Népszava, 1974. május (102. évfolyam, 100–125. sz.)
1974-05-16 / 112. szám
1974. május 16. F fim Hm ll`om híré 11 —jfiíműm llo~ skmmi h Ifjúsági parlament után Angyalföldön A fiatalság jó lendületben Jó lendületet vett az ifjúsági munka a XIII. kerület egészségügyi intézményeiben. Talán így summázhatnánk annak a beszélgetésnek a lényegét, amelyre két héttel az ifjúsági parlament után ültünk le a kerületi tanács egészségügyi osztályán dr. Pintér Pál osztályvezető főorvos szobájában, a mintegy 500 fiatal képviseletében megjelent ifjúsági vezetőkkel. Tulajdonképpen a parlamenten elhangzottak végrehajtásáról, a felmerült problémák megoldását szolgáló intézkedésekéről szerettünk volna hallani. Egyelőre azonban inkább még csak az aktuális gondokról esett szó. Egészségügyiek és továbbképzés Itt tartották az egészségügyben dolgozó fiatalok első ifjúsági parlamentjét, amelyen először találkoztak egymással ilyen hivatalos fórumon az angyalföldi egészségügyi fiatalok. Már csak azért is tanulságos volt ez a 165 „személyes” parlament, mert a részvevők a más-más kórházból, rendelőintézetből érkezett képviselők felszólalásaiban gyakran saját problémájukat hallhatták viszont, így azok, akik eleinte még egyéninek vélt gondjaikkal nem akartak előhozakodni, hamarosan érzékelhették, hogy itt kerületi, sőt országos szinten is közös gondokról van szó, amelyeknek megoldása is csak közös erővel lehetséges. Milyen fő problémák kerültek hát végül is a panaszlistára? Először is az egészségügyi középkáderek gondjai. A középszintű egészségügyi szakiskolát végzett fiatalokat nem ismerik el szakmunkásként s ezért a fizetésük is igen alacsony. Mivel pedig csak a hivatástudatból nem lehet megélni, sokan elmennek a kórházakból, rendelőkből (például a Chinoinba, ahol szakmunkásként alkalmazzák őket, magasabb fizetéssel. így aztán nem csoda, hogy a középkáder állások fele jelenleg is üres. Az általános ismereteket adó asszisztens, vagy ápolónőképző elvégzése után a fiatalok következő gondja a felsőfokú szakmai képzés. A parlamenten arra kértek választ, miért nem ismerik el ezeket a tanfolyamokat főiskolának? A szakszervezet jelenlévő képviselője rögtön biztató választ adott: néhány egészségügyi szakmát (gyógytornász, diétás nővér, stb.) felsőfokúvá szerveznek. Igen ám, de a laboros, aki fárasztó munkája mellett három éven át járt az esti tanfolyamra, továbbra sem érti, hogy ő miért nem kaphat ugyanolyan, diplomát, mint például a két éves (igaz, hogy nappali) iskolára járó gyógytornász? A röntgenes pedig még akkor is jobban jár, ha elmegy labor-asszisztensnek .... Ötven hely a nővérszállón Az egészségügyben dolgozó fiatal házaspárok új életük megkezdéséhez kevés támogatást kapnak. A vállalatnál dolgozók lakásépítésének segítését részletes jogszabályok rendezik, s más területeken is sokféle kedvezmény (pedagóguskölcsön stb.) ismert. Ők viszont legfeljebb szüleik pénzében bízhatnak... Elsősorban a fiatal orvosok problémája, hogy két évre szóló szerződésük meghosszabbításánál teljesen szubjektív szempontok alapján döntenek. A parlamenten igazságos, objektív mérce megállapítását sürgették. E kérdés részletes megvitatása még hátra van, a nővérszállók ügyében viszont már a parlamenten megkapták a biztató választ: hamarosan újabb 50 helyre számíthatnak. A KISZ-esek anyagi lehetőségei meglehetősen korlátozottak: csupán a tagdíjbevétel 50 százalékával gazdálkodhatnak biztosan. Ezt egészítik ki az esetenkénti szakszervezeti támogatás. No, meg, a leleményesség... A Madarász utcai Gyermekkórház fiataljai például rendszeres könyvterjesztéssel gazdagítják a KISZ kasszáját. A társadalmi munkavállalások mellett, az egészségügyi KISZ alapszervezetek szocialista szerződéseket kötnek a környező üzemekkel, vállalatokkal. Segítenek nekik a kórházi elhelyezésben, elvégzik a munkaalkalmassági és a szűrővizsgálatokat, biztosítják a veszélyes munkahelyek állandó egészségügyi ellenőrzését. Cserében sportolási, szórakozási lehetőséget kapnak. Ami már megvalósult Az ifjúsági munka megújult lendületét jelzi, hogy az üzemi négyszögön belül mindenütt megerősödött a KISZ „pozíciója”. A parlamenten felmerült javaslat alapján a fiatal dolgozók erkölcsi megbecsülésére új kitüntetést hoztak létre: „Az egészségügy ifjú kiváló dolgozója” címet. Az ifjú parlament okozta „pezsgésben” alakult meg a fiatalok kezdeményezésére a Visegrádi utcai szakrendelőben az első szocialista brigád is. A fiatalok parlamentje vetette fel, hogy a kerületi tanács egészségügyi állandó bizottságában nem ártana fenntartani egy helyet a fiatal középkáderek képviselőjének. Ez az ajánlás máris megvalósult. S hogy a többi felvetett probléma megoldásához is hozzálátnak-e az illetékesek, azt hamarosan módja lesz ellenőrizni is a fiatalok testületének. Úgy döntöttek ugyanis, hogy az előírt, kétévenkénti parlamentek helyett, az ő testületük ezentúl félévenként ül össze. A legközelebbi parlament megrendezését a Róbert Károly körúti kórház fiataljai máris vállalták. Ennek legizgalmasabb része feltehetően annak a nyolc fiatal képviselőnek a beszámolója lesz, akit a budapesti parlamentre delegáltak ... Deák András NÉPSZAVA A Habselyem- és Kötöttárugyárban szívesen és nagy türelemmel foglalkoznak a fiatalokkal. Papp Johanna is itt ismerkedik a varrószakma fortélyaival (Pólya Zoltán felvétele) Az új lakótelepekre egy délelőttünk jutott. A lakások többsége kétszobás, de a nagyobb sem ritka. A konyha viszonylag kicsi, a hozzátartozó étkező azonban sehol sem hiányzik. * Lakáshoz jutni persze Norvégiában sem könnyű, a fiatal házasoknak gyakran öt évet is várniuk kell. A bútorok általában egyszerűek, legdivatosabb a színesre Sorsok, életek Festő a gyárban A Hajó- és Darugyár asztalos műhelyében, az egyik munkapad mellett, vékonydonga jú fiatalember dolgozik: Kovács János mázoló szakmunkás. A festő 1972 decemberében, a XIV. kerületi népfront bizottság Thököly úti klubjában rendezte első, önálló kiállítását. A műhely egyik sarkába húzódva beszélgetünk a kiállításról, s az útról, amely ide a gyárba és a festőpalettához vezetett, 1951-ben született Csongrádon. Édesapja betanított lakatos, édesanyja háztartásbeli. Két testvére van, öccse asztalos, húga számítógép programozó, mindketten Csongrádon élnek. — Hogyan kerültél Pestre? — Gyermekkoromtól kezdve szenvedélyesen szerettem rajzolni, festeni. Az általános iskola befejezésekor, tanáraim biztatására jelentkeztem a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Édesapám először tiltakozott, nem akart engedni. Csak amikor felvettek és én Pestre kerültem, barátkozott meg a gondolattal, hogy művészetekkel foglalkozom. Sőt, büszke lett arra, hogy a fia „viszi valamire”, netán művész, igazi festőművész lesz. Kovács János pályája reménykeltően indult. Aztán megtorpant. A gimnázium befejezése után sikertelenül felvételizett a főiskolára. Igaz, a főiskolára előkészítő egyéves esti Stúdióra bejutott. Szülei — úgy érzi — csalódtak benne. Azt akarták, hagyjon fel terveivel, menjen haza, s dolgozzon otthon, mint szakmunkás. Nem ment. Célja ekkor még az volt, hogy elvégzi a főiskolát. De nem így történt. Végül is szakított a főiskolával. A munkáséletet, a munkás sorsot vállalta. 1972-ben a Hajó- és Darugyárba került. Járt Párizsban is. — Világot látni nagy élmény, de saját világunkat meglátni ezerszer nagyobb. Felfedezni odakint, hogy mennyi érték, gazdagság rejlik a hazai tájakban, emberekben, viszonyokban — jelentős felismerés! Hazatérésem után tartalmukban változtak meg kapcsolataim a környezetemmel, munkámmal. Eltűntek belőlem bizonyos vélt sérelmek, s ami szintén megvolt bennem: a balosság. Vendéghallgatója lettem a marxista esti egyetemnek, és aktívan bekapcsolódtam a gyári KISZ- szervezet munkájába. A napi munka után pedig a vászon elé ülök, hogy képekké fogalmazzam gondolataimat, érzéseimet a munkásokról. Ennek a kitartó munkának az eredményeként valósulhatott meg Kovács János első kiállítása. Helyes utat választott Kovács János, mert a munkássors vállalásával tagadja azt a téves szemléletet, amely szerint a munkás felemelkedését csak az jelenti, ha kilép saját köréből, ha valami más lesz és nem munkás. Igen, mert vállalni merte az önmegvalósítás nehezebb útját, s mert őszintén hisz magában, céljai elérésében. Munkás festő, vagy festő munkás lesz-e Kovács Jánosból? Erre a kérdésre csak a következő évek adnak majd választ: az a sok-sok — ma még festetten — kén, amii terveiben, elképzeléseiben ma gazdag színekben pompáik. B. Nagy Tibor Jegyzet Zalai tapasztalatok Zala megye „fiatal” megye: majdnem minden második lakója fiatal, több mint 115 ezren tartoznak életkoruk szerint az ifjúsági törvény hatáskörébe. Ez a tény egyszersmind a téma fontosságát is jelzi a dunántúli megyében. S úgy is kezelik: az MSZMP KB 1970 teleni ifjúságpolitikai határozata óta csak a tanácsok 89 alkalommal foglalkoztak ifjúságpolitikai kérdésekkel. A politikai és társadalmi szervezetek pedig még ennél is többször. Most legutóbb például a KISZ Zala megyei bizottsága tárgyalt az ifjúsági törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól. Sokat tettek Zala megyében mind a párthatározat, mind pedig az ifjúsági törvény érvényesüléséért. A KISZ megyei bizottságának tanácskozásán összegezték a sokfajta kezdeményezést, a fejlődés különféle tényeit és adatait. Ezek felsorolása nem lenne érdektelen. A zalai tapasztalatok közül azonban most leginkább két olyan jelenségre érdemes figyelmet fordítanunk, amelyek — úgy véljük — nemcsak Zalában, hanem országszerte felfedezhetők. Az ipar és a mezőgazdaság között bizonyos „egyensúlyzavar” tapasztalható az ifjúsági törvény végrehajtásában. A vizsgálatok ugyanis Zalában azt mutatják, hogy a mezőgazdasági üzemek bizonyos „késésben vannak” az ipariakhoz képest. Csak az állami gazdaságok tartottak például velük lépést abban, hogy a törvény végrehajtási rendeletéi időben feldolgozzák, s elkészítették helyi intézkedési terveiket. A termelőszövetkezetek jó része viszont késve, csak a megyei tanács felszólítására készítette el ezeket, s a fogyasztási szövetkezetekben is ugyanez volt a helyzet. A megye mezőgazdasági üzemeinek mintegy 20 százaléka ma sem rendelkezik ilyen helyi intézkedési tervekkel. Ezek zömmel kis termelőszövetkezetek, ahol kevés a fiatal. A KISZ megyei bizottsága mégis elhatározta, hogy mindent megtesz e „fehér foltok” felszámolásáért. Nagyon helyesen teszik, hiszen a törvény mindenkire vonatkozik, hatóköréből egyetlen fiatal sem maradhat ki. De nemcsak „fehér foltokban” mutatkozik meg az a bizonyos egyensúlyzavar az ipar és a mezőgazdaság között, hanem a már elkészült intézkedési tervek minőségében, színvonalában is. Néhány helyen ezek túl általánosak, esetenként egyszerűen megismétlik a törvény és a miniszteri jogszabály mondatait. Ennek elsősorban az az oka, hogy az ipari üzemekben — nemcsak Zalában, hanem mindenütt —nagyobb hagyományai vannak az ifjúsággal való tudatos és politikus foglalkozásnak, mint a mezőgazdaság kollektív gazdaságaiban, amelyek legtöbbje alig „idősebb” másfél évtizednél. Annak a társadalmi munkamegosztásnak, amely az ifjúság ügyeiben Zalában és másutt kialakult, ezt a tényezőt különös figyelemmel kell kezelnie. Több erőt kell fordítani az „egyensúlyzavar” helyreállítására, s ennek a mezőgazdasági üzemnek fokozottabb elvi-politikai támogatásában kell megnyilvánulnia. A másik jelenség is bizonyos felfogásbeli különbségeken alapul, csakhogy ez már a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt fellelhető. Arról van szó, hogy jó néhány üzemben, vállalatnál, termelőszövetkezetnél a gazdasági vezetés különböző szintjein, különbözően ítélik meg az ifjúsági törvény végrehajtásának fontosságát. A tapasztalatok szerint az üzemek vezetői majd mindenütt megfelelően foglalkoznak az ifjúságpolitikai kérdésekkel. Ám a legkifogástalanabb helyi intézkedési terv sem éri el a célját, ha „lejjebb” — a gyáregység, a műhely szintjén — az üzemvezető, vagy a művezető nem ismeri, vagy „eggyel több papírnak” tartja, mondván: én tudom, hogy kinek milyen munkát adjak, mennyit fizessünk, mi jár neki... Ez a szemlélet olykor igen erős gátja lehet az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósításának. Ezen a téren is erősíteni kell tehát a törvény végrehajtásának munkáját. Mégpedig ugyanannak a társadalmi munkamegosztásnak az alapján, amely az ifjúságpolitikában az egész országban kialakult. Sehol sem szabad magára hagyni a KISZ-szervezetet a mindennapos, apró ügyek vitáiban, sem azzal, hogy „van egy jó intézkedési tervünk, érvényesítsék most már a jogaikat a fiatalokr’. Az ifjúsági törvény azonban nemcsak a fiatalokra, áanem mindenkire vonatkozik. Végrehajása az egész társadalom érdeke. Mindannyiunké, egyformán. Sztankay József 7 Lányok, fiúk Norvégiában Az útikönyv szerint Oslóban most esős és hűvös időnek kellene lennie, de a repülőtéren napsütés fogad, s ugyanilyen napsütésben telik el az egy hét, amit a norvég fővárosban töltünk. Az idő mellett még egy kellemes csalódás: nyoma sincs az északiak állítólagos hűvösségének, gépies udvariasságának. Akikkel találkozunk — fiatalok és idősebbek — valamenynyien közvetlenek, barátságosak. Milyenek a norvég fiúk és lányok? Természetesen szőkék és sudárak. Itt aztán — hála a vitamindús, bőséges reggeliknek és a délután öt óra körüli vacsoráknak — nem látsz dagi bakfisokat, pocakos húszéveseket. Öltözködésben hozzánk hasonlítanak. Egyenruha a farmeröltöny és a lányokon gyakori a cigányszoknya. Iskolába, munkahelyre, azonban ők is nadrágban járnak. A tankönyveket és az elemózsiát pedig 6—16 éves korig mindenki hátizsákban hordja. Fiatalasszonyokkal először a Frogner-parkban találkoztunk. Itt láthatók Vigelandnak, a norvégok egyik legismertebb szobrászának és építészének alkotásai. A hatalmas, néha már félelmetes bronz- és kőemberek között kerek képű gyerekek játszanak, kismamák babakocsit tologatnak. A kicsinyek szinte kivétel nélkül világosszőkék. A már nagyobbacskák csapatostul rohangálnak a tereken, gyakran még az utcákon is. Óvodába kevesen járnak. Többnyire a mama vigyáz rájuk. . A norvég nőknek összesen 17 százaléka dolgozik. A szülési szabadság három hónap, aki ezután nem megy vissza a munkahelyére, elveszíti az állását. Edda Espeland, a Szirén című női folyóirat munkatársa panaszkodik: — Szülés után a legtöbben kénytelenek vagyunk otthon maradni, s csak akkor kezdhetünk ismét dolgozni, ha felnőttek a gyerekeink. Akkor aztán szinte mindent elölről kell kezdeni. pácolt fa. A szobákat szívesen díszítik népművészeti tárgyakkal. Akárcsak az öltözködésben, a lakberendezésben is mértéktartóak. A népművészetet elsősorban a fiatalok kedvelik, s a tánczenében, mint nálunk, náluk is szívesen alkalmazzák a népzenei motívumokat. A popzenével, a tánccal szombat este találkoztunk. Három ifjúsági klubot kerestünk fel. A tagsági könyv kötelező, s emellett mindenütt van belépődíj is. Az első helyen a zene és a hangulat legjobban a régi Metró-klubra emlékeztetett. Jó zene, viszonylag szolid árak és egyszerűen, de csinosan öltözött lányok. A második klubot bizony megirigyeltük. Itt nemcsak táncolni lehet: a három emeleten kényelmesen elfér a dzsesszklub, a képzőművészeti kiállítás, a játék- és a táncterem. A legizgalmasabb élményt mégis a harmadik klub jelentette. Mire bejutottunk, fél 11 is elmúlt. A hatalmas, sötét pincében nehezen találtunk egy viszonylag csöndes sarkot. Beszélgetőpartnerünk, Freddy Schanzen többször is figyelmeztetett: — Menjetek már, mert minden percben jöhet a rendőrség. Kábítószereseket keresnek. Szívni nem itt szívják, de vásárolni a klubban lehet. (A hasis a leginkább elterjedt kábítószer Norvégiában, és meglehetősen sok gondot okoz nemcsak a rendőrségnek, hanem az egész társadalomnak. 20 év körüliek fogyasztják legfőképpen.) Freddy azt mondja, nincs is más szórakozása, hobbyja, mint a klub. Napközben automatákat szerel, szakmunkás. Nemrég múlt 22 éves, egyelőre a szüleivel lakik egy háromszobás lakásban. Anyja és apja ugyancsak munkások. Egy hét alatt persze nem lehet megismerni egy országot, még egy várost sem. Mégis sokkal több az élmény, a tapasztalat, mint amennyi egy írásba belefér. Hol van még a Bygdey-félsziget és a Belváros, közt közlekedő kishajó, amelyen lánymatrózok teljesítenek szolgálatot, és hol van a fjordoknál tett kirándulás, a rengeteg, színes tulipán, az ablakokba akasztott habos függönyök, a sajttal összefőzött lepényhal íze... az egész kedves Norvégia. Rojkó Júlia