Népszava, 1976. október (104. évfolyam, 232–258. sz.)
1976-10-02 / 233. szám
Saját magukat jutalmazták Luxustársház - munkáslakás címen Megtörténhet-e, hogy valaki „kacsalábon forgó” társasházat épít, és a tényeket meghamisítva, „ifjúsági és munkáslakásépítkezés”- nek nevezi el? Egy ilyen „munkáslakás”-építkezésre figyelt fel a Budapesti Építő KISZÖV, a Fővárosi NEB, és más szervek együttes vizsgálata. Az építkezés már azért is szót érdemel, mert egy valódi munkáslakás-építkezést hanyagoltak el miatta. Méghozzá az ország legnagyobb ilyen jellegű beruházását Mátyásföldön, a Centerráriumi lakótelepen. Amíg az építkezés másik fővállalkozójai, az Április 4. Építőipari Szövetkezet most már szinte mintaszerűen dolgozik, s már határidő előtti, lakásátadásokra tesz vállalást, a Centenárium Lakásépítő Szövetkezet vezetői súlyosan elmarasztalják az ,,Általános”-t. — Keveset dolgoznak, és azt is rosszul — fejti ki a véleményét Szalai László, a Centenárium műszaki vezetője. — Több száz lakással adósak már nekünk ... — Noha csak 153 lakást építettek idáig az 511-ből, azokban is nagyon sok a min^-'S'jj panasz — tetézi az előbbi szavakat Szabó — Ne is csodálkozzék ezen" — legyint Szalai László. — Voltak napok, amikor egyetlen művezető irányította a lakásépítő szövetkezetnek mind a nyolcvan dolgozóját. Bár papíron Válint Tibor volt a főépítésvezető, a legtöbbször úgy eltűnt innen, mintha a föld nyelte volna el ... Hová tűnt Válint Tibor? — A saját lakásépítkezése kötötte le — válaszol a kérdésre Veres István, a Budapesti Építő KISZÖV elnöke. — Még a múlt év végén panaszt tett nálok az Általános Fűtő Szövetkezet akkori főmérnöke, miszerint különböző szabálytalanságok A Centenárium felett a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vállalt védnökséget. Az eredeti tervek szerint 1972-től 1975. végéig fel kellett volna építeni 1357 lakást. Csak 511 készült el. Igaz ugyan, hogy előközművesítés nélküli, puszta „prérin” kellett elkezdeni a munkát. Ennek ellenére — sokak véleménye szerint — vagy ezer lakás azért már felépülhetett volna 1972. óta, ha az Általános Építőipari Szövetkezet is úgy akarja. Nem akarta! József, a Centenárium ügyvezető igazgatója. — A 158 család például még ma sem használhat központi tv-antennát, mert az „Általános” munkásai „elfelejtették” beépíteni a falba az antennához haladó vezetéket. Törött idomüveggel adták át számos lakás loggiáját, több lépcsőházban hiányos a műkőburkolat stb. Noha a hibajavítás határideje már réges-rég lejárt, most sem pótolják a hiányosságokat ... Jellemző a munkájuk rossz minőségére, hogy le kellett állítani az egyik ház alapozását, mert hanyagul, szakszerűtlenül készítették el, és visszaélések tapasztalhatók. A bejelentés nyomán részletes vizsgálatot végeztek revizoraink. A többi között megállapítottuk, hogy Válint Tibor luxuskivitelű társasvillát épít magának a Kuruclesi úton Bognár Lajosnéval, a szövetkezet osztályvezetőjével. Kiderült, hogy a 30—110 négyzetméteres lakásokat — amelyeket nem is fürdőkáddal, hanem fürdőmedencével akartak ellátni — ,,ifjúsági- és munkáslakás-építkezés”-nek minősítették, s itt is Válint Tibort bízták meg a főépítésvezetői teendők ellátásával"... A vizsgálat feltárta, hogy a szövetkezet több vezetője rendkívül nagyvonalúan premizálta saját magát. Laza volt a munkabér-gazdálkodás is. A Centenárium lakótelep építkezésén például lényegesen magasabb munkabért fizettek a rosszul dolgozó építőmunkásoknak, mint amennyit az Ugyanott építkező Április 4. Szövetkezet tudott fizetni jól dolgozó tagjainak és alkalmazottainak. Elképzelhető, hogy milyen romboló hatást tett ez a munkafegyelemre! Ezek után törvényszerű, hogy az Általános Építőipari Szövetkezet az anyagi csőd szélére került. A szövetkezet vezetői szinte minden tekintélyüket elvesztették, amikor a vizsgálat a Felsőzöldmáli úton is felfedezett egy — a Kuruclesi útihoz hasonló — „munkáslakás”-építkezést. A hatlakásos társasház négy építkezője a szövetkezet négy középvezetője volt, aki — akárcsak a Kuruclesi útnál láttuk —, kisebb-nagyobb szabálytalanságok és viszszaélések árán próbálta tető alá hozni a száz négyzetméter nagyságú luxuslakásokat. — Sürgősen leállítottuk ezeket az építkezéseket . Mert ez az igazi tét. Az ország legnagyobb munkáslakás-építkezése! Az elmúlt hónapok eseményei még valamire felhívják a figyelmet. Arra, hogy az ellenőrzés figyeljen jobban. Ne engedje egyetlen szerv sem, hogy bárki kihasználhassa a munkáslakás-építkezési forma népszerűségét! Senki se kovácsolhasson előnyt abból, hogy illetékes párt- és tanácsi szervek ezer nehézség árán igyekeznek zöld utat biztosítani ennek az akciónak. Javítani az ellenőrzést: ezt hangsúlyozza Weglárz Péter, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának munkatársa is. — A NEB jelentéséből értesültünk arról, hogy az elmúlt években, illetve hónapokban vizsgálatot tartott a szövetkezetnél a többi között a Pénzügy-folytatja veres István KISZÖV-elnök. — Összehívtuk a szövetkezet vezetőségét és javaslatot tettünk arra, hogy fegyelmi úton vonják felelősségre, illetve függesszék fel tisztségéből Fekete István elnököt, Bálint Tibor főépítésvezetőt, Bognár Lajosné osztályvezetőt, és Gergő György főosztályvezetőt ... Megkértük a NEB-et, vizsgálja meg, hogy az általunk feltárt tények megfelelnek-e a valóságnak? Ezzel egy időben feljelentést tettünk a rendőrségnek ... A NEB megállapította: a KISZÖV-ellenőrök jelentései mindenben a valóságot tükrözték ... Olyannyira, hogy időközben felfüggesztették állásából a felsorolt négy személyt. Ma már új szövetkezeti vezetőgárda birkózik az elődöktől örökölt súlyos gondokkal. Bár léptennyomon érzik a KISZÖV, a társadalom segítségét, még így is viszonylag hosszú idő telhet el, mire a tönk szélére jutott szövetkezet „egyenesbe jut”, s végre jól haladnak majd a dolgok a Centenárium lakótelep építkezésén is. minisztérium bevételi igazgatóságának fővárosi hivatala, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közgazdasági főosztálya, a Fővárosi Tanács munkaügyi osztálya is ... Joggal kérdezhetnénk: elég alaposak voltak ezek a vizsgálatok? Vajon milyen intézkedések születtek a nyomukban, ha a Budapesti Építő KISZÖV felléptéig mi sem változott? Márpedig a társadalomnak semmi haszna sincs a sok vizsgálatból, ha nem követi érdemleges intézkedés őket. M. L. Keveset, de rosszul A főépítésvezető módszere A tét: a munkáslakótelep Október 30-31-re összehívták az MSZBT országos értekezletét Pénteken a Parlament Vadásztermében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a baráti társaság elnöke mondott megnyitóbeszédet, majd Nagy Mária főtitkár tájékoztatót adott az MSZBT-tagcsoportoknak az elmúlt hetekben lezajlott megyei és fővárosi kerületi értekezleteiről. Mint az ülésen szó esett róla, a beszámolótervezetről folytatott országos eszmecsere és az országos elnökséghez továbbított észrevételek élénk, alkotó vitákról tanúskodnak. Az élő, eleven kapcsolatok továbbfejlesztésében, népeinknek a szocializmus és a kommunizmus építésében elért legújabb sikerei bemutatásában mind nagyobb szerepet kérnek és vállalnak a tagcsoportok. A baráti társaság sikeresen törekszik arra, hogy mind több ifjúmunkást és diákot vonjon be a mozgalom munkájába. Ennek legjobb eszköze ha jobban megismertetik: velük a sokszínű szovjet országot, a Szovjetunió népeinek, fiataljainak életét. Ma már az országban 233 iskolai tagcsoport működik, s a pedagógusokat különböző kiadványokkal is segítik, hogy könnyebben, jobb hatásfokkal oktassák az orosz nyelvet. A szovjetunióbeli utazások évről évre sok ezer fiatalnak nyújtanak felejthetetlen élményt. Az MSZBT fő törekvése, hogy az eddiginél jóval több munkás- és rarasztfiatal, fizikai dolgozó gyermeke juthasson el a Szovjetunió legszebb tájaira. Az ülésen az országos értekezlet írásos beszámolójának tervezetéhez és a főtitkár szóbeli ki-,egészítőjéhez számosan hozzászóltak. Végül az országos elnökség úgy döntött, hogy az MSZBT országos értekezletét október 30—31-re hívják össze. Kiállítás a Várban Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában címmel pénteken délután reprezentatív kiállítás nyílt a Budavári Palota „A” épületében, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum falai között. A gazdag fotó- és személyes tárgyi dokumentumokból álló kiállítást Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, az Elnöki Tanítcs tagja nyitotta meg. A szép számú vendégsereg előtt ünnepi beszédében azokra a magyar internacionalistákra emlékezett, akik annak idején fegyverrel a kezükben siettek a Spanyol Köztársaság védelmére a fasizmussal szemben, s akikre most, e gyűjteményes kiállítás megnyitásakor, az eltelt évtizedek távlatából, tisztelgéssel emlékezünk. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban némenken megnyílt Manias tmppsénán közreműködött Horváth Ferenc színművárfjTr v?0?»rTVin,t Néighnrjprreg Mvvéfizennattc* vti-nrk férfikórusa és a Tisz*1' ''Ulr+tesj cp~n S+n.k-Irtizé+n sírnia rézfúvós szextetté A kiállítás fjvrvp (5.r»V f^kok V '^H'rk 3 V ttryy As retp' ry\\ TV A” Tire*tjrr)Dr. J intni FrtAn ^7-p f-J p rlj-r. rtf j Jv). rs jVTir^ijm nsfpnftrnfllro J — —Kr-7S1 9 a 9, a g és azok esa-A kién ,más az év végéig lesz nyitva. 57. B. NÉPSZAVA NYITOTT KÖZÉLETÜK ÚJ SZEREPLŐI Akik felfedezésre várnak Országos jelenség: több, mint volt, de még kevés a cigány a közéletben. Tolna megye 2332 tanácstagja közül például csak tizenketten képviselik ezt a népes réteget. Hasonló arányokat találunk akkor is, ha a KISZ vagy más tömegszervezetek vezetőségeiben nézünk szét. Mi ennek az oka? — tették fel a kérdést Tolna megyében. Hiszen — miként az ország többi táján — itt is látványos változások történtek a cigányok életében. Az elmúlt másfél évtizedben otthagyta a putrik világát a megye 11 ezres cigány lakosságának több mint négyötöde. Amíg 1961-ben a cigány férfiaknak csak 40 százalékka dolgozott, ma már 90 százalékos az arány, örvendetesen javul az iskoláztatás is. Ma már ritkább az iskolaikerülő gyerek körükben, viszont évről évre többen tanulnak tovább, illetve szereznek szakmát közülük. Mind számosabban tudtak tehát gyökeresen szakítani a több évszázados életmóddal és hagyományokkal. De vajon arra még nem lennének képesek, hogy a különböző közéleti posztokon megállják a helyüket? Az önkéntes rendőr — Szó sincs erről — tiltakozik Varga Albert tsz-elnök a megye egyik kisközségében, Diósberényben. — Orsós János, az egyik fiatal tsz-tasnok például már évek óta önkéntes rendőr a községben. Semmivel sem csinálja rosszabbul a dolgát, mint bármelyik más önkéntes társa. — Miért látná el roszszabbul? — csodálkozik Csizmadia József, a körzeti rendőrőrs őrmestere. — A fiú a munkában is éppúgy helytáll, mint a többiek. Az egész falu tudja róla: azért lehetett belőle önkéntes rendőr, mert feddhetetlen ember. Már több éve ő a tsz gépkocsivezetője és anyagbeszerzője. — Szerintem még mindig az előítélet a ludas — fejtegeti Ignácz József, Duzs község KISZ-titkára. — A legtöbb ember még ma is bizonyos előítélettel nézi a cigányt. „Megmozgatta” a falut A fiatal Ignácz József 1975-ben még putrilakó volt akárcsak édesapja, édesanyja és öt fiútestvére. Azóta mindenki házat épített vagy vásárolt már a családban. Akét legidősebb fiú gépkocsivezető lett, beszélgetőpartnerem, Jóska, a harmadik fivér, pedig már nem adta alább az építőipari technikumnál. Ma a Tolna megyei Építőipari Vállalat technikusa. A legfiatalabb fiú mérnök lesz Moszkvában. Az idén nyáron ment ki, most tanulta az orosz nyelvet... Ignácz József példát mutatott arra, hogyan is kell támaszkodni a fiatalokra. Ifjúsági klubot szervezett a községben, járásszerte híressé vált vetélkedőkkel, irodalmi színpadot, amely rendszeresen előadásokat tart, gyermekklubot a KISZ- védnökséggel. Az egész falut megmozgatta. Egyöntetű a vélemény: Duzsnak még nem volt ilyen remekbe szabott KISZ-titkára. Ezt a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevele is tanúsítja. Ám az Ignácz József által említett előítéleteken kívül alighanem a kényelemszeretet is szerepet játszik. Ez utóbbiról így beszél a népviseletéről híres Decs tanácselnöke, Kovács Sándor: Megbízásra várnak . Még sok évvel ezelőtt felfedeztünk egy nagyon értelmes, törekvő embert, Szajkó Lászlót. Javasoltuk a falu népének: válasszuk meg tanácstagnak ... Alig választották meg, és kezdett el dolgozni — kitűnően — azon nyomban felfigyeltek rá, s önkéntes rendőri megbízást kapott. Üzeme, a Tolna megyei Építőipari Vállalat, kinevezte brigádvezetőnek, majd a vállalati szakszervezeti tanácsba is beválasztották ... Ma már nem tudnám megmondani, hány tisztsége van Szajkó Lászlónak. Ha így folytatódik, „elveszik” tőlünk az egyik legjobb tanácstagunkat. Nem csupán egyetlen Szajkó László van egy megyében. Hozzá hasonló mindenütt jó néhány akad. Csak észre kell venni őket, fel kell figyelni rájuk, foglalkozni kell velük , és foglalkoztatni kell őket. Közéletünk előttük is nyitott. Magyar László Uili. u k t o b e r 2. ALMÁK ÉS EMBEREK Ötmillió almafa. Szőnyeg terül fehérrózsaszín szirmokból tavaszon a nyírségi, szabolcsi földre. Tocsogós, nedves talajt szeret az egyik fajta, homokosan is termést hoz a másik. Északkeleti hazánk tája pirosarany kincse. Szeptember derekától egészen az október végi lombhullásig: almaszüret Szabolcsban. Évtized szorgos munkáját adta egy mai, szabolcsi tanár, dr. Kuknyó János a szabocsi almának. Kutatta az almatermelés történeti kialakulását, termelésének tegnapi és mai viszonyait. Olyan szép és tanulságos ez az ,,almamonográfia”, hogy örömmel búvárkodik a laikus is benne, töprengve gondolatébresztő megállapításain. Történelme van ebben az országban a szabolcsi almának. Annak a gyümölcsünknek, amely különleges zamatot éppen az északi tájunk nehezen kezelhető földjéből kapja, amely több mint felét adja az ország teljes almatermésének s amelyből sok százmillió devizaforint kerül a közös kasszába. Csaknem háromszáz éves ez az almatörténelem, nagyszerű ívet rajzolva meg a század húszas éveinek komolyabb nekibuzdulásától máig. Éppen háromszáz esztendeje írta le először Lippai János Posoni kertjében eltöprengve az ártéri erdők és legelők félvad óriásfáinak termesmentésén: „A Felföldön, Bodrogközben, Szamosközben, a Tisza mellett, ahol sok gyümölcs terem, egy övedzéig való vermet ásnak ott kinn a kertben, száraz helyen és szellőn. Annak szélessége majd másfél öl, hosszússága három vagy négy, és aki mint akarja. Azt alól megrakják szalmával, vagy mással, jól a vermen fellyül. Azután sással jól befedik, hogy a viz belé ne szivárkozzék és ha a hó meges, szépen megmarad alatta az alma. .. Beregszászba, Kallóra, Szalmárra. Munkádra igyekeztek aztán a szekeresek, télután, enyhítve kevéskét a nyomorúságon — az almával. Szerette és sajnálta a szabolcsi népet Bajcsy- Zsilinszky Endre is. Sokszor járt a Tiszaháton, nehéz sorsokról s a folyóparti dzsungelgyümölcsösök szépségéről hiteles leírásokat adva. .,A gyönyörűségtől szinte magamon kívül jártam be a Tisza partján tíz és tíz kilométer hoszszan húzódó gyümölcsös őserdőket, melyekről a magyar közvélemény, meg a gazdasági közvélemény is olyan keveset tud”, írta a húszas évek legelején, azzal folytatva: „van almafa, melyen 6—S mázsa remek fonatán, botul, törökbálint, vegyesparmen mosolyog, olyan egészségesen, mintha a leggondosabb kertészeti gondoskodásban részesülne. Pedig csak a talaj olyan csodálatosan kedvező, hogy magától is egészséges gyümölcs terem”. A kertészeti szakfelügyelő, Szentpéteri József egész könyvtárat gyűjtött már az almáról. Erős, nagy ember a megye „első kertésze”, apjától, nagyapjától örökölt, végtelen növényszeretet fűti. Szabolcs szülötte, már a pici lánya is a kertészet felé kacsintgat. Látogatásom kibillentette kicsit abból a kavargó és mégis hallatlanul rendszerező, feszes munkából, amely itt az almaszedéssel — immár esztendők óta — törvényszerűen együtt jár. Úgy lehetne jellemezni ezt: embert szerezni az almának. A nagyüzemekben — tsz-ben, állami gazdaságban — enyhe télen át metszik a fákat, gép viszi a tápanyagot, gép hordja aztán tizenötször, tizenhatszor a permetet, egészen nyárutóig. A gép sok mindenre jó. Egyre nem. Arra, hogy a kényes portéka, a Piros hátú húsos fonatán lekerüljön a fáról. Ebiten csak ember segíthet. A tíz- meg tízezer házi almáskertben — nincs tán ház, amelyik mellett ne nyújtaná fehérszürke görcsös ágait tíz-tizenöt derék fa — nagy rokontalálkozók pezsegnek Káldi Judit: Gyümölcsszedés