Népszava, 1976. december (104. évfolyam, 284–309. sz.)

1976-12-17 / 298. szám

197­6. december 17 Hazaérkezett Angoláb­ól a magyar pártk­üldötség Hazaérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Pap Jánosnak, az MSZMP KB tagjának, a Veszprém me­gyei pártbizottság első titkárának vezetésével részt vett az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) megalakulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepsé­gen. Az MSZMP küldöttsé­ge átadta dr. Agostinho Netónak, az Angolai Népi Köztársaság és az MPLA elnökének Kádár János, az MSZMP KB első titká­ra üdvözlő levelét. A kül­döttség látogatást tett a namíbiai határ mentén fekvő Cunene tartomány­ban. A delegációt a repülő­téren dr. Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezető­je fogadta. Péter János fogadta az Északi Szakszervezeti Tanács küldöttségét Péter János, az ország­gyűlés alelnöke­ csütörtö­kön hivatalában fogadta az Északi Szakszervezeti Tanács (NFS) küldöttsé­gét. Az eszmecserén részt vett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára is. Péter János tájékoztatta a kül­döttség tagjait Magyaror­­szág és a skandináv or­szágok államközi kapcso­latainak helyzetéről és az országgyűlés munkájáról. . Ezt követően a szak­szervezeti küldöttség tag­­jai részt vettek az or­­szággyűlés ülésszakának megnyitásán. Csütörtökön elutazott az Északi Szakszervezeti Tanács küldöttsége, mely a SZOT meghívására de­cember 11-től 16-ig tanul­mányozta a magyar szak­­szervezetek tevékenysé­gét. A küldöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Tim­­mer József, a SZOT titká­ra búcsúztatta. Ülést tartott az MSZMP Vas megyei bizottsága Csütörtökön ülést tar­tott az MSZMP Vas me­gyei bizottsága. Tájékoz­tató hangzott­ el a Köz­ponti Bizottság 1976. de­cember 1-i üléséről, s megszabták az ezzel kap­csolatos feladatokat. El­fogadták a pártbizottság első félévi munkatervét s személyi kérdésekben döntöttek. Kovács Antalt — akit a Központi Bizottság leg­utóbbi ülése a KB ipari, mezőgazdasági és közle­kedési osztályának veze­tőjévé nevezett ki —, ér­demeinek elismerése mel­lett felmentette a megyei pártbizottság első titkári funkciója alól, s Horváth Miklóst, a szombathelyi városi pártbizottság első titkárát egyhangúlag meg­választotta a megyei párt­­bizottság első titkárává. Az ülésen részt vett és felszólalt Borbély Sándor, a Központi Bizottság tit­kára. Jelen volt Jakab Sándor, a Központi Bi­zottság osztályvezetője is. MÖXÉSLET A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban kö­szöntötte a Guadeloupe-i Kommunista Párt decem­ber 17—19. között ülésező VI. kongresszusát. * Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Helmut Schmidtet, az NSZK szö­vetségi kancellárjává tör­tént újraválasztása alkal­mából,é­s Ibi­­a F­igyes külü°­rmi­­niszter táviratban üdvö­zölte Hans-Iiacdrich Gen­schert, az NSZK kü­lügy­­miniszterévé történt kine­vezése alkalmából. * A KGST fémkohászati állandó bizottsága decem­ber 13-tól 16-ig Budapes­ten tartotta 45. ülését, amelyen megvitatta az idei munkáról előterjesz­tett beszámolót és elfogad­ta az 1977—78. évi munka­tervet. Ezen az ülésen em­­léke­ztek meg az állandó bizottság megalakításának 20. évfordulójáról. Sajtótájékoztató A munkásőrség megalakulásának 20. évfordulójáról A Minisztertanács Tá­­jékoztatási Hivatala és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága csütörtö­kön a budapesti Munkás­őr Parancsnoki Iskolán sajtótájékoztatót rende­zett. Részt vett a tájé­koztatón Papp Árpá­d, a munkásőrség országos pa­rancsnoka is, valamint a testület vezetésének több képviselője. A munkás­őrség megalakulásának közelgő 20. évfordulójára történő felkészülést és a testület mai tevékenysé­gét ismertette a sajtó képviselőivel Gáti József, a munkásőrség országos parancsnokának helyette­se. A tájékoztató szerint 1­977 januárjában és feb­ruárjában emlékeznek meg országszerte a mun­kásőrség megalakulásá­nak évfordulójáról. Ün­nepélyes egységgyűlése­­ket rendeznek, a párt­­szervezetek media taggyű­léseiken méltatják a munkásőrség jelentőségét. A tömegszervezetek — s közülük is elsősorban a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség — szintén bekap­csolódnak az ünnepség­­sorozatba. A beszámoló hangsú­lyozta, hogy a 20. évfor­duló megünneplése mér­téktartóan, szerényen történik majd, ám az ese­mény politikai tartalmá­nak megfel­elően: a mun­kásőrség ma olyan tár­sadalmi viszonyok közt ünnepelhet, amikor a XI. pártkongresszus szelle­mében a magyar nép a szocializmus teljes fel­építésén munkálkodik. Bejelentették, hogy 1977 márciusában a kivá­ló munkásőrök és pa­rancsnokok országos kül­döttértekezletét is meg­rendezik. A­­ sajtó képviselőinek kérdéseire Papp Árpád és Gáti József válaszolt, majd a részvevők megte­kintették a Munkásőr Pa­rancsnoki Iskola kollé­giumát és tantermeit. Sz. J. A jövő évi tervek a Postások Szakszervezetének központi vezetősége előtt A Postások Szakszerve­zetének központi vezető­sége csütörtöki ülésén az 1976. évi várható tervtel­jesítés tükrében megvitat­ta az 1977. évi tervjavas­latot. A tanácskozás mun­kájában részt vett Horn Dezső, közlekedés- és pos­taügyi miniszterhelyettes, a Posta vezérigazgatója. Be­nke Gézáné elnöki megnyitóját követően Do­­ros Béla, a Posta vezér­­igazgatóság tervgazdasági szakosztályának vezető­helyettese és Tanos Lász­lóné, a szakszervezet tit­kára egészítették ki az írásbeli beszámolót. Elismeréssel szóltak a postás dolgozók munkájá­ról. Megállapították, hogy a posta mennyiségben várhatóan teljesíti a ter­vet, azonban nagyrészt anyaghiány, valamint lét­számgondok miatt nem mindenben tudtak eleget tenni a kívánalmaknak. Értékben számolva egy­százalékos lemaradás vár­ható, ami negyvenmillió forintos nyereségcsökken­tést jelent. A gazdasági vezetés közreműködve a szak­­szervezettel nagy gondot fordított a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. Ennek nyomán javult a munkabiztonság. A szociális ellátás külön­böző céljaira mintegy 242 millió forint jutott. A bér­­fejlesztés évi 4,5 százalé­kos mértéke sajnos nem mindenütt tette lehetővé a bérigények kielégítését. Mindenki egyetértett abban, hogy az idei nehéz esztendő után — a jövő évi terv sikeres teljesítése fokozottabb erőkifejtést igényel minden postás dolgozótól. A tervjavaslat ugyanis a bevétel 6,7 szá­zalékos növekedésével számol. Hangsúlyozták a központi vezetőség tagjai, hogy a jövő évi munka to­vábbra is növekvő szol­gáltatásokat, a postás dol­gozók gondosabb, lelkiis­meretesebb tevékenységet követeli. Állóeszköz-fej­­lesztésre 2,5 milliárd fo­rint áll rendelkezésre. Várhatóan befejezik a Te­réz telefonközpont ez év­re tervezett, 20 ezer állo­másos bővítését, átadják a szegedi crosbar központot. Ezenkívül szerepel a terv­ben a Ferenc központ 20 ezer állomásos bővítése és az újpesti telefonközpont 9 ezer állomásának üzem­be helyezése. Külön em­lítést érdemel, hogy a ve­zeték nélküli hírközlést 15 URH-adó és 12 átjátszó adó telepítésével bővítik. A központi vezetőség vitájában felhívták a fi­gyelmet arra, hogy javul­nia kell a bérpolitikának Biztosítani szükséges, hogy ott kerüljön sor ösz­tönzésre és jutalmazásra, ahol azt a magas munka­intenzitás, a munka meny­­nyiségi és minőségi köve­telményei szükségessé te­szik. Kiemelték, hogy a szak­­szervezeti szervek alapve­tő feladata a gazdasági munka segítése. Egyben felhívták a gazdasági ve­zetés figyelmét, hogy a jö­vőben az eddiginél na­gyobb gondot fordítsanak a tervekben szereplő szo­ciálpolitikai célkitűzések megvalósítására. T. L. NÉPSZAVA KIÁLLÍ­TÁSI KALA­UZ Nyolcvanadik születés- más kiállítás ad áttekin­­napja alkalmából hazat- test RUZICSKAY GYÖRGY öt évtizedes alkotótevé­kenységéről a Nemzeti Galériában. A csaknem félezer festmény és grafi­ka egy még korántsem le­zárt, de már elidegeníthe­tetlen körvonalakat öltött életmű java termését öleli fel, amely minőség és sok­rétűség dolgában méltó párja a magyar művészet klasszikus teljesítményei­nek. Ruzicskay György leg­szembeötlőbb alkotói je­gye a vitalitás: művészete a bőven buzgó invenció s a bámulatos termékeny­ség páratlan egysége. Lí­rai, romantikus hangolt­­ságú alkat, aki szüntele­nül nyitott a világ dolgai­ra, ám aki egy tenyérnyi rajz keretében is cselek­vésre, szociális, erkölcsi és filozófiai kérdések meg­válaszolására vállalkozik elsősorban. A két világhá­ború között, az ellenfor­radalmi korszak diktató­rikus légkörében drámai erejű vásznakon és röp­­iratélességű rajzsoroza­tokban leplezi le az em­bert géprabszolgává ala­­csonyító kapitalista rend­szert; a felszabadulás után mozgalmas kompozíciók hosszú sorában tesz hitet a szocializmussal együtt­­járó anyagi és szellemi változások mellett. Mun­kásságának fő motívuma, bizalma az emberben és hódolata az emberi mun­ka­ iránt még azokban a műveiben is megnyilatko­zik, ahol kedélyvilágának játékos oldala fölébe kere­kedik a társadalomkriti­­záló és formáló szenve­délynek. Ha a stílus felől köze­lítünk képeihez, ugyan­csak nem tudunk klisé­ket alkalmazni jellemzé­sére, mert festői forma­nyelve sem szorítható be egyetlen irányzat, vagy is­kola kereteibe. Nyilván a fentebb vázolt állandó lelki készenlét eredmé­nyeként. Ruzicskay ösztö­nösen érzékeny a kifejezés modern formáira, a meg­talált fogásokat mindig a maguk helyén, a közlés eszközeiként kezeli és hasznosítja. Hasonlóan művészi világához, művé­szi stílusa is gazdag, te­hát az egyéni lelemények­ben, s eredetiségét még az is fokozza, hogy vallomás­­szerű hangvétele mind előadásmódjának, mind mondanivalóinak rendkí­vüli szuggesztivitást köl­csönöz. Eredményeinek további figyelemre méltó tanulsá­ga a műfajok és a techni­kák egyenjogúsítása­ ki­terjedt oeuvre- jében ösz­­szefüggő­ együttesben, azo­nos súllyal jelenik meg festmény és grafika, te­matikus kompozíció és lá­tomás, dekoratív szándék és agitatív célzat, ábrázo­lás és absztrakció, szép­ség és igazság. Míg má­soknál ez a változatosság többnyire sokféleségbe csap át, nála a minőség és a mennyiség sosem kerül egymással ellentmondás­ba hisz dolgozzék bármily „stílusban” vagy műfor­­mában is, alkotásaiban egyazon eszme, a huma­nizmus keresi az aktivizá­­lódási lehetőséget. Ezért szólhat ez a művészet mindenkihez, s lehet a Ruzicskay név nemcsak itthon, de külföldön is márka azok szemében, akik a művészettől többet várnak, mint a puszta szépérzék kielégítését. év­a­d­ rádiójátékok tükrében Az idén is, mint min­den évben, a rádiókriti­kusok hosszas vita után eldöntötték, melyik darab volt az év legjobb hang­játéka, a kis- és a nagy­­hangjáték, valamint a do­kumentum kategóriában; odaítélték a legjobb ren­dezőnek, a legjobb női és férfi színésznek is a kri­tikusok díját. Azt hihet­nénk, könnyű és elegáns dolog ülni egy zsűriben, és hol erre, hol arra a műre szavazni. A való­ságban a rádiójáték-ter­més betakarításakor ez bizony, fáradságos és ke­mény munkát jelent. Gon­doljuk csak el, hogy 18 nagyhangjáték — egyen­ként 50—60 percesek —, kilenc kishangjáték, és tíz dokumentum.Játék — szin­tén 50—60 percnyi terje­delműek — puszta meg­hallgatása is mennyi időt vesz igénybe, hát még megvitatásuk. Erős középmezőny Jellegzetesség volt az idén a hagyományos hangjátékoknál, hogy ma­gasan kiemelkedő ugyan nem sok akadt, de a kö­zépmezőny jó színvonalat képviselt. A legjobbnak ítélt mű, Csurka István Sárkefe című groteszkbe hajló, remek darabja kap­ta az írói díjat. Legjobb rendezőnek Barlay Gusz­távot tartották az idén. Sok szavazatot kaptak Varga Géza rendezései is, ám ő egy másik kategó­riában, a kishangjáték­ok­nál kapott rendezési díjat, Maróti Lajos Szökés cí­mű művének rendezésére. Az év tekintélyes hang­­játékai között olyanok szerepeltek, mint Páskán­­di Géza Madárkereskedé­se, Gyárfás Miklós Bu­tikja, Szakonyi Károly Nő arcképe, háttérrel cí­mű munkája. László Anna Megmérettél, és Szilágy­i György: Hányás vagy? cí­mű darabja. De a sikeres művekhez sorakozik fel Vészi Endre, Lendvay György, Mocsár Gábor és Török Tamás egy-egy da­rabja is. A zsűri tetszéssel említette Mesterházi La­jos Regale című munkáját is. Visszaesés a kishangjáték­­fronton Az előbb már említett b­aróti-darabot kivéve, gyenge, közepesnél alig mutat valamivel jobbat a kishangjátékok idei nívó­mércéje. A 20—25 perc több szerzőnél csupán ar­ra elég, hogy egy feltupí­­rozott tréfával, vagy hosz­­szúra nyújtott jelenettel töltse ki. Pedig e műfaj tavalyi, tavalyelőtti se­regszemléjén kiváló mes­termunkákat díjazhat­tunk, és még az akkori gyengébbek is az idén a jók között szerepelhetné­nek. A zsűri írói díjat nem is tudott kiadni ebben a ka­tegóriában. A pár évvel ezelőtt felfedezett és dia­­dalútjára indult új mű­faj, a kishangjáték, a mi­nidráma, a zsebrádiószín­ház, ahogy oly sokféle el­nevezése is jelezte, sok­színű volt, mára azonban színei kifakultak, drámai­­sága megcsappant, és még darabszám szerint sem született belőle valami sok. Úgy látszik, az írók ötleteiket szívesebben bontják ki hosszabb mű­vekben, semmint a bizo­nyára kevésbé jövedelme­ző rövidebb kishangjáték­­műfajban. Mert bizony, némelyik nagyméretű, órányi darabot meg lehe­tett volna húzni fesze­sebbre, rövidebbre, akár minidrámává is. Díjazott színészek Az idén nem a meg­szokott, nagy nevek fu­tottak be: a kritikusok igyekeztek olyan tehetsé­geket is jutalmazni, akik ritkábban szerepelnek. Kovács János a Mester­házi-darabban nyújtott emlékezeteset, a női sze­replők közül Pápay Erzsit jutalmazták, a nagyhang­játék kategóriában. A kishangjátékok sze­replői közül Jani Ildikó kapott díjat és Tordy Gé­za. Egyre jobbak a dokumentum­játékok Hogy egyre jobbak a dokumen­tum­játékok, nem most írjuk le először, év közben is mindannyiszor méltattuk, hogy e műfaj szépen erősödik, gazdago­dik, s ha még vannak is bizonyos műfaji tisztázat­lanságai, ha még nem is mindig tud megszabadul­ni a riportázs megkötött­ségeitől, 1976-ban jó volt a dokumentumjáték-ter­­més. Igényes, komoly munkák születését méltat­tuk már többször, példá­ul a nagy sikerű Nulla négyet, Bánki Árpád műsorát, Gácsi Sándor és Kondor Katalin Pillanat­­felvételeit, Maráz László Ki meg nem hal fiatalon című lírai, szép munkáját. És most örömmel hallot­tunk egy tudományos fel­­készültséggel készített, különleges darabot. Szőke Péter—Mezei András: Ma­dár énekek éneke című munkáját, valamint Kubi­­nyi Ferenc Cifra palotá­ját. A díjat Szabó Orso­lya Budapesti krétaköre nyerte. E kissé túlzottan indulatos és elfogult mű izgalmas riportázs inkább, mint dokumentumdráma. Nagy sikere volt még Martinkó Károly, Bore­­nich Péter Hetvenkét óra című, az élet diktálta kri­mijének is. Nem árulunk el kulisz­­szati­tkokat, ha arról írunk, hogy nem minden kérdésben volt egységes a zsűri álláspontja. Én a magam részéről például szívesebben díjaztam vol­na a dokumentum kategó­riában olyan művet, amely nagyobb társadalmi töl­­tést hordoz. De a vita is azt jelzi, van min dispu­tám­­, mert érdemes, gaz­dag anyag került a zsűri elé. Remélhetőleg jövőre a többi kategória is felzár­kózik, és még tartalma­sabb, formailag is sokszí­nűbb hangjátékokról szá­molhatunk be valamennyi műfajban. Háry Márta ­ A harkányi VIII. nemzetközi téli egyetem, amelynek 140 hazai és külföldi résztvevője volt, befejeződött. A vendégek valamennyien szocialista országok állampolgárai voltak. Megismerkedtek hazánk gazdasági, politi­kai és társadalmi életével, Baranya szép tájaival, történelmi emlékeivel. Koszorúzások Kodály Zoltán születésének évfordulóján Kodály Zoltán születé­sének 94. évfordulója al­kalmából csütörtökön ko­szorú­zási ünnepséget ren­deztek a nagy magyar ze­neszerző egykori lakóhá­zának falán levő dombor­műnél, a Köröndön. Kodály Zoltán születé­sének 94. évfordulójáról megemlékeztek szülővá­rosában, Kecskeméten is. A hagyományos megem­lékezésre a város vasút­állomásánál, a szülőházat jelölő emléktáblánál ke­rült sor. 5 RIDOVICS LÁSZLÓ a Csók Galériában ad szá­mot festői munkálkodásá­nak új korszakáról. Az or­szágos rendezvén­yekről is jól ismert művész 1949- ben fejezte be tanulmá­nyait Szőnyi István nö­vendékeként, s ellentét­ben generációja, a mai kö­zépnemzedék tagjainak többségével, azóta is ra­gaszkodik az induláskor vallott realista művészet­­szemlélethez. Számára ez természetesen sokkalta többet jelent, mint az áb­rázolószándék és a termé­­szetelvűség vállalását, hisz a realizmusnak ezek csak külsődleges, a stílus sík­ján megragadható ismér­vei. Ő tartalmi értelem­ben sem mond le a mű­vészet valóságfeltáró fel­adatairól, amely révén az alkotás valóban társadal­mi tevékenység, a köröt­tünk zajló élet tényleges formája lehet. Ridovics festői világa egy kifinomult érzékeny­ségű, de mindig földkö­zeli szellem érzelmi-eszté­tikai meglátásainak bővé­rű, eleven megnyilvánu­lása, aki azonban a vizuá­lis láttatás speciális köve­telményei közepette is hű marad belső meggyőződé­séhez. Nem akarja utá­nozni a természetet, nem akar csalóka benyomást kelteni, de ábrázolásai a külsődleges logikának, az elvont absztrakciónak sem engedelmeskednek. Defor­­málás helyett a látvány kreatív átélésével, a va­lóságból vett motívumok szín­beli és formai exp­ressziójával kísérli meg azoknak a törvényszerű­ségeknek a feltárását, amelyek birtokában aztán valóságosan is mód nyíl­hat a világ átalakítására. Leginkább a természet, a tárgyak formái és színei, valamint a természeti je­lenségek színhatásai kel­tik fel érdeklődését de a tájkép és a csendélet mel­lett a tematikusnak neve­zett motívumkör, a poli­tikai tárgyú kompozíció, a munkaábrázolás és az arc­kép is jelentős szerepet tölt be munkásságában. Életünk derűs, halk sza­vú szépségei mellett rend­re felkéredzkednek palet­tájára a tragikus, drámai momentumok és helyze­tek ,s­ amelyek megjelení­­tésében hasonló tárgyila­gossággal és őszinteséggel jár el, mint pozitív élmé­nyei tolmácsolásában. Ha meg akarjuk érteni művészi ábrázolásának ki­indulópontját, azt is lát­nunk kell, hogy milyen tudatosan törekedett szín­skálája pontos kidolgozá­sára, az indulatait tükröző színfoltok és színharmó­niák határozott rendszer­be foglalására. Festmé­nyein az árnyalatok kont­rasztjai, s a felületek di­namikus egymásmelletti­­sége nemcsak teret érzé­keltetnek, de pszicholó­giailag is elmélyítik, plasztikussá teszik közlen­dőit. Ridovics László tudatá­ban van annak, hogy egy nemzet kultúrája folya­mat eredménye, amelyből kiszakadni, amellyel szembefordulni — hisz ez a folyamat nemzeti mivol­tunk szellemi-erkölcsi biz­tosítéka! —, büntetlenül nem lehet. Ezért mintegy kézbeveszi, piktúrájába olvasztja művészelődeinek minden humánus eredmé­nyét, hogy védje és to­vábbvigye. Továbbvigye mint motivális közkincset, s tovább, mint magatar­tásbeli hagyományt, amely a művész társadalmi elkö­telezettségében, s a mű közérthetőségében jut el­sődlegesen­ szóhoz. Képei jól példázzák, hogy ez az igény nem ellenlábasa sem a korszerűségnek, sem az artisztikumnak, mert e három összetevő egy tehetséges és őszinte művész kezén olyan sze­rencsés szintézisbe kerül­het, mely egyaránt tükre a tárgyi realitásnak, s a művészi egyéniség szub­jektív tapasztalatainak. Tasnádi Attila

Next