Népszava, 1973. október (101. évfolyam, 230–255. sz.)
1973-10-27 / 252. szám
1973. OKTÓBER 27. SZOMBAT 101. ÉVFOLYAM 252. SZÁM ARA 1 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 0 ..... . M Az igazságos és demokratikus békéén, a népek biztonságáért és a nemzetközi együttműködésért beszede 4M rpm*Sí m*~ vHmm Mjh r#a mjm*m*tssobm A békeszerető erők világkongresszusa péntek délelőtt a Chile népével való szolidaritás jegyében folytatta munkáját. A küldöttek felállva, nagy tapssal köszöntötték Salvador Allende özvegyét, aki megrendítő beszédben számolt be a chilei eseményekről, a fasiszta junta népellenes intézkedéseiről, véres terrorjáról. Hangszalagról elhangzottak Salvador Allende utolsó szavai, amelyekkel az ostromlott Moneda palotában népéhez fordult Szünet után az ENSZ dekolonizációs és apartheidbizottságának képviselői szólaltak fel. A szovjet-amerikai kapcsolatok Az erőviszonyok megváltoztak a szocializmus javára A kongresszus megválasztotta az új szervet, az 55 tagú összekötő bizottságot, amely péntek délután tartotta meg első ülését. Ezután került sor a 14 bizottság témáit bevezető felszólalások meghallgatására. Az első témában — békés egymás mellett élés, nemzetközi biztonság — négy felszólalás hangzott el, közöttük Kállai Gyuláé, a magyar békeküldöttség vezetőjéé. A délutáni ülésen került sor a béke-világkongresszus kiemelkedő eseményére, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszédére. A délutáni ülésen megjelent Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és Andrej Gromiko is. Leonyid Brezsnyev bevezetőül az SZKP és az egész szovjet nép nevében szívélyesen üdvözölte a kongresszust majd kijelentette: Szeretném nyomatékosan kiemelni azt az új és a mi szempontunkból örvendetes jelenséget, hogy a békeszerető erők kongresszusán részt vesznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének, valamint bizottságainak és szakosított intézményeinek képviselői. Ez a tény számunkra törvényszerű, minthogy az ENSZ alapokmányában rögzített legfőbb célok és feladatok egybeesnek kongresszusunk céljaival és törekvéseivel, nevezetesen azzal, hogy minden módon előmozdítsuk a világbéke ■ügyét, az államok és a népek gyümölcsöző együttműködését. Az SZKP KB főtitkára ezután a háborúk pusztításairól szólt, majd így folytatta: Ma a háború elleni harcnak megvan a megbízható alapja: a béke erőinek, a demokraAz utóbbi években komoly sikereket aratott a népeknek az újabb világháború kiroppanása ellen, a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott hosszú és szívós harca. Ha a legfontosabbról szólunk, a rakétanukleáris világháború kirobbanásának veszélye , amely már a negyvenes évek második felétől függött az emberiség feje felett — csökkent, az egyetemes béke megőrzésének kilátásai jobbak, megbízhatóbbak lettek, mint 10— 12 évvel ezelőtt. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk ezt. Mind szélesebb körű elismerésre találnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. Ezek az elvek egyre konkrétabb tartalommal telítődnek, és fokozatosan a nemzetközi élet általánosan elfogadott normájává válnak. Jelentős változások mentek végbe az utóbbi években, egyebek között a szocialista államok és a nyugat-európai országok kapcsolataiban, így például a Franciaországhoz fűződő kapcsolatokban, amely az elsők között lépett a különböző társadalmi rendszerű államokIsmeretes, hogy az Utóbbi két év pozitív változásokat hozott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsáita, a népek szabadsága és függetlensége erőinek hatalma. A 250 milliós szovjet nép nevében, kommunista pártja és a szovjet kormány nevében engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: a béke megszilárdításáról való gondoskodás államunk egyik legfőbb feladata. A jelenlegi szakaszban az SZKP és a szovjet állam következetes békeszerető politikáját a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram fejezi ki. Amikor ezt a programot meghirdettük, mi abban láttuk feladatunkat, hogy elősegítsük a feszültséggócok felszámolását, segítséget nyújtsunk az emberiségnek ahhoz, hogy megszabadulhasson a feje felett lebegő termonukleáris katasztrófa rémétől, hogy minden módon előmozdítsuk a feszültség enyhülését. E nemes célért, az egész dolgozó emberiség javáért munkálkodunk ma, és ezt tesszük a jövőben iskal való konstruktív együttműködés útjára, a Német Szövetségi Köztársasághoz, Olaszországhoz és számos más országhoz fűződő kapcsolatokban. A nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében a jó irányú fordulat egyik legjelentősebb megnyilvánulásai voltak azok a szerződések, amelyeket a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK kötött a Német Szövetségi Köztársasággal. A kongresszus résztvevői jól tudják, hogy ezek a szerződések a meglevő határok sérthetetlenségének elismeréséből indulnak ki, arra kötelezik azket, hogy a nemzetközi kérdések megoldásánál ne alkalmazzanak erőszakot. Az Európában végbement pozitív változások koncentrált kifejezése lett az európai értekezlet. Már maga az értekezlet összehívása, amiért olyan hoszszú ideig harcoltak a kontinens haladó erői, az a tény, hogy a tanácskozáson gyakorlatilag valamennyi európai állam, az Egyesült Államok és Kanada is részt vesz, a béke és az európai biztonság kérdéseinek és a békés együttműködés megteremtésének együttes megvitatása — önmagában sem csekély eredmény—lataiban. Azok a megállapodások, amelyeket 1972 májusában Moszkvában és ez év júniusában Washingtonban, az Egyesült Államok elnökével való találkozásaink idején kötöttünk, megnyitották az utat afelé, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban a konfrontációról áttérjünk az enyhülésre, a normalizálásra és a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ez — mély meggyőződésünk szerint — megfelel mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei, mind valamennyi más ország népei érdekeinek, mert a nemzetközi biztonság megszilárdításának ügyét szolgálja. Az utóbbi években sok minden megváltozott a nemzetközi biztonság szempontjából oly fontos térségekben is, mint Délkelet-Ázsia és a Távol- Kelet. Az egész világ szempontjából nagy jelentőségű esemény volt a vietnami háború befejezése. Ez mindenekelőtt a hős vietnami nép győzelme. Ugyanakkor a szocialista államok győzelme is, amelyek következetes, hatékony segítségben részesítették Vietnamot igazságos harcában. Győzelme ez egyben az összes békeszerető erőknek, amelyek aktívan síkraszálltak az imperialista agresszió megszüntetése mellett Indokínában. Mély meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlődésében a fő tendencia: a végbemenő fordulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése, a katonai konfrontációból a biztonság megszilárdítása, a békés együttműködés felé. Mi tette lehetővé ezt a fordulatot ? Számunkra nem kétséges, hogy e vonatkozásban a legfontosabb — a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett általános változás, a hidegháború, a fegyverkezési hajsza híveinek, a különféle katonai kalandok kedvelőinek rovására, a béke és a haladás erőinek javára bekövetkezett változás. Nehéz lenne lekicsinyelni a szocializmus erői, a szoocialista közösség szerepét a napjainkban végbemenő pozitív változásokban. A Szovjetunió a béke megszilárdításáért együtt harcol jó barátaival, a vele egy nézeteket vallókkal — a szocialista közösség országaival. Az egész világ tudja, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia milyen nagymértékben járul hozzá a béke megszilárdításához, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, egyebek között az európai biztonság megszilárdításához. A béke aktív harmindent összegezve, a nemzetközi biztonságért vívott harcban sikerek születtek és a népek forrón üdvözlik ezt. Magától értetődik, hogy mi, akik realisták vagyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a más jellegű tényeket sem. Valamennyien jól tudjuk, hogy a háborúkat és a kiélezett nemzetközi válságokat még távolról sem szüntettük meg. Elkövetnek még földünkön agressziós cselekményeket és távolról sem minden nép érezheti magát biztonságban. Teljes mértékben osztjuk azt az aggodalmat, amelynek itt adtak hangot ezzel kapcsolatban a világ közvéleményének neves képviselői. Az agressziós aktusok és a népekkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények azonban még soha azelőtt nem váltottak ki olyan általános felháborodást, tiltakozást és aktív ellenállást, mint napjainkban. Ilyen esetekben korábban még soha nem mozdultak meg ilyen hatalmas állami és társadalmi erők, hogy megállítsák az agresszort, kioltsák a háború fellobbant tüzét, megerősítsék a béke pilléreit. És ez már komoly eredmény. Mosa a szocialista Jugoszlávia. A Mongol Népköztársaság következetes békeszerető politikája az ázsiai béke és biztonság lényeges tényezője. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy bátorságot tanúsított az amerikai imperializmus fegyveres intervenciója ellen vívott harcban és politikailag jelentősen hozzájárult a délkeletázsiai veszedelmes háborús tűzfészek felszámolásához. Világszerte széles körű politikai visszhangra talált a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés újraegyesítését célzó kezdeményezése. A forradalmi Kuba — Latin-Amerika első szocialista országa — sokat tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban gyökeret verjenek a békének, a szabadságnak és a népek függetlenségének elvei. A kongresszus emelvényéről szeretném kifejezni azt a szívből jövő, mély tiszteletet, amelyet a Szovjetunió kommunistái, minden szovjet ember érez a testvéri szocialista országok iránt, elvi, következetes békeszerető külpolitikájuk iránt. Az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok jellemző vonása a különböző államok vezetői között folyó számos párbeszéd. Napjainkban az államférfi valódi szerepét és politikai súlyát jelentős mértékben az határozza meg, hogy mennyire érti meg a béke megőrzése és megszilárdítása problémájának jelentőségét, hogy gyakorlatilag mit tesz korunk legfontosabb problémájának megoldása érdekében. Ebben az értelemben tisztelettel kell adóznunk azoknak a nyugati államférfiaknak, akik igyekeznek leküzdeni a hidegháború tehetetlenségi erejét és új útra lépni a más társadalmi rendszerű államokkal való békés párbeszéd útjára. Mi látjuk azt a harcot is, amely a nyugati országokban a nemzetközi feszültség enyhülésének hívei és ellenfelei között végbemegy, látjuk az egyik vagy másik állam álláspontjában És vajon nem nyilvánvaló, hogy az arab népek harca az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért — egyidejűleg harc a Közel-Kelet tartós és igazságos békéjének megszilárdításáért? Ebben a térségben a feszültségi góc immár negyedszer robbantott ki háborút. Ebben a hónapban a hadműveletek korábban nem tapasztalt intenzitást értek el, s mindkét fél részéről sok áldozatot követeltek, egyebek között a polgári lakosság körében vannak áldozatok, egyiptomi és szíriai békés városok és falvak barbár bombázása következtében. A legutóbbi események különös szemléletességgel demonstrálták az egész világ előtt a Közel-Keleten kialakult helyzet súlyosságát, megváltoztatásának sürgős szükségességét. Az események tényleges lefolyása önök előtt természetesen jól ismert. Ezért én itt a kérdés elvi oldalával foglalkoznék. Melyek az ebben a térségben időszakosan kirobbanó katonai konfliktusok, köztük a jelenlegi háború alapvető okai? A válasz a mi szempontunkból vilámutatkozó bizonyos következetlenséget is különböző kérdéseket illetően. Eszerint nem kevés erőfeszítésre van még szükség, hogy tovább haladhassunk előre a béke megszilárdításának útján. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett jelenlegi fordulat forrásait és okait elemezve ki kell emelni azt a nagy szerepet, amelyet ebben a folyamatban a gyarmati iga alól felszabadult és a nemzeti függetlenséget megszerzett államok töltenek be. Meggyőződésünk, hogy csupán az e térségben élő valamennyi nép szabadságának, függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása alapján lehet végérvényesen megszilárdítani a békét és a biztonságot Délkelet- Ázsiában. Nos, az, hogy Izrael az általa elkövetett agresszió eredményeképpen arab földeket foglalt el. Tel Aviv makacsul figyelmen kívül hagyja az arab népek törvényes jogait és ez az agresszív politika támogatást kap a kapitalista világ azon erőitől, amelyek meg akarják akadályozni a haladó arab államok szabad és független fejlődését. A Szovjetunió az utóbbi évek során ismételten — hangsúlyozom, ismételten — figyelmeztetett arra, hogy a közel-keleti helyzet robbanásveszélyes. Az e kérdésben követett politikánk elejétől végig világos és következetes. Mind a szocialista külpolitika általános elveiből, mind abból a tényből kiindulva, hogy e térség határaink közvetlen közelében van, érdekeltek vagyunk abban, hogy a Közel-Keleten létrejöjjön a valóban tartós és igazságos béke, hogy biztosítva legyen e térség valamennyi országának és népének biztonsága, az a joguk, hogy nyugodtan, a saját akaratuknak megfelelően építsék életüket. A Szovjetunió éppen ezért egész idő alatt ragaszkodott ahhoz, hogy az arab államoknak adják vissza az Izrael által elfoglalt földeket, hogy érvényesüljön az igazságosság a Palesztinai nép vonatkozásában. A Szovjetunió ilyen politikát folytatott és ezt a politikát folytatja a jövőben is. Attól a pillanattól kezdve, hogy e hónap elején a Közel-Keleten kiújultak a hadműveletek, a Szovjetunió — szoros kapcsolatot fenntartva a baráti arab államokkal — minden tőle telhető politikai intézkedést megtett, hogy elősegítse a háború befejezését és olyan viszonyok megteremtését, amelyek közepette a közel-keleti béke e térség valamennyi állama számára valóban szilárd lehet. Mint ismeretes, október 22-én és 23-án, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok javaslatára az ENSZ Biztonsági Tanácsa kétszer fogadott el olyan határozatot, amely előirányozta a haladéktalan tűzszünetet. Izrael mind a két ízben szóban alávetette magát a Biztonsági Tanács határozatának, valójában azonban hitszegően megszegte azt, s folytatta agresszív cselekményeit Egyiptom ellen. Izrael újabb és újabb egyiptomi területeket foglalva el, teljesen figyelmen kívül hagyta a Biztonsági Tanácsnak azt a követelését, hogy vonja vissza csapatait az október 22-én estig kialakult állásokba. Nehéz megérteni, hogy mire számítanak Izrael vezetői, amikor ezt a kalandor irányvonalat folytatják, semmibe veszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát és kihívják maguk ellen a világ közvéleményét, valószínű, hogy ebben külső pártfogás játszik szerepet. Az izraeli kormánynak ez a politikája azonban sokba kerül az izraeli népnek. Azok a számítások, hogy egy állam békéjét és biztonságát idegen területek erőszakos meghódításával és megtartásával szavatolják, elkerülhetetlen kudarcra ítélt, esztelen számítások. Ez az irányvonal nem hoz* (Folytatás a 2. oldalon} A békés egymás mellett élés új európai normái Igazságos és tartós békét a Közel-Keleten Brezsnyev a béke-világkongresszus szónoki emelvényén (MTI ) Külföldi Képszolgálati Alumíniumiparunk a nemzetközi élvonalban .... 4 Mikor tisztességtelen a haszon . » 4 Szép Szó ...................................5—8 Játékelőzetes — ünnepekre .... 16