Népszava, 1973. április (101. évfolyam, 77–100. sz.)

1973-04-10 / 83. szám

1973. április 10. A szembesítés eredménytelen Polgár András színműve a Madách Kamara Színházban A Madách Kamara Szín­ház bemutatója erősen el­gondolkodtatott (nem a legrosszabb eredmény egy színházi előadás után). Nen egyszerűen az érde­kesen formált cselekmény kényszerített továbbgon­dolkodásra. Polgár And­rás Apuka című regényé­ből színpadainknak öt éven belül körülbelül a tizedik bírósági tárgyalá­sa kerekedett, ami — megfelelő tehetséggel megszerkesztve — mindig érdekes. Sőt, szerkesztés nélkül, a Markó utcában is érdekes. Itt azonban más a legfőbb gondolkod­ni való. Nevezetesen: mi olyan fontos nekünk ebben az „Apuka” figurában és eb­ben az élősdieket, horda­lékelemeket termő tele­­vényben, amelyből a ha­sonlók kikelnek? Nyil­vánvaló, hogy a szocia­lizmus nem az Ecserin épül a leggyorsabban­­ kivált, ami az emberi tu­datot illeti. Miért van hát, hogy olyan gyakran idő­zünk a környékén? Va­jon az ócskapiacok, a ku­­porgató, zsugori, minden hájjal megkent és egyben korlátolt kispontok pe­rifériái, a „rozsdateme­tők”, csak jó szerepek örök gyűjtőhelyei (szín­házról lévén szó, ez sem csekélység) — vagy rej­lik valami nagyon fontos mondanivaló, tapasztalás is ebben a világban a mi számunkra? Gondoljuk csak el, hogy mondjuk Karinthy Ferenc hangadó Ezer éve óta hány regény, novella, drá­ma, szociológiai jellegű írás, film foglalkozott ez­zel a világgal, és legför­telmesebb kispolgári fi­guráival —Fejes idézett és nem idézett alakjaitól (Mocorgó, Hazudós, Vonó Ignác stb.), Jókai Anna (Fejünk fölül a tetőt), Konrád György (A láto­gató), Vészi Endre (A hosszú előszoba) főszerep­lőiig, vagy éppen Kertész Ákos most is színpadon látható néhány szereplő­jéig Filmen éppen Polgár András már megfogal­mazta egyszer — sokkal sikerületlenebbül­­ ugyan­ezt az apukát (Nyulak a ruhatárban) — és így to­vább. Csakugyan az önköz­pontos pondróemberek, a vicefilozófia nagy hangú vezéralakjai, a Max Fac­tor kőpúderek és a lég­gömbök magukat „szé­pen”­ megszedő adás­vevői, a szocializmushoz törleszkedő notórius fel­jelentők, bajkeverők fon­tosak nekünk? Vagy az a hatás, amelyet közvet­len környezetükre gyako­rolnak, és amely kétség­kívül jelentékeny, de nem meghatározó? Nos, mindez fontos is, érdekes is, figyelmet is érdemel — de nem erről van szó. Az igazság az, hogy íróink az Apukát és környezetüket ábrázolják — és ránk gondolnak. (Ha becsületesek, akkor ma­gukra is.) Ahogy Shakes­peare Veronája nem Ve­rona, Helsingörje nem Helsingör (magasról véve a példát) — úgy a mai magyar írók Ecseri piaca sem azonos önmagával. A dologból nem lesz mindig gyilkosság, mint az adott esetben. De az ember le­­alacsonyulása igen, a fia­talok tisztultabb, önzetle­nebb világának kialaku­lását fékező ártalom min­dig. , Úgy gondolom, Polgár András sem krimit kí­vánt színpadra állítani — s ez nem a darab végén bosszantóan felesleges, odabiggyesztett erkölcsi tanulságból jutott eszem­be. Az ügyes tömörítések­kel színpadra fogalmazott mű az eddigi metamorfó­zisok közül a legsikerül­tebben fejezi ki a benne foglalt, fent vázolt mon­danivalót. Egyébként ,,krimi”-nek is érdekes, legfeljebb néhány dráma­szerkesztési fogyatékossá­ga kifogásolható — de ez egyáltalán nem tartozik a dolog lényegéhez. Szir­tes Tamás rendezése jó. Szinte Gábor színpada körülbelül olyan monoton és hangulattalan, mint ki­sebb igazságügyi tárgya­lótermeink többsége. Az ilyen, bírósági szer­kezetű darabok nagy le­hetősége, a legváltozato­sabb emberi alkatok csil­lanthatók fel a vádlottak, tanúk sokaságában. A színészek messzemenően éltek a lehetőséggel. Több felejthetetlen alakítás lát­ható és élvezhető a nem kivételes jelentőségű, de jó előadásban. Kimagas­lik közülük Körmendi Já­nos riadt tanúja. Nagyon jó Gombos Katalin egy szentimentalizmusból, or­­denáréságból és ember­ségből kevert, felkecmer­­gett prostituált és Dózsa László egy üres, de nem aljas félmunkás, félva­gány szerepében. A két központi alak: Garas Dezső és Schütz fia. Mindkettejük alakí­tása színészi remeklés. Garas sokkal pontosabban felel meg a regénybeli alaknak (és főleg az effé­le veszedelmes és tudálé­kos söpredék életbeli megfelelőjének), mint a filmbéli előd. Schütz Ha a színművészet csúcsait érinti.. Faragatlanságában, eltorzultságában, üressé­gében, tudatlanságában, amint csak egy-egy villa­násra bukkan fel maga­tartásában egy igazi és igaz ember lehetősége — drámai erővel, egyszer és mindenkorra bevésődik a néző tudatába. Kimagas­ló színművésszel gazda­godtunk. Rajk András A HÉT KÖNYVEI CORVINA KIADÓ Asturias—Neruda: Megkós­toltuk Magyarországot. Co­­mtendo en Hungária. Versek, karcolatok. EUROPA KIADÓ Hemingway: Elbeszélések. KOSSUTH KIADÓ Cser Ferencné: Szabas-var­­rás. Útmutató a szabó-varró szakkörök számára. — Lenin összes művei. 2. kiadás. — szövetkezetpolitikai kérdések. 1073. Dokumentumok, jogsza­bályok. MAG­VETŐ KIADÓ Fejes Endre: Rozsdatemető. Regény. 8. kiadás. (Magvető zsebkönyvtár.) — Moldova György: Az idegen bajnok. Novellák. 3. kiadás. (Magvető zsebkönyvtár.) — Somlyó György: Szélrózsa, összegyűj­tött versfordítások. I.—2. kö­tet. MÓRA KIADÓ Cooper: Vadölő. Ifjúsági re­gény. — Uwe Kant: Osztály­buli. Regény. (Sirály köny­vek.) — Szögkirály. Cigány­­mesék. Láfár Sándor gyűjté­sét feldolgozta Jékely Zoltán. III. Berki Viola. — Tasnádi Kubacska András: A láthatat­lan bánya. — Török Sándor: Hahó, öcsi! PANORÁMA C­sath­ó István: Leningrad. (Külföldi városkalauzok.) SZÉPIRODALMI KIADÓ Dersi Tamás: Századvégi üzenet. Sajtótörténeti tanul­mányok. — Kertész Ákos: Névnap. Kisregények. — Vár­­konyi Mihály: Válás. Elbeszé­lések. KÉPZŐMŰVÉSZ­ETI ALAP KIADÓJA Rózsa György—Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatvá­nyok és iratok. KÖZÖS KIADATOK ES KÜLFÖLDI KIADOK Bogonyolov: Titkos külde­tés. Regény. 1 kiadás. Bp.— Uzsgorod. Móra Kiadó—Kár­párti Kiadó. (Delfin könyvek.) — Martinov: Az időspirál. Fantasztikus­­ regény. Bp.— Uzsgorod.. Móra Kiadó—Kár­páti Kiadó. — Jancsis Adrienne Pe­tőfi-verseket mond április 13-án (pénteken) este 7 órakor az Egyetemi Szín­padon. NÉPSZAVA Meghalt Picasso A franciaországi Cannes város közelében levő Mou­­gins községben életének 92. évében elhunyt Pablo Picasso, a XX. század egyik legkiemelkedőbb festőművésze. A spanyol származású Pablo Picasso. 1881. októ­ber 25-én született Mala­gában, és már fiatal korá­ban kitűnt festői tehetsé­gével.­­ Tanulmányait a barcelonai és madridi kép­zőművészeti akadémiákon folytatta, és 19 éves korá­ban Párizsba költözött. Politikai állásfoglalása egyik legjelentősebb alko­tásában a spanyol polgár­­háború idején végzett fa­siszta pusztítás ellen til­takozó Guernica című festményében fejeződik ki. 1945 óta tagja volt a Fran­cia Kommunista Pártnak, és jelentős tevékenységet fejtett ki a Béke-világta­­nács munkájában. Ehhez az időszakhoz (1949) kap­csolódik a béke szimbólu­maként ismertté vált vi­lághírű Békegalamb című rajza. 1961-ben a világ­­békéért kifejtett munkás­ságának elismeréséül nemzetközi Lenin béke­díjjal tüntették ki. * Gyásza van a művészet­nek, gyásza az egyetemes emberi kultúrának: 1­2 éves korában elhunyt Pablo Picasso. Lesújt a hit és elszomorít nagyon, mégis mintha megrendü­lésünk nem lenne igazán mély, legbelső énünk — Úgy tetszik —, képtelen megbarátkozni a gondo­lattal, hogy Picasso elha­gyott bennünket. És való­ban: meghalhat-e az, aki­nek műve és szellemisége olyannyira egybeforrott korunkkal és műveltsé­günkkel, mint az övé, akit már életében mint fogal­mat emlegettünk? Mert kétségtelen, hogy századunk egyik legna­gyobb formátumú egyéni­­sége volt, embernek is, művésznek is óriás. Afféle reneszánsz jelenség és te­hetség, akinek eleme volt a nyugtalanság, s a nyug­­talanítás, akit minden ér­dekelt, ami a világban történik. Nem tartozott egyetlen irányzathoz sem, mégis: a modern művé­szetnek nincs jelentősebb törekvése, amellyel ne próbálkozott volna meg; az életörömnek és a szen­vedélyes lázadásnak épp­oly hivatott ábrázolója, mint a csupán díszítő jel­legű színharmóniáknak. Ám minden szélsősége ellenére is műve egysé­ges egész. Minden egyes képe, grafikája, szobra ön­­magában megálló teljesít­mény, és ugyanakkor min­den egyes darab azoknak a hatalmas távlatoknak a szabad levegőjét lélegzi, amelyeket műveinek ösz­­szességével járt be, és amelyeknek az egyes ké­pek, grafikák, szobrok a mérföldkövei. Nem fejlő­dött, csak változott, szí­­neződött, kifejezés formá­jában gazdagodott hosszú pályája során. Felfedező volt ő is, mint minden­­ nagy művész, mint a vele egy időben élők közül Klee, Arp, Ma­­levics, Matisse, Kandinsky. Mégis élesen kiválik kor­társai közül. Kiválik, mert míg azok a tudatalatti és az elvont világát járták, ő megmaradt az embernél, művészetében a földön történő dolgok jelennek meg. Amit feltárt, az egy­úttal a XX. század kollek­tív élménye volt; felfogó és átlényegítő képessége indulati-érzelmi­­ szinten tükrözte az eseményeket. Innen, hogy művészeté­ben ott él az emberiség egész múltja, mindaz, ami lejátszódott a mediterrán világtól, Kis-Ázsiától és Afrikától a művelt, Euró­páig. A jelen színjátékát az évezredek során tapasz­­talt nagy katasztrófák mi­­tikus szereplőivel adatta elő, ezért alkothatott saját korában koron túlit, álta­lános érvényűt. A televízió előtT­ PIRX A Magyarországon is évek óta igen nagy pél­­dányszán­ban megjele­nő tudományos-fantaszti­­ku­s regények és elbeszé­lések jól mutatják ennek a műfajnak a népszerű­ségét hazánkban. Nyil­vánvaló, hogy a meglevő igénynek és népszerűség­nek a kielégítésére lett volna hivatott a tévé öt­részes sci-fi sorozata, mely a Pirx kalandjai cí­men futott. Nem Stanis­law Lemen, a műfaj, bíz­vást mondhatjuk, klasz­­szikusan múlott, hogy ez az igyekezet nem siker­rel, hanem kudarccal járt.Lem a­­ tudományos­fantasztikus irodalom klasszikusának számat im­már, hiszen műveiben nem kisebb dolgot, mint a jövőbe nézés, az álmo­dozás, és az irónia, a sok­szor groteszkbe váltó helyzetek egységét sike­rült megvalósítania. A tudományos-fantaszti­kus irodalomban kevés olyan figura akad, ame­lyik jobban ötvözi egybe a komikusát és a humo­rosat a pátosszal, az em­berbe vetett mélységes hittel, mint Pirx kadét alakja. Úgy véljük, a sikerte­len produkciónak az az oka, hogy a két magyar átíró,­ Rajnai András és­­ Varga László, nem értet­te meg a Pirx-novellák tulajdonképpen cselek­­ményszelrény történései mögött húzódó lényeget,­­ azt, hogy Le­n az ember­ben és csakis az ember­ben hisz. így aztán mind­ketten „beugrottak", és nem a gondolatra, hanem a cselekményre összpon­tosítottak, amelytől pedig Lem sajátos iróniájával mintegy­ távol tartja az olvasót, jelezve, hogy nem a betű, hanem az eszme a lényeg. Ez az alapvető félre­értés okozta aztán, hogy a két rendező, Kazán Ist­ván és Rajnai András, aki mint átíró sem jeles­kedett, képtelen volt megbirkózni az alapve­tően félreértett Pirx pi­lótával. A távoli jövőben is emberinek megmaradó érzelmek, indulatok, esz­mények és gondolatok felfejtése és elemzése he­lyett háztartási kisgépe­ken repkedő, sztaniolpa­­pírba csomagolt figurákat láttunk, akiknek rendü­letlenül kopogott a gumi­csizmája, és ez olykor több volt, mint bosszan­tó. A sorozat gondolat­szegénysége töprengés he­lyett arra kényszerítette a nézőket, hogy egymás­sal vetélkedve mennél több konyhai alkalmatos­ságot fedezzenek fel a képernyőn, sajnos. Az el­hibázott koncepció egyéb­ként a színészek munká­jára is rányomta bélye­gét. Szeretnénk hinni, hogy Papp János ennél sokkal jobb teljesítmé­nyekre képes, és Su­­nyovszky Szilvia nemcsak szép. Nálunk is lehet jó tudo­mányos-fantasztikus fil­met készíteni, és ehhez­­igényességen kívül nem is igen kell más. MÉZESFAZÉK Kellemes meglepetés volt az ünnep előtti este bemutatott kollégiumi ko­média. Igazi, vérbő játé­kot írt Vargha Balázs, és elképzelései szerencsésen találkoztak a rendező Fé­lix Lászlóéval, és a szem­mel láthatóan nagy kedv­vel játszó színészekével. A Mézesfazék jó zenéje, színvonalas szövegei, a te­hetséges fiatal színészek nagy komédiázó kedve el­oszlatták a kritikus zenés játékok iránt érzett szkep­szisét. Az esti műsor ösz­­szeállítóját dicséri, hogy a Mézesfazékot a Felsza­badítás és a Riói kaland közé tette, és így szeren­csés átmenetet teremtett a két utóbbi film meglehe­tősen ellentétes tematiká­ja között. FÉLÚTON Dokumentumfilm­et ké­szítve a televízió hosszú idő óta állandóan felül­múlja önmagát. A szom­bat délután bemutatót Félúton... a műfaj sike­resnek mondható részébe tartozik. A kiskörei mun­kások egy részének sor­sát kísérte fievetemmel, és azt, hogy mi lesz ve­lük az építkezés befeje­ződése után. Az emberi sorsok nyomon követésé­vel nagyszerűen­ mutatták be az átszerveződő, egy­re korszerűbbé váló falusi életet. A hiteles portrék hozzájárulnak a vidék hitelesebb arculatának ki­alakításához, az ottani gondok, problémák jobb megértéséhez, közös dol­gaink pontosabb áttekin­téséhez. M. Szebeni Géza ! - ­ Dobozy Imrének, az írószövetség főtitkárának vezetésével hétfőn íródele­­gáció utazott Varsóba a szocialista országok író­szövetségi vezetőinek ta­nácskozására. A delegá­ció tagjai: Simon István, az írószövetség titkára és Molnár Géza, az írószö­vetség titkárságának tag­ja. A költészet napja vidéki eseményei Komárom megye két bányászvárosában hétfőn ünnepségen emlékeztek meg a költészet napjáról. Tatabányán, a Népházban író-olvasó találkozót ren­deztek. Oroszlányon, a vá­rosi tanács épületében fő­városi előadóművészek közreműködésével zajlott le nagy sikerű irodalmi est. A költészet napja tiszte­letére Kortárs-estet ren­deztek Békéscsabán, és ünnepi megemlékezésre került sor Salgótarjánban is. (MTI) TOGICZ0ÍNIT — A maribori Szlovén Nemzeti Színház társulata hétfőn befejezte magyar­­országi vendégszereplését. Az 50 tagú együttes öt előadást tartott Vas me­gye szlovén lakta közsé­geiben. — Catalin Ilea román gordonkamű­vésznő ven­dégszerepeit hétfőn a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Köz­pontban. Marilena Ilea zongorakíséretével Bee­thoven-, Constantinescu- és Brahms-műveket adott elő. I . Kass János grafikus­művész legszebb alkotá­saiból nyílt kiállítás hét­főn Békéscsabán a Tízek Klubjában. A művész ez alkalommal főként könyv­­illusztrációival mutatko­zott be a békéscsabai kö­zönségnek.­­ Pécsett kiállítást ren­deztek Dénesi Ödön Ybl­­díjas városrendező építész terveiből. A bemutatott tervek és makettek, vala­mint a már megvalósult városképi együttesek légi és földi fotói áttekintést adnak a neves pécsi épí­tész negyedszázados mun­kásságáról. Em­lékü­nnepség Felsőszentmártonban A Dráva mente legna­gyobb horvát nemzetiségű falujában,­­ Felsőszentmár­­tonban, emlékünnepséget rendeztek vasárnap a XVI. századi horvátor­szági parasztfelkelés 400. évfordulója alkalmából. Az embertelen körül­mények között élő jobbá­gyok 1573-ban — nem egészen hatvan évvel a Dózsa György Vezette magyarországi paraszt­­felkelés után — fellázad­tak a földesúri elnyomás és kizsákmányolás ellen. A parasztsereg kezdetben sikereket ért el: elfog­lalta Stubica várát és itt vezérévé választotta a Mai­­ja Gubecet, aki kihir­dette a „nép szabadságát”. A nemesség fegyveres erői azonban végül is le­verték a jobbágyhadat és véres megtorlással bün­­­tették a felkelőket. A fog­ságba esett parasztvezért Zágrábban — Dózsa Györgyhöz hasonlóan — kegyetlenül kivégezték: tüzes trónra ültették és fejére izzó vaskoronát helyeztek, majd fejét le­vágták és testét felné­gyelték. Felsőszentmárton és a környékbeli falvak hor­vát lakossága ünnepi gyűlésen emlékezett meg a négyszáz év előtti pa­rasztfelkelésről, a szabad­ság és a haladás ügyéért életüket áldozó jobbá­gyokról. . Az évforduló tiszteletére a község egyik központi terén szobrot állítottak Matija Cubec­­nek. (MTI) Emlékezés a fasizmus áldozataira A náci koncentrációs táborok felszabadulásá­nak 28. évfordulója alkal­mából vasárnap emléke­zés-sorozat kezdődött a fővárosban. Délelőtt Budán, a Gyorskocsi utcában a volt Gestapo-fogház épületé­ben rendeztek kegyeletes megemlékezést. Ezt köve­tően a Bergen Belsen-i koncentrációs tábor már­tírjairól emlékeztek meg a Wesselényi utcai hő­sök templomában, ahol dr. Salgó László főrabbi, a budapesti rabbiság el­nöke mondott beszédet. Az évforduló alkalmá­ból a Magyar Partizán Szövetség és a nácizmus üldözötteinek bizottsága vasárnap délután emlék­ünnepséget rendezett a Zeneakadémia kistermé­ben. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kiss Ká­roly, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tag­ja, a SZOT alelnöke, Úszta Gyula, a partizán szövetség főtitkára, dr. Seifert Géza, a magyar izraeliták országos kép­viseletének elnöke, vala­mint a NÜB vezetőségé­nek több tagja. Kiss Ká­roly beszédében a többi között kijelentette, hogy „nekünk, túlélőknek fon­tos kötelességünk, hogy ne engedjük elfeledni az ártatlan milliók életét ki­oltó fasizmus égbekiáltó bűneit. Ránk hárul a fel­adat, hogy figyelmeztes­sük a következő nemze­déket, milyen bűntettekre vezet, ha az emberiséget származás, fajok, vallá­sok, világnézetek szerint osztják meg.” A továb­biakban méltatta a szov­jet hadsereg áldozatos harcát, amelynek ered­ményeként szétverték a német fasiszta hadsere­get és hazánk földjéről is kiűzték. Hangsúlyozta: az egyetértés, a megér­tés, az összefogás paran­csoló szükség az emberi­ség sorsdöntő problémái­nak megoldásához. Ezt se­gíti majd elő a Moszk­vában ősszel tartandó béke világkongresszus. (MTI) Felszabadulási emléktúra A Természetbarát Szö­vetség vasárnap rendezte meg hagyományos felsza­badulási emléktúráját a Pilis hegységben a Vörös­­kő sziklánál emelt szov­jet hősi emlékműhözA demonstratív megmozdu­láson az ország külön­böző vidékeiről több mint tízezren vettek részt. Az idei túrának az adott jelentőséget, hogy az emlékoszlopot 25 esz­tendővel ezelőtt Zam ér­cei­ tábornoknak, Buda­pest első szovjet várospa­­rancsnokának jelenlété­ben avatták fel. A KÖZÉLET A­­Ghánai Pedagógusok Szakszervezetének meghí­vására hétfőn a Pedagó­gusok Szakszervezetének küldöttsége dr. Voksán József titkár vezetésével Accrába utazott, hogy részt vegyen a II. szak­­szervezeti küldöttkonfe­rencián. A Német Kommunista Párt pártmunkásküldött­sége Heinz M­­illernek, az északrajna-vesztfáliai tar­tományi vezetőség alelnö­­kének vezetésével vasár­nap Budapestre érkezett. Az európai katolikusok berlini konferenciája bu­dapesti konzultatív talál­kozója második napján a két munkabizottság foly­tatta megbeszéléseit a re­ferátumokról. A délutáni plenáris ülésen a résztve­vők záróközleményben foglalták össze a kétnapos tanácskozás eredményét. Budapestre érkezett hét­főn a VDK kormánya el­lenőrzési bizottságának küldöttsége, Nguyen Thanh Binh miniszter ve­zetésével. Az MSZMP Központi Bizottsága meghívására hazánkba érkezett a Nor­vég Kommunista Párt pártmunkásküldöttsége Björn Gullachsen, a KB tagja vezetésével. Í­orvég külügyi államtitkár Budapesten Tormod Petter Svenne- zett. Tárgyalásokat foly­­vig, norvég külügyi ál­­tat a Magyar Külügyml­­lamtitkár Paja Frigyes-­nisztérium vezető munka­­nak, a külügyminiszter társaival a két ország első helyettesének meghi- kapcsolatairól és aktuális vására Budapestre érkez nemzetközi kérdésekről. A magyar nyelv ünnepi hetének nyitánya Pécsett­­ nemes hagyo­mányként a tavasz egyik hetét minden évben anyanyelvünk ápolásának, a szép magyar beszéd­nek és írásnak szentelik. Hétfőn ünnepélyesen nyi­­tották meg az esemény­­sorozatot. Ugyanakkor a TIT Bor­sod megyei szervezete, valamint Borsod megye és Miskolc megyei város művelődésügyi osztályai­nak közös rendezésében a lillafüredi Palota-szálló dísztermében nyitották meg a magyar nyelv hete Borsod megyei rendez­vény-sorozatát.

Next