Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)

1978-02-18 / 42. szám

2 A belgrádi vita­ ­ belgrádi poggyász tartalma még vitatott Kérdés: A mi kerül bele és mi nem? A szocialista országok i­em arra törekednek, hogy kimaradjon a poggyász­ból mindaz, ami csak feleslegesen megterhelné a nemzetközi politikát. A belgrádi találkozó karácsonyi szünete előtt írtuk le ezeket a sorokat, s változatlan aktualitásuk tükrözi azokat a nézeteltéréseket, amelyek szembeállítják egymással a delegációkat. Pedig a jóváhagyott menet­rend szerint már véget kellett volna érnie a tanács­kozásnak. Ehelyett tovább folyik a vita a poggyász tartalmáról, amibe mást akarnak helyezni a szocia­lista, és mást a tőkés országok képviselői. A különbö­ző törekvések pontosan körülhatárolhatók. Jurij Voroncov, a szovjet küldöttség vezetője azt javasolta, hogy a záróokmányban erősítsék meg a helsinki ajánlások betűjét és szellemét, a teljes meg­valósítás kötelező erejű vállalását, minden érdekelt ország készségét az enyhülés irányvonalának folyta­tására. A résztvevők adjanak hangot kívánságuknak, hogy a politikai enyhülést kiegészítik a katonai eny­hülést célzó intézkedésekkel. Jelentsék ki, hogy a tíz helsinki alapelv gyakorlati megvalósítása az európai biztonság és együttműködés fundamentuma. A szovjet javaslat az enyhülés folyamatát szolgáló több konkrét elképzelés mellett azt is indítványozza, 1980-ban, Madridban tartsák meg következő találko­zójukat a helsinki záróokmányt aláírt államok. A Szovjetunió dokumentumtervezetével szemben az Egyesült Államok delegációjának fő fenntartása, hogy az a beterjesztett javaslatok zömét figyelmen kívül hagyja, a szovjet javaslat valóban nem tartalmaz minden­­ elképzelést. Nem is tartalmazhat, hiszen a csak­­a­■nem száz javaslat között szép számmal akad olyan, amely kifejezetten a NATO tagországok elkép­zeléseit tükrözi, s elfogadhatatlan a többség számára. A szovjet dokumentum csupán azokra az indítvá­nyokra koncentrál, amelyekben teljes az egyetértés. Nem erőlteti azokat a szocialista javaslatokat sem, amelyek nem számíthatnak egyöntetű támogatásra. A Szovjetunió a lényeget veszi figyelembe, a célt, hogy a belgrádi találkozó Helsinki szellemében fog­laljon állást az enyhülés folytatása mellett. Ezt a szándékot még azok az országok sem vitatják el a Szovjetuniótól, amelyek nem értenek egyet elképze­léseivel. Washington és több NATO-partnere ezzel szemben olyan dokumentumot szeretne kierőszakolni, amely a Helsinkiben elfogadott záróokmánynál kedvezőbb a tőkés világ számára, s amelynek legalább­ egy-két részlete hosszú időre lehetővé tenné a nyugati propa­ganda számára a szocialista országok egyoldalú szá­monkérését és bírálatát. Az emberi jogok előtérbe he­lyezésének is ez az egyik célja. Jellemző azonban az amerikai magatartásra, hogy még ebben a témában is csak azt erőlteti, amivel a szovjetellenes propagandá­nak anyagot szolgáltathat. A „harmadik kosárral” kapcsolatos 38 javaslatnak több mint a kétharmada a szocialista és az el nem kö­telezett országoktól származik. Zömük nem érdekli a NATO-országokat, sem a munkához való jog, sem a nők teljes egyenjogúsága, sem a külföldi vendégmun­kások helyzetének gyökeres megjavítása, sem az em­beri jogok nemzetközi jogi rögzítése. A témát csak egy vonatkozásban tekintik fontosnak: hogyan lehet felhasználni azt a szocialista országok ellen. Eközben lényeges kérdéseket kerültek meg. A szo­cialista országokkal szembeni gazdasági diszkriminá­cióról, a neutronbombáról, a nukleáris fegyverek el­sőnek való alkalmazása tilalmáról nem volt sok mon­danivalója a nyugati küldöttségeknek. A Szovjetuniót merevséggel és hajthatatlansággal vádolja az amerikai delegáció. A Szovjetunió s a szo­cialista országok abban valóban hajthatatlanok, hogy Belgrádban is Helsinki szellemét védik s nem enged­nek semmiféle nyomásnak, amely ennek a szellemnek csupán a megcsúfolását jelentené. Az amerikai delegáció szavakban az alkotó vitát, é1 valójában egész eddig követett taktikája eredmé- l-*-nyességét érzi veszélyeztetve. Ez a taktika sok za­vart okozott, de célját nem érhette el. Nem érheti el most sem, amikor a NATO-tagállamok egy része az időhúzástól remél eredményeket Barabás Péter A Francia KP tömeggyűlése Marchais a baloldal összefogását sürgeti Amennyiben Mitter­rand, a szocialista párt vezetője, valóban a bal­oldal győzelmét akarja, és nem kívánja, hogy a dolgozók reményei, törek­­vései meghiúsuljanak, ak­kor haladék nélkül, elő­feltételek nélkül fel kell újítani a megbeszélése­ket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy jól időszerűsített közös kor­mányprogram jöjjön lét­re — jelentette ki csü­törtökön este a Francia Kommunista Párt vá­lasztási kampányának ed­digi legnagyobb tömeg­­gyűlésén Georges Mar­chais, a párt főtitkára. Párizsban, a Ver­sailles-i kapunál hetven­ezer ember gyűlt, össze a kommunisták felhívá­sára. A forró hangulatú gyűlésen Marchais hang­súlyozta: a kommunis­táknak nincsenek ,,köve­teléseik”, nem terjeszte­nek be „ultimátumot”. Ugyanakkor Mitterrand­­hoz intézve szavait han­goztatta: nem szabad megfosztani a francia né­pet attól a változástól, amelyet vár. A tárgyalások felújítá­sára szólító ismételt fel­hívás mellett — amelyet azonban Mitterrand már előre elutasított, mivel a szocialisták álláspontja szerint a baloldali győ­zelem esetén csak a vá­lasztások után tárgyalná­nak a pártok a kormány programjáról­­, Mar­ch­a is bírálta azt a költ­ségvetési tervezetet, ame­lyet a szocialisták a hét elején terjesztettek elő. A szocialisták egyszerűen folytatnák a jelenlegi nadrágszíjmeghúzó politi­kát, nem hajlandók a gazdagok, a tőkések meg­felelő megadóztatására. A L’Humanité, a kom­munisták lapja, hangsú­lyozza: március 13-én, az első fordulóban, a sza­­­vazás tétje az lesz, hogy a baloldali unió igazi változást hozzon a dolgo­zóknak. Egy ilyen válto­zás feltételezi a prog­ramról szóló megegyezést és az egyetértést a prog­ram megvalósításához szükséges eszközök tekin­tetében. (MTI) Római tudósításunk Az olasz szakszervezetek­­ új stratégiája Ha az olasz szakszer­vezetek a minap véget ért országos közgyűlését a forradalmiságnak olyan formai megnyilvánulásai­ból ítélnénk meg, mint amilyenek a jelszavak kiáltása, vagy az ütemes tapsolás, aligha nevezhet­nénk forradalminak a ta­lálkozót. A forradalmiság manapság nem mindig képre, viszont annál in­kább papírra kívánkozó téma az olasz munkás­­mozgalomban. A római EUR kong­resszusi palotájában szü­letett szakszervezeti hatá­rozatok is „csak” annyi­ra sorolhatók a munkás­­mozgalom történetének lelkesítő pillanatai közé, amennyire csak lelkesítő lehet, hogy az osztályön­tudatot egy fokkal fel­jebb emelték. Hogyan ér­telmezhetnénk másként a dolgozók küldötteinek azt az elhatározását, hogy annyi évtizeden át igény­be vett (és csaknem ki­zárólagosan igénybe vett) harci formájukat, a bér­­követelések kielégítéséért vívott harcukat, második helyre sorolták szemben a termelés fellendítésének, a legelmaradottabb déli tartományok fejlesztésé­nek és a munkanélküliség felszámolásának elsődle­ges céljával. A foglalkoztatottak ma­guk elé sorolták a mun­kanélkülieket: összesen 1,7 millió embert, köztük 650 ezer első munkaal­kalmat kereső fiatalt. No­ha a dolgozók többsége sem él rózsás körülmé­nyek között, egy részüket pedig ugyancsak a mun­­nélküliség fenyegeti, még­is kész újabb áldozatok­ra: kész elősegíteni bér­­követeléseinek visszafo­gásával a beruházások és a termelés fellendítéséhez nélkülözhetetlen felhal­mozást, az állam monopol­kapitalista felhalmozást. Nem is váratott magá­ra a szélsőbaloldal vádas­kodása: osztályárulásnak, az osztályharcról való le­mondásnak minősítette a szakszervezetek új stra­tégiáját. Ezek a hangos­kodó demagógok, akik nem akarnak tanulni a munkásmozgalom kudar­caiból, megpróbálják el­hitetni, hogy a munkások saját maguknak ártanak, ha nem könyöradomá­­nyokból tartják el mun­kanélküli társaikat, ha­nem koldussorsukon pró­bálnak változtatni. Persze nem kell vala­kinek feltétlenül szélső­­baloldalinak lennie ah­hoz, hogy ne értse meg, miért kérik újabb áldoza­tokra akkor, amikor már eddig is hozott bőven. Márpedig ilyen „értetle­­nekből” is akad jó né­hány a szakszervezetek soraiban, a munkásmoz­galom soraiban is. (Kü­lönben mivel volna ma­gyarázható az a heves, olykor fizikai tettlegessé­­gig fajult vita, amely jó néhány ütemben meg­előzte az országos érte­kezletet?) A dolgozókra, a szak­szervezeti aktivistákra most az a feladat hárul, hogy a többség, amelyik jóváhagyta az új straté­giát, magával vigye a kisebbséget is, azokat, akik anyagi és tudati okoknál fogva eddig még nem sajátították el az „önmagukért való lemon­dani tudást”. Persze ah­hoz, hogy elsajátítsák, nem elég, jóllehet nélkü­lözhetetlen a felvilágosító munka. Az új stratégia próbaköve a gyakorlat. Ahhoz azonban, hogy fel­pezsdítsék a gazdasági életet, fejlesszék a Dél­vidéket, mérsékeljék a munkanélküliséget, tehát kézzel fogható eredmé­nyeket mutassanak fel, nem elegendő a szakszer­vezetek konstruktív hoz­záállása. Újfajta gazda­ságpolitikára, az erőfor­rások felhasználására, az ipari termelés szerkezeti átalakítására volna szük­ség. Olyan kormányra, amely akar és tud élni a szakszervezeteknek és a munkáspártoknak effajta támogatásával. Ilyen kor­mány azonban még nincs és kérdés, hogy lesz-e. Hiszen a baloldalt to­vábbra is távol akarják tartani tőle. A szakszervezeti moz­galom új stratégiája an­nak a küzdelemnek a ré­sze, amely arra irányul, hogy valódi változást ér­jenek el Itália politikai­társadalmi életében. Simó Endre NÉPSZAVA Amerikai bányászsztrájk Eredménytelen tárgyalások Hajnalba nyúló, 16 és fél órás tárgyalás sem hozott eredményt, pénte­kig, a 74. napja sztráj­koló 160 000 amerikai szénbányász képviselői és a bányatulajdonosok között folyó újabb meg­beszélésen. Mint ismeretes, a szemben álló felek közöt­ti újabb tárgyalások Car­ter elnök személyes fel­szólítására kezdődtek meg. Az elnök kilátásba helyezte, hogy a kormány a hírhedt Tafta Hartley törvényhez folyamodhat a munkabeszüntetés letö­résére. E törvény szerint a sztrájkolók 80 napos időszakra visszarendelhe­­tők munkahelyükre, s előírásai lehetőséget nyújtanak a kormánynak arra is, hogy karhatal­mat vessen be a sztráj­­kolók ellen. A péntek hajnalig tar­tó tárgyalásokon részt vett Ray Marshall mun­kaügyi miniszter, aki naponta tájékoztatja az elnököt a fejlemények­ről. Marshall azt szeret­né elérni, hogy még a ■hét vége előtt megálla­podás jöjjön létre. (Reuter) Lemondott a finn kormány Kalevi Sorsa finn mi- Kekkonen a lemondást mi­­niszterelnök pénteken be­­fogadta, s egyúttal fel­nyújtotta kormánya le­­kérte a minisztereket, mondását Urho Kaleva hogy az új kormány meg- Kekkonen köztársasági alakításáig ügyvivőként elnöknek. Az elnöki ki­ maradjanak hivataluk­­vatal közleménye szerint bűn. Amerikai küldöttség Etiópiában Carter elnök kezdemé­nyezésére amerikai kül­döttség utazott Etiópiába, hogy „megmagyarázza az Egyesült Államok politi­káját”, közölte pénteken az MTI tudósítójának kérdésére az amerikai külügyminisztérium szó­vivője. A szóvivő meg­erősítette, hogy David Aaron, az amerikai nem­zetbiztonsági tanács he­lyettes vezetője a tanács egy munkatársa, vala­mint William Harrop külügyi államtitkár Ad­­disz Abebába érkezett, s várhatóan két-három na­pig tartózkodik ott. Mengisztu Halié Mari­am, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke pénteken Addisz Abebában fogadta David Aaront. A Reuter jelentése sze­rint David Aaron átadta Mengisztu Hailé Mariam­nak Carter amerikai el­nök üzenetét. (MTI) Politikai gyilkosság Guatemalában Guatemalában a már- és merényletet kíséről­­cius 5-i elnökválasztások telt meg Miguel Angel közeledtével fokozódik Albísures, a Guatemalar­a haladó erők elleni tér- Dolgozók Általános Sze­­rét. Megölték a szakszer­­vetségének főtitkára él­vezetek egyik vezetőjeté­len. Tito üzenete Brezsnyevhez Leonyid Iljics Brezs­­nyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke pénte­ken fogadta Jozse Szmo­­lé­t, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztár­saság moszkvai nagykö­vetét, aki átadta Brezs­­nyevnek Joszip Broz Tito jugoszláv államfő üzene­tét. (TASZSZ) Japán—kínai megállapodás Pénteken este hazaér­kezett Pekingből az a huszonhét tagú japán gazdasági küldöttség, amely a kínai fővárosban aláírta a nyolc évre szó­ló hosszú lejáratú japán —kínai kereskedelmi megállapodást. Az egyez­mény szerint a Kínai Népköztársaság nagy mennyiségű kőolajat és szenet szállít a szigetor­szágnak, komplett ipari berendezések, üzemek és acélipari termékek elle­nében. A delegációt Ina­­jama Josihiro, a Japán Acélipari Egyesülés elnö­ke, a Gazdasági Szerve­zetek Szövetségének, a Kei­da nr ennek az alelnö­­ke vezette. (MTI) # Rácz Pál külügyi ál­lamtitkár dr. Herbert Krolikowsk­i NDK kül­ügyi államtitkár meghí­vására időszerű külpoli­tikai kérdésekről kozul­­tált Berlinben. # A csehszlovákiai szo­cialista erők 1948 feb­ruári győzelmének közel­gő 30. évfordulója alkal­mából Prágában ünnepi ülést tartott a Csehszlo­vák Néppárt központi bi­zottsága. # Egyiptomi katonák is részt vesznek a Csád Köztársaságban a „függet­lenségi front ellen vívott harcokban — jelentette az AFP. # A neutronfegyver ellen tiltakozó nemzetközi fórum ül össze március 18-án Amszterdamban. 197­8. február 18. Befejeződtek a szovjet-líbiai tárgyalások Pénteken Moszkvában befejeződtek a szovjet- líbiai kormányfői tár­gyalások. Alekszej Ko­szigin, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és Abdu­sszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános né­pi kongresszusa főtitkár­ságának tagja befejezte a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek és a kölcsö­nös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problé­máknak az áttekintését. További feladatként a tárgyalópartnerek a köl­csönösen előnyös együtt­működés elmélyítését, valamint a Szovjetunió és Líbia nemzetközi po­litikai lépéseinek foko­zottabb egyeztetését szol­­gáló intézkedéseket jelöl­ték­­. A tárgyalásokról, amelé­lyeket ezúttal is a ba­rátság és a kölcsönös egyetértés légköre jel­lemzett, közös közle­ményt adnak ki. Pénteken Szemjon Szkacskov, a külgazdasá­gi kapcsolatok állami bi­zottságának elnöke és Azuz el-Tathi, a líbiai kormány iparügyi titká­ra, jegyzőkönyvet írt alá Moszkvában a szovjet-, líbiai gazdasági és mű­szaki együttműködés to­vábbfejlesztéséről. A r­hod­es­iai hazafiak nem ismerik el a salisbury-i megállapodást A rhodesiai „belső ren­dezésről”, a fajüldöző re­zsimmel elvtelenül alku­dozó afrikai politikusok meglepő gyorsasággal egyezségre jutottak Smith miniszterelnökkel az or­szág jövőbeni hadseregé­ről. A fajüldözők ellen harcoló gerillák, akiknek túlnyomó többsége — még nyugati források szerint is — a Hazafias Front irányítása alatt áll, és akiket a rezsim­mel alkudozó politikusok korántsem képviselnek, a megállapodás szerint a ,,mindenfajta felelősségre vonás nélkül” beléphet­nének az új biztonsági erők kötelékébe, illetve visszatérhetnének a pol­gári életbe. A Hazafias Front ezzel szemben a szabadságharc folytatásá­ra szólította fel a geril­lákat. A rhodesiai felszabadí­tási szervezet közlemé­nyében, amelyet a mapu­­tói rádió ismertetett le­szögezte, hogy a Smith­­rezsimmel kötött megál­lapodás érvénytelen, mi­vel elárulja a rhodesiai nép jogait. A közlemény felszólította a Hazafias Fronthoz tartozó fegyve­reseket hogy a végső győzelemig folytassák harcukat. Hírügynöksé­gek emlékeztetnek arra, hogy a szervezet társel­nökei, Mugabe és Nko­m­­o már korábban külön­­külön is elítélték a szer­dán bejelentett elvi meg­állapodást a rhodesiai parlament mandátumai­nak elosztásáról. (UPI, Reuter) Kairóból Damaszkuszba helyezik át az arab szakszervezeti központot Az Arab Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsé­ge Kuvaitban megtartott rendkívüli ülésén a sza­­dati politika elleni tilta­kozásul úgy határozott, hogy a szervezet székhe­lyét Kairóból Damasz­kuszba helyezik át. Az arab világ legnagyobb szakszervezeti szervezeté­ből az ülésen kizárták az egyiptomi szakszervezeti szövetséget, mert oppor­tunista vezetői támogat­ják az államfő politiká­ját. A Kairóban kifejtett diplomáciai erőfeszítések, nevezetesen Ghali egyip­tomi külügyi állammi­niszter és Kenya kairói nagykövete négyszeri ta­lálkozójának eredménye­ként a két ország megál­lapodásra jutott, és Ke­nya útjára engedte a le­foglalt egyiptomi Boeing 707-est, Egyiptom pedig a két kenyai utasszállító gépet. Szerdán a kenyai ha­tóságok leszállásra kény­­­szerítettek egy egyiptomi szállító repülőgépet. Fe­délzetén Szomáliának szánt lőszereket találtak. Megtorlásul a kairói lé­gikikötő visszatartott két kenyai utasszállító repü­lőgépet. Egyiptom és az Egye­sült Államok a tervek szerint a jövő héten meg­kezdi a tárgyalásokat a Kairónak szánt amerikai harci repülőgépek leszál­lításának technikai kér­déseiről. Mint az Al-Ah­­ram című kairói félhiva­talos lap pénteki számá­ban írja, a jövő hétre amerikai katonai kül­döttséget várnak Kairó­ba, Gamazi egyiptomi hadügyminiszter pedig Washingtonba utazik. (Reuter, ÁP) Bonn Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Vereséggel egyenértékű győzelmet aratott a nyu­gatnémet kormány. A bonni parlamentben egyetlen szavazatnyi több­séggel elfogadtatott új terrorizmusellenes tör­vények sorsa bizonytalan marad: az ellenzéki több­ségű szövetségi tanács (Bundesrat, a tartomá­nyok képviselőit tömörí­tő törvényhozói testület) valószínűleg „visszadob­ja” és a parlamenti al­kudozások útvesztőibe utalja az „lanti terror­­csomagot”. Az SPD—FDP koalíciónak pedig szembe kell néznie azzal a tén­y­­n­yel, hogy parlamenti többsége rendkívül inga­tag, és a jövőben koránt­sem biztosított. A szavazást megelőző parlamenti vita tanúsága szerint a négy polgári párt számára másodrendű volt, milyen törvényes kereteket alakítanak ki a terrorizmus elleni küzde­lemhez. A kormány szá­mára a hatalmon mara­dás biztosítása, a CDU— CSU uniójának pedig a kormány megdöntése volt a tét. Ennek megfelelően érdemben kevés szó esett arról, mennyiben hatéko­nyak az új rendelkezések, és mennyiben nyitják meg az utat a szabadság­jogokat értelmetlenül és feleslegesen korlátozó, rendőrállamot idéző gya­korlat előtt. Egyetlen szó sem esett a terrorizmus társadalmi okairól, meg­előzési lehetőségeiről Ingatag erőviszonyok a kormánykoalícióban

Next