Népszava, 1976. szeptember (104. évfolyam, 206–231. sz.)

1976-09-02 / 207. szám

1­9­7­6. szeptember 2. A BL­AV bizonyított Szervezettebb, fegyelmezettebb munka: több lakás Budapesten és környékén Aki látta Józsefváros, Őrmező vagy Pesterzsébet szép új házait, az már tud egyet és mást a Bu­dapesti Lakásépítő Válla­latról. S aki megfordult a XVI­. kerületi Centená­rium lakótelepen, Csepel, az Egyesült Izzó építke­zései­n. arról is hallhatott már, hogy a BÜLAV az évi­ 2300 öntött betonból készült lakás mellett még vagy 2500—3000 fővárosi és Budapest környéki munkáslakás-építkezéshez szállít előregyártott blok­kokat. " Sok lakásra váró család életét befolyásolja a következő hír: a BULAV teljesítette első féléves lakásépítési tervét. rek, betelt a pohár! Mi­után n­em használt a ké­rés, a szép szó, váljunk meg egymástól. Kívül tá­gasabb . . — Az, ami Pesterzsébe­ten történt, a vállalat többi építkezésén is leját­szódott — értékeli a hal­lottakat Redler Károla igazgató. — összeültünk a kom­munistákkal, a szakszervezeti tisztségvi­selőkkel, és kimondtuk: nem­ tűrjük, hogy bizo­nyos személyek hétfő reggel 7 óra helyett csak 9­—10-kor kezdjenek a munkahelyeken, s pén­teken kora délután el­menjenek. Azt is elhatá­roztuk: ha olyan szemé­lyek jelentkeznek felvé­telre vállalatunknál, akik az utóbbi fél évben há­romszor változtattak munkahelyet, nem vesz­­szük fel őket. Hatvan helyett — hét munkahely Emlékezhetünk még ar­ra, milyen nagy viharok voltak a budapesti lakás­­építkezések.­­körül az év­végén. Fő­városán­k építő­­ipara nem kényeztetett el bennünket az utóbbi időben. Ezért kérdezzük meg: miért sikerült a BULA.V-na­k. • — Legalább négy té­nyező együttes hatásának tulajdonítjuk a szerény eredményt — válaszolja Redler Károly igazgató. — Az első helyen emlí­tem­­az új technológiát. Még a negyedik ötéves terv, folyamán, alakítot­tuk ki a sík- és térzsalus rendszert, amely szép, tet­szetős külsejű öntött be­ton házakat eredményez. A második összetevő a profiltisztítás. Noha a vállalat jó hírre tett szert a középületek, a közintéz­mények építésével és sok­­kat dicsérik őket például a Komjádi Béla uszodá­ért vagy a Magyar Villa­mos Művek Fő utcai székházéért, belátták: ennyi „urat” nem lehet egyszerre ,.szolgálni”. A sok középület szétforgá­csolta a vállalat erejét. Hatvan-hetv­en­­pesti épít­kezés között kellett egy­szerre „zongorázni”! Ezért lemondtak a to­vábbi középületekről. A BULAV lakásokat, isko­lákat, óvodákat, üzleteket épít. — A profiltisztítás­ le­hetővé tette az építkezé­sek koncentrálását és a munkaszervezés megjaví­tását — folytatja Redler Károly. — A korábbi 60—70 munkahellyel szemben a , józsefvárosi, pesterzsébeti,­­őrmezei, sashalmi és budafoki la­kásépítkezésekre tudtuk összpontosítani a vállalat erőforrásait. A negyedik tényező: a munkafegyelem megszi­lárdítása. Mint más épí­tőipari vállalatoknál, a BULAV-nál is akadtak olyan munkások, akik it­tak, kártyáztak, vagyk ép­pen a falnak támaszkod­tak és csevegtek munka helyett. — Bár száz ilyen fel­vételt kérőt kellett eluta­sítanunk s további 400 fő itthagyott bennünket, ma már nem a lógósok diktálták a­ munkaerköl­­csöt és a munkafegyel­mét — nyugtázza az igaz­gató. — S noha 180 főnyi m­unkáshiányunk van, mégis jobban­­ halad a munka. Jellemző, hogy 1973-ben még csak 1780 óra tényleges munkaidő jutott a BULAV átlagos dolgozójára, az idén pe­dig megközelítjük majd az 1900 órát... Ehhez persze sok olyan brigád­vezetőre van szük­ség, mint a példánkban említett Kiss István, vagy olyan igazgatókra, mint Redler Károly. Aki — 61 éves lévén — már rég nyugdíjban lehetne. Ám Redler Károlynak ma is tele­­van a feje ötletekkel, előbbre vivő javaslatok­kal. Erről tanúskodik ön­kritikus szemlélete is. — Bár az eső félévre tervezett 609 lakást átad­óik, azért nem halkant­­hatjuk el: ez a mennyi­ség 2032 lakásból álló évi tervünknek nem egészen 30 százaléka. Tehát ná­lunk is a második félév­re marad a lakásátadások­­ java. Az ilyen ütemezés viszont mindig magában hordja a ,,csúszás” veszé­lyét. Ezért elhatároztuk, hogy megelőzzük magun­kat. El fogjuk érni, hogy az 1977-re tervezett, 2393­­ lakás 20 százalékát már­ az első negyedévben, 301 százalékát a másodikban, s újabb 30 százalékát a­­ harmadik negyedévben átadhassuk. Ily módon csak 20 százalék marad­na az utolsó negyedév­­i­re­­.­­ Az előkészületek egyéb-­­­ként jól haladnak. Már­ megvizsgálták például,­­ szükség lesz-e túlórázta-­­ tásra ahhoz, hogy idei é-­­ ben átadhassák a máso­dik félévre tervezett lakásokat. Miután a fel­mérések arra mutattak, hogy­­ a kollektív szer­ződés szabályozta határo­kon belül — igen, úgy döntöttek: kora ősszel el­rendelik e túlórákat. A vállalatnak, a mun­kásoknak is jobb ilyen­kor túlórázni, mint az év végén, a zimankós télen. Magyar László Lázás helyett — figyelmeztetés — Mi is hosszú ideig tűrtünk ,­ és nyertünk — szól ezekről az emberek­ről Kiss István szocialista brigád vezető Pesterzsé­beten." — Készpénznek vettük­ azt­ a magunk ál­tal hangoztatott aggályt: csődbe jutunk megáll a munka, ha megválunk tőlük. Ám az idő előreha­ladtával be kellett lát­nunk: akkor futunk csőr­­be, ha engedtük, hogy to­vább lógjanak és zsarol­janak bennünket, így más a szorgalmas brigád­tagoknak is elmegy a kedvük és azt­­ mondják: ugyan, minek hajtsuk magunkat? — Mindez már azért is bántott — folytatja a brigád­vezető —, mert a vállalat, az ország igazán megbecsül bennünket. Hogy mást ne mondjak: Pesterzsébeten havi öt- öt és fél ezer forintot ke­reshetnek a kőműves brigádok szakmunkásai. Ezért a­ pénzért már il­lik szépen dolgozni. — Egy alkalommal így szóltam brigádunk két kőműveséhez és két se­gédmunkásához: embe- Egyenletes ütemű lakásátadások A jubiláló alföldi ola­jbányászok eredményes munka­versenye A Magyalföldi Kőolaj­és Földgáztermelő Válla­lat olajbányászai — élen a szocialista brigádokkal — termelési sikerekkel készülnek a közelgő bár­­­yásznapra, és a vállalat megalakulásának negyed­százados évfordulójára. Az időarányos terven fe­lül kőolajból 38 000 ton­nát hoztak a felszínre, földgázból pedig­, több mint­ 200 millió, köbméter­­rel tetézték meg a tervet. Korszerű munkaszerve­zéssel, magas műszaki fel­­készültséggel, javuló gaz­daságosság mellett az idén 137 000 tonnával több kő­olajat és 387 millió­­köb­méterrel nagyobb meny­­n­yiségű földgázt adtak, a népgazdaságnak­, mint­ az elmúlt év azonos idősza­kában.­­ A­ vállalat nagy ener­giát fordít az V. ötéves terv időszakára előirány­zott, csaknem 6 milliárd, forint értékű olaj- és­ föld­gázipari­­beruházás jó elő­készítésére is, amely alap­ja­­lesz a termelés továb­bi bővítésének­. (MTI) Kongresszus előtt a fogyasztási szövetkezetek A fogyasztási szövetke­zetek, szeptember első­ fe­lében , mindenütt megtart­ják a Vili. kongresszusu­kat előkészítő megyei gyűléseket, amelyeken az ÁFÉSZ-ek, a takarék- és lakásszövetkezetek , csak­nem­­háromezer küldötte vesz részt. Az utóbbi öt évben az ÁFÉSZ-ek több­­mint 50 százalékkal növelték áru­forgalmukat, s szövetke­zeti lakások száma az 1970. évi, több mint 58 ezerről 120 ezerre emel­kedett, s a legfiatalabb ágazatot képviselő lakás­építő szövetkezetek 10 ezer 526 otthont­­adtak át tagjaiknak.­ A szeptemberi megyei gyl­éseken a­ szövetkezeti küldöttek megvitatják a kongresszus dokumen­tumtervezeteit, s megtár­gyalják az egyes ágazatok napi gondjait. (MTI) NÉPSZAVA Bulgáriai jegyzetek (3) Gondok és feladatok Bulgária népe előtt, az eddigi fejlődés után is nagy feladatok állnak. Ezeket a feladatokat a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusán hatá­rozták meg. Todo­r Zsiv­­kov, a párt KB, első tit­kára beszámolójában egyebek mellett a követ­kezőket mondta: ..A sike­rek mellett a KB jól lát­ja a gazdasági élet ne­myek a gondok nem mai keletűek. A gyors gazdasági fejlődésnek voltak árnyoldalai is, így a nemzeti­­jövedelemből nagy hányadot fordítot­tak beruházásokra, "de a termelő beruházások túl nagy előnyben részesül­,­tek az infrastruktúra ro­vására. Ennek következ­ményeként a termelőka­pacitásokat nem minde­nütt lehetett teljesen ki­használni. A termékek minősége, nem mindig volt kielégítő. Az ötödik ötéves terv időszakában, 1965 és 1970 között a bol­gár népgazdaság teher­bíró képességét meghala­dó tervek teljesítésére is vállalkozott, s ez kedve­zőtlenül befolyásolta az ország belső és külső egyensúlyi helyzetét. A gondokon nagy erő­feszítésekkel sikerült úr­rá lenni, é­s általánosság­ban elmondható hogy a bolgár gazdasági fejlődés­nek ez a szakasza is si­kerrel zárult. A nehézsé­gek azonban­ felhívták­ a figyeimet arra hogy joóri kézségeit és megoldatlan problémáit is...” A terv néhány mutatója nem teljesült, új létesítmények átadása késett, egyes ter­melési kap­acitások ki­használatlanok, és Todor Zsivkov különösen nagy hiányosságnak minősítet­te, hogy a bolgár gazda­ságban lassan hasznosít­ják a tudományos ered­ményeket. tervezési és irányítási módszerekre van szükség, hogy a bolgár népgazda­ságnak szorosabbra kell fűzni kapcsolatait a vi­lággazdasággal, s na­gyobb gondot kell fordí­tania a hatékonyság fo­k­ozására Ennek jegyében Bulgá­riában 1971-től fokozato­san átszervezték az álla­mi ipart, és mintegy 65 nagy gazdasági egyesülést hozta­k létre, amelyek át-,­fogják a termelés és az értékesítés valamennyi fázisát. Ugyanakkor a mezőgazdasági és élelmi­szeripari üzemeket úg­y­­nevezett agrár­ipari komplexumokba szervez­ték. Ezek az egyesülések nagy eredményeket értek el, hiszen a hatodik öt­éves tervidőszakban 46 százalékkal nőtt a nem­zeti jövedelem, és 44 szá­zalékkal emelkedett az ipar termelékenysége. Ugyanakkor a mezőgaz­dasági termelés a kedve­zőtlen időjárás ellenére évi átlagban 3,1 százalék­kal gyarapodott, nőség.” Ez ma a jelszó Bulgáriában. A terv a ne­hézipar és a fogyasztási cikkeket gyártó ipar fej­lesztését helyezi előtérbe. Todor Zsivkov hangsú­lyozta, hogy a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipar termelésének meg kell előznie a lakossági vásárlóerő növekedését. S ami ugyancsak nem mel­lékes: 1980-ig a gépipar­nak meg kell kétszereznie a termelést. Szófiában és a nagyobb városokban munkaerő­­hiánnyal küzd az ipar, a növekedést tehát min­denképpen a hatékonyság javításával kell elérni. Hogy miként lehet a hatékonyságot javítani, például az élelmiszeripar­ban, azt bárki megtud­hatja, ha meglátogatja a szófiai palackozóüzemet. Ebben az üzemben — amely egy országos háló­zat része — literes és két és fél decis palackokat töltenek meg sajátos bol­gár italok és a népszerű Schweppes üdítő­ital kü­lönféle fajtáival. Az üzem 14 hónap alatt épült fel hatalmas raktárterével együtt, 10 millió levés költséggel, s a vállalat tiszta nyeresége az idén 2,5 millió leva lesz. Agrár­ipari komplexumok Hatékonyság és minőség A következő időszak feladatai azonban még nagyobbak, hiszen a terv a­ reáljövedelem, a to­­gyasztás és a nemzeti jö­vedelem újabb erőteljes növekedését tűzi ki cé­lul. „Hatékonyság és mi” Rano Avramov, az egyesülés főigazgatója el­mondta, hogy kormány­program született az üdí­tő­italok gyártásának fo­kozására­­ .Mi tagadás — mond­ta — az alkoholfogyasz­tásnak szeretnénk kon­­kurrenciát teremteni. Úgy vélem, sikerrel, hiszen az évi egy főre jutó üdítő­ital-fogyasztás Bulgáriá­ban ma már 58 liter. (Ösz­szehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy Ma­­gy­arországon mindössze 28 liter.)­­ Az üzem összesen 14-féle üdítő italt tölt a palackokba, ebbe 1­6-féle Schweppes és a többi sajátos hazai ital illetve Coca-Cola. A Schweppes­­koncentrátumot Burgasz­­ban gyártják, az angolok­tól vásárolt recept sze­rint. A üdítőital-program megvalósítása érdekében az NSZK-tól megvettük a töltőgépsor licencét és gyártási eljárását, s az u­jabb üzemeket már bol­gár gépekkel fogjuk fel­szerelni. Plovdiv, Várna, Rusze és Szófia mellett újabb üzemekkel bővül a hálózat. A burgaszi üzem már bolgár gépsorral dol­gozik. A terv szerint 1930- ban az évi egy főre jutó fogyasztás üdítő italból 108—110 liter lesz. A 180 éve világszerte nevezetes Schweppes licencéért és a koncentrátum gyártó­­soráért 3,5 millió dollárt fizettünk, mégpedig nem készpénzben, hanem áru­ban.­­ Most saját üzletháló­zatot építünk ki, amely az italok árusítására spe­­cializálódik. Szükség van erre, hiszen nő az idegen­forgalom és ezzel együtt nőnek az igények. Lovász Péter Az NSZK gyártmányú gépsorok a kisebb pa­lackból óránként 35—38 ezer darabot töltenek meg, a nagyobbik fajtá­ból 10 ezret. Nem tévedés, a számok jók, sőt miután a gépek 40 ezres teljesít­ményre képesek, a jelen­legi eredményen még ja­vítani lehet. Versenyben az alkohollal Az új szófiai Park Hotel 3 hí új technika lege:Sása M a.népi bölcsességen alapuló szólás­és mondás — ..a jó pap is holtig ta­­*■ * nul” — igaza napjainkban foko­zottabban érvényes. A XX. század rob­banásszerű műszaki-tudományos forra­dalma az ismeretek állandó és rend­szeres felfrissítésére kényszeríti korunk emberét. A tapasztalatok szerint egy emberöltő alatt legalább­ kétszer-három­­szor mindenkinek újra kell tanulnia sa­ját szakmáját, mesterségét, máskülön­ben képtelen eligazodni, megállni a he­lyét. A világméretű folyamatban — mint alkotók és felhasználók egyaránt — mi­ is részt veszünk. A sajátunkon kívül tu­datosan merítünk a bőséges külföldi for­rásokból: licencek, know-how-k vásár­lásával, honosításával korszerűsítjük iparunk gyártmányszerkezetét, techno­lógiáját. Ötödik ötéves tervünk — az előzőhöz hasonlóan — milliárdokat ál­doz a gép- és termékcserével összekö­tött rekonstrukcióra. Ma már alig található gyár, ahol ne működnének olyan korszerű gépek, be­rendezések, amelyeket korábban legfel­jebb csak hallomásból ismertünk. Az úgynevezett kiemelt iparágakban, pél­dául a jármű-, a számítástechnikai, a textil- és a vegyiparban — tömegesen alkalmazzák őket. A Telefongyár átvi­teltechnikai gyáregységében például a több mint tízmillió forintba került mé­rőautomata — az előzetesen betáplált program szerint — emberi beavatkozás nélkül ellenőrzi a termékek minőségét, s szolgáltatja az eredményt. A kezelő szerepe a beállítás és a felügyelet. A Szerszámgépipari Művek esztergomi gyára számjégyvezérlésű esztergagépei­nél a termelési folyamatba csak akkor avatkozik be az ember, ha a gép fény-, illetve hangjelzéssel rendellenességre hívja fel a figyelmet. A Péti Nitrogén­művek korszerű berendezései ugyancsak nem veszik igénybe a hagyományos ér­telemben vett fizikai munkát.­indez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség munká­sokra a korszerű berendezések működtetéséhez. Számban kevesebb, de sokoldalúbban képzett dolgozó kell. A modern gépek kezelése a korábbiaknál jóval nagyobb szakmai felkészültséget, hozzáértést követel. Nem véletlen, hogy az új technika fogadására üzemeink legtöbbjében előrelátóan készülnek. A Telefongyár ötödik ötéves tervé­nek oktatási melléklete például rögzíti, hogy a szakmunkások 85—90, a betaní-tott munkások 60—65, a középfokú vég­zettségű szakemberek 50—60 százaléka továbbképző tanfolyamon vesz részt. Az arány az első hallásra meghökkentő, hi­szen nem kevesebbet jelent, minthogy az ötezer főt számláló vállalati kollektíva több mint kétharmada tanul. A mostani technológiai rekonstrukció keretében be­szerzett — csaknem egymilliárd forintba kerülő — korszerű gépek, berendezések megfelelő színvonalú üzemeltetése azon­ban csakis így biztosítható. Hasonló törekvéseket más iparágban, vállalatoknál is tapasztalhatunk. A tex­tiliparban például a IV. ötéves terv idő­szakában 30 ezer — többségében lány és asszony — végezte el a rekonstruk­ciós céltanfolyamot. Az építőiparban a házgyári lakásépítés térhódításával egy időben a kőművesek jó része gépkezelővé, illetve hegesztővé képezte át magát. Az utóbbi időben a kereskedelemben is tö­megessé vált a továbbképzés. Az ősszel kezdődő új oktatási évben már 22 ezer kereskedelmi és vendéglátóipari dol­gozó továbbképzéséről gondoskodnak, az üzlethálózat fejlesztésével összhangban teremtenek lehetőséget az ismeretek gyarapítására, s ezen túlmenően áruis­mereti tájékoztatókat is tartanak az iparból újonnan kikerülő termékek tu­lajdonságairól. a tömegméretű tanulási­ kedvet a /A szakszervezetek természetesen sok- 1­ó oldalúan segítik, támogatják. A szocialista brigádok vállalásaiban — az adott üzem követelményeihez igazodva — kivétel nélkül szerepel a szakmai képzés, továbbképzés. Legújabban — helyeselhetően — a kollektív szerződések is rögzítik a to­vábbképzésben részt vevők jogait és kö­telességeit, üzemi alkotmányában pél­­dául számos vállalat rögzítette, hogy a vizsgával egybekötött továbbképző tan­folyamok hallgatói tanulmányi szabad­ságot kapnak. A bérrendszert szintén ennek megfelelően alakították ki. Ál­talános gyakorlattá vált, hogy a korsze­rű gépek, berendezések három műszakos üzemeltetését pótlékkal honorálják. A nagyobb hozzáértést, szakmai felkészült­­séget magasabb alapbérre­ is elismerik. Egyre nő a szakmai ismereteiket mun­ka mellett gyarapítók száma. A népi bölcsességen alapuló szólásmondás iga­zát napjainkban — a korábban ismeret­len gépek és technológiák birtokában — ma már százezrek, sőt milliók hitelesí­tik hazánkban is. Mocsári Károly

Next