Népszava, 1974. szeptember (102. évfolyam, 204–228. sz.)
1974-09-01 / 204. szám
1174. «september 1. Szovjet segítséggel ifjjátsznletik is Az öt kiemelt gépipari ötéves tervet Tisztázotvállalat egyike a Magyar tak-e a Magyar Hajó- és Hajó- és Darugyár. Sorsa- Darugyár kérdései perrói évek óta vitatkoznak, ről érdeklődünk a gyár Az idő azonban sürget, el vezérigazgatójától. Szép kell készíteni az ötödik Jánostól. A kazán marad! — Az eredeti elképzelések módosultak — tájékoztat a vezérigazgató. — Az illetékes állami szervekkel egyetértésben a kazángyártást megtartja a vállalat. Számításaink szerint minimálisan évi 200 millió forintos rendelésállomány szükséges ahhoz, hogy ne legyen veszteséges a gyártás. A nehézipar, a külkereskedelem ezért segítséget ígért a kapacitás kitöltéséhez. 1974— 1975-re 300—350 millió forint értékű rendelésünk van már. A piaci helyzet azt ígéri, hogy 1978-ig az alapterhelés folyamatosan biztosítható, ezt követően pedig, a bükkábrányi erőmű építésének megkezdő— A hajógyártás jövője hogyan alakul? — Az utolsó tengerjáró hajó, amelyet gyártottunk, a napokban hagyta el a gyárat. Ez a termékünk ugyanis az állami támogatás ellenére is veszteséges volt. És túlságosan munkaigényes: egy hajóban annyi munkaóra van, amennyivel majdnem három 100 tonnás úszódarut építhetünk, nyereségesen. — A folyami hajógyártás is csökken? — Nem, de a jelenlegi termelési módszerekkel, technológiával aligha biztosítható a gyártás gazdaságossága. Ezért, mint mindig, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, a Szovjetunióhoz fordultunk segítségért. Az általuk ígért támogatás nélkül — amiben különben közséves rendelésállományunk ennek többszörösére emelkedik. *— Megváltozott talán a helyzet? Eddig ugyanis külföldi partnereink olcsóbban adták a kazánt, mint amennyiért mi előállítottuk. — Nem, de az árverseny nem minden. A hazai kivitelezőt könnyebb kezelni, ezt igazolják a tapasztalatok? S ez is pénz, méghozzá nem is kevés. Ráadásul a hazai erőművekhez szükség van rugalmas kazánjavító bázisra is, amely az elhasználódott kazánokat újjáépíti. Ezt pedig nem lehet külföldi vállalatra bízni, Lányszinten már megegyeztek — elképzelhetetlen lenne a hajó- és darugyártás teljes technológiai rekonstrukciója. A rekonstrukció előkészítése már megkezdődött. Jelenleg technológus csoportunk tanulmányozza Leningrádban a hajógyártást. Ezenkívül további három üzemet is megnéznek. Következő lépésként szeptemberben szovjet szakemberek érkeznek hozzánk és megvizsgálják, hogy termelési tevékenységünk műszaki színvonalát milyen szervezési módszerekkel és technológiai eljárásokkal lehetne növelni, ígéretet kaptunk arra is, hogy a szovjet és magyar szakértők által megtervezendő rekonstrukcióhoz hajóipari gyártóberendezéseket vásárolhatunk. Jött a szervezetünk marad. Sőt, ha megkapjuk a hitelt, fejleszteni is fogjuk, már 1975-től. Alapvető célunk a MAHART és a többi belföldi hajózási vállalat igényeinek kielégítése. A kapacitás fennmaradó részét exportra hasznosítjuk. A füredi gyárunkban kitűnő, lelkes műszaki és munkásgárda van, s nagyon mostoha körülmények között dolgoznak. Ennek ellenére rugalmasan alkalmazkodtak a piaci igényekhez. A csatát ők nyerték meg, ők bizonyították be, hogy életképesek. Sporthajótípusaik korszerűek és gazdaságosan gyárthatók. Ebből nagyon gyorsan háromszorosára kell emelni a tőkés exportot, ami nem kis pénz, legalább évi másfél millió dollár. — A változás hogyan hat a vállalat dolgozóira? — Az az érzésem, megnőtt a munkások bizalma, hiszen egyre világosabban látják, hogy 1974 a fordulat éve vállalatunknál. Az 1969 óta évről évre csökkenő árbevétel és nyereség után mindenkit lelkesít az, hogy 1974 első felében 23 százalékkal nőtt az árbevételünk az előző év hasonló időszakához képest, nyereségünk pedig fél év alatt túlszárnyalta a múlt évi összeget. A tavalyi 38 helyett az idén — Végül is, hogyan változik a vállalat gyártmány összetétele ? — Tengeri hajót nem gyártunk. Motorkerékpároldalkocsit sem, mert Csepelen megszűnik a motorkerékpár-gyártás. A pillanatnyilag ott dolgozó munkásokat más, hasonló munkára csoportosítjuk át. A konténer gyártást felfuttatjuk, mert gazdaságosan gyártható és egyre nő a kereslet iránta. A lényeg: vadonatúj termékünk a közeljövőben nem lesz, de a veszteséges termékek termelésének leállításával és a gazdaságosabb gyártmányok részarányának növelésével javítjuk termékszerkezetünket legalább 70—80 millió forint nyereségre számítunk, ami a mi nagyságrendünkben szerény eredmény ugyan, mégis a fordulat biztos jele. Ez a javuló tendencia 1975-ben és az V. ötéves tervidőszakban tovább erősödik, hiszen a nagy kereslet termékeink iránt lehetővé teszi, hogy évente 7-8 százalékkal növeljük árbevételünket és fajlagosan csökkenthető lesz a termelés támogatása. — Ez a jövő, de mi van ma? Korszerű hajógyártás Daru: a világ élvonalában — A műszaki segítségnyújtás mellett alapvetően fontos, hogy a Szovjetunió a következő években is stabil piacot biztosít számunkra. Az ötödik ötéves tervidőszakra például 45 folyami hajót kértek. Ezzel a baráti gesztussal nagyon korán lehetőséget nyújtottak a legnagyobb vevő igényeinek egyeztetésére. Ezért készíthettük el a gépiparban az elsők között a vállalat V. ötéves tervét. — Ez a gyorsaság meglepő. Mi a magyarázata? — A közös érdek: a Szovjetunióban rendkívül nagy az igény, mi viszont gazdaságosan akarunk termelni. Előbb a technológiát kell korszerűsíteni, azután lehet a növekvő igényeket kielégíteni. A technológiai rekonstrukció nemcsak a folyami hajógyártásra, hanem az úszó- és portáldarugyártásra is kiterjed. Erre is van elvi megállapodás. Az öttonnás portáldarut ipari kooperációban készítjük. Az új típus közös kifejlesztése után mi szakosodunk a gyártásra. A Szovjetunió ugyanakkor lehetőséget teremt számunkra, hogy mi legyünk a világ legnagyobb úszódarugyártó vállalata, hiszen öt év alatt legalább 75 különböző típusú daru vásárlására vállal kötelezettséget. A fürediek csatát nyertek — Mi lesz a sorsa a balatonfüredi gyárnak? — Véglegesen rendező- A fordulat biztos jelei NÉPSZAVA Lezárult a bizonytalanság időszaka, megnyugtató a gyár jövője . Már az idén stabilizálódott a munkásgárdánk, sőt, a létszám, mely 1962 óta folyamatosan csökkent, most 3,1 százalékkal nőtt. A bizonytalanság megszűnése pozitív változást hozott. Most komoly intézkedéseket kell tennünk a munkakörülmények javítására, a szociális létesítmények fejlesztésére. Új, korszerű munkásszállás is kell, amelynek építését hamarosan megkezdjük. A két-három éves bizonytalan időszak lezárult. Eldőlt a hajógyár sorsa. Már a biztonság termelés- és eredménynövekedést hozott. A Szovjetunió segítsége pedig biztosítja a hajógyártás és a hajógyári dolgozók jövőjét Pusztai Ferenc A pártkongresszus tiszteletére A Közép-dunántúli Szénbányák padragi üzemében kettőzött erővel halad a termelés, de a bányászok nehéz munkájuk után a kongresszus tiszteletére vállalt társadalmi munkában is élen járnak. Képünkön a József Attila tmk-brigád, amely már 175 százalékkal túlteljesítette vállalását (MTI Fotó :Rózsás Sándor felvételei 3 Hazánk ásványi kincsekben — bár sokan az ellenkezőjét hangoztatják — nem tartozik a szegény országok közé. Igaz, nincsenek gazdag előfordulásaink, szerény mértékben, a lakossághoz és az ország területéhez viszonyítva többféle ásványi és nyersanyagot termelünk. Igaz, geológiai körülményeink általában mostohák, nehezek. Ezért a bányászati termékek gazdaságos felszínre hozatala körültekintő munkát igényel. Azt hiszem, ez a küzdelem, az egymásrautaltság alakította ki a bányászok kollektív szellemét együttérzését, egységét, s ötvözte munkásöntudatukat olyanná, amelyről e múltban és a jelenben is csakk az elismerés hangján szólhatunk. A bányászat a felszabadulást követő évektől göröngyös és nehéz utat tett meg napjainkig. Az iparosítás éveiben amikor szinte kizárólagosan a szén volt az egyedüli energiahordozó és a széntermelés mennyiségétől függött az ipar, a közlekedés fejlődése, igen nagy, szinte erőnket meghaladó feladatok és felelősség hárult a szénbányászatra. A népgazdaság energiaszerkezetének átalakítása, illetve korszerűsítése — jóllehet ellentétes előjellel — ismét bonyolult, a dolgozók ezreit érintő problémák megoldása elé állította a bányászatot. A párt- és kormányhatározat segítségével messzemenő emberséggel ezt is sikerült megoldani. A tőkésvilágban a legutóbbi időszakban kiéleződött energiaválság gyakran foglalkoztatta hazánk közvéleményét. A nyersolajárak alakulása, az energiakorlátozások és a nagyarányú infláció mindinkább az energiagazdálkodásra, az energiaellátásra irányították a figyelmet. A tőkés világgazdaságban lezajló olajválság a hazai energiaellátásban fennakadást nem okozott, ellátásunk biztonságát nem zavarta meg. A népgazdaság energiaellátása több évre megfelelő, kiegyensúlyozott. Energiapolitikánkat alapvetően — tapasztalataink alapján — a távlatban sem szükséges módosítani, de fokozottabb figyelmet kell fordítani a hazai gazdaságos lelőhelyek kiaknázására. Nyilvánvaló, hogy a bányászat azok közé az iparágak közé tartozik, amelyekben egyik évről a másikra nem lehet látványos eredményeket elérni. Ebből következik, hogy a bányászatban végrehajtott koncentráció, a termelés, szállítás gépesítése, az új technológiák, a rétegek kutatásának, a szénhidrogének (kőolaj, földgáz) termelésének korszerű módszerei több évtized szisztematikus, előrelátó munkáját igényli. Ennek eredményeként a nehéz fizikai munkát mindinkább a gépi berendezések veszik át, s teszik könnyebbé, biztonságosabbá és termelékenyebbé a bányászok munkáját. A mögöttünk levő fél évtizedben a hazai bányászat — a közismert és sokszor említett mérséklési törekvések közepette — jelentősen fejlődött. Jól jellemzik ezt azok a tények, hogy a szénfejtés munkahelyi gépesítése gyors ütemben bővült: a jövesztésnél 42 százalékos, a rakodásnál 66, a szállításnál 90 százalékos a gépesítési arány. A korszerűsítés eredményeit tükrözi az is, hogy erőteljesen előrehaladt a munkahelykoncentráció: az egy aknára jutó napi termelés 1973-ig, tíz esztendő alatt 750 tonnáról 1170 tonnára nőtt. S végeredményben a szénbányászat mindmáig nagy szerepét összefoglalóan érzékelteti az a szám, hogy idei tervünk 27 millió tonna szén felszínre hozásával számol. Ugyanakkor ez évi tervelőirányzatunk szerint 2 millió tonna olajat és 5,2 milliárd köbméter gázt fogunk termelni.. Az energiaszükséglet kielégítésére a hazai termelésen túl jelentős mennyiségű energiahordozó importjával is számolunk. Kőolajimportunk a Szovjetunióból 5,7 millió tonna, továbbá 600 000 tonna kőolajterméket hozunk be. Energiaszükségletünknek azonban mintegy 56 százalékát hazai forrásból fedezzük. Szakmai körökben gyakran vitatott volt a bányászat jövője. Ez érthető is, hiszen minden, szakmáját szerető dolgozót érdekel az iparág sorsa. Ez a vita lényegét tekintve befejeződött. A nemzetközi és hazai prognózisok arra figyelmeztetnek, hogy a rendelkezésünkre álló energiahordozókkal és alapanyagokkal sokkal körültekintőbben és előrelátóbban kell gazdálkodnunk, mint ezt korábban tettük. A bányászat ezért is méltán érdemel a korábbinál nagyobb társadalmi figyelmet és támogatást, amit voltaképpen nem is az energiaválság tűzött napirendre, az csupán nyomatékosan ráirányította a figyelmet. Különösen fontos — jobbára távlati értelemben — a további gyors és hatékony műszaki fejlesztés, gépesítés, továbbá a folyamatos munkaerő-utánpótlás, a bányászlétszám fiatalítása. Aligha kétséges ugyanis, hogy az a társadalmi hatás, amely a gazdaságtalan bányák korábbi leállításából következett, az utánpótlás, a bányász szakma iránti érdeklődés csökkenésében, a létszám apadásában ma is tükröződik. Am a perspektívát, a távlatokat illeti: a széntermelést a 80-as évekre már több mint 40 millió tonnára kell növelni. A szénbányászatban ezért is a meglevő kapacitások ésszerű kihasználására további új, koncentrált, nagy teljesítményű — elsősorban külfejtésűbányák feltárására és előkészítésére kell a figyelmet fordítani. Jelenleg több szénbázisú erőmű telepítésének vizsgálata van folyamatban. Ezek közül is kiemelkedik a bükkábrányi külfejtésre telepítendő, mintegy 2000 megawattos teljesítményű erőmű. A távlatok tehát tisztázódtak. Jelenleg viszont komoly munkaerőgondjaink vannak, különösen a szénbányászatnál. Elsősorban a fiatalok körében kívánatos a bányászszakmát újra vonzóvá tenni, mert az átlagéletkor jelenleg évente kettővel növekszik a bányaiparban. Ezért az anyagi és erkölcsi megbecsülést a munkahelyi és a szociális körülményeket kell olyanná tenni, amely vonzza a fiatalokat. Ehhez ad nagy segítséget a kormány határozata, amely a szénbányászat helyzetével és távlati munkaerő-ellátásával foglalkozik. Az ötödik ötéves tervben előirányzott 10 ezer bányászlakás, a bérszínvonal növelése, a hűségjutalom ösztönzőbbé tétele stb. újabb lehetőségeket biztosít a bányamunka további megbecsülésére. Lehetőségeink és feladataink ismét ■nőttek. Bányászaink részesei annak az alkotómunkának, amely pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 39. évfordulója tiszteletére kibontakozott. Bizton számíthatunk arra — ismerve bányászaink helytállását —, hogy eredményeink méltóan szimbolizálják a bányászok tenniakarását, osztályhovatartozását. A magyar bányaipar dolgozói, elért eredményeik alapján, ma büszkén ünnepelhetnek. Szakszervezetünk központi vezetősége és elnöksége nevében köszöntöm a magyar bányászokat: kívánok mindannyiuknak sok sikert, jó egészséget és bányász JÓ SZERENCSÉT! J® szerencsét bányászok! írta: Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkáraAz akna- és fúrótornyokon ma ünnepi zászlókat lenget a szél, a tárna mélyén pihennek a gépek, elcsitul a munka zaja is. Csak az olaj surrogása emlékeztet tennivalóinkra, a „bólogató” himbás kutak vezetékein, egész társadalmunk őszinte megbecsüléssel köszönti mindazokat, akik a dolgos hétköznapokon, az elemekkel küzdve, felszínre hozzák földünk ásványkincseit. Csaknem negyedszázada, hogy a pár és a kormány minden év szeptemberének első vasárnapját a bányászok napjává nyilvánította, „a bányászat országos jelentőségének elismeréseképp ő annak emlékére, hogy 1919-ben, szeptember 6-án dördült el a csendőrsortű a tatabányai bányászokra”. Azon a napon 11 bányásztársunk életét oltotta , a gyilkos sortűz. Az elnyomás és terre sötét évtizedei a bányászok legjobbjaitól is sok áldozatot követelt. Rájuk , a többiekre emlékezve, meghajtjuk mi a munkásmozgalom vörös zászlaja mindazok előtt, akik bátorságban, hősiességben példát mutattak az utókő számára. A XXIV. bányásznapon a magyar bányászt ünnepli az ország, mindazokat akik a felszabadulás első percétől — sokszor igen mostoha körülmények között — indultak csatába, s mindig a cselekvő tenniakarók első soraiban küzdöttek a közjóért, az ország, a nagyobb közösség javára. A bányászok az első széncsaták óta helytállásukkal, áldozatvállalásukkal bizonyították osztályhovatartozásukat, hűségüket a párthoz a szocialista építéshez.