Népszava, 1976. október (104. évfolyam, 232–258. sz.)
1976-10-02 / 233. szám
1976. október 2. A munkásokkal szerveznek Ongán Azelőtt háttal álltak egymásnak. A hevítőkovács kivette a kemencéből az áttüzesedett munkadarabot, megfordult és letette a sajtoló melletti tálcára. Koppantással jelezte: itt az anyag. Akkor a másik ember is megfordult. Felvette az izzó darabot, megint visszafordult, behelyezte a gépbe. — Tizenöt évig én is így csináltam a régi munkahelyemen — emlékszik Sallai Bertalan, az ongai csavargyár új melegüzemének kovácsa. — Nem számoltam, hányat fordultam ezalatt, de hogy fárasztó volt, az bizonyos. — Ráadásul balesetveszélyes — toldja meg Az üzemvezető, Kosczky Barna, azok között volt, akik az új, az észszerűbben kialakított munkahelyek mellett törtek lándzsát. Ha már új üzemet alakítanak ki, az valóban a lehető legjobb legyen — hangoztatta mindig, és megértésre talált. — A gyárban 145 millió forintos rekonstrukciót hajtottunk végre, ennek keretében hozhattuk létre a melegüzemet is — mondja Lukács László igazgató. — Azt akartuk, hogy ez a rekonstrukció korszerűbbé tegye üzemeinket, s hogy céljainkat minden dolgozó a magáénak is érezze Ezért már jó előre megkérdeztük a véleményüket. Amikor elkészültek a tervek, összeültek az emberek, és ők mondták meg min kellene változtatni. Igazuk lett: könynyebb is, biztonságosabb is itt a munka, mint a hagyományosan kialakított melegüzemekben, s elmarad egy csomó veszteségidő. Nemcsak az új üzem telepítésénél kérdezték meg a dolgozókat: a régieknél is bőven akadt Kosczky Barna üzemvezető. — Az emberek nem látták, s így könnyen meg is égethették egymást. Felesleges, időrabló és fárasztó mozdulatok, balesetveszély. A melegüzemi munkahelyek elrendezésének rossz hagyománya: a legtöbb helyen még ma is háttal áll egymásnak a hevítő és a sajtoló. De az ongai csavargyárban — pontosabb nevén a Csavaripari Vállalat 2. számú gyárában — már nem kell ide-oda forgolódni a tüzes acéllal. És ehhez mindössze arra volt szükség, hogy ésszerűbben helyezzék el a kemencéket és a gépeket és akad ésszerűsítenivaló. Amikor a Borsodi Vezető és Szervező Továbbképző Iskola megkezdte a racionalizálási technikák, a tudományosan kidolgozott veszteségfeltáró módszerek oktatását, a csavargyáriak elsőként vállalkoztak arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák ezeket. Az iskola intenzív tanfolyamain részt vevő igazgatók, vezérigazgatók számára azóta is itt tartják a gyakorlati foglalkozásokat. — Egyetlen vállalat sem létezik, amelynek ne lennének belső tartalékai — vallja Lukács László. — Csak a felszínre kell hozni ezeket. A melegüzemi rekonstrukciótól eltekintve korlátozottak a beruházási lehetőségeink, a létszám növeléséről meg nem is álmodozhatunk. Szóval, főként a tartalékainkból tudunk megélni, ezek hasznosítása a gyár fejlődésének legfőbb járható útja. Az onnaiak megtanultak járni ezen az úton. A IV. ötéves terv időszakában a csavargyár termelése 34 százalékkal növekedett. A mostani tervidőszakra átlagosan 80 százalékos termelésfelfutás a cél. Természetesen a jelenlegi létszámmal. A tőkés országokban a veszteségforrások felkutatása hivatásos szervezők feladata — magyarázza az igazgató. — Mi elsősorban a szocialista brigádokra támaszkodunk, a munkások tulajdonosi felelősségéből indulunk ki. A szervezők számára kidolgozott 11 kérdéscsoportot — többek között a munkahely légkörére és környezetére, a bérezésre, a szerszámokra, a gépekre vonatkozó kérdéssorozatokat — a dolgozók kezébe adták. Észszerű-e a szerszámok elhelyezése? Jók-e a normaidők? Ésszerű-e a munkahelyek elrendezése? Kell-e szaladgálni szerszámok, anyagok, szállítási eszközök után? Csak néhány példa a 11 témakör kérdései közül. — A nemleges feleletek aránya tulajdonképpen rámutatott a legfontosabb feladatainkra — mondta Lukács László. — Pere már megvalósult és a tervezett intézkedések hosszú sora bizonyítja, hogy Ongán komolyan veszik a tartalékok feltárását és hasznosítását. Az átszervezések, a munkahelyek átrendezése során eddig 120 gépet mozgattak meg, korszerűsítették az anyagmozgatást, helyenként megváltoztatták a technológiát, s olyan feltételeket teremtettek, hogy egy-egy munkás ma már több gépet is kezelhet. A kérdőívek közreadásával, a munkáskollektíva megkérdezésével a gyár vezetői olyan tükörbe pillantottak, amely kozmetikázás nélkül mutatta meg az itteni munka Idén például a csavar 4- es üzem — a tavalyihoz képest — megkétszerezi termelését. I de vannak olyan problémák, amelyeket a dolgozók saját hatáskörükben is megoldhatnak, de olyanok is, amelyekre hosszabb távú intézkedési tervet kellett készítenünk. De a lényeg, hogy a veszteségforrások tömege került máris felszínre. A munkások kifogásolták, hogy túlságosan gyakori az átszerelés, az automaták más profilra való átállítása másfél-négy órát is igénybe vesz. Ha jobban programozzák a termelést, jóval kevesebb időt veszítenek el. Aztán: a technológia vizsgálata kimutatta, hogy az egyik csavarfajtából forgácsolással ezer darab 360 forintba kerül, s öt és fél kilónyi húzott koracélt használtak fel hozzá. Sajtolással ugyanennyit alig több mint 80 forintért, körülbelül két kilogramm anyagból tudnak előállítani, s a termelékenység ötszöröse a korábbinak, gyengeségeit — a vezetés problémáit is beleértve. — Vajon nem tartottak attól, hogy ez a tükör esetleg a vezetők eddigi munkáját is kedvezőtlen színben tünteti fel? — Ha jobban, hatékonyabban akarunk dolgozni, akkor nem hunyhatjuk be szemünket — hangsúlyozza az igazgató. — Meg kell ismernünk hibáinkat, csak így léphetünk előre. Persze amikor arra kértük a munkásokat, hogy mutassanak rá a hibákra, azt is tudomásul kellett vennünk, hogy el is várják a megoldást. És ez már kötelező vezetői feladat... Franek Tibor stegelni a tartalékokból . brigttdokra túlit tiszti úti itt Kozmetikázás nélkül ilyenkor. Jön Pista bátya a Dunántúlról, mérnökfiú Pestről, nénémasszony, féltucat unokával Csongrádból, támasztják a létrát, mászszák a fákat. Telik a vödör, a kosár. Két mázsát, hármat a felvásárló visz készpénzért A többit megosztja a rokonság, meg a házbeliek. Sással fedett verem— sehol. Elfogy, amennyi elfogy, a többiért, január-február táján boltba mennek. A szabolcsi termés töredéke így füleskosárban jár szerte Magyarországon, jó ízű, friss kóstolónak, figyelmességnek az északi rokonságtól. Az exportládák, a konténerek százezreit a nagygazdaságokban töltik meg. És kevés az ember. Harmincezer szedő ken ebben az öt-hat hétre összpontosult gigászi szezonban. Ki segíthet? Azt mondja a főkertész: a diákok meg a katonák. Diákból csak szabolcsit hívnak, egynapnyi távolságból. A diáknak tanárfelügyelet kell, étel. És még valami, amit kisebb gyerek, de még a nagyja sem mindig tud felérni ésszel: gondoskodó türelem. Akiben ez megvan — főiskolások jobbára —, az érti: a gyümölccsel nem lehet megcélozni a vödröt, a ládát. Helyezni kell az almát, darabonként, megóva a legkisebb töréstől, a legapróbb zúzódástól. Egy jól sikerült célbadobás: a pozsgás gyümölcsön lehelethalvány színeződés barkult. Másnapra nagyobb lesz, harmadnapra senkinek sem kell a gyümölcs. Megsérült. A gyerekekkel hát vigyázni kell. Sokat magyarázni a nevelőnek: száz szeme legyen, ellenőröknek járkálni, figyelmeztetni. Nagy pénzre megy ez a szüret. Már a katonákkal másként van. Pontosak, óvatosak, különlegesen a tisztiiskolások. Harmincat ígér közülük most Szentpéteri József a rakamazi Győzelem tsz elnökének, a szálfatermetű férfi alkudozik, lehetne talán még húszat. Nehezen, nehezen. De amikor annyira kellene. No, majd kialakul. És ballagnak a kertbe, amely úgy fest messziről, mintha színes zászlók ékesítenék. Cseh Pál itt a főnök. Pali bácsiznak az asszonyok, vannak vagy harmincan. Kendőbe bugyolált fejjel ülnek a derékvastagságú ágakon, óriásrigók, néha nóta is felszárnyal. Teszik darabonként vödörbe az almát, szedik a negyven, negyvenöt éves, régi telepítésű óriásokat. Hengergetve, finoman öntik aztán a ládákba a szedést, megint tovább már a hatalmas fakonténerbe kerül a gyümölcs. Milliókért csináltatta a tsz a konténereket, kell hat év, míg megtérül a beruházásuk. Az asszonyok jó negyvenesek, ötvenesek. Fiatal hegy sincs. Talán egy másik brigádban, magyaráz Pali bácsi, de bizonytalan a hangja, ötvenkét éves, maga is megfáradt. Pontosan tudja, szinte évre, napra, meddig lesz itt ember, asszony, aki megszedi az almát. Aki felmászik az óriásfára — teremhet még húsz évet is, ontja a harsogóan friss gyümölcsét — aztán ... nincs tovább. Most értem meg azt a balta dolgot. A megyénél mesélte Bacsó József, a mezőgazdasági osztály vezetője, amikor napirendre került a rekonstrukció — benne az alacsony törzsű, könynyen szedhető, gyorsan termőre forduló, de rövidebb élettartamú fák ültetése — és hát, a fejlődéssel furcsa paradoxonként járó halálos ítélet kimondása sorra-rendre öreg, hatalmas fákra, ezrével — még a balta is előkerült egy-két helyen. Meg kellett érteni őket, a hatalmas fák szerelmeseit, a régihez, a bőséggel áradó munkáskézhez szokott szabolcsiakat. Nem mindenki tudott évtizedet előre számolni. Nem mindenki tudta felmérni, hogy Csak diákokal, csak katonával öt év, tíz év múlva itt már nem lehet szüretet tartani. kis nyugvóhelyre keltek a balták, meghoza föld a faáldozatot — rsze, módjával. Sok öreg fa terem ma is. Érsékelt, fontolt ütemű új telepítés. De — folyamatos. Nem lehet megállni. ■ • Errefelé már ködösek, fásak a reggelek. Fél sor, ötkor indulnak el szedő brigádok, ki ke Ispárral, ki a közös sszal érkezik. A földra, a kertekbe már ak a traktor érkezik féken. Meg az emelet, hogy platóra helyezaz irdatlan konténeret. Gumicsizma, kötény, iszag pulóver az asszonokon, kis féldeci azégből átmelegíti a narot. Aztán kezdek. Százötven forintot késnek műszakonként, aze hazakeverednek, bejszent az este. Futnak élni, meleg vacsorát űzni, gyerekeket eligazítani. Reggel kezdik elölről. Október végéig egyegy vasárnapra van csak megállás. Óriás teherautó zúg a határban, kurjongat a vezető, megint üres a plató. Megy az alma Pestnek. Nyíregyházának — hűtőbe —. Záhonynak, jó pénzt hozó exportra. Innen. Szabolcsból 30 ezer vagon az exportunk. Az elnök hatféle gyógyszert szed. Szívre, gyomor nyugtatására szolgáló medicinákat. Nem érezte sose, azelőtt, hogy bármi baja lenne, az utolsó hónapok gondjai fogták marokra a szív körüli izmokat. Szeptemberben végigverte egy pásztán a birodalmát a jég, milliókban számolja a kárt. Mutatja az almát, vásárló szemnek mit sem mond, gyönyörű, mint a másik. Aztán látni a pirinyó lyukakat, tűhegy, késhegy szúrásokat. Már nem kerülhet külföldi vagonba. Jönnek-mennek a felvásárlók, minősítés, osztályozás, gusztálás, kettőhatvanat kap-e, háromhatvanat-e kilójáért — nem közömbös. Szabott az ár, a termés hasonló a tavalyihoz, a jegst leszámítva. Arról meg ember nem tehet. Az ember csak megkönnyezheti a keze munkáját, éppúgy, ahogyan az ükapja, dédapja tette. Mire eljön a november, lombszőnyeg terül a fák alá az almáskertekben. Terhüktől szabadulva megnyúlnak, megemelkednek az ágak az öregkertekben, friss ültetvényeken. Hűtőházak hűvös csendjében téli nagy szezonjáról álmodik a jonatán . .. Várkonyi Margit NÉPSZAVA lk ítÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ahmed Sekou Tourét, a Guineai Köztársaság elnökétaz ország nemzeti ünnepe alkalmából. A Ciprusi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Makariosz érseket, a Ciprusi Köztársaság elnökét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét, a Jordániai Kommunista Párt Központi Bizottságának Fouad Nasszár, a Jordániai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára elhunyta alkalmából. KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette Bolgár Istvánt, a Budapesti Harisnyagyár kereskedelmi igazgatóját, eredményes munkássága elismeréséül. A kitüntetést Földi László könnyűipari államtitkár adta át. Kiállítás nyílt a balassagyarmati Palóc Múzeumban pénteken baranyai gyapjúszőttesekből a pécsi Janus Pannonius Múzeum rendezésében. A kiállítás anyagát kerámiák és bútorok, valamint a szőtteskészítésről írt könyvek, fotók egészítik ki. . • '■ „T ■ V ■, Ülést tartott a KNEB A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának kérésére a népi ellenőrzés az elmúlt hónappokban széles körben felmérte az üzemi demokrácia fejlesztésében elért eredményeket. 2112 vállalatnál tájékozódtak. 66 helyen szerveztek vizsgálatot, és felhasználták más, korábbi vizsgálataik tapasztalatait. Az üzemi demokrácia új fórumrendszerének kísérletére a MiM és a SZOT által kijelölt 25—25 vállalatot is felkeresték a népi ellenőrök. Ezeken a helyeken létrehozták a munkásküldöttek, a főbizalmiak, bizalmiak tanácskozását, amelyeken általában az anyagellátással, a munkafeltételek, a szociális körülmények javításával és egyéni problémákkal foglalkoznak. Ritkán fordul még elő — állapították meg —, hogy a munkafegyelem javítását vagy a vezetés munkájának minősítését kezdeményeznék. A vállalati dolgozók legnassóbb rétegét átfogó, legismertebb fórum, a termelési tanácskozások színvonala az elmúlt években fejlődött. A legaktívabb fórumok közé a brigádértekezletek, a szocialista brigádvezetők tanácskozásai tartoznak. A jelentést pénteki ülésén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság beható vita után elfogadta, majd jóváhagyta a szakmunkástanulók élet- és munkakörülményeinek vizsgálatára készített programot. (MTI) Csapatzászló-adományozási ünnepség A Csepel Vas- és Fémművek 30 ezres dolgozó kollektívája a Belügyminisztérium forradalmi készenléti rendőri ezredének csapatzászlót adományozott, amelyet pénteken Budapesten a Szamuely Tibor laktanyában rendezett ünnepségen adtak át. A zászlóadományozási ünnepségen részt vett Benkei András belügyminiszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Borbála Sándor és Hácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetői; Papp Árpád vezérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnoka, továbbá a n.kr. állami és társadalmi szervek több más képviselője. Jelen volt F. F. Krivda vezérezredes, a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz ’ elhangzása után Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára adta át Fodor Pál rendőr alezredesnek a csapatzászlót. Az ünnepség alkalmából a belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetést adományozta olyan csepeli és kőbányai dolgozóknak akik hosszú évek óta eredményesen segítik a BM forradalmi készenléti rendőri ezredének munkáját. . A brit szakszervezetek az infláció megfékezéséért Beszélgetés Geoffrey Drainnel Az idén tovább bővültek Európa szakszervezeteinek kapcsolatai, folytatódtak a széles körű megbeszélések, a kétoldalú találkozók. Újabb eszmecserére került sor a brit és a magyar szakszervezetek között is. A Közalkalmazottak Szakszervezetének meghívására a napokban hazánkban járt a brit közalkalmazottak szakszervezetének delegációja: Geofrey Drain főtitkár, H. S Corden és E. Alderton, a vezetőség tagjai. Az angol és a magyar tárgyalópartnerek tájékoztatták egymást a két ország gazdasági, társadalmi helyzetének legfontosabb kérdéseiről, elsősorban a szakszervezeti mozgalom helyzetéről. Ezzel kapcsolatban Geoffrey Drain válaszolt munkatársunk kérdéseire . Hogyan értékeli a brit szakszervezetek szerepét az infláció elleni küzdelemben? — Az infláció megfékezése a legnagyobb probléma, amellyel meg kell birkóznunk. A brit szakszervezetek — így tehát a mi szervezetünk is — segítségére kíván lenni a kormánynak, hogy feltartóztassa az inflációt. Ezért támogatjuk a társadalmi szerződést, amely a szakszervezetek és a munkáspárti kormány között jött létre. — Mi a lényege ennek a szerződésnek és hogyan szolgálja az infláció megfékezését? — A gazdasági bajok elleni harcnak több fázisáról szólhatunk: most a labour-vezetéssel való együttműködés a legfontosabb, hiszen emlékezünk, miként próbálta a tory-kormányzat megnyirbálni az elemi szakszervezeti jogokat. Minthogy a munkáspárti kormány már több engedményt tett, mi is vállaltuk, hogy nem állunk elő túlzott bérkövetelésekkel. Ez — a szakszervezetek részéről — eddig sikeres politikának bizonyult, mert a Callaghankabinet kinyilvánította jóakaratát és együttműködési készségét. A szakszervezetek pontról pontra betartják a szerződésben foglaltakat, így reméljük, hogy a dolgozók önkéntes áldozatvállalása hozzájárul a problémák megoldásához. Természetesen a szervezett munkásság türelme sem tart örökké; szükséges például, hogy javuljon a foglalkoztatottsági helyzet és csökkenjen a kiskeresetűek száma. Csak a megélhetési viszonyok javulása biztosíthatja a kormány és a szakszervezetek közötti jelenlegi egyensúly fennmaradását. — Több mint hatszázezer tagot számláló szakmai szövetségük egyértelműen ilyen álláspontra helyezkedik? — Az adott helyzetben igen. Ha a kormány betartja az idén vállalt kötelezettségeit — például bérkérdésekben vagy szociális juttatásokban —,akkorszámíthat szakmánk támogatására. Ezt azonban garantálhatjuk a távoli jövőre nézve, mert a helyzet esetleg változhat. Egyébként a szakszervezeteinknek hasonló a céljuk, mint a magyar szakszervezeteknek: védelmezni a dolgozók érdekeit. Különbség van azonban útjaink között, mert más társadalmi berendezkedésben élünk; önöknél, magyaroknál a kormány és a szakszervezetek szoros együttműködése messzemenően szolgálja a dolgozók érdekeit. Ezt mostani látogatásunk alkalmával is tapasztaltuk. 2 . Véleménye szerint fennmarad-e a jövőben is a brit kormány és a szakszervezetek közötti szerző- dés? Miután Angliában jelentősen csökkent a sztrájkok száma, továbbá bizonyos jelek arramutatnak, hogy az infláció is csekély mértékben visszaszorult, folytatódhat a párbeszéd a szervezett dolgozók képviselői és a kormány között. Sok függ azonban attól, hogy a kormány milyen befolyást tud a jövőben gyakorolni a munkaadókra és mennyire váltja be ígéreteit — például a lakásépítkezés, a szociális juttatások és az üdültetés terén. Ez a társadalmi szerződés fennmaradásának egyik pillére. — Milyen tapasztalatokat szerzett küldöttségük Magyarországon? — Több mint tíz évvel, ezelőtt már járt önöknél, egy delegációnk, elmondhatom, hogy azóta rendkívül sokat fejlődtek, hiszen amerre csak megfordultunk, új házakat, lakótelep, pékét, különböző létesítményeket láthattunk, és még valamit — rengeteg autót. Hasznosnak ítéljük meg vendéglátóinkkal folytatott tárgyalásainkat és várjuk a magyar, közalkalmazottak küldöttségének viszontlátogatását. Jankovszky János Geoffrey Drain