Népszava, 1974. november (102. évfolyam, 256–280. sz.)
1974-11-24 / 275. szám
Bányász hősök emlékére Vajon eljutott előzőleg hozzájuk a Kommunista Párt október 28-i nyílt levele, amely fegyveres ellenállásra, felkelésre szólította fel a népet? Mindegy ma már. Mindenképpen hősök voltak, mindenképpen helyesen válaszoltak a történelem kérdésére. Ők, csaknem háromszázan, bányászok, akik megtagadták a behívóparancsot, és huszonkét szökött, felfegyverzett katona társaságában 1944. november 23-án leszálltak a karancslejtási Gusztáv-akna mélyébe. Megfogadták, hogy addig, amíg a fasiszták lesznek uralmon, nem jönnek a föld felszínére. S ezt a fogadalmat odalenn a legöntudatosabbaknyik: az illegális párt tagjainak meggyőző érvelésére megváltoztatták úgy, hogy nem tétlenül túrnek, várnak, hanem fegyveres harcba kezdenek önmaguk és családjuk felszabadításáért. A Gestapo és a csendőrség nagy erőkkel — túlerővel, jól felfegyverezve — kivonult. Módszerük a szokásos volt: először felhívás, ígérgetések, aztán — fenyegetések. Utóbb már nagyon is kézzelfoghatóan: könnygázgránátok, ködgyertyák Hat napig tartottak ki ellen, szomjan, köhögve, fuldokolva. Végül elindultak felfelé, hat társukat kivéve. (Ők később fegyveresen kitörtek, megmenekültek.) Az akna szájánál faggatózni kezdtek a pribékek. ..Kik maradtak a mélyben?” Azok közül, akik hallgattak, két bányászt és egy katonaszökevényt ott, azon nyomban agyonlőttek. Kínozták a többieket is, és végül december 6-án, a salgótarjáni csendőrlaktanyában újabb három bányász és egy katona esett áldozatul a megtorlásnak. A karancslejtősi ellenállók, áldozatok hőstettének méltó megörökítésére emlékművet állítottak fel a huszonötödik évfordulón. 1969. november 23-án. Belsejében a KISZ-isták, úttörők az ünnepség napján acélhengerbe zárt papírtekercset helyeztek el. Az utókornak szánták, mondván: „... Üzenjük, hogy kegyelettel emlékezünk azokra, akiknek nevét ez a Gusztáv-aknai emlékmű is őrzi és akiknek a nevét nemcsak köbe, de szívünkbe is belevéstük.” ''y, a szívünkben őrizzük mi is emléküket. (m. d.) NÉPSZAVA Aczél György fogadta Bogoljub Nedeljkovicsot Szombaton folytatódtak bizottság magyar tagozata tárgyalások Bogoljubának elnöke között Nedeljkovics, a jugoszláviai Koszovó Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke és Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési Bogoljub Nedeljkovicsot hivatalában fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. (MTI) A VDK miniszterelnök-helyettesének látogatása Tran Huu Duc, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Magyarországon átutazóban néhány napot töltött hazánkban. Magyarországi tartózkodása során hivatalában fogadta Borbándi János miniszterelnök-helyettes. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Roska István külügyminiszterhelyettes, s jelen volt Nguyen Manh Cam, a VDK budapesti elkövete. (MTI) Lengyel külügyminniszter-helyettes Budapesten A Külügyminisztérium meghívására november 19—22. között Budapesten tartózkodott Wieslaw Adamski, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszter-helyettese, aki Nagy János, valamint Roska István külügyminiszter-helyettessel és a minisztérium vezető munkatársaival megbeszélést folytatott a két minisztérium együttműködésének néhány kérdéséről. Wieslaw Adamskit fogadta Pója Frigyes külügyminiszter. (MTI) feffy vízsos útján Biksai a szokványos utazás ábrándjából erősen és azonnal kiszakított gojzervarrásos, fekete, nyútt cipőd látványa, a félre taposott sarok. Kik hordanak ma nálunk gojzervarrott cipőt? Hátradőlünk a kényelemben, és a földek divatbemutatóiban gyönyörködünk. A cipődről megismertelek, nekünk egyetlen jel, szó, mozdulat elég, hogy a szegénység rekvizítumaiból menekülők egymásra találjunk,a cselédházak földpadlóinak szagát hordozzuk, a Cigányvölgy rogygyant viskóinak hangulatai, azokat az elfelejteni szeretnénk napokat, a Hatház kirekesztettségét, a Gyepszélét, ahol csak mi lakhattunk a történelem előtti időkben, és szopogattuk a fekete földű falu hulladékait, telhetetlen és püffedt hassal temettük el az ifjúságunkat,, cigányok voltunk, cselédek, öröklődő falurosszak, és sohasem tudtunk elutazni. Vonatra vártunk. A ruhád nézem közben, fekete anyag, gyűrődős, ezüstfényes szálak csillognak benne, háttal állsz nekem, de ismerlek, tudom, hogy ki vagy, merre jártál a történelmi szegénység korában. Megnevezlek magamban, vonzódom hozzád, közös múltúnk süt az eltűnt harminc esztendőből, azonosságunk a magyar pálya göröngyös elején. Megfordulsz, asszonyodhoz beszélsz, más az arcod, a hangod, ám a többi, sorsközösségi jegy megmaradt, nem kérdem, apád, a nagy és híres köszörűs cigány mesterségét elfelejtetted-e végképp, s mozdulataid izgatnak, gesztusaid, a külső árulkodó jegyek, amikből úgy ítélek, mint kártyavető, anyád az ünnepek vasárnapjain. Vidám, fekete arcod, csillogó bogár szemed, hegyes kis bajuszod, jólfésültséged, minden a régi. Még emlékszem, farzsebben hordod a nyeles fésűt, előveszed, tenyered végighúzod rajta, könnyed mozdulattal fésülöd hajad, ügyes, és szép zenéhez is értő Ujjaiddal megigazítod, kicsit elégedett vagy, elszórtál gátlásaidból, fent vársz velem együtt a vonaton, ezen a gyorsvonatcsodán, ami célhoz ér. Velünk, vagy nélkülünk. A Nyugati vasárnapi kavalkádjából indulsz, vélnéd, ha kérdezném, mert a látszatokat szereted, megszoktatták véled a nagycsaládos cigánykalyibák, ünnepi mosolyoddal válaszolnál, hallom, ahogy mondod asszonyodnak: — Először te, ótán megint te, azután is te. — Az inged nyitva, vékony nyakad barnáink, olyan kevés kövér cigányt ismertem, elősorolni se tudnám, jelvényeket őrzöl a gallér hajtókáján, hirtelen buta képzettársítással a remény torrerójának, az öröm pikadorának hiszlek, találgatom ingeden a mosások számát, arcod verejtékében a boldogságod. . .. igafoglaljuk helyünket az új étkezőben, egyszerű és megrázkódtatás nélküli állapot, mézesbödönnyi öröm, egyenesági jussunk, már vannak pincérek, akik kiszolgálnak, rendelhetünk, jaffát kértek és konyakot, a literes barna tűz előtted, megiszod az első féldecit, nem tudsz becsapni, magabiztosabbak mozdulataid, újra töltöl a poharakba, természetes, ajándékozó nagy kedvvel fordulsz asszonyodhoz, apró fehér papírzacskóból fényes nyakláncot veszel elő, bizsuáru, 40—50 forintot kérhettek érte, a kemény kontyú, erős formájú aszszony nyakába akasztod nagyvonalúan. Tiszta az örömöd. Isztok a konyakból, a jaffából, fekete, vastag pénztárcáját asztalra teszi társnőd, a poharat vigyázva fogod, két ujjad messzire eláll az üvegtől, cigarettázol, gesztusaid szélesednek, gátlásaid tünedeznek. Értjük mi, testvér, hogy szeressenek bennünket, megérdemeljük, az alkalmazkodás, viselkedés iskoláját is megtanultuk, megverekedtünk, amíg az étkezőkocsis Magyarországig eljutottunk. Előreváltott jegyünk van a szocializmushoz. Utazunk a Cigány - völgyből. Horthy úr néhai jószágairól. Már látom, hogy a szemelem és a szépség fénylik harmadik poharadban. Mosolygós a világ, tekintgetünk a robogó vonat ablakán, a pohár kényelemben, a rántott szeletek jóllakottságaiban? Hát meddig utazol, testvér? A mozdulataid bátorságától, feltüzelt hangod rezgésétől félek, jaj, ismerem a szegénység mákonyit, forintos kábítószereit, a rövid poharak boldogságát, a folydogáló alkoholpatakokat, az egymásra emelt kezek, kések tragikumát. Észrevetted-e, önállósul a kezed, szalad megint a pohárhoz. — Anyukám... — mondod a kemény kontyos, nőnek, sajnállak, mert tudom, hogy mennyire olcsón boldog lehetsz, idő előtti leszálló utas, hiába jártuk együtt a filléres boldogságok kálváriáit, a szépen hímzett térítők kegyelmét, öklödre támasztod a fejed, fehér, szép fogaid látszanak, a kártyák, a hegedűszós esték olyan távolinak tűnnek, mint a születésünk, a fájdalom illemre szorít, köhögsz, kezed szád elé kapod, így utazunk kényelmesen. Sokan felszálltunk a vonatra, nézz már alaposabban szét, egyetlen járata a boldogságnak. Különjárat, a szegénységből indították. Első és utolsó lehetőségünk. Jót iszol újra, elégedetten terül arcodra az öröm, addig, szólok hozzád, amíg szellemes, fiatalos vagy, önmagad értéke és gyilkosa, az ital könnyen meghozza nekünk az elveszített gyerekszobákat, a régi, cigány füstös romantikákat, megszoktuk az erőset, mégis ellágyulunk a dohányfüst csípős szagában, a visszatérő emlékműit fájdalmában. ézd, kedvez az idő, vonatunk gyorsul, iramlik. Cigarettád űzöd újra és a poharat. Mohád meg, testvér, miért sietjük el az életünket? A konyak bajuszod alól mereven, bután mosolyog, tartod a cigarettád, de már nem igaziak a mozdulataid, gesztusaid meghaltak, leöblített a mámor, lásd, lásd, kevés időd maradt az állomásig. Szűkre szabott érzelmeidből majd pusztítás következik, a pincér még áttölti sörösüvegbe a maradék konyakot, viszed imbolyogva, széles mosollyal, mert feltűnt az állomásod. Hol járunk? Félúton? A szegénység állomásain átrobogtunk? Közel már a végállomás? A kivilágítatlan ablakok neked nem felelnek. Megérkeztél. Hirtelen idegesség hull rám, idegenség, mert mindanynyian megérkezünk egyszer, sajnállak is, mert hosszabb távra volt jogos a szándék, a juss, az egyszeri indulás reménye, boldogsága. Ennyi lett egy utazás. Az állomáson leszállsz, tudom jól, még boldog vagy, tetőfokán saját érzéseidnek, s oly messzi még a reggel. Én tovább utazom. Elkötelezett utasa a vonatnak, utazok, várok, szép csodák rajzolódnak az ablakomra, és hiába kúszik elő szívemből az árokpartok keserű füstje, az együtt lopott, sült kukoricák parazsa hiába éget, mégsem integetek utánad. Sz. Lukács Imre N 1974. november 24. Az idén 86 ezren vásárolnak személygépkocsit Használtért újat — Ismét be lehet fizetni Trabantra Rövidebb várakozási idő Egészséges egyensúly kezd kialakulni a személyautó-kereskedelemben — hangsúlyozta szombati sajtótájékoztatóján Csűri István, a MERKUR vezérigazgatója. Nem is olyan régen még a befizetéstől számítottan évekig kellett várni szinte valamennyi autótípusra. A szocialista országok az elmúlt években korszerűsítették gépkocsigyáraikat, illetve újakat építettek, így jelentősen fokozni tudtuk, elsősorban a szovjet, az NDK, a csehszlovák és a lengyel importot, s a választék bővítésében közrejátszik a Dacia „megjelenése” is. Az idén minden eddiginél több, várhatóan 86 ezer autót ad el magánosoknak a MERKUR, s már megkezdődtek az 1975. évi szerződéskötések is, a prognózis kedvező, tovább fokozzák a behozatalt. Sokan már a múlt év végén úgy vélték, „bezecc” van a piacon, tehát nehéz eladni a régi autókat, nem találnak majd elég vevőt az újakra. A fokozódó vásárlási kedv és az új gépkocsik eladási statisztikája nem ezt bizonyítja. A várakozási idők jelentősen csökkentek, néhány típust, így a Daciát, a Polski Fiat 125-öst, a Moszkvics 412-est és a Zaporozsecet rövid idő alatt ki tudják adni. A Dacia és a Zaporozsec, a szakértők és az új vásárlók véleménye szerint is sokat változott, a minőségi reklamációk száma alacsonyabb, mint sok más típusnál. A Zsigulira nyolc hónapot kell várni, de kivétel nélkül valamennyi típust rövidebb határidő alatt adnak ki, mint korábban. A Trabantra 1972 óta nem vettek fel megrendelést. Most, hétfőtől ismét be lehet fizetni, sőt, jövőre forgalomba hozzák a Trabant 601 Limousine Specialt is, amely elődjeinél kényelmesebb és a motornál is korszerűbb megoldásokat alkalmaznak. Arra számítanak, hogy néhány nap alatt 20—30 ezren fizetnek be a Trabantokra. Mindennap öszszesítik a beérkezett megrendeléseket és ennek alapján sorolják be az igénylőket és küldik ki az értesítéseket a szállítási határidőkről. Valamennyi típusnál egyszerűsítették a befizetéseket, most már az OTP és a takarékszövetkezeti fiókok mindegyikénél lehet jelentkezni. Ha valaki lemond az eddig előjegyzett típusról, és Trabantra áll át, akkor az OTP-nél visszakapja a pénzét és befizethet a Trabantra. Egyébként a korábbi előjegyzési időpontot nem veszik figyelembe, csak azt, hogy ki mikor jelentkezik. A használtautó-forgalom nem csökkent, hanem növekedett. A MERKUR az idén, várhatóan, 15 ezer használt személygépkocsit értékesít, mintegy félmilliárd forint értékben. Elsősorban a fiatalabb évjáratú szocialista gyártmányú gépkocsik iránt van érdeklődés. A 2—3 éves Zsigulik például 55—60 ezer forintért kelnek el, ugyanakkor az 5 év körüli R—16-osokén 45—50 ezer forintot adnak. Általában csökkent az érdeklődés a két évnél idősebb nyugati gyártmányú autók iránt. Bevezették a használtért újat akciót. A MERKUR átveszi az öreg autókat és a rövid határidő alatt kapható gépkocsitípusokból választhatnak újat, amelynek vételárába beszámítják az eladott kocsiért kapott összeget. (m. t.) Kommunistá• szombat A Tatabányai Hőerőmű Vállalat dolgozói szombaton kommunista műszakot tartottak. Meggyorsították a jelenleg üzemen kívüli 100 megawattos gépegység javítását, így a turbinát november 28-án, egy nappal a határidő előtt, üzembe helyezik, ez 2,3 millió kilowattal több energiát jelent az országnak. A hőerőmű dolgozói szombati bérüket — 120 ezer forintot — a vietnami szakmunkásképző iskola és a tatabányai új óvoda építésére ajánlották fel. Az Elektroakusztikai Gyár dolgozóinak is több mint kétharmada vett részt a kommunista műszakban, ők 130 ezer forinttal segítik a zuglói gyermekintézmények fejlesztését. A Csepel AutóAz Olasz Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének öttagú küldöttsége, Angelo Maggioni titkár vezetésével szombaton megkezdte budapesti gyárban 3100 szabadnapos megbeszéléseit a Közlekedői gázó állt a gépekhez, a dési és Szállítási Dolgozók szerelőszalagokhoz. Az Szakszervezetének külezen a napon elkészült dettségével, amelyet Tóth termékek értéke mégha István főtitkár vezet,ladja a 30 millió forintot. A csepeliek bérüket pedig a vietnamiak megsegítésére, gyáruk vonyarcvárhegyi üdülőjének fejlesztéséhez és a környékbeli óvoda építéséhez ajánlották fel. Az I. kerületben több ezren vettek részt az Állami Nyomda kezdeményezésére a kommunista műszakban, ők is egy új óvodáért dolgoztak, éppen úgy, mint a MÁV székesfehérvári járműjavítójának kilencszáz munkása. KÖZÉLET Ünnepség a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége fennállásának 25. évfordulója alkalmából Szombaton ünnepséggel emlékeztek meg a Magyar Optikai Művek művelődési házában a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint a szövetség lapja, a Ludové Noviny megalapításának 25. évfordulójáról. Knyihor János, a szövetség elnöke mondott megnyitót, majd Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes emelkedett szólásra. Such János, a szövetség főtitkára szlovák nyelvű beszéde után, a hazai nemzetiségi szövetségek nevében Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsé. ■ gének főtitkára köszörj■ tette a jubiláló testvérszervezetet. , Garamvölgyi József a • jubileum alkalmából ki tüntetéseket adott át a ■ szövetség kiemelkedő munkát végzett aktivistáinak, ezenkívül minisz■ téri dicséretben részesült a 25 éve tevékenykedő ■ tótkomlósi Szlovák Népi Együttes, a 15 éves tatabányai Puskin Művelődési Ház szlovák népi együttese, valamint a nagytarcsai szlovák táncegyüttes. (MTI) Hét kapu a világra ..Munkást csendben tartó" Amikor az egykori katonatemető buckás, zsombékos területét, ahol a hajdanvolt honvédek porrá omló csontjait kotorta a földből még jóideig a munkagép, megvette az állami vállalat — aMÁVAG — egypár évvel lépte át az idő a századfordulót. Ezt a négyszöget itt eleve munkáslakásoknak szánták. Munkást fegyelmező, munkást csendben tartó lakótelepnek. Szoba, konyha, spájz s egy vécé, szabadból vagy a lépcsőházi előtérből nyílva. Huszonnégy lépcsőházban hatszáznál több lakás. Pontosan egyformák. Fedél, ahová beköltözhetett, akit az a szerencse ért, hogy a MÁ Élet a kolónián Hét kapu tagolja a vörösbarna, négyszögletes épülettömböt. Két nagy, kovácsoltvas kapu kitárt szárnyai a Bláthy Ottó és a Golgota utcára néznek. Középtájon, a harmadik egyenesen a gyárba vezet. Nyitva áll. Már zárva a többi, a Sikátor utcára, Vajda Péter utcára nyílik. Középen megállva kell itt körülnézni. A retinára vetülő kép masszív , és zárt. Négyszög alakú a VAG-ban munkát kapott kiköltöznie akkor kellett ha már végleg nem tellett a lakbérre. A lakbért különben előlegezték, akár egy évig is. Ha munkája akadt aztán a családfőnek, keresménye ötödét tizedét kapta kézhez. A többit vonták, lakbérhátralékra. Akik itt laktak, egyet alaposan megtanultak: mit jelentenek a lakbérhátralék tízpengői? Mit jelent a szoba-konyhányi „biztonság” a kohásznak, a lakatosnak, öntőnek, mozdonyvezetőnek? 1r Mondják, amikor a Népliget felől, Kispesten s Kőbányán átrobogva, bejöttek ide 1945 januárjában az első vöröscsillagoGanz-MÁVAG -kolónia, ablakai, meg az apró, furán zárt, erkélyek csaknem mind befelé néznek. Mintha csak ma is őriznék munkásgenerációk befelé forduló szemérmetességét, levetve rég a szegénység kopottságát. Megtartva mégis a csönd fegyelmét, a munka rendjét, amit a telep zártsága egykor úgy próbált őrizni, hogy elkülönítette önnön rendjében is a szegényembert, sok, elébük futott egy munkásasszony. Félig orosz, félig cseh keveréknyelven magyarázott: munkások élnek itt, nem burzsujok. A csillagosok benéztek a pincékbe, a spájzokba, megmustrálták az embereket, a gyerekeket. Intettek: mennek tovább. Se nyilas, se vagyon után nem kellett itt kutatni. A kolónia szobakonyhái munkásoké voltak mindig. ... Joó Sándorné, a gondnok öt éve intézi a most már IKV-gondozásban lévő kolónia ügyeitgondjait. Eligazítja a maróst, amikor azzal kopogtat: a picinyke erkélyt, amiből az elképesztően torz tervezői fantázia a mellékhelyiség ajtaját nyitottan beüvegeztetné. Általában megkapják ezekhez az engedélyt. A homlokzatok át is formálódtak az eltelt három évtized során. Fehérkeretes sok szegletű előszobákká lettek legtöbb helyen az erkélyek, a nagyobb konyhákból meg fürdőfülkét választottak le a lakók. A szobák mennyezetét zordan, s masszívan tagoló vasgerendákhoz nem lehet hozzányúlni. Ahogy a méter vastag falakból sem sikeredik új ajtót bontani. A hajópadló viszont minden lakásból eltűnt. Parkettát rakatott az állam Meg zsemlyeszínű, krómsárga, és vajszín cserépkályhákat, amikbe mostanság köttetik be sorozatosan a gázt. A falak mentén végig az udvaron a gázszerelések keskeny csövei. Overallosok járkálnak, szerelők csöngetnek itt is, ott is. A második és a harmadik generáció Csaknem minden lakásban van otthon valaki. — 2500 lakó, 666 lakás — mesélget Joóné, míg Papp Ferencné — Lujza néni aki idestova 40 éve telepi lakos, kávéval lep meg bennünket — Felük, harmaduk idősebb, még a második gyári generáció. Mostanság kerültek nyugdíjba. Fiaik, lányaik már a harmadik kelen Jaceh generációt jelentik a Ganz-MÁVAGnak Mondjam azt is hozzá, hogy a legderekabb utánpótlást? Aligha tévednék. Akik a húszas évek végén, a harmincas években ide kerültek — MÁVAG-os szakmunkások, segédmunkások — javarészt nagy családot tartottak el öt gyereket