Népszava, 1976. július (104. évfolyam, 154–180. sz.)
1976-07-04 / 157. szám
1976. július 4. Közlemény a hús és a húsfélés fogyasztói árának emeléséről, valamint a jövedelemkiegészítő intézkedésekről A Minisztertanács határozata alapján a hús és húsfélék fogyasztói árát 1976. július 5-től — átlagosan 30 százalékkal — felemelik, és ezzel kapcsolatban a lakossági jövedelmeket 1976. júliustól kiegészítik. A hús és húsfélék fogyasztói ára 1966 óta változatlan, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás költségei viszont jelentősen növekedtek. Ily módon a fogyasztók 1 kg sertéshús vásárlásánál átlagosan már 18,30 Ft, 1 kg marhahúsnál pedig 26 Ft állami támogatásban részesültek. A tényleges költségekhez képest alacsony fogyasztói ár arra késztette a saját szükségletre termelőket is, hogy a húst olcsóbban, a boltokban vásárolják meg. Ez növelte a központi ellátással szembeni igényt. Az új fogyasztói árak kialakításánál fontos cél volt az árarányok javítása. Ezért a hús és húsfélék 30 százalékos áremelésén belül a tőkehúsok ára 40 százalékkal, a húskészítményeké pedig 26 százalékkal emelkedik. A hús- és húsos konzervek ára 24 százalékkal nő. Nagyobb mértékben emelkednek a színhúsok árai, kisebb mértékben a nagy csonttartalmúaké, pl. fej, láb. A sertés-, tőkehúsrészek közül a rövid karaj kilója 62 Ft, a comb 58 Ft, az oldalas 40 Ft lesz. A marha tőkehúsnál a fehérpecsenye kilója 60 Ft-ra, a vastag lapockáé 52 Ft-ra emelkedik. Az átlagnál kisebb mértékben nő a hurkafélék, hússajtok és a felvágottak ára, nagyobb mértékben a füstölt és főtt húsoké, különösen a szalámié. Az egyéb húsok közül a baromfihús 20 százalékkal, az élő és fagyasztott hal átlagosan 30 százalékkal drágul. Az étkezési szalonnák fogyasztói ára átlagosan 20 százalékkal lesz magasabb, nem változik a zsír és a zsírszalonna ára. A fogyasztói árak változásával emelkednek a kereskedelmi vendéglátás és a munkahelyi étkeztetés árai is. A vendéglői ételek áraiba csak a hús árának emelkedése következtében előálló költségnövekedést szabad beleszámolni. A fogyasztói árak emelésével egyidejűleg jövedelemkiegészítő intézkedésekre kerül sor. Minden munkáltató — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kivételével — a vele munka-, tagsági vagy biztosítási kötelezettség alá eső bedolgozói viszonyban álló dolgozójának, szakmunkásbérrel foglalkoztatott szakmunkástanulóknak, valamint a fegyveres erők és testületek hivatásos tagjainak, 1976. júliusától havi 60 Ft fizetéskiegészítést köteles folyósítani. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek is fizethetnek dolgozóik részére kiegészítést! Ennek mértékét — legfeljebb 60 Ft-ot — a közgyűlés határozza meg. A bérkiegészítés mentes a munkabért terhelő levonásoktól, és nem képezi illetményadó, járulék-, nyugdíj-, táppénzes terhességi-gyermekágyi segély alapját. Nem vehető továbbá figyelembe a munkaviszony alapján járó juttatásoknál, nem lehet beszámítani az átlagkeresetbe és a termelőszövetkezetek jövedelemszínvonalába. 60 Ft-tal emelkedik a nyugdíjellátás és az egyéb, nyugellátások keretébe tartozó rendszeres havi juttatások összege. Egyidejűleg havi 60 Fttal kiegészül a nyugdíjasok részére folyósított házastársi pótlék is. A családi pótlék összege gyermekenként 60 Ft-tal növekszik. A gyermekgondozási segélyen levő anyák pedig — a gyermekek számától függetlenül — havi 60 Ft kiegészítést kapnak. A katonai szolgálatot teljesítők hozzátartozóinak családi segélyét, illetve a hozzátartozók után járó jövedelempótló segélyt havi 60 Ft-tal kell emelni. Intézkedés történt a szakmunkás- és az egészségügyi szakiskolai tanulók ösztöndíjának kiegészítéséről is. A 60 Ft-os pótlék megilleti a főiskolai, egyetemi hallgatókat is, ha ösztöndíjban részesülnek. A jövedelemkiegészítés egy személynek csak egy jogcímen, és havonként egyszer jár. A kiegészítéseket első alkalommal 1976 júliusában fizetik ki. A nyugellátással és az egyéb rendszeres ellátással járó kiegészítéseket az érdekeltek már június végén megkapták. Az intézkedésekkel egyidejűleg átlagosan 15 százalékkal megemelik az étkezési normákat a költségvetési intézményekben, a SZOT- és vállalati üdültetésben, valamint a vállalatok által fenntartott gyermekintézményekben. Ezért emelkednek a felnőtt üdültetési díjak, valamint a költségvetési intézmények alkalmazottainak — beleértve a SZOT- és a vállalati üdültetés, valamint a vállalati gyermekintézmények alkalmazottait is — az élelmezésért fizetett térítési díja. Az új üdülési térítési díjak 1977. január 1-től lépnek életbe. Addig az áremelés terheit a költségvetés viseli. Nem emelkednek viszont az ellátási díjak a költségvetési, vállalati gyermek-, diákjóléti és egyéb szociális intézményeknél, valamint a gyermekek után fizetett öszszegek a SZOT-, a költségvetési és a vállalati üdültetésben. Az áremelésre és a jövedelemnövelő intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat, a hús és húsfélék árának változását a hivatalos lapok közük. (MTI) fogadkozások ideje a nyárnak ez a töredék része. A jelölt — természetes emberi reflexió — fogadkozik. Belül, a gondolatai, mélyén, sokszor hangosan is. A vizsgabizottság előtt is. Hallottam tavaly, tavalyelőtt, korábban is, sorozatnyit a fogadkozásokból. Harmadszor kísérelte meg az orvosin a felvételt a szép szál fiú, anyjának, apjának, vizsgabizottságnak mondogatta szinte költői kifejezéseket használva: a világ végére is elmenne dolgozni, csakhogy orvos lehessen. Gyógyítani, bárhol, a hivatástudat a lényeg, s a beteg mindenhol beteg, segítségre vár. A fiatal lány — négy éve jutott be a bölcsészkar magyar—történelem szakára — kétszer is megfordult a szerkesztőségben. Akkor, a felvételi nyarán, egy „helyhiány miatt elutasítjuk” válasz zilált és kétségbeesett birtokosaként, a fellebbezésének megfogalmazásához kért segítséget. Megtettem neki, pár sornyi írás volt, benne az elhivatottság őszinte szavai, a mindenáron és mindenütt tanítani vágyás, a 18 pont említése, ami derék felkészülést takart. Felvették. Idén végzett. Eljött megint, már kicsit ismerősként. Az elhelyezkedéséhez kért segítséget. Elővettem a pályázati listát, közbevágott, ismeri, megnézte. Valami más kellene. Belterület. ..Tudja, a XXII. kerületben kínáltak katedrát, de gondolkoztunk a családdal, messze van. Negyven perc villamossal.” A tanácselnöknő levelét megőriztem. Déli határszéli megyéből írta, orvoslakást építettek, mellé rendelőt, várót, sőt egy kisebbfajta laboratóriumot is berendeztek, ne kényszerüljön a legapróbb rutinvizsgálat elemzéséért is a közeli városba az orvosuk. Aki nincs. Évek óta nincs. Amikor később meglátogattam a középkorú aszszonyt, kicsit bizakodóbb volt. Tárgyalnak, úgymond, egy fiatal végzőssel, talán-talán hajlandó lesz egy évre, kettőre eljönni. Talán... Válogatás. Válogatás a katedrák között, a körzetek között, a bírói szék és a vállalati jogtanácsosság között. Válogatás is nem is kevés helyen már azzal a felhanggal, hiszen nem kötelező nekem tanítanom (gyógyítanom, ítélkeznem). A diploma a zsebemben, a tudásom a fejemben, máshova is mehetek, nemcsak iskolába. (Nem, nem az ordító és ritka kivételekre gondolok, a lángossütödét vezető orvosra, a belvárosi Presszó kávéfőzőidre, akinek a szekrényében matematika-fizika tanítására jogosító oklevél fekszik; ezek szórvány esetek, heccelődésnek jók legfeljebb.) Az egyetlen kitérőt tevőkre inkább. A válogatókra, akik „kivárják”, míg beérkezik a közeli, a minden szempontból előnyös munkahely. Az összeköttetéseket keresőkre és találókra. Az évekig otthon maradókra, apró-cseprő hivatalokat inkább vállalókra. És arra: számszerűségét tekintve igazán büszkék lehetünk a diplomásaink számára. Az egyetemeink, a főiskoláink beiskolázási gondokkal nem küszködnek — legalábbis orvosnak, jogásznak, pedagógusnak a betérőknél .Sokszorta többen jelentkeznek minden esztendőben. Csak éppen... mire végeznek, mégis üresen marad száz és száz katedra, betöltetlenek orvosi státusok, s a bíróságokon, az ügyészségeken, a tanácsoknál nincs elegendő jogi végzettségű jelentkező ... Hivatástudat. Van-e, létezhet-e változó, csak a körülményekhez, az önös feltételekhez igazodó hivatástudat? Nem hiszek a „rugalmasan változó” elhivatottságban Nem teszek abban, hogy a tanítási munkát életcéljának tekintő fiatal ambícióinak egyedüli kibontakoztatást kel-e nagyvárosi iskola letet csudán, s hogy az ifői orvos rosszabb orvos lesz, ha nem a fővárosban kezdi meg életpályáját. A hivatástudatban — az igazi elhivatottságban hiszek. Mert erre nyújtja példák ezreit, remek fiatal emberek derék életútja. Mert ez a több. És még valami. Hiszek abban is, hogy meg tud tartani ifjú pályakezdőt a kis iskola, ifjú orvost a távoli megye segítőkészsége, a jó szándék és a jó vezetés. Az a bőségesen áradó segítésfolyam, amelyből ma is sokan merítenek bizalommal , s amelyet az elkövetkező időkben még hatásosabbá, még dúsabban áradóvá tehet mindenütt a helyi szándék és eltökéltség. A pályakezdő diplomásoknak azonban el is kell jutniuk azokra a helyekre, amelyek kifejezetten rájuk várnak. Még akkor is el kell jutniuk, ha ez az irányítottság bizonyos kényszerítő érzést okozhat kezdetben. S talán itt kell átkanyarodnunk a bőség fogalmától — a szükségesség fogalmához. A diplomát — s ezt nagyon világosan kell látni — végső soron az állam adja. Képességhez, tudáshoz, elhivatottsághoz mérten adja. Aztán — s ezen megint csak nem kell meglepődni — a számlát is benyújtja. Nem pénzt kér. Nem az óriási ,,ráfordítás” visszatérítését kéri. Hanem: munkát. Azt a munkát, amelyre a végrettsség képesít. És munkát, ott, ahol a nemzet érdeke legjobban menkmreteli! S ebben nincs is semmi rendkívüli. Várkonyi Margit NÉPSZAVA KISZ-védnökségek Székesfehérvárott aKISZ-védnökségek tapasztalatairól kezdődött szombaton kétnapos tanácskozás. A megbeszélésen a vendéglátó fiatalokon kívül a paksi atomerőmű, a leninvárosi olefinmű, a százhalombattai hőerőmű, a szegedi olaj- és földgázmező, valamint a Péti Nitrogén Művek nagyberuházását segítő 150 fiatal aktivista, védnökségi szervező vesz részt. A tanácskozás részvevői egyebek között megállapították, hogy a védnökségek a szerteágazó alvállalkozói és kooperációs munkák gyorsításával segíthetik legeredményesebben a nagyberuházásokat. Elhunyt Szentgyörgyvári Lajos Pécsett 76 éves korában elhunyt Szentgyörgyvári Lajos mezőgazdasági mérnök, a magyar mezőgazdasági szakoktatás „nagy öregje”, aki különösen a felnőttoktatásban szerzett elévülhetetlen érdemeket. A keszthelyi Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet és 1923-ban tanítani kezdett. Az ország különböző vidékein működött, többek között a Dunántúlon, a Jászságban és a Nyírségben. 1956-ban a szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumba került, ahol főleg a felnőtt mezőgazdasági dolgozók levelező oktatásában vett részt. Tanári működésének 40. évfordulója alkalmából — a mezőgazdasági szakoktatás területén végzett kiemelkedő munkássága elismeréséül — Kossuth-díjat kapott. 1965-ben ment nyugdíjba. Hamvasztás utáni búcsúztatására később kerül sor Pécsett. A szocialista munkaverseny új követelményei írta: lír. Jandyk Géatt, a SZOT könyaatlusúgi «.ssíti/i/mss'/m/V A termelés, valamint irányítása, szer-. vezése, ösztönzése és értékelése iránt egyre magasabbak a követelmények. A szocialista munkaverseny erkölcsi ösztönzésének — társadalompolitikai és tudati hatásán túl — nélkülözhetetlen szerepe van a gazdasági építőmunka soron levő feladatainak eredményes megvalósításában. Ezt legutóbb is meggyőzően érzékeltették azok a számottevő gazdasági eredmények, amelyek az elmúlt két esztendőn át tartó felszabadulási és kongresszusi versenyben születtek, és amelyek a negyedik ötéves terv sikeres teljesítéséhez hozzájárultak. Mindezek alapján megvan a lehetőség és a feltételek is adottak, illetve megteremthetők ahhoz, hogy a megnövekedett igényeknek és a magasabb minőségi követelményeknek a vállalatoknál folyó munkaverseny is megfeleljen. Más szóval az eddigieknél teljesebben betöltse szerepét. A rél: a minőségjavításának előmozdítása A munkaverseny irányításában és szervezésében a vállalatoknak a középtávú vállalati tervfeladatokból kell kiindulniuk. A tervcéloknak és a tervfeladatoknak, valamint a munkaversenyben kitűzött céloknak és kötelezettségvállalásoknak egybe kell esniük a népgazdasági érdeket kifejező központi gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, a népgazdasági tervben kijelölt fő feladatokkal. Ily módon érhető el, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom az MSZMP XI. kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitikát és az ötödik ötéves terv feladatainak eredményes megvalósítását szolgálja. A korábbi mennyiségi törekvésekkel és ismérvekkel szemben a soron következő időszakban arra kell törekednünk, hogy a munkaverseny mindenütt a korszerű termékek és a modern termelési eljárások gyors alkalmazását, a termékek és a munka minőségi színvonalának erőteljes fejlesztését, a termelés hatékonyságának növelését, a termelési ráfordítások csökkentését mozdítsa elő. Ennek megfelelően tervszerű és összehangolt tevékenységre van szükség a tervezést, a fejlesztést, a termelés- és munkaszervezést végző, a munkaügyi feladatokat ellátó vállalati szervek és a vállalaton belüli munkaszervezetek, valamint azok gazdasági és mozgalmi vezetése között. A jövőben szerves és szoros összhangot kell teremteni a termelés operatív irányítása, valamint a munka- és a munkaverseny szervezése között is. Ahol a terv az értékesítési lehetőségeket és a vállalati belső adottságokat együttesen a lehetőségek határáig figyelembe veszi, ott a munkaversenyben se tűzzenek ki célul mennyiségi túlteljesítést. Ez esetben a versenyvállalásoknak elsősorban a termék, a szolgáltatás megbízhatóságának növelését, a minőségi színvonal javítását, s az észszerű, reális takarékosság fokozását kell szolgálniuk. A gazdasági vezetők kötelessége biztosítani, hogy a mindenkori (havi, dekád stb.) termelési programok szervezésekor egyúttal az elfogadott és jóváhagyott — gazdasági jellegű — munkaverseny-vállalások teljesítésének feltételeit is megteremtsék,tékonyságának növekedése fejeződik ki. Ezért mind az egyéneik, mind a vállalaton belüli kis csoportok és nagyobb munkaszervezetek, valamint gazdasági egységek vonatkozásában a termelési gazdálkodási feladatok meghatározásával együtt célszerű és szükséges anyagilag is ösztönözni a nagyobb eredmények elérésére. A munkaverseny-jutalmakat és a többleteredmények jutalmazását helytelen különválasztani vagy szembeállítani egymással. A kitüntetésekkel járó jutalmak mellett nem célszerű külön összegeket „elkülöníteni” az úgynevezett munkaversenyjutalmakra és ezektől függetlenül a többleteredményekért külön prémiumokat, jutalmakat kitűzni. Ez az ösztönzés céljaira rendelkezésre álló amúgy is szűkös vállalati eszközök elaprózását, gyakran pazarlását okozza. A termelési programok, a prémiumfeladatok, s a gazdasági jellegű versenyvállalások teljesítését együtt és azonos mércével kell mérni. S a követelmények együttes teljesítése és túlteljesítése esetére — akár egyénekről, akár kis csoportokról, vagy vállalaton belüli munkaszervezetekről van szó —, lehetőleg az eredménnyel, illetveannak hasznosságával arányos legyen a kitűzött prémiumok és jutalmak összege. S ezt az összeget — a teljesítéssel arányosan — a feladat elvégzése, illetve értékelése után rövid időn belül célszerű kifizetni, így a dolgozók közvetlenül érzékelik a többleteredményért kapott többletjuttatásokat. Ez feltételezi, hogy a gazdasági jellegű versenyvállalásokat, illetve azok teljesítését, valamint a meghatározott termelési feladatokat és munkavégzést, s ezek eredményességét csak együttesen lehet és kell értékelni. Az értékelés ugyanakkor megbízható, könnyen érthető és ellenőrizhető mutatószámok alapján történhet. Ez pedig mindenfajta szubjektív pontrendszer mechanikus alkalmazásának kizárását jelenti. Összehangoltan a feltételek megteremtéséért A munkaverseny és a termelőmunka tartalékainak hasznosítása kölcsönösen igényli és feltételezi a munkások, a műszaki értelmiségiek és a gazdasági szakemberek tudatosan összehangolt, az eddiginél szervezettebb és széles körű együttműködését. A vállalati tervcélok és tervfeladatok, valamint a munkaversenycélok és versenyvállalások kialakítása egyazon folyamat részeit alkotják. A munkások és műszaki, gazdasági szakemberek irányított, ösztönzött és a kölcsönös érdekek felismerésén alapuló együttműködése mindenekelőtt nélkülözhetetlen a termelési, fejlesztési, gazdálkodási feladatok összehangolt megvalósításában, a kutatás, a fejlesztés és a termelés tervszerűbb és szorosabb kapcsolatának megteremtésében, a műszakitudományos eredmények üzemszerű alkalratzásának gyorsításában, , az élenjáró technika és a korszerű munkamódszerek széles körű alkalmazásában, s nem utolsósorban a műszaki fejlesztés társadalmi tömegbázisát képező újítómozgalom tartalmi és minőségi továbbfejlesztésében. A munkaverseny gazdasági eredményeiben lényegileg a munkavégzés ha Az egyéni ösztönzés fontossága Ugyanis a munkaversenynek a tényleges és kimutatható vállalati eredményeket kell növelnie ahhoz, hogy megteremtődjék az anyagi fedezet a kitűzött prémiumok és jutalmak kifizetéséhez is. Azok a dolgozók, illetve kollektívák, akik, illetve amelyek a szocialista munkaversenyben mérhetően hasznos tevékenységet végeznek, ennek arányában kapjanak több prémiumot, versenyjutalmat. Ez felel meg a munka szerinti elosztás követelményének. Mindenképpen kerülni kell a verseny mesterségesen létrehozott szervezeti kereteit és formáit, tanulva a régmúlt és a közelmúlt negatív tapasztalataiból is. Természetesen óvakodni szükséges a munkaverseny-szervezésben mindenfajta kényszertől. Ehelyett lehetőséget kell adni a dolgozóknak, hogy maguk válasszák meg a legalkalmasabb versenyformát. Ugyancsak tapasztalatok alapján hívjuk fel a figyelmet arra, nehogy bárhol is munkaverseny-vállalás címén igyekezzenek pótolni a szervezetlenségből eredő lemaradást. Különösen dezorganizáló hatású ez kommunista műszakok szervezése esetén. Rendkívül hibás, igazságtalan és káros gyakorlatot szülhet a más-más technológiai csoportba tartozó, különböző feladatokat végző, eltérő szervezeti rendszerben és feltételek között dolgozó munkaszervezetek és kollektívák egymáshoz való hasonlítása is. Egy-egy adott műhely, csoport értékelésének, ösztönzésének és elismerésének mércéje mindig a saját korábbi eredményeihez képest mutatkozó fejlődés legyen. Gyakori probléma, hogy a kollektív versenyformákon, mindenekelőtt egyes brigádformákon belül „személytelenné” válik a munka és a munkaverseny. Pedig a munkaverseny nem öncélú, hanem a dolgozó ember szolgálatában áll. Másrészt a kollektív eredmény szintén egyének összegezett munkáján alapul. És ha valaki kiemelkedőt produkál, azt kell a közösségben általánossá tenni. Mindezt most a termelési, gazdasági tevékenység kapcsán állapítjuk meg, de érvényes ez a szocialista életmódra, a magatartásra, a kultúrára, a művelődésre is. Alapvető követelmény tehát, hogy a kollektíván belül az egyének ösztönzésére is nagy gondot fordítsanak, s a közös eredmények alapján az egyének saját munkájuk arányában részesüljenek anyagi, erkölcsi elismerésben egyaránt. Ugyanakkor mindazoknak, akik a sikerek létrejöttében átlagon felül vagy kiemelkedően vettek részt, nagyobb társadalmi elismerést és nyilvánosságot kell biztosítani.