Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)
1978-02-18 / 42. szám
2 A belgrádi vita belgrádi poggyász tartalma még vitatott Kérdés: A mi kerül bele és mi nem? A szocialista országok iem arra törekednek, hogy kimaradjon a poggyászból mindaz, ami csak feleslegesen megterhelné a nemzetközi politikát. A belgrádi találkozó karácsonyi szünete előtt írtuk le ezeket a sorokat, s változatlan aktualitásuk tükrözi azokat a nézeteltéréseket, amelyek szembeállítják egymással a delegációkat. Pedig a jóváhagyott menetrend szerint már véget kellett volna érnie a tanácskozásnak. Ehelyett tovább folyik a vita a poggyász tartalmáról, amibe mást akarnak helyezni a szocialista, és mást a tőkés országok képviselői. A különböző törekvések pontosan körülhatárolhatók. Jurij Voroncov, a szovjet küldöttség vezetője azt javasolta, hogy a záróokmányban erősítsék meg a helsinki ajánlások betűjét és szellemét, a teljes megvalósítás kötelező erejű vállalását, minden érdekelt ország készségét az enyhülés irányvonalának folytatására. A résztvevők adjanak hangot kívánságuknak, hogy a politikai enyhülést kiegészítik a katonai enyhülést célzó intézkedésekkel. Jelentsék ki, hogy a tíz helsinki alapelv gyakorlati megvalósítása az európai biztonság és együttműködés fundamentuma. A szovjet javaslat az enyhülés folyamatát szolgáló több konkrét elképzelés mellett azt is indítványozza, 1980-ban, Madridban tartsák meg következő találkozójukat a helsinki záróokmányt aláírt államok. A Szovjetunió dokumentumtervezetével szemben az Egyesült Államok delegációjának fő fenntartása, hogy az a beterjesztett javaslatok zömét figyelmen kívül hagyja, a szovjet javaslat valóban nem tartalmaz minden elképzelést. Nem is tartalmazhat, hiszen a csaka■nem száz javaslat között szép számmal akad olyan, amely kifejezetten a NATO tagországok elképzeléseit tükrözi, s elfogadhatatlan a többség számára. A szovjet dokumentum csupán azokra az indítványokra koncentrál, amelyekben teljes az egyetértés. Nem erőlteti azokat a szocialista javaslatokat sem, amelyek nem számíthatnak egyöntetű támogatásra. A Szovjetunió a lényeget veszi figyelembe, a célt, hogy a belgrádi találkozó Helsinki szellemében foglaljon állást az enyhülés folytatása mellett. Ezt a szándékot még azok az országok sem vitatják el a Szovjetuniótól, amelyek nem értenek egyet elképzeléseivel. Washington és több NATO-partnere ezzel szemben olyan dokumentumot szeretne kierőszakolni, amely a Helsinkiben elfogadott záróokmánynál kedvezőbb a tőkés világ számára, s amelynek legalább egy-két részlete hosszú időre lehetővé tenné a nyugati propaganda számára a szocialista országok egyoldalú számonkérését és bírálatát. Az emberi jogok előtérbe helyezésének is ez az egyik célja. Jellemző azonban az amerikai magatartásra, hogy még ebben a témában is csak azt erőlteti, amivel a szovjetellenes propagandának anyagot szolgáltathat. A „harmadik kosárral” kapcsolatos 38 javaslatnak több mint a kétharmada a szocialista és az el nem kötelezett országoktól származik. Zömük nem érdekli a NATO-országokat, sem a munkához való jog, sem a nők teljes egyenjogúsága, sem a külföldi vendégmunkások helyzetének gyökeres megjavítása, sem az emberi jogok nemzetközi jogi rögzítése. A témát csak egy vonatkozásban tekintik fontosnak: hogyan lehet felhasználni azt a szocialista országok ellen. Eközben lényeges kérdéseket kerültek meg. A szocialista országokkal szembeni gazdasági diszkriminációról, a neutronbombáról, a nukleáris fegyverek elsőnek való alkalmazása tilalmáról nem volt sok mondanivalója a nyugati küldöttségeknek. A Szovjetuniót merevséggel és hajthatatlansággal vádolja az amerikai delegáció. A Szovjetunió s a szocialista országok abban valóban hajthatatlanok, hogy Belgrádban is Helsinki szellemét védik s nem engednek semmiféle nyomásnak, amely ennek a szellemnek csupán a megcsúfolását jelentené. Az amerikai delegáció szavakban az alkotó vitát, é1 valójában egész eddig követett taktikája eredmé- l-*-nyességét érzi veszélyeztetve. Ez a taktika sok zavart okozott, de célját nem érhette el. Nem érheti el most sem, amikor a NATO-tagállamok egy része az időhúzástól remél eredményeket Barabás Péter A Francia KP tömeggyűlése Marchais a baloldal összefogását sürgeti Amennyiben Mitterrand, a szocialista párt vezetője, valóban a baloldal győzelmét akarja, és nem kívánja, hogy a dolgozók reményei, törekvései meghiúsuljanak, akkor haladék nélkül, előfeltételek nélkül fel kell újítani a megbeszéléseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy jól időszerűsített közös kormányprogram jöjjön létre — jelentette ki csütörtökön este a Francia Kommunista Párt választási kampányának eddigi legnagyobb tömeggyűlésén Georges Marchais, a párt főtitkára. Párizsban, a Versailles-i kapunál hetvenezer ember gyűlt, össze a kommunisták felhívására. A forró hangulatú gyűlésen Marchais hangsúlyozta: a kommunistáknak nincsenek ,,követeléseik”, nem terjesztenek be „ultimátumot”. Ugyanakkor Mitterrandhoz intézve szavait hangoztatta: nem szabad megfosztani a francia népet attól a változástól, amelyet vár. A tárgyalások felújítására szólító ismételt felhívás mellett — amelyet azonban Mitterrand már előre elutasított, mivel a szocialisták álláspontja szerint a baloldali győzelem esetén csak a választások után tárgyalnának a pártok a kormány programjáról, Marcha is bírálta azt a költségvetési tervezetet, amelyet a szocialisták a hét elején terjesztettek elő. A szocialisták egyszerűen folytatnák a jelenlegi nadrágszíjmeghúzó politikát, nem hajlandók a gazdagok, a tőkések megfelelő megadóztatására. A L’Humanité, a kommunisták lapja, hangsúlyozza: március 13-én, az első fordulóban, a szavazás tétje az lesz, hogy a baloldali unió igazi változást hozzon a dolgozóknak. Egy ilyen változás feltételezi a programról szóló megegyezést és az egyetértést a program megvalósításához szükséges eszközök tekintetében. (MTI) Római tudósításunk Az olasz szakszervezetek új stratégiája Ha az olasz szakszervezetek a minap véget ért országos közgyűlését a forradalmiságnak olyan formai megnyilvánulásaiból ítélnénk meg, mint amilyenek a jelszavak kiáltása, vagy az ütemes tapsolás, aligha nevezhetnénk forradalminak a találkozót. A forradalmiság manapság nem mindig képre, viszont annál inkább papírra kívánkozó téma az olasz munkásmozgalomban. A római EUR kongresszusi palotájában született szakszervezeti határozatok is „csak” annyira sorolhatók a munkásmozgalom történetének lelkesítő pillanatai közé, amennyire csak lelkesítő lehet, hogy az osztályöntudatot egy fokkal feljebb emelték. Hogyan értelmezhetnénk másként a dolgozók küldötteinek azt az elhatározását, hogy annyi évtizeden át igénybe vett (és csaknem kizárólagosan igénybe vett) harci formájukat, a bérkövetelések kielégítéséért vívott harcukat, második helyre sorolták szemben a termelés fellendítésének, a legelmaradottabb déli tartományok fejlesztésének és a munkanélküliség felszámolásának elsődleges céljával. A foglalkoztatottak maguk elé sorolták a munkanélkülieket: összesen 1,7 millió embert, köztük 650 ezer első munkaalkalmat kereső fiatalt. Noha a dolgozók többsége sem él rózsás körülmények között, egy részüket pedig ugyancsak a munnélküliség fenyegeti, mégis kész újabb áldozatokra: kész elősegíteni bérköveteléseinek visszafogásával a beruházások és a termelés fellendítéséhez nélkülözhetetlen felhalmozást, az állam monopolkapitalista felhalmozást. Nem is váratott magára a szélsőbaloldal vádaskodása: osztályárulásnak, az osztályharcról való lemondásnak minősítette a szakszervezetek új stratégiáját. Ezek a hangoskodó demagógok, akik nem akarnak tanulni a munkásmozgalom kudarcaiból, megpróbálják elhitetni, hogy a munkások saját maguknak ártanak, ha nem könyöradományokból tartják el munkanélküli társaikat, hanem koldussorsukon próbálnak változtatni. Persze nem kell valakinek feltétlenül szélsőbaloldalinak lennie ahhoz, hogy ne értse meg, miért kérik újabb áldozatokra akkor, amikor már eddig is hozott bőven. Márpedig ilyen „értetlenekből” is akad jó néhány a szakszervezetek soraiban, a munkásmozgalom soraiban is. (Különben mivel volna magyarázható az a heves, olykor fizikai tettlegességig fajult vita, amely jó néhány ütemben megelőzte az országos értekezletet?) A dolgozókra, a szakszervezeti aktivistákra most az a feladat hárul, hogy a többség, amelyik jóváhagyta az új stratégiát, magával vigye a kisebbséget is, azokat, akik anyagi és tudati okoknál fogva eddig még nem sajátították el az „önmagukért való lemondani tudást”. Persze ahhoz, hogy elsajátítsák, nem elég, jóllehet nélkülözhetetlen a felvilágosító munka. Az új stratégia próbaköve a gyakorlat. Ahhoz azonban, hogy felpezsdítsék a gazdasági életet, fejlesszék a Délvidéket, mérsékeljék a munkanélküliséget, tehát kézzel fogható eredményeket mutassanak fel, nem elegendő a szakszervezetek konstruktív hozzáállása. Újfajta gazdaságpolitikára, az erőforrások felhasználására, az ipari termelés szerkezeti átalakítására volna szükség. Olyan kormányra, amely akar és tud élni a szakszervezeteknek és a munkáspártoknak effajta támogatásával. Ilyen kormány azonban még nincs és kérdés, hogy lesz-e. Hiszen a baloldalt továbbra is távol akarják tartani tőle. A szakszervezeti mozgalom új stratégiája annak a küzdelemnek a része, amely arra irányul, hogy valódi változást érjenek el Itália politikaitársadalmi életében. Simó Endre NÉPSZAVA Amerikai bányászsztrájk Eredménytelen tárgyalások Hajnalba nyúló, 16 és fél órás tárgyalás sem hozott eredményt, péntekig, a 74. napja sztrájkoló 160 000 amerikai szénbányász képviselői és a bányatulajdonosok között folyó újabb megbeszélésen. Mint ismeretes, a szemben álló felek közötti újabb tárgyalások Carter elnök személyes felszólítására kezdődtek meg. Az elnök kilátásba helyezte, hogy a kormány a hírhedt Tafta Hartley törvényhez folyamodhat a munkabeszüntetés letörésére. E törvény szerint a sztrájkolók 80 napos időszakra visszarendelhetők munkahelyükre, s előírásai lehetőséget nyújtanak a kormánynak arra is, hogy karhatalmat vessen be a sztrájkolók ellen. A péntek hajnalig tartó tárgyalásokon részt vett Ray Marshall munkaügyi miniszter, aki naponta tájékoztatja az elnököt a fejleményekről. Marshall azt szeretné elérni, hogy még a ■hét vége előtt megállapodás jöjjön létre. (Reuter) Lemondott a finn kormány Kalevi Sorsa finn mi- Kekkonen a lemondást miniszterelnök pénteken befogadta, s egyúttal felnyújtotta kormánya lekérte a minisztereket, mondását Urho Kaleva hogy az új kormány meg- Kekkonen köztársasági alakításáig ügyvivőként elnöknek. Az elnöki ki maradjanak hivatalukvatal közleménye szerint bűn. Amerikai küldöttség Etiópiában Carter elnök kezdeményezésére amerikai küldöttség utazott Etiópiába, hogy „megmagyarázza az Egyesült Államok politikáját”, közölte pénteken az MTI tudósítójának kérdésére az amerikai külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő megerősítette, hogy David Aaron, az amerikai nemzetbiztonsági tanács helyettes vezetője a tanács egy munkatársa, valamint William Harrop külügyi államtitkár Addisz Abebába érkezett, s várhatóan két-három napig tartózkodik ott. Mengisztu Halié Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke pénteken Addisz Abebában fogadta David Aaront. A Reuter jelentése szerint David Aaron átadta Mengisztu Hailé Mariamnak Carter amerikai elnök üzenetét. (MTI) Politikai gyilkosság Guatemalában Guatemalában a már- és merényletet kísérőlcius 5-i elnökválasztások telt meg Miguel Angel közeledtével fokozódik Albísures, a Guatemalara haladó erők elleni tér- Dolgozók Általános Szerét. Megölték a szakszervetségének főtitkára élvezetek egyik vezetőjetélen. Tito üzenete Brezsnyevhez Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken fogadta Jozse Szmolét, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetét, aki átadta Brezsnyevnek Joszip Broz Tito jugoszláv államfő üzenetét. (TASZSZ) Japán—kínai megállapodás Pénteken este hazaérkezett Pekingből az a huszonhét tagú japán gazdasági küldöttség, amely a kínai fővárosban aláírta a nyolc évre szóló hosszú lejáratú japán —kínai kereskedelmi megállapodást. Az egyezmény szerint a Kínai Népköztársaság nagy mennyiségű kőolajat és szenet szállít a szigetországnak, komplett ipari berendezések, üzemek és acélipari termékek ellenében. A delegációt Inajama Josihiro, a Japán Acélipari Egyesülés elnöke, a Gazdasági Szervezetek Szövetségének, a Keida nr ennek az alelnöke vezette. (MTI) # Rácz Pál külügyi államtitkár dr. Herbert Krolikowski NDK külügyi államtitkár meghívására időszerű külpolitikai kérdésekről kozultált Berlinben. # A csehszlovákiai szocialista erők 1948 februári győzelmének közelgő 30. évfordulója alkalmából Prágában ünnepi ülést tartott a Csehszlovák Néppárt központi bizottsága. # Egyiptomi katonák is részt vesznek a Csád Köztársaságban a „függetlenségi front ellen vívott harcokban — jelentette az AFP. # A neutronfegyver ellen tiltakozó nemzetközi fórum ül össze március 18-án Amszterdamban. 1978. február 18. Befejeződtek a szovjet-líbiai tárgyalások Pénteken Moszkvában befejeződtek a szovjet- líbiai kormányfői tárgyalások. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kongresszusa főtitkárságának tagja befejezte a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémáknak az áttekintését. További feladatként a tárgyalópartnerek a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítését, valamint a Szovjetunió és Líbia nemzetközi politikai lépéseinek fokozottabb egyeztetését szolgáló intézkedéseket jelölték. A tárgyalásokról, amelélyeket ezúttal is a barátság és a kölcsönös egyetértés légköre jellemzett, közös közleményt adnak ki. Pénteken Szemjon Szkacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke és Azuz el-Tathi, a líbiai kormány iparügyi titkára, jegyzőkönyvet írt alá Moszkvában a szovjet-, líbiai gazdasági és műszaki együttműködés továbbfejlesztéséről. A rhodesiai hazafiak nem ismerik el a salisbury-i megállapodást A rhodesiai „belső rendezésről”, a fajüldöző rezsimmel elvtelenül alkudozó afrikai politikusok meglepő gyorsasággal egyezségre jutottak Smith miniszterelnökkel az ország jövőbeni hadseregéről. A fajüldözők ellen harcoló gerillák, akiknek túlnyomó többsége — még nyugati források szerint is — a Hazafias Front irányítása alatt áll, és akiket a rezsimmel alkudozó politikusok korántsem képviselnek, a megállapodás szerint a ,,mindenfajta felelősségre vonás nélkül” beléphetnének az új biztonsági erők kötelékébe, illetve visszatérhetnének a polgári életbe. A Hazafias Front ezzel szemben a szabadságharc folytatására szólította fel a gerillákat. A rhodesiai felszabadítási szervezet közleményében, amelyet a maputói rádió ismertetett leszögezte, hogy a Smithrezsimmel kötött megállapodás érvénytelen, mivel elárulja a rhodesiai nép jogait. A közlemény felszólította a Hazafias Fronthoz tartozó fegyvereseket hogy a végső győzelemig folytassák harcukat. Hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a szervezet társelnökei, Mugabe és Nkomo már korábban különkülön is elítélték a szerdán bejelentett elvi megállapodást a rhodesiai parlament mandátumainak elosztásáról. (UPI, Reuter) Kairóból Damaszkuszba helyezik át az arab szakszervezeti központot Az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége Kuvaitban megtartott rendkívüli ülésén a szadati politika elleni tiltakozásul úgy határozott, hogy a szervezet székhelyét Kairóból Damaszkuszba helyezik át. Az arab világ legnagyobb szakszervezeti szervezetéből az ülésen kizárták az egyiptomi szakszervezeti szövetséget, mert opportunista vezetői támogatják az államfő politikáját. A Kairóban kifejtett diplomáciai erőfeszítések, nevezetesen Ghali egyiptomi külügyi államminiszter és Kenya kairói nagykövete négyszeri találkozójának eredményeként a két ország megállapodásra jutott, és Kenya útjára engedte a lefoglalt egyiptomi Boeing 707-est, Egyiptom pedig a két kenyai utasszállító gépet. Szerdán a kenyai hatóságok leszállásra kényszerítettek egy egyiptomi szállító repülőgépet. Fedélzetén Szomáliának szánt lőszereket találtak. Megtorlásul a kairói légikikötő visszatartott két kenyai utasszállító repülőgépet. Egyiptom és az Egyesült Államok a tervek szerint a jövő héten megkezdi a tárgyalásokat a Kairónak szánt amerikai harci repülőgépek leszállításának technikai kérdéseiről. Mint az Al-Ahram című kairói félhivatalos lap pénteki számában írja, a jövő hétre amerikai katonai küldöttséget várnak Kairóba, Gamazi egyiptomi hadügyminiszter pedig Washingtonba utazik. (Reuter, ÁP) Bonn Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Vereséggel egyenértékű győzelmet aratott a nyugatnémet kormány. A bonni parlamentben egyetlen szavazatnyi többséggel elfogadtatott új terrorizmusellenes törvények sorsa bizonytalan marad: az ellenzéki többségű szövetségi tanács (Bundesrat, a tartományok képviselőit tömörítő törvényhozói testület) valószínűleg „visszadobja” és a parlamenti alkudozások útvesztőibe utalja az „lanti terrorcsomagot”. Az SPD—FDP koalíciónak pedig szembe kell néznie azzal a ténynyel, hogy parlamenti többsége rendkívül ingatag, és a jövőben korántsem biztosított. A szavazást megelőző parlamenti vita tanúsága szerint a négy polgári párt számára másodrendű volt, milyen törvényes kereteket alakítanak ki a terrorizmus elleni küzdelemhez. A kormány számára a hatalmon maradás biztosítása, a CDU— CSU uniójának pedig a kormány megdöntése volt a tét. Ennek megfelelően érdemben kevés szó esett arról, mennyiben hatékonyak az új rendelkezések, és mennyiben nyitják meg az utat a szabadságjogokat értelmetlenül és feleslegesen korlátozó, rendőrállamot idéző gyakorlat előtt. Egyetlen szó sem esett a terrorizmus társadalmi okairól, megelőzési lehetőségeiről Ingatag erőviszonyok a kormánykoalícióban