Népszava, 1973. október (101. évfolyam, 230–255. sz.)

1973-10-27 / 252. szám

1973. OKTÓBER 27. SZOMBAT 101. ÉVFOLYAM 252. SZÁM ARA 1 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 0 ..... . M Az igazságos és demokratikus békéén, a népek biztonságáért és a nemzetközi együttműködésért beszede 4M rpm*Sí m*~ vHmm Mjh r#a mjm*m*tssobm A békeszerető erők világkongresszusa péntek dél­előtt a Chile népével való szolidaritás jegyében foly­tatta munkáját. A küldöttek felállva, nagy tapssal kö­szöntötték Salvador Allende özvegyét, aki megrendítő beszédben számolt be a chilei eseményekről, a fasiszta junta népellenes intézkedéseiről, véres terrorjáról. Hangszalagról elhangzottak Salvador Allende utolsó szavai, amelyekkel az ostromlott Moneda palotában népéhez fordult Szünet után az ENSZ dekolonizációs és apartheid­bizottságának képviselői szólaltak fel. A szovjet-amerikai kapcsolatok Az erőviszonyok megváltoztak a szocializmus javára A kongresszus megválasztotta az új szervet, az 55 tagú összekötő bizottságot, amely péntek délután tar­totta meg első ülését. Ezután került sor a 14 bizottság témáit bevezető felszólalások meghallgatására. Az el­ső témában — békés egymás mellett élés, nemzetközi biztonság — négy felszólalás hangzott el, közöttük Kállai Gyuláé, a magyar békeküldöttség vezetőjéé. A délutáni ülésen került sor a béke-világkong­resszus kiemelkedő eseményére, Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP KB főtitkárának beszédére. A délutáni ülésen megjelent Nyikolaj Podgornij, Alekszej Ko­szigin és Andrej Gromiko is. Leonyid Brezsnyev be­vezetőül az SZKP és az egész szovjet nép nevé­ben szívélyesen üdvözöl­te a kongresszust majd kijelentette: Szeretném nyomatéko­san kiemelni azt az új és a mi szempontunkból örvendetes jelenséget, hogy a békeszerető erők kongresszusán részt vesz­nek az Egyesült Nemze­tek Szervezetének, vala­mint bizottságainak és szakosított intézményei­nek képviselői. Ez a tény számunkra törvényszerű, minthogy az ENSZ alap­okmányában rögzített leg­főbb célok és feladatok egybeesnek kongresszu­sunk céljaival és törek­véseivel, nevezetesen az­zal, hogy minden módon előmozdítsuk a világbéke ■ügyét, az államok és a népek gyümölcsöző együtt­működését. Az SZKP KB főtitkára ez­után a háborúk pusztítá­sairól szólt, majd így folytatta: Ma a háború elleni harcnak megvan a megbízható alapja: a bé­ke erőinek, a demokra­Az utóbbi években ko­moly sikereket aratott a népeknek az újabb vi­­lágháború kiroppanása ellen, a tartós békéért és a nemzetközi biztonsá­gért vívott hosszú és szívós harca. Ha a legfontosabbról szólunk, a rakétanukleá­­ris világháború kirobba­násának veszélye , amely már a negyvenes évek második felétől füg­gött az emberiség feje fe­lett — csökkent, az egye­temes béke megőrzésének kilátásai jobbak, megbíz­hatóbbak lettek, mint 10— 12 évvel ezelőtt. Teljes meggyőződéssel állíthat­juk ezt. Mind szélesebb körű el­ismerésre találnak a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok békés egy­más mellett élésének el­vei. Ezek az elvek egyre konkrétabb tartalommal telítődnek, és fokozatosan a nemzetközi élet általá­nosan elfogadott normá­jává válnak. Jelentős változások men­tek végbe az utóbbi évek­ben, egyebek között a szocialista államok és a nyugat-európai országok kapcsolataiban, így pél­dául a Franciaországhoz fűződő kapcsolatokban, amely az elsők között lé­pett a különböző társa­dalmi rendszerű államok­Ismeretes, hogy az Utóbbi két év pozitív vál­tozásokat hozott a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsá­ita, a népek szabadsága és függetlensége erőinek hatalma. A 250 milliós szovjet nép nevében, kommunis­ta pártja és a szovjet kormány nevében enged­jék meg, hogy biztosít­sam önöket: a béke meg­szilárdításáról való gon­doskodás államunk egyik legfőbb feladata. A jelen­legi szakaszban az SZKP és a szovjet állam követ­kezetes békeszerető poli­tikáját a XXIV. párt­­kongresszuson elfogadott békeprogram fejezi ki. Amikor ezt a progra­mot meghirdettük, mi ab­ban láttuk feladatunkat, hogy elősegítsük a fe­szültség­­gócok felszámo­lását, segítséget nyújt­sunk az emberiségnek ah­hoz, hogy megszabadul­hasson a feje felett lebe­gő termonukleáris ka­tasztrófa rémétől, hogy minden módon előmozdít­suk a feszültség enyhü­lését. E nemes célért, az egész dolgozó emberiség javáért munkálkodunk ma, és ezt tesszük a jö­vőben is­­kal való konstruktív együttműködés útjára, a Német Szövetségi Köztár­sasághoz, Olaszországhoz és számos más országhoz fűződő kapcsolatokban. A nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében a jó irányú fordulat egyik leg­jelentősebb megnyilvánu­lásai voltak azok a szer­ződések, amelyeket a Szovjetunió, Lengyelor­szág és az NDK kötött a Német Szövetségi Köztár­sasággal. A kongresszus résztve­vői jól tudják, hogy ezek a szerződések a meglevő határok sérthetetlenségé­nek elismeréséből indul­nak ki, arra kötelezik a­z­ket, hogy a nemzetkö­zi kérdések megoldásánál ne alkalmazzanak erősza­kot. Az Európában végbe­ment pozitív változások koncentrált kifejezése lett az európai értekezlet. Már maga az értekezlet össze­hívása, amiért olyan hosz­­szú ideig harcoltak a kon­tinens haladó erői, az a tény, hogy a tanácskozá­son gyakorlatilag vala­mennyi európai állam, az Egyesült Államok és Ka­nada is részt vesz, a béke és az európai biztonság kérdéseinek és a békés együttműködés megterem­tésének együttes megvita­tása — önmagában sem csekély eredmény—­lataiban. Azok a megálla­podások, amelyeket 1972 májusában Moszkvában és ez év júniusában Wa­shingtonban, az Egyesült Államok elnökével való találkozásaink idején kö­töttünk, megnyitották az utat afelé, hogy a szov­jet—amerikai kapcsola­tokban a konfrontációról áttérjünk az enyhülésre, a normalizálásra és a köl­csönösen előnyös együtt­működésre. Ez — mély meggyőződésünk szerint — megfelel mind a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok népei, mind vala­mennyi más ország népei érdekeinek, mert a nem­zetközi biztonság megszi­lárdításának ügyét szol­gálja. Az utóbbi években sok minden megváltozott a nemzetközi biztonság szempontjából oly fontos térségekben is, mint Dél­­kelet-Ázsia és a Távol- Kelet. Az egész világ szempontjából nagy jelen­tőségű esemény volt a vietnami háború befejezé­se. Ez mindenekelőtt a hős vietnami nép győzel­me. Ugyanakkor a szocia­lista államok győzelme is, amelyek következetes, ha­tékony segítségben része­sítették Vietnamot igazsá­gos harcában. Győzelme ez egyben az összes béke­szerető erőknek, amelyek aktívan síkraszálltak az imperialista agresszió megszüntetése mellett In­dokínában. Mély meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nemzet­közi kapcsolatok fejlődé­sében a fő tendencia: a végbemenő fordulat a hi­degháborúból a feszültség enyhülése, a katonai kon­frontációból a biztonság megszilárdítása, a békés együttműködés felé. Mi tette lehetővé ezt a fordulatot ? Számunkra nem kétsé­ges, hogy e vonatkozásban a legfontosabb — a nem­zetközi erőviszonyokban bekövetkezett általános változás, a hidegháború, a fegyverkezési hajsza hí­veinek, a különféle kato­nai kalandok kedvelőinek rovására, a béke és a ha­ladás erőinek javára be­következett változás. Ne­héz lenne lekicsinyelni a szocializmus erői, a szo­o­cialista közösség szerepét a napjainkban végbemenő pozitív változásokban. A Szovjetunió a béke meg­szilárdításáért együtt har­col jó barátaival, a vele egy nézeteket vallókkal — a szocialista közösség or­szágaival. Az egész világ tudja, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köz­társaság, Románia milyen nagymértékben járul hoz­zá a béke megszilárdításá­hoz, a nemzetközi együtt­működés fejlesztéséhez, egyebek között az európai biztonság megszilárdítá­sához. A béke aktív har­mindent összegezve, a nemzetközi biztonságért vívott harcban sikerek születtek és a népek for­rón üdvözlik ezt. Magától értetődik, hogy mi, akik realisták va­gyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a más jellegű tényeket sem. Va­lamennyien jól tudjuk, hogy a háborúkat és a ki­élezett nemzetközi válsá­gokat még távolról sem szüntettük meg. Elkövet­nek még földünkön ag­­ressziós cselekményeket és távolról sem minden nép érezheti magát biztonság­ban. Teljes mértékben osztjuk azt az aggodalmat, amelynek itt adtak han­got ezzel kapcsolatban a világ közvéleményének neves képviselői. Az agressziós aktusok és a népekkel szemben el­követett erőszakos cselek­mények azonban még so­ha azelőtt nem váltottak ki olyan általános felhá­borodást, tiltakozást és ak­tív ellenállást, mint nap­jainkban. Ilyen esetekben korábban még soha nem mozdultak meg ilyen ha­talmas állami és társadal­mi erők, hogy megállítsák az agresszort, kioltsák a háború fellobbant tüzét, megerősítsék a béke pillé­reit. És ez már komoly eredmény. Mosa a szocialista Jugo­szlávia. A Mongol Népköztársa­ság következetes békesze­rető politikája az ázsiai béke és biztonság lénye­ges tényezője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy bátorságot tanúsított az amerikai imperializ­mus fegyveres interven­ciója ellen vívott harcban és politikailag jelentősen hozzájárult a délkelet­ázsiai veszedelmes hábo­rús tűzfészek felszámolá­sához. Világszerte széles körű politikai visszhang­ra talált a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságnak az ország békés újraegyesítését célzó kez­deményezése. A forradalmi Kuba — Latin-Amerika első szo­cialista országa — sokat tesz azért, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban gyökeret verjenek a bé­kének, a szabadságnak és a népek függetlenségének elvei. A kongresszus emelvé­nyéről szeretném kifejez­ni azt a szívből jövő, mély tiszteletet, amelyet a Szovjetunió kommunistái, minden szovjet ember érez a testvéri szocialista országok iránt, elvi, kö­vetkezetes békeszerető külpolitikájuk iránt. Az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok jellemző vonása­­ a kü­lönböző államok vezetői között folyó számos pár­beszéd. Napjainkban az államférfi valódi szerepét és politikai súlyát jelen­tős mértékben az határoz­za meg, hogy mennyire érti meg a béke megőrzé­se és megszilárdítása problémájának jelentősé­gét, hogy gyakorlatilag mit tesz korunk legfonto­sabb problémájának meg­oldása érdekében. Ebben az értelemben tisztelettel kell adóznunk azoknak a nyugati állam­férfiaknak, akik igyekez­nek leküzdeni a hideghá­ború tehetetlenségi erejét és új útra lépni­ a más társadalmi rendszerű ál­lamokkal való békés pár­beszéd útjára. Mi látjuk azt a harcot is, amely a nyugati országokban a nemzetközi feszültség eny­hülésének hívei és ellen­felei között végbemegy, látjuk az egyik vagy má­sik állam álláspontjában És vajon nem nyilván­való, hogy az arab népek harca az izraeli agresszió következményeinek fel­számolásáért — egyidejű­leg harc a Közel-Kelet tartós és igazságos béké­jének megszilárdításáért? Ebben a térségben a fe­­szültségi góc immár ne­gyedszer robbantott ki háborút. Ebben a hónap­ban a hadműveletek ko­rábban nem tapasztalt in­tenzitást értek el, s mind­két fél részéről sok áldo­zatot követeltek, egyebek között a polgári lakosság körében vannak áldoza­tok, egyiptomi és szíri­ai békés városok és falvak barbár bombázása követ­keztében. A legutóbbi események különös szem­léletességgel demonstrál­ták az egész világ előtt a Közel-Keleten kialakult helyzet súlyosságát, meg­változtatásának sürgős szükségességét. Az események tényleges lefolyása önök előtt ter­mészetesen jól ismert. Ezért én itt a kérdés elvi oldalával foglalkoznék. Melyek az ebben a térség­ben időszakosan kirobba­nó katonai konfliktusok, köztük a jelenlegi háború alapvető okai? A válasz a mi szempontunkból vilá­mutatkozó bizonyos kö­vetkezetlenséget is külön­böző kérdéseket illetően. Eszerint nem kevés erőfe­szítésre van még szükség, hogy tovább haladhas­sunk előre a béke megszi­lárdításának útján. A nemzetközi helyzet­ben bekövetkezett jelenle­gi fordulat forrásait és okait elemezve ki kell emelni azt a nagy szere­pet, amelyet ebben a fo­lyamatban a gyarmati iga alól felszabadult és a nemzeti függetlenséget megszerzett államok töl­tenek be. Meggyőződésünk, hogy csupán az e térségben élő valamennyi nép szabad­ságának, függetlenségének és szuverenitásának tisz­teletben tartása alapján lehet végérvényesen meg­szilárdítani a békét és a biztonságot Délkelet- Ázsiában. Nos, az, hogy Izrael az ál­tala elkövetett agresszió eredményeképpen arab földeket foglalt el. Tel Aviv makacsul figyelmen kívül hagyja az arab né­pek törvényes jogait és ez az agresszív politika tá­mogatást kap a kapitalis­ta világ azon erőitől, ame­lyek meg akarják akadá­lyozni a haladó arab álla­mok szabad és független fejlődését. A Szovjetunió az utóbbi évek során ismételten — hangsúlyozom, ismételten — figyelmeztetett arra, hogy a közel-keleti helyzet robbanásveszélyes. Az e kérdésben követett politi­kánk elejétől végig vilá­gos és következetes. Mind a szocialista külpolitika általános elveiből, mind abból a tényből kiindulva, hogy e térség határaink közvetlen közelében van, érdekeltek vagyunk ab­ban, hogy a Közel-Keleten létrejöjjön a valóban tar­tós és igazságos béke, hogy biztosítva legyen e térség valamennyi orszá­gának és népének bizton­sága, az a joguk, hogy nyugodtan, a saját akara­tuknak megfelelően épít­sék életüket. A Szovjet­unió éppen ezért egész idő alatt ragaszkodott ah­hoz, hogy az arab álla­moknak adják vissza az Izrael által elfoglalt föl­­deket, hogy érvényesüljön az igazságosság a Palesz­tinai nép vonatkozásában. A Szovjetunió ilyen poli­tikát folytatott és ezt a politikát folytatja a jövő­ben is. Attól a pillanattól kezd­­ve, hogy e hónap elején a Közel-Keleten kiújultak a hadműveletek, a Szovjet­unió — szoros kapcsolatot fenntartva a baráti arab államokkal — minden tő­le telhető politikai intéz­kedést megtett, hogy elő­segítse a háború befejezé­sét és olyan viszonyok megteremtését, amelyek közepette a közel-keleti béke e térség valamennyi állama számára valóban szilárd lehet. Mint ismeretes, október 22-én és 23-án, a Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok javaslatára az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kétszer fogadott el olyan határozatot, amely előirányozta a haladékta­lan tűzszünetet. Izrael mind a két ízben szóban alávetette magát a Biztonsági Tanács határo­zatának, valójában azon­ban hitszegően megszegte azt, s folytatta agresszív cselekményeit Egyiptom ellen. Izrael újabb és újabb egyiptomi területe­ket foglalva el, teljesen fi­gyelmen kívül hagyta a Biztonsági Tanácsnak azt a követelését, hogy vonja vissza csapatait az októ­ber 22-én estig kialakult állásokba. Nehéz megérteni, hogy mire számítanak Izrael vezetői, amikor ezt a ka­landor irányvonalat foly­tatják, semmibe veszik­ az ENSZ Biztonsági Taná­csának határ­ozatát és ki­hívják maguk ellen a vi­lág közvéleményét, való­színű, hogy ebben külső pártfogás játszik szerepet. Az izraeli kormánynak ez a politikája azonban sok­ba kerül az izraeli nép­nek. Azok a számítások, hogy egy állam békéjét és biztonságát idegen terüle­tek erőszakos meghódítá­sával és megtartásával szavatolják, elkerülhetet­len kudarcra ítélt, eszte­len számítások. Ez az irányvonal nem hoz* (Folytatás a 2. oldalon} A békés egymás mellett élés új európai normái Igazságos és tartós békét a Közel-Keleten Brezsnyev a béke-világkongresszus szónoki emelvényén (MTI ) Külföldi Képszolgálati Alumíniumiparunk a nemzetközi élvonalban .... 4 Mikor tisztességtelen a haszon . » 4 Szép Szó ...................................5—8 Játékelőzetes — ünnepekre .... 16

Next