Népszava, 1977. április (105. évfolyam, 77-100. sz.)

1977-04-01 / 77. szám

AliiXfc.­ ­Oil Határozat a Ke­nnedy-gyilkosság vizsgáló bizottságáról Ismét meghalt egy tanú Az amerikai képviselő­ház szerda este heves vi­ta után 230 szavazattal 181 ellenében úgy határozott, hogy további két évre meghosszabbítja a Ken­nedy elnök és Martin Luther King meggyilkolá­sának kivizsgálásával fog­lalkozó bizottság megbíza­tását. A múlt év őszén lét­rehozott bizottság mandá­tuma szerda éjjel járt vol­na le. A képviselőházi döntést megelőzően — a bizottsá­gon belüli ellentmondások következtében — lemon­dott megbízatásáról Ri­chard Sprague, a bizottság egyik vezető tagja. Ő volt az, aki többek között el­rendelte, hogy hallgassák ki ismét a Kennedy-gyil­kosság ügyében George de Mohrenschildtet. A flo­ridai nyelvtanárt — aki a „magányos” gyilkos Os­­wald közeli barátja volt — annak idején már ki­hallgatta a Warren-bizott­­ság. Újabb vallomását most nem tehette meg: kedden holtan találták Palm Beach-i otthonában. A hivatalos jelentés sze­rint öngyilkosságot köve­tett el. A New York Times csü­törtöki számában a Ken­­nedy-gyilkossággal foglal­kozó bizottsághoz közel­álló forrásokat idézve azt írja, hogy Mohrenschildt 1963-ban Haitiben a CI­A ügynökeként tevékenyke­dett. A Warren-bizottság előtt tett első vallomásá­ban ezt tagadta. Második, zá­t ajtók mögötti kihall­gatásának tartalmát soha nem hozták nyilvánosság­ra. (AFP, Reuter) 2 Fra­n­tin­o­rs s tkti Barre II.A feszült izgalom, a megkülönböztetett érdeklő­dés, nemzetközi találgatás, amely egy-egy je­lentős európai fővárosban végrehajtott kor­mányváltozást általában kísér, ezúttal Franciaország esetében elmaradt. Alighanem azért, mert már Ray­mond Barre kormányának spp­ortolása pillanatában is nyilvánvaló volt, hogy az aktus formális és — Gis­­card d’Estaing elnök hétfői tv-beszéde nyomán — eleve számíthattunk arra, hogy a második Barre­­kormány lényegében alig különbözik az előzőtől. Mindössze annyi történt — és Giscard elnök múlt heti állásfoglalásához képest ez új tényező —, hogy a francia államfő és a községtanácsi választásait nyomán politikailag kisebbségbe került kormány­többsége bizonyos következtetéseket mégis kénytelen volt levonni választási kudarcából. A francia sajtó­ban már a választások másnapján ,,árnyék-kormány­ként” emlegetett előző Barre-kabinet elbocsátásával az elnök elismerte, hogy a,,,helyi választások” orszá­gos jelentőségűek voltak, s az „üzenetet”, amelyet ily módon a francia választók a hatalmon lévőknek küldtek, nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni Az elnök tv-beszédében azt mondotta, hogy megkaptam az üzenetet”. Ám­ a Barre 11. — amint a francia lapok elnevezték a miniszterelnök második csapatát —, vagyis a „választási kampány” személyi állományát és feladatait tekintve, egyaránt arra utal, hogy az Elysée-palotában nem értették meg jól a franciák többségének üzenetét. Hiszen a most meg­alakult kormány annak a Barre-tervnek, a dolgozó emberek életszínvonalát folyamatosan csökkentő „gazdasági talpraállítási programnak” megvalósítását folytatja, amelyet a francia tömegek oly félreérthe­tetlenül elutasítottak szavazataikkal. S az egy év múlva esedékes parlamenti választásokon immár ko­moly győzelmi esélyekkel induló egységes baloldal ellen ugyanazokat a harci eszközöket óhajtja a Barre II. bevetni, amelyek éppen most, a márciusi község­tanácsi választásokon oly látványosan kudarcot val­lottak. De még ha sikerülne is helyreállítani a kormány­­többség egységét, és az elnöki ambíciókat tápláló gaulleista vezért, Jacques Chirac párizsi polgármes­tert rábírni arra, hogy feltétel nélkül csatlakozzék Giscard „őszinte és lojális többségi paktumához” — ak­kor is valamilyen „gazdasági csoda” lenne szüksé­ges ahhoz, hogy a nemzetgyűlési választásokig hátra­levő 12 hónap alatt az infláció és a munkanélküliség számottevő csökkentésével megfordítsák a közhan­gulatot. D­e talán nem is ez a francia kormány­változás igazi célja. Hanem esetleg arról van szó, hogy miután a kormányzó elnöki többség kisebbség­gé lett, Giscard d’Estaing most fokozatosan elhatá­rolja önmagát és hivatalit a napi politikától, a pár­tok közötti küzdelmektől. Azért, hogy ily módon a nemzetgyűlési választások máris meginduló kortes­hadjárata — és a második Barre-kormány választási csatározásai — fölé emelkedve­ próbálja megmenteni azt az illúziót, mintha az Elysée-palota lakója min­den körülmények között „valamennyi francia elnö­ke” maradhatna. Köves Judit ! A Trybuna Ludu a lengyel nemzeti érdekek megsértőiről A Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja élesen találta az „emberi és pol­gárjogok védelmi mozgal­ma” felhívásának szerzőit, akik a napokban „sajtóér­tekezletet” tartottak Var­sóban. A lap rámutat ar­ra, hogy e csoport tevé­kenysége sérti a lengyel nemzeti érdekeket. Mint a cikk beszámol ró­la, több lengyel újságíró és Varsóba akkreditált kül­földi tudósító értesítést kapott, hogy „a Pardak lakásán sajtóértekezletet tartanak az emberi és polgárjogok védelmi moz­galma felhívásának szó­vivői”. A sajtóértekezle­tet meg is tartották, öt külföldi újságíró részvé­telével. Az esemény talán nem is lenne említésre méltó, ha nem terjesztet­tek volna elő egy doku­mentumot, amely a rossz­akarat, a közönséges ha­misítás és a politikai kár­tevés megtestesítője. Szer­zőik nem is próbálják lep­lezni politikai hovatarto­zásukat. Szinte kivétel nélkül ugyanazok a sze­mélyek írták, akik hóna­pok óta ellátták az or­szággal szemben ellensé­ges központokat lengyel­­ellenes „lőszerrel”. A felhívás szerzőinek politikai célja olyan be­nyomást kelteni, mintha nem tartanák tiszteletben Lengyelországban az ENSZ által elfogadott em­beri jogokat. A másik cél­juk olyan benyomást kel­teni, mintha színre lépett volna egy olyan csoport, amely joggal nevezi ma­gát a törvény védelmező­jének. (MTI) Card­usko sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) mertette a Cyrus Vance amerikai külügyminisz­terrel Moszkvában foly­tatott eszmecserék tartal­mát és eredményeit. Hi­vatkozott arra, hogy a tárgyalások kimenetelével­­ kapcsolatban a legkülönbö­zőbb verziók terjedtek el, amelyek nem fedik a va­lóságot. Carter elnök ma­ga is nyilatkozott, mi­előtt még a tárgyalások megkezdődtek volna. A szovjet külügymi­niszter hangsúlyozta, hogy Moszkvában a leg­fontosabb megvitatott kérdés az új hadászati fegyverkorlátozása megál­lapodás volt, mivel a SALT I. megállapodás ez év októberében lejár. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford amerikai elnök 1974 de­cemberében lezajlott vla­­g­yivosztoki találkozóján kidolgozta ennek az új megállapodásnak a kere­teit, s megvolt a lehető­ség annak megkötésére. Ez azonban nem történt meg. A vlagyivosztoki megállapodás után egy­szer csak függetlenül az előzményektől, felmerült az úgynevezett szárnyas­rakéták problémája. Ame­rikai részről azt kezdték bizonygatni, hogy Vla­gyivosztokban nem fog­lalkoztak ezzel a fegyver­fajtával és ezért az sza­badon fejleszthető. Ez nem felel meg a valóság­nak. A szárnyas rakéták­­e­leszté­séhez semmiféle zöld utat nem adtak. Gromiko a továbbiak­ban utalt arra, hogy Vla­gyivosztokot követően még mutatkozott előre­haladás a SALT-tárgya­lásokon, s egy ideig úgy tűnt, hogy csak jogi for­maságok va­ enak hátra. Az utóbbi időben azon­ban a nehézségek növe­kedtek, s amerikai rész­ről kísérletek történtek­­az elért eredmények fe­­­lvizserálására. A Szov­jetunió — jelentette ki a külügyminiszter — kate­­gorikusan elutasítja a 11 m­uivosztoki mertállingo­­dás revízió alá vételét, s a most lezajlott moszkvai tárgyalásokon mindvégig a Vlagyivosztokban ki­épített fundamentum megtartását szorgalmazta. CromikO kategorisjásan elutasította azt a verziót is, amely szerint az ame­­rikai partner Moszkvában valamiféle „széles lesze­­relési programot" terjesz­tett elő, s a szovjet veze­tés, úgymond, azt sem fo­gadta el. Ismertette az amerikai javaslatodat, s bizonyította, hogy azok a vlagyivosztoki megállapo­dás felrúgását jelentik. Ez nem a problémák megoldásának, hanem felhalmozásának útja — mondta Gromiko. A Szovjetunió külügy­minisztere sürgette az Egyesült Államokat, hogy a vitás nemzetközi kér­désekben realisztikusabb, becsületesebb talajon folytassa ténykedését. A Szovjetunió a maga ré­széről hajlandó türelmet tanúsítani és folytatni a tárgyalásokat, s pozitív megoldásokra törekszik. Jelenleg azonban az ál­láspontokban lényeges el­térés van, s ezeket nem szándékszik lekicsinyelni. A Szovjetunió a leszere­lés és a béke lenini poli­tikáját kívánja folytatni, s erről az útról senki sem térítheti le. A külügyminiszter „szükségeseknek és hasz­nosaknak” minősítette a Moszkvában véget ért tárgyalásokat egymás jobb megismerése és az álláspontok tisztázása szemszögéből Megerősí­tette, hogy májusban Genfben találkozik ismét amerikai kollégájával, el­sősorban a közel-keleti probléma megvitatása cél­jából, de azoknak a kér­déseknek a megvizsgálá­sa céljából is, melyekben időközben szakértői szin­ten előrehaladást tudnak elérni. Cyrus Vance Moszkvá­ból történt elutazása előtt a Vnukovói repülőtéren nyilatkozatot adott a szovjet és külföldi sajtó képviselőinek. „Szeretnék köszönetet mondani a szovjet kül­ügyminiszternek, szovjet vendéglátóinknak azért a vendégszeretetért, amely­­lyel fogadtak minket — jelentette ki Vance. Véle­ményem szerint utazá­sunk hasznos volt. Célunk nem volt egyszerű, lehe­tetlen egyetlen nap alatt megállapodást elérni a fegyverzetek korlátozásá­ról. Várom a Szovjetunió külügyminiszterével ez év májusában Genfben meg­tartandó találkozónkat. Biztos vagyok benne, hogy addig mindkét fél tanulmányozza a most megvitatott kérdéseket és rájön, hogy céljaink azo­nosak. Remélnünk kell, hogy a jövőben előrelép­hetünk és megállapodást érhetünk el e létfontossá­gú területen’ — mondot­ta az Egyesült Államok külügyminisztere. Mint Heltai András, az MTI tudósítója jelenti, James Carter amerikai elnök szerdán kijelentette, bátorító a tény, hogy foly­tatódnak a szovjet—ame­rikai tárgyalások. Ha vi­szont mégsem hoznak si­kert, az Egyesült Államok nagyobb fegyverkezésbe kezd. Carter szerdai, váratla­nul összehívott fehér házi sajtóértekezletén ismét bizonygatta: Amerika őszintén törekszik nagy­szabású, átfogó fegyver­zetkorlátozási, leszerelési megállapodásokra. Szavai­ból ugyanakkor kitűnt, hogy az amerikai fél el­utasította már az 1974-ben Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford között ki­dolgozott alapokra épülő az első, korlátozott meg­egyezést is. A szerződést Washing­ton csak akkor lett volna hajlandó megkötni, ha annak érvénye nem terjed ki az új amerikai hadá­szati fegyverre, a cirkáló rakétára. Carter értelme­zése szerint a vlagyivosz­toki megállapodás csak a ballisztikus rakétákra ter­jedt ki, az utóbbi rakétára nem. Az amerikai elnök biz­tatónak nevezte, hogy a két nagyhatalom egyetér­tett tárgyalásainak máju­si folytatásában. Jelezte viszont, hogy egyoldalú szovjet enged­ményt vár, mert ha a má­jusi tárgyalások után úgy ítéli meg, hogy a szovjet fél nem tanúsít „jóhisze­műséget” és valószínűtlen a megegyezés, „kénytelen leszek sokkal nagyobb mértékben elkötelezni magam további fegyverek kifejlesztése és rendszere­sítése mellett” — jelentet­te ki az amerikai elnök. Headerőcsökkentési tárgyalások Szovjet elnöklettel foly­tatódott csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zet kölcsönös csökkentésé­nek kérdésével foglalkozó konferencia. A plenáris ülésen ezúttal Andre Wielland, az NDK kül­döttségének helyettes ve­zetője szólalt fel. Sajtótájékoztatón közöl­ték, hogy az NDK képvi­selője rámutatott azokra az akadályokra, amelye­ket a nyugati államok ál­lítottak a tárgyalások út­­jába. Ezek között említet­te, hogy a NATO változat­lanul asszimetrikus csök­kentést szorgalmaz és nem hajlandó elfogadni a szo­cialista országok által ja­vasolt „befagyasztási megállapodást”. Hangsú­lyozta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai több alkalommal bizonyították kompromisszumos meg­­egyezési készségüket. El­fogadták például azt, hogy a csökkentést két lépcső­ben hajtsák végre. A NATO államok viszont nem mutattak hasonló ru­galmasságot és ez akadá­lyozza a tárgyalások elő­rehaladását. (MTI) ­ A Biztonsági Ta­nács csütörtökön folytat­­ta a dél-afrikai helyzet vitáját, s megkezdte an­nak a határozattervezet­nek áttekintését, amelyet Benin, Líbia és Mauritá­nia, a BT nem állandó tagjai dolgoztak ki. rá Az amerikai Szövet­ségi Nyomozó Hivatal 19­95-ben 500 ezer dollárt ajánlott fel Louisville­­ben Baird rendőrfelügye­lőnek, hogy gyilkolja meg Martin Luther King pol­gárjogi harcost. Ezt bizo­nyítja egy magnószalag, amely a gyilkosságokat kiva­­ snáló szenátusi kü­lön bizottság birtokában van. NÉPSZAVA Megkezdődött a Ciprus-konferencia 6. fordulója Bécsben Az elnöki tisztet betöl­­­tő Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár nyilatkozatával csütörtökön megkezdődött a Ciprus-konferencia 6. fordulója. A főtitkár töb­bek között kijelentene: nagy jelentőségűnek tart­ja, hogy a közösségek kö­zött elvi egyetértés jött létre a bécsi tárgyalások felújítására. Ezzel újra le­hetőség nyílik arra, hogy a ciprusi válságot békésen, tárgyalásos alapon ren­dezzék, a közösségek ér­dekeinek megfelelően. Waldheim kiemelte: a cél az, hogy egységes, két kö­zösségből álló, független és el nem kötelezett poli­tikát folytató szövetségi államot hozzanak létre Cipruson. A 6. fordulón új embe­rek vezetik a két közös­ség delegációját: a görög népcsoport képviseletét Tasszosz Papadopulosz látja el, míg a török kö­zösség fődelegátusa, V­mit, Onan. A Ciprus-konferencia résztvevői pénteken is ta­lálkoznak. A tervek sze­rint Waldheim még szom­baton is részt vesz a meg­­­beszéléseken, a jövő héten azonban már az ENSZ- főtitkár ciprusi különmeg­­bízottja, Perez de Cuellar nagykövet elnököl a bécsi tárgyalásokon. (MTI) Bírósági körök szerint kedvezőtlen döntés a Spanyol EP legalizálásáról délőben, de egyben úgy határozott, hogy döntését csak tíz nap múlva hozza nyilvánosságra. Az Europa Press angol hírügynökség bírósági kö­rökre hivatkozó jelentése szerint kedvezőtlen dön­tés született. A hírügynök­ség úgy tudja, hogy a leg­felső bíróság 3:2 arányban elvetette a párt legalizá­lását. Az Europa Press beszá­molt arról is, hogy a KP meghirdetett sajtóérte­kezletét lemondták. Madridban a legfelső bíróság döntést hozott a Spanyol Kommunista Párt legalizálásának kér­ 197­7. i­p X 11­­­9 X­ § 1AM §7ZIE intVIE A1ETT11 VIIILA­­G »N­ ~0* 1L­IGA\1L© M Megállapodás az olasz kormány és a szakszervezetek között Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Megszületett a megálla­podás a kormány­ és a szakszervezetek között a termelési költségek csök­kentése kérdésében, amely befolyásolta a Nemzetközi Valuta Alaptól felveendő 530 millió dolláros köl­csön sorsát is. Giulio And­reotti kormányfő és e hármas csúcsszövetség ve­zetői között két napig (he­lyesebben két éjszakán keresztül) folytatott tár­gyalások után a kormány visszavonta a termelési költségek csökkentését célzó rendelet két vitatott pontját. A kormány egy­ben kötelezettséget vál­lalt, hogy a termelési költ­ségek, a bérbefagyasztás kérdését egy évig nem tű­zi napirendre. Cserébe a szakszervezetek hozzájá­rultak ahhoz, hogy módo­sítsák a mozgóbérek ki­számítása alapját képező mechanizmust. A megálla­podás több mint öt hó­napja húzódó konfliktus végére tett pontot. A tárgyalásokkal egy időben Stammati kincs­­tárügyi miniszter Wa­shingtonban tárgyalt a Nemzetközi Valuta Alap vezetőivel, hogy elfogad­tassa velük a kormány és a szakszervezetek megál­lapodását. Andreotti a tárgyalások után kijelentette:­­ nincs akadálya annak, hogy Olaszország megkapja a kölcsönt (amely garancia további valutakölcsönök felvételéhez) és bízik ben­ne, hogy a kormányrende­letet a szakszervezetekkel elért megegyezés után akadálytalanul jóváhagy­ja a parlament is.­­ A megállapodás nem terjed ki a szakszerveze­tek másik követelésére, a beruházási politika meg­változtatására. Ezekről a követelésekről, (amelyek az elmúlt napok sztrájk­mozgalmai platformját képezték) még további tárgyalásokat tartanak. A termelési költségek ügyében született meg­egyezés azonban azt jelen­ti, hogy az Andreotti­­kormány nyugodtan néz­het szembe a rendelet parlamenti vitájával, amely csütörtökön kezdő­dik a szenátusban, nem fenyegeti többé veszély a baloldali pártok részéről. Napirenden a leszerelés Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének előkészületei New Yorkban megtar­tották az ENSZ-közgyű­­lés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülés­szakát előkészítő bizott­ság újabb plenáris ülését. Az előkészítő bizottság­ban részt vevő 54 állam képviselőire nagy hatást tett Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP KB főtitká­rának, a szovjet szakszer­vezetek XVI. kongresszu­sán elhangzott beszéde, amelyben a fegyverkezés és a leszerelés kérdését, a népek békéje és biztonsá­ga központi problémája­ként jelölte meg — írja a TASZSZ tudósítója. Leo­nyid Brezsnyev beszédét ENSZ-körökben a Szov­jetunió azon törekvésé­nek bizonyítékaként érté­kelik, hogy következetes erőfeszítéseket tesz a fegyverkezési verseny megszüntetése és a béke biztosítása érdekében. Peter Florin, a Német Demokratikus Köztársa­ság állandó ENSZ-képvi­­selője a leszereléssel kap­csolatos szovjet kezdemé­nyezésekkel kapcsolatban kijelentette: az NDK a vi­lágháború veszélyének ki­küszöbölését és a leszere­lést a jelenlegi legfonto­sabb feladatnak tekinti. A politikai enyhülés reális lehetőségeket teremtett a nagyszabású nemzetközi egyezmények megkötésé­hez. E lehetőségeket ki kell használni annak ér­dekében, hogy a békét és a biztonságot megszilár­dítsák és megszabadítsák a népeket a fegyverkezési verseny terhétől. Az NDK delegációjának vezetője támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak azt a ja­vaslatát, hogy a leszerelés teljes problémakörét a legilletékesebb fórumon, azaz a leszerelési világ­­konferencián tekintsék át Az ENSZ-közgyűlés le­szereléssel foglalkozó ülés­szakát átmeneti időszak­nak kell tekinteni a vi­lágkonferenciához vezető úton — mondotta Peter Florin. (TASZSZ) Fasiszta provokációk Portugáliában Megtámadták a sztrájkoló munkásokat A portugáliai Leiria tégla- és kerámiaüzemé­nek tulajdonosa néhány tucat ,,erős legényt” uszí­tott rá a kollektív szer­ződésükért sztrájkoló munkásokra, és a táma­dók botokkal, vasdoron­gokkal, téglákkal súlyo­san, részben igen súlyo­san megsebesítettek több munkást, köztük né­hány nőt is. Noha­ a meg­támadott munkások azon­nal értesítették a hatósá­gokat, a helyszínre vonult csendőrök egyetlen táma­dót sem vettek őrizetbe. A tulajdonosok által felbérelt suhancok egy batalhai gyárba is beha­toltak és megpróbálták bántalmazni a szakszer­vezeti gyűlést tartó mu­n­­kásvezetőket, a dolgozók azonban megvédték őket A leiriai és a batalhai üzemek dolgozói csütörtö­kön kiadott nyilatkoza­tukban a kormány szám­lájára írták a reakciós tá­madásokat. Aláhúzták, hogy a kormány legutóbbi rendeletei a dolgozók ér­dekei ellen irányulnak és hogy a tulajdonosok mind nagyobb bátorságot merí­tenek belőlük a munká­sok szervezeteivel vívott harcukban, egyes esetek­ben pedig nyíltan fasiszta jellegű akciókat szervez­nek Az ellene hozott ítélet kihirdetése után, a portói katonai bíróság épületéből távozóan megszökött F­duardo Corred­o, az­ észa­kon elkövetett szélsőjobb­­oldali terrorakciók egyik szervezője, a „Portugál Felszabadító Hadsereg (ELP) nevű fasiszta szer­vezet tagja. Corred­ot — kísérőinek teljes passzivi­tása közepette — cinko­sai beültették egy gépko­csiba és ismeretlen hely­re szállították. A hatósá­gok országos körözést ad­tak ki kézrekerítésére. A portugál katonai bí­róságok további három fa­siszta titkosrendőrnek ad­ták vissza a szabadságu­kat. (MTI)

Next