Népszava, 1978. október (106. évfolyam, 232-257. sz.)
1978-10-26 / 253. szám
1978. október 26. Hajrá Magyar! - Strasbourgban — Strasbourgban, a tornász-világbajnokságon a férfi csapatverseny végeztével megkezdődött az éremosztás. Hajrá Magyar! — kijár a biztatásból a világbajnoki címének megvédésére vágyó Magyar Zoltánnak is,, aki a világbajnokság „csúcstartója”, az eddigi legmagasabb pontszám — lólengésben 9.95 — birtokosa. Szabadon választott gyakorlatának hibátlannak kell lennie, hogy a VB utolsó napján, vasárnap a szerenkénti döntőben éremért versenyezhessen. Magyar lólengés-gyakorlata a montreali olimpia óta alaposan megváltozott. — A róla elnevezett orsóforgást egy negyedfordulattal megtoldotta — mondta Bordán Dezső vezetőedző — ,megtanulta a hátsó végig vándort, a müncheni olimpiai bajnok Kató azóta is ritkán látott figuráját, elsajátította az amerikai Thomas nevével „szabadalmazott” körzést, begyakorolt egy nagyon nehéz „szökkenő” vándort, s végül a sokat emlegetett Magyar-vándort a gyakorlat elejéről a végére állította. Ezt az utóbbi változtatást a pontozó bíróknak mindenképpen nagyra kell értékelniük, mert a nehéz mozdulatsort már fáradtan a gyakorlat befejezése előtt kockázatos vállalkozás bemutatni. I ' ’ ;·'• (ít; ' ' '* r ' ■ • 'í l ' ■ 'f, -■ ■■■ V. ■ ' ■' ‡. . ' ; *•■*!*'' v :k' f ;v;; . • f. :■ IÁ .V. -:v- w A fe m■f&u- i JK;'. v Jf A cr I . ... ■ x V,1 v'í‹ vv 'V £#*?*■ ^ • *• * . 4‰ V feh- ·oK- • f ‘.nk • V Nadia Comaneci, a sokszoros olimpiai bajnok román tornásznő alaposan megváltozott, felnőtt, és a világ közvéleménye most arra iváncsi, vajon mennyit fejlődött tématudása (MTI — Külföldi Képszolgálat) Vízilabda Nápoly helyett Dubrovnik Változatlanul mozgalmas a „vizes élet”, s az év utolsó hónapjai is tartogatnak még eseményeket. Elsősorban a vízilabdázók számára, akik a KEK múlt heti nyitánya után péntektől a BEK-ben is megkezdik csatározásukat. A bajnokok tornájára húsz csapat nevezett, s a négy selejtezőt Marseille-ben, Barcelonában, Genovában és Pozsonyban bonyolítják le. Utóbbin vesz részt az OSC, mégpedig a csehszlovák, a svéd, a svájci és a finn bajnok társaságában. A péntektől vasárnapig tartó sorozatokból az első két-két helyezett jut a november 17—19. közötti középdöntőkbe. S ha az OSC bejut a négyes döntőbe, kéri a (december 8—10. között) budapesti rendezés jogát.* Megváltozott a KEK- ben a két középdöntő csoportbeosztása. Legújabb értesítés szerint az FTC nem Nápolyban, hanem Dubrovnikban játszik a jugoszláv, a belga és a bolgár kupagyőztessel. Il Lejárt a november 16—19-i miskolci junior és ifjúsági cselgáncs Európa-bajnokság jelentkezési határideje. 23 nemzet jelezte részvételét a juniorok (a felső korhatár 20 év), 20, pedig az ifjúságiak (18 évesekig) viadalára. Debrecenben ----------__________ Fedett futópálya Húsz milliméter vastagon ragasztják a Polytan műanyag borítást a Debreceni MTE pályáján, s ezzel be is fejeződik az új fedett futópálya építése. Ezentúl talán már nem kell más városokba utazni a DMTE atlétáinak, ha edzeni akarnak fedettpályán, amely egyébként a nagyerdei sportlétesítmények tartozéka. A 118 méter hosszú folyosó különleges alapozását osztrák szakemberek végezték el. Nyílt levél A labdarúgó-válogatott tagjaihoz! Kedves fiúk!Nem néztem meg a tegnapi edzőmérkőzésteket, mert a hasonló találkozókról rosszak a tapasztalataim. Szeretném megőrizni azt a képet, amit két hete kaptam rólatok, a Szovjetunió elleni nagyszerű győzelem alkalmával. Tehát mindjárt ott folytatom, hogy Eschweiler hármas sípszava a sorsdöntőnek nevezett találkozó végét jelezte, s a közönség boldogan ünnepelt Benneteket. Igazi bravúr volt, különösen a kedvezőtlen előzmények után. De a siker és az érte járó szűnni nem akaró taps jogosnak nevezhető, mert férfias, kemény, küzdelmes csatában született meg. Az emberek szívét jóleső melegség öntötte el, lám, tudnak ezek a fiúk küzdeni, ha kell! Ha kell... S itt az én örömöm egy kicsit megkeseredett. Eszembe jutottak az elmúlt évek, az egymást követő Európa- és világbajnokságok, s a kísértettánc a szakadék szélén. Mert immár 12 éve mindig hajszálon múlott, hogy kiesünk, vagy mint most, legutóbb, bejutunk a világ legjobbjainak tornájára. Ott voltam 1968-ban Moszkvában, amikor az Európa-bajnokság negyeddöntőjében a Budapesten aratott biztató győzelem után megsemmisítő vereséget szenvedtünk a visszavágón; láttam a koppenhágai világbajnoki selejtezőt, ahol a szinte tiszta amatőr dán válogatottól kaptunk ki; lélegzetvisszafojtva szurkoltam Prágában a továbbjutásért, amikor a zsúfolásig megtelt Sparta-stadionban már 3:1-re vezettünk a csehszlovákok ellen, s végül örülhettünk a döntetlennek, és leverten néztem, hogy ugyanezek a labdarúgók, Kuna, Adamec és társai, hogyan knockoutolják végső világbajnoki reményeinket. Marseille! Még hallani is rossz ennek a francia tengerparti városnak a nevét... Pedig nem is a maffiával kerültünk szembe, csak a mieinknél minden tekintetben erősebb labdarúgókkal. S azóta tizenkét éven át egymást követték a sikertelen kísérletek, amelyek során egy-egy nagy fellángolás mindig akadt. S mindig akkor, amikor már nem annyira a magyar labdarúgás hírnevét, mint a futballisták létét fenyegette elsöprő veszély a közönség részéről. VAJON NEM EZ történt legutóbb is a Népstadionban? Az argentínai világbajnokság kudarca, a gyógyírt ígérő Európa-bajnokság sikertelen rajtja után joggal érezhettetek úgy, hogy ha nem győztök, akkor jobb, ha szögre akasztjátok cipőiteket, mert a szurkolók végleg cserbenhagynak benneteket. S miként korábban, most is összeszedtétek minden erőtöket, s olyan elszántan harcoltatok, hogy még Fortuna istenasszony is mellétek állt. Így aztán, jó adag szerencsével, sikerült elhárítani a közvetlen veszélyt, és újra reményeket ébreszteni a futball híveiben. Mint, például, bennem is ... Harminc éve követem a legmagasabb szinten a magyar labdarúgás eseményeit, s úgy érzem, ismerem és értem is az összefüggéseket, azokat a tényezőket, amelyek, akárcsak a közéletünkben, a labdarúgásban is megnyilvánulnak. De mint ahogy a társadalmunkra a jó szándék, az alkotni vágyás, az eredményes összefogás, úgy a futballistákra is a tehetség a jellemző. Tudnak annyira bizonyítani, mint azok, akik most éppen velünk egy csoportban vannak. S ez különösen érvényes a görögökre. Miért féltelek hát mégis Benneteket a szaloniki mérkőzéstől? Mert egy vonatkozásban minden csoportbeli ellenfelünkfelettünk áll: hozzáállásban! A MAI FUTBALLVILÁGBAN a szép játékot legfeljebb megtapsolják, a lapokban megdicsérik, de pontokban nem honorálják. Ti mégmindig azt hiszitek, hogy két szép csel, egy szellemes megoldás (jaj, de jó is ilyet látni!) elég a győzelemhez. S miután erre képeseknek érzitek magatokat, félvállról veszitek az edzéseket, a bajnokságot, s ebből kifolyólag képtelenek vagytok megújulni a válogatott mérkőzéseken. Illetve, mint bevezetőmben Edzőtábor mondtam, csak végszükség esetén. Nos, fiúk, én úgy érzem, hogy a végszükségállapot a szovjet válogatott elleni győzelemmel még nem múlott el. Azt csak a sikeres Európa-bajnoki szereplés oldhatja fel. Nem akarom a kedveteket szegni, de mert külön-külön is szeretlek Benneteket (még Váradi Bélát is, akit sokat bíráltam, de a legutóbbi jobblábas góljával teljesen kibékített), szeretném külön felhívni a figyelmeteket arra, hogy Szalonikiben nem elég a döntetlen! Kedves Kovács Ferenc, elnézést kérek, hogy a döntetlent nem tartom hasznos eredménynek, de most nem érvényes az a tétel, hogy idegenben a döntetlen mindig siker. Nekünk a görögöktől 4 pontot kell elhozni, ha törik, ha szakad. A fiúk megmutatták, hogy tudnak ők úgy harcolni, mint manapság a külföldi élcsapatok tagjai. Igenis, áldozatokat kell hozni a magánéletben, szenvedni az edzéseken, és úgy küzdeni a mérkőzéseken, az utolsó sípszóig, hogy tudjátok: sok millió szurkoló öröméről, büszkeségéről van szó. Ők teremtik elő annak a feltételeit, hogy Ti világot lássatok, s ha kis túlzással szólva is , magasan az átlagos nívó felett éljetek. HOLNAP ÚTRA keltek Görögországba, és a közfigyelem középpontjába kerültök. Gondoljatok erre, amikor futni kell, amikor elkerülhetetlen az ütközés, amikor esetleg hiába vártatok egy átadást, mert a másik elhibázta, s ne feledjétek el ezt akkor sem, amikor a görög válogatottak — függetlenül attól, hogy egyébként színes vendéglátók — kíméletlen lábbal igyekeznek majd meghiúsítani a Ti góljaitokat. De Nektek akkor is gólokat kell lőni — eggyel többet, mint ők! Köszönöm, hogy elolvastátok ezeket a sorokat, ígérem, ha újra találkozunk, megint vicce,két fogok mesélni, de fogadjátok meg magatoknak és egymásnak, hogy lelkesedéseteket, harci kedveteket — győzelemre viszitek! A mielőbbi viszontlátásig Vándor Kálmán Tata Gyűlnek a bajnokok Csütörtökön kezdődik a Pannónia Kupa Egymásután érkeznek a külföldi küldöttségek a Sportcsarnokban csütörtökön kezdődő Pannónia Kupa-viadalra, amely egyben az idei országos felnőtt egyéni bajnokság is. Kuba csapata volt a legfrissebb, nyolc versenyzővel, 1 vezetővel és két edzővel már kedden délelőtt megtartotta első budapesti edzését. Kedden Egyiptom és Görögország csapata érkezett meg, a nap folyamán — késő estig bezárólag — Ausztrália, Csehszlovákia, Anglia, Japán, Lengyelország és Törökország csapatának érkezését várta a Pannónia Kupa fogadó bizottsága. Szerdára az NDK, Románia, Spanyolország, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Portugália jelezte érkezését. A Pannónia Kupát 1973-tól negyedik alkalommal rendezi meg a Magyar Súlyemelő Szövetség. Jónyer nélkül November 3-án, pénteken Hersenben, a Szovjetunió ellen játssza legközelebbi Szuper Ligamérkőzését a magyar asztalitenisz-válogatott. A találkozóra kijelölték a csapatot, amelyből Jónyer hiányzik, mert orvosi javaslatra térdbántalmai miatt egy ideig pihennie kell. Így Gergely, Klampár, Kreisz, Oláh és Szabó utazik szerdán a Szovjetunióba. NÉPSZAVA Győzelem a Vojvodina ellen A Szalonikiben vasárnap sorra kerülő Görögország—Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőre készülő magyar „A” keret szerdán délután Tatabányán a bányász stadionjában nemzetközi mérkőzést játszott az újvidéki Vojvodina ellen. A mintegy 2000 néző végig nagy érdeklődéssel kísérte a találkozót, de a játék közben bíráló megjegyzésekkel is „fűszerezte” a látottakat. „Átválogatott keret—Vojvodina 3:1 (1:0). Vezette: Marton. Góllövők: Zombori, Váradi, Gyimesi, illetve Radoszaviljevics. „A” válogatott: Katzirz — Martos, Kocsis, Kereki, Lukács — Pál, Tatár, Pintér, Zombori — Szokolai, Váradi. Vojvodina, Majer (Puracs) — Vujkov, Mókus (Tmics), Trifunovics — Brtovszki (Jurcsics), Sipka — Micsovics, Ildes (Todorovsics), Radoszavljevics, Bosnyák, (Novakovics), Csurcsics. A főpróba a győzelem ellenére sem hozott meggyőző játékot. A görögök nyilvánvalóan nagyobb játékerőt képviselnek, többre, nagyobb lendületre és akarásra, átgondoltabb támadásokra lesz szükség Szalonikiben újabb EB-pontok megszerzése érdekében. A mérkőzés után Kovács Ferenc szövetségi kapitány a következőket mondta: — Nagyon jól szolgálta felkészülésünket ez a nemzetközi erőpróba. Külön köszönet a Vojvodinának vendégszerepléséért és azért, hogy komoly erőbedobásra késztette a csapatot. Ha néha akadozott a játék, az elsősorban annak tulajdonítható, hogy a válogatottak kissé fáradtan léptek pályára. Asztalitenisz Mesterek tornája Hasonlóan a teniszhez, az asztaliteniszben is megrendezik, a Mesterek tornáját. Ez minden szezonban egy sorozat végállomása lesz, s a sportág pillanatnyi legjobbjai jogosultak indulni rajta. Az újszerű versenyforma anyagi támogatója az angol Norwich Union biztosító társaság, de az Európai Asztalitenisz Unió jóváhagyásával történt a sorozat kiírása. A verseny három részből áll. Az elsőbe hat nemzetközi bajnokság tartozik, s valamennyi a Norwich Union Grand Prix nevet is viseli. Ezeken a férfi egyéni győztesek (csak ebben rendezik a mesterek tornáját) 1000—1000 pontot, a másodikok 800, a harmadiknegyedikek 600, az öt— nyolcadikok 400, a kilenc —tizenhatodikok 200 és a tizenhét—harminckettedik helyezettek 150 pontot kapnak. Közben a novemberi három bajnokságon a legtöbb pontot szerzett nyolc játékos november 28-án Bretchleyben a Norwich Union Kupáért külön versenyt vív, ezen is pontoznak, 500—100 között. A te- es sorozat — tehát a hat nemzetközi bajnokság és a Norwich Union Kupa — 14 legtöbb pontot gyűjtött játékosa, valamint a világ- és Európabajnokban meghívót a Norwich Union moto-6c tornájára, amelyet evőízben jövőre május 29— 31. között az angliai Hilton Keynes-ben bonyolítanak le. A lelátó légköre Milyen a lelátó légköre? Egyáltalán: van-e légköre mostanában nálunk a lelátónak? És ha van azzal elégedettek lehetünk-e? Még hoszszan sorolhatnánk azokat a jogos kérdéseket, amelyek mostanában egyre gyakrabban merülnek fel azokban, akik alkalmanként látogatnak ki egy-egy sporteseményre, és még markánsabban, távolmaradásukkal fogalmazzák meg véleményüket azok, akik csak a televízió képernyője előtt hajlandók szurkolni. A héten, például, a Szőnyi úti asztalitenisz-csarnokban játszották le az év legnagyobb rangadóját, amelyen többszörös világ- és Európa-bajnokok mérkőztek egymással. Ennek a csarnoknak nincs is lelátója. Mégsem okozott gondot annak a néhány érdeklődőnek az elhelyezése, s aki kiment a Szőnyi útra, láthatta: nem volt hiány sem színvonalban, sem játékkedvben, sem harcosságban. Talán nem érdekli az embereket az asztalitenisz? Akkor hát vegyük a labdarúgást, amely mégiscsak a világ legnépszerűbb sportága. Csepelen gyakran 4 500 néző lézeng a lelátókon. A Bp. Honvéd labdarúgócsapata a Temesvár ellen játszott Kispesten, és itt sem teltek meg a sorok. Sőt... Ha pedig a lelátónak nincs igazi légköre — ez mindenki számára nyilvánvaló — a pálya légköre sem lesz az. Képzeljük csak el, milyen koncert lenne az, amelyet üres nézőtér előtt adnának elő. Aligha kerülne be a zenetörténet jelentős eseményei közé. Nem tudja közönségünk csapatát biztatni? Tény, hogy túl gyakran nem úgy, ahogy jó lenne. A dolog régi keletű. Előzményei vannak... A futball, például valamikor az egész ország szórakozása volt, ma egy viszonylag keskeny rétegé. Kik maradtak el a pályákról? Hát egyrészt azok, akiknek nem felel meg az a hang, az a viselkedés, ami manapság a lelátókon tapasztalható. (Nem véletlen, hogy a nők régóta elkerülik a futballmérkőzéseket.) A soha le nem mosott padokat, a szolgáltatásokat nem nyújtó létesítmények lelátóira valójában csak azok állnak fel, netán ülnek le, akiknek ez a színvonal is megfelel, vagy akik annyira szeretik ezt a játékot, hogy még ezt is eltűrik. Szóval, az a sportesemény, amelyik esemény lehetne, egy igazi esti program, egy nagyszerű élmény, nem lehet azzá, mert az emberek többsége nem vállalja a nézőtéri körülményeket. Sokszor tesszük szóvá, hogy lám, Olaszországban és Angliában mindig zsúfolt a nézőtér. Ott azonban gondot fordítanak arra, hogy a néző lelátóbeli igényeit is kielégítsék. A programfüzettől — éppen Magdeburgban tapasztalhatták azt a ferencvárosiak — a frissítőig, hidegebb időben a forró teáig mindent biztosítanak a számára. Tülekedés, sorbanállás nélkül. Nálunk azonban sajnos, a labdarúgókluboknak nem fűződik ahhoz elegendő érdeke, hogy tele legyenek a lelátók. Még inkább közömbös számukra az, hogy kik foglalnak helyet a széksorokban. Ugyanakkor a játékot, a sportot messzemenően befolyásolja az, hogy kik szurkolnak hétről hétre az Újpest, a Honvéd, a Csepel, vagy a Vasas pályáján. A jó közönség magatartása helyesen befolyásolja a játékot, a játékosokat egyaránt. És ezt a felmérhetetlen erőt ma nélkülözi még a labdarúgósport is. A többiről nem is beszélve. Gondoljunk csak arra, hogy néhány évvel ezelőtt a BKV még különjáratokat indított egy-egy labdarúgó-mérkőzésre. Ma szó sincs különjáratokról. S legyünk őszinték: nem is lenne értelme ezek beállításának. Ha arra gondolunk, hogy manapság a sportesemények látogatóinak zömét azok a középkorúak és idős emberek teszik ki, akik az ötvenes években rajongtak a sportért, és ismerkedtek meg annak ízével, nyilvánvalóvá válik, az a kötelezettség, amely parancsolóan jelentkezik a fiatalok vonatkozásában. Mert csakis azokat lehet megnyerni szurkolónak a lelátóra, akik értik és szeretik a sportot. Akik maguk is megpróbálkoznak a játékkal, a testedzéssel. Illetve, akik tisztelni tudják a sportteljesítményeket. Csakhogy a közelmúltban több korosztály kimaradt a szurkolás iskolájából. Például túl kevés helyen tanították meg a fiatalokat egy-egy sportág szabályainak ismeretére, hogy élvezhessék azt, amit látnak. Nem ingyen belépőjeggyel lehet nézőközönséget teremteni. Ennél sokkal komplikáltabb az ügy. Ha pedig a különböző sportkörök a legkülönbözőbb sportágakban — beleértve a labdarúgás vezetőit is — csak azt nézik, mi van a csapattal, és nem törődnek azzal, hogy kialakuljon az igazi pártoló tagság, az igazi szurkolótábor, ha nem közelednek a fiatalság felé, megértve az igényeiket (még úgy is, hogy a sporteseményre a mérkőzés szünetében, vagy azt követően meginvitálják a számukra ma még kedvesebb rockot), akkor mind nagyobb szakadék járul a sport és a fiatalság közé. Ez pedig inkább előbb, mint utóbb megmérgezi a pálya légkörét. Lepies György