Népszava, 1973. január (101. évfolyam, 1–25. sz.)

1973-01-17 / 13. szám

, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyi­­kolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minfistétertanácsá­­nak elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Fock Je­nőnek, a Minisztertanács elnökének a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásá­nak 50. évfordulója alkal­mából küldött üdvözlete­kért és jókívánságokért. Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere ugyancsak táviratban fe­jezte ki köszönetét Péter Jánosnak, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminisz­terének az évforduló al­kalmából küldött jókíván­ságokért. (MTI) Szovjet vezetők köszönő távirata((((((((("­­ pádiéfodtolt "inn)))) MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A Petőfi- évforduló után,­­az idén ünnepeljük Ma­dách Imrének is 150. szü­letésnapját. Madách szü­letésnapjára mi is lehet­ne alkalmasabb ünnepi megemlékezés a rádióban, mint hatalmas drámai költeményének, Az ember tragédiájának bemutató­ja. Hétfőn hallhattuk a nagyszabású rádiószínhá­­zi premiert — három és fél órányi műsoridőben, egyetlen szünettel. Már ennyi is elegendő lehet annak jelzésére, hogy mekkora vállalkozásról van szó. De legjobb szí­nészeink felvonultatása, Decsényi János kitűnően megkomponált zenéje, va­lamint Barlay Gusztáv rendező neve fémjelzi a vállalkozás nagyságát.. Madách műve, a Tra­gédia, iskoláinkban köte­lező olvasmány.. A szín­házat ízlelgető fiatal szá­mára rendszerint az első színházi élmény. Az egye­temisták dolgozatainak hálás témája. Irodalom­történészeink vitaanyaga És minden irodalomsze­rető embernek csodálatos élménye. Mit tehet hozzá a rádiós bemutató a mű nagyságához? Mit változ­tathat meg bennünk, újra hallva a drámai költe­ményt? Mennyiben je­lenthet újat ez a leg­újabb bemutató? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetünk fel a hétfői pro­dukció után. Elsősorban a szerep­­osztás újszerűsége lepett meg. Bessenyei Ferenc, mint Lucifer , sokak számára jelenthetett kü­lönös élményt. Bevallom, kissé idegen­kedve figyeltem kezdet­ben Bessenyei dörgő hangját, de később Bes­senyei, a nagy művész, el tudta hitetni, hogy a szereposztás újszerűségé­nek létjogosultsága van. Lucifernek is kitűnő volt. Kohut Magda Évaként szintén feltűnő jelenség: mintha rászabták volna ezt a nagyszerű szerepet, olyan elhivatottsággal, ér­zelemgazdag, árnyalt megformálásban keltette életre az ..örök asszonyt” Mécs Károly Ádámja kü­lönösen a filozófiai-gon­dolati anyag megjelení­tésében tetszett. Minden szereplőre természetesen nem térhetünk ki, de örömmel nyugtázhatjuk, hogy a mellékszerepeket, sőt, az egészen kis epizód­­szerepeket is neves szí­nészekkel adatták elő. A tömegjeleneteket technikailag igen jól ol­dották meg, valóban tö­megek jelenetének az il­lúzióját keltették fel. Ami azonban a túlságosan erős zajokat illeti, mintha egy fokkal hangosabbra sike­rültek volna az ilyen alá­festő részek. Nem tudom, volt-e olyan rádióhallgató, aki egyvégtében végig tudta hallgatni ezt a nagysza­bású, időben is igen ter­jedelmes előadást. De olyanok, akik — az anyag ismeretében — egy-egy, számukra kedves jelenet­­sort, egy-egy emlékezetes színt, vagy nevezetes részt meghallgattak, bizo­nyára nagyon sokan le­hettek. Két vagy több folytatásban, egymást kö­vető napokon, bizonyára nagyobb hallgatói közön­ségre lehetett, volna szá­mítani. Így azonban a rádió megkísérelte magát a színházi élményt nyúj­tani, a játék teljességét, egységét bemutatni. Erre utalt az is, hogy az ed­digi előadásokkal szem­ben még nagyobb szöveg­, hűségre törekedtek, a ki­­­hagyások igazán minimá­lisak voltak. A látvány hiányán természetesen a rádióban nem lehet vál­toztatni. Azzal azonban, hogy a dráma gondolati anyagát helyezik előtér­be, hogy a jelenetek mik­rofonkörelben játszód­nak, hogy a színészek alakítási merészsége na­gyobb hangsúlyt kap, mégis lehet pótolni a ha­talmas színpadkép hiá­nyát, a színházi hangu­latot. Sok túlrendezett szín­házi előadásnál tud ilyen módon többet nyújtani a rádió azzal, hogy a hall­gatók figyelmét a mon­danivaló lényegére irá­nyítja. És most ilyen nagyszabású vállalkozás­nak, Barlay Gusztáv lé­nyeget megmutató ren­dezésének lehettünk gyö­nyörködő tanúi. Háry Márta T­emésskcsések az élslraiszer-gazdaság kérdéseiről A kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ek helyzetéről, a megkülönböztetett támo­gatás tapasztalatairól, se­gítésük továbbfejlesztésé­ről tanácskozott kedden a Parlamentben az ország­­gyűlés mezőgazdasági bi­zottsága. A dr. Balák Sán­dor elnökletével tartott ülésen — amelyen részt vett dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alel­­nöke is — a képviselők alapos felmérés útján tá­jékozódtak, s meghallgat­ták Kazarecski Kálmán­nak, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesének a témáról szóló szóbeli kiegészítőjét. Ugyancsak kedden dr. Madas András mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és a MÉM több munkatársa Tatabányán Komárom megye élelmiszer-gazda­ságának helyzetéről ta­nácskozott a megye veze­tőivel. (MTI) Tízéves a csopaki szakszervezeti iskola Kedden ünnepséget ren­deztek Csopakon, a Szak­­szervezetek Veszprém me­gyei Tanácsának oktatási központjában, az iskola fennállásának 10. évfor­dulója alkalmából. Az ünnepségen — amelyen részt vettek Gál László és Duschek Lajosné, a SZOT titkárai is . Sza­bó Kálmán, az SZMT vezető titkára méltatta az iskola munkáját. El­mondotta, hogy 10 év alatt több mint 10 000 Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megyei választott tisztségviselőt készítettek fel a szak­­szervezeti feladatok ellá­tására. (MTI) Felvétel a SZOT Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyamára A SZOT Felsőfokú Mun­kavédelmi Tanfolyam Igazgatósága felvételi pá­lyázatot hirdet az 1973— 1974-es tanévre. A mun­kavédelem valamely ágá­ban dolgozók (biztonsági megbízottak, társadalmi munkavédelmi felügyelők, munkavédelmi tudomá­nyos kutatók, továbbá mű­szaki vezetők stb.) kérhe­tik felvételüket. A szakmérnöki tagozat­ra okleveles mérnökök és tudományegyetemet vég­zett vegyészek, a szak­­technikus tagozatra pedig mindazok jelentkezhet­nek, akik ipari vagy me­zőgazdasági technikusi ké­pesítő oklevéllel rendel­keznek. A tagozatokon bu­dapesti és vidéki ágazat is indul, a foglalkozásokat Budapesten tartják. A tanulmányi idő a bu­dapesti ágazatnál 2., a vi­déki ágazatoknál két és fél év. Az oktatás az egyete­mi levelezőrendszer sze­rint folyik. A hallgatók a félév végén kollokviumot, meghatározott tárgyakból szigorlatot tesznek. A ta­nulmányok elvégzése után a jelöltek diplomatervet, illetve szakdolgozatot nyújtanak be, amelynek sikeres megvédése esetén munkavédelmi szakmér­nök, illetve szaktechnikus oklevelet nyernek. A tanfolyam hallgatóit ugyanazok a kedvezmé­nyek illetik meg, amelye­ket a főiskolai levelező hallgatók élveznek. A jelentkezéshez szük­séges nyomtatványokat Budapesten a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa munkavédelmi bizottságá­nál (VI., Dózsa György út 84/b.), vidéken a szakszer­vezetek megyei tanácsá­nak munkavédelmi bi­zottságánál lehet igényel­ni. A jelentkezési nyomtat­ványokat a SZOT Felső­fokú Munkavédelmi Tan­folyam címére, 1368. Bu­dapest, pf. 200. címre kell küldeni. A jelentkezési határidő: 1973. április 24. A mérnöki tagozaton felvételi vizsga nincs. A technikusok felvételi vizs­gaanyagát külön tájékoz­tató ismerteti. (MTI) Diákkísérő kódlap Az egyetemi hallgatók tanulmányi adatai nyil­vántartásának korszerűsí­tésére az Eötvös Lóránál Tudományegyetem sta­tisztikai tanszéke kísérle­tet kezdett a jogi kar dé­kánjának kérésére. Kidol­goztak egy olyan kódla­pot, amely a hallgatókat végigkíséri az egyetemi jelentkezés pillanatától egészen tanulmányaik be­fejezéséig. A kódlapon a nyilvántartás a diákok további lényeges adatai­nak — származás, szo­ciális segély, diákköri munkapályázatok stb. — rögzítésére is kiterjed. Egy ilyen nyilvántartás­ból az igények szerint készíthető összesítés. A kísérlet szerint min­den hallgató már az egyetemi beiratkozáskor egy törzsszámot — kód­számot — kap. A hall­gatók nevéről és az azo­nosítást lehetővé tévő személyi adatokról egy szoros ábécében tárolt kartonrendszert készíte­nek. Ez a karton tartal­mazná a hallgató kód­számán­­ kívül a diákra vonatkozó összes, nyil­vántartásokban szereplő információkat, mint pél­dául a szakdolgozatára vonatkozó adatokat. Egy évfolyamra vonat­kozóan mintegy 20 ezer gépi kártyán 900 ezer információt rögzíthetnek ezzel a módszerrel. A feldolgozás áttekintést nyújt személyenként is mi­nden hallgató öt év alatti teljesítményéről éppúgy, mint a tanszé­kek munkájáról. . (MTI) Új szakorvosi rendelő Átadták rendeltetésé­nek kedden a zuglói Május 1. úti szakorvosi rendelőintézetben a reu­maosztály új részlegét, a szénsavködkamra kezelőt, amelyet a fővárosi tanács­­egészségügyi főosztálya és a SZOT kezdeményezésé­­re létesítettek. Eddig csak a Gellért Gyógyfürdőben, illetve néhány budapesti és vidéki kórházban volt ilyen jellegű berendezés. Korunk valósága Hajdú-Bihar megyében Vetélkedő A Korunk valósága el­nevezésű kulturális ve­télkedősorozatot 1973-ra ismét meghirdetik a Haj­dú-Bihar megyei társa­dalmi szervek — köztük a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa — és a me­gyei művelődési központ. Az ismét szó azt jelzi, hogy a korábbi években már sor került hasonló vetélkedőre, s ez a for­ma jól szolgálja a szo­cialista brigádmozgalmat és közvetve a termelést is. A vetélkedőt ugyanis szocialista brigádoknak hirdetik meg. A téma vegyes, azaz belefér mindaz, ami a mai embert érdekelheti, illetve kell hogy érde­kelje. A föld térképe előtt témakör például a politi­kai műveltség fejlesztését szolgálja, de szóba kerül­nek majd a munka és életszínvonalra vagy a természettudományra vo­natkozó kérdések is. Nagy területet fog át sok résztémát érint a művészet címszóval jelölt témakör. Szerepel a terv­ben például a regényiro­dalom, a brigádoknak Aragon, Vaszil Bikov, Szabó Pál, Sütő András, Gerő János, Kertész Ákos és mások művei közül kell választaniuk és fel­dolgozniuk. Ugyanígy verseket is kijelöltek, az évfordulóra való tekin­tettel elsősorban sok Pe­­tőfi-verset. Örömmel lát­tuk a programban, hogy a megyei elődöntőig, il­letve a döntőig eljutó brigádok tagjainak már a megyei és egy-egy or­szágos irodalmi folyóirat legfrissebb novelláit is is­merniük kell. Filmeket, színházi elő­adásokat, tévéműsorokat is figyelniük kell azok­nak, akik el akarnak jut­ni a döntőig. A vetélke­dősorozat most, január közepén indul, s október­ben rendezik a megyei döntőket. A gondos elő­készítés után várható, hogy a novemberi díjki­osztó ünnepségen a me­gye nagyon sok szocialis­ta brigádjának eredmé­­nyes részvételéről szá­molnak majd be. M. I. „Dzsungel madarai, egy pillanatra — hallgasson el ma reggel dalotok. — Az évszázados sudarak alól — lelkem dörgő visszhan­gokra figyel, — a lázadó Saigon harcos morajára.” Huong Trieu versének (Fölkelők éneke) záró­strófája nemcsak ezt a kötetet, hanem a mai Vietnam eltet­ létét is ki­fejezi. Száműzött szépsé­gek, elhallgattatott dalla­mok panasza szól e hu­szonkét ismert s három ismeretlen dél-vietnami költő verseiből. Évezredes kultúrájú, művészi haj­landóságú nép veszíti el napról napra kincseit, pusztul és szenved az em­beri történelem legigaz­ságtalanabb háborújá­ban. Ez a kötet újabb bi­zonyíték senki előtt sem kétséges igaza mellett. Azért, mert még most is tudnak — költeni, éne­kelni. Van hangjuk, van mondanivalójuk. S nem­csak panaszszavuk: „Min­den kínban fogant utun­kon — megőrizzük biza­kodásunk.’ — írják, mondják számtalan mó­don. Mikor „csontok őr­lelnek, vér folyik’’, akkor „az égig csap a gyűlölet”. „A tízéves fiú veterán IDŐMADÁR (Dél-vietnami költők) lett. — A hatvanéves anyóka­­ árulókat ejtett foglyul.” Ebben az állapotban is tudják, hogy az idő és az igazság nekik dolgozik. Mint a címadó vers „idő­madara”, a harkály, mely­nek ütemes kopogtatása jelzi, mondja: „Ellenség, jól vigyázz e hangra — a halál — csontvázának csörgésére. — Az ajtódon kopogtat.” őket rejti az erdő, nekik ad enyhülést a folyó: otthon vannak. „Az amerikai bitorló drótakadállyal, betonfede­zékkel, — bunkerrel bás­tyázta körül földünket,— hogy elrabolja tőlünk a szép kék eget s az érlelő napot, — a mezeinkre tű­ző alkonyi sugarat.” Mind­ez kevés, nem hoz győzel­met a támadónak, csak halált és pusztulást hagy maga után: „De hogyan orozhatná el hűséges szí­vünkből — a telehold für­det­te kikötők réges-régi* látomását?” A valamikori szépségek, a régi boldogság mégsem csupán emlék. S ennek a lírának éppen ez mutatja az erejét, alkotóinak meg­törhetetlen elszántságát. Tudnak ilyen körülmé­nyek között is gyönyör­ködni a pacsirtára hason­lító kis utcakölyökben, „Hié városunkban min­den a tavaszról dalol”, s fárasztó utak, „virágba borult kertek” között ka­nyarognak, a pihenő har­cosoknak „az illatos fo­lyón” úszó hajók vitorlái suttognak, s „virágzik a fölégetett mezőn ültetett rizs”, s „rózsákat terem a győzelmes tavasz, — egy egész hősi nép rózsái ezek”. A szépségnek ez a sze­­retete, a boldog élet utáni vágy hitelesíti az agresz­­szort vádló, fenyegető, a harci elszántságot meg­szólaltató verseket. „Hős­­költemény ez, melynek mi írjuk meg — új fejezeteit” — írja teljes joggal Vu Ngan Chi (Quang Tri éj­szakája). Nemcsak a har­coké, hanem amiért a harc folyik: a teljes, bé­kés, szép emberi világért. A kötetet nyolc köl­tőnknek, fordítónknak kö­szönhetjük. A névsor: Go­rái Gábor, Hap Béla, La­tor László, Majtényi Zol­tán, Parancs János, Pór Judit, Tótfalusi István és Viola János. (Európa Ki­adó) Bessenyei György NÉPSZAVA 1973. január 1­7. Megjegyzés Az ifjúsági irodalom és a kritika annak témák, amikről nem lehet elég sokat be­szélni. Jelentőségük vagy éppen nem megfelelő értékelésük arra késztet, hogy ismét és ismét szóljunk róluk. Ezek közé tartozik az ifjúsági iroda­lom helyzete is. A könyvkiadás múlt évi vizsgálata során megállapították, hogy az ifjúsági és gyermek­könyvek választékát bővíteni, példányszámát növelni kell. Azóta történt némi javulás. Az eltelt rövid idő­szak tapasztalataiból nem általánosíthatunk ugyan, de néhány jó példát sorolhatunk. Ismét kiadták a korábban nagy sikerű Ablak- Zsiráf gyermeklexikont, s közben előkészítették a har­madik, azaz következő kiadását is. Így élt... címmel új életrajzi sorozatot indított a Móra Könyvkiadó, amelynek a Dózsa Györgyről, illetve Petőfi Sándorról szóló első kötete már meg is jelent. Ugyancsak boltok­ba került a Búvár zsebkönyvek című természettudo­mányos ismeretterjesztő sorozat első két kötete. Az ifjúsági szépirodalom rangos é­s talán legismertebb sorozata, a Sirály-könyvek is jó néhány kitűnő művet ígér 1973-ra. Például Somogyi Tóth Sándor A gyere­kek kétszer születnek meg, Mezei András Svéd csavar és Thiery Árpád Hosszú szökés című regényét várhat­juk a következő hónapokban. . N­­­em folytatjuk tovább a példák felsorolását, he­lyette ismételten — ki tudja, már hányadszor! — megemlítjük: a könyvek megjelentetése csak a dolog egyik oldala. Nagyon lényeges azonban azok­ fogadtatása is. Az olvasóknál ezzel valószínűleg nin­csen baj, ezt jelzi az a tény, hogy legtöbbször kevés­nek bizonyul a példányszám. Sokkal több a panasz a kritikai fogadtatásra. Nem az a baj, hogy a kritika jól vagy rosszul értékeli az ifjúsági irodalom termé­keit, hanem az, hogy legtöbbször sehogy. A gyermek- és ifjúsági szépirodalom nem kapja meg azt a figyel­met, ami megilletné. Hiányzik a rendszeres értékelés, s ami ezzel természetesen együtt jár: az olvasók tájé­koztatása, jó értelmű befolyásolása, a figyelem fel­keltése és az értékes művekre irányítása. Amikor a múlt év októberében Szekszárdin ta­nácskoztak az ifjúsági művek írói, csaknem minden felszólaló megemlítette a­ kritikának ezt a „fájó hiá­nyát”. S többször elhangzott ez azon a közelmúltban tartott tanácskozáson is, amelyet az 1971—1972-be­­ megjelent Sirály-könyvek elemzéséből kiindulva ren­deztek az írószövetség épületében. Csak egy mondatot idézünk az ott elhangzottakból, amelynek igazsága kétségtelen: „Az ifjúsági regényekkel kapcsolatban erőteljes fellendülés tapasztalható az utóbbi időben. Ha megvolna az erőteljes kritikai visszhangjuk, való­színűleg még magasabbra jutottunk volna.” Elszórva, esetlegesen találhatók ifjúsági művekről írt recenziók egyes irodalmi folyóiratokban. Ezeket kellene gyakoribbá és rendszeresebbé tenni. Ugyan­akkor szükség lenne végre egy jelentős, nagy példány­­számú gyermek- és ifjúsági irodalmi folyóiratra is. (A meglevő, kis terjedelmű kincskereső a maga kétezer példányával nagyon kevés gyermekhez jut el.) Az ma már ismert és elfogadott megállapítás, hogy az ifjúsá­gi irodalom sem az alkotói módszer, sem a művészi igények szempontjából nem különülhet el az irodalom egészétől. Ugyanígy kritikájuk sem különülhet el a kritika egészétől. S főleg nem maradhat el­ Mátyás István : Petőfi-megemlékezések Romániában Petőfi Sándor születé­sének 150. évfordulója al­kalmából hétfőn este a bukaresti Caragiale Nem­zeti Színházban a Román írószövetség védnöksége alatt emlékünnepséget tartottak. Laurentiu Ful­­ga, a Román írószövet­ség első elnökhelyettese megnyitó beszédében a forradalmár költő szemé­lyiséget mutatta be. Eugen Jebeleanu író, a Román Tudományos Aka­démia levelező tagja prózai költeményben mél­tatta Petőfi Sándort és életművét. Ezt követően Méliusz József, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnökhelyet­tese ismertette a költő életútját és munkásságát. Adrian Paunescu, a Ro­mán írószövetség taná­csának tagja kijelentette: Petőfi Sándor életútja, művészi munkássága és­ forradalmisága is azt ta­núsítja, hogy az igazi in­ternacionalizmus az igazi hazafiságban gyökeredzik. Az emlékünnepséget Pe­­tőfi-műsor zárta. Az évforduló alkalmá­ból emlékünnepségeket tartottak Segesvárott, va­lamint a Román Szocia­lista Köztársaság más vá­rosaiban is. Kirándulás — Petőfi nyomában Külön­díj vár az idén az általános és középis­kolai irodalmi és szavaló­versenyek győzteseire. A Művelődésügyi Miniszté­rium ajándékaként jú­liusban ötvenen autó­busszal nyolc nap alatt végigjárják Petőfi Sándor útját Kiskőröstől Seges­várig. A kirándulás célja az élménygyűjtésen és a szó­rakozáson túl, azoknak a tájaknak megismerése, amelyek Petőfit megih­lették. A magyar városok és községek mellett ellá­togatnak a csehszlovák és a román területekre is. Megkoszorúzzák az em­lékműveket, s mindegyik­nél egy-egy verssel adóz­nak a költő emlékének. A minisztérium munka­társai már megkezdték a túra előkészítését. Az ötven helyből eddig tíz foglalt, részben a kiskő­rösi szavalóverseny , részben pedig a „Hogyan tudom Petőfi költészetét közel vinni tanulóimhoz” című pedagógus-pályázat győzteseié. A középiskolák tanul­mánya és az általános iskolás diákok szaktárgyi versenyei­­ még tartanak. A sárospataki, az egri, a gyulai, a keszthelyi és a soproni diáknapok sza­valóversenyeire május­ban kerül sor. (r. j.) HOROZONT — Martyn Ferenc Pe­tőfi-rajzaiból kiállítás nyílt Pécsett. Az anyag a későbbiekben kötetben je­lenik meg. — Gál Dezső Budapes­­ten élő festőművész al­kotásaiból rendezte meg első idei kiállítását a sal­gótarjáni Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula iskolagalériája. — A Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépis­kola művész-tanárainak hangversenye január 21-én lesz a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében.

Next