Népszava, 1972. december (100. évfolyam, 283–307. sz.)
1972-12-01 / 283. szám
1991. december 1 NÉPSZAVA Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen (folytatás a 2. oldalról) és szövetségesünk, a Szovlljics Brezsnyev elvtárs- Éljen a szocializmus elvetkező szónokát, Leonyid szocializmusért, a békéért, í®*kató és vezetője/ Z. — zl A i . C 7' 07* toftim irt Tf /~i m nn n ni a sál, a béke! ___________ ______ Brezsnyevet, a Szovjetegy új jobb világ megte- Szovjetunió Kommunista Éljen a megbonthatni- unió Kommunista Pártja remtéséért. Pártja, annak Központilan magyar—szovjet bn- Lelkes, nagy taps kö- Központi Bizottságának Éljen a nagy barátunk Bizottsága, élén Leonyid rétsági szöntötte a nagygyűlés kö- főtitkárát. Leonyid Brezsnyev: Pártjaink és népeink megbonthatatlan egységben harcolnak a tartós békéért, az emberek boldogságáért Kedves elvtársak! Barátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek, elvtársak, Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar rrsmunkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905-ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársasághoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos feladatoknak a megoldásában, amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé, és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor proletariátusunk sok ország imperialistái ellen harcolt, a magyar munkásosztály itt, a Duna partjain megteremtette a tanácshatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk minden forradalmár nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacionalizmushoz. A magyar mukásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A munkásosztály áldozatos munkájával, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos céljai iránti hűségével erősíti szövetségét a dolgozó parasztsággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és vezeti azt. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztályra támaszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt, tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni. Összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátrorgyárnak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokon dolgoznak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, önök is rendelkezünk tapasztalatokkal e problémák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös érdekünk, s ez is ösztönöz bennünket együttműködésünk állandó mélyítésére. Újból és újból megbizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyben párosul, hanem megsokszorozódik. Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közösségünk, internacionalista szövetségünk nyújt valamennyiünknek. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közösségünk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari termelése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan haladja meg az1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. Barátságunk nem csak a mának és a holnapnak szól, örök időkre érvényes Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvényes! Kedves Elvtársak! Az önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohászati üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Ki A szocialista világrendszer példája az országok között azelőtt ismeretlen kapcsolatoknak Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Erről, elvtársak, saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban levő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban levő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egy(Folytatás a 1. oldalon) 3 A munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlójáért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongreszszusa alkalmából nyújtottak át. Politikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogadta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyarország munkásnépe közös küzdelmeinek szimbólumát, mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink