Népszava, 1975. november (103. évfolyam, 257–281. sz.)
1975-11-15 / 268. szám
5. novembera. Pattog az ostor, csörtet a sanda a vasúti rámpára a vágócsarnokba. Zuhanyból hull a langyos permet, út mocskát lemosni. Ahol a fémkorlát terelte út megtörik, a kábító áll. Villájában áram — eldől a sertés, forró víz vár rá. Kés villan, szőr perzselődik, s felében osztódva engedelmesen lóg kampókon a hús. Aztán csattan a báró, formáz a penge, zsír sercen, daráló zakatol... és a másik rámpánál hűtőkocsik fémgyomra vár, üres-éhesen.. Csapódik, az ajtó mehet. Szétszóródnak a teherautók. Boltok előtt szállítók „púpjára” fekszik már a marha, a sertés, hogy néhány perc múlva tenyérnyi szeletekben induljon a hús a fazekak,' a lábasak,'a serpenyők birodalmába .4 kígyászalag Hát így készül a hús, esen a nagyüzemi disznóes marhatalppn, a Budapesti Húsipari Vállalatnál. Ifr. Lakatos Tibor, a közgazdasági főosztály vezetője, már az adatok tengerében, kalauzol. A budapestiek, a turistáit, ■ói éttermek és az üzemek ,naponta 46—47 vagonnyit fogyasztanak. Naponta 5500 sertést és félezer marhát vágnak — átlagban. Az olcsó áruk, vagyis a kilónként 40 forint alatti termékek aránya az előírt 60 százalék körül mozog. Még egy adat a statisztikák világából : a BHV gyáraiban 4800-an dolgoznak. Sokan vannak vagy kevesen? Beszéljen erről inkább Molnár Ferenc, aki 33 éve dolgozik az iparágban. — Egyszer dől az áru, másszor meg éppen csak jön. De bárhogy is legyen, egyetlen a törvény: az állatot azonnal le kell vágni és fel kell dolgozni. Ha úgy adódik, túlórával, ha úgy, szabad szombatot és vasárnapot áldozva És gyakran úgy adódik... A „kígyószalagon” két brigáddal dolgozunk. Naponta 1200 sertés az adag. Gép viszi a húst, a végtagok vágásában is masina segít, de azért a brigádnak még nyolc vagon szalonnát , kell kézzel mozgatnia. Lermcoló, formázó, mondják a hatalmas, 56 éves Molnár Ferencről, aki elfordul, hogy az ajtón,, kiférjen. Hússzobrász, mondják mások. Ő csak annyit , , tesz mindehhez, hogy felettébb szalad az idő, hisz karmyújtásnyira szinte,még, amikor Bögre Zsiga behozta őket a húsosokhoz, s most pedig négy év van hátra a hatvanig. Tart is a fordulótól, a nyugdíjtól,’ a tétlenségtől. .lékban az övék.’ Szállítóikat kétezer üzlet várja. Általában időben, érkeznek. Csepel, Tanácsház tér. A Vas- és Fémművek bejáratához közel, reggel, fél 6-tól este 8-ig tart nyitva a húsáruház. Hajnalban a tízórainak valót viszik a munkások, a délután és az este a bevásárlásé. Fülöp István boltvezető-helyettes szerint az ellátás jó. Jellemző, hogy , délután 2-kor a tőkehús, mellett vesevelőt, tüdőt, gégét, zsírszalonnát,' húsos csontot, vagyik'a legkeresettebb cikkek többségét is kihalni tudták... így készül a hús Korszerűsíteni kell Számos a törzsgárdatagság, de emellett sokan „forognak’, nehéz a munka, nincs mit szépíteni rajta, "sok a túlóra. Elavultak a gyárak. Az ÉDOSZ kongresszusán is határozatba került, hogy ne csökkenjen a budapesti ellátás színvonala, az üzenteket korszerűsíteni kell. A borparhavágóhíd száz évnél idősebb, s a sertés is a kilencvenet töltötte. A következő ötéves tervre , építésre és fejlesztésre — egymilliárdot kap a BHV. Mert, ahogy azt a budapesti pártbizottság is anyagában leszögezte: a főváros ellátása továbbra is politikai kérdés. Amikor a vágóhidat elhagyja a hús , Kertész László kereskedelmi osztályvezető mondja az adatot, hogy a marhához 40, a sertéshez 25 forint az állami dotáció, az árkiegészítés. A Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat munkásai éjjel-nappal dolgoznak, 100—110 gépkocsijuk ingázik az üzemek és az üzletek között Szarka Ferenc főosztályvezető szerint a főváros húsellátása 80—85 száza d Rédei Ferenc felvétele) Asszonyok a modern sonkaüzemben I* c * ^ *.**• ** A vevő elégedett • Kispest, Kossuth téri piac. A piacfelügyelőség vezetője, Harasztovics Ödön mondja: „Tsz-ek is árulnak nálunk, de a piac azért az állami üzleteké. Munkáskerület, sok bejáróval, nagy forgalommal, ennek ellenére még este is kapható hús. A reggeli órákban belsőséget, olcsó árut nagy mennyiségben szállítanak.” A végső szó a vásárlóiké, Hangai Józsefné, aki a Goldbergerből ért ment nyugdíjba, a rendszeresen a Rákóczi út és Nagydiófa utca sarkán levő húsáruházban vásárló Kereszti Jánosé és a csepeli esztergályosé, Vitenzi Károlyé. A véleményük egybeesik az újságíróéval, az ellátás jó, húst venni nemk gond Budapesten. Mélykúti Attila A főváros egészségügyi helyzete Az Egészségügyi Minisztérium, a fővárosi tanács és a budapesti pártbizottság vezetői megbeszélést tartottak a budapesti pártbizottságon. A tanácskozáson megvitatták a főváros egészségügyének helyzetét, Budapest negyedik ötéves tervének várható teljesítését és az ötödik ötéves tervvel kapcsolatos közös feladatokat. A tanácskozáson részt vett Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, az MSZMP KB tagjai és dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. 1 A hétköznapok demokráciája Beszélgetés Ribánszki Róberttel, a XX. kerületi pártbizottság első titkárával . Az ember azt gondolhatná, hogy a dolgok egy kerületi pártbizottság testületi színvonalán már oly általánossá válnak, hogy jóformán csak elvi megállapítások, tanulmányok, állásfoglalásnak beillő jelentések formájában minősíthetők, miáltal egy ilyen testület számára a Valóság tényleges oldala , — érthető módon, mégis sajnálatosan — elmosódik. Noha Ribánszki Róberttel, az MSZMP XXI. kerületi bizottságának első titkárával folytatott beszélgetésem mindenekelőtt az üzemi demokráciának valamiféle kerületi — vagy annál is nagyobb sugarú — szintézisére törekedett, mégis előre bocsátom: egy kerületi pártbizottság első titkárának irattartóiban, munkájában, gondolkodásában a valóság éppen olyan konkrét és eleven, mint a gyárban. Azzal a kiegészítéssel, amit a tapasztalatok összegezése és mikroszkopikus mélysége nyújt. A tulajdonosságról beszélgetünk. Jogról, érzésről, szemléletről, felelősségről . A dolgozók tudati viszonya szocialista létünk és fejlődésünk kontos kérdése. S viszonyban — legalábbis egyelőre — sokaknál általában csak a közvetlen anyagi érdek dominál, pedig éppen e viszony anyagi-tudati egysége teremthet fejlettebb és jobb anyagi feltételeket. ••— Ez igaz. Csakhogy a helyzet reális megítéléséhez pusztán ebből a tényből kiindulni nem lehet Azt kell meghatározónak tekintenünk, hogy nagy, a változás a társadalmi tudatban — figyelmeztet Ribánszki Róbert — Csak át kell gondolni, hogy három évtized alatt mi ment végbe az emberekben ? Harminc éve még kevesen fogták fel tudatosan, hogy a tőkés tulajdon a munkás számára igazságtalan tulajdon. Néhány évvel később már kezdték sejteni, hogy miről van szó. Ma pedig már nagyon kevés olyan embert találnánk az országban, aki a tőkésnek visszaadná a gyárat, a földet. Ez a mi társadalmunk bázisa. A dolgozó társadalmi értelemben tulajdonos. Az egyéni és a közérdek mellett számolnunk kell azonban a valóságos, a létező csoportérdekkel is. Itt már előfordulhatnak torzulások, hiszen az egyéni célok is a vállalati érdekben realizálódnak. Megtörténhet, hogy az eredményben nem a termelés, hanem a nyereség dominál. Hallottam, hogy az egyik cipőgyár kibocsátott egy széria rossz cipőt. A termék átcsúszott minden vállalati ellenőrzésen, a kereskedelem azonban nem vette át, visszaküldte. A gyár nyugodt lelkiismerettel útjára engedte a rossz terméket, ugyanakkor könnyen meglehet, hogy a cipőgyár dolgozói ezen a napon kifakadtak a pékre, a közlekedésre, a tejesre a gondatlan, rossz minőségű munka miatt. Ez az, amit nem lehet egyik évtizedről , a másikra megváltoztatni. A tulajdonosság tekintetében ellentmondásokat látok. Például: vajon feltétel és magatartásra való tekintet nélkül mindenki tulajdonos, vagy csak azok, akik arra érdemesek?... — A tulajdonosság nem érdem kérdése. Még a tőkés is, ha volt például egy hanyag fia, elég keservesen tudta kizárni a tulajdonból, de beleszólni nemigen engedte azt a fiát, aki mondjuk, kártyázott, lóversenyezett. Egyszóval, link volt... .— Nem párhuzamról van szó, természetesen. Nálunk a termelőeszközök a nép tulajdonában vannnak. A gyár is. A tulajdonosságban ez a meghatározó. A beleszólás jogát azonban az emberi magatartás, a becsületes munka, esetleg a többletmunka biztosítja. Annak a munkásnak a beleszólását fogadják el — vagy viselik el —, aki produkál. Előfordul az is, hogy egy hanyag embernek jó ötlete van, de nem hallgatnak rá a többiek, mert általnos emberi tulajdonság, hogy attól fogadják el a véleményt, aki többet tesz... — Sokat számít a munkásság felkészültsége. Nagy változást hoz majd az üzemi demokráciában: ha a mai gyerekek felnőnek, óvodás koruktól kezdve közösségben élnek, odahaza, a családban is egyre javulnak a körülmények,az iskolai nevelés is javul Már az óvodában megszokják, hogy a játék nemcsak az övék, aztán nemcsak úttörőcsapatmunka van, hanem úttörőparlament is. Megszokják, hol igénylik a véleményüket. Ez a folyamat kíséri őket végig, és ha bekerülnek majd a termelő-alkotó munkába, magukkal viszik ezt a vérükké vált igényt. Mindenkinek feltettem a kérdést: miben van demokrácia és miben nincs? Minden válasz csaknem egyértelmű volt. — Nem is lehet más... A demokratikus döntés után — éppen a demokrácia érdekében — a döntést meg kell valósítani. A demokrácia azonban nemcsak a döntés előkészítésére, hanem az egész folyamatra érvényes, minden emberi cselekvésben benne kell lennie. A tanácskozások, véleménycserék nem folytathatók vég nélkül, valahol át kell lépni a tényleges cselekvésbe. De a végrehajtásban is demokratikus módszerekre van szükség. — Időnként kissé mereven szembeállítjuk egymással a döntés előtti és utáni állapotot. Csakhogy a döntés után ügyelni kell a visszajelzésekre is. A döntést lebontják,s ebben utasításként hangzik el, hogy mi a teendő, mégis oda kell figyelni a végrehajtás hogyanjára. Itt is vannak a demokráciának mozzanatai, mert ■ nem mindegy, hogy a művezető, a brigád hogyan reagál a döntésre. Lehetséges, hogy vannak jó módosító javaslatai, amiket figyelembe kell venni. — A technológia és az emberi tevékenység viszonyában vannak vitathatatlan dolgok. A gombot meg kell nyomni, pontosan kell adagolni stb. Ez világos. Ebben nem is szoktak vitázni. De például egy futószalagnál lehetnek olyan dolgok, hogy én ezt a mozdulatot képtelen vagyok nyolc órán keresztül csinálni. Amikor már az ötödik dolgozó szól, hogy van más, jobb, gyorsabb,, egyszerűbb megoldás is, arra mégiscsak fel kell figyelni... így értelmezem azt, hogy a demokráciának a végrehajtásban is érvényesülnie kell. . . Az üzemi demokrácia fejlesztése, vagy pontosabban fogalmazva: kiteljesítése feltételezi a demokratikus fórumok hatékony működését. Elegendő-e a fórum, és hogyan működnek? ’ — A fórum elegendő, és általában be is töltik a hivatásukat. A szűkebb körű testületi fórumokon kialakulhat egy rossz mikroklíma. ..Ma én támogatlak, holnap meg te engem", de a nyílt plénumokon nincs különösebb mód a taktikázásra. A részvevők nincsenek úgy összeszokva, hiányzik az informáltság. Gyakran a felkészültség is. Az előadó könyörög az emelvényről, hogy mondják el a véleményüket, de nem szólnak. Pedig az nagyon fontos, jelentős dolog, hogy az embertől véleményt várnak. Csakhogy az előadó készül. A főmérnök, a párttitkár, szintén készül. A dolgozótól pedig azt várjuk, hogy okosan rögtönözzön. Azt szeretném ezzel kihangsúlyozni, hogy az embereket alkalmassá, felkészültté kell tenni arra, hogy jól és magabiztosan éljenek a demokratikus fórumok adta lehetőségekkel. Számolni kell még azzal, hogy ha valaki nálunk felszólal, véleményt nyilvánít, azt némelyek szereplésnek fogják fel, nem pedig természetes véleménynyilvánításnak. Pedig nagyon fontos ez a véleménynyilvánítás. A demokráciának ez nem csupán formája, hanem a lényege. A szocialista brigádok közösségei sokat segíthetnek ebben. — A szocialista brigádok nagyon komoly kö zösségek. Egyre inkább továbblépnek azon * szinten, amikor pusztán azon mérik közösségi* * szocialista jellegét, hogy segítenek egymás házépítésén, együtt mennek színházba, összeülnek a fehér asztalnál. Növekszik az igényük. A szocialista ember a kötelesség, a felelősség és a közösségi feladatok vállalásával kezdődik. S erre örvendetesen szaporodnak a példák. Csepelen is, másutt is. Thiery árpái 4 szövetkezeti lakásépítés bonyodalmai is. Sokbába között... A szövetkezeti lakásépítkezéseknél a pénzügyi gondok párosulnak a kivitelezés és a kivitelezők nehézségeivel. A kapacitások szűkösek, és szétforgácsoltak, a munka szervezetlen és az építmények minősége nem egy esetben erősen kifogásolható. Varga Pál, a SZÖVTERV irodavezetője egyszerűen bizonyítja a kapacitás megosztottságát: a csepeli lakásépítő szövetkezet 13 épületének is építők . Szabó József, a Centenárium Ifjúsági és Munkáslakótelep ügyvezető igazgatója szerint az építőipari szövetkezetek sem műszakilag, sem szervezetileg nem alkalmasak ezer-kétezer lakásos lakótelepek komplett felépítésére, holott itt kezdődnek a gazdaságos méretek. Fábik József, az Április 4. Építőipari Szövetkezet elnöke szerint műszaki gárdájuk eléggé képzett a feladatokhoz, de anyagi eszközeik is szűkösek, gépesítésük hiányos, nagy a fluktuáció és kevés a szakmunkás. Kevés a forgóeszközük is ahhoz, hogy a nagyméretű telepeket gyorsan felépíthessék. A KISZÖV és az OKISZ ugyan tetemes segítséget nyújt, de ez sem elég. Szükség van hitelek- ait növeli a Ha a kiinduló adatok helyesek, ez nyilván igaz. Ám Fábik József szerint az ÉKN például 10 forintos órabért 'számol" olyan dolgozónak, aki 17—18 forint alatt fel sem veszi a vakolókanalat. Aligha tudjuk eldönteni, kinek van igaza. De a kérdés óhatatlanul adódik: miért csinálják, ha ráfizetnek? A válasz így hangzik: „mert muszáj, mert csinálnunk kell". Ami a költségeket illeti, ha viszonylag nem is drága a szövetkezeti lakásépítkezés, lehetne még olcsóbb. Az Április 4. Szövetkezet például rendszeresen bérelt gépekkel dolgozik, s a bérleti díjat költségként elszámolja. Egy toronydaru évi bér-247 lakását négy különböző kivitelező építette. Az alapozás az úgynevezett fogadószintig a Lakásépítő Ipari Szövetkezet munkája; a szerkezetét a Budapesti Lakásépítő Vállalat húzta fel, a befejező munkákat pedig hét épületnél az V. kerületi Építőipari Szövetkezet, hatépületnél a XXI. kerületi Építőipari Szövetkezet végezte el. A SZÖVTERV 25 kisebb-nagyobb kivitelezővel dolgozik, a fizetnek re, s emellett szükség lenne arra, hogy az építtető szövetkezetek mindig fizetőképesek legyenek. Fábik József hangsúlyozta: az Április 4. szövetkezet a lakásépítkezésekre ráfizet. A lakásépítés szigorúan kötöttáras munka, az ÉKN-től nem szabad eltérni. Ha nem lennének belső szervezési gondok, az úgynevezett építési költségnormák szerint kifizetett épületekre 6-7-8 százalékos lenne a ráfizetésük, de így eléri a 16 százalékot is. Rozgonyi Ernő, a Pénzügyminisztérium szakértője szerint ez teljesen lehetetlen, mert az építők az ÉKN keretein belül maradva is tetemes haszonra tehetnek szert, s ha a lakásépítkezésekre ráfizetnek, csak magukat okolhatják. költségeket tett díja körülbelül 790 ezer forint. Ha a darut megvennék, akkor az 1 millió 400 ezer forintba kerülne — persze a szövetkezetnek ennyi fejlesztési alapja nincsen —, s évi fenntartási költsége mindennel együtt elérné a 300 ezer forintot. Egyszerű számításból kiderül, hogy a saját gép költsége 3—4 év alatt megtérül. És a beszerzett gép természetesen négy esztendő múltán is használható. Ehhez csak anynyit, hogy az Április 4. Szövetkezet 15—20-féle gépet bérel rendszeresen más cégektől. Mindent összevetve, a tapasztalatok elgondolkoztatóak. Jóindulatban sehol sincs hiány, hiszen még az is előfordul, hogy az OTP hitelszerződést köt a lakókkal „hozamra”, vagyis, amíg nem volt kivitelezési szerződés, a kivitelezők megkezdik az építkezést, amíg nincs hitelfedezet; az érdekvédelmi szervek, a szakszervezet, a KISZ, a szövetkezeti szövetségek mind támogatják a munkáslakásépítkezéseket anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Mégis roppant nehezen halad a dolog. A sok bába között elvész a gyors és olcsó építkezés ügye. A SZOT javaslatok sorát juttatta el az OTP- nek, a Pénzügyminisztériumnak és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak, remélhető, hogy ezek a javaslatok elősegítik a helyzet javulását. Az 1976. január 1- től érvényes új szabályozás is megkönnyíti a vállalatok és az építtető szövetkezetek dolgát. iányzó szervezet Leginkább arra lenne szükség, hogy alakuljon egy olyan szervezet, amely ezeket a lakásépítkezéseket — anyagi eszközökre és jogilag pontosan körülhatárolt hatáskörre támaszkodva — koordinálja, szervezi és irányítja. Egy ilyen szervezetnek módjában lenne gondoskodni a pótlólagos vállalati kapacitások kihasználásáról, amire az építtető szövetkezetek most még nemigen képesek. Igazolja ezt a Centenárium lakótelep példája, amelynek építésére szocialista szerződések sorát kötötték, de a vállalatok e szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek egy részét nem tudták teljesíteni. Érdemes lenne felhasználni a lengyelországi és a csehszlovákiai építtető szövetkezetek munkaszervezési tapasztalatait is. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa már évek óta sürgeti ezek hazai hasznosítását, de sajnos, kevés sikerrel. Pedig a sok tízezer lakásra váró — s ezért tetemes anyagi áldozatot is vállaló — család sorsa mielőbb megoldást érdemel, sőt követel. Lovász Péter