Népszava, 1975. január (103. évfolyam, 1–26. sz.)
1975-01-25 / 21. szám
12 A Huss kell a sikereikre Az 1975-ös esztendő sok hazai gyárunknak, üzemünknek és intézményünknek hozza el a 30. születésnapját. Akadnak persze nagy számmal olyanok is, amelyek vagy fiatalabbak, vagy idősebbek ennél a korszakváltó 30 évnél. A sokak által ismert és szeretett termékeket előállító Vörös Október Férfiruhagyár, közismert nevén a VOR, megalakulásának csupán 27. évébe lép az idén. Azt mondjuk csupán, holott ez a közel három évtized annyi küzdelmet takar, annyi nehéz időt, hogy akár könyvet is kitenne részletes visszapergetése. De aki értékelni akarja a VOR mostani munkáját, és látni kívánja fejlődésének állomásait, annak nem árt, ha a gyár mozgalmas múltját is ismeri valamelyest A kevés géppel, a sok anyaghiánnyal és a kezdetleges technikával bajlódó „honfoglalók” első nagy feladata az volt, hogy olcsó ruhákkal, úgynevezett típusöltönyökkel lássák el a lakosságot. De készült náluk ballon, viharkabát és lóden is. És amikor már megépítették, felszerelték és berendezték a II. emeleti varrodát, a dolgozók még akkor is a munkatermekben tárolták a ruháikat, és az első télen fűtetlen helyiségekben végezték a munkát. Aztán amikor teljesen elkészült a kétemeletes gyáracska, terjeszkedni kezdett. A volt Kárpátia Szövőgyár újabb épületeit vették birtokba raktáraknak, konyhának, ebédlőnek és titkárságnak. És 1949 augusztusában, ez a lehetetlent sem ismerő kollektíva, a Férfiruhaipari Nemzeti Vállalat elnyerte az első élüzem címet. Bővülésük, gyarapodásuk jelzője az is, hogy alig két év alatt 1200-ra nőtt a dolgozók száma, és az is, hogy 1950 tavaszán újabb két emelettel gyarapodtak. S ugyanez az esztendő hozta el számukra a külföldi érdeklődést is. És miközben a szabászat ezernyi technológiai gonddal küszködött, termékeik közel két százalékát már tőkés piacon értékesítették. S álljon itt újabb összevetés múlt és jelen között Milyen öröm volt számukra 1950-ben az, hogy Svájctól ballonkabát-megrendelést kaptak. Ma meg minden VOR- dolgozónak természetes, magától értetődő dolog, hogy termékeiknek 57 százalékát exportálják a világ minden tájára. Annak az éves termelési értéknek az 57 százalékáról van szó, amely ma megközelíti az egymilliárd forintot. A gyár történetének szinte nem volt olyan éve, hogy ne történt volna valami. A 27 év telve volt eseményekkel, mozgással, változásokkal. 1951-ben kísérletképpen bevezették a komplett öltöny gyártását, és bevezették a szabványrendszert... 1952-ben átvállalták a Zalaegerszegi Ruhagyár jelentős termelési lemaradásának a felét... 1954-ig bezáróan 28 millió forintot fordítottak szociális létesítményekre, bölcsődére és óvodára... A jobb anyagkihasználás érdekében 1956-ban a laborban megkezdték a papírra való felfektetést... úgy, hogy a terem egyik oldalában ők, a másikban az építőmunkások. Az út 1957-ben, a ruhaiparban elsőnek, itt, a kispesti férfiruhagyárban vezették be a 48 órás műszakot, amit a 48 órás szabadidő követett ... Ugyancsak ebben az évben hozták létre az első vidéki telephelyüket Dunaújvárosban. Ezt azóta újabbak sora követte, mint például a nyíregyházi, a székesfehérvári és az angyalföldi telep. Mivel a kézimunka részaránya 1958-ig 65—70 százalékos volt, a dolgozók helyzetének — természetesen elsősorban a nődolgozókról van szó — megjavítása, a termelékenység emelése és a minőség javítása érdekében hatalmas gépesítést kezdtek el. S míg 1958-ig évente csupán 500 gépet vásároltak, 1959-ben, egyetlen esztendő alatt 3722 darabot. Szocialista szerződések sora jelzi ezeket az éveket, no meg az emberi lelemény bizonyságaként az újítómozgalom fellendülése. Ez idő tájt ismerkedtek meg a szovjet ragasztásos technológiával. És jöttek az új módszer kísérleti évei. Mivel a szovjet módszer nálunk nem vált be, hazai kialakítására és bevezetésére csupán 1984-ben került sor. A Vegyipari Kutató és Textilipari Kutató Intézet új ragasztásos gyártástechnológiáját még szabadalomként is elfogadták. A 60-as évek elejéről datálódik mai elnevezésük is, a VOR, amely napjainkra a férfiruhagyártás hazai fellegvára lett termékeinek sokfélesége és jó minősége folytán. Növekedésük jelentős állomása volt az 1965-ös év, amikor félmilliós nagyságrendű építkezést, bővítést kezdtek el. Újabb szociális létesítmények készültek a dolgozók kényelmére. A 40— 50-es létszámú zakószalagok helyett 120—130-as új szalagokat állítottak be. A 18-as létszámú nadrágszalagokat pedig 45—50-esre növelték. Új, modern gépeket vásároltak. Varratfelvasalókat, gőzölőasztalokat, eleje bevasalókat, kettős zsebezőgépeket és így tovább. De az élet nem áll meg egy percre sem. Így történt, hogy 1969-ben már nem bizonyult kielégítőnek a korábbi ragasztásos módszer, amit a férfiöltönyöknél alkalmaztak. Az új „sztár” a frontfix vászonbetét lett, aminek feldolgozásához nagy teljesítményű ragasztópréseket kellett vásárolniuk... költözött gyár új nevet is kapott. A Férfiruházati Nemzeti Vállalat nevet. És tulajdonképpen már el is érkeztünk a mába. A gyáróriás jelenébe, amelynek szakadatlan fejlődését, korszerűségét biztosítja például önálló divattervező és gyártmánytervező részlege, és a divatigények állandó figyelemmel kísérése, biztosítása. Érdemes bepillantani termékeinek változatos tárába. Jelenleg a hagyományos öltöny, zakó és pantalló gyártása mellett a szabadidő-ruházat elterjesztésén munkálkodnak. A pantallót a sok zsebes, öves, cipzáras, kapcsos, gombos felsőrészek egészítik ki. Ezek a szabadidő-öltönyök a divatos formákat követik, és mindenekelőtt kényelmesek. Anyaguk sokféle, de leginkább vászon, kard és farmer. A VOR-nak alapvető célkitűzése, hogy a szabadidőöltönyök ne csupán jók, szépek és divatosak legyenek, hanem árban is elérhetővé váljanak mindenki számára. Művé vált jenseganyagokat tiszta gyapjú(úgynevezett Woolmark), polyester— gyapjú keverésű szöveteket és a polyester—len keverésű, farmertípusú anyagokat, valamint az anyagokat. A közelmúltban végzett közvélemény-kutatásuk bebizonyította, hogy a férfiak ma is szívesen viselnek öltönyt, ha az kényelmes, divatos és olcsó új eljárásaikat is ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével alakítják Legmodernebb öltönyeik Frontfixir eljárással készülnek, nadrágoknál legnépszerűbbek a Konautroo pamtaillók. Időközben nemcsak e gyár nőtte ki régi gyártási technológiáját, de vásárlói is „kinőtték” a régi méretrendszert. A VOR ebben is lépni akar. Szerepet vállalt az új méretrendszer kialakításában. Mivel jelenleg csak 18 méretállásban készülnek a férfiöltönyök, s így sokan nem tudnak alkatuknak megfelelőt vásárolni, kísérleti jelleggel új méretezésű termékeket gyártottak tavaly. Mintegy 15 ezer öltönyt és 10 ezer pantallót szállítottak új méretezéssel a kereskedelemnek, próbaértékesítésre. Az idén összegezik majd a próbaértékesítés tapasztalatait, hogy továbbléphessenek az új méretrendszer kialakításában. A Vörös Október Férfiruhagyár története is bizonyítja, hogy a szocializmus építése során mire képes az emberi akarat, mit ér a jó közösség. Gazdaságossága évről évre javul, mint ahogy asszonyainak, lányainak a fizetése is. VOR-történet Férfifellegvár” A vállalat termékeit megalakulása óta exportálta. Az első években termékeik csak a szocialista piacokon, később a tőkés piacokon is megjelentek. Exporttermelésük ma már az össztermelés 50—60%-át teszi ki, de elsőrendű feladatnak továbbra is a hazai igények kielégítését tartják Egy kedvelt farmeröltöny a sok közül Az értékesítés megoszlása (g3 barátor~l tőkés a hazai 4965 A gyár modern ebédlője Misiszembóldgyár Szinte hihetetlen, hogy a VOR, amely hazánk és Közép-Európa egyik legnagyobb férfiruhagyára napjainkban, honnan és hogyan indult el 1948 szeptemberében. A megalakulás napjait nem őrzik krónikák. Hiszen legmerészebb álmaiban sem gondolta volna az a tíz alapító szabó, hogy az V. kerületi Arany János utca 27. szám alatti sarokház néhány helyiségből álló kisüzeme ilyen csodálatos karriert fut be: a tíz munkást foglalkoztató Állami Ruhaipari Részvénytársaságból egy közel ötezres gyáróriás lesz. Sokan emlékeznek még a mai gyár dolgozói és nyugdíjasai közül arra a 27 év előtti őszre. A szakszervezet közvetítésével 200-ra felduzzadt létszámra. Az ötkilós kézivasalókra, a parányi helyiségekre, ahol egymástól még mozogni is alig tudtak. De hol van már az az idő, amikor 90 zakót 63 ember 441 munkaóra alatt készített el? össze sem lehet hasonlítani azzal a menynyiséggel és minőséggel, ami a mai modern szalagrendszerrel készül A megalakulás kezdeti hónapjaiban csak veszteséggel termelt az Állami Ruhaipari Rt. öltöző, fürdő és ebédlő nem állt a dolgozók rendelkezésére. Az emberek a lábuk mellé hajtogatták felsőruháikat. Papírba csomagolt, hideg ételt ettek. S szinte csak a lelkesedés — az, hogy szükség van a munkájukra —, az tartotta bennük a lelket. A létszám viszont napról napra gyarapodott. A gyár vezetősége keresgélni kezdte a városban azt az épületet, amelyből igazi nagyüzem alakítható, építhető. És 1948 novemberében megkezdődött az építkezés Kispesten, a volt Kárpátia gyár egyik romos épületében, ahol sem víz, sem villany, sem fűtés, de még tető sem volt. Szinte mosolyog az ember, ha a Kispesti Néplap 1948. december 8-i számában elolvassa azt az újságcikket, amely hírül adja a születendő gyáróriás első lépéseit. „Értesüléseink szerint a gyár kezdetben naponta 320 férfiöltönyt vagy ennek megfelelő ballonkabátot, fiúruhát és felöltőt fog gyártani.” És tessék emellé tenni a jelent. A VOR napjainkban évente 1 millió öltönyt, 300 ezer zakót és 1 millió pantallót állít elő a hazai és az exportigények kielégítésére. Ezek a számok önmagukért beszélnek ... De kanyarodjunk vissza még egy kicsit 1948-ba. Karácsony előtt, december 21-én olyan állapotba hozták Kispesten a romos gyárat, hogy lehetett költözni. A 200 lelkes ember egyetlen teherautóval és néhány kézikocsival ,,fuvarozta” át a félkész épületbe az összes berendezést 21-e vasárnap volt, munkaszüneti nap. De a legendás költözésben mindenki részt vett. És másnap, hétfőn, a viszonylag tágas és világos teremben megkezdték a munkát. NÉPSZAVA Együtt az igényekkel S mivel ma már nemcsak asszonyaink szeretnek jól öltözni, hanem fiaink, férjeink is, a VOR a férfiak ruhaigényét új típusú, korszerű formákkal és anyagokkal is szolgálni kívánja. A hajdani „típusöltönyök” készítői ma a legmodernebb és legkeresettebb anyagféleségeket használják fel termékeik előállításánál. Kötött, hurkolt kelméket, az utóbbi időben igen nepsze Néhány szabadidő-öltöny már kapható az üzletekben 1975. január 25. 600 fiatal A dolgozók kétféle menü és á la carte szerint is válogathatnak a szép, tágas ebédlőben. A szalagmunka szüneteiben tornáznak, saját gyári óvodában, bölcsődében vigyáznak gyerekeikre, hogy nyugalmukat, gondtalan mindennapjaikat ezzel is biztosítsák. És nyáron, amikor a szabadságolások ideje eljön, Balatonzamárdiban és a VOR Római-parti üdülőjében pihenhetnek, szórakozhatnak. A VOR „karrierje” bár látványos, igen megalapozott. Sok dolog és ügyszerető nő és férfi szorgalmas hétköznapjainak, küzdelmeinek, vívódásainak eredménye. S ma már nemcsak a régiek, az alapítók büszkék sikereire, hanem az a 600 fiatal szakmunkás is, akik 1954 óta átlépték a szakiskola küszöbét, hogy a kispesti gyár hírét nevét öregbítsék. (X) HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS HIRDETÉS