Tizennégyet elfo­gadtak, egyet elutasítot­tak, három pedig még el­bírálás alatt van. A leg­jelentősebb újításunk 543 ezer forint megtakarítást eredményezett abban a frontfejtésben, ahol ki­próbáltuk. Ha a Várpalo­tai Szénbányák mind a hét frontfejtésénél alkal­mazzák — most vezetik be a másodiknál —, évi 3,8 millió forintra emel­kedhet a megtakarítás. — A vállalat a napok­ban dönt arról, mennyit kapunk ezért az újításért. Ezt nem számítva, össze­sen 22 890 forinttal ju­talmaztak eddig bennün­ket. Kollektívánk minden tagja részesedett belőle, de differenciáltan. A leg­alacsonyabb összeg 500, a legmagasabb pedig Kremz­ner Sándor főmérnök 4320 forintja. bánfai üzemében: 16 tag­ja közül 3 mérnök, 7 technikus és 6 szakmun­kás, akik kizárólag az újítások, a műszaki fej­lesztés céljából szerveződ­tek brigáddá. Hogy miért a magyarázata annak, hogy ő kapta eddig a legtöbb újítási pénzt.) A brigádgyűlésen el­hangzó ötletek tekintélyes része irreális, megvaló­síthatatlan, de nem min­dig haszontalan. Egy hasznavehetetlen elképze­lés például olyan, merő­ben új ötletet juttatott a másik brigádtag eszébe, hogy abból azóta elfoga­dott újítás lett. — .A kollektivitás elve egyébként nem zárja ki az egyéni újításokat — folytatja a brigádvezető. — Őri Ferenc villanysze­relő például olyan ötlet­tel állt elő, amelynek megvalósításához nem volt társra szüksége. Egyedül adta be az újí­tást, egyedül vette fel a pénzt. Az összeg tíz szá­zalékát azonban — mint mindenki — befizette a brigádkasszába, mert eb­ből fedezték a közös programok költségét és az egyéb kiadásokat. Mire jó a vétójog Mi az oka a nagy kü­lönbségnek? Hogyan újít voltaképpen ez a 16 tagú közösség? Dantsó János gépész­­mérnök brigádvezető — az ő nevéhez fűződik a brigád legjelentősebb újí­tása — készséggel tájé­koztat tevékenységükről, közösségük munkamód­szeréről. Minden hónapban bri­­gádgyűlést tartanak, s ha valakinek újítási javas­lata vagy ötlete van, az alapszabály szerint ott köteles elmondani. (Az alapszabályt az alakuló ülésen dolgozták ki.) A közösség meghallgatja az elképzelést, kérdéseket tesz fel, az újító viszont igyekszik meggyőzni tár­sait az ötlet hasznossá­gáról. Ha a brigád elfogadja A vétójog, a nyilvános­ság kizárja, hogy bárkit is érdemtelen előnyökhöz juttasson a magasabb be­osztás. Ugyanakkor vé­delmet is nyújt a maga­sabb beosztásúnak. Kremz­az ötletet (ha rossznak találja, elvetheti!), az újító elmondja, hogy ki­ket akar társújítónak választani. Szuverén joga a választás, de személy­ről személyre haladva kö­teles megindokolni, hogy kit miért kér fel közre­működésre. Ha a brigád ezt jóváhagyja, az újító — még ott helyben vagy a legközelebbi brigádgyű­lésig — megegyezik a társújítókkal abban, hogy ki, hány százalékkal ré­szesedik az újítási díjból. Alapszabályban rögzítet­ték, hogy az ötlet szerző­jének legalább 5 száza­lékkal több jár, mint bár­melyik társújítónak. Ha a brigád nem ért egyet a részesedési arányokkal, többségi szavazás alapján vétót emelhet. Ger Sándor főmérnökre például senki sem mond­hatja, hogy azért vették be egy újításba, mert fő­nök. (Egyébként már há­rom ötlet, illetve újítás fűződik a nevéhez, ez a ötlet ötletet szül Szükségszerű összefogás Tekintve, hogy a bá­nyaüzem főmérnöke, gé­pészeti vezetője is tagja a brigádnak, minden újí­tást a vállalathoz nyújta­nak be elbírálásra. Mi­után a vállalat a döntő­bíró, hogyan látja tevé­kenységüket Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányák igazgatója? — Azt hiszem, nem le­het eléggé méltatni e kez­deményezés hasznát és jelentőségét — válaszol­ja. — Amióta ez a brigád megalakult, ismét műkö­désbe léptek a szunnyadó alkotóerők, a vállalat má­sik két üzemében is köve­tik a példájukat. — Hozzá kell tennem: ma nehezebb újítani, mint régebben, hiszen a termelési folyamatok bo­nyolultabbak, nehezeb­ben áttekinthetők. Paran­csoló szükségszerűséggé vált a munkások és a műszakiak összefogása, mert másképp nem szü­lethetnek jelentős újítá­sok. Ennek a követel­ménynek tesz eleget a bányaiak önkéntes és al­kotó jellegű vállalkozása, ezért rokonszenvesek szá­momra. Magyar László NÉPSZAVA A mohácsi tanácsházán A népképviselet „kenyere" Hol zajlik a vita ? E fejlődés folyamatá­ban miként érvényesül az új tanácstörvény ? Ho­gyan látják ezt a tanács­tagok? Pálkuti Keresztély ta­nácselnök irodájában öt tanácstaggal találkoztam. Megkérdeztem, hogy is­merik-e az új tanácstör­vényt? — Enélkül nem is lett volna jó vita a törvény szerint kidolgozott önálló működési szabályzatunk­ról — mondta Blumen­reich Miklós, vasöntödes villanyszerelő, akit új emberként a vb-be is be­választottak. A mohácsi tanács múlt évi munkájáról szóló je­lentésben azt olvastam, hogy a tanácstagok 70 százaléka még nem szólt hozzá az ülések témái­hoz. Miért? Azt mondják: e témák bizottsági vitá­jában már sokan közlik észrevételeiket és javas­lataikat. A kívánatos azonban az lenne, hogy a szűk körű bizottsági disputák ne vegyék el a döntésre illetékes széle-Keleties stílusú épület, kupolás kis tornyokkal és cizellált fali díszekkel — ez a mohácsi tanácsháza. Rajta magyar, szerb és német nyelvű felirat. A város ipari fejleszté­sére a mostani IV. öt­éves tervben közel 1 mil­liárd forint, vagyis öt­­szörte nagyobb összeg jut, mint az elmúlt terv­időszakban. Ez egyedül­álló a már tucatnál több üzemmel rendelkező Mo­hács történetében. A ke­sebb testület „kenyerét”. A tanácskozási passzi­vitással szemben viszont megnőtt az interpellációs aktivitás. Persze, az utób­bi is hasznos, ha nem halványítja el a testület érdemi vitáját, a tanács­tagi kezdeményezéseket. Az elnök megnyugta­tott. Amikor tavaly meg­tárgyalták a város kö­zéptávú pénzügyi tervét — a költségvetés és a fejlesztési alap 500 mil­liós előirányzatát — ren­geteg javaslat hangzott el. — Mégpedig arról, hogy mi mindent kellene még betervezni. De mindeh­hez újabb 500 millió kel­lett volna... — És e javaslatokra ön mit válaszolt? — Igazat adtam az elő­terjesztőknek, de mivel több pénz nem volt, ar­ról is véleményüket kér­tem, hogy javaslataik ér­dekében mit hagyjunk ki a benyújtott tervből. Er­re azonban csak egyetlen módosítás bukkant fel, amit el is fogadtunk. ruházás több mint felét az ország egyetlen­­ vi­lágszínvonalú farostle­mez-gyárának bővítésére fordítják, ahol 60 ezer tonnával növelik az évi termelést. Az építkezés már 1970-ben elkezdő­dött. A másik nagy be­ruházás, a helyi bútor­gyár rekonstrukciója. A tervek szerint 1100 új lakás, s a többi közt új kórházrészleg épül és gyorsabb lesz a csatorná­zás. Melést nem volna helye­sebb a tanácstestületre bízni? — Nem, mert úgy tűn­ne, hogy nekünk nincs arról véleményünk — vélte az elnök — és a döntést, a felelősséget tel­jesen áthárítjuk a tanács­ülésre. Ennek ellenére előnyben részesíthetik az általunk mellőzött alter­natívát. Vitatkoztam ezzel az állásponttal. Ha ugyanis bármely előterjesztés nagyjából két egyenérté­kű és reális változatot tar­talmaz, ez azt is jelenti, hogy kellő bizalommal vannak a tanácstestület döntési képessége iránt. Vagy erre talán nem szol­gáltak rá? — kérdeztem a tanácstagoktól. — Dehogynem! — vá­laszolt Mintár István bú­torgyári géplakatos. — Szerintem is célszerű len­ne a több változatú elő­terjesztés. Együtt mi is vagyunk annyira körülte­kintőek, hogy a jobb vagy a kettőből ötvözött még jobb változatot választa­nánk. Az előzetes vb-állás­­foglalás viszont éppen a mi önálló mérlegelésün­ket csökkenti. — Én is úgy látom — jegyezte meg Csíki La­josné új tanácstag, a Kesztyű Ktsz minőségi ellenőre —, hogy több változat esetén magunk is helyesen döntenénk. A bevásárlókosár A Büntető Törvénykönyv módosítása január 1-től bűncselekménynek minő­síti az önkiszolgáló üzle­tekben elkövetett — ko­rábban 500 forintos hatá­rig szabálysértésnek szá­mított — lopásokat. A bíróságon Bacsa József­né február 2-án azért indult el több önkiszolgáló üzletbe, hogy lopásokat kövessen el. Volt nála pénz, ha elkap­ják, kifizeti, gondolta. Ek­kor 187 forint értéket lo­pott el. — Így volt? — kérdi a bíró. — Igenis tisztelettel. — Hogy történt? Mond­ja el. — Kérem, tisztelettel, rossz a csomagolás. A ká­vé szóródni kezdett a zsebemből, és én azt va­lahogy nem vettem ész­re ... — De volt magának egy másik esete is, január 7-én. Mit vett el? — Nem sokat!... Ne­gyed kiló Omnia-kávét, fél liter tearumot, négy tábla tejcsokoládét. — Maga most tizedszer áll a bíróság előtt. Húsz évet töltött börtönben. 1971 decemberében szaba­dult, és 1972. január 7-én és február 2-án ismét lo­pott. A XIX. kerületi bí­róság 8 hónapi szabad­ságvesztésre ítéli... A tanácsnál Dr. Kováts László, a XIX. kerületi tanács igaz­gatási osztályának veze­tője: — Sok a bolti lopás. 1971-ben, amikor az ilyen esetek még a szabálysér­tési csoporthoz tartoztak, akkor sem maradt büntet­lenül a lopás. Az 500 fo­rintot meghaladó ügyeket átadták az ügyészségnek. 1971-ben 124 esetre átlag 689 forint büntetést sza­bott ki a hatóság. Ezek közt volt nem egy 1500— 2000 forintos pénzbünte­tés, de az apróbb, első alkalommal előforduló lo­pásoknál általában figyel­meztettünk. Az esetek ta­núsága szerint kevés csak a szép szó ... Egy észrevételt tesz: A Szabálysértési Kódex tör­vényes lehetőséget bizto­sít a határozatok nyilvá­nos közzétételére. Foko­zottabban kellene élni ez­zel. A fővárosban 1971-ben 5500 bizonyított bolti lo­pás történt, ennek mint­egy 70 százaléka önkiszol­gáló boltban. — Mit gondol, az ér­vénybe léptetett törvény hatására csökkenni fog ez a szám? — kérdezzük Bu­dapest legnagyobb forgal­mú üzlete, a 20-as Cse­mege ABC-áruház igaz­gatójától. Hétéves tapasz­talata van a kosaras ön­­kiszolgáló áruház forgal­máról, életéről. — Havonta átlag 70—90 vásárlót fogunk el, aki fizetés nélkül akart áru­hoz jutni, az érték mint­egy 4000 forint. Ennyit fogtunk le, de a lopás sokkal több. 1972 január óta mintegy 50 százalé­kos csökkenést tapaszta­lunk. De azért naponta van lopás és kísérlet. Az üzletben A példa nem sokáig vá­rat magára. Megjelenik P. T. tanuló személyében. Kosarában egy csomag cukor — 1,80-ért. Zsebei­ben 60 forint értékű kül­földi cigaretta — „ingyen”. — Kifizetem — mond­ja, és szedi elő zsebeiből a húszasokat. Az üzlet igazgatója kérdezgeti. A fiú konokul hallgat, amit kibök, az is valótlan. — Tudja, mi jár ezért? Vállat von. — Egy év börtön. De maga még tanuló. Hol­nap jelentkezzék az igaz­gatójánál. A fiút kikísérik az üz­letből. — Megpróbálja az em­ber mérlegelni az esete­ket — mondja az áruház igazgatója, aztán beleol­vad az üzlet forgatagába, ahol naponta 8—12 ezer ember fordul meg és 90 millió forint értékű áru van a polcokon. Válogat­nak, vásárolnak az embe­rek, akik — a példák sze­rint —, sajnos, nem egy­formák. Esetek százai bizonyít­ják hogy a „szarkák” megkísérlik a társadalmi tulajdon megkárosítását itt is. Az üzletek alkalma­zottainak — s ez nem cse­kély erőfeszítést kíván — élniük kell a törvény le­hetőségeivel és kötelezett­ségeivel; a bűnösnek bűn­hődnie kell. De — s ez is feladatuk — óvakodni kell attól, hogy kellő bi­zonyíték híján szórako­zott, elfáradt embereket is bíróság elé állíttassa­nak. Bíróságaink csak a valóban elkövetett bolti lopást büntetik. A bolt­vezetők, alkalmazottak megfelelő módszerei — ta­pintat, figyelem és bizo­nyos fokú éberség — többségben helyesen szű­rik ki a tolvajt. S ez a szűrő kell. Ha jól működik s nem té­veszt mértéket , a nép­­vagyont védelmezi. Kovács Aranka Közügyek és közönség A kérdés körül vita alakult ki. A tanácselnök elismerte, hogy az eddi­ginél sokkal többször él­hetnének a több variá­ciós előterjesztéssel. De ilyen esetekben továbbra is a vb kötelességének tartja az előzetes állás­­foglalást. Csakhogy ez a gyakorlat eleve álalterna­tívákat vihet a tanács­ülés elé, mert a vb által elvetett változat valójá­ban nem használható ... Scheidt Istvánné fa­rostlemezgyári gépkezelő szakmunkás — aki me­gyei tanácstag is — meg­említette, hogy kevesen mennek el a tanácstagi beszámolókra, szerinte csak azok, akiknek vala­mi panaszuk van. De az is kiderült, hogy e be­számolókat sok tanácstag összevontan, közösen tart­ja, így a részvételi arány még kisebb. Azt lehetne mondani: örvendetes, hogy kevés a panasz. De az már nem jó, hogy látszólag kevés mohácsit érdekelnek városuk köz­ügyei. Pedig Mintár István el­mondta: bútorgyári szak­­társai gyakran vitáznak a város közügyeiről. Olyan nézetek is vannak, állít­ja Csíki Lajosné, hogy a tanácstag semmit sem tud elintézni. Valószínű, hogy ezek mögött sok a szub­jektív, egyoldalú megíté­lés, a vélt sérelem. De mindezek tisztázására is jó alkalom volna a ta­nácstagi beszámoló, külö­nösen kisvárosban, ahol mindig is könnyebb az ilyen összejövetel meg­szervezése. Az élő ta­nácstagi beszámoló jó át­tekintést nyújthat a vá­ros tényleges közügyeiről és a fejlesztés reális le­hetőségeiről, de a meg­alapozatlan igények kor­látairól is. Erre már azért is szükség van, mert mint Handler József megjegyezte: — Az új tanácstörvény realizálása nem látványos folyamat. A lényeg az, hogy most már sok min­denben önállóan gazdál­kodhatunk —, de csak ad­dig, ameddig a takarónk ér... E „takarót” tágíthatja, hogy a tanács közvetle­nül érdekelt a farostle­mez-gyár továbbfejleszté­sében, mert így az onnét származó bevételei szin­tén tovább nőhetnek. Ezért elősegítik az új munkáskezek iránti igé­nyeik kielégítését, a kör­nyékről bejárók egy ré­szének letelepedését, s másoknak a jobb közle­kedést. Mindez nem megy gon­dok nélkül. De a tanács­testület nagyobb aktivi­tásával, a fontosabb dön­tések több variációs elő­készítésével és az erről szóló lakossági tájékoz­tatókkal — a reális köz­ügyek a közös magán­ügyek szintjére emelhe­tők, ez pedig újabb len­dületet adhat e nagy múltú és nagy jövőjű város gyorsabb fejlődé­séhez. Szenes Imre ­ A testületi A szóban forgó 500 milliós előirányzatból — az intézmények fentartá­­si költségein és az álla­mi városfejlesztésen kí­vül — 105 millió szabad testületi mérlegelésre ke­rülhetett volna. Azt fir­tattam: erre a pénzre nem lett volna célszerű alter­natív beruházási tervet kidolgozni — felsorolva mindkét változatához a pró és kontra érveket; aztán a tanácstestületre bízni a döntést?! — Talán helyes lett volna — válaszolt az el­nök —, de mi az álta­lunk kidolgozott egyetlen változatot tartottuk a leg­­ mérlegelés jobbnak. Az alternatív előterjesztések módszerét egyébként már sikerrel alkalmaztuk. .. Handler József, az ÁFÉSZ ipari előadója, akit már negyedszer vá­lasztottak tanácstaggá, megemlítette, hogy alter­natív lehetőségeket a ta­nácsi bizottságok is fel­vetnek. De mint kiderült, ezeket a vb mérlegeli, lé­nyegileg az dönt felettük. Hivatalosan csak egy vál­tozatot terjeszt a tanács­ülés elé. A másik lehető­séget pedig csupán meg­említi. — Vajon ezt a mérte­

Next