Népszava, 1979. szeptember (107. évfolyam, 204-229. sz.)

1979-09-01 / 204. szám

2 A „másik fehér ház” Az AFL-CIO izgalmas agy látás-futás, izgatott sürgés-forgás volt a napokban Washingtonban, a 16. utca 815. szám alatti fehér házban. Az AFL-CIO szakszervezeti szövetség központja ez a fehér műanyag lapokkal borított modern épület, amelyet félig tréfásan, félig komolyan becéznek az amerikai fővárosban fehér háznak. Persze, csupa kisbetűvel — a nagy kezdőbetűk csakis a Pennsylvania Avenue 1800-nak, a mindenkori amerikai elnök rezidenciájának járnak ki. De azért az a tény, hogy a Fehér Háztól alig egy háztömbnyire levő szakszervezeti főhadiszállást a „másik fehér házként” emlegetik, a 16. utca 815. gazdájának politikai súlyára utal. Éppen ő, a gazda, Goerge Menny, az AFL—CIO elnöke okozta a nagy izgalmat a minap a „másik fehér házban”. Négyhavi távollét után — igaz, ápolói segédlettel és mankóra támaszkodva — váratlanul megjelent, hivatalában. Senki sem számított erre. Ugyanis tekintettel súlyos műtétjére, hosszadalmas lábadozására, és a prognózist illetően kiszivárogtatott borúlátó orvosi véleményekre, nemcsak a 18. utcában, hanem egész Washingtonban bizonyosra vették, hogy a 85 éves George Meany most már végre visszavonul. Az elvakultan szovjetellenes, szélsőjobboldali nézeteiről ismert, diktatórikus hajlamú ,,gonosz öreggel” valahogy úgy vannak már évek óta Washingtonban, mint valaha . Edgar Hooverrel, a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI ..örökös igazgatójával”. Több mint egy évtizeden át találgatták, hogy mikor, és főként kinek lesz bátorsága leváltani a hazai titkosrendőrség legfelsőbb körök megzsarolásától sem visszariadó főnökét, akinek elavult „vörösfaló " módszerei egyre nagyobb tehertételt jelentettek az egymást követő amerikai elnökök számára. Jóllehet, évente legalább háromszor elterjedt a ,,holtbiztos” értesülés, hogy elbocsátják, lemond, nyugatomba vonul . J. Edgar Hoover egészen haláláig az FBI igazgatója maradt, így találgatnak a hidegháborús elvakultságával, vad szovjetellenességével és az amerikai szakszervezetek taglétszámát csökkentő ósdi vezetési módszereivel komoly tehertétellé vált George Meany visszavonulásáról is. S mindeddig valószínűnek tartották, hogy — mint J. Edgar Hoovert — a „gonosz öreget’’ 1955 óta betöltött posztjától csak a halál foszthatja meg. Vagy az sem . . — Semmiféle bizonyítékunk sincs arra nézve, hogy George Meany is halandó — jegyezte meg ironikusan Lane Kirkland, az AFL—CIO gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó elnökhelyettese. Mindazonáltal Kirkland, aki Chicagóban az AFLCIO idei nyári konferenciáját a (30 éve először) távolmaradt Meany helyetteseként vezette, a sajtó ostromának nyomására nyíltan megmondta: arra számít, hogy George Meany a szövetség novemberi konferenciáján formálisan is leköszön tisztségéről, s ez esetben ő maga a legkézenfekvőbb utódjelölt. Lane Kirkland nyilatkozata és a chicagói tanácskozás egész menete a spekulációk áradatát indította el az amerikai szakszervezeti szövetség „Meany után” korszakának alakulását, az AFLACIO eddigi módszereinek és politikai arculatának gyökeres megváltozását illetően. Különösen nagy visszhangja volt az Egyesült Államokban, és külföldön is annak, hogy az AFL —CIO Chicagóban, bizonyos fenntartásokkal ugyan, de állást foglalt a szovjet—amerikai SALT 2 szerződés szenátusi ratifikálása mellett George Meany sohasem terjesztene elő ilyen értelmű határozattervezetet. A „gonosz Öreg” 1976-ban a közismert héja, Henry Jackson szenátor elnökjelöltségét támogatta a nemzetközi enyhülés elmélyítése, a szovjet—amerikai kapcsolatok javítása és a SALT mellett elkötelezett Jimmy Carterrel szemben. Az 1972-es elnökválasztási hadjárat idején pedig „kommunista bérencnek" minősítette a vietnami háború befejezését sürgető demokratapárti jelöltet, George McGovern szenátort, „ választásisemlegességet”, vagyis a republikánus Richard Nixon újraválasztásának elősegítését kényszerítette a hagyományosan demokratapárti szakszervezetekre A SALT 2-vel kapcsolatos chicagói állásfoglalásból természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Alighanem a ,,Meany utáni" korszakban sem változik meg hirtelen az AFL—CIO külpolitikája, sem a nagydiplomácia, sem pedig a nemzetközi szakszervezeti kapcsolatok — így a Szakszervezeti Világszövetséghez, illetve a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő viszony — tekintetében. Bizonyos viszont, hogy az AFLACIO alaposan megcsappant tekintélyének és a vészesen csökkenő szakszervezeti taglétszám növelésének érdekében jelentősen módosítani fogják a szakszervezeti szövetség belpolitikáját a „Menny utáni” korszakban. Most, hogy megsoványodva és legyöngülve ugyan, de változatlan elnöki jogaira és hatalmára figyelmeztetve George Meany megjelent a 16. utca 815-ben, a Fehér Házban is fölbolydultak a kedélyek. Nem mindegy ugyanis, vajon az 1980-as elnökválasztási kampány során ki mellett kötelezi el jelentős anyagi eszközeit és politikai súlyát az AFLACIO csaknem 14 millió szervezett munkást képviselő 117 tagszervezete Köves Judit . Amerikai főkonzulátus nyílt Kantonban A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Walter Mondale, amerikai alelnök pénteken délelőtt Kanton közelében egy mezőgazdasági kommunát tekintett meg, majd együtt ebédelt Kantonban dolgozó amerikai üzletemberekkel. A munkaebéden közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberben tárgyalásokat kezd a két ország közötti légiközlekedés helyreállításáról. Egyúttal bejelentette az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenntartott légiközlekedési kapcsolatait „nemhivatalos alapokra helyezze”. 1949 óta az Egyesült Államok első kínai főkonzulátusát nyitotta meg pénteken Kantonban Walter Mondale. Jelezte, hogy tárgyalások folynak további amerikai konzulátusok Kínában való felállításáról. (Reuter, AFP) Marcelino Camacho találkozója szakszervezeti vezetőkkel Marcelino Camacho baráti találkozó keretében tájékoztatót tartott, illetve beszélgetéstfolytatott a magyar szakszervezeti mozgalom vezető tisztségviselőivel. Előadása bevezető részében vázolta a diktatúra utolsó időszakában folytatott harcot, majd elemezte a Spanyolországban végbement demokratizálódási folyamatot. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a demokrácia fejlődésének megvannak a kritériumai az élet minden területén, a gazdaságban éppenúgy, mint a társadalom fejlődésében. „Sajnos — mondotta —, a demokrácia nálunk még nem lépett át a gyárak kapuján. A szakszervezeti mozgalom és általában a munkásmozgalom nagyon komoly nehézségekkel küzd ezen a területen.” Érthető hát, hogy a szakszervezetek legfontosabb törekvései éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatására irányulnak. A Munkásbizottságok helyzetéről és tevékenységéről szólva a főtitkár utalt arra, hogy abból kell kiindulniuk: a munkásmozgalom legnagyobb ereje a szervezett dolgozók ereje. Síkra kell szállniuk jogaik védelmében, az egész spanyol társadalom megváltoztatása érdekében. Ehhez — hangsúlyozta — elsősorban osztályöntudatra, magas fokú szervezettségre és egységre van szükség. Camacho ezután a párt és a szakszervezet viszonyával foglalkozott. „Mi azt mondjuk — jelentette ki —, hogy bizonyos értelemben a párt az, amely a tudatot és a szervezettséget adja az osztálynak, és a szakszervezet pedig maga az osztály.” E gondolat részletesebb elemzése után leszögezte: „Mi nagyon nagyra értékeljük a spírt szerepét, de semmivel nem becsüljük kisebbre a szakszervezetét." Nagy nyomatékkal szólt arról, hogy meggyőződése szerint jó ütemben és jó irányban halad a demokrácia Spanyolországban, már ami ennek a politikai vonatkozásait illeti. Ugyanakkor rámutatott arra a veszélyre, hogy amennyiben az államapparátust nem sikerül megfelelő irányban befolyásolni, akkor az ország nem kerülhet ki sikeresen a gazdasági válságból. Spanyolországban — mondotta — kétmillió munkanélküli van. Ott, ahol 8 millió 300 ezer ember él bérből és fizetésből, ez a szám önmagáért beszél. Ebben a helyzetben sajátosak az agitáció feladatai is. A főtitkár a továbbiakban a szocializmus propagandájának spanyolországi gyakorlatát ismertette. ..Konkrét javaslatokkal kell előállnunk — szögezte le —, olyan tervvel, olyan szolidaritási javaslatokkal, amelyek alkalmasak az országot megosztó nemzetiségi kérdések megoldására, a gazdasági kérdések rendezésére, arra, hogy ésszerűen, mind demokratikusabb úton és a dolgozók egyre nagyobb részleteiével erős ütést tudjunk mérni a monopóliumokra, a kapitalista állammonopóliumra, és ekkor valóban elmondhatnánk azt, hogy megnyílhat az út a szocializmus felé." Tájékoztatója befejező részében Marcelino Camacho a nemzetközi szakszervezeti mozgalom helyzetével, kétoldalú kapcsolataink alakulásával foglalkozott Megállapította, hogy tapasztalataink értékesek lehetnek egymás számára, tanulhatunk egymástól, de a legmesszebbmenőkig, tiszteletben tartjuk egymás meggyőződését, álláspontját, minden ország szakszervezeteinek sajátos, egyénivonásokkal rendelkező útját. Ebből adódóan nem kívánunk egymás gyakorlati munkájába beleszólni. A tájékoztatót követően a főtitkár válaszolt a kérdésekre. Hosszú, tartalmas és érdekes beszélgetésre került sor, amelynek során az előadó ismertette a Munkásbizottságok és a szocialista orientációjú UGT kapcsolatainak alakulását, az egyház helyzetét Spanyolországban, szólt a szakmai szakszervezetek szerepéről, elemzést adott, a polgári demokrácia formálódásáról. Egy kérdésre válaszolva elmondotta, hogy a spanyol Munkásbizottságok fontosnak tartják a nemzetközi szakszervezeti központok egymáshoz való közeledését, s közölte, hogy ők — tekintettel helyzetükre és regionális hovatartozásukra — kérték felvételüket az Európai Szakszervezeti Szövetségbe. Végül a különböző oktatási formákról esett szó, valamint arról, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki konkrétan a spanyol Munkásbizottságok a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért. A tartalmas találkozó Timmer Józsefnek, a SZOT titkárának szavaival ért véget, aki köszönetet mondott a tájékoztatásért, és hangsúlyozta, hogy a különböző megközelítések és vélekedések ellenére is előnyös, mindkét fél számára hasznos az ilyen alkalom, amely a tapasztalatok kölcsönös gazdagítását teszi lehetővé. T.T. Befejeződött a DÍVSZ budapesti tanácskozása A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség európai tagszervezeteinek kétnapos, kibővített konzultatív tanácskozása — amelyet Jacek Paliszewskinek, a DÍVSZ európai bizottsága vezetőjének, a lengyel tagszervezet képviselőjének elnökletével tartottak Budapesten — pénteken befejezte munkáját. A részvevők a tanácskozáson elismeréssel nyilatkoztak azokról az akciókról, amelyeket a szövetség az 1979 elején, az NSZK-beli Dortmundban rendezett végrehajtó bizottsági ülése óta megvalósított. Az év hátralevő eseményeiről szólva kiemelték az olyan rendezvények fontosságát, mint a II. világháború kitörésének 40. évfordulója alkalmából Varsóban megrendezendő, A fiatal generáció felkészítése a békés életre című nemzetközi szeminárium és a chilei szolidaritási év. Pakisztáni bejelentés A választásokat elhalasztják Ziaul Hak tábornok, pakisztáni államfő egy televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy továbbra is hatalmon marad, és hogy a november 17-re kitűzött választásokat későbbi időpontra halasztja. A tábornok sejteni engedte, hogy a kivégzett 4i Bhutto volt miniszterelnök pártját, a Pakisztáni Néppártot betiltják A hivatalos sajtó ugyanis a közelmúltban heves támadásokat indított a Pakisztáni Néppárt ellen és a párt több tisztségviselőjét őrizetbe vették. Islamabad megfigyelők szerint a pártnak, amely a legnagyobb ellenzéki csoportosulásnak számít az országban, nem sok kilátása van arra, hogy a választásra váró részvételét engedélyezzék. A tábornok a továbbiakban azt hangoztatta, hogy a politikai pártoknak „azonosulniuk kell Pakisztán ideológiájával és a rend fenntartásánál követelményével”. (AFP) A Genfben pénteken találkozót tartott a vegyi fegyverek betiltásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. Elkészült és nyomtatásra kész kilenc szocialista ország történészeinek közös munkája. A világháború rövid története című tanulmánykötet, amelyet 1980-ban, a fasizmus feletti győzelem 35 évfordulója alkalmából jelentetnek meg. NÉPSZAVA 1979. szeptember 1 . Szlovák veteránok magyar kitüntetése Magas magyar állami kitüntetést kapott a munkásmozgalom öt szlovákiai veteránja. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta a magyar és a csehszlovák munkásmozgalomban kifejtett sok évtizedes tevékenységéért Pavel Tonhauzer, Cséry Ernő, Juranovszky Béla, Ferdinand Bemszky és Fisik József csehszlovák állampolgároknak. A kitüntetéseket pénteken Pozsonyban Barity Miklós prágai magyar nagykövet nyújtotta át. (MTI) Olaszország __ Vadsztrájk Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Olaszországban pénteken súlyos fennakadást okozott a vasúti forgalomban az a vadsztrájk, amelyet a szélsőséges autonomista szakszervezet kezdeményezett. Az olasz szociális helyzet másik feszültségforrása a munkáselbocsátások. A torinói Fiat Művek elbocsátotta mirafiori üzemrészesének 1950 munkását, Lemond tisztségéről Giulio-Carlo Argan professzor, Róma polgármestere, akit független baloldali személyiségként az Olasz KP listáján választottak meg 1976-ban. Ulánbátor Szocialista országok külügminisztériumi konzultációja A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 31-ig a szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartottak Ulánbátorban. A tanácskozáson a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának miniszterhelyettesei és más vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkárságának képviselői is. . A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának kérdéseiről. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. BTR Libanon Fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozat Andrew Youngnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnökének fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. A Szovjetunió képviselője a közel-keleti válság megoldásával kapcsolatos szovjet álláspontot kifejtve rámutatott, hogy a helyzet rendezésének előfeltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről, a palesztinai, arab nép jogainak — köztük az államalapításhoz való jog — érvényesítése és annak elismerése, hogy a térség valamennyi országának joga van biztonságos határok között élni. A szovjet ENSZ-diplomata éles szavakkal bélyegezte meg a libanoni célpontok ellen irányuló izraeli támadásokat. Donald McHenryt, az amerikai ENSZ -küldött,ség eddigi helyettes vezetőjét nevezte ki Carter elnök az Egyesült Államok új állandó ENSZ- képviselőjévé, a közelmúltban lemondott Andrew Young utódaként. Carter elnök szóvivője pénteken jelentette be McHenry kinevezését a georgiai Plainsben Carter családi birtokán, ahol az elnök néhány napig szabadságát tölti (UP1, Reuter) Vlaszova a New York-i provokációról „Egyszerűen el sem tudom képzelni, ami történt. Lidérces álom volt” — a Szovjetszkaja Kultúra című lap idézi Ludmila Vlaszovának, a Nagy Színház balett-táncosnőjének ezeket a szavait. „Az Egyesült Államokban már ötször vendégszerepeltem — mondta Vlaszova —, de talán soha nem aratott ilyen sikert a Nagy Színház vendégszereplése. Igazi győzelemsorozat volt ez, olyan, amilyet még soha nem tapasztaltam a közönség részéről. És akkor egyszerre jött a szörnyű hír: a férjem eltűnt. Az együttes vezetőségéhez üzentem, és kérem, legyenek segítségemre, hogy haladéktalanul viszszatérhessek Moszkvába. Magam tettem ezt, senki sem kényszerűett engem, erre. Megértettem, hogy valami szörnyűség történik, hogy amerikai részről valami zsarolás kezdődik." A repülőgépen megmutattak Vlaszovának egy újságot, amelyben Godunovra hivatkozva az az állítás szerepel, amely szerint feleségével együtt még Kanadában határozták el, hogy nem térnek haza. Ludmila Vlaszova kijelentette, hogy férjével semmi ilyenről nem beszéltek. Alekszandr Godunov New York-i sajtóértekezletét idézve a Szovjetszkaja Kultúra a következőket írja: saját szavaival, de nyilvánvalóan idegen ösztönzésre mondta, hogy olyan körülményekközé került, amelyek közepette nem tudta feleségével közölni elhatározását. Eljárását „csupán művészi motívumokkal” indokolta. Alekszej Petrov a pénteki Pravdában foglalkozik a New York-i Kennedy repülőtéren lezajlott provokációval. A CBS televíziós társaság információja szerint az amerikai biztonsági erők tervbe vették Vlaszova erőszakos elhurcolását, és e célból különleges rohamosztagot küldtek a repülőtérre. A CBS megjegyzi, hogy Carter elnök személyes utasítására fújták le az akciót. A provokáció szégyenletes fiaskóval ért véget. Ugyanakkor a hírmagyarázó ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy az incidenst nem lehet befejezettnek tekinteni, mert, mint a tények tanúsítják, a szovjetellenes provokációt az Egyesült Államok titkosszolgálatainak belső köreiben készítették elő, s felülről szentesítették. A visszataszító eljárást azoknak az amerikai erőknek az érdekében követték el, amelyeket kihoz a sodrából a két ország közötti pozitív kapcsolatok fejlődése , akár a szovjet művészek diadalmas amerikai vendégszerepléséről, akár a hadászati fegyverzetek korlátozása terén való haladásról legyen is szó. A helyzetet jellemezve a Pravda hírmagyarázója közli, hogy most közvetlenül az események után az amerikai hatóságok kijelentik: szándékukban áll a jövőben is egyoldalúan ,,kiválasztásos alapon ellenőrizni" az utasokat olyanféleképpen, mint ahogyan azt a Net York-i repülőtéren tették. Alekszej Petrov felteszi a kérdést: a provokáció szervezői elgondolkoztak-e azon, miképpen reagálnának az amerikaiak, ha az ő repülőgépüket tartóztatnák fel egy másik ország repülőterén, és az amerikai utasokat tennék ki olyan megalázó, durva bánásmódnak, mint az ILS-62 utasait? (TASZSZ)