Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)
1974-08-08 / 184. szám
1974. augusztus 8. Losonczi Pál fogadta Ali Yatát Hazánkba érkezett Ali Yata, 11. Hasszán marokkó király személyes megbízottja. Kíséretében van Maatti Jario nagykövet. Ali Yata fogadására a repülőtéren megjelent Szabó István, az MSZMP KB és az Elnöki Tanács tagja, továbbá Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadta Ali Yatát. Ali Yata átadta a király Losonczi Pálhoz intézett üzenetét. A találkozó során Ali Yata tájékoztatta Losonczi Pált Marokkónak a Spanyol-Szahara ügyében kialakult álláspontjáról és eszmecserét folytattak a két ország kedvezően fejlődő kapcsolatairól. A megbeszélésen jelen volt Szabó István és Garai Róbert, valamint Maatti Jario nagykövet. Aczél György Tolna megyében Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán Tolna megyébe látogatott. A délelőtti órákban a megye vezetői tájékoztatták a megye politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági helyzetéről, fejlődéséről. Ezt követően Aczél György a megyei pártbizottság nagyaktívai ülésén az időszerű bélés külpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. A délutáni programban szereplő városnézés után Aczél György a megyei vezetők társaságában Paksra látogatott, útközben felkereste a dombori Holt-Dunánál levő megyei ifjúsági vezetőképző tábort is. Pakson a járási és üzemi vezetők kalauzolásával megtekintette a modern konzervgyárat. Aczél György a Paksi Állami Gazdaságban fejezte be Tolna megyei látogatását. Ott megtekintette többek között a gazdaság házi brigádja által jelentős költségmegtakarítással épített tízezer férőhelyes új sertéstelepet. NDK-beli munkára Augusztus 25-ig lehet jelentkezni Augusztus 25-én zárul a NDK-ba utazó fővárosi fiatalok jelentkezése. Eddig több, mint ötszáz fiatal nyújtotta be jelentkezését. Többségük július elejétől részt vesz a kiutazók számára szervezett német nyelvtanfolyamokon. A hátralevő időszakban — a VIII., Baross u. 126. szám alatt — még elfogadják forgácsoló, lakatos, vegyipari és villanyszerelő szakmunkások, továbbá betanított munkára férfiak és nők jelentkezését. Új munkalehetőség a Neues Deutschland berlini nyomdaüzeme, ahol szakképzetlen fiatalok betanítását vállalják. A feltételeknek megfelelő fiatalok különvonaton október első felében utaznak az NDK-ba. KÖZÉLET Háromtagú szakszervezeti küldöttség érkezett szerdán Tatabányára a Komárom megyével testvérmegye kapcsolatban levő Csecsen-Ingus ASZSZK- ból. A vendégek látogatásuk során a szocialista munkaversennyel, a munkavédelemmel, a társadalombiztosítási kérdésekkel kapcsolatos szakszervezeti munkával, a szakszervezetek nevelő-kulturális és felvilágosító tevékenységével ismerkednek. Szerdán elutazott Budapestről Michal Sabolcik miniszter, Csehszlovákia árhivatalának elnöke, aki dr. Csikós Nagy Béla államtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének meghívására időszerű árpolitikai kérdésekről folytatott megbeszéléseket. Az MSZBT meghívására szerdán Budapestre érkezett J. P. Lebegyinszkaja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége leningrádi tagozatának elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Haynal Kornél, az MSZBT országos elnökségének tagja, az Ország- Világ főszerkesztője fogadta. KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Dózsa Artúr egészségügyi minisztériumi főosztályvezetőt, több évtizedes kiváló szakmai és társadalmi munkája elismeréseképpen a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetést dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter adta át. Szülők között - otthontalanul A gyermeki kiszolgáltatottság mindig megdöbbentő ! Az a kisfiú, akit néhány hete megismertem, veszélyben van. Testi, szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt. (Nevét és lakhelyét a rá való tekintettel nem közöljük, nem szeretnénk, ha szülei rajta töltenék ki haragjukat.) Tíz éve született D.-n, törvényes házasságban. Fékezhetetlen, iszákos apja akkor még csak az anyját verte gyakorta. Őt békén hagyta. Egyéves sem volt, amikor a helyi rendőrség eljárást indított örökké kocsmázó apja ellen, ifjúság elleni bűntett vádjával. Édesanyja 1967-ben meghalt. Apja újra nősült, majd két féltestvére született, így most három gyerek szorong egy parányi albérleti helyiségben, amely lakásul szolgál az öttagú családnak. Az apja mogorva ember. Ritkán nevet. És sűrűn eljár a keze, akárcsak nevelőanyjának, aki mindennel veri, ami a kezeügyébe akad. Iskolába azért szeret járni, mert ott nem bántják. S mert „gyakorlatiból” nagyon ügyes, sokszor megdicsérik. A többi tantárgy nehezebben megy. Nem tud figyelni. Tele van daccal, félelemmel. Pedig — éles eszével — jó tanuló is lehetne. De otthon, az asztal mellett kuporogva, csak azt lesi, mikor jön a következő pofon. Az iskolaigazgató azt kérdezte tőle nemrégiben, igaz-e, hogy sokszor kikap szüleitől? Először hallgatott. Aztán kibuggyant belőle a keserű igazság, amit le sem tagadhatott volna. Tornaórákon tanítója és társai nemegyszer észrevették az egész testét elborító ütésnyomokat. Az E.—T.-i iskola tanítónője — a gyerek tanára — járt nevelőanyjánál környezettanulmányt készített, s ennek alapján az igazgató jelentést küldött E.-be, a Gyámügyi Hivatal vezetőjéhez. Javasolják, hogy foglalkozzanak a gyerek ügyével. Jónak látnák, ha elkerülne otthonról, míg nem késő! A gyerek is elvágyódik. Kétségbeesett leveleket küldözget anyai nagyanyjának, hogy vegye magához. Ösztönösen érzi tán, hogy a „családból” ő az egyetlen, aki sorsával törődik. Szüleit a nagymama puszta említése is gyűlölettel tölti el. Hallani sem akarnak róla. „Oda nem mehetsz —■ mondogatják. — Hogy felhasználjon ellenünk?” Nem tagadják, a kisfiú és anyai nagymamája szeretik egymást. De ez számukra teljesen közömbös. Az apa megtiltotta a gyereknek a látogatásokat is. A vézna, kopott kék ruhás fiúcskától megkérdeztem, szereti-e nevelőanyját? Azt válaszolta — nem. Az apjától: miért verik a gyereket? — Mert nagyon rossz — válaszolta... Nevelőanyja a kék foltok említésekor kétszer is elárulta magát. Egyszer azzal, hogy „tudják-e bizonyítani?”. Mármint a foltokat. Másodszor ezekkel a szavakkal: „Ha a gyerek elkerülne tőlünk, nem számítanánk háromgyerekes családnak. És akkor hátrább kerülnénk a lakáskiutaló listán ...” A fiúcska tehát azért „kell” nekik, hogy mielőbb meglegyen a lakáskiutaló. Hogy szenved köztük, mert a legminimálisabb törődést és szeretetet sem kapja meg tőlük , az nem érdekli őket. A Btk. 274. paragrafusa kimondja: ifjúság elleni bűntettet követ el az, aki a „nevelésére, gondozására bízott kiskorú (gyerek) testi, szellemi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztetiA törvény szavaihoz csupán azt tenném : 0*773. pítverek vér szerint és törvény szerint is természetesen az apáé. Ezért anyai nagyanyja hiába akarná megosztani unokájával szobakonyhás, kényelmes otthonát és szeretetét. E pillanatban semmit sem tehet. Nem is hiszem, hogy neki kellene megtennie a döntő lépést. Hanem D. és E. illetékes gyámügyi hivatalának. Mert ennél az „ügynél” a gyerek érdekeit egy 72 éves idős asszony már nem tudja, az életerős apa viszont nem akarja képviselni. Márpedig valakinek képviselnie kell! Szabó Irén: Ki ne emlékeznék négy évvel ezelőttre, amikor hetekig rettegett az ország, elpusztítja-e a megáradt Tisza környékét, hiszen történelme során legmagasabbra duzzasztotta szintjét. Az idei nyár aggodalmat is hozott, újra megáradtak a folyók, pusztítottak, félelemmel töltötték el a közelükben lakókat. Immár cáfolhatatlan, időnként visszatér az árvízveszély. A két árvíz tanulsággal szolgál. Volt-e ember, akit nem fogott meg a féltés, hogyan lesz holnap a Tisza mentén? Ezrek és ezrek dolgoztak a gátakon, a hátország friss erőt küldött, biztatást és segítséget. Hosszú éjszakák, rövid nappalok jártak a védekezőkre, egyaránt részt vállaltak a bajból, múlasztották a veszélyt. Minden percnek értéke volt. A homokzsák felért a kenyérrel. A vizek fenyegettek. Nem először. Esett, esett az eső, duzzadtak a folyók, Tisza, Maros, Körösök, át-átcsaptak a gátakon, hideg szelek fújtak földjeinkre, megcsappantották hitünket, kisebbet kanyarítunk az idei kenyérből? Ez lesz a szűk esztendő? Semmiképpen. Igazi próbára tevő nyár, árvízzel, fenyegetett. Medrükből kilépő folyók, átázott töltésoldalak, tömén télén sok víz, néhol magasabban hömpölygött, mint 1970-ben. Iszonyatosan rengeteg, tengernyi víz. Veszély. Honnan volt erő a megfékezésére? A technika sem tehet csodákat, az emberi akarat is véges. Csak a közösség akarata végtelen, legyőzhetetlen, párosulva kellő szervezettséggel és műszaki felkészültséggel, csodákra képes. Közösségi próba volt. Embert formáló napok. Jól álltak. Esőben, sárban, napsütésben, versengve, egymást felülmúlva a gátakon, a homokzsákerdők alatt, gépek, teherautók, kétéltűek, adóvevők mögött, munkások, tsz-tagok, munkásőrök, katonáit, mindenütt hősiesen a víz ellen, elszakadva az otthontól, a családtól, kialvatlanul, elcsigázva, de napról napra erővel, hittel és bizakodással. Ülve aludni a gátakon, a teherautók kormánykerekei mellett, az összezsúfolt szálláshelyeken, vagy álmatlanul virrasztva várni a reggelt, az új, a nagyobb reményt, így éltünk. A gazdasági megterhelés, az emberi megterhelés napjaiban, veszélyben, nagyobb, erősebb közösségben. A segítség, a helytállás szembeáradt a vizekkel. A folyók gyorsan rohannak, kicsap medréből a víz. Félelemmel tölti el az embert. Arcok vonulnak előttem, a kiköltöztett családok merev fotográfiai, térdre rogyó épületek, úszó-sodródó tárgyak, értékek, a panaszok apróbb-nagyobb zsolozsmáit hallom, a tönkrement, vízpusztított földek szomorú arcát bámulom, a felázott és latyakos búzatáblákon kínlódó kombájnokat, betakarítják a termést, az élet mégis győzedelmeskedik. A közösség. A közösségi összefogásnak látványossága, romantikája is van. Melegsége. Táplálkozhat belőle az ország. Megtanultuk: abszolút védelem a pusztító vizek ellen ma még nincs. Csupán egyetlenegy lehetőség, a közös sors ereje, az ország közössége. A jól fizetett és jól karbantartott vízügyi apparátus — érdemei nemzetközi elismerést teremnek —, kevés a folyamatos biztonság megteremtéséhez, az ország anyagi erőfeszítésére is szükség van, az anyagi áldozatvállalásra. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán jelentős összeget szánt ilyen célra. Az 1970-es árvíz óta gyorsított ütemben, tervszerűen tart hazánkban az árvédelmi művek megerősítése, hiszen a leghősiesebb erőfeszítés sem elegendő, ha az árvédelmi művek alapvető hiányosságaival küszködünk. Sokat tettünk ezért, de a további feladatok is hatalmasak, nemzetközi összefogással, beruházással szabályozni, rendezni vizeink sorsát, jövőjét, monumentális tározókat építeni. A veszély közösségteremtő erő. Még inkább a békés hétköznapok. Példákat sorolhatnánk: a kitelepítettek hogyan találtak fedelet fejük fölé, szerető gondoskodást, ami enyhített a megrázkódtatásukon, kárba veszett reményeiken, anyagi romlásukon. Makó példájára utalunk, négy esztendeje Hódmezővásárhely nyújtott baráti, testvéri segítséget, ételt, jó szót, szállást és megbízható közérzetet a kitelepítetteknek. Akkor nekik Vásárhely volt Magyarország. Azóta is tart a két város kapcsolata, a szocializmus új jegyével gazdagítva a várostörténetet. Idén nem kellett Makót elhagyniuk a bajbajutottaknak, s a veszélyeztetett több száz családot szerető gondoskodás vette körül Áradt a segítségt végig, amerre a veszély harangjai szóltak. Az ország lelkiismeretből, együttérzésből jelesre vizsgázott és nagyon szépen. Csak így, együttes erővel, közösen tudjuk megvédeni az életeket, értékeinket, a mindennapi munkánk eredményeit. A hosszú, nyugtalan éjszakáknak vége, elcsitultak a félelmek, megnyugodtak a folyók Teszik a dolgukat. Az ember megharcolta a maga harcát. Tulajdonképpen harcra született, s a kollektív győzelmek nagy-nagy örömeire. A helytállás napjai után most a látványosság nélküli, mindennapos helytállás idejét éljük. Mint a gátakon, most is, az ország legnagyobb tartalékai mi vagyunk. A szocializmus kincsesbányái. Mindőnk kicsit jobban, szervezettebben, érzőbb szívvel dolgozik, hamarabb készen lesz a terülőasztalkám. Az időszaki hősiességet átmentjük a hétköznapokba. A mindennapok közösségében, emberi tartással, szocialista elkötelezettséggel munkálkodunk, ugyanúgy, mint a gátakon. A vizek példáján. Sz. Lukács Imre frizek példáján NÉPSZAVA Falakat húzni Más oka lehet tehát annak, hogy a szövetkezet lakások helyett inkább falakat épít. Ennek oka — mondja Vundele György, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának osztályvezetője —, hogy ha az építőszövetkezet összeszereli egy ház vázát, már megkapja az összköltség 50—60 százalékát. Minthogy a vázszerelés megy a legegyszerűbben és leggyorsabban, a szövetkezet „előreszalad” a félig kész házakkal és elhanyagolja a befejező munkákat... Nem tartjuk elfogadhatónak, erkölcsösnek ezt a megoldást. Még akkor sem, ha anyagi nehézségekkel küzd az kifizetődőbb Április 4 Építőipari Szövetkezet Az anyagi gondokat másképp kell megoldani, nem így. Módosítani kellene tehát az anyagi ösztönzés jelenlegi formáján. El kell érni, hogy a kész lakások átadása legyen a legkifizetődőbb. De miért küzd anyagi gondokkal az Április 4 Szövetkezet? Miért kényszerül arra, hogy számára kedvezőtlen hiteleket vegyen fel a banktól? Mi az oka annak, hogy a beruházó — a Centenárium Lakásépítő Szövetkezet — is majdnem olyan szegény, mint a templom egere? Hogyan lehet örökös pénzzavarban építkezni ? A hitelezés bonyodalmai — Az Áprilisi Szövetkezetnek csak akkor van elegendő pénze, ha fizet neki a Centenárium. A Centenáriumnak viszont csak abban az esetben, ha hitelt kap az OTP-től — magyarázza Vundele György. — Kulcsszerepben van tehát az OTP. Tőle viszont valósággal úgy kell „kiimádkozni” a pénzt. Ahhoz, hogy hitelhez jusson a Centenárium, először össze kell szednie a lakásszövetkezet tagjait s be kell kasszíroznia tőlük az előtörlesztés össze- 5 Lakás helyett Még mindig csak ígéretek Március végén riportot közöltünk Lakás helyett ígéretek címmel arról, hogy vontatottan halad, akadozik Mátyásföldön a Centenárium Ifjúsági és Munkáslakásépítő Szövetkezet építkezése. Most ismét a helyszínen jártunk, s megnéztük: mi a helyzet? Sajnos, a múlt év novemberére ígért 114 lakásMielőtt választ keresnénk, már egy másik kérdés is elénk ötlik: miért olyan néptelen ez a lakótelep, amely már messziről valóságos városrésznek látszik? Nem túl sok itt a félig kész és lakatlan ház? — De igen — sóhajt Herényi Csaba, a Centenárium igazgatója. — Ha körülnéz a lakótelepen, mindössze 4 teljesen kész házat lát, 76 lakással és vagy tíz olyan nagy épületet, amelynek csak a váza áll, 511 lakással. Mindemellett javában folyik további 138 lakás alapozása is. Ha ettől a 138-tól eltekintünk, még akkor is 511:76 a félig kész és átadott Lakások aránya, vagyis mintegy 85:15 szából 38-cal még mindig adósak az építők ... Nagy társadalmi erők lendültek mozgásba, amikor a párt Központi Bizottsága és a kormány határozatot hozott a munkáslakás-építés kibontakoztatásra. Miért nincsenek jobban kiaknázva a lehetőségek? Mi késlelteti, fékezi ezt az építkezést?zalékarány. Nagyon kedvezőtlen ez az arány! Szerintem a 60:40 százalék volna az ideális. Az építkezés legnagyobb kivitelezője, az Április 4 Építőipari Szövetkezet azzal mentegeti magát, hogy nagyon munkaigényesek az összeszerelt házak belső munkái és nincs elég kőművesük, szakmunkásuk hozzá. Arra azonban már nem tudnak kielégítő választ adni, hogy akkor miért nem fogadták a Folyami Kavicskotró Vállalat kőműveseit az ősszel, pedig az építkezés két védnöke, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a budapesti KISZ-bizottság kérésére azért mentek oda a munkások, hogy kisegítsék a szövetkezeteknél, mely átlagosan húszezer forint családonként. Egy lakásépítkezés csak akkor minősül munkáslakás-építkezésnek, ha a dolgozó vállalata is hozzájárul az építési költségekhez. A Centenáriumnak tehát a dolgozók vállalatától is inkasszálnia kell. Minthogy a Centenárium taglétszáma ma már meghaladja a hatszázat, aligha szükséges részletezni, milyen hosszadalmas dolog ez. Mindez azonban még nem elég. Az OTP ugyanis csak akkor folyósít hitelt, ha költségvetés készül minden felépítendő házról, s ezt a költségvetést a kivitelező — az Áprilisi Szövetkezet — is felülvizsgálja. Ha azonban a kivitelező 8—12 hónapig „ül” rajta, akkor az OTP is csak 8—12 hónap múlva fizet. A pénzügyi eljárások rejtelmeiben járatlan ember fejcsóválva olvashatja ezt a procedúrát. Ami egyébként nem is bonyolult, ha egy vagy legfeljebb néhány társasházat építenek valahol. Ott jól beválik ez az eljárás. De amikor több mint két és fél ezer lakásról van szó (ennyit kell felépíteni a Centenáriumnak 1978 végéig), akkor már kínosan hosszadalmassá válik az ügy. Ami még jobban elnyúlhat, ha egy „homokszem” kerül valahol az ügyintézés gépezetébe. Márpedig kerül. Ilyen „homokszem” például a 8—12 hónapig vizsgált költségvetés, vagy a vállalatok pontatlan, szakszerűtlen ügyintézéséből eredő sok késés. Egy ilyen nagy kollektíva építkezéséhez nem egyéni, hanem kollektív hitelezésre lenne szükség. Nem a lakásszövetkezet tagjainak kellene — egyenként — hitelt adni, hanem a lakásépítő szövetkezetnek. Vagy valami más megoldást kellene keresni. Sok minden történt hazánkban a munkáslakásépítés ügyéért. Megjelent egy párthatározat, amit jó kormányrendelet követett, megmozdultak a társadalmi szervezetek, több milliárd forintot adtak össze erre a célra a fővárosi vállalatok. Furcsa volna, ha itt a hitelezés procedúrái miatt futna zátonyra a sok akarás és erőfeszítés. Magyar László -----------—-------. Kedvezőtlen arány A Balatonnál a nyári hónapokban nagy szerep jut a légirendészetnek, feladatuk az ellenőrzés valamennyi területére kiterjed. Korszerű technika segítségével állandó kapcsolatban állnak a balatoni közlekedés- és vízi rendészettel. Képünk: ellenőrző körútra indul a rendőrség repülőgépe és a „Moszkva” rendőrségi mentőhajó (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele)