Népszava, 1975. október (103. évfolyam, 230–256. sz.)

1975-10-03 / 232. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) A nógrádi szénbányák hatezer dolgozója szintén rbpgyűlésen követelte a spanyolországi politikai perek megszüntetését, to­vábbá azt, hogy bocsás­sák szabadon a politikai foglyokat. — Meggyőző­désünk — írják távira­tukban a nógrádi szénbá­nyák nagybátonyi gép­üzemének dolgozói —, hogy a spanyol nép és a világ haladó erőinek egy­sége, összefogása, közös harca, győzni fog. Röpgyűléseket tartott Nyugat-Dunántúl 7 vas­úti csomópontjának csaknem 11 000 vasutasa is. Táviratban tiltakoztak a Franco-rezsim dikta­túrája ellen, követelve a szabadságjogokért küzdő hazafiak szabadon bocsá­tását, az emberi jogok helyreállítását. A tiltako­zó táviratokat a m­agyar szolidaritási bizottsághoz továbbították Vas megye több más üzemének dol­gozói is. Néhány percre a Ma­gyar Optikai Művekben is leállt csütörtökön a munka, a dolgozók itt is röpgyű­éseken emelték fel szávaikat a madridi terrorítéletek ellen. A Ganz Villamossági Művek nagygépgyárának szere­lőcsarnokában ugyancsak a spanyol fasizmus rém­tettei ellen tiltakoztak. Csütörtökön a Magyar ENSZ Társaság és a Ma­gyar Jogász Szövetség állásfoglalást tett közzé, amely szerint csatlakozik az öt spanyol antifasiszta kivégzését elítélő világ­méretű tiltakozó mozga­lomhoz, és követeli a de­mokratikus erők ellen in­dított véres terrorhadjá­rat, az újabb terrorperek azonnali beszüntetését, a bebörtönzöttek és a per­be fogottak haladéktalan szabadon bocsátását. A­ Demokratikus Ifjúsá­gi Világszövetség a nem­zetközi spanyol szolidari­tási nap alkalmából fel­­­hívással fordult a világ ifjúságához, hogy további akciókkal ítélje el a spa­nyolországi fasiszta rend­szert, amelynek nemzet­közi elszigeteltsége nap­ról napra növekszik. A világszövetség a maga részéről újabb és még szélesebb nemzetközi szo­lidaritási mozgalom ki­bontakozását szorgal­mazza, s arra szólít fel, hogy október 10-én a vi­lág haladó és demokrati­kus ifjúsága közös nyi­latkozatban ítélje el a spanyolországi fasiszta rendszert, és biztosítsa h­ónap a spanyol cselekvő szolidaritásáról Spanyolország népét és ifjúságát. A Szakszervezeti Világ­szövetség és az Európai Szakszervezeti Szövetség felhívására október 2-án a világ és Európa dolgo­zói egységesen tiltakoztak a spanyol terrorítéletek ellen. A berlin-treptowi EAW-művek dolgozói nagygyűlésen ítélték el a fasiszta terrorakciókat, a főváros ifjúsága pedig nagygyűlésen emelt szót a spanyol fasiszták ter­rorja ellen. A jugoszláv dolgozók csütörtökön 24 órás boj­kott alá helyezték a Spa­nyolországgal fennálló postai összeköttetést, til­takozásul az öt spanyol hazafi kivégzése ellen. Sok jugoszláv utazási iro­da már a hét elején fel­függesztette a Spanyolor­szágba irányuló turista­­forgalmat. A francia dolgozók rendkívül tevékenyen ve­szik ki részüket a Fran­­co-rendszer bojkottálásá­ra irányuló nemzetközi akcióból. Csütörtökön megbénítottak minden­fajta összeköttetést Spa­nyolországgal: nemcsak a levélforgalom, a telefon- és távíró-összeköttetés szünetelt, hanem a vasút, a kikötők és a repülőte­rek dolgozói, valamint a vámtisztviselők is egysé­ges akcióval akadályoz­tak meg minden forgal­mat Spanyolországgal. Hendaye francia határ­menti városban csütörtö­kön a spanyol fasiszta ha­tóságok megtorló akciói ellen tartott tiltakozó gyűlésen a CGT szakszer­vezeti szövetség képvise­lője bejelentette, hogy belehalt a letartóztatása­kor szerzett sérüléseibe Jose Antonio Garmendia baszk hazafi, akinek ha­lálos ítéletét életfogytig­lani börtönbüntetésre vál­­tottatták.­­A közlést pár­­órával­­később a spanyol h­atóságok cáfolták. Belgium valamennyi üzemében, hivatalában megállt a munka csütör­tökön délben: az egész országban megtartották a szakszervezeti szövetsé­gek által meghirdetett fi­gyelmeztető sztrájkot, til­takozásul a Franco-re­­zsim terrorja ellen. Az antwerpeni kikötő­munkások 48 órás bojkott alá helyezték a spanyol hajókat. A norvég szakszerveze­ti szövetség felhívására csütörtökön délben or­szágszerte öt percre be­szüntették a munkát, hogy ily módon tiltakoz­ terror ellen zanak a spanyol fasizmus terrorakciói ellen. A szakszervezetek felhívá­sának ismertetése után a norvég rádió is öt percre beszüntette adását. Dánia és Spanyolor­szág között csütörtökön megszakadt a légiössze­köttetés, mivel a közleke­dési dolgozók a szakszer­vezeti központ felhívásá­ra bojkottálták a Spa­nyolországba irányuló já­ratokat. Az akciónap keretében tömegtüntetések voltak Bulgáriában, megmozdu­lásokat szerveztek Auszt­riában, vasúti és tengeri bojkottot Görögországban, légi bojkottot Olaszország­ban és Angliában. A Mexikói Kommunis­ta Párt nyilatkozatban tiltakozott a spanyolor­szági kivégzések miatt A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatában élesen elítélte a spanyolországi politikai gyilkosságokat, és szolidaritásáról bizto­sította a spanyol testvér­pártot, Spanyolország dol­gozóit és összes demokra­tikus erőit, jogaiért és szabadságukért vívott harcukban. A Japán Szocialista Párt tiltakozó táviratot juttatott el a francoista hatóságokhoz. Ez a bűn­tett — hangsúlyozza a távirat — újabb kihívás a világ közvéleményével szemben. A párt követeli, hogy ne ismétlődjék meg hasonló eset Spanyolor­szágban. Gough Whitlam auszt­rál miniszterelnök a par­lamentben csütörtökön el­hangzott beszédében barbár tettnek nevezte a spanyolországi kivégzése­ket.­­ A UPI amerikai hír­­ügynökség igazgatósága felfüggesztette állásából a bécsi UPI-iroda egyik szerkesztőjét, amiért az felhatalmazás nélkül nyilvánosságra hozta osztrák­ újságírók tilta­kozását a spanyolországi kivégzések miatt. Madridból érkező je­lentések szerint a fra­­coista hatóságok letartóz­tatták Maria Manotot, a múlt héten kivégzett Juan Manot baszk hazafi édesanyját. A „felforga­tó tevékenységgel” vádolt Maria Manót kicsempész­te a siralomházból fiának a kivégzése előtti órák­ban írott levelét. A levél­ben a mártírhalált halt hazafi a fasiszta diktatú­ra elleni harc lankadat­lan folytatására szólítot­ta fel a spanyol demok­ratákat. CIFK-nyilatkozat az amerikai vétóról A dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány csütörtökön a Szabadság rádóadó által is közvetí­tett nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok­nak a Biztonsági Tanács­ban leadott vétóját, mely­­lyel megakadályozta a két vietnami állam ENSZ-fel­­vételét. A nyilatkozat megállapította, hogy ez az amerikai lépés sérti a viet­nami nép jogait és ellen­tétben áll az EJSZSZ köz­gyűlésének határozatával. „Az Egyesült Államok el­lenséges magatartását a világ haladó népei hatá­rozottan visszautasítják és elítélik” — hangoztatta a nyilatkozat. Libanon Frangié lemondását követelik Libanoni mérsékelt ke­resztény és mohamedán vezetők szerdán Frangié államfő azonnali lemon­dását követelték, hangoz­tatva, hogy szerintük az elnök polgárháborúba taszítja az országot. A legélesebb bírálatnak Szaeb Szalam volt mi­niszterelnök adott han­got, akit Karami jelenle­gi kormányfő szövetsége­sének tekintenek. De ugyanilyen értelemben nyilatkozott Raymond Edde maronita vezető, a nemzeti tömb ismert po­litikusa is. Az ADN libanoni jelen­tése szerint terrorista ele­mek újabb provokációi csütörtökre ismét rendkí­vül kiélezték a helyzetet. Bejrútban. Fegyveres ös­s szecsapásokban több em­ber életét vesztette, foly­tatódnak az emberrablá­sok is. A feszültséget csak fokozta, hogy több vezető politikus Frangio köztár­sasági elnökre próbálja hárítani a felelősséget a belpolitikai válságért. Ford amerikai elnök szerdán a Nebraska ál­lambeli Omahában tett látogatása alkalmából adott tv-nyilatkozatában sürgette az amerikai kongresszus tagjait, hogy minél előbb hagyják jó­vá a sínai megállapodás­nak a 200 főnyi amerikai kezelőszemélyzet kikül­désére vonatkozó előírá­sait. NÉPSZAVA Púja Frigyes újabb megbeszélései Púja Frigyes külügymi­niszter, az ENSZ-közgyű­­lés 30. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője csütörtökön meg­beszélést folytatott Gaston Thomnal, a közgyűlés el­nökével, majd Kifle Vo­­dadzso etióp külügymi­niszterrel. (MTI) Varsói Szerződés­­szimpozion Szófiában befejezte munkáját a Varsói Szer­ződés fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi tu­dományos szimpozion. A tanácskozáson a Szovjet­unió, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Ro­mánia, Csehszlovákia és Bulgária tudományos aka­démiájának küldöttségei vettek részt. Sztanko To­­dorov bolgár miniszterel­nök csütörtökön fogadta a szimpozionon részt vett küldöttségek vezetőit. (BTA) ♦ Helsinkiben szim­po­­zion nyílt, amelyen meg­vitatják a KGST-tagor­­szágok és Finnország közötti sokoldalú gazda­sági és tudományos-mű­szaki együttműködés gya­korlati megvalósításának kérdéseit. ♦ Berlinben csütörtö­kön megkezdte 15. üléssza­kát a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága. ♦ Sztanko Todorov, a bolgár Minisztertanács el­nöke csütörtökön tárgya­lásokat folytatott Amir Abbasz Hoveida iráni mi­niszterelnökkel, aki a nap folyamán érkezett hivata­­­­los látogatásra Bulgáriá­ba. ♦ Jan Nemeca, a Cseh Szocialista Köztársaság igazságügy-minisztere és K. Kezlar, a cseh legfel­sőbb bíróság elnöke fo­gadta Szakács Ödön, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnö­ke vezetésével Prágában tartózkodó igazságügyi küldöttséget. ♦ Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökhelyettese csütörtökön a Kremlben fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának tagját, a VDK miniszterel­nök-helyettesét és tervhi­vatalának elnökét. ENSZ-társaságok közgyűlése Magyar felszólalás Moszkvában Az ENSZ-társaságok vi­lágszövetségének Moszk­vában tartott 25. közgyű­lésének csütörtöki plená­ris ülésén elsőként Mód Péter, a magyar ENSZ- társaság elnöke szólalt fel. Beszédének jelentékeny részét a világszervezet időszerű problémáinak szentelve a magyar kül­döttség vezetője elége­dettségét fejezte ki, hogy az ENSZ-nek már 141 tag­országa van, s minden bi­zonnyal nemsokára új or­szágok is csatlakoznak hozzá. Az egyetemesség ugyanakkor feltétlenül megkívánná, hogy törté­nelmi győzelmük után a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-viet­nami Köztársaság is mi­előbb elfoglalhassa jogos helyét az ENSZ-ben. A magyar küldöttség vezetője ezután méltatta az európai biztonsági kon­ferencia záróokmányának jelentőségét. Koszigin fogadta Shrivert Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke csütörtö­kön a Kremlben fogadta Sargent Shrivert, az Egyesült Államok politi­kai és üzleti köreinek ne­ves képviselőjét, aki Moszkvában tartózkodik, hogy tárgyalásokat foly­tasson szovjet szerveze­tekkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazda­sági és tudományos-mű­szaki kapcsolataival ösz­­szefüggő számos kérdés­ről. A megbeszélésen érin­tették a szovjet—amerikai kapcsolatok különböző vonatkozásait. Megállapí­tották, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok javu­lási folyamatának nagy jelentősége van mind a szovjet és az amerikai nép érdekeinek szempontjá­ból, mind pedig azért, mert kedvező hatással van az általános nemzetközi helyzet alakulására és az enyhülés erősödésére a vi­lágon. Kifejezték azt a vé­leményüket is, hogy jelen­tős új lehetőségek vannak a két ország közötti kap­csolatok további javításá­ra és a sokoldalú együtt­működés fejlesztésére kü­lönböző területeken. (TASZSZ) 197­5. októberi is SZVSZ 30 éve­­ dolgozó ember szolgálatában H­ árom évtizede alakult meg az egész világ szakszervezeti mozgalmát egybefogó Szakszervezeti Világ­­szövetség. 1945. szeptember 25-e és ok­tóber 8-a között Párizsban találkozott 56 ország 64 millió szervezett dolgozó­jának képviselője, hogy konferencia keretében vitassa meg a munkásosztály helyzetét, s választ találjon a pusztító világégés befejezte, a hitleri fasizmus szétzúzása után a „hogyan tovább?” kérdésére. A konferenciát hosszú előkészítő fo­lyamat előzte meg. Még a háború évei­ben, 1941-től kezdődően kétoldalú szak­­szervezeti megbeszélések egész sora zaj­lott le az antifasiszta koalícióban részt vevő országok szakszervezetei közt. Ezek a megbeszélések készítették elő a londoni konferenciát, amelyen — 1945 februárjában — már elhatározták egy egységes, valamennyi kontinens szerve­zeteire kiterjedő nemzetközi szövetség létrehozását. Itt döntöttek a párizsi konferencia összehívása mellett is, amelyre röviddel a háború befejezése után­­került sor. A konferencia részve­vői — köztük a magyar szervezett dol­gozók küldöttei — néhány napos ta­nácskozás után elfogadták a nemzet­közi szervezet létrehozására irányuló javaslatot, és a konferencia 1945. októ­ber 3-tól már mint a Szakszervezeti Világszövetség első kongresszusa foly­tatta munkáját. Kedvezett a légkör, találkoztak a munkásküldöttek elképzelései és a fel­szólalások, javaslatok jól tükrözték, hogy a részvevők levonták a szükséges történelmi tanulságot a háborús évek­ben tapasztaltak nyomán. A kongresz­­szuson elfogadott első alapszabály is bizonyítja, hogy a dolgozók, a szerve­zett munkások érdekeinek képviselete, a nehezen megszületett béke megőrzése a legfontosabb tennivaló, amit felada­tuknak tekintenek a szakszervezetek vezetői, képviselői. Most, amikor a nagy jelentőségű dön­tést harminc évvel követően vissza­­emlékszünk az akkor történtekre, fel­lapozzuk a korabeli tudósításokat, ol­vassuk az állásfoglalásokat, az elhatá­rozásokat, azzal a jó érzéssel tehetjük le a megsárgult újságokat, hogy a Szak­­szervezeti Világszövetség harminc éven át — súlyos nehézségek közepette is — eleget tett annak a történelemi feladat­nak, amelynek megvalósítása érdeké­ben 1945 októberében megalakult. V­isszapörgetve a történelmi esemé­nyeket, tudjuk, hogy a háború összekovácsolta egység, a nagy elhatározások nem voltak hosszú éle­tűek, nem mindenki tekintette ezeket magára nézve kötelezőeknek. Rövidesen aktivizálódtak a hidegháború hívei, mindazok, akik már a háború éveiben is bizalmatlanságot tápláltak a Szovjet­unióval szemben. A hidegháborús erők­nek nyílt, leplezetlen fellépésére Winston Churchill hírhedt foultoni beszéde adta meg a jelet. Ez a folyamat nem maradt hatástalan a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra sem. A kommunistaellenes kampány, a hisztériakeltés minden esz­közét felhasználták, hogy a nehezen megszületett és a dolgozók alapvető ér­dekeinek védelmére létrejött egységet megbontsák. 1949-ben bekövetkezett a szakszervezeti világmozgalomban a sza­kadás. Nem váltak azonban be a hideghábo­rús spekulációk. Hiába osztották meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat, hiába vált ki a tőkés világ szakszerve­zeteinek többsége — elsősorban ameri­kai sugalmazásra — az SZVSZ-ből, hiába alakították meg saját nemzetközi szervezetüket, azzal a kimondott szán­dékkal, hogy megpróbálják elszigetelni, megbénítani a Szakszervezeti Világszö­vetséget, terveik nem váltak valóra. A megalakulás percében, amikor még a világ minden részéből érkezett küldöttek jelen voltak, 64 millió szer­vezett dolgozó képviseletében jelentek meg. Ma pedig egyedül az SZDSZ 200 millió szervezett munkás képviseleté­ben és érdekében szervezi akcióit, végzi munkáját, s tagszervezetei közé tartoz­nak a szocialista országok szakszerve­zetei, valamint a tőkésországok és fej­lődő államok számos tekintélyes szak­­szervezete. U­gyanakkor az is nyilvánvaló, s ezt is három évtized eseményei bizo­nyítják," hogy az SZDSZ egy pilla­natra sem tekintette véglegesnek a megosztottságot, egy pillanatra sem vé­lekedett úgy, hogy a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom egysége helyre­­állíthatatlan. A javaslatok, az akció­egység megteremtésére irányuló felhívá­sok egész sora igazolja ezt. Mégis, a világban meg kellett változni az erőviszonyoknak, fölénybe kellett kerülni a haladás, a béke, a nemzetközi együttműködés híveinek ahhoz, hogy az enyhülés folyamata a szakszervezeti mozgalomban is éreztesse hatását. A Szakszervezeti Világszövetség, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, valamint a Munka Világszövetsége tag­­szervezetei közt kétoldalú megbeszélé­sek készítették elő a többoldalú talál­kozókat, tanácskozásokat. Ezek tették lehetővé, hogy két egymást követő év­ben, csaknem negyedszázaddal a szaka­dás után, ismét közös tárgyalóterem­ben találkozzanak az európai szakszer­vezetek vezetői. Nagy lépést tettünk az egységhez vezető göröngyös úton. Mégis, ez csak a kezdet. De olyan kezdet, amely a kedvező változások nyomán nagy reményekre jogosít. Jogos büszkeséggel tölthet el azonban bennünket az elmúlt harminc évnek minden eredménye, sikere, azok a szoli­daritási akciók, amelyekkel a Szakszer­vezeti Világszövetség tagjai mindenkor osztálytestvéreik segítségére siettek, akár élet- és munkakörülményeik megjavításáért, akár szerzett szabad­ságjogaik biztosításáért, vagy más ne­mes célok megvalósításáért szálltak harcba. Elkötelezetten, következetesen vették ki mindebből részüket a magyar szervezett dolgozók, a magyar szakszer­vezetek is. B­üszkén s főként jó reményekkel ünnepelhetjük hát ma a Szakszer­vezeti Világszövetség megalaku­lásának 30. évfordulóját. A jó remények valóra váltásáért — tudjuk — még so­kat kell tenni. Több mint negyedszázad gyanakvásait kell eltörölni, bizalmat­lanságát kell feloldani, hogy az akció­egység, a dolgozók és szervezeteik össze­fogásának útján tovább haladjunk előre, közös cselekvéssel, a közös ügy szolgá­latában. Thurzó Tibor Lisszabon Az Intersindical szakszervezeti szövetség nagygyűlése A portugál dolgozók szerdán megemlékeztek az egységes szakszerveze­ti központ, az Intersindi­cal megalakításának ötö­dik évfordulójáról. A L­isszabon­ban szerdán este megtartott nagygyűlésen a főváros dolgozóin kívül vidékről érkezett munká­sok és parasztok vettek részt és méltatták a por­tugál munkásmozgalom történelmének jelentős dátumát. „A népi egység győzni fog!”, „Le a fasiz­mussal!”, „Dolgozók a reakció ellen!” — ilyen jelszavakat hangoztattak a demonstráció részvevői A társadalmi kapcsola­tok minisztériumának (tájékoztatásügy) egy ma­gas rangú tisztviselője a portugál televízióban cá­folta azokat a híreket, amelyek szerint szélsősé­ges elemek támadásokat, erőszakos akciókat ter­veznek információs szer­vek ellen. A televízióban megszólalt a COPCON képviselője is, és közölte, hogy a portugál főváros­ban nyugodt a helyzet. A rádióadók nem ismertet­ték a szocialista párt köz­leményét, amely azt állí­totta, hogy „álbaloldali provokátorok csoportjai ellenforradalmi állam­csínyt készítenek elő”. A portugál rádió- és televí­zióállomások csak a tájé­koztatásügyi miniszté­rium közleményeit, illet­ve hírügynökségek kül­földi jelentéseit sugároz­zák. A Belem-palotában megbeszélések kezdődtek Azevedo miniszterelnök, ügyvivő államfő, a három fegyvernem vezérkari fő­nöke, Carvalho tábornok, a COPCON vezetője és Melo Egidio tábornok, a katonai beavatkozási cso­port parancsnoka részvé­telével. A Portugál Kommunis­ta Párt KB Politikai Bi­zottsága az Avante csü­törtöki számában közölt felhívásában, egy újabb ellenforradalmi kísérlet lehetőségére figyelmeztet­ve, a legmagasabb fokú éberségre szólít fel a reakciós puccskísérletek­kel szemben. Mario Soares, a Portu­gál Szocialista Párt főtit­kára, aki szerdán este ér­kezett Londonba, csütör­tökön délelőtt Blackpool­­ba utazott, ahol felszólal az angol Munkáspárt kongresszusán. Soares találkozik Wilson brit miniszterelnökkel és az angol kormány több tag­jával. A portugál külügymi­nisztérium egy szóvivője csütörtökön délután beje­lentette, hogy a spanyol hatóságok lezárták a ke­reskedelmi forgalom elől a két országot elválasztó határt. Nyugati hírügy­nökségek szóvivői a köz­léshez hozzáteszik, hogy a spanyol lépés rendkí­vül súlyos következmé­nyekkel járhat Portugá­liára nézve, mivel keres­kedelmének teljes szá­razföldi forgalmát Spa­nyolországon keresztül bonyolítja le. (UPI, Reuter, TASZSZ) ­ Az ugandai főváros­ban tartózkodnak a három angolai felszabadítási mozgalom képviselői, hogy részt vegyenek az Afrikai Egységszervezet békéltető bizottságának ülésén.­­ Hirohito japán csá­szár amerikai látogatásá­nak hivatalos része a Fe­hér Házban katonai dísz­pompával, államfőknek kijáró tiszteletadással kez­­dődnt csütörtökön.

Next