Népszava, 1974. december (102. évfolyam, 281–304. sz.)

1974-12-01 / 281. szám

­ Szombaton Moszkvában közleményt adtak ki a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttségének látogatásáról. A közle­mény hangoztatja, hogy a Szovjetunió támogatta és támogatni fogja a Palesz­tinai arab nép harcát tör­vényes jogaiért, beleért­ve elidegeníthetetlen jo­gát az önrendelkezésre, a saját nemzeti haza létre­hozására, egészen a saját államiság megvalósításá­ig. A genfi közel-keleti békeértekezlet munkájá­ban más résztvevőkkel egyenjogú alapon részt kell venniük a Paleszti­nai arab nép képviselői­nek. A közlemény végezetül bejelenti: a korábban el­ért megállapodás értel­mében megtették a szük­séges gyakorlati intézke­déseket ahhoz, hogy a közeljövőben Moszkvá­ban megnyíljon a PFSZ képviselete. Szombaton több napos látogatásra Belgrádba ér­kezett Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke. A pa­lesztin küldöttséget Dzse­­mal Bijedics miniszterel­nök fogadta. Arafatot jugoszláviai tartózkodása során fogad­­­ja Tito elnök is. Az izraeli légierő Phan­tom típusú vadászbombá­zói szombaton légitáma­dást hajtottak végre a dél-libanoni Arkub köze­lében levő Kaira falu el­len. A bombázások jelen­tős anyagi károkat okoz­tak, áldozatokról nem ér­kezett jelentés. A libanoni fővárosban szombaton nagyszabású tömeggyűlést tartottak a Jordán folyó megszállt nyugati partján kibonta­kozott arab népi megmoz­dulások, illetve a Paleszti­nai Felszabadítási Szerve­zet támogatására. Arafat Belgrádban Állandó iroda a román párt- és állami tevékenység koordinálására Pénteken ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Politikai Bizottsága Nico­­­lae Ceausescu főtitkár el­nökletével. Az ülésen megalakították a végre­hajtó politikai bizottság állandó irodáját, amely biztosítja a párt- és álla­mi tevékenység koordi­nálását. Az állandó iroda vezetője Nicolae Ceauses­cu, az RKP főtitkára, tag­jai: Manea Manescu mi­niszterelnök, Gheorghe Oprea miniszterelnök-he­lyettes, Ion Patau minisz­terelnök-helyettes, külke­reskedelmi miniszter és Stefan Andrei, az RKP KB titkára. A végrehajtó politikai bizottság megvitatta az 1975 elején esedékes nagy, nemzetgyűlési és néptaná­csi választások előkészí­tésével kapcsolatos teen­dőket. Az ülés a továbbiakban személyi változásokról tárgyalt A VPB Emil Draganescut felmentette az állami tervbizottság elnöki tisztségéből. Dra­­ganescu ezután miniszter­elnök-helyettesi tisztség­ben egyes gazdasági szek­torokat koordinál. Mihai Marinescut miniszterel­nök-helyettessé, és az ál­lami tervbizottság elnö­kévé nevezték ki. Matéi Ghigiu ipari építkezés­ügyi minisztert felmen­tették tisztségéből és he­lyére Vasile Bumbaceát nevezték ki. A VPB végezetül a nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozott. Makariosz megkezdte athéni tárgyalásait Makariosz érsek, ciprusi elnök, aki pénteken érke­zett Athénba, szombaton megkezdte tárgyalásait a görög vezetőkkel. Monarchiaellenes tö­megtüntetés zajlott le pénteken a késő esti órák­ban Athénban. A több ezer főnyi tüntető a vá­ros központjába, a mo­­narchista körök propa­gandaközpontjához vo­nult. A görög kormány eré­lyes hangú figyelmeztető nyilatkozatot adott ki a péntek esti tüntetéssel kapcsolatban. Elítélték a pénteki rendbontást a nagyobb ellenzéki pártok, így a kommunista párt és a pánhellén szocialista mozgalom szóvivői is. (AFP, AP, DPA) Katonatanács a portugál szárazföldi hadseregben Több száz CIA-ü­gynök érkezett Spanyolországba Katonatanács megala­kulását jelentette be pén­teken késő este a portu­gál szárazföldi hadsereg vezérkari főnökségének irodája. Az új, hozzávető­legesen száz tagú tiszti szervezetnek az a felada­ta, hogy tájékoztassa a szárazföldi hadsereg fő­parancsnokságát a kato­naság problémáiról és vé­leményeiről. Az egyes katonai körzetekben szin­tén alakítanak ilyen ta­nácsokat. Az új szerv elnöke, Carlos Fabino tábornok, a szárazföldi hadsereg ve­zérkari főnöke lesz. Amint a Neue Zeit, az NDK-beli CDU központi lapja közölte, az európai katolikus keresztények a napokban Berlinben meg­tartott V. konferenciája Portugália ügyében felhí­vást intézett a pápához és a püspöki szinódushoz. A felhívás szerzői kife­jezik azt a meggyőződé­süket, hogy ha a jelenle­gi püspökök képtelenek az egyházon belüli szük­ségessé vált végrehajtás­ra, akkor az egyház érde­kei megkövetelik, hogy a megújítást olyan pa­pokra bízzák, akik meg­értik, milyen feladatokat tűz ki az egyház számára az idő. A spanyol sajtóban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az utób­bi időben több száz CIA- ügynök érkezett Spanyol­­országba. Sajtókörökben úgy vélik, hogy az ügy­nökök hírszerző tevé­kenységet folytatnak majd Portugáliában és Spa­nyolországban, mert a Pentagon e két országot fontos stratégiai felvonu­lási terepnek tartja. Befejeződött a békemozgalmi tanácskozás A Magyar Országos Bé­ketanács­­meghívására no­vember 28 és 30 között a békemozgalmi tevékeny­ségről konzultatív tanács­kozást tartottak Budapes­ten a bolgár, a csehszlo­vák, a kubai, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román, a szovjet és a vietnami békemoz­galmak képviselői. Részt vettek a megbeszélésen a Béke-világtanács titkársá­ga és a Nemzetközi Béke Intézet képviselői. A találkozón véleményt cseréltek a szocialista or­szágok békemozgalmainak tevékenységéről és meg­vitatták, milyen módon járulhatnak hozzá a bé­keszerető erők moszkvai világkongresszusa eszméi­nek további , gyakorlati megvalósításához. Fidel Castro a nők egyenjogúságáról Király Ferenc, az MTI havannai tudósítója je­lenti : „Kuba eljutott fejlődé­sének ahhoz a szakaszá­hoz, amikor már nem je­lent problémát számára az imperialista blokád. Annál inkább azoknak, akik a kubai blokád ká­tyújába jutottak, s most minden erejükkel azon fáradoznak, hogy lehető-­­leg presztizsvereség nél­kül hagyják el a süllye­dő hajót...” — jelentette­ ki Fidel Castro, a kubai kommunista párt első tit­kára, a forradalmi kor­mány elnöke a kubai nők második kongresszusának záróülésén. Belpolitikai kérdésekről szólva a kubai vezető ki­emelte, hogy az elkövet­kező évek egyik legfonto­sabb társadalmi feladata a nők egyenjogúságának megvalósítása. Elmondot­ta: 1980-ig újabb 400 óvo­dát építenek mintegy százezer gyermek számá­ra. Ezer új bentlakásos középiskolában közel fél­millió diák tanulhat. To­vábbra is hangúúlyt kap a közegészségügyi ellátás javítása. A saigoni légierő a lakosságot támadja A saigoni rezsim légi­erejének repülőgépei szombaton az utóbbi idők leghevesebb támadásait intézték a felszabadított területek lakossága ellen. A bevetések számát Sai­gonban nem közölték, csupán annyit jeleztek, hogy a célpontok között szerepelt a Mekong folyó deltavidéke, Dél-Vietnam legészakibb részének több mint hét évvel ezelőtt felszabadított területe is. (UPI, VNA) Római levélA legutóbbi olasz kormányválság hosszú hetei alatt az em­bereknek vont nan elgond­alkozni­uk. Annyi sok „minus-joernora " (rossz kormányzatra) emlé­kezve, és a harminc éve többé-kevésbé ugyanazokat az államférfiakat a politika színpadán látva, nem cso­dálkoznak azon, hogy ezek az „öröknek” tűnő polgári honatyák egyik válságból a másikba sodródnak. Olasz­országban ugyanis egy-egy kormány élettartama alig több Három-négy hónapnál. Akadtak szakértők, akik kiszámították, hogy harminc év alatt a sok-sok válság miatt körülbelül három és fél évnyi időszak folyamán nem volt kormány. Nehéz vállalkozás lenne feltárni ennek minden ágát-bogát. A legutóbbi válságról azonban bebizonyo­sodott, hogy személyesen Fanfani, a Keresztényde­mokrata Párt főtitkára és­­ az amerikai külügymi­nisztérium hosszú keze kereshető mögötte. Az USA „hosszú keze" az utóbbi időben idegeseb­ben gesztikulál. A mediterrán helyzet miatt. Az olasz félszigetnek ugyanis a görögországi események folytán az eddiginél fontosabb stratégiai szerepet szán. A re­pülőgép­ anyahajáét a Földközi-tenger szívében. Kissinger ezért lépett fel az olasz demokrácia „vé­delmezőjeként”. Kikkel szemben? A kommunistákkal szemben. S amikor legutóbb Rómában járt, egy foga­dáson, bár csak tréfálkozva és nevetgélve, mégis ta­láló és jellemző önleleplezéssel mondta Aldo Morának, aki azóta miniszterelnök: „Ha nem sikerülne kor­mányt alakítania, majd elintézi John Volpe, a római amerikai nagykövet ” V­olp­e már­ sok mindent elintézett. De az ameri­kaiaknak van igazi olaszuk is Itáliában. Tanassi ez, a Szociáldemokrata Párt haragosan kommu­nistaellenes elnöke, akit a köznyelv ma már „ameri­kainak”, illetve ,,Tanassinger’ -nek nevez. Ezt a hír­nevet saját pártján belül is kiérdemli, de korántsem egyértelmű a „népszerűsége”. Valamikor Saragat, volt köztársasági elnök, aki most Tanassival szemben a párt baloldalán áll, szinte kézenfogva vezette a politi­kai karrier útján a mostani pártelnököt. Saradat azon­ban ma már megveti és kellemetlen kifejezésekkel il­leti. Sőt, legutóbb azt a vádat, hangoztatta ellene, hogy egy követ fújt a puccsistákkal, amikor hadügyminisz­ter volt. Mi tagadás. Tanassi jó barátja volt Víto Mi­­celi, a Titkos Szolgálat egykori vezetője, aki most fog­házban ül. A fasiszta puccsisták akciója idején, 1970-ben Tanassinak tudnia kellett arról, mi történik. Ha tudott is róla, hallgatótt. Tehát — mondják — bűnös. Tény, hogy a legutóbbi kormányválság kirobbantásá­­ban is ludas, Fanfani politikájának a malmára haj­totta a vizet. Pártja ki is maradt a mostani kormány­ból. Tanassi arcképe gyakorta kap egy-egy új Vonást az Unitéban, az Olasz Kommunista Párt lapjában, ahol Fortebraccio rajzolgatja meg időnként egy-egy arckifejezését szúrós kis cikkeiben. A csipkelődéseket nem saját kútfőjéből meríti, valósággal szólásmon­dássá vált politikai körökben: „Tanassinak feleslege­sen magas homloka van.” Ez pedig azért terjedt el, mert a szociáldemokrata pártelnök amerikai bábsze­repében alig mutat valamilyen készséget a gondolko­dásra. A bonni, párizsi, londoni vagy washingtoni lapok is sokszor írtak már arról az utóbbi időben, hogy Olaszországban minden rosszul megy, hogy az ország a szakadék szélén áll. A polgári sajtó azonban nem a fasiszta veszély miatt aggódik, hanem azért, mert esetleg Rómában egy olyan kormány lehet majd, amelyben a kommunisták is részt vesznek. Vannak törekvések egyes lapokban, hogy tárgyi­lagosan vessék fel a „kommunista kérdést” Olaszor­szágban. Az amerikai Time azonban ,,Olaszország ago­­nizálása” miatt a kommunistákat hibáztatja, amikor „Italy in agony” filmet ír egy kommunista tüntetést ábrázoló címképére. De az amerikaiak sem hunyhatnak szemet afelett, , hogy Olaszország nem beteg ott — több tucat olasz városban —, ahol a vezetők többsége kommunista. Ami az olasz társadalom egy részének kiábrándult­­­­­ságát közönyét illeti, kétségtelen, hogy a kom­munisták és a szakszervezetek ezzel is tisztában vannak, a romboló közöny ellen is fellépnek, mert az a fasizmus melegágya lehet. Nagyszabású tömeges megmozdulásaik magukkal ragadják az ingadozók egy részét is. A három szakszervezet összefogásának egyik mozgósító gondolata, hogy Itáliában ma a de-­­mokrácia megvédése fontos tét. Nem az „ölhetett kéz" korát éli Olaszország. Nem a demokrácia eszméit já­ratták le a három évtizede tehe­tétlenkedő, legfeljebb karriervadászattal komolyan­ foglalkozó polgári po­litikusok, hanem önmagukat. Franco Reno Saltarelli NÉPSZAVA Kissinger hazautazott Tokióból Henry Kissinger, ame­rikai külügyminiszter­­szombaton helyi idő sze­rint a kora délutáni órák­ban Tokióból hazautazott Washingtonba. Az amerikai külügymi­niszter — mint jelentet­tük — pénteken este ér­kezett a japán fővárosba,­­hogy tájékoztassa japán kollégáját, Kimura Tosiot a pekingi vezetőkkel foly­tatott tárgyalásairól. A két külügyminiszter meg­beszélésén ezen kívül, mint tokiói források kö­zölték, a kambodzsai kér­dés, valamint az energia­­ellátás problémája is szó­ba került. CGT-javaslat a Citroen államosítására A CGT gépipari tago­zata a Citroen gépkocsi­gyár azonnali államosítá­sát javasolta és Robert Ballanger, a kommunista képviselőcsoport elnöke bejelentette, hogy a kom­munista képviselők rövi­desen javaslatot terjesz­tenek a nemzetgyűlés elé a gyár állami tulajdonba vételére. Az államosítási javaslatot az tette idősze­rűvé, hogy az immár régóta nagy pénzügyi ne­hézségekkel küzdő Cit­­roen-gyár most teljesen a Csőd szélére került és a Michelin-tröszt, amelyhez a Citroen tartozik, el akarja adni a Citroen üzemeit a Peugeot-gyár tulajdonosainak. (MTI) A Román—Szovjet Barátság Házában tartott ünnepi ülés keretében A. P Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára át­nyújtotta a Népek Barát­sága Érdemrendet, amely­­lyel a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksé­ge tüntette ki a baráti tár­saságot .­ A francia postások az utóbbi napokban az egyes munkahelyeken rendezett szavazások során úgy dön­töttek, hogy félbeszakítják sztrájkjukat és más eszkö­zökkel harcolnak tovább követeléseik teljesítéséért. Hétfőtől kezdve ismét megindul a normális pos­tai forgalom. Korotürk török köz­­társasági elnök péntek es­te elfogadta Irmák minisz­terelnök lemondását. ,­­# India és Pakisztán felújítja kereskedelmi kapcsolatait. # Befejezte munkáját a brit munkáspárt kongresz­­szusa. Érzékeny presztízs­veszteségeket szenvedett ugyan a centrum és a jobbszárny, de a párt bal­oldala fölé kerekedett 197­4. december 1. VIIIL A\­­Gi ‡1,1 A\ ZWA­­ A\ C. A közös piaci csúcstalálkozó A közös piaci tagállamok állam- és kormányfői december elejére tervezik újabb csúcstalálkozójukat, hogy végre közös kiindulópontot találjanak a sürgető gazdasági és politikai kérdések megoldásához. A so­ron levő párizsi eszmecsere főbb problémáinak meg­értéséhez érdemes visszatekinteni az 1972 végén tar­tott párizsi csúcstalálkozó határozataira, amelyen már részt vettek az új tagállamok, Nagy-Britannia, Dánia és Írország képviselői is. A kilencek akkor ha­tározták el véglegesen, hogy megvetik a gazdasági és politikai unió alapjait és megfogalmazták a Hágában már korábban elfogadott terv menetrendjét. A. If­erner-terv Az akkori élénk világgazdasági konjunktúra bázi­sán al.aytvo­natározat la­v-ig szóló áll.ugy celókat tű­­zött a Közösség elé, amelyek körvonalán az úgyneve­zett iverner-terv vázolta fe, tsz alapvetően négy bé­­niakurt érint: a gazdasági és monetáris unió kiépíté­sére a közösség i­s i­1-ig szóló konkret tervet dolgozott ki, amely egyenek mellett a közös monetáris alap mű­­kereset, a hosszú és rövid távú pénzügyi pontjaa ösz­­szehangolását, egységes Konjunkturapoltikai koncep­ció kialakitását, az adórendszerek közeuyeset és az úgynevezett regionális fejlesztési politika kidolgozását foglalja magában. A közösségi agrárpolitika tekinteté­ben­ a legfontosabb feladat, hogy annak rendszerét hangolják össze a közösség egész gazdasági rendjével, elsősorban a pénzügyi rendszer továbbfejlesztésének segítségével. A programban különös figyelmet érde­mel a közösségi intézmények szerepének újraértéke­lése és reformterve, mert az intézmények nemzetek feletti hatáskörének megfogalmazásában mutatkoznak a legélesebb nézeteltérések. Végül a közösségnek tisz­táznia kell kapcsolatait a kívülálló országokkal, így a KGST-vel, az Egyesült Államokkal, Japánnal és a fejlődő országok különféle csoportjaival. Együttes gazdasági és politikai program ez, s a Werner-tervben megfogalmazott elgondolások két ol­dala egymástól elválaszthatatlan. A tagállamok ter­veinek megvalósítását azonban már 1973 elején jelen­tősen késleltették az ismétlődő nemzetközi pénzügyi válságok, így a gazdasági és monetáris unió első lépé­sére, az Európai Monetáris Együttműködési Alap megalkotására csak ,1973 áprilisában kerülhetett sor, mégpedig az eredeti elképzelésekhez képest meglehe­tősen korlátozott feladatkörrel. Az 1973 végén lezajlott világpolitikai és világgaz­dasági események azonban kiélezték a közösségen be­lüli ellentéteket, ezért az integrációs program végre­hajtása az arab—izraeli konfliktust követően szinte azonnal megállt. Ez természetesen több okkal magyarázható: min­denekelőtt a közösségen belül meglehetősen bizony­talan valutáris helyzet alakult ki, jelentősen meggyen­gült a líra és a francia frank. Ugyanakkor erősödött a márka és holland forint. Eitérő re/crHcns/c** Mindez oda vezetett, hogy a közös piaci tagorszá­gokban pusztán elvi egyetértés maradt meg az integ­­ráció továbbfejlesztésének szükségességét illetően, a megoldás módozatairól azonban a vélemények már jelentősen eltérőek — annál is inkább, mert a „napi" gazdasági és politikai kérdésekben sem sikerül közös álláspontra jutni. Az agráárakról ugyan hosszú vita után döntöttek, de az NSZK magatartása arra utal, hogy a döntés korántsem végleges. A tagországoknak nincs egységes nézete például a közös energiapolitiká­ról, a határkiegyenlítési illeték rendszerének egysze­rűsítéséről stb. A csúcstalálkozón tehát az átfogó, hosszabb távra szóló problémák és jó néhány, a pillanatnyi helyzet­ben égető feladat megoldásáról is döntést kell hozni. Ez pedig nem látszik egyszerűnek, mert az álláspon­tok még halvány körvonalakban sem egyeznek. Ang­lia — úgy tűnik — nem szívesen bocsátkozik lényegi kérdések, így például az integrációs program végre­hajtásának, és a közs­piaci intézmények fejlesztésé­nek megtárgyalásába mindaddig, amíg nem kerül sor a csatlakozási feltételek újratárgyalására. A francia elnök elsősorban az EGK intézményeiben szeretne változást elérni. A franciák egyebek mellett azt sze­retnék, ha a miniszteri tanácsban megszűnne a vétójog és visszatérnének a kötelezően érvényes többségi dön­téshez. Ezt azonban London és Koppenhága ellenzi Hűvösen fogadták az Európa Parlament tagjainak közvetlen megválasztására vonatkozó francia javas­latot is. A regionális fejlesztési alap létrehozásának kérdé­sét elsősorban az olaszok, az írek és az angolok szeret­nék a konferencián megvitatni, Bonn viszont az ener­­giahelyzet napirendre tűzéséhez ragaszkodik. Schmidt legutóbbi nyilatkozata szerint az NSZK a súlyos közös piaci, sőt világgazdasági gondok megoldását szélesebb körű atlanti együttműködéstől, elsősorban az Egye­sült Államok és a Szövetségi Köztársaság közös fellé­pésétől várja. üte/bun a tevfamtkrulúh A jelek szerint tehát az EGK zsákutcába került. A brüsszeli bizottság és a többi közösségi szervezet mun­kájában mindinkább egységes, nemzetek feletti szem­lélet tükröződik, amely elsősorban az integráció egé­szének haladását tartja szem előtt. Ám a bizottság ha­tásköre és végrehajtó hatalma nagyon kicsi, s a dön­tések végül sem a tagországokat, sem a közösség egé­szét nem elégítik ki. Ezzel egy időben mind kevesebb érdemi döntésre képesek a szakminiszteri tanácsok, s mind több kérdést kénytelenek a külügyminiszterek vagy a csúcstalálkozók hatáskörébe utalni. A Közös Piac technokrata­ szemléletű irányító apparátusának hatékonysága csökken. A tagállamok ezt világosan fel­ismerték, amikor elvi határozatot hoztak a Közös Piac szervezetének továbbfejlesztéséről. Ám úgy tű­nik, a közösség a határozat ellenére egy-két éve egy helyben topog, s a gazdasági szakértők jelentős része a csúcstalálkozótól sem vár újabb­ lendületet. A to­vábblépéshez ugyanis gyakorlati politikai döntésre van szükség, s ehhez egységes politikai álláspont kel­lene. Ám egység kialakulására alig van remény, sőt­­a­ bizonytalanul haladó előkészítő tárgyalások már­­már kétségessé teszik a csúcstalálkozó megtartását is. Lovász Péter

Next