Népszava, 1974. december (102. évfolyam, 281–304. sz.)
1974-12-01 / 281. szám
It? 4. december 1. Személyzeti munka a nehéziparban Törődni az emberekkel Több mint 300 ezer embert foglalkoztat hazánkban a nehézipar. A Nehézipari Minisztérium hatáskörébe 131 gazdasági egység — tröszt, egyesülés, vállalat, intézet — tartozik. Felügyeletük, irányításuk összetett, bonyolult politikai munka. Ugyancsak roppant nagy Az állami személyzeti munkát több fontos határozat szabályozza. A nehéziparban, ahol olyan hatalmas feladatok várnak teljes megvalósításra, mint a földgázfelhasz■nálási, az alumíniumipari és a petrolkémiai központi fejlesztési programok, az egyedi nagyberuházások és az energiapolitikai koncepció végrehajtása — különösen szükséges, hogy a növekvő követelményekhez kellően igazodjék a káder- és személyzeti munka. Fejlődjék az emberekkel való törődés, s a párt káderpolitikai elvei megfelelően érvényesüljenek. A NIM személyzeti és oktatási főosztályán dr. Hajdú István főosztályvezetővel ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Kezdjük a vezetőkkel. Összesen 486 vállalati, gyár- és önálló gyáregységvezető tevékenykedik vezető posztokban az iparág nagyüzemeiben — a szénbányászat, vegyipar stb. — területén; 63 százalékuk fiatalabb 50 évesnél. Életkori összetételük: Milyen utat kell végigjárnia a nehéziparban egy szakmunkásnak ahhoz, hogy vezetőként — vagy ami távlatban azonos, a mai idősebb vezetői korosztály utánpótlásaként — számításba kerüljön? A klasszikus példa az inotai Alumíniumkohó fiatal, alig 30 éves felelősséggel kell munkálkodnia saját területén a minisztérium személyzeti és oktatási főosztályának, ha ilyen hatalmas népgazdasági területen a magas színvonalú káder- és személyzeti munka elhivatott művelőjévé kíván lenni. Igen jó arányú, kiváló képzettségük azt jelzi, hogy a nehéziparban esztendők óta tudatos kádermunka folyik, öt év alatt például 124 vezetőt mentettek fel munkaköréből , nyugdíjba kerültek, ha koruk miatt elfáradtak, illetve más munkakört kaptak, ha túlnőtte képességeiket az idő. A rögtönzés hiányát, az átgondoltságot jelzi, hogy a területi és a vállalati szervek évente, kétévente megtárgyalják a nehézipari vállalatok kádermunkáját a minisztérium pártbizottságához hasonlóan, és tanácsokkal, állásfoglalásokkal segítenek. Ha az iparág népgazdasági „szerepléséhez” mérve a diplomások 20 ezres száma megfelelő is, a közgazdászok 8900 fős „tábora” igen alacsony. A gonddal elkészített, s most készülő tervek, koncepciók is arról vallanak: több jó szakember kellene , s a mainál is erőteljeseb merítés az iparág képzett, nagy tudású szakmunkásállományából, vezetőjének esete. A vezetőnek kinevezett kohómérnök kohász szakmunkás volt. Tanulni küldték, a Szovjetunióban mérnöki diplomát szerzett, s hazajövetele után a mozgalmi munkából is derekasan kivette a részét. Más kérdés, hogy a vezetési gyakorlatot — például — a kinevezése után kellett megszereznie. A tárca két ágazatában, a villamos energia és a bányászat területén, a trösztök, vállalatok kimunkálták azokat a terveket, amelyek pontos képet adnak a várható vezetői utánpótlásról, tekintve, hogy a nehéziparban — általában igen sok középvezető éri el 1980-ig s azután a nyugdíjkorhatárt, s fáradnak bele a 20—25 évnyi súlyos felelősségű munkába. Az utánpótlásról s a tervekben is minél több személyi „variációról” idejében gondoskodni kell. A tárca egész területén sor kerül erre a számvetésre. Olyan „hibaigazításokat” is ideértve, mint hogy például a gyógyszeriparban, ahol A különböző szintű vezetők továbbképzése — politikai és szakmai szempontból — a vezetési szint, tevékenység általános emelésének igen fontos követelménye. Ezért is hozták létre a NIM továbbképző központját. Ez az intézmény módszertani segítséget ad a vállalatoknak is csoportvezetőik, művezetőik továbbképzéséhez — sőt a munkások képzéséhez is. Hatalmas tömeg — több ezer fizikai dolgozó ■*— továbbtanulásáról van szó. Nemcsak a hiányos általános iskolai végzettség megszerzése a fontos a nehéziparban, hanem az is, hogy mintegy 108 ezer jól képzett szakmunkásból elegendő kis és középvezetőt emelhessenek ki, képzés segítségével, a 92 ezer főnyi betanított, illetve segédmunkás pedig céltanfolyamokkal, kiegészítő iskolázással gyarapíthassa, kiegészíthesse ismereteit. A minisztérium személyzeti és oktatási főosztálya igen sok hasznos fele részben nők dolgoznak, a vezető-utánpótlás névsorában se legyen fehér holló egy-egy aszszonynév. A tárca iparágaiban a személyzeti munka minisztériumi vezetői általában alacsonynak tartják a nők vezetői arányát. Esetenként itt-ott gazdasági igazgatók, a részarányuk a vezetésben 11 százalékos. A fiatalok helyzete az utánpótlásban már valamivel jobb. Több ■nagyvállalatnál a vezetők negyede, harmada még nem töltötte be a 30. esztendejét. (Az inotai példa „tipikusságát” jelzi egyébként, hogy a tárca területén az utóbbi öt évben az új igazgatók negyede volt fiatalabb 40 évesnél.) és tanulságos megfigyelést, elvi és gyakorlati tapasztalatot gyűjtött össze a nehézipar hatalmas területén végzett kádermunkában. A következő esztendők teendőit a párt és a Minisztertanács határozatai körvonalazzák. Az elveket valósággá váltani, emberekre „lebontani”, a vállalatoknál kell. A bányáknál, a trösztöknél, ahol a jó vezetés legfőbb ismérve az is: felnőnek-e a vezető mellett a tehetséges, rátermett utódai is? S úgy érvényesíti-e ki-ki a maga posztján a kádernevelés elveit, hogy a tehetséges fiatalok, nők teret kapjanak — a tanuláshoz, a továbbképzéshez, s később a helyi teendők kellő áttekintéséhez, a „helyismeret” megszerzéséhez is. A Nehézipari Minisztériumhoz tartozó üzemekben, Vállalatoknál ez a munka jól halad. A káder- és személyzeti tevékenység kezd felnőni a nehézipar rangjához, népgazdasági helyéhez. Várkonyi Margit Tudatosan és megfontoltan Szakmunkásból — igazgató Ki-ki a maga posztján 20,7 millió forint értékű többlettermelés Noha a felajánlások között kevés olyan szerepelt, amely a vállalati tervek év vége előtti befejezését jelölte meg feladatként, ma már látszik, hogy az üzemek zöme pótvállalásra is képes volt,s ezeket is maradéktalanul teljesíti. A reprezentatív adatok természetesen a termelés neve a textiliparban kedését is jelzik, de mert nagyobb részben az üzem- és munkaszervezés javításából, új kapacitások feltárásából, a termelékenység növekedéséből adódnak, így még nagyobb értékűnek tekinthetők. A kongresszusi munkaversenyben külön hangsúlyt kapott a minőség és a gazdaságosság. NÉPSZAVA emes versengés a jobb gazdasági eredmményekért (Folytatás az 1. oldalról) millió forint értékű energiát takarítanak meg. Az összeg szombaton délben már meghaladta a 2,5 millió forintot. Ekkor tárgyalták meg ugyanis a munkaverseny eredményeit. Közülük egyet emelünk ki: a sajóbábonyiak tízmilliós értékű alapanyag megtakarítását vállalták, s ebből eddig hatmillió forintnyi importanyagot „spóroltak” meg, ráadásul úgy, hogy ez ne menjen a késztermék rovására. Ez azért különösen fontos, mert az alapanyagok 70 százalékát szerzi be a vállalat tőkés importból. Az ÉMV munkásai emellett részt vettek az árvízi védekezésben is, Sajóecsegen és Szirmabesnyőn. Három építőbrigádjuk négy nap alatt felépített Borsodszirákon egy 600 férőhelyes szarvasmarha-istállót. A Graboplast a minőség javításával elérte, hogy a műbőr ma többet ér a világpiacon, mint egy évvel korábban. Elismerésre méltó a gyáraknak az a törekvése, hogy , nagyobbrészt azonnal értékesíthető termékek többlettermelését vállalták a kongresszus tiszteletére. A Richards Finomposztógyár jerseyanyagai, a vagongyár hátsó futóművei és motorjai a gyártósorokról azonnal a vagonokba kerülnek és utaznak a világ különböző tájaira. Természetesen ügyelnek arra is, hogy a termékeket a hazai vásárlók se nélkülözzék. A kongresszusi vállalásokból épült meg Győrött egy 600 személyes óvoda és így készül a soproni uszoda is. Nagycsaládosok költöznek új lakásokba a szocialista brigádok segítségével. A munkáskollektívák több és jobb munkáját az úgynevezett R-alapból jutalmazzák. A SOTEX egyheti bérrel, a vagongyár kétheti nyereséggel jutalmazta a legjobbakat. Tíz hónap alatt 423 lakással több . A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 304 szocialista brigádjának munkásai nagyon egyszerűen, ám kifejezően fogalmazták meg a kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat. Több lakást építenek, jobb minőségben és a nagyberuházásokon vállalt építési kötelezettségeiket határidőre befejezik. Állták a szavukat. Az első tíz hónapban 425 lakással többet építettek, mint az elmúlt év azonos időszakában. A megyében mostanáig ,2522 lakás készült el. A vállalat házgyárában megtörtént a termékváltás, s így ezentúl szebbek, korszerűbbek lesznek a borsodi lakások. A házgyári rekonstrukció idején különben a dolgozók a nagyobb építkezéseken segítettek a szakipari munkák és szerelések elvégzésében. Ami a nagyberuházások kivitelezését illeti: az ózdi rúddrót-hengermű kivitelezői még miniszterhelyettesi dicséretben is részesültek. A Rába Magyar Vagon-és Gépgyár 33 százalékos termelésnövelést vállalt a munkaverseny során. Ennek 30,1 százalékát már az első félévben teljesítették. A Graboplast Műbőrgyár felajánlásának kétharmad részét teljesítette júniusig. Hasonló a helyzet a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa által vizsgált többi 18 ipari üzemben is. Fűzfőn 10 milliós megtakarítás Veszprém megyében 5,100 brigád több mint 60 ezer tagja tett felajánlást a pártkongreszszus tiszteletére. A Közép-Dunántúli Szénbányák Vállalatnál hatezernél több dolgozó 50 ezer tonna szén kibányászását vállalta terven felül. Vállalásukat elsőként az országban már a bányásznapra teljesítették és újabb 50 ezer tonnát ajánlottak fel az év végéig. A Balatonfűzfői Nitrokémiában az idei év első felében 10 millió forint értékű alapanyagot takarítottak meg, a Péti Nitrogénművekben pedig a tervezettnél 3 százalékkal több nyereséget értek el. Az Inotai Alumíniumkohó dolgozói 100 tonna többletterméket vállaltak, s ebből a mai napig 85 tonnát már le is gyártottak. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó a tervek szerint csak jövőre érte volna el az évi 240 ezer tonnás kapacitást. A közelmúltban átadásraa került új gyár dolgozói azonban felajánlották, hogy már az idei évet is maximális kapacitással zárják. Ígéretüket teljesítették. Juhász Péter Tóth Pál Kővár Gyula ÚSZÓDARUK A Magyar Hajó- és Darugyár óbudai gyáregységében folyik az úszódaruk végszerelése•Gontta György férvéce A Tulajdon Meghökkentő sorokat olvashattunk a héten a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának üléséről szóló tudósításokban. Az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonát szabályozó 1971-es rendeletek végrehajtásának és a mértéken felüli telkek tanácsi értékesítésének tapasztalatait vizsgálták Budapest vezetői. A tárgyalóasztalra került jelentés szerint a kormányrendelettel elérték a kívánt hatást, gátat szabtak a spekulációs szándékú telekhalmozásnak, ingatlanszerzésnek, bár az előírt mértéket meghaladó telkek, lakások csak nagyon vontatottan, kényszeredetten cserélnek gazdát. Akadtak olyan többszörös tulajdonosok is, akik válaszra sem méltatják a tanácsnak a fölösleg kötelező eladására emlékeztető felhívását, vagy — és ez a meghökkentő — egyszerűen közölték, hogy nem veszik tudomásul a jogszabályt. Mondhatnánk, nem érdemes ezen fennakadni, hiszen értetlen, önfejű emberek mindig voltak és lesznek is, a hatóság dolga, hogy kényszerértékesítéssel és egyéb szankciókkal érvényt szerezzen a közérdeket szolgáló rendelkezéseknek. Csakhogy itt nem puszta értetlenségről és önfejűségről, a magántulajdonhoz való görcsös ragaszkodásról van szó, hanem többről: a kistulajdonosi, kispolgári szellem, a szerzési mánia kártékony hatásáról. Köztudott, mennyire szükség volt annak rendeleti kimondására, hogy egycsaládnak csak egy építési telke vagy háza és egy üdülőtelke lehet. Sokan rendszeres és elképesztően magas spekulációs jövedelmekre tettek szert az ingatlan üzérkedéssel, a telkek összevásárlásával, s közben a tisztességes munkájából élő ember számára a megfizethetetlenség határáig felverték az árakat. A harácsolójó perzsavására jogosan irritálta, háborította fel a közvéleményt. Az ennek véget vető rendeleteket egyértelmű helyesléssel, megelégedéssel fogadta az ország. Ám a kistulajdonosi, kispolgári életszemléletet, a harácsolás, a szerzés mániáját, amelynek melegágyában burjánoznak az ilyesféle törekvések, a legjobb rendelettel sem lehet egy csapásra eltüntetni. Sok esztendő, sőt évtizedek átgondolt és kitartó nevelőmunkája kell ehhez, a szocialista eszmék meggyőző igazságának fáradhatatlan terjesztése, sokoldalú felvilágosító tevékenység. Eff ff f ii fáiás közérdek Az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok — amelyeknek végrehajtását, közállapotainkra gyakorolt termékenyítő hatását épp ezekben a hetekben, hónapokban összegezzük — sokat lendítettek ezen a hosszú távú munkán. Napjainkban mind többen értik meg, ismerik fel és fogadják el hazánkban, hogy az emberek egyéni céljai, törekvései, érdekei tartósan csak a közérdekkel összhangban érvényesülhetnek. A szocialista erkölcs erősödését, a marxizmus-leninizmus eszméinek térhódítását jelzi, hogy mind jobban szemet szúrnak a magántulajdon körüli vadhajtások és a morális jelenségek, mind feltűnőbb a közvélemény előtt, ha valaki a közérdek, a közvagyon csorbításával, tisztátalan eszközökkel próbál egyéni célokat szolgáló javakhoz jutni. Harpagon harácsoló, kapzsi szelleme mind kevesebbeket kísért, a köztulajdon kollektív gyarapításában, a szocialista építés önzetlen szolgálatában mind többen találják meg életcéljukat, hittel vallott hivatásukat. S a közös célon tudatosan munkálkodók seregének szaporodásával együtt jár a szocializmus anyagi erőinek gyarapodása is. Közös vagyonunkból mind többre futja, ötéves tervről ötéves tervre egyre érezhetőbben gazdagodik az ország. Soha ennyi gyermekünk nem járhatott óvodába, mint ma. Soha ennyi fiatalnak nem nyílt alkalma a középiskolai, egyetemi tanulásra; nyugdíjasunk sem volt annyi, mint ma. Soha ennyien nem üdülhettek, nem volt olyan általános, mindenkire kiterjedő a betegbiztosítás, mint ma. Népünk egész történelme során még soha nem volt ilyen kedvező anyagi helyzetben, mint ma, amikor — erőfeszítéseink, olykor és erkölcs időleges áldozatokat is kiváltó, ám mindenképpen eredményes munkánk révén — az emberek milliói tudják különösebb gond nélkül kielégíteni igényeiket. Ha még nem is mindenben, de az áruk és szolgáltatások már viszonylag széles körében. A szocializmus építésének előrehaladásával egészen megváltozott a szükségletek fogalma. Ma már nem luxus a hűtőszekrény, a sokfajta elektromos háztartási gép, ami egy-másfél évtizeddel ezelőtt társadalmi méretekben még csak kevesek örömét, kényelmét szolgálhatta, s mindinkább csökken a személyautó luxusjellege is. Amire nemet mondunk De azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban még szép számmal akadnak fortélyos ügyeskedők, akik a szerzés, a birtoklás örömét tartják az élet egyetlen céljának, értelmének. Sivár öröm, sekélyes cél ez. A jobb, a tartalmasabb és gondtalanabb életet szolgáló, s a tisztességes munkával, a takarékos, józan életmóddal szerzett javakra a szocializmus igent mond. Elismeri, szavatolja, sőt támogatja is az ilyen személyi tulajdont. De nem ismerheti el, soha nem tűrheti meg a társadalmi feszültségeket kiváltó, spekulációs befektetéseket, a szocialista elveket sértő, nem munkából származó jövedelmet, a családi, tehát a normális emberi szükségleteket meghaladó vagyonszerzési kísérleteket. A szerzés mániáját, persze, nemcsak a Harpagon-szellem, nemcsak a kispolgári individualizmus táplálhatja, hanem az emberi jellem és magatartás más gyengesége is. Például a magamutogatás, a kivagyiság. Az az állapot, amikor a balatoni nyaraló, a telek, a kocsi, az öröklakás csak a tehetősség fitogtatását szolgálja, csak státusszimbólumnakvan, hogy a szomszédok, ismerősök, kollégák jobban respektálják, netán még csodálják is az illetőt. Az ilyen embert, nem szolgálja, hanem szánalmasan, gúzsba köti a jólét minden tárgyi darabja, nyugalom,kényelem helyett állandó idegfeszültséget teremtenek körülötte. Örökké újabb és újabb „mutatványok” szerzésére hajszolja magát, nehogy azt gondolják róla, hogy „már nem megy neki olyan jól, már lefelé tart a csillagzata’. Ebbe az „igyekezetbe” csak belerokkanni lehet. Ha nem fizikailag, hát erkölcsileg. De veszélyes torzulásokat mutat az ellenkező véglet is. Azoknak a magatartása, akikben nincs az igyekezetnek, a szorgalomnak egy szikrája sem, akik nem szívelik a munkát, csak muszájból dolgoznak, amennyit dolgoznak, a keresetüket elisszák, az idejüket haszontalan dolgokra, vége nincs üres fecsegésekre, szüntelen kártyázásra fecsérlik, oblomovsággal, tunyasággal töltik napjaikat, miközben sanda szemmel nézik azokat, akik értelmes életet élve, szorgos, becsületes munkával gyarapodnak. Elistnoro szorul Az ilyen sandáskodókkal szemben a leghatározottabban meg kell védeni a becsületes emberek tisztaságát. Már csak azért is, hogy ne tévesszük szem elől igazi célpontunkat: a kispolgári individualizmust, a polgári erkölcs maradványait. Ezt a harcot természetesen nemcsak a kritika fegyverével vívhatjuk meg Megbízható, jó fegyverünk lehet a biztató, bátorító, elismerő szó is. Azoknak, a túlnyomó többségnek címezve — többször, és nem valamifajta szégyenlősséggel —, akik tántoríthatatlan, elkötelezett hívei a szocialista eszmének, akik tetteikkel, magatartásukkal a szocialista erkölcs példái lehetnek, akik minden erejükkel közös szocialista tulajdonunkat, mindannyiunk együtt a boldogulását igyekeznek gyarapítani. Ám, akik rendszerint csak akkor állnak elöl, amikor meg kell fogni a munka végét, az eredmények méltatásakor, ünneplésekor pedig szerényen, hátul foglalnak helyet. Őket hívjuk előre! Szathmári Gábor