Népszava, 1974. május (102. évfolyam, 100–125. sz.)
1974-05-01 / 100. szám
2 Asilon -kormányígérete Eltörlik a Garr-törvényt Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti. A Wilson-kormány baloldali munkaügyi minisztere, Michael Foot, az idei május elsejét jelképes gesztusként az ipari kapcsolatok törvényének eltörlését célzó parlamenti eljárás első napjául jelölte ki. A Carr-törvényt helyettesítő új szakszervezeti törvényt szakaszonként vitatják és szavazzák meg az alsóházban. A Wilson-kormány — amely választási programban ígérte meg a hírhedt törvény visszavonását — a körülményektől függően, június valamelyik hetére reméli az új paragrafusok becikkelyezését Az eltelt három év alatt a brit szervezeti munkásság elkeseredett harcot vívott a törvény és szerve, az ipari kapcsolatok bírósága ellen. Foot miniszter ígéretet tett arra, hogy az új szakszervezeti törvény becikkelyezése védelmet nyújt majd a szakszervezeti jogoknak és begyógyítja az 1971-es Carrtörvény ütötte sebeket. Wilsonék a szakszervezetekkel tárgyalásokat akarnak folytatni egy olyan általános ,,társadalmi szerződésről”, amely szavatolt áraknak, a munkásszövetségek részéről önként vállalt béremelési korlátozásoknak ad majd keretet. A Munkáspárt új választásokra készül, hogy biztosítsa abszolút alsóházi többségét Az ipari viszonyok törvényének viszszavonása nagy horderejű döntés, s parlamenti esélyeit az növeli, hogy az ellenzéki pártok nem akarnak általános választásokat kiprovokálni a Munkáspárt szempontjából kedvező korai időpontban. • Dajan fenyegetőzik Kairói politikai körökben biztatónak tartják a Genfben megtartott Gromikov Kissinger találkozóról kiadott közleménynek azt a bejelentését, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolja lépéseit a köel-keleti békés rendezés céljából és támogatja a genfi békeértekezlet mielőbbi felújítását Az idézett körök arra számítanak, hogy Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter genfi megbeszélései nyomán a részleges jelentőségű katonai-technikai intézkedések szakaszából az érdemi tárgyalások stádiumába lép a közel-keleti rendezés ügye. A szíriai fronton folyó harcok tükrében egyébként kairói megfigyelők túlzottnak tartják azt a teljes és kritikátlan bizalmat, amellyel az egyiptomi sajtó Kissinger közreműködését kíséri, holott a szíriai—izraeli csapatszétválasztás elhúzódása már többszörösen rácáfolt az amerikai külügyminiszterhez fűzött reményekre és jóslatokra. Kissinger amerikai külügyminiszter hétfőn Algériába érkezett, s onnan kedden továbbutazott Kairóba. Kissinger jelenlegi, ötödik közel-keleti utazása során több arab országot keres fel, de útjának legfontosabb állomása ezúttal is Damaszkusz lesz, ahova a program szerint csütörtökön érkezik. Egy szíriai katonai szóvivő kedden Damaszkusziban bejelentette, hogy az elmúlt éjszaka a Golánfennsíkon lezajlott harcok során a szíriai erők megsemmisítettek három izraeli harckocsit. A Golan-fennsíkon és a Hermon-hegy körzetében 49. napja tartó, meg-megújuló összecsapásokkal foglalkozó parlamenti felszólalásában Mose Dajan izraeli hadügyminiszter ,kemény ellencsapással” fenyegette meg Szíriát. * Már huszonkilenc ét telt el is és mégis milyen közel van minden, mert a szenvedés is, az öröm is maradandó. 1945. május elsején még egyetlen, hatalmas nyitott seb volt Európa. De a fasizmus fekélye felfakadt már. A szovjet és szövetséges csapatok teljesen körülzárták a hitleri Németország csapatait, s arra készültek, hogy a végső csapást mérjék a fasizmusra. És a zárógyűrűn kívül megindult a gyógyuló hegesedés. A vérző Európa országainak fele már a szabadság első levegőjével lélegezhetett De a gyűrűn belül levő népek legjobbjai is tudták már, hogy napok kérdése csupán és véget ér a hitleri terror lidérces időszaka. Különös volt ez az 1945-ös májusi ünnep. Tele a szenvedés utolsó panaszos hangjaival és tele az öröm ujjongásával. Magyarország, a mindössze egy hónapos szabadsággal, de az öröm és a bizakodás elementáris erejével ünnepelt. A Népszava ünnepi számában írta Szakasits Árpád: „Történelmi fordulópont ez a szabad május 1., a magyar munkásosztály és még sokkal inkább a dolgozó magyar parasztság számára. Szabad Május Elsején szabad lélekkel indul a szocializmus serege a jövő felé, hogy szabad legyen az ország, szabad legyen a föld és szabad a nép.** A szabad lélekkel ünneplő tömeg az első szabad május elsején elöntötte Budapest utcáit és tereit. Soha ekkora tömeget, és soha ilyen boldog tömeget nem látott még az utcán a magyar főváros. A Népszava három teljes újságoldalon számol be a budapesti dolgozók erőt sugárzó demonstrációjáról ,Félmilliós tömeg ünnepelte a szabad Vörös Májust” címmel A Népszavát idézem: „Már reggel 6 órakor kezdtek gyülekezni a munkások szakmák szerint, aztán a kereskedők, aztán az iparosok, aztán a tisztviselők, aztán a pedagógusok, aztán az ifjúsági szervezetek, aztán a nők, aztán a gyerekek. Kora hajnalban talpon volt az egész város. Majdnem mindenki kitódult az utcára, mert a készülődés árama megütötte őket: elkapta őket május elsejének ihlete és árama. Lehetetlen volt közömbösnek maradni e nap magnetikus erejében.” Gyalog jöttek a munkások Csepelről, Angyalföldről, Kőbányáról, fegyelmezett, zárt sorokban: „A Boráros tértől a Margit-hídig a körutat tengernyi ember tömte meg. Százezer és százezer arc sorakozott egymás mellett és egymás mögött. Ez a tenger mind a Hősök tere felé ömlött, ömlött, ömlött csodálatos erővel és fegyelmezettséggel.” Jelszavak a transzparenseken, s jelszavak kórusban ismételve: „Világ proletárjai egyesüljetek ..., Szabadság.. Éljen a munkásosztály harci egysége .. Hála a felszabadító Vörös Hadseregnek .. Éljen a szabad Május.* És zúg, beszél, énekel ez a hatalmas tömeg. „Ez a májusi felvonulás úgy hatott, mint egy egységes szimfonikus zenekar égbelendülő orkánja. Zúgásában Budapest lakói úgy érezték, hogy csak most jutottak ki a pincéből, a sötétségből ki a napfényre, az életbe... Ezt a tömeget a szabadság, a baloldali gondolat hívta össze, a vörös május. Aki ott volt, kint az utcán, megremegett büszkén vagy félelemmel a proletariátus erejének láttán” A szovjet városparancsnokság ezen a napon este nyolcig engedélyezte az átjárást a Duna-hidakon, boldog örömmel özönlött Budáról Pestre és Pestről Budára az ünneplő tömeg. A gyerekek ingyen tejet ittak, és szólt mindenütt a zene. A borsodi bányászok is ezen a napon üzentek: tudják, szén nélkül nem indulhat meg az élet, ezért helyreállították a lerombolt bányákat. Dolgoznak már, de vagon kell, s mozdonyok, hogy mindenhová eljuthasson a szén. Május 1-i üzenet faluról az éhező fővárosnak: 180 vagon élelmiszer érkezik hamarosan Budapestre. A demonstráció láttán vezércikkben írja a Népszava: Munkásünnepnek hirdettük május elsejét, a két munkáspárt és a szakszervezetek ünnepének és a szabad Magyarország ünnepévé emelkedett. Ezen a napon a magyar nép kinyilatkoztatta, hogy tudatában van történelmi hivatásának, és kész arra, hogy romba dőlt országát, meggyalázott hazáját, derékba tört életét újjáépítse, megtisztítsa és helyreállítsa.” Mai életünk forrásvidéke volt ez a májusi ünnep, ami 25 éve nemzeti ünnepünk is. S akik a legtöbbet adták a szabadságért, Európa valamennyi népének a szabadságáért? A Szovjetunió népei, katonái ? Ismét az egykori Népszavát idézem: „Moszkvában a Vörös teret díszítették fel legpompásabban. Ott a Kremllel szemben öles betűkkel díszelgett a felirat: Dicsőség a szovjet csapatoknak, amelyek kitűzték a győzelem lobogóját Berlinben.” Igen, ezen az emlékezetes május elsején került fel a Szovjetunió sarló-kalapácsos, vörös zászlója a Reichstag csúcsára. Erről röviden így számolt be a TASZSZ jelentése: ,,Berlinben csapataink folytatták utcai harcukat és a belvárosban elfoglalták a Reichstag épületét, amelyre kitűzték a győzelem zászlóját. Ugyancsak elfoglalták a központi postahivatalt, a belügyminisztériumot, és mintegy 200 háztömböt a város központjában.” Kétszáz háztömb május elsején és mennyi vér, mennyi áldozat, mert a fasiszta hadviselés valami eszeveszett értelmetlenséggel nem akarja tudomásul venni a teljes vereséget. Ezen a május elsején röppen világgá a hír: Hitler megmérgezte magát. A német rádió május elseje estéjén hivatalosan közölte: „Hitler Adolf, a német nép vezére május elsején, délután, a birodalmi kancellária épületében, Berlinben meghalt. Hitler, halála előtt, utódjául Dönitz nagyadmirálist, a német haditengerészetnek 1943-ban kinevezett főparancsnokát jelölte ki. Dönitz rádiószózatot intézett a német néphez, amelyben kijelentette, hogy a Német birodalom tovább folytatja a harcot. S miközben a kegyetlenségnek, az elvetemültségnek és a butaságnak ezek a döbbenetes szavai elhangzottak, Moszkva teljes fényárban ünnepelt. Először a háború kezdete óta. De nemcsak Moszkva. A napiparancs szerint a tüzérség húszszoros sortüzet adott a munkások nemzetközi ünnepnapján a Vörös Hadseregnek az arcvonalon aratott győzelmei tiszteletére, valamint azoknak a nagy sikereknek a tiszteletére, amelyet a munkások, a parasztok és az értelmiségiek elértek a szövetséges köztársaságok fővárosaiban, valamint a hős rosokban” Ezen a május elsején jelentette a TASZSZ, hogy a szovjet csapatok elfoglalták Stralsund, Grimmen, Demmin, Malchin, Waren és Wesenberg városokat, bevették Brandenburgot, a középnémet védelem erős bástyáját, a 4. ukrán arcvonal csapatai elfoglalták Bohumin, Eristat, Skocov, Cacica és Velika Bitka városokat, fontos közlekedési csomópontokat, és a német védelem hatalmas támaszpontjait, a Nyugat-Kárpátokban. Május elsején foglalták el rohammal a szovjet csapatok Moravska Ostrava városát Csehszlovákiában, egyidejűleg megszállták Zsolna (Zilina) városát. A dél-európai hadszíntérről a Reuter jelentette: „Kedden (május 1.) az új-zélandi csapatok fölvették az érintkezést Tito tábornagy hadseregével. Tito marsall csapatai és a 8. brit hadsereg egységei Trieszttől 25 kilométerre északnyugatra fekvő Monfalcone helységnél találkoztak” A Triesztért folytatott harcról szólva a jelentés közli, hogy trA csapatok nyugat felől hatoltak be hétnapi harc után a városba. A tengerészeti egységek is részt vettek a küzdelemben. Isztria egész területe felszabadult, miután jugoszláv erők szálltak partra Fiumétól délre. Az angol rádió május elsejei híradásából idézünk: „Az Elbaparti Wittembergnél és Dessautól keletre újabb helyen találkoztak az angolszász és a szovjet csapatok. Münchenbe bevonultak az amerikai csapatok.” München elfoglalása után ezen a napon jutottak még el az amerikaiak a dachaui koncentrációs táborba, ahol 32 000 politikai foglyot találtak. Ismét a korabeli Népszavát idézem: 9.A koncentrációs tábor átvizsgálása során gázkamrákat és halotthamvasztó kemencéket is találtak. A tábor egyik félreeső részében 50, holttestekkel megrakott vasúti kocsira akadtak az amerikai katonák. A hitleristáknak uralomm kerülésük után egyik legelső intézkedésük volt a caui koncentrációs tábor felállítása. Ide szállították veszélyesnek ítélt politikai ellenfeleiket. Ugyanezen a napon a francia csapatok Bregenz környékén átlépték az osztrák határt, és az amerikai csapatokkal együtt elfoglalták a Bodeni-tó partján levő Friedrichshafent, a Zeppelin Művek központját. Bár Mussolinit elfogták, népbíróság elé állították, és kivégezték, Olaszországban is folyt még a harc. A rendezetlenül visszavonuló német csapatok utolsó kétségbeesett próbálkozása volt az értelmetlen ellenállás. Dániából földalatti forrásokra hivatkozva jelentette a Reuter, hogy „a németek kedden megkezdték csapataik kivonását Koppenhágából, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy elhagyják Dániát”. Franciaországban már igazi munkásünnep volt május elseje, a kettős győzelem örömével, mert nem csupán a háború ért véget Franciaország lakói többsége számára, hanem ezen a napon tették közzé a vasárnapi községi választások eredményeit is, mely szerint a francia nép 601 mandátumot juttatott a baloldali pártok képviselőinek, így írt erről a Népszava. frA szavazatok világosan kifejezik a nép akaratát: demokráciát, szabadságot és szocializmust követelnek a francia dolgozó tömegek ” Különös volt ez a májusi ünnep, különös volt az 1945- ös tavasz. A kertünkben az öreg barackfát még 1944 őszén aknatalálat érte. Azt hittük, elpusztult a fa, sosem fog már kihajtani. Áprilisiban mégis, a kettétört törzs egyik ága bimbót hozott, majd virágba borult. Ilyen vidámbomba sújtotta fa volt 1945. május elsején még Európa, de ágain már a reménység tavaszi virágaival Qke*di Lés*§# 1045. május 1.. Európa A portugál piptiénveit visszhangja a gyarmatokon Nemzeti ünneppé nyilvánították május elsejét Dr. Alvaro Cunhal,a Kommunista Párt főtitkára hazatért A portugál katonai junta nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét. Egyben felhívta a lakosságot, hogy rendbontás nélkül, fegyelmezetten vonuljon fel. A baloldali pártok és a szakszervezetek szintén felhívták tömegeiket, hogy minél nagyobb számban vegyék ki részüket a csaknem fél évszázada első szabad május 1. megünnepléséből, és nyilvánítsák ki támogatásukat a katonai junta iránt. Portugália katonai vezetői hozzájárultak, hogy hazatérhessen száműzetéséből dr. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. A fasiszta rezsim még az ötvenes években bebörtönözte a kommunista politikust, akinek 1961-ben sikerült megszöknie börtönéből és emigrálnia. A DPA értesülése szerint dr. Alvaro Cunhal kedden repülőgépen megérkezett Lisszabonba. A katonai junta folytatta a fasiszta rezsim tisztségviselőinek eltávolítását. Leváltották Portugál- Guinea főkormányzóját és funkcióit átmenetileg egy katonai triumvirátusra bízták. Az egyetemi rendszer megreformálásának első lépéseként elmozdították az egyetemek rektorait, és helyettes rektorait. Francios da Costa Gomes tábornokot, a junta tagját ismét kinevezték a portugál fegyveres erők vezérkari főnökévé, arra a posztra, amelytől Caetano fosztotta meg alig hat hete. Május elseje előestéjén az ország 23 szakszervezetének vezetői közös nyilatkozatban követelték a minimális bér országos szintjének megállapítását, a sztrájkjogot és az ötnapos, 40 órás munkahét bevezetését, ötezer főnyi, főleg diákokból álló ünneplő-éljenző tömeg vonult Lourenco Marquesben a mozambiki főkormányzó palotája elé, hogy köszöntse David Ferreira ezredest, a junta által kinevezett ideiglenes kormányzót. A Mozambikban 47 év óta először tartott szabad tömeggyűlést a „mozambiki demokraták” nevű csoport szervezte. Nyilatkozatokat adott ki Angola két függetlenségi mozgalma. Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) felhívásában május selsejét a portugál gyarmatosítás elleni harc napjává nyilvánította. Az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) nyilatkozatában kijelenti, hogy az önrendelkezési jog kivívásáig folytatja a harcot. Az FNLA meglepőnek nevezi Spinola tábornoknak azt az állítását, hogy a portugál uralom alatt álló területek népe még nem érett arra, hogy megválassza jövőjének útját. A nyilatkozat ezzel kapcsolatban rámutat, hogy éppen e gyarmati területek lakosságának igazságos küzdelme tette lehetővé, hogy Portugáliában leszámolhassanak Caetano fasiszta rendszerével. Guinea-Bissau és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja felszólította az új portugál katonai juntát, hogy haladéktalanul ismerje el a független Bissau-Guineát. A szovjet sajtó élénken kommentálja a Portugáliában kialakult helyzetet. A moszkvai hírmagyarázatok az események eddigi menetéből azt a következtetést vonják le, hogy Portugáliában olyan pozitív folyamatok indultak el, amelyek jelentősége messze túlterjed ennek az országnak a határain. A döntő pillanat lényege a Pravda szerint az, hogy az új rendszer mikor fejezi be a háborút Angolában és a többi afrikai területen, és mikor biztosítja az ENSZ megfelelő határozata értelmében a függetlenséget volt gyarmatai száméba. Kozmosz 650 A Szovjetunióban hétfőn Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 650. mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén elhelyezett berendezés segítségével folytatják a világűr kutatását A szputnyik berendezései szabályszerűen működnek. NÉPSZAVA Véget ért a repatriálás Indiából Kedden átlépte az India és Pakisztán közötti határt azoknak a pakisztáni hadifoglyoknak és internált polgári személyeknek az utolsó csoportja, akiket az 1971-es fegyveres konfliktus óta indiai területen tartottak. Az indiai hatóságok nem egész 8 hónap alatt 93 000 hadifoglyot és polgári személyt juttattak haza, és ezzel teljesítették a múlt év augusztusában Delhiben aláírt indiai—pakisztáni egyezmény egyik legfontosabb pontját. im. Nixon nyilvánosságra hozza a Watergate-jegyzőkönyvet Nixon elnök televízióbeszédben jelentette be, hogy 1200 oldal terjedelmű jegyzőkönyvet bocsát az ellene alkotmányos vádemelési vizsgálatot folytató bizottság rendelkezésére. A 24 iratgyűjtőt megtöltő jegyzőkönyv azokat az elnök részvételével lefolyt, Watergate-vonatkozású bizalmas megbeszéléseket tartalmazza, amelyeknek eredeti hangfelvételeit követeli a jogügyi bizottság. Olyan intézkedéseket foganatosítok, amelyek egyszer s mindenkorra megmutatják, hogy amit tudtam és tettem a Watergate-betöréssel és eltussolásával kapcsolatban, az pontosan úgy volt, ahogyan kezdettől fogva elmondottam — jelentette ki az elnök. Az íróasztala mögött feltornyozott 24 iratgyűjtőre mutatva Nixon közölte: a jogügyi bizottságnak való átadásukkal egyidejűleg az egész anyagot nyilvánosságra hozza, hogy az amerikai népnek is módja legyen véleményt alkotni a Watergate-üggyel kapcsolatos személyes szerepéről A jogügyi bizottság idézésében követelt 42 eredeti hangfelvétel helyett Nixon felajánlotta, hogy Peter Rodino, a jogügyi bizottság demokrata párti elnöke és Edward Hutchinson, a bizottság rangidős republikánus párti tagja a Fehér Házban hallgassa meg a®z eredeti hangfelvételeket, amenynyiben szükségesnek találják ellenőrizni a jegyzőkönyvek szöveghűségét. „Azt akarom, hogy egyetlen kérdőjel se maradjon azt a tényt illetően, hogy az elnöknek nincs rejtegetni valója ebben az ügyben” — jelentette ki Nixon. Befejezésül reményét fejezte ki, hogy a nyilvánosságra hozandó, „meggyőző és perdöntő” jegyzőkönyv lehetővé teszi a Watergate-ügy „gyors lezárását”, és hogy azután minden figyelmét a nemzetközi béke nagy kérdéseire — a közel-keleti békerendezésre, közelgő nagy fontosságú moszkvai látogatására —, illetve a sürgető hazai gazdasági- szociális problémák orvoslására összpontosíthatja. Osztrák elnökjelöltek .Politikai bomba robbant kedden — egy nappal Franz Jonas szövetségi elnök temetése után — az osztrák fővárosban: az ellenzéki néppárt elnöksége a korábbi tervekkel ellentétben nem Wilhelm volt alkancellárt, hanem dr. Alois Dugger innsbrucki polgármestert jelöli a június 23-i elnökválasztásra. A váratlan fordulat mögött a nyugati tartományok szövetkezése áll a bécsi vezetéssel szemben. A kormányon levő szocialista párt elnöksége ugyancsak ülést tartott kedden Bécsben. Ezen Kreisky kancellár előterjesztésére dr. Rudolf Kirchschläger jelenlegi külügyminisztert fogadták el a párt jelöltjének, és ezt az ajánlást a délutáni órákban országos párttanácskozás is jóváhagyta. A szocialisták döntése végleges, és a párt történetében először párton kívülit indítanak a legmagasabb állami tisztség ek nyerésére., m Kedd( 1974—75 *« szóló japán—magyar kulturális cseremegállapodást írtak alá Tokióban. A megállapodás egyebek között előirányozza fiatal kutatók és szakemberek kölcsönös tanulmányútjait, valamint kiállítások és folklóregyüttesek cseréjét.