Népszava, 1978. július (106. évfolyam, 153-178. sz.)

1978-07-23 / 172. szám

2 A parlamenti találkozók az együttműködést szolgálják Kevin Newman ausztráliai miniszter budapesti nyilatkozata Eredményes látogatá­sunk során megismerked­hettünk a magyar embe­rekkel, az ország ipará­val, mezőgazdaságával és hasznos beszélgetést foly­tattunk vezető politiku­sokkal — mondotta Kevin Newman liberális párti képviselő, országos fej­lesztési miniszter. A hi­vatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó auszt­rál parlamenti küldöttség vezetője szombaton a Gel­­lért szállóban a Magyar Távirtai Iroda munkatár­sának adott nyilatkozatá­ban a továbbiakban ki­emelte: Magyarország a harmadik szocialista ál­lam, amellyel az ausztrál törvényhozás fölvette a hivatalos kapcsolatokat.­­ Egymás életének megismeréséhez, a népek közötti közeledéshez nagymértékben hozzájá­rulnak az ilyen látogatá­sok, amelyek során köz­vetlen politikai, gazdasági és kulturális tapasztala­tokat szerezhetünk. Bár csak egy hétig, tartózkod­tunk Magyarországon, sokszínű programunk so­rán megismerkedhettünk az Ikarus-gyárral, a Mar­­tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézettel és gaz­dag élményekben volt ré­szünk kétnapos baranyai látogatásunkkor, önöktől távoli országból,­­más tár­sadalmi berendezkedésű államból érkezve, sok in­formációhoz jutottunk a szocialista Magyarország életéről. Többek között megállapíthattuk, hogy a magyar mezőgazdaság, s ezen belül az állatte­nyésztés igen fejlett.­­ Hazaérkezve a par­lament két házának, a kormányunknak és az el­lenzéknek is beszámolunk tapasztalatainkról. A par­lamenti találkozók, így mostani megbeszéléseink is az együttműködés fej­lesztését szolgálják. Az országaink közötti kétol­dalú megállapodások ma még szerények, tehát kapcsolataink hosszú távú fejlesztésére az élet min­den területén jó lehetősé­get látok. Az újabb meg­állapodások előkészítése természetesen a kormá­nyokra tartozik, mi min­denesetre magyar ország­­gyűlési küldöttséget hív­tunk meg hivatalos láto­gatásra Apró Antal veze­tésével. Ausztrália, né­pünk, úgymond „nyitni” akar­ megismerni más or­szágok életét, hiszen a kö­zeledés rendkívül fontos a béke, a nemzetközi eyüttműködés erősítésé­ben — mondotta befeje­zésül az Ausztráliai Ál­lamszövetség parlamenti küldöttségének vezetője. (MTI) Washington Csökkent az elnök és a kormány népszerűsége Az Egyesült Államok­ban végzett legfrissebb közvéleménykutatás ada­taiból kitűnik, hogy a mostani washingtoni kor­mányzat és személyesen James Carter népszerűsé­ge nagy mértékben csök­kent — állapítja meg a Pravda washingtoni tudó­sítója. Ingadozás, a jobboldal nyomására való érzékeny reagálás, a nagytőke, a konzervatív körök támo­gatásának elvesztésétől való félelem — ez jellem­zi a kormányzat tevé­kenységét, gyakorlatilag létének első napjaitól kezdve. A választási ígéretek mindinkább feledésbe me­rülnek, viszont egyre nyilvánvalóbbak a nagy­tőkének tett engedmé­nyek. A washingtoni kor­mány, félve a jobboldal nyomásától, lemondott arról, hogy végrehajtsa a megígért intézkedéseket. Különösen világosan lát­ható ez a hadügyminisz­térium költségvetésének­­példáján. Az oly sokszor kilátásba helyezett csök­kentés helyett a katonai kiadások nőttön nőnek. Nem hozott tényleges eredményeket a hét leg­erősebb kapitalista ország vezetőinek nemrég Bonn­ban tartott csúcsértekez­lete sem. A bonni tanács­kozás csak arra volt jó, hogy feltárja a kapitalis­ta, mindenekelőtt az ame­rikai gazdaság bajait. A demokraták válasz­tási hadjáratának egyik legfontosabb jelszava „a kormányba vetett bizalom helyreállítása” volt. Ez azonban egyáltalán nem sikerült. A washingtoni kormány ugyanis „szent háborút” hirdetett meg az „emberi jogok védelmé­nek” ürügyén. Ennek a zajos hadjáratnak a két­színűsége és tendenciózus jellege teljesen világossá vált, amikor kitűnt, hogy a Fehér Házat egyáltalán nem izgatja a politikai foglyok sorsa magában az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Chilében és a Washingtonnal bará­ti­ viszonyban levő más országokban. (TASZSZ) KOPÓK KERESTETNEK Kopók kerestetnek. De a hirdetések, amelyekkel toborozzák őket, nem fogalmaznak ilyen keményen. A Meridional című dél-franciaországi újságban meg­jelent hirdetés a SCOP társaság részére volt ejtőer­nyősöket toboroz, olyan állást ígérve nekik, amely „állandó, és kitűnő kilátásokkal” kecsegtet. Akad is rá jelentkező. Csakhogy a jelentkezéskor kiderül, hogy a vállalat valójában kopókat keres, ta­gokat a „belső rendőrség” számára. A tulajdonosok ugyanis saját fegyveres erőket toboroznak és tarta­nak fenn, a vállalatokon és a gyárakon belül. A kopó-toborzás és alkalmazás valósággal elhara­pózott Franciaországban. A jelenségről sokszor tudó­sít a L’Humanité, a Francia Kommunista Párt alapja. Fegyvereseket alkalmaz a Dassault repülőgépgyárak tulajdonosa is. Amit ezek a fegyveresek „védelmez­nek”, nem más, mint az a terror, amelyet a tulajdo­nos gyakorol a munkásokra, főleg a sztrájkolókra és szakszervezeti vezetőikre. Nemcsak a baloldali lapok támadják ezt az emberi jogokat lábbal tipró szervez­kedést, hanem némely polgári lap is. A Le­ Monde például ilyen címmel közölt cikket: „Vérebek és vas­­botok­ a sztrájkolok ellen”. A francia baloldali szakszervezet szerint valóság­gal rendszert alkotnak a tulajdonosok szervezte gyári fegyveresek. A nagy autógyárakban —■ kivéve az ál­lami Renault-ot­ — mindenütt vannak házi fegyveres őrségek, a Citroen­nél nemrég kezdték meg felállítá­sukat. Valóságos hadsereg ez. A Citroenben kétszázra rúg a száma. A k­ormányszervek eltűrik ezt a szervezkedést. Nem volt még példa arra, hogy munkásokat bántalmazó vállalati kopókat megbüntettek volna. Holló a hollónak... K. J. NÉPSZAVA Újabb fegyveres összecsapások Libanonban Vance ismét a Közel-Keletre látogat Szadat új pártot alapít Libanoni jobboldali mi­­licisták szombaton Bejrút egyik elővárosában újabb tűzpárbajt provokáltak az arabközi békefenntartó erők szíriai alakulataival. A lövöldözés egy óra hosz­­szat tartott. A legújabb tűzszünet 10 nappal ez­előtt­ történt meghirdetése óta ez volt a legsúlyosabb Incidens. A jobboldali milicisták egyik bejrúti állása közelében holtan találtak két szíriai kato­nát. Egy harmadik kato­nát puskalövésekkel meg­sebesítettek. A jobboldali fegyvere­sek Dél-Libanonban is folytatják fegyveres ak­cióikat. Gépkocsiból tüzet nyitottak Ibi el Szaki falu lakosaira és megsebesítet­tek egy polgári személyt, majd amikor az ENSZ- katonák a Biztonsági Ta­nácstól kapott megbízá­suknak megfelelően, igye­keztek rendet teremteni és a megtámadottak se­gítségére siettek, több ,,kéksisakost” túszként foglyul ejtettek és csak órákkal később engedték őket szabadon. Eliasz Szárkisz libanoni államfő szombaton fogad­ta James Leonardót, az Egyesült Államok ENSZ- kü­ldöttségének pénteken 36 órás ténymegállapító látogatásra Bejrútba ér­kezett helyettes vezetőjét. A tárgyalásról nem adtak ki közleményt. Mohamed Ibrahim Ka­mel egyiptomi külügymi­niszter az angliai Leeds­­kastélyban izraeli és ame­rikai kollégáiéval folyta­tott meddő tárgyalásairól hazaérkezve, Kairóban ki­jelentette: ha Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter „azt a benyo­­mást kelti bennünk, hogy az izraeliek készek pozi­tív irányvonalat követni”, akkor Egyiptom újból mérlegelni fogja, hogy tartson-e további tárgya­lásokat Izraellel. Vance várhatóan au­gusztus elején látogat el a Közel-Keletre, hogy megpróbálja áthidalni az Egyiptom és Izrael közötti szakadékot és újból tár­gyalóasztalhoz igyekszik ültetni az egyiptomiakat és az izraelieket. Mint Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti, Anvar Szadat egyiptomi elnök bejelentette, hogy saját vezetésével új pár­tot alapít, amely arra lesz hivatott, hogy megvalósít­sa Egyiptomban a szociál­demokráciát. Az elnök nem szólt a párt eljöven­dő elnevezéséről, egyipto­mi politikai körökben úgy tudják, hogy a Szadat ve­zette politikai szervezet az „egyiptomi szociálde­mokrata párt” nevet vi­seli majd. A párt létreho­zásához szükséges forma­ságok intézését vasárnap kezdik el. Szadat beszédé­ben — amelyet az Arab Szocialista Unió központi bizottsága előtt tartott az 1952-es forradalom évfor­dulója alkalmából — kö­zölte azt is, hogy felkéri a nemzetgyűlést, változ­tassa meg a párttörvény­­nek azt az előírását, ami 20 képviselő támogatását írja elő egy párt létre­hozásához. E szám csök­kentése „serkenti majd a pártalakítást és gazdagít­ja az egyiptomi politikai életet”. Az elnök újabb táma­dást intézett az egyiptomi baloldal ellen, azzal vá­dolva tagjait, hogy „Moszkva utasításait hajt­ják végre”. Egyiptomban csak „demokratikus ellen­zéknek” van helye, mond­ta Szadat, olyannak azon­ban nincs, amely ,,aka­dályokat állít a fejlődés útjába”. Példaként emlí­tette az izraeli ellenzéket, amely „vitatkozik ugyan”, de amely egységes a kor­mánnyal abban,­ hogy az ország érdekeit nézi. Az elnök bejelentette: az Arab Szocialista Unió megmaradt funkciói is megszűnnek, az ASZÚ központi bizottsága — amely évente egyszer ül majd össze — „a nagy egyiptomi család konzul­tatív tanácsa lesz”. Az egyiptomi államfő különutas, kapituláns po­litikáját ellenző szerveze­teket és személyiségeket egyesítő Pánarab Népi Kongresszus — jelentette az AFP — szomba­ton Damaszkuszban tar­tott sajtókonferenciáján valóságos vádiratot tett közzé, amelyben követel­te: fosszák meg Szadatot arab és egyiptomi állam­­polgárságától, kobozzák el minden vagyonát. A do­kumentum szerint Szadat „hazaárulást követett el saját népével és az arab nemzettel szemben azzal, hogy részt vett a Palesz­tina­ ü­gy felszámolására irányuló összeesküvésben”. (UPI, Reuter) Nézeteltérések a chilei juntában A chilei junta tagjai kö­zött komoly nézeteltérés­re vezetett Gustavo Leigh tábornok legutóbbi nyilat­kozata. A légierő főpa­rancsnoka ugyanis a Cor­­riere della Sera című olasz lapnak adott nyilat­kozatában kijelentette: „öt-hat éven belül pol­gári kormányzatnak kell átadni a hatalmat Chilé­ben, mert a szabadságnak és a demokráciának régi hagyományai­­ vannak az országban és ezt a sza­badságot nem tagadhat­juk meg véglegesen.” A chilei kormány sietett közölni, hogy rendkívüli kabinetülésen vitatta meg Leigh kijelentéseit, és hogy „az ülés résztvevői nem értenek egyet a tá­bornokkal”. Az El Mercurio című — komolynak tekintett — chilei lap vezércikkben szögezte le, hogy Leigh nyilatkozata a junta többi tagja és a légierő főpa­rancsnoka közötti mély nézeteltérést bizonyítja. Ezek után Leigh tábor­nok kijelentette, hogy­ a minisztertanács „jogilag nem létező szervezet”. Válaszában a junta meg­döbbenésének adott han­got érthetetlennek minő­sítette, hogy a tábornok figyelmen kívül hagyja a hatalmon levő kormány „politikai irányvonalát” és „szerencsétleneknek” minősítette Leigh meg­nyilatkozásait. (AFP, UPI, DP­A) Kína—Vietnam Peking „megmagyarázza*’ a gazdasági segély leállítását A Zsenmin Zsipao szombati számában terje­delmes kommentárban „magyarázza meg” a kí­nai népnek és a külvilág­nak, miért szüntette meg Kína a gazdasági segélyt a VSZK-nak. Egy héten belül Peking részéről ez a második kísérlet arra, hogy ellensúlyozza a se­gély felmondásának ked­vezőtlen nemzetközi fo­gadtatását. A szombati kommentár a segély leállításának első okaként azt jelöli meg, hogy a kínaiak hazatele­pülése „óriási nehézsége­ket okozott” Kínának, s ezért kénytelen volt a Vietnamnak szánt segé­lyek egy részét az újon­nan érkezők támogatásá­ra fordítani. Bár ismere­tes, hogy a VSZK egyet­len kínait sem kényszerí­­tett áttelepülésre, a Zsen­min Zsipao változatlanul „áldozatul esett kínaiak­ról” beszél, noha a VSZK álláspontja szerint a Viet­namban élő kínaiak egy része éppen a pekingi propagandának „esett ál­dozatul”, s jelentette be költözködési szándékát. A Zsenmin Zsipao szá­mon kéri Hanoitól azokat az „elemi jó kapcsolato­kat” is, amelyek a gazda­sági segélynyújtáshoz kel­lenek. Arra a kommentár természetszerűleg nem tér­­ki, hogy e kapcsolatok megromlásának hátteré­ben az a támogatás rejlik, melyet Kína Kambodzsá­nak nyújtott Vietnam el­leni provokációihoz. A Zsenmin Zsipao meg­kísérli elhárítani azt a vá­dat, hogy Kína a gazda­sági segélyt a vietnami politika befolyásolására akarta felhasználni, hoz­záfűzi viszont: a VSZK nem várhatja el másoktól, hogy vele együtt „ropja a táncot egy szuperhatalom karmesteri pálcájának in­tésére”. Azaz valójában mégiscsak elismeri, hogy a segély leállításának dön­tő oka a VSZK és a Szov­­jetunió jó kapcsolata volt. El nem kötelezettek Belgrádban szombaton zárt ajtók mögött meg­kezdte munkáját az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekez­letét előkészítő bizottság. A nagyköveti szintű koor­dinációs testület hétfői ülésén véglegesíti majd a kedden kezdődő minisz­teri értekezlet napirend­jét. (MTI) Waldheim —Genscher megbeszélés Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és Hans Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere több órás megbeszélést folytatott Salzburgban. Az eszmecsere középpontjá­ban Namíbia kérdése, a közel-keleti válság és a khartúmi konferencia esetleges kihatásai álltak. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa a jövő héten tár­gyal Namíbia függetlenné válásának ügyéről és nem kizárt, hogy a térségbe küldendő ENSZ-alakula­­tokban nyugatnémet kon­tingens s helyet kap. Délnyugat-Afrika ugyanis az első világháború vé­géig német gyarmat volt. ffr Averell Harriman, New York állam volt kor­mányzója megérkezett Bu­karestbe. A Föld alatti atomrob­bantást hajtott végre Franciaország a Mururoa­­korallzátonyon (Francia- Polinézia) — jelentette jól értesült körökre hivatkoz­va a R°uter hírügynökség. Ők Újabb merényle­tet követtek el Bretagne-ban, a bannalec-i csendőrség épületének egyik ablakán helyeztek el robbanószer- nemzetközi kezetet. A detonáció kö­vetkeztében egy csendőr megsebesült és jelentős anyagi károk keletkeztek.­­ A johannesburgi rendőrség szóvivője szom­baton bejelentette, hogy a közeljövőben bíróság elé állítanak Bloemfontein-ben két dél-afrikai rend­őrt és két polgári személyt azzal a váddal, hogy a börtönben agyonvertek egy lopással vádolt fekete­bőrűt.­­ Gheorghe Opreanak, a Román Kommunista Párt KB Politikai Végre­hajtó Bizottsága tagjának, a román miniszterelnök első helyettesének vezeté­sével szombaton a kínai kormány meghívására ro­mán kormányküldöttség utazott Pekingbe. 197­8. július 2­3. Befejeződött az AESZ-csúcsértekezlet Az afrikai földrész leg­égetőbb problémáiról szó­ló határozatok elfogadá­sával szombaton a szudáni fővárosban véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamai állam- és kor­mányfőinek XV. közgyű­lése. Az afrikai kontinentális fórum munkájában köz­ponti helyet foglaltak el a gyarmati rendszer és a fajüldözés maradványai­nak felszámolásáért folyó harcban részt vevő függet­len afrikai államok egy­ségének és összeforrottsá­­gának erősítését érintő kérdések. A közgyűlés résztvevői egyhangúlag el­ítélték azokat az imperia­lista manővereket, ame­lyek célja a pretoriai és salisbury-i fajüldöző re­­zsimek megőrzése. Ki­nyilvánították szolidaritá­sukat Namíbia, Zimbab­we és a Dél-afrikai Köz­társaság nemzeti fel­szabadító mozgalmai iránt. Egy sor afrikai államfő felszólalásában magasra értékelte a Szovjetunió, Kuba és a szocialista kö­zösség más országainak internacionalista politiká­ját, a nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott önzetlen segítséget, a föld­rész államainak tényleges politikai és gazdasági füg­getlensége melletti fellé­pését. (TASZSZ) Szélsőjobboldali kormányellenes provokáció Madridban A spanyolországi szél­sőjobboldali demokrácia- és kormányellenes meg­mozdulást provokált szom­baton délelőtt Madridban Az előző nap a terroristák által meggyilkolt Juan Sanchez Ramos tábornok és szárnysegéde temeté­sén. A temetést követően több ezer falangista „A hadsereget a hatalomba!” és ,,Halál Carrillóra”, „Le a kormánnyal" jelszava­kat ordibálva a falangista himnuszt énekelve özön­­lötte el az utcákat. A fel­vonuló ultrajobboldali elemek közül többen a Falange sötétkék ingében vonultak fel, s­­fasiszta köszöntéssel üdvözölték egymást és a katonatisz­teket. A két meggyilkolt ka­tonatiszt holttestét a fegy­veres erők minisztériumá­ban ravatalozták fel, ahol a hivatalos búcsúztatón a kormány részéről Manuel Gutierrez Mellado had­ügyekkel megbízott mi­niszterelnök-helyettes je­lent meg. A katonai szer­tartáson a hadsereg mint­egy 1000 magas rangú tisztje vett részt. Juan Sanchez Ramos tábornokot, a hadügymi­nisztérium osztályvezető­jét és szárnysegédjét, Juan Perez Rodriguez alezredest — mint ismere­tes — pénteken reggel há­rom ismeretlen merénylő agyonlőtte. A tett elköve­tését később a Grapo nevű maoista szervezet vállalta magára, szombaton reggel azonban az ETA baszk szeparatista szervezet is jelentkezett, mint a me­rényletet elkövetett szer­vezet. Az akciót politikai megfigyelők olyan provo­katív akciónak tekintik, amelynek az volt a fel­tehető célja, hogy szembe­fordítsa a hadsereget a kormánnyal, s így akadá­lyozza meg a demokrati­zálási folyamat ki­bont­as-.,o­kozását. (Reuter, AFP) Lisszabon Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Mivel a portugál kor­mánykoalíció­ két pártjá­nak álláspontja nem vál­tozott, elkerülhetetlennek látszik a kormány közeli lemondása. A két párt vezető szervei a hét vé­gén ülést tartottak. Mario Soares miniszterelnök szombaton még egyszer tárgyalt Freitas de Ama­­rallal, a Demokrata-Szo­ciális Centrum (CDS) el­nökével. Mario Soares az O­már­nál című hetilapnak adott nyilatkozatában erőtelje­sen hangsúlyozta: a szo­cialista párt nem hajlan­dó személyi kérdésekről vitatkozni és ezekben en­gedni, így hát minden a CDS vasárnapi döntésé­től függ. Ha ennek a dön­tésnek az értelmében a CDS-hez tartozó minisz­terek kiválnak a kor­mányból, elkerülhetetlen új, idő előtti választások tartása. A válságot az robbantotta ki, hogy két héttel ezelőtt a CDS Luis Salas szocialista párti mezőgazdasági miniszter leváltását és a miniszté­rium apparátusának ki­cserélését követelte való­ságos ultimátum formájá­ban. Freitas do Amaral, aki Ennes elnököt is felkeres­te és megbeszélést folyta­tott vele, legújabb nyilat­kozatában fenntartotta pártja követelését és ki­jelentette, hogy a CDS nem fél az idő előtti vá­lasztásoktól. Politikai megfigyelők szerint elkerülhetetlennek látszik a kor­mány lemon­dása, mivel mindkét párt választótábora és tagsága ellenzi az engedményeket. A megfigyelők azonban kétlik, hogy a választások bármit is megoldanának. A választásokat ugyanis legkorábban fél év múlva lehet megtartani és az ezeken megválasztott par­lament csak körülbelül másfél évig működhetne. A portugál alkotmány rendelkezései értelmében ugyanis az idő előtt meg­választott parlament meg­bízatása nem tarthat to­vább, mint ameddig a fel­oszlatott parlamenté tar­tott volna. (A jelenlegi parlament megbízatása 1980-ban jár le.) Új vá­lasztások kiírása azt is jelentené, hogy Portugá­liában három éven belül három választást kellene tartani: két képviselővá­lasztást és az esedékessé váló elnökválasztást. Elkerülhetetlen a kormányválság?

Next